Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-22 / 301. szám, kedd

KALEIDOSZKÓP DONNER ES POZSONY KIÁLLÍTÁS A SZLOVÁK NEMZETI GALÉRIÁBAN Aznap, amikor a Szlovák Nemzeti Galéria 'sajtótájékoztatót tartott a Donner és Pozsony című kiállítás megnyitóját megelőzően, az intézménynek nagy konkurenciával kellett számolnia. Ugyanis a városban, még órára is pontosan egy időben, nagy érdeklődés mellett zajlott egy másik vonzó rendezvény, Alain DeIon találkozója az újságírókkal. Érthető volt tehát Eva Trojanovának, a galéria igazgatójának afeletti öröme, hogy tájékoztatójukon még a megszokottnál is jóval nagyobb számban jelentek meg újságírók. A nagyfokú érdeklődés természetesen annak köszönhető elsősorban, hogy a Bécs melletti, esslingi születésű Georg Rafael Donner neve patinásan cseng tájainkon, különösen Pozsonyban, még ha a városban nem is bántak vele, művészetével mindig úgy, ahogy kijárt volna ennek az európai, de mindenképpen közép-európai nagyságú művésznek. Mert időnként — a műveivel való bánásmódból s abból ítélve, hogy életéről, művészetéről jelentőségéhez mérten meglehetősen keveset tártak fel a művészettörténészek — mintha megfeledkeztek volna arról, hogy Donner művészete révén Pozsony neve annak idején bizony előkelő helyen szerepelt a közép-európai művészeti köztudatban. Kerek tíz évet töltött Pozsonyban. 1729-ben érkezett a városba, miután Bécsben, majd Salzburgban is hiába próbálkozott magát elfogadtatni. Jóllehet Salzburgban is jelentőset alkotott, a Mirabell-kastélyt díszítette antik tárgyú szobrászati művekkel, művészetét nem méltatták arra, hogy udvari szobrászként, tehetségéhez méltó megrendeléseket kapjon, s ő nem akart beállni a céhmesterek sorába, inkább, mai szóhasználattal élve, szabadfoglalkozású szobrászként dolgozott. Igazi mecénásra itt, Pozsonyban talált Esterházy Imre esztergomi érsek személyében. S itt a konkurencia sem volt olyan erős, mint Bécsben. Esterházy otthont adott Donnernek, aki a prímási nyári palota földszintjén a mecénás jóvoltából szobrászműhelyt rendezhetett be, ahol tanítványaival, segédeivel együtt dolgozhatott. Pályája legszebb, legértékesebb eredménye, főműve e műhelyből került ki: a Szent Mártonszékesegyház oszlopos-baldachiAZ utóbbi időben több felháborodott hangú írás jelent meg a szlovák sajtóban a helységek és utcák magyar nyelvű megnevezéséről. Ebben a kérdésben szinte teljes a szlovák egység. Nyilván arról van szó, hogy a kisebbség felé deklarált jogokat nem ismeri eléggé a közvélemény. Vagy talán ismeri is, de nem tartja komolynak, kötelezőnek? A puding próbája az evés — mondják az angolok. Az új szlovák alkotmányé pedig az: hogyan tartja be a többség, illetve mennyi jogot élvezhet belőle a kisebbség?! Magyar képviselőink az „elveszett" jelzővel minősítették ezt az alkotmányt, mert a jogokat csak deklaratív módon tartalmazza, a jövőben hozandó törvények végrehajtórendelkezéseinek függvényében. A szlovák államférfiak viszont dicsekvéssel mutogatják a külföld felé: íme, a szuperjogok gyűjteménye! Valóban, milyen is hát ez az alkotmány? Tekintsük át a szlovák alkotmány ide vonatkozó pontjait. Két tételből kell kiindulnunk. A 11. § kimondja: „Azok az emberi jogokról és alapvető szabadságjogokról szóló nemzetközi szerződések, amelyek a Szlovák Köztársaság ratifikált és a törvény által megállapított módon kihirdetett, a Szíovák Köztársaság törvényeivel szemben előnyt élveznek, amennyiben az alkotmányos jogok és szabadságok bővebb terjedelmét szavatolják." A 34. paragrafus 1. bekezdése pedig megállapítja: a kisebbségek számára „... szavatolva van..., hogy a saját kultúrájukat fejlesszék; tonös típusú főoltára s az énnek díszítésére készült Szent Márton ólomba öntött lovas szobra. De itt, a székesegyházban található első jelentés pozsonyi munkája is, a dóm Alamizsnás Szent János-kápolnájának, Esterházy hercegprímás sírkápolnájának belső szobrászati díszítése, melynek része a megrendelő, Esterházy márványból faragott térdeplő képmásszobra. Pozsonyi évei alatt az érsek udvari építészeként és szobrászaként vált közép-európai hírű mesterré azzal a stílussal, melyet annak előtte nem nagyon fogadtak el Bécsben. Sajátos esztétikája, szobormegformálási stílusa ugyanis nem egyezett az erős, dinamikus barokkal, különösen nem a korízlést diktáló, a középeurópai művészetet meghatározó Bernini-féle formázással. Donner a késő barokkba ötvözte a barokkot megelőző és követő korstílusok formai elemeit és szellemiségét, ezért őt mintegy azok átmentőjeként, illetve előfutáraként is értékelik művészettörténészek. Merthogy az antik, a reneszánszban Michelangelo által tökélyre emelt szépségideál, a késő barokk és az utána jelentkező formakultúra szabta meg a donneri mintázás kereteit. A már említett munkákkal, ezenkívül több oltárral, oltárokat díszítő ólom domborművekkel s más alkotásokkal a háta mögött hagyta el Povábbá az információknak az anyanyelvükön történő terjesztéséhez és befogadásához való jog..." Ezek az alapvető rendelkezések megközelítőleg így szerepelnek a 23/91 Tt. számú alkotmánytörvényben is, amely az emberi és szabadságjogokról szól. Ha az általunk lakott területeknek, városoknak, falvaknak, sőt: utcáknak és köztereknek a régi, hagyományos neveit kultúránk részének tekintjük, akkor jogunk van ezeket ápolni — s ezekről a nevekről tájékoztatásul másokat is értesíteni. A helységek magyar nevét a szlovák nyeylvű forgalmi tábla alatt külön táblán, kék alapon fehér betűkkel ajánlatos feltüntetni ( Európa szerte ezt így csinálják!). Az utcanévtáblák viszont nem forgalmi jellegűek, így itt nincs semmilyen megkötés, ezért a szlovák és magyar megnevezés egy táblán történő feltüntetése sem ütközhet tiltó előírásba. Ha demokratikusan választott önkormányzatunk — amelynek jogkörét az alkotmány úgy deklarálja, hogy: „az államhatalom a polgároktól ered, akik azt választott képviselők közvetítésével vagy közvetlenül gyakorolják"(2. § 1. b.) —, a magyar nyelvű feliratok alkalmazása mellett döntött, akkor ezeket a neveket a magyar kultúra részének tekinti. Ezt az igényt megtagadni a 12. §. 3. bekezdésébe ütközne, amely kimondja: „Tilos... az elnemzetietienítésre irányuló nyomás minden módozata". zsonyt 1739-ben, s költözött Bécsbe. Bár már pozsonyi évei alatt is eleget tett bécsi megrendeléseknek. Itt mintázta a bécsi Neuer Markt díszkútját és a Belvedere-palota VI. Károly-emlékművét. Az osztrák fővárosban valójában már csak egyetlen művet alkotott 1741-es, korai haláláig, a bécsi régi városháza udvarát díszítő kutat. Ahogy a sajtótájékoztatón elhangzott, talán a szobrászi alapanyag, az ólom szabta rövidre (1694-ben született) a nagy mester életét, egészségre káros hatásával. Feltevésként elhangzott, Donner talán azért választotta a heroikus barokk dinamikus díszítőelemeinek, dekoratív vonásainak, szertelenségének érvényesítése helyett a, már a 16. század művészetében (különösen az olasz művészetben) is újraéledő antik szépségideált tükröztető emberalakjainak egyszerű, tiszta, plasztikus erejű megformálását, esetenként rokokós-klasszicista formahatásokkal, ezzel a korízlésnek hódoló, a pillanat mozgalmasságát középpontba állító komponálásmód helyett az állandóan létező megragadására és megörökítésére törekedve, mert önmaga, azonkívül, hogy — amiként a szakemberektől hallottuk — introvertált típus, testi fogyatékos volt. Hátgerincferdülése (jóllehet, a tényt a kiállításhoz készült pazar kivitelű katalógus képmagyarázó szövegrészében a szerző megA nyelvtörvény 3,§ 4. bekezdése ugyan előírja, hogy „A községeknek, városoknak, ezek részeinek, utcáknak, tereknek, közterületeknek az elnevezését az egyéb földrajzi elnevezéseket hivatalos nyelven tüntetik fel", de ez az előírás nem tiltja, a más nyelvű feliratot. Az alkotmány viszont kimondja: „Mindenki megcselekedheti, amit a törvény nem tilt, és senki sem kényszeríthető olyan cselekvésre, amelyre a törvény nem kötelezi". (2.§ 3.b.). Vagyis: ha egy érvényes önkormányzati határozat alapján magyar nyelvű táblákat helyeztek el — amit semmi sem tilt — az elhelyezőt senki sem kötelezheti a táblák eltávolítására. A minisztériumok és a járások osztályvezetői rendszeresen túllépik jogkörüket, illetve törvénytelenül járnak el, amikor bármilyen magyar nyelvű helységvagy utcatáblának az eltávolítását rendelik el. Annál is inkább, mert a 2.§ 2. bekezdése előírja „Az állami szervek csak az alkotmány alapján, az általa adott keretekben, illetve a törvény által megállapított mértékben és módon járhatnak el". Hangsúlyozom: a magyar nyelvű táblákat tiltó törvény nincs! Nemrégen olvastam, Érsekújvárott a Matica slovenská népszavazást indítványozó petíció-aláírásokkal akarta elérni, hogy a városban elhelyezett magyar nyelvű utcatáblák eltávolítását szavazzák meg, de a kérvényezők száma nem érte el a szükséges 20 százalékot. Ezzel az érvvel elutasították a kérdőjelezi) a kiállításon látható Donner-portrén (a bécsi Paul Tróger alkotása) is megfigyelhető. Eva Trojanová elmondta, hogy a galéria fennállása alatt rendezett önálló kiállítások között az egyik legértékesebb a Donner és Pozsony című bemutató. Garantálják ezt egyfelől a műalkotások, másfelől az a kétéves rendezői munka, amellyel a látható formában, elrendezésben és terjdelemben hazai és külföldi támogatással összeállt a kollekció. Melyben Donner alkotásai, a művész tanítványainak, követőinek jól és kevésbé ismert, a legújabb kutatás eredményeként fellelt alkotások egyaránt helyet kaptak. Sőt olyan munkáknak a másolatai is láthatók, amelyeket eredeti helyűkről, érthető okokból, nem lehet elmozdítani. A külföldi támogatók közül az igazgató a Szépművészeti Múzeumot, a Magyar Nemzeti Galériát, az Iparművészeti Múzeumot és a bécsi Osztrák Galériát emelte ki: gyűjteményükből több kölcsönkapott alkotás is szerepel a bemutatón. De van itt anyag a komáromi Duna Menti Múzeumból ugyanúgy. S ahogy Magda Keleti művészettörténésztől hallottam, ezt az alkotást (F. X. Seegen A keresztre feszített Jézus Mária Magdolnávalcímű munkája) szeretnék bemutatni azon a nemzetközi — Budapest, Pozsony, Bécs — részvétellel tervezett emlékkiállításon, amelyet jövőre, a művész születésének 300. évfordulója alkalmából rendeznek Bécsben. Egyébként a nemzeti galéria e kiállítással egyben inspirációt szeretne adni a hazai Donner-művek és emlékek felkutatására, a meglévő műtárgyak megmentésére. Ne történhessen meg, hogy — amiként a bevezetőben utaltam rá — méltatlan bánásmód miatt olyan sorsra jussanak alkotások, mint egykor egyik-másik műve, köztük például a dóm főoltára — amelyet a neogótikus szellemben történt átalakítás során eltávolítottak, egykori állapotát már csak régi fénykép őrzi —, illetve az oltárt díszítő Szent Márton a koldussal szoborcsoport, amelyet egy időre kitettek a templomból, s csak később helyeztek vissza. Ugyanezzel a szándékkal rendeztek komolyzenei koncertet a megnyitó napján a dómban. Bevételét a Donner-alkotások megmentésére ajánlották fel. A koncertről tv-felvétel készült, ezt előzetes tervek szerint karácsonykor láthatjuk a képernyőn. Jövő év április 25-éig tekinthető meg az anyag. TALLÓSI BÉLA Nem ritka látvány... (Méry Gábor felvétele) népszavazás megtartását. Úgy vélem, sokkal helytállóbb lett volna az alkotmány 27.§-a 2. bekezdésére hivatkozni, amely szerint: „Petícióval nem szabad az alapvető jogok és szabadságok megszegésére felszólítani." Az említett érsekújvári petíció pedig ilyen jogtiprásra való felszólítás volt a javából... Néhány mondat erejéig térjünk ki arra is, hogy mit jelent a százalékos küszöb elve? A nyelvtörvény (428/90 Tt.) kimondja: „Ha a nemzetiségi kisebbség tagjai a városban vagy községben a lakosságnak legalább 20 százalékát alkotják, az ilyen városokban vagy községekben saját nyelvüket használhatják 1992. DECEMBER 22. KÉPES LESZOKNI A DOHÍNYZÍSRÓL? E szórakoztató teszt segítségével megállapíthatja, képes-e idegen segítség nélkül leszokni a dohányzásról. De feltételül szabjuk, hogy őszintén feleljen az alábbi kérdésekre. A számok a pontértéket jelentik. 1. Naponta húsz cigarettánál többet szív? igen: 1 nem: 1 2. Kibírta már dohányzás nélkül két hétnél tovább? igen: 3 nem: 1 3 Nagyobb cigarettartaléka van otthon? igen: 0 nem: 3 4. Élvezettel szívja az első reggeli cigarettát? igen: 0 nem: 2 5. Megpróbálta már saját akaratából abbahagyni a dohányzást? igen:3 nem: 1 6. Tudja, hány cigarettát szív el naponta? igen: 3 nem: 0 7. Úgy érzi, képes lenne abbahagyni a dohányzást? igen: 3 nem: 0 8. Az újságban elolvassa azokat a cikkeket, amelyek arról szólnak, hogyan szokjon le a dohányzásról? igen: 2 nem: 0 9. Jó ebéd után szívesen rágyújt? igen: 0 nem: 2 10. Partnere dohányzik? igen: 0 nem: 2 11. Szokott fájni a feje? igen: 2 nem: 0 12. Reggeli előtt rágyújt? igen: 1 nem: 3 13. Szokott sportolni? igen: 3 nem: 0 14. Van kisgyereke? igen: 3 nem: 0 15. Ha feltűnik a piacon egy új cigaretta, szeretné kipróbálni? igen: 0 nem: 1 16. Úgy véli, a dohányzás árt önnek? igen: 3 nem: 0 17. Reggelente köhög? igen: 2 nem: 0 ÉRTÉKELÉS: 5—15 pont: Az ön számára kemény dió abbahagyni a dohányzást, de azért gondolkozzon el rajta, nem kellene-e mégis megpróbálnia. Az orvos megmondja, hogyan kezdje el. 16—30 pont: ha valóban idegen segítség nélkülk szeretné abbahagyni a dohányzást, valami komoly indokot jelöljön meg. Közben arról is meggyőződik, elég erős-e az akarata. 31—45. pont önnek nem jelent problémát a dohányzás abbahagyása. Csak éppen kí kell jelentenie, hogy holnaptól kezdve nem cigarettázom. És tartsa is meg. Minden arra utal, hogy különösebb nehézség nélkül megteszi. (k) hivatalos kapcsolatokban" (6.§ l.b.). Az alkotmány nem köti százalékos küszöbhöz ezt a jogot ...,,a nemzeti kisebbségekhez tartozó álíampoígá roknak... szavatolva van... a nyelvüknek a hivatalos kapcsolatokban való használati joga" (34.§ 2.b.). Figyelembe véve azt a tényt, hogy a fontos állami intézmények, közigazgatási hivatalok a központi városokban székelnek — tehát nemcsak az illető város lakosságát kell szolgálniuk, hanem az egész körzetét, járásét vagy kerületét —, a demokratikus és méltányos csak az lehet, hogy a nemzetiségi százalékarányt a lakosoknak azon számából kell kiszámítani, akik ügyeik intézéséért e hivatalokba s intézményekbe kénytelenek személyesen beutazni, vagy „csak" levélben hozzájuk fordulni, jogosan és alkotmányosan elvárható lenne hát, hogy a körzeti és járási városokban a hivatalok és közintézmények megnevezése, a hivatalok belső tájékoztató tábláinak szövege, az ügyosztályok ajtóin kitett táblák felirata következetesen magyar nyelven is fel legyen tüntetve. Sőt! Jogosan elvárható az is, hogy a szóbeli ügyintézéshez szintén legyen elegendő, magyarul is beszélő hivatalnok; s ami ugyancsak nem elhanyagolandó: a magyar nyelvű bead. ványokat is fogadni, intézni kész akarat. Például a párkányi körzetben 83,1: az érsekújváriban 39 százalékban élnek magyarok, járási viszonylatban pedig 41,7 százalékos ez az arány, mégis azt tapasztaljuk, hogy sem Párkányban, sem Érsekújvárott nem tesznek eleget maradéktalanul a jogos elvárásoknak. BARTUSZ GYULA NEMCSAK A TÁBLAIRTÁSRÓL VAN SZÓ! Georg Rafael Donner: Krisztus Pilátus előtt (a budapesti Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből)