Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-16 / 270. szám, hétfő

3 RIPORT - TUDÓSÍTÁSOK 1992. NOVEMBER 16. KARÁCSONYKOR - ÚJ SZŐNYEGEN.,. HABSBURG OTTÓ 80. SZÜLETÉSNAPJA NÉGYSZÁZAN AZ ÜNNEPI ASZTALNÁL Hatalmas vendégsereg vett részt szombaton Innsbruckban azon a vacsorán. amelyen Habsburg Ottó 80. születésnapját ünnepelték. Európa minden csücskéből csaknem 200 Habsburg-rokon, valamint leszármazott és további 200 meghívott érkezett a tiroli fővárosba. A Hofburgban először szűk családi körben köszöntötték a jubilánst, majd a többi vendéggel együtt az ünnepi asztalhoz ültek. A k.u.k ­menüben szerepelt zellerkrémleves fürjtojással, zsenge borjúsült Pálffy-módra, vegyeskörettel, desszertnek gesztenyekrém meggyön­tettel. A fenséges ételekhez burgenlandi borokat szolgáltak fel. A tegnapi istentiszteletet újabb fényes fogadás követte, amelyen legalább ezren vettek részt. A kétnapos dínom-dánom költségeit nem az ünnepelt állta. A néhány millió schillinges számla jelentős részét a helyi szponzorok fizetik, akik szerint Innsbrucknak elsőrangú reklám ez a születésnap. Habsburg Ottó számára tegnap nem fejeződött be az ünneplés. Lesz még egy hivatalos aktus, november 22-én a kismartoni Esterházy-kastélyban. És még egy nagymiée - Maria­zellben. Csak az igazi dátum, a november 20-a marad ugyanolyan hétköznap, mint a többi. Születésének 80. évfordulóján Habsburg Ottó teszi a dolgát, az Európa Parlament éppen esedékes ülésén vesz részt, ugyanúgy, mint más napokon. (sz) MOZGALMAS BELPOLITIKAI HÉTVÉGE MAGYARORSZÁGON AZ EGYSÉG VAGY A PÁRTSZAKADÁS FELÉ? (Munkatársunktól) - A pártatlan elemzők számára teljesen egyértel­mű, hogy a magyarországi pártok már a másfél év múlva esedékes választásokra készülve igyekeznek rendezni soraikat. A Liberális Fórum Alapítvány szombati konferenciáján Antall József, az MDF elnöke mon­dott beszédet. Bevezetőjében a nemzeti liberalizmus jelentőségét méltatta, majd arról szólt, hogy Ma­gyarországon jelenleg megvan az eshetősége a baloldali fordulatnak, de létezik jobboldali veszély is. Az utóbbi kapcsán Csurka István ne­vének említése nélkül szólt arról, hogy bizonyos tanulmányok belföl­dön és külhonban is kárt okoznak, ezért az lenne a legjobb, ha ezeket a politikai gondolatokat a szerző az agyában tartaná. Elnökként és belső meggyőződése alapján Antall Jó­zsef önmagáénak vallja a Magyar Demokrata Fórum három eszmei áramlatát, a nemzeti liberalizmust, a népi-nemzeti, valamint a keresz­ténydemokrata irányzatot. Meggyő­ződése szerint a mozgalom egysége a jelenlegi magyarországi politikai stabilitás egyik alapvető feltétele. Szabad György is óvott attól, hogy az MDF-en belüli eszmei áramlatok közül bármelyik hegemóniára törjön. Ha a Magyar Demokrata Fórum megőrzi az egységét, akkor nem lesz olyan politikai erő, amely a vá­lasztásokon legyőzi - vélekedett a magyar parlament elnöke. Ennek az egységnek a megőrzése valószí­nűleg nem lesz könnyű, hiszen az MDF miskolci szervezetének kül­döttválasztó közgyűlésén Furmann Imre országos alelnök, Balázsi Ti­bor és Mile Lajos országgyűlési képviselő kilépett a Magyar Demok­rata Fórumból. xxx Tisztújításra került sor a hét vé­gén a legnagyobb magyarországi ellenzéki párt, a Szabad Demokra­ták Szövetségének küldöttgyűlésén. Az új pártelnök Pető Iván lett, aki szerint a legfontosabb feladatuk most az, hogy az SZDSZ ne önma­gával foglalkozó, hanem a nyilvá­nosság felé forduló politikai erővé formálódjon. Olyan párttá kell vál­nunk, amely meg tudja győzni a ma­gyar társadalmat arról, hogy magun­kénak érezzük az embereket foglal­koztató gondokat és ezekre megol­dást kínáljunk - jelentette ki Pető Iván, aki ugyancsak hangsúlyozta a pártegység fontosságát, kiemelve, hogy továbbra is együtt kíván mű­ködni Tölgyessy Péterrel. Az eddigi pártelnök egyébként az újonnan vá­lasztott ügyvivői testületben dolgozik tovább. -y-f MOSZKVA HALLGATOTT A Der Spiegel című német hetilap legújabb számában közli Vjacsesz­lav Kocsémaszovnak, a Szovjetu­nió volt NDK-beli nagykövetének in­terjúját. A diplomata úgy vélekedik, Moszkvát is felelősség terheli a ber­lini falnál és a belnémet határon elrendelt tűzparancs miatt. Hozzá­fűzte, ugyan nem tud arról, hogy ilyen jellegű kollekítv döntést fogad­tak volna el, de Moszkvában a tűz­parancsot valójában elkerülhetet­lennek tartották. Kocsemaszov megjegyezte, nem emlékszik egyetlen olyan esetre sem, hogy Moszkva tiltakozott vol­na, amikor a berlini falnál lelőttek valakit. Erich Honeckert, az akkori keletnémet párt- és állami vezetőt sosem szólították fel a határrezsim megváltoztatására, és ez már - véli a diplomata - kollektív bűnösséget jelent. A DUNAI EMBEREK SZÍVÓSAK? Nem drága és mégis szép! Hétfőtől csütörtökig: Pénteken: Szombaton: RENDEZŐ: STAVOINVEX Kft. VK 271 9-től 16 óráig 9-től 18 óráig 9-tól 13 óráig Doborgaz, Vajka, Bodak. Három falunév, melyeket szárnyra kapott a hírnév, hiszen amióta befejezé­séhez közeledik(?) a bősi vízerőmű építése, egyre többször emlegetik a három falu elégedett lakosait. Leg­főképp Binder úr, aki egyre-másra ezt nyilatkozza, no meg azt, hogy nem a Duna elterelése okozta a hal­pusztulást, nem a Duna elterelése miatt száradtak ki a kutak Doborga­zon, s nem is az építkezés miatt repedeztek meg a falusi porták fa­lai... A nagy mű szorgalmazói, épít­tetői mást is tesznek. ígergetnek. Például dunacsúni utat. Például kompjáratot, hogy Bacsfára, Somor­jára ne kelljen 40 kilométeres kerü­lővel utazni. Ugyanis már több mint két hete víz borítja azt az utat, ame­lyen ez idáig közlekedtek a munkába, az iskolába, a dolgukra igyekvők. Tényleg, hogyan élik meg a hosz­szúra nyúlt utazást az emberek? - tűnődtem magamban hajnali fél ötkor, útban Vajka felé. A szemem le-lecsukódik, hiszen ilyen korán reggel nincs szembejövő forgalom, ami ébren tartana. A sötétség jóté­kony leple alatt nem látom az út mentén magasodó töltést sem, per­sze, nem hiányzik. Vajka reggel fél hatkor egy kihalt falu benyomását kelti; a házak abla­kain nem szűrődik ki a fény, s gyér a közvilágítás is. Ám a látszat csal. A buszmegálló előtt tucatnyi ember libasorba rendeződve várakozik. A férfiak kezében cigaretta parázs­lik, a nők fázósan összébb húzzák a kabátjukat. Nincs kedvük válaszol­ni kérdéseimre. Tulajdonképpen mit is mondhatnának? Hogy élvezik a hajnali kelést? Hogy szívesen áll­ják végig az egy-másfél órás utat? Öt óra ötven perckor megérkezik a busz Doborgazról. Az emberek - csendesen felszállnak, s bizony vannak vagy tízen, akiknek már nem jut ülőhely. - A bodakiak mit szólnak a zsúfolt buszhoz? - Mit szólnának? Örülniük kell, hogy feljutottak - mondja morcosan az utolsónak felszálló, majd hozzáfűzi:-Gondolja, hogy valaki kíváncsi a vélemé­nyünkre? Mire elment a busz, kinyitott a ve­gyesbolt, s megérkeztek a tejszállí­tók. Németh Sándor sofőr és Szabó Barnabás kocsikísérő arcán nem lát­szódnak a korai kelés nyomai. - Mi már nagyon benne vagyunk a mun­kaidőben, hiszen hajnali kettőtől úton vagyunk. Nagymegyerről indu­lunk Medvére, onnan Doborgazra, majd Vajkára. Valaha, úgy egy éve, még a régi bodaki úton közlekedhet­tünk. A táv 30 kilométerrel volt rövi­debb. - Mikorra érnek vissza?- tudakol­tam. Németh Sándor elmondja, fél tizenegykor leadják a teherautót, s hazatérnek. Többnyire alszanak néhány órát, hogy másnap hajnal­ban ismét frissen vágjanak neki a 130 kilométeres útnak. Mialatt beszélgettünk, láttuk a megálló felé siető embereket. A sor elején a 16 éves Szakái Szabolcs állt. - A somorjai mezőgazdasági iskolába járok. Az egyik héten a 6.35-ös busszal, a másik héten, amikor gyakorlatom van, az 5.51­essel. A megállóra jóval az indulás előtt kijövök, hogy legyen ülőhe­A tejszállító reggelizik Várakozás... lyem. De persze előfordul, hogy vé­gigállom az utat. - Ha írnak arról, hogyan utazunk, megváltozik a helyzet? - halljuk a kérdést a sor végéről. - Hol az a híres komp? A csilla­gokban! Helyette itt a viteldíjak eme­lése! - Ha be is indul a kompjárat, meny­nyivel drágul meg az utazás? - ad­tak hangot kételyeiknek a vajkaiak. Az autóbusz megjelenését öröm­teli morajlás fogadja. - A Gyuri jön - nyugtázzák elége­detten, s cak később tudom meg, hogy miért. Libasorban szállunk fel. Akinek bérlete van, megelőzi a me­netjegyet váltót, s helyet foglal. A többi utas a fogantyúba kapasz­kodva néz maga elé. A fél hetes buszon több a felnőtt, mint a kisis­kolás. - A gyerekek legtöbbje a bősi iskolát látogatja, a 7.10-és busszal indulnak. Azt a néhány csöppséget, akik Somorjára járnak - igyekszünk a ölünkbe ültetni, nehogy bajuk es­sék - vallotta a doborgazi Herberger Anna. Amikor arról faggattam a ki­csiket, nincsenek-e rosszul az egy­órás út alatt, tagadóan rázták fejü­ket. - A dunai gyerekek szívósak - tájékoztatott a mellettem álló kö­zépkorú férfi. - Valamennyien azok - helyeselt Valkai György autóbuszvezető. - Gyurika, ne fűtsön annyira - hal­latszott a hátrább ülők kérése. Néhány perccel 7 óra előtt Bodakra értünk. Az autóbuszba még tizen­öten szálltak fel, s az utasok kérés, figyelmeztetés nélkül is helyett szo­rítottak az újonnan érkezőknek. - Ugye, ha szépen megkérjük, megáll Tej fal u ban? És Dénesden (Dunajská Lužná) is - csatlakoznak a kéréshez még néhányan. - Természetesen - válaszolja ba­rátságosan a sofőr, majd magyará­zatba fog. - A tejfalusi megálló nincs a me­netrendben, a lužnái sem. Nem te­hetem meg az utasokkal, hogy ne álljak meg ott, ahol szükséges. Ki­lenc éve szállítom őket. Nem elég, hogy ekkora kerülővel kell munkába, iskolába járniuk? Kertész Olga 1966-tól utazik Vaj­káról Pozsonyba. Reggel 6.35-kor indul, s a Pozsonyból 18.25-kor in­(Prikler László felvételei) duló járat este 8-kor ér a faluba. - Meddig dolgozik? - érdeklődöm - Délután 5-ig. De nem induldhatok előbb, mert csak ez a járat van. - Ne adj isten, hogy valaki elalud­jon - kapcsolódik a beszélgetésbe Vitéz Erzsébet - mert a következő autóbusz csak 11.45-kor indul. De persze, ez a kisebb baj. A nagyobb az, hogy egyórás utazás után érünk csak Somorjára. Pedig amíg nem volt itt a víz, 15-20 perc alatt hely­ben voltunk. Nem értem, hogy a ter­vezők miért nem hídban gondolkod­tak? - tette fel a kérdést, de nem volt, aki megválaszolja. Somorjáról már félig üres autó­busszal indulunk a főváros felé. Szó szót követ, s felszínre kerülnek s víz­erőmű szomszédságában élők fé­lelmei. Vitéz Erzsébet ha akarja, ha nem, házának ablakából a töltést látja. Ötven méterre lakik tőle. Vé­gigszenvedte az építkezéssel járó zajt, port, nem volt egy nyugodt éjszakája sem. A házán keletkező repedések talán betapaszthatók... A lelkén lévők nehezen... Mint mondja, a Dunától nem félt soha. A kanálistól retteg. A doborgazi Csölle Ilona a kiszá­radt kutakról beszél, arról, ha nem lesz mivel öntözni a kerteket, nem lesz pénzük a megdrágult viteldíjak­ra. Aztán innen is, onnan is Binder úr nevét emlegetik az „elégedett' uta­sok, s talán hangsúlyozni sem kell, nem volna boldog ha hallaná. De hogyan is halltatná? - Az urak nem utaznak az egyszerű emberekkel. Döntenek és kész - hangzik vala­honnan. Pozsonyba érünk. Nyolc óra öt percet mutat a karórám. Ha 1989. november 11-én szán­tam volna rá magam erre az útra, „pártunk és kormányunk" elvárta volna, hogy a szívesen utazó, csillo­gó szemű kisiskolásokról, a munká­ba igyekvő büszke családapákról és a társadalmi megbecsülést élvező anyákról tudósítsak. 1992. november 11-én megírha­tom az igázat. A 6.35-ös járat utasai elégedetlenek az áldatlan helyzettel, s kikérik maguknak, hogy megkér­dezésük nélkül ázt állítsák róluk, hogy jól érzik magukat Doborgazon, Vajkán és Bodakon. PÉTERFI SZONYA Nem ájult el senki, tehát mindenki elégedett?

Next

/
Oldalképek
Tartalom