Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-28 / 304. szám, hétfő

MOZAIK IÚJSZÓM 1992. DECEMBER 28. ISÍsértet járja be Szlovákiát, l \ a Mozgalom kísértete - útvonalát pedig hivatalnokok porba hullott fejei szegélyezik. Vladimír Mečiar szakértői kor­mányt ígért az országnak, de ez egyelőre csak egyetlen dolog­ban mutatta meg ,.hozzáérté­sét" - az államigazgatásban végzett tisztogatásokban. Hatalomra kerülésük után vil­lámgyors akcióval néhány nap alatt bevették a minisztériumo­kat, majd szusszanásnyi szünet után a járások kerültek sorra. Ez már nagyobb falat, így napjaink­ban a reggeli posta kézbesítése után országszerte tucatjával kezdenek csomagolni a hivatal­ATYÁNAK, FIÚNAK... vezetők. Indoklásként általában az szerepel, hogy a miniszternek nem szükséges megindokolnia tettét. Még akkor sem, ha né­hány nappal azelőtt épp dicsé­retben részesítette a szerencsét­len tintanyalót. Az újabb szféra, amelyet a Meöiar-gépezet megkaparint, az 1989-es ,,kozmopolita, nem­zetellenes stb. forradalom ered­ményeként kiépített" független környezetvédelmi közigazgatás. Dunaszerdahelyen például Hombauer Ferenc, a Járási Kör­nyezetvédelmi Hivatal vezetője esetében már a postaköltségre sem pazarolták az adófizetők pénzét, hanem az utód jelenlété­ben személyesen adták át a (persze, indoklás nélküli) levál­tásról szóló értesítést. És vajon ki veszi helyette kéz­be a környezetvédelmi problé­mák kezelését? Nem más, mint ifjabb Jozef Šutovský, a Járási Területfejlesztési Hivatal egyko­ri igazgatója, akit annak idején a forradalom söpört le a széké­ről. Nem kellett tehát sokat vár­nia a rehabilitációra, elegendő volt, hogy idejében hallgatott a hívó szóra és édesapjával ösz­szefogva Szlovákiában utolsó­ként a Dunaszerdahelyi járásban . is megalakította a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom szerve­zetét. Igaz, nem sok sikerrel, hiszen a választások során or­szágos viszonylatban a legkeve­sebb szavazatot kapták (három százalékot). Ennek ellenére a Mozgalom nem maradt hálát­lan. Elsőként az édesapa kapta meg jutalmát, a választókerület más vidékein szerzett szavaza­tokkal bejuttatták a szlovák par­lamentbe, így manapság Duna­szerdahely is dicsekedhet Csehszlovákia helyi likvidáto­rával. Az egykori elvtársak nem ma­radtak sokáig adósak a fiúnak sem. Amikor a tisztogatások elérték a járásokat, gondoskod­tak róla, hogy tovább kamatoz­tathassa a PÁRT idején szerzett tapasztalatait. így tehát Dunaszerdahelyen is sikerült ráncba szedni a zöld közigazgatást. Többé nem lesz gond a bősi ügyek fékezésével, sőt valószínűleg a többi, komo­lyabb érdekeket sértő akció ese­tén is meg lehet majd találni a hatásosnak bizonyuló telefon­számot. Csak épp a vonal másik végén ezúttal nem Dudás elvtárs jelentkezik. A közügyeket intéző hivatalok ilyen mértékű „vonaíasításá­nak" nekünk, újságíróknak tulaj­donképpen örülnünk kellene, hi­szen így a jövőben több érdekes témára bukkanhatunk. Legalább is addig, amíg valamilyen mó­don nem találják meg az ellen­szerét. Ez - lapunk esetében - ezidáig nem sikerült, de amint azt az elmúlt hónapok esemé­nyei igazolták, a Mozgalom fan­táziája e téren is határtalan... TUBA LAJOS HOL HIT, OTT SZERETET A mai rohanó világban bizony ke­vés olyan hely van, ahol mindig békesség, nyugalom, melegség fo­gadja az érkezőt. Akár ismerős, akár ismeretlen. Egyike e kevés helyek­nek a Peres lelkészházaspár alistáli otthona. A parókia kapuja mindig tárva-nyitva van. Mintha az azon belül élők nyitottságát szimbolizálná: az emberek, a világ felé. Peres Imre református lelkész mosolyogva nyugtázza megállapításomat: - Mi még éjjelre sem zárjuk a kaput. Hozzánk bárki bármikor bátran bejö­het. Házunk és szívünk mindig nyit­va áll a segítségre szorulók és a tá­maszt keresők előtt. Peres Imre feleségével Vajda Zsuzsannával közel egy évtizede végzi lelkipásztori szolgálatát: a tisz­teletes asszony Alistálon, a férje Padányban és Bögellőn. Termékeny éveket tudhatnak maguk mögött, a gyülekezet segítségével felépítet­ték az alistáli új parókiát, helyreállí­tották a padányi kétszázéves temp­lomot és Bögellőn hozzáfogtak egy új templom építéséhez. Mindemel­lett erejükből tellően azon fáradoz­nak, hogy a hitet, az elveszett lelki értékeket visszaplántálják az embe­rek szívébe. Aktívan közreműködtek az alistáli egyházi iskola beindításá­ban, Peres tiszteletes úr még a Ko­máromban folyó katechétaképzés­ből is kiveszi a részét. A lelkészházaspárnak négy gyer­meke van, ez egyben azt is jelzi, hogy a hivatás és a család össze­Peres Imréné Vajda Zsuzsanna Méry Gábor felvételei egyeztetése bizonyos rendszer sze­rint alakul. Míg a tiszteletes úr lelké­szi teendői mellett ügyintézéssel, az építkezési munkák irányításával, a gyülekezeti élet szervezésével, ta­nítással foglalkozik, addig a tisztele­tes asszony ellátja a gyerekeket, végzi otthoni teendőit. - Egy lelkésznek nem lehet ma­gánélete - mondja Peres Imre. - Életéhez szervesen kapcsolódik a gyülekezet élete. Csak úgy lehet teljes az élete, ha annak minden percében jelen van a közösség. - Családi életünk része a közös­séginek, amelyhez tartozunk, ame­lyet szolgálunk - egészíti ki férje szavait a tiszteletes asszony. - A gyakorlatban ez azt is jelenti, hogy a gyerekek elég keveset kap­nak az apjuktól, hogy hétvégeken nem járunk kirándulni, de hétközben is ritkán vagyunk valamennyien együtt. Tudatosítanunk kell; mi itt másokért vagyunk, s ehhez kell iga­zítanunk az életünket. PeresnéVajdaZsuzsannahangsú­lyozza: - Családunk semmiben sem különbözik más családtól. Nálunk is megvannak ugyanazok a gondok és ugyanazok az örömök, nálunk is zajosak a napok, bennünket sem kerül el az idegeskedés, a feszült­ség, s a hajszolt életmód többi vele­járója. Viszont az adódó nehézsége­ket, problémákat mindig a hit segít­ségével igyekszünk megoldani. - A legtöbb házasság válságának az az oka, hogy az emberek nem rendezik az Istenhez való viszonyu­kat - mélázik el a szelíd tekintetű asszony. - Erre mondják: a hit hiá­nya. S éppen a hit hiányából faka­dóan hiányzik az emberekből a fele­lősségtudat. Anélkül pedig egyetlen kapcsolat sem lehet tartós és mély. - Ha a házasulok felelősségük teljes tudatában kötnének házassá­got, ha éreznék döntésük súlyát, ha tudatosítanák, hogy elhatározásukat nem elég a pillanatnyi érzelmi han­gulatra alapozni, hogy e döntés mö­gött az Isten áll, akkor sokkal keve­sebb házasság végződne válással. Minden házasságban adódnak problémák, nehéz helyzetek, van­nak csalódások és krízisek, melyek leküzdéséhez lelkierőre van szük­ség. És éppen a hit az az erő, amely a válságba jutott kapcsolatokat, tönkrement életeket is meg tudja menteni - hangsúlyozza Peres tisz­teletes úr. Egy hívő ember számára mindez természetesnek hangzik, de vajon át tudja-e érezni e szavak értelmét az a halandó, akinek idegen a hit vilá­ga? A Peres házaspár szavait hall­gatva hajlamos vagyok elhinni, az ő házasságuk még nem került vál­ságba, családi életük boldog és ki­egyensúlyozott, egymáshoz és a gyermekeihez fűződő kapcsola­tuk harmonikus. A gyerekek beszélgetésünkkor nem voltak otthon. A két nagyobbik az iskolában, a két kisebbik az óvo­dában volt, ám róluk is szó esett. A mai vilgában ugyanis egyáltalán nem természetes, hogy egy család­ban négy gyerek legyen. A mai vi­szonyok között sokan már egy gye­rek vállalását is meggondolják. - Nem szeretem ezt a szót: vállal­ni - igazít ki Peres tiszteletes asz­szony. - A gyereket nem vállalni kell, hanem elfogadni, mint áldást. Mert az - mindig, minden körülmé­nyek között. A vállalás szó viszont azt jelenti, hogy a gyerek teher, ez pedig nem igaz. Még soha nem mondtam, hogy négy gyereket,, vál­laltam". S ha arról lenne szó, szíve­sen venném, ha még több gyere­künk lenne. Én teljes szívemből a nagy családok híve vagyok. Nem mindénnapi hozzáállás. Fő­leg azok számára, akik hajlamosak a nagyobb családok eletében csak a gondokat látni. Pedig, mint Peres­né Vajda Zsuzsanna szavaiból kide­rül, ahol több a gyerek, ott az öröm is több, ott a szeretet is nagyobb és erősebb. Ráadásul a nagyobb csa­lád a nevelés szempontjából is ter­mészetesebb közeget jelent. Az egyke gyerek soha nem tanulja meg Peres Imre azt az értékrendet, nem sajátítja el azt a felelsősségteljes hozzáállást az élethez, mint a népesebb család­ból származó gyerek - állítja Peres tiszteletes. - A gyerekvállalás óriási felelős­séget ró az egyénre, a gyermekte­lenség menekülés a felelősség elől - mondta a fiatal tiszteletes. - S ha a magyarságról van szó, akkor azt kell mondanom: a gyerek­telenség átok, vagy még erősebben fogalmazva: tudatos nemzeti öngyil­kosság. Félő, hogy Szlovákiában ki­halnak a magyarok, csupán azért, mert egyesek ,,túl jól tervezik" az életüket. A gyermektelenségben én az emberi önzés megtestesülését látom. A mai ember egyre többet akar kapni, egyre többet akar elérni, viszont egyre kevesebbet ad: a csa­ládnak, a társadalomnak. Az önzés egy korbetegség, amely sajnos nem kíméli a gyerekeket sem. - Nagyon fontos lenne mindany­nyiunk, az egész emberiség jövője szempontjából, hogy a család újra azt jelentse, amit valaha, még egy-, két generációval előttünk is - hang­súlyozta Peres Imre. - Ehhez azon­ban az kell, hogy az emberek fele­lősségteljesen és komolyan vállalják életüket, élettársukat és azokat az életeket, amelyek majd közös éle­tükből fakadnak. Ha az emberek hittel vállalják életüket, akkor a csa­lád újra betöltheti azt a szerepét, amire Istentől rendeltetett, s amire ennek a világnak olyannyira szüksé­ge van: hogy egy meleg, biztonsá­got nyújtó bázis legyen, ahonnan olyan pozitív erők fakadnak, ame­lyek gyógyírként szolgálhatnak a mai világ sok súlyos és bonyolult bajára. S. FORGON SZILVIA TÖRVÉNYTERVEZET A MÁSODIK KAMARÁRÓL A szlovákiai politikai pártok trencsénteplici megállapodása értelmében egy képviselőcsoport törvénytervezetet dolgozott ki a szlovák parlament második kamarájának létesítéséről. A kormány nem támogatja ezt a tervezetet, de a nemzeti tanács politikai grémiuma közvetlenül a karácsonyi ünnepek előtt ennek ellenére úgy döntött, hogy a tervezetet január elején a parlamenti bizottságok elé terjesztik. A grémiumon a pártok egyetértettek abban, hogy megma­radjon a képviselők mandátuma és az ezzel járó mentelmi joguk is. Jövőbeli hatáskörük és feladatuk azonban tisztázat­lan maradt. Hogy törvényhozó vagy csak tanácsadó testület­ként működnek-e és milyen lesz a viszonyuk a nemzeti tanács képviselőihez - ezekre a kérdésekre mihamarább választ kell adnia a szlovák parlamentnek, hiszen az államszövetség megszűnéséről szóló törvény szerint a nemzeti tanácsoknak kell dönteniük a szövetségi képviselők sorsáról. Nem ítélik meg egységesen a pártok a kérdést. A nemzeti párt egyértelműen elutasítja a második kamarát, a DSZM-ben pedig nincs egységes politikai akarat a megoldást illetően. A magyar pártok egyetértenek a kamara létesítésével és a Demokratikus Baloldal Pártja is megszavazná. A keresz­ténydemokraták támogatják a kamara létesítését, de vélemé­nyük szerint képviselőinek ne járjon fizetés. Pillanatnyilag úgy tűnik, ez az utóbbi elképzelés jelenti a legjárhatóbb utat. -csi­ABAÚJSZINA ROZMARING ÉS KARÁCSONYFA Rozmaringnak, sej, az a szokása, télen-nyáron zöld annak az ága; ha levágják újra leveledzik... - jellemzi egyik népdalunk a latinul tengeri harma­tot jelentő, halványkék virágú, illatos cserjét. Vonat­koztatható ez a sajátos tulajdonság a Csemadok abaújszinai helyi szervezete ROZMARING népmű­vészeti csoportjára is, ugyanis a Hernád menti település hagyományőrző táncosai és énekesei már néhány évtizede folyamatosan „zöldellnek", azaz dolgoznak nemzeti kultúránk kisebbségi sor­sú mezején - a külső feltételektől is függően hol kisebb, hol nagyobb sikerrel. Az idei karácsony második napján - csakúgy, mint általában mindig ezen az ünnepen (is) - ismét pompázott a Dél-Szlovákia-szerte is jól ismert abaújszinai „védett növény", ismét színpadra lé­pett a ROZMARING. Ezúttal nem táncokkal, ha­nem a Luca-naptól karácsonyig terjedő időszak egykori helyi népszokásainak felelevenítésével. Fellépett a Csurilla Erzsébet rendezte hangulatos műsorban a helyi katolikus, valamint református énekkar, s felhangzott néhány szlovák nyelvű ének is, így a Csemadok helyi szervezetének karácsonyi músora egyben ökumenikus és nemzetközi is volt - a szép számú közönség közös megelégedésé­re (gazdag) NÉHÁNY SORBAN • Magyarország, Ukrajna, Japán •VI és Kuba is bejelentette az ün­nepek alatt, hogy elismeri a január elsején függetlenné váló Cseh Köz­társaságot ós a Szlovák Köztársa­ságot. G eorge Bush amerikai elnök egy hónappal a Fehér Házból való távozása előtt kegyelemben része­sítette Caspar Weinberger volt vé­delmi minisztert és további szemé-, lyeket, akik részesei voltak az Iran­gate botránynak. Emellett ígéretet tett arra, hogy közzé tesz minden dokumentumot az üggyel kapcso­latban. B erlinben pénteken több tízezer ember tüntetett a faji megkü­lönböztetés és az erőszak ellen. A templomok harangjainak zúgása mellett a gyertyákat és fáklyákat vivő emberek élő láncot alkottak a város keleti részéből a nyugatiba, a Bran­denburgi kapun keresztül. Az akciót a főváros egyházai, társadalmi szer­vezetei és szakszervezetei kezde­ményezték. B udapesten bejelentették, hogy 100-105 ezer menekült tartóz­kodik legálisan az országban. Mor­vái István, a belügyminisztérium ál­lamtitkára szerint a menekültek kb fele a volt Jugoszláviából érkezett, több mint 35 ezer Romániából, a többi pedig elsősorban a szovjet utódköztársaságokból. A kormány az idén egymilliárd forintot fordított a menekültek ellátására, kb. ugyan­ekkora összeget kapott a nemzet­közi szervezetektől, elsősorban az ENSZ-től, ami Magyarország szá­mára lehetővé tette, hogy nagyobb mennyiségű menekültet fogadjon be és lásson el, mint néhány nyugat­európai ország. A ndrej Kozirev és Pavel Gra­csov, Oroszország külügy-, il­letve védelmi minisztere már szom­baton megérkezett Genfbe. A svájci városban ma kezdik meg tárgyalá­saikat Lawrence Eagleburger ameri­kai külügyminiszterrel a START-2 szerződésről, amely a hadászati tá­madófegyverek további korlátozását tűzi ki célul. A mai megbeszéléseket Borisz Jelcin és George Bush több telefonbeszélgetése előzte meg, s általános a feltételezés, hogy a megállapodást még januárban aláírják, tehát még mielőtt Bush tá­vozik a Fehér házból. Moszkvai saj­tóvélemények szerint Szocsiba ter­vezik az órosz-amerikai csúcstalál­kozót. , K ijevben a parlament épülete előtt szombaton kb. ötezer em­ber tüntetett öt órán át, tiltakozva az újabb áremelések ellen. Ez okból sztrájkolt az Arszenal fegyvergyár is, az itteni munkások közül került ki a tüntetők nagyobb része. A tiltako­zók elsősorban a kenyér és a metro­viteldíj állami dotálásának helyreállí­tását követelték, egyben a bérek emelését. Az ártámogatás meg­szüntetése után a kenyér ára a hat­szorosára emelkedett, a metróban pedig tízszer többet kellett fizetni. Leonyid Kucsma kormányfő tévébe­szédében elutasította ezeket a kö­veteléseket, mondván, a gazdasági reform tette elkerülhetetlenné az in­tézkedéseket. Egyben bejelentette más alapvető élelmiszerek és a lak­bér drágulását is. A lbániában 15-től 20 évig terjedő börtönbüntetésre ítéltek öt volt rendőrt. A bíróság bűnösnek ismerte el őket négy személy meggyilkolá­sában és további 54 megsebesíté­sében. 1991 áprilisában egy kom­munistaellenes tüntetés feloszlatá­sában vettek részt az elítéltek. K ambodzsában az ENSZ-erők 30 tagja a bunkerekben töltötte a karácsonyt, mivel a vörös khmerek állandóan lőtték állásaikat - közölte az ENSZ szóvivője. Szerencsére az UNTAC egyetlen tagja sem sérült meg. A szóvivő azt is bejelentette, hogy a támadások ellenére a kato­nák a helyükön maradnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom