Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-12 / 267. szám, csütörtök

1992. NOVEMBER 12. IÚJSZÓM HAZAI KÖRKÉP DIÓHÉJ TAMAD A MŰVÉSZET? Lódítani szabad, tartja egy mondás, csak arra kell vigyázni, rajta ne kapjanak. Igaz, meglehetős különbség van egy egyszerű halandó lóditása és egy felelős politikus füllentése között. Utóbbit jegyzik - és megjegyzik. Qoldogabb vidékeken egy honatyának, miniszternek, polgármesternek legfeljebb egyszer nézik el a szószegést, másodszor levonják a konzekvenciát. Harmadszorra az illető veheti a kalapját. Persze, mi nem vagyunk boldogabb vidék. Mi az vagyunk, ami: négy évtized szellemi és politikai nyomorúságának végterméke, akik megszoktuk a mellébeszélést, hamukázást, üres blöfföket. Talán már azt nézzük félkegyelmünek, aki őszinteséget és tiszta beszédet várna a politikusoktól. Mindennapi realizmust az allegóriák helyett. Pedig egyre furcsább dolgok történnek kis hazánkban: támad a művészet, s kezdi bevenni a kormány kapuit. Miniszterelnökünk legújabb, Bécsben elhangzott ígéretét is, miszerint Bős beindítása lehetővé teszi a Jaslovské Bohunice-i, azaz az apátszentmihályi atomerőmű leállítását, költői kijelentésként kell értelmezni, azaz: szimbolikusan. Leg. alábbis Milan Kňažko szerint, aki igyekszik helyreigazítani az elszólást, mondván, vegyük csak tartalékkal. Persze, rémlik, hogy miniszterelnökünk megeresztett már egy hasonló versikét a duchovany-i hőerőművel kapcsolatban is, dehát, úgy tűnik, az is szimbolikusan értendő. A költői pátosszal bejelentett nagy elhatározásoknak legfeljebb annyi realizmusa volt, hogy az egyik régió figyelmét a másikra irányította a miniszterelnök úr. ' Végül is megnyugtató dolog, hogy nincs igazuk azoknak, akik a miniszterelnök személyét dehonesztáló és pejoratív képzettársításokkal aggatják teli. Vladimír. Mečiar kedveli a költői fordulatokat. Talán még azt is megérjük, hogy egyszer visszatér a jó öreg realizmushoz. Na nem a szocreálhoz, mert azzal már jóllaktunk negyven éven keresztül. (kövesdi) ÚJ TÉVÉKOKTÉL Azzal búcsúztatta a kulturális miniszterhelyettes Ján Fülét a szlovák televízió hírszerkesztőségének éléről, hogy remélhetőleg tehetségét publicistaként az írott szó birodalmában fogja ezekután villogtatni. Aki a helyére került, nem ismeretlen az újságírásban, annál sem inkább, mert a néhány hónapja megalakult, Szlovákia igaz képét tollúkra tűző újságírók szervezkedésének élére állt Bohuslav Piatkóról van szó. Semmi csodálkoznivaló nincsen azon, hogy az új főszerkesztő nem tartotta titokban, milyen új publicisztikai és híradásokat kíván bevezetni a tévében. Vasárnaponként afféle kerekasztalbeszélgetésen fognak részt venni a körülbelül egyórás Lépések című publicisztikai műsor résztvevői. A politikai, kulturális, gazdasági és közéleti személyiségek egyúttal a nézők kérdéseire is válaszolnak majd a vasárnaponként fél tizenkettőkor sorra kerülő műsorban, melyet a héten már meg lehet tekinteni. November 10-től húsz perces Kormánytájékoztató szolgál a nézők politikai érdeklődésének kielégítésére, s a háttérinformációkat a kormány tagjai nyújtják, természetesen beleértve a miniszterelnököt is. Az adás jövőre a kétszeresére bővül majd. Tizenötödikén látható a Tíz perc a miniszterelnökkel című adás, és kéthetente jelentkezik a megszokott időben. Ugyancsak kéthetes adást kezdenek sugározni csütörtökönként hatvan percben a cseh tévével közösen. Afféle híd szerepe lesz a Téma címet viselő, most 12 én este 22.05-kor induló műsornak, melyben jobbára a két köztársaság közös gondjaival foglalkoznak majd a hírmagyarázatok. (bit) A MATICÁÉ LESZ AZ ÜZEMI KLUB? A FÜLEKI KÉPVISELŐ-TESTÜLET DONT MAJD Az egykori füleki gyáróriásnak, illetve üzemi szakszervezetének van a város főterén egy hatalmas épülete, melyet évtizedeken keresztül egyszerűen üzemi klubnak hívtak. Színháztermében, több tucatnyi helyiségében egykoron ünnepségek, szakszervezeti nagygyűlések, színpompás megemlékezések, összejövetelek zajlottak. De ez már a múlté, a jelen: a gyár csődeljárása, a munkanélküliség. A szakszervezet jószerivel már csak papíron létezik, hisz a három és félezres munkáskollektíva szétesett, a termelés megszűnt. Az üzemi klub viszont továbbra is ott áll a Szabadság téren. Helyiségeiben több hivatal és intézmény működik, eredeti alkalmazottai pedig megfogyatkozott létszámban várják sorsuk jobbrafordulását. Különböző terveket szőttek az épület kihasználására, de a gyárban folyó csődeljárás mindenkinek megálljt parancsolt. Sokan úgy tartották: ez az az állapot, amikor a bizonytalan helyzetben, a jogi vákuumban a prédának vélt épületet meg lehet kaparintani. Mert mire is lehetne vélni a Matica slovenská helyi csoportjának kezdeményezését, mely szerint a köz szolgálatába akarják állítani az épületet. Ennek érdekében létrehoznak egy érdekvédelmi társulást, és lerakják egy új szellemben működö művelődési ház alapjait. Kérdések merülnek fel ennek kapcsán: miféle félreértés ez, hiszen Füleken már van művelődési ház, az egykori Vigadóban, ahol ugyan mostoha körülmények között, de magas szinten művelik a kultúrát? Nem nekik kellene-e átadni az épületet, hogy végre emberségesebb, a kornak megfelelőbb körülmények között dolgozhassanak? Meg aztán milyen művelődési házat akar berendezni a Matica, milyen érdekvédelmi társulásról lehet szó, kinek az érdekéről? Vajon beléphetne-e oda magyar csoport is? Hisz Füleken a lakosság kilencven százaléka magyar nemzetiségű! Nem egy féligmeddig ingyen kapott székházat akar-e magának a Matica? Füleken, ahol a szociális feszültségek, a munkanélküliség hullámai már így is magasra csaptak, nincs szükség a nemzetiségi ellentétek szítására. Netán a városi képviselő-testületet és a polgármestert akarják próbára tenni, hogy példát statuáljanak az országos politika krédójához..." na látják, itt a szlovákokat nem hagyják érvényesülni!" Netán az üzemi klub egykori gárdája használja a Maticát védőpajzsként? "

v Már napvilágot látott az a kérvény, amelyben felvetik az érdekvédelmi társulás és a művelődési ház létrehozását. Időközben egy szerződés is elkészült, mely elbírálásra és jóváhagyásra vár. Háromoldalú megállapodásnak kellene létrejönnie a Kovosmalt szakszervezeti bizottsága, a Matica slovenská martini központja és a városi hivatal között. Egy további gondosan kidolgozott anyag - a szerződés részét képezné - a társulás alapszabályzata. Biztos ami biztos alapon a szerződés hetedik cikkelye arról szól, hogy ha a Kovosmalt megszűnne, akkor a szakszervezet jogutódja, vagy ha ilyen nem lenne, akkor csak a két megmaradó jogi alany döntene mindenben. Az egész ügy olyan, mintha a haldoklótól kérnék jószerivel idegenek, hogy testálja át vagyonát rájuk, hisz az így jó kezekbe kerül. Egy bizonyos, a szerződés sorsáról a képviselő-testület és a polgármester dönt. Egyelőre annyi történt, hogy a képviselő-testület a beterjesztett szerződést kiegészítésre szorulónak találta. Az üzemi klub sorsa így továbbra is nyitott, a szerződés részleteit, a pro és kontra érveket pedig hamarosan újratárgyalják. POLGÁRI LÁSZLÓ AMATŐRIZMUS ÉS HITELESSÉG A FÜLEKI ZSÁKSZÍNHÁZ BEMUTATÓJÁNAK MARGÓJÁRA Ritka manapság az olyan színházi előadás, amely a közönség aktuális sorskérdéseiről úgy szólna, hogy maga a játék - minden emelkedettsége vagy éppen groteszk csavarodottsága ellenére is - a nézőtéren ülők és a színpadon játszók közvetlen létét elemezné. Ez történt Füleken, ahol ezrek élik meg munkanélküliségük naponként ismétlődő drámáját, ahol munkáscsaládok sorsa oly katartikus erővel kommunikált Schwajda György Csoda című komédiájának cselekményével és mondanivalójával. A sötét nézőtéren botorkáló Nagy Vencel, munkaképessé nyilvánított vak nyomdász egyesekben akár felidézhette azokat a füleki munkásokat, műszakiakat, akik hasonló módon botorkálnak a mindennapok sötétjében. Valaki a nézőtéren ülők közül rá is szól a Nagy Vencelt alakító Mázik Istvánra: Ne lökdösse az embereket, ne zörgesse a székeket!.. . Az előadás expozíciójában is felsejlett: mindaz, ami azon a.színpadon történni fog, szinte a nézők közül szakadt ki, igy a szünet nélkül harsogó nevetés alá beszüremkedett a drámai feszültség is... Miközben Veronika, a feleség - álmait a trapézhintán mesélve - beleng a színpadi konyha légterébe, a nézőtéri sötétben Vencel elkezdi banálisan egyszerű dialógusát egy ostoba bürokratikus hatalmi rendszer szinte megfoghatatlanul démonikus orvoshivatalnokával. Kerekesné Csaba Blanka olyan Veronikát állított elénk, akivel megtörténnek ugyan a dolgok, de magába zárva mindig megőrzi, talán kissé infantilis, de őszinte álomvilágát. Ezzel a Veronikával minden megtörténhet, még az asszonyi tragédia is: férje beleszeret a nyomda idősödő takarítónőjébe, Bíborkába, akinek nevéhez fiatal szexbomba képét társítja a vak férfi. A Bíborkát játszó Mede Gabriella, Kerekesné Csaba Blanka és Mázik István jelenetei olyan színészi megformálások eredményeiként születtek meg, amelyekről hosszasan lehetne írni. Az ő játékukhoz kiválóan asszisztált a pontosan meghatározott típusok szerint kiválogatott csapat: Gecso István, Bisztróm Gábor, Gulyás László, Kovács Ella, Tóth Csaba, Kakuk Zoltán, Surányi Arnold, Albert István és Mihályi László. Mázik István rendezőnek évek óta sikerül a három-négy, színészi teljesítményekre képes társ mellé olyanokat találni, akiknek amatőrizmusát ezúttal pontosan be tudta illeszteni a megfogalmazandó színpadi gondolatba. A vak nyomdász groteszk kálváriája úgy jelent meg a füleki Vigadó színpadán, mintha nem is a letűnt kommunista rendszerben játszódna. A Szlovákiában manapság látható Šchwajda-darabokról minden alkalommal kiderül, hogy bennük van az a gondolati mag, amely társadalmi rendszersemleges. Éppen ezért ma is felkavaró gondolatokat tud közvetíteni egy pontosan megfogalmazott amatőrelőadás is. Márpedig, ha ez az erénye meg volt a füleki Zsákszínház produkciójának, nem róható fel a hullámzó színészi játék, a néhol lassú tempó. Az viszont igen, hogy például Vencel vacsora-jelenete az etüdszerű megformálás miatt fokozatosan unalmassá vált. Feltehetőleg a bemutató lázának tudható be, hogy egyes díszletelemek nem mindig szolgálták a játék folyamatosságát. A zárójelenet viszont ismét a kezdés és a három főszerepet játszó színész teljesítményének szintjére emelte az előadást. Az ablakról lehulló függönyrúdon fennakad a piros függöny, s miközben Bíborka a megszólaló Internacionálé hangjaira részeg révületben lengetni kezdi, Vencel felkapaszkodik a konyha légterébe belengő trapézhintára. így leng ide-oda Veronika - a valóság kemény realitását elfo

: gadó feleség - és Bíborka - a vak férfi elképzelt szeretőjeként óbégató öregasszony között. A szociálisan érzéketlen politikai hatalom kigúnyolása ez a tragikomédia. Nem lehet véletlen, hogy a füleki Zsákszínház a város döntő többségében magyar polgárainak mindig telt ház előtt játszik. Társadalomtudományi sablonok alapján ez alkalommal azt hittük, hogy az egzisztenciális gondokkal küzdő fülekiek csak kevesen nézik meg a bemutatót. Most már tudjuk, hogy nincs a városban olyan magyar kulturális rendezvény, amelyen ne vennének részt szép számmal. Ezzel szemben az egyes hangoskodók által követelt szlovák nyelvű rendezvényeket azok az érintettek alig látogatják. Ennek ellenére most mégis veszély fenyegeti a kultúra másik otthonát. A Városi Művelődési Központ és a Csemadok helyi szervezetén kívül az Üzemi Klub is támogatja a füleki amatőr művészegyütteseket. A jelek szerint a Matica slovenská, amely szervezetnek - úgy tetszik - korlátlan anyagi lehetőségei vannak, és a politikai hatalomnak is részese az országban, meg akarja vásárolni az anyagi ellehetetlenülés állapotába került Üzemi Klubot. Mit gondolnak erről a fülekiek? DUSZA ISTVÁN AHOGY ÉN LÁTOM luk vétkesnek tartott személy bűnösségét. Ráadásul ebben az esetben még csak nem is bírósági esetről volt szó. A miniszterelnökhelyettesről az a hír kapott szárnyra, hogy tisztségével viszszaélve, bizonyos, egyszerű halandók számára hozzáférhetetlen információk birtokában privatizált egy könyv-nagykereskedést, amelyhez értékes ingatlanok is tartoztak. A parlamentben is többen kérdéseket intéztek az ügyben Macek miniszterelnökhelyetteshez, aki többé-kevésbé visszaverte a gyanúsításokat. De csak többékevésbé ... Nem úgy, hogy az emberek zöme el is hitte volna feddhetetlenségét. És itt bukkan elő az a momentum, amely a politikai közélet főszereplőit (nem is annyira jogilag, inkább erkölcsietikai szempontból) mégkülönbözteti a közönséges halandóktól. Az egyszerű állampolgár addig nem marasztalható el, amíg bíróság rá nem bizonyítja, hogy valóban megsértette a törvényt. Ezzel szemben a politikában szereplőknek hitelt érdemlően tisztázniuk kell magukat mindennemű gyanúsítással szemben, ha nem akarnak politikailag, de erkölcsileg-etikailag is vesztesként kikerülni egy-egy kényes ügyből. Macek jogilag eljárást indíthat az ügyét kipattantó bulvárlap ellen, és meg is nyerheti a pert. Ha azonban Miroslav Macek szövetségi miniszterelnökhelyettes, a Csehországban kormányzó Polgári Demokrata Párt alelnöke privatizációs afférját nem valamelyik vezető közgazdasági lap kezdte szellőztetni, még csak nem is a nagy példányszámú komoly politikai lapok valamelyike. Az üggyel egy teljesen komolytalan bulvárlap kezdett foglalkozni, olyan, amilyet magát valamire tartó úriember kezébe sem vesz. Vagy ha igen, átlapozása után gyorsan kezet mos. Az afférból mégis ügy lett. Nagy ügy. Miroslav Maceknak pártalelnökségébe került. Kongreszszust tartott a PDP, és a küldöttek döntő többsége a jelöltlistáról kihúzta Macek nevét. Pedig a prágai lapok a párttanácskozás előtt feltették a kérdést: Megvédi Václav Klaus pártja alelnökét? Nem védte meg. Sőt, nagyon valószínű, hogy a Vacek megválasztása elleni hangulatkeltésben is volt némi szerepe. Pedig nagyra tartotta helyettesének szakmai rátermettségét, ami nem semmi egy olyan kaliberű közgazdász esetében, amilyen Klaus. Jogi alapelv, hogy demokratikus országban nem a vádlottnak kell ártatlanságát bizonyítania, hanem a vádlóknak kell bebizonyítaniuk az áltaa közvélemény előtt nem tudja, vagy nem akarja magát hitelt érdemlően tisztázni, elveszíti népszerűségét, hitelét. Miroslav Macek esetében is ez történt, és ezt a Polgári Demokrata Párt elnöke is észrevette. Václav Klaus tisztában van azzal, hogy az ügy tisztázatlansága árt pártja népszerűségének. Ezért ejtette helyettesét. „A sajtó a demokrácia házőrző kutyája" - mondotta a politika ismert klasszikusa. A házőrző kutya Miroslav Macek esetében harapós volt. Az eset egyértelműen bebizonyította, mennyire szükség van a sajtó egész rendszerére, ha elejét akarjuk venni a társadalom elzüllésének. Klaus, akiről egy-két éve sokan leírták (én is), hogy pártját gyanúsan a demokratikus centralizmus elvei alapján szervezi, most rácáfolt erre az állításra. Kidobta a fedélzetről helyettesét, mert látja, hogy pártja érdeke, a demokrácia érdeke és a társadalom tisztán maradására irányuló törekvés ezt kívánja. Eltűnődöm az eseten, és szemügyre veszem, hogy működik Szlovákiában a „házőrző kutya". Itt, sajnos, gyakran tapasztalható, hogy nemzeti csontokkal etetik, és nacionalista ópiummal altatják el, és ha csak egy mód van rá, még ki is herélik, hogy ugatni se legyen kedve. Ez a különbség a csehországi és a szlovákiai sajtóviszonyok között. A demokrácia és a balkanizálódás között is „csak" ennyi a különbség. TÓTH MIHÁLY Jelenet a Csodából (A zsákszínpad archívumából) A KUTYA HARAPOTT