Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-17 / 297. szám, csütörtök

KALEIDOSZKÓP . ÚJSZÓI Csallóközi BIOTERRArium (I.) AKIKET CSŐ(D)BE HÚZTAK... Úgy hírlik, azóta se rándult olyan torz fintorba a DACközönség arca, mint amikor nyáron a bajnoki labdarúgómérkőzés szünetében megtartott hagyományos nyereménysorsoláson 3 kiló biohumuszt sorsoltak ki a szerencsés nyertesnek. A Bioterra ajándékaként. Azt mondják, az egész stadion ezen röhögött. Bár minden valószínűség szerint legalább a nézők fele kínjában, mert ma már nem titok,-hogy a Dunaszerdahelyi járásban csaknem minden negyvenedik ember szerződéses biohumusztermelő. A dolgok jelenlegi állása szerint azonban ez a szerződéses viszony eléggé egyoldalú... NYÍLT LEVÉL A BIOTERRÁHOZ ,,Kénytelen vagyok a magam és a csalódott, becsapott Bioterra (?), Biospol (?) tagok nevében nyílt levelet intézni önökhöz. Azért nyílt levelet, mert sem telefonon, sem személyesen nem hajlandók velünk tárgyalni. Telefonon betanult elutasító választ kapunk, személyes érdeklődésünknek pedig feketeruhás, gumibotos úriember állja útját... 1991ben sok hiszékeny társunkhoz hasonlóan potom 21 ezer koronáért mi is vásároltunk kaliforniai gilisztákat az önök üzletkötőjétől. Ekkor még nem volt hiány ígéretekből. Sajnös, az ígéretek csak ígéretek maradtak. Akárcsak nálunk a giliszták. Nem hozott eredményt az sem, hogy ez év júniusában fondorlatosan eladtak bennünket a Biospol Kft.-nek. A napokban értesültünk róla, hogy a Biospol felbontotta ezt a szerződést, s mi újból Bioterra tagok vagyunk. Meglepetésünknél már csak a csalódottságunk nagyobb. Itt állunk 21 ezer koronától megfosztva, s ha már sem a gilisztákat, sem a biohumuszt nem vásárolják fel, legalább azt elárulhatnák: hová lett a sok tagtól befolyt pénzösszeg, mire fordították, s mikor szándékoznak a mi pénzünket visszatéríteni " - írja levelében Fucsek Lászlóné dunaszerdahelyi olvasónk a póruljárt és felháborodott gilisztanevelők nevében. • ÜL BIOTERRÁTÓL A BI

OSPOLIG A Bioterra által beindított gilisztatermelési program, amelynek elsősorban a biohumusz termelését kellett volna szolgálnia, röpke másfél év alatt a ráksejtek szaporodásához Ingatlanadót - ugye - eddig is fizettünk. Csak többnyire másképpen neveztük. A változás, amint azt bevezető részünkben is említettük, a jogi személyek esetében a földadót érinti, ugyanis ezt váltja fel az ingatlanadó, a természetes személyek esetében pedig az eddigi házadó, telekadó és mezőgazdasági földadó helyébe lép az ingatlanadó (földek és épületek után fizetett adó). Ingatlanadó tehát tulajdonban levő telek illetve beépített terület után fizetendő, éspedig négyzetméterenként annyi, amennyi az adott helység lélekszámára vonatkozó adótételből (adókulcsból) következik. Fontos tudnivaló, hogy ezt az adót a helyi önkormányzatok hajtják be, és a regisztrált magángazdák öt évig nem fizetnek ingatlanadót olyan parcelláért, amelyen mezőgazdasági termelést kezdtek folytatni. Persze, több egyét) esetre is vonatkozik az adómentesség, s ezt, akárcsak az ingatlanadó-fizetés feltételeinek részletes leírását, a Szlovák Nemzeti Tanács ez év április végén jóváhagyott, 317-es számú törvénye tartalmazza. Az alábbiakban e törvény főbb kitételeit, illetve az ingatlanadó fizetésével kapcsolatos főbb tudnivalókat ismertetjük. A néhasonló gyorsasággal épült ki olyan hálózattá, amelynek szálait ma már lehetetlenség kézben tartani. A gyors meggazdagodás reményében sokan az utolsó megtakarított pénzüket tették fel erre a holtbiztosnak hitt esélyre, felelőtlenül eladósodva. Persze, az vesse rájuk az első követ, akinek a lánc kiépítése kezdetén hirdetett kedvező ajánlatok és a rakétagyorsasággal terjedő pénzforgatási lehetőségek hallatán ne dobbant volna meg a szíve, s ne vágott volna bele e gyors sikerrel kecsegtető vállalkozásba. Hiszen a hálózat szervezői a befizetett 21 ezer korona fejében többek között azt is ígérték, hogy három hónapon belül 18 ezer koronáért visszavásárolják a szaporodó giliszták egy részét, és a tenyésztő egy éven belül még két alkalommal értékesítheti a felszaporodott gilisztaállományt. A nagy lázban azonban nem vették észre, hogy az aláírt szerződésben a Bioterra már csak a biohumusz felvásárlására tesz kötelezettséget, a giliszták forgalmazását csupán közvetíti. Időközben a hálózat olyan méretűvé növekedett, hogy jóformán ellenőrizhetetlenné vált. A Bioterra, látva a burjánzó tevékenységet, szeretett volna megszabadulni az egyre több gondot okozó kolonctól. Ehhez kapóra jött a fiókvezetők hangsúlyozottabb önállósodási törekvése, így az egész hálózatot három részre osztva szerződésileg átadták a cseh, morva és szlovákiai fiókvezetők kezébe. A szlovákiait a pozsonyi székhelyű Biospol kapta meg, amely annak rendje és mödja szerint értesítette az ügyfeleit, hogy a Bioterrától szerződésileg átvette a szlovákiai gilisztatenyésztő-hálózat működtetését és az ezzel járó kötelezettségeket. Alig fél év múltán a Biospol azonban meggondolta magát, újabb levélben értesítette szerződéses partnereit, hogy felhány napig még hatályban levő régi adórendszerhez viszonyítva alapvető változás, hogy januártól lényegesen bővül az ingatlanadót fizetők és az ingatlanadó-kategóriába tartozó adótárgyak köre, és módosulnak az eddigi adótételek is (azok, amelyek a házadóra, telekadóra, stb. vonatkoztak). Mint már említettük, az ingatlanadót az önkormányzatok vetik ki, így rendkívüli szerepet töltenek be saját költségvetésük alakításában, pontosabban az adott helység fejlesztésében. Persze, az első időszakban ez korántsem lesz számukra egyszerű feladat, hiszen ahhoz, hogy megteremtsék az ingatlanadó-kivetés pontos feltételeit, tökéletes kimutatást kell elkészíteniük az önkormányzathoz tartozó ingatlanokról. Az ingatlannyilvántartásban uralkodó jelenlegi állapotok, a még mindig folyamatban levő privatizálás a telekkönyvekben levő egyéb problémákkal együtt esetenként szinte lehetetlenné teszik a szóban forgó adó behajtásához szükséges dokumentumok beszerzését. Az is fontos tudnivaló, hogy az ingatlanadó bevezetésével hatályon kívül helyeződik a lokalizációs illeték fizetése, és az önkormányzatoknak mondja a Bioterrával kötött szerződést, mivel annak megkötésekor nem voltak ismertek számára azok a körülmények, arrfelyek mostanra negatívan befolyásolják a giliszták és a biohumusz forgalmazási lehetőségeit. Éppen ezért nem tartja magára nézve kötelezőnek a Bioterrától átvett kötelezettségek teljesítését sem. Legalábbis ez áll a tenyésztőknek küldött levélben, amelyben a további igényeket a Bioterra hatáskörébe utalták. A GILISZTÁKNAK MÉG ÍZLIK A TR

ÁGYA Levélírónknál többen is összejöttek azok közül, akiket gilisztaügyben csőbe húztak. Nem csoda, hogy ömlött belőlük a panasz, bár el kell ismerni, ezt a kellemetlen helyzetet immár felülnézetből, egy kis öniróniával fűszerezve tudták tálalni. Horváth Magdáék egy ismerősükkel közösen azért vágtak bele a gilisztatenyésztésbe, mert építkeznek, s kell a pénz. - Azt hittük, gyorsan megforgatjuk a pénzünket, most azonban már úgy néz ki, még a befektetett összeget se látjuk viszont. A giliszták egyre szaporodnak, de nincs, aki átvegye őket - sóhajtotta. - Mennyiért vásárolták? - Huszonegyezerért, százezer darabot. - Mit csinálnak velük? - Nem tudjuk. Mikor átrágják magukat a trágyán, újra beetetjük őket. Eddig ízlik nekik... Sidó István valamivel szerencsésebb helyzetben van, neki legalább részben megtérült a befektetett pénze. Elvitték tőle a gilisztákat, az első tételt ki is fizették, további 200 ezer giliszta árával azonban adósak maradtak. N - Mikor én kezdtem, azt ígérték, hogy gyógyszerkészítésre kell majd a giliszta. Elhittem, mikor az első tételt elvitték, én is szereztem két új partnert, szerencsétlenségemre rokont. Tőlem elvitték a gilisztákat, náluk betelepítették, ők kifizették, de én máig egy fillért sem láttam, ráadásul tőlem most már el se viszik a gilisztát. Karácsony Miklós nyugdíjasként a lányainak gondozta a gilisztákat. ezt a tényt költségvetésük kidol. gozásakor mindenképpen figyelembe kellene venniük. És, persze, a költségvetési szabályokról szóló törvényt is, amely leszögezi, hogy az önkormányzati költségvetésekben milyen részaránya lesz a természetes és jogi személyek jövedelméből származó adónak, s hogy milyen mértékben helyettesíti ez azokat a pénzforrásokat, amelyeket a községek a béradóból illetve a bértömegadóból a mai napig kapnak. Az ingatlanadók esetében egyébként a jövőben a piaci árak jelentik majd a kiindulópontot, de az átmeneti időszakban, amit a fentiekben vázoltak is indokolnak, erre még aligha lenne mód, és ez nem is lenne célszerű. Ezért a szóban forgó törvény értelmében még néhány éven át a négyzetméterek alapján számitják ki az ingatlanok után fizetendő adó összegét, miközben lényeges szempont e tekintetben is, hogy a természetes és a jogi személyek egyaránt azonos alapelvek szerint adóznak majd e vonatkozásban is. Vagyis az igazságosság elve érvényesül e törvény esetében is, akárcsak a már korábban ismertetettekében. - Fiatalok, jól jött volna nekik egy kis pénz - mondta beletörődve. - Még könyvet is vettünk, hogy szakszerűen bánjunk velük - tette hozzá nem kis iróniával a veje, Fucsek László. - A giliszták közelében még hangosan sem beszélhettünk, langyos vízzel öntöztük őket, nehogy megfázzanak - préselte ki magából a szót, majd felnevetett. ...ÉS FORGATJÁK A PÉNZŰKET - Valóban komolyan vettük, még a trágyát is megvizsgáltattuk - tette hozzá a felesége. - Most pedig halvány reményünk sincs, hogy legalább a pénzünket visszakapjuk. Lehet hogy a szerződések aláírásakor nem figyeltünk eléggé, így a Bioterra nem kötelezhető a giliszták átvételére, de a humuszért sem jelentkeznek. Sokaktól elvitték a gilisztákat, de egy fillért se fizettek értük. Több mint fél éve forgatják a pénzünket - sorolta a panaszokat. - Mikor a Biospollal szerződést kötöttek, reménykedtünk, hátha beindul a piac. Ez a legutóbbi levél azonban, gondolom, nemcsak a mi reményeinket hűtötte le. - Legalább ne hitegetnének bennünket, hanem megmondanák kerek-perec, hogy nincs pénzük, s ha majd eladják valamelyik jólmenö üzletüket, kifizetik a tartozásaikat - vélekedik Sidó István. - Én egyébként ajánlott levélben közöltem velük, hogy bíróság útján szerzek érvényt a jogaimnak. Hogy a gilisztapiacon mennyire kaotikus állapotok uralkodtak, jól példázza a Sidó Istvánnak és Patócs Gabriellának kiállított átvételi elismervény. Ezeken a 200 ezer gilisztát az egyiken 40 ezer koronára, a másikon már csak 36 ezerre taksálták. Ebből is látható, hogy a termelők mennyire a fiókvezetők és az átvevők kénye-kedvének voltak ki-. szolgáltatva. Miután kiderült, hogy a Bioterra hosszabb ideje nem fizet, elszabadultak az indulatok, megindult a szóbeszéd. Különféle érdekösszefonódásokról, elcsattant pofonokról, feketeruhás rendőrökről, ablakokra szerelt rácsokról szól a fáma... T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ (Riportunk befejező részét holnapi számunkban közöljük.) Nyilvánvalóan sokakat izgat, vajon január elseje után milyen összeget fizet majd az önkormányzatnak ingatlanadó címén, mennyivel lesz ez több az eddigi házadónál. Az alábbi példán próbáljuk megvilágítani, hogy körülbelül milyen adóemelkedés várható „ingatlanügyben". Tegyük fel, hogy valakinek egy ezer lakosú faluban van telke, a telken pedig egy 100 négyzetméteres alapterületű háza, melyért eddig 80-120 koronát fizetett a tulajdonosa. Januártól ugyanerre a házra körülbep 170 koronát vethet ki ingatlanadóként az önkormányzat. Nem véletlenül hangoztattuk, hogy a ház egy 1000 lakosú faluban van, mert - amint azt e cikk bevezetőjében már jeleztük - a kivetendő összeg azon is múlik, hány lakosú településen lakik az illető ingatlantulajdonos. Az átlagos emelkedés 40 százalék körül mozog. Az ingatlantulajdonosnak egyébként 1993. március 15-ig kell adóbevallást tennie az illetékes adókezelőnél. A következő években csak az az adófizető köteles március 15ig megtenni az adóbevallást, akinek esetében új adókötelezettség áll fenn, illetve akiknél megváltoztak az adókivetési körülmények. Mivel az ingatlanokra elég sok esetben vonatkozik az adómentesség, holnapi számunkban- ezt a tárgykört vázoljuk. -pg1992. DECEMBER 17. AZ IZMOSODÓ KISTIGRISEK Térségünk országainak politikusai a gazdaság modernizálása korparancsának engedve sikeres modelleket, eredményes szerkezetváltást véghezvivő országok példáit vizsgálják. A fejlett és fejlődő világ közt tátongó szakadékot csupán a délkelet-ázsiai országoknak, elsősorban Szingapúrnak, Hongkongnak, Dél-Koreának és Tajvannak sikerült átugraniuk. E négyest hívják a szakmai zsargonban kistigriseknek, vagy újonnan iparosodott országoknak (NIC). A második világháború utáni hihetetlen fejlődésük tanulságaival ismerkedhettek meg a napokban a hallgatók Pozsonyban a Danube Szállóban rendezett nemzetközi konferencián, amelyet a Kis nemzetek a nagyvilágban címen tartottak meg. Noha a négy tigris más-más úton érte el sikereit, azaz a szóban forgó országok kormányai különféleképpen ösztönözték polgáraikat a boldogulásra, van néhány alaptétel, amely általában véve mindegyik újonnan iparosodott ázsiai nemzetre érvényes. Ezek közül az első: az állami beavatkozásnak elsődlegesen gazdasági jellegűnek kell lennie, azaz nem merülhet ki a szegények és elesettek pénzügyi támogatásában, hanem a termelés növekedését, a produktivitást, és mindenekfelett a nemzetközi versenyképességet kell elősegítenie. Kis belső piacú, nyersanyagszegény országok ugyanis csak akkor gyarapodnak, ha külföldre exportálnak. A második: gyors növekedés elképzelhetetlen a piac és a magántulajdon iránti elkötelezettség nélkül. A harmadik: a piacoknak nem kell teljesen szabadnak lenniük. Hongkongot kivéve az állam mindenütt elit hivatalnokokból álló csapattal irányítja a piacot. A negyedik: a jövedelmek viszonylag egyenlő elosztása és a viszonylag alacsony adók motiválják a munkást. Például a legnagyobb koreai vállalatnál, a Samsungnál a szerelőszalag mellett dolgozó munkásnak és a cég elnökének fizetése között csak kilencszeres a különbség, míg egy hasonló méretű amerikai konszern esetében ez a szám közel áll a százhoz. További tanulság, a működő tőkét nemcsak különböző kedvezményekkel lehet az országba vonni, hanem azzal is, hogy biztosítják a működési hátteret ezekhez a vállalkozásokhoz. Garantálják a telket, a közművesítést, az utakat, a villany- és vízhálózatot, valamint a távközlést. Az utolsó, de talán a legfontosabb alaptétel pedig az, hogy az oktatás befektetései később sokszorosan megtérülnek. A kistigrisek sikereinek talán legfőbb forrása a képzett munkásgárda. Korunkban a gazdasági hatékonyság lett a legújabb ideológia, ezért sokszor megfeledkezünk arról, milyen árt fizetett a felemelkedésért a délkelet-ázsiai országok lakossága. Dél-Koreában súlyos zavargások robbantak ki 1987 júniásában, zökkenőkkel teli demokratikus átmenet vállalására kényszerítve a rezsimet. Tajvanon, ahol 38 éven át volt érvényben a rendkívüli állapot, ugyancsak politikai liberalizálásba kellett kezdeni 1987 júliusában. Hongkong, amely 1997-ben visszakerül Kínához, továbbra is igazi politikai pártok nélküli gyarmat. Szingapúrban pedig, 1965-ös függetlenné válása óta Li Kuan Ju Népi Akciópártja uralkodik a láthatatlan elnyomás, egyfajta tekintélyelvű demokrácia módszereivel. A példák érzékeltetik: az emberi szabadságjogok megadása, a demokratizálódás csak az életkörülmények javulásával és a középosztály bővülésével következett be. Sajnos, az új kelet-európai rendszerek nem egy irányítóját talán túlságosan is elbűvöli a délkelet-ázsiai modell, megfeledkezve annak politikai árnyoldalairól, a szakszervezetek megzabolázásáról. Bár a sikeres felzárkózás néhány eleme, mint a rugalmasság és gyorsaság, az iskolaügy hathatós támogatása, a beruházás- és vállalkozásbarát környezet kialakítása megvalósítható, mégsem feledhetjük: a történelmi és politikai adottságok és feltételek régiónkban gyökeresen mások, így a modell szolgai másolása megvalósíthatatlan, antidemokratikus módszereiről nem is beszélve. (sidó) MIT KELL TUDNI ADÓÜGYBEN?