Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-04 / 286. szám, péntek

1992. DECEMBER 4. ÚJStói ÉRDEKESÉG 6 Bizonyára már csak keveseknek ismerős a képen látható csinos hölgy, aki hosszú éveken át rendszeresen szerepelt úgy a politikai, mind a pletykalapokban. Ő Farah, az utolsó iráni sah özvegye. Férje halála után nemes elfoglaltságot' talált magának: rózsákat kezdett termeszteni. A nyár végén Rómában és Genfben kiállítást szervezett e királyi virágok termesztői számára. 600 hektáron volt a bemutató, amelyet „illatkóstoló" tett még érdekesebbé. A legnagyobb sikert az impresszionisták színeit idéző rózsák aratták. Szeretetéről a rózsák iránt Farah így vallott: „A rózsák a legkedvesebb virágaim. Főleg a fehéreket szeretem. Iszfahan és Siraz rózsá ira emlékeztetnek, ezekről már az időszámftásunk előtti 4. századból vannak feljegyzések. E hagy o má nyok felújítása a vágyam, szeretném őket ismét termeszteni Iránban. " (Le Figaro) Az oldalt összeállította GŐRFÖL ZSUZSA . MÁR TÚL á f iSZÉLYEH Bűbájos herceglány volt a Római vakáció ban, vakon is erős, bátor aszszony a Várj, míg sötét lesz című filmben. Volt cserfes csitri és igazi díva. S volt bátorsága ahhoz, hogy a 'csúcson távozzon a film világából. Ilyen karrier után nem véletlen, hogy az UNICEF, az ENSZ Gyermekalapja felkérte: legyen jószolgálati nagykövet. Ezt a munkát is felelősséggel, . teljes odaadással végezte. Fáradhatatlanul gyűjtötte a pénzt az éhező ázsiai, afrikai, latin-amerikai gyerekek számára, kért, kilincselt, járta a menekülttáborokat, nemegyszer került veszélyes helyzetbe, de a saját szemével akarta látni a segítségre "szorulók tényleges helyzetét. Október végén tért vissza egy misszióból Szomáliából, majd nyomban befeküdt egy Los Angeles-i klinikára. A 63 éves művésznőt november elsején meg is műtötték: daganat volt a vastagbelén. Már lábadozik, s a hírek szerint folytatni akarja a munkát az UNICEF javára. AUDREY HEPBURN BRIG1TTE BAUDOT NEGYEDIK HÁZASSÁGA RÓZSAK! RÁLYSÁG Minden idők legnagyobb francia sztárjáról az elmúlt években jószerivel csak annyit lehetett tudni, hogy Saint Tropez-i villájában él számtalan állatával együtt, csak legszűkebb baráti körével találkozik, kerül minden nyilvánosságot. Ezt az önkéntes száműzetést csak akkor hajlandó feladni, ha az állatok védelméről van szó, abban az esetben még a tévé nyilvánostógát sem utasítja el. Az elmúlt napokban-hetekben azonban Bárdot ismét az újságok címoldalaira került. Előbb az derült ki, hogy a most 58 éves hölgy augusztusban Norvégiában nagy titokban negyedszer is férjhez ment. Választottja az 51 éves Bemard De Chiara d'Ormale volt vállalkozó, akit elsősorban úgy ismernek, mint a francia szélsőjobboldal vezérének Jean-Marie Le Fennek a közeli barátját és munkatársát. Alighogy kifulladt ez a sztori, a kétszeres nagymama újra újsághír lett november 14-én kórházba került,, de csak három órát töltött ott. Ki kellett mosni a gyomrát, mivel túl sok nyugtatót vett be. A „szakértők" azonnal öngyilkosságra gyanakodtak — hiszen volt már rá példa. A férj azonban azt állította, az előző napokban túl sokat idegeskedett a felesége, mert arról értesült, elhagyott birkák tetemeire bukkantak s az állatok pusztulása nagyon megrázta őt. Még egy hét sem telt el, s az egykori díva ismét hallatott magáról, mégpedig csehszlovák vonatkozásban. Csehszlovákia párizsi nagykövetének írt levelet, ebben csodálkozását fejezte ki afelett, hogy egy országban, amely sokáig szenvedett a diktatúrától, eltűrnek olyan kegyetlenkedést, mint amilyen a Pardubicei Nagydíj. Szerinte a pálya túl igényes, sok ló megsebesül, többet meg kell ölni. Megfenyegette Bárdot az án kötöttek házasságot. Az első igazi nagy siker azonban véget vetett a viharos szerelemnek. Flőrtők sora következett, majd az ismeretség Jacques Charrierrel, egy ifjú színésszel. Néhány hónappal később, 1959. június 18-án kötöttek házasságot, amely sosem volt igazán jó, mivel az ifjú férj nemcsak felesége filmpartnereire volt betegesen féltékeny, hanem saját sikertelensége is nyomasztotta. Akkor sem nyugodott meg, amikor Búgítte 1950. január 11én megszülte Nicolas fiukat. Jacques-t behívták katonának, s ekkor teljesen összeomlott. Gyermeteg, önbizalomhiányban szenvedő felesége nem tudott támasza lenni. Ráadásul férje azt kívánta tőle, hogy mondjon le a karrierjéről és vidéken éljen kisfiával. Erre nem volt hajlandó, teljesen összezavarodott, s 1960 szeptember végén, barátai villájában öngyilkosságot kísérelt meg. Mint egyik filmjének hősnője, felvágta az ereit, ráadásul beszedett egy csomó altatót. Elváltak, s Brigitte simán beleegyezett, hogy fia a férjénél maradjon. Maga nyilatkozta, hogy képtelen az anya szerepére. Újabb filmsikerek és viharos szerelmek következtek. Egészen addig, míg 1966-ban meg nem ismerte az akkor már özvegy playboyt, a 33 éves Günther Sachsot. Jegyességük egy nagy, bolondos ünnep volt, de viszonyuk a hétköznapokat nem bírta ki. Közben eltelt 21 év. Bárdot viszszavonult, megöregedett, lecsillapodott. A régi legendából emlék lett. Azt nyilatkozta, soha többet nem akar férjhez menni. Valójában senki sem tudja, mikor is kezdődött házassággal végződő kapcsolata Bernard-ral. Az egyetlen, akinek előre szólt házassági tervéről, fia volt. Hiszen mégiscsak az anyja. MONGÓLIÁBAN KÍSÉRT DZSINGISZ KÁN SZELLEME „Dzsingisz kán, meg tudsz nekünk bocsátani?" — összegzi az elmúlt hetven év kiváltotta érzelmeket egy .mongol popegyüttes egyik dalának címe. Ez egyben azt is jelzi, hogy a kommunista rendszer 1990-es bukása óta a mongolok szabadon ünnepelhetik saját múltjukat. Az óriási szegénységgel s a hosszú elnyomás miatt identitászavarral küszködő ország példaképeket keres. Egészen Dzsingisz kánig nyúl vissza, aki olyan korszakot képvisel, amikor Mongólia hatalmas, erős volt, s az egész világ figyelmét magára vonta. Dzsingisz kán mára kiemelkedő hőssé vált. Neve a legkülönbözőbb helyeken bukkan fel. Játékfilmekben szerepel, Ulánbátor legnagyobb sugárútját s az egyik vodkafajtát nevezték el róla. Az Ocsirbat államfő által nemzeti hősnek, az ország büszkeségének titulált uralkodó születésének 830. évfordulója tiszteletére pedig májustól július közepéig tartó hatalmas ünnepségsorozatot szervezett a kormány. A mongolok eddig is minden nyáron rendeztek hadi játékokat, ahol a rettegett lovas hordák leszármazottai megmutathatták, hogy mennyire Állítólag így nézett ki Dzsingisz kán. De az is lehet, ez is csak egy a sok idealizáló, jóval halála után született rajz közül. jártasak még ma is a lovaglásban, az íjászatban és a birkózásban. A különbség csupán az, hogy míg azelőtt mindezt a Mongol Köztársaság megalakulásának tiszteletére tették, addig idén első ízben Dzsingisz kán emlékére mérték össze tudásukat Szemináriumokat tartottak a személyiségéről és a hódításairól, s Ulánbátorban az előadások és közös imádságok mellett nemzetközi filmfesztivált rendeztek. Ám nem mindenki lelkesedik ennyire. Az egykor meghódított, majd későbbi hódító oroszok és kínaiak vegyes érzelmeket tápláltak az ünnepségekkel szemben. Sztálin például betiltott minden, a mongol kánra vonatkozó pozitív utalást. Azok, akik akár csak a nevét is megemlítették, börtönbüntetésre számíthattak. Később sem lehetett ünnepelni. A tiltást megváltoztatni akarókat a gonosz imperialista apologetikusainak bélyegezték. Kínában másképp viszonyultak Dzsingisz kánhoz. Az országhoz tartozó Belső-Mongóliában a hatóságok még mauzóleumot is állítottak a tiszteletére. A hivatalos pekingi értelmezés szerint ugyanis Dzsingisz kán kínai hódítónak számít, s a kormány ezért engedi meg az itteni mongoloknak, hogy családostul érkezve az ünnepségekre, különböző állatáldozatokat hozzanak hősük számára. A nagy hódító hadvezér szelleme újra visszatért Mongóliába, s nemcsak áldoznak neki, hanem a szinte kilátástalannak tűnő gazdasági helyzetben csodákat is várnak tőle. Japán expedíció radarokkal, detektorokkal keresi a nagy kán sírját. Munkájukat nehezíti, hogy nem áshatnak, hisz a mongolok a földet szentnek tartják. A közvélemény érdeklődéssel és várakozással figyeli a megindult kutatást. Ám nemcsak a nemzeti büszkeséggel átitatott mongolok, hanem a külföldi tudósok közül is többen lehetségesnek tartják, hogy a sírból előkerül az a rengeteg kincs, amit a hordák összeraboltak, s a legenda szerint a kánnal együtt temették el. Egy biztos: ez megoldhatná a mongol gazdaság nehézségeit, hisz egyelőre hús sem kapható abban az országban, ahol tízszer annyi teve, marha, ló, birka ól, mint ember. (MN) KÁRTÉRÍTÉST KÖVETELŐ KÍNAI ÖRÖMLÁNYOK Régi, mégis igencsak nagy port felvert ügy bonyolítja az utóbbi időben a távolkeleti kapcsolatokat. Mostanában, úgy látszik, a testi-lelki sérülések kártérítéseinek időszakát éljük: kínai nők egy csoportjajapántól követél kárpótlást, azt állítva, hogy a második világháború idején a japán birodalmi hadsereg kényszerítette őket, hogy „örömlányok" legyenek. Négy életben lévő asszonyt, valamint három már elhunyt nő családját képviseli egy kínai ügyvéd, aki a pekingi japán nagykövetségre eljuttatott beadványában 120 ezer dollárig terjedő kártérítése- . ket követel, és aligha lehet eltántorítani a szándékától, hogy sikerre vigye az ügyet. Amelynek, súlyosságát egyébként jelzi, hogy a követségen átvették a petíciót és ígéretet tettek arra, hogy tartalmát továbbítják Tokiónak. Nemcsak Kína és Japán közötti konfliktusról van azonban szó: mindkét Korea is erélyesen felszólította Japánt, hogy foglalkozzék komolyan és felelősséggel az üggyel, azon nők tízezreinek az ügyével, akiket a japán birodalmi hadsereg prostitúcióra kényszerített. A történészek véleménye szerint egyébként legalább kétszázezer, jórészt koreai nőről van szó. Dél-Korea sem hagyja annyiban a dolgot, olyannyira, hogy Japán formálisan elismerte a háború alatti kényszerörömlánytoborzás tényét. Ám ha a dolgok úgy folytatódnak ez ügyben, mint ahogy elkezdődtek, akkor Tokiónak aligha kell majd fizetnie. A kormány által lefolytatott nyomozás és meghallgatássorozat után ugyanis kijelentették, nem találtak bizonyítékot arra, hogy valóban kényszerítette volna bárki is az asszonyokat, így kártérítésre sincs szükség. Negyedik férjével egyik szponzort, a Martell céget is, hogy bojkottot hirdet termékei ellen. A cég képviselője nyomban közölte: ha nem módosulnak a szabályok, beszüntetik az együttműködést a pardubiceiekkel. Vagyis: a hölgyet komolyan kell venni. Valóban, ha az állatok védelméről van szó, Bárdot nem ismer akadályt. Nem valami jó minőségű ez a fotó, melyet a Rudé právóból vettünk kölcsön, ám annál érdekesebb. Nem, nem tévedés, valóban Karel Gott látható rajta, a szőke kislány pedig a négyéves Lucie, egyetlen nemzetközi sztárunk lánya. A mama, aki a Vencel téren elrejtette arcát a fotós elől, 28 éves, Ivettának hívják és elárusítónő. Az énekest és „majdnemcsaládját" német turisták ismerték fel Prágában, s a nagy hľrt a német Bild am Sonntag közölte. Idézte a lap Gott szavait, hogy Ivettával egyik koncertjén ismerkedett meg, hiszen előadásain már korábban is többszőr látta őt. Az első látásra felébredt bennük a kölcsönös rokonszenv, még aznap este vacsorára hívta meg magához a lányt. Ivetta hat héttel később telefonált neki és közölte vele: terhes. Megegyeztek abban, hogy erről egyelőre senkinek sem szólnak, később majd józan megoldást találnak. Gott gondoskodott Ivettáról és lányáról, háromszobás lakást vett nekik, anyagilag is támogatja őket. Elutasította a tesztet az apaság megállapítására, mondván, a szívével érzi, hogy Lucie az ő lánya. Á német lap kérdésére, miért hallgatott eddig erről, Gott nagyon ésszerű választ adott: „Senki sem kérdezett". Bár saját életét nem irányította mindig "túl okosan. Tizenévesen lett sztár, s ezt esetenként nem viselte könnyen. Első férje felfedezője, Roger Vadím rendező lett, alig volt 14 éves, amikor megismerte az akkor húszéves rendezőasszisztenst. Mellette lett nő és sztár. 1952. december 20KAREL GOTT LELEPLEZÉSE