Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-10 / 265. szám, kedd

1992. NOVEMBER 10. iÚUSZÓm MOZAIK PARTNEREK EGY MAGYAR DIÁKKAL NAGYSZOMBATBAN Nagyszombatban, magyar szót hallva, a járókelő önkéntelenül is felkapja a fejét. Most vasárnap viszont a városi színház előtti tolongásban, az egyetem beiktatási ünnepségére igyekvők között nem volt nehéz rájönni, hogy kik is beszélhetnek egymás között magyarul. Nem férhetett kétség hozzá, hogy csak az egyetemre bekerült dél-szlovákiai magyar diákok szülei, hozzátartozói lehetnek. így sikerült megismerkedni a szenei Sipeky-házaspárral és lányukkal, Nicollal is szót váltani az ünnepség végén. • Még mindig megilletödöttnek látszik. Milyen érzés volt, hogy ebben az egyetem körüli bizonytalanságban nyilvánították egyetemi polgárrá? -Megvallom, eluralkodott rajtam valamiféle csodálatos belső elégtétel. Éri ugyanis nem az idén érettségiztem. Egyszer már próbálkoztam a pozsonyi egyetemen. Valahogy úgy érzem, a léc túloldalán már minden egyéb akadály leküzdhető. ® Tehát bizakodik. - Igen, egyébként magatartásukkal tanáraink is ezt sugallják. Látszik, . ahogy az előadásokon és a szemináriumokon szinte óvnak .bennünket a megrázkódtatásoktól és igyekeznek minél közvetlenebb, sőt bensőséges viszonyt teremteni a hallgatókkal. ® Ebbe nyilván belejátszik a közös érdekekből fakadó szolidaritás 'is. - Én már a felvételin is úgy éreztem, hogy igazi partnerként kezelnek bennünket. • Tehát nem lehet mindegy a diákok számára, hogy a pozsonyi egyetemhez csatolva, amiről most szó van, tulajdonképpen elvesztik mostani tanáraikat. - Ezt ön mondta, mi reménykedünk, hogy ez nem következik be. • S mit jelent a nagyszombati közeg? - Hát én inkább csak a diákok között mozgok. Jóleső érzés, hogy diáktársaim közül többen is kérdezgetnek, mit jelent nekünk, magyaroknak az egyetemet alapító Pázmány Péter, akit ők Pázmánnak ejtenek. Mint magyar középiskolából jött diák, természetes megértést tapasztalok. • Kívánom, hogy ebben a szellemben érje meg itt a diplomaosztást is. (kiss) AZ EGYÜTTÉLES ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK FELHÍVÁSA Az Együttélés Országos Tanácsa ezúton felhívja a mozgalom támogatóit és minden állampolgárt, hogy emberi, állampolgári és kisebbségi jogaik bármineműi sérelme esetén forduljanak a mozgalom parlamenti képviselőihez ezen a címen: Együttélés Központi Iroda, P. O. Box 44, 814 99 Bratislava, vagy a következő telefonszámon: 07/497 877, illetve közvetve a mozgalom járási ügyvivő testületeinek képviselői által. Tegyék mindezt annak érdekében, hogy közös erővel járuljunk hozzá egy demokratikus jogállam kialakításához és megvédéséhez. Ne feledjük: „Haza csak ott van, hol jog is van", s jogainkért magunknak kell szót emelnünk! Český Téšín, 1992. november 7. SZŰNJENEK MEG AZ ÓVODÁK? Mint az összes többi, az oktatási tárca is berendezkedett négy évre. Mint néhány más tárca, mindjárt induláskor megkezdte a kádercserét. Mint a többinek, neki is lefaragják jövő évi költségvetéséből a három százalékot. Inkább tény, mint vád. hogy akár a többi minisztériumnak, az oktatásinak is hiányzik - egyelőre - a hosszú távú koncepciója; a megújulásról, az új szervezési szempontokról, a demokratikus átalakulásról csak ábrándozik, mindenesetre úgy tüntetve föl az átalakítást, mint holnaptól érvényes rendszabályt. A holnap azonban valahogy késik. Sőt. Már tavaly több iskolában előfordult, hogy az idei költségvetéséből volt kénytelen kifizetni decemberi számláit, amiből logikusan következik, hogy idén, a szűkebbre szabott lehetőségek folytán a rendes téli fűtés megindítása váltott ki fejtörést, már ami annak az anyagi fedezését illeti. Sőt. A minisztérium a legégetőbb kiadásainak fedezésére már idén májusban 2,3 milliárd korona kiegészítést kért a pénzügyi tárcától, persze hiába. Pedig igenis többe kerül az áram, a fűtőanyag, a diákétkeztetés, nagyobb kiadásokat követel az ösztöndíjrendszer, a kollégiumok üzemeltetése, az állami gondozottak ruháztatása. A pedagógusfizetések rendezése annyira tökéletlen, hogy remélhetően ideiglenesnek mondható. Ámde, ha a tárca ilyen súlyos anyagi helyzetben találta magát, várható-e akkor bárminemű javulás a támogatási rendszerben? A válasz roppant egyszerű: nem. Legföljebb azzal lehetne kiegészíteni: sőt, Sőt, valahol meg kell szorítani a költségvetést, valahol vissza kell fogni a kiadásokat. Sőt a képviselők részéről fölmerült olyan megoldási javaslat is, zárjuk be a bölcsődéket, óvodákat. Folyik a költségvetési vita, az oktatási tárcától is azt várják: javasolja csökkentett költségvetési megoldá-sait. Van néhány őszinte ötletem. Csak azokat írom ide, amelyek akár meg is valósíthatók. Például: vezessük be a tandíjkötelezettséget, ne fizessünk a pedagógusoknak bért a nyári szünidőben, legyen ezentúl vizsgadíj, az egyetemi oktatók a hallgatottság arányában kapjanak bért, szüntessék meg a kollégiumi támogatást (esetleg a diák étkeztetését ís). Nem kell megijedni, a világon ezekre már van példa. Hogy borzasztó? Sőt! Vigasztalásképpen pedig olvasgassuk Móra Ferenc kisdiákkori élményeit gyönyörű irodalmi földolgozásban. És a szívünk ujjongani fog, mert annál azért sokkal jobban állunk. Gyerekeinknek nem kell éjjel kenyeret dagasztaniuk, hogy megkeressék a tandíjra valót. Sőt. B. J. A híres-neves prágai utcá/"» ban, a Maislován a régi zsidónegyed héber írású óráját kerestem, amelyen a mutatók visszafelé járnak, mint ezt egykor Apollinaire is megénekelte, aztán még az utca sarkán Kafka szülőházára is vetettem egy pillantást (milyen jól megfér egymás mellett a két nagy igazságkereső emléke: a téren Husz mester szobra, s itt az író mellszobra), aztán a metró alagútjába merültem alá... A VÉCÉSNÉNI BELESZÓL Azazhogy nagyon is földi szükségletek vezéreltek a szellem világából egyenesen a nyilvános illemhely ajtajához, ahol két kemény koronáért sikerült a szokásosnál jóval keményebb toalettpapírt kapnom. A papír minőségét nem találván egyenértékűnek az árával, szóvá tettem a vécésnéninek, aki tudomásomra hozta: őmaga ártatlan a kiszolgálás eme botlásában, mivel „ez szlovák papír". Hangsúlya félreérthetetlen volt: ugyan mit is várhat az ember a szlovákoktól, ő aztán ezt igazán tudja. Szétválik a két köztársaság, alkudoznak a politikusok, a világ visszafojtott lélegzettel várja a végkifejletet, történészek érvelnek a nemzetek önállósága mellett, ugyancsak tudósok mondanak súlyos szavakat a szlovák-cseh egymásrautaltságról, nálunk Pozsonyban az egyik irodalmi hetilap a közös állam tradíciói és kívánatos jövője mellett érvel, a másik pedig az ellenkezőjét hirdeti, Galileo Galileit vagy fél évezred múltán már rehabilitálta a pápa, Husz mestert azonban még mindig sújtja a középkori egyház átka, jövőre lesz harminc éve, hogy Liblicében egy tudományos konferencián rehabilitálták, újrafelfedezték a prágai német irodalmat, külön Kafkát, nem tudjuk, mi vár ránk, itteni magyarokra holnap, s akkor a vécésnéni közbeszól... Kemény - állítja - a szlovák papír, s ez bizony kellemetlen a prágaiak és vendégeik számára. A vécésnéni talán még soha meg nem nézte Kafka mellszobrát, nyilván közömbösen siklott át pillantása Husz emlékművén, amikor feljön a föld alól, ám biztosan tudja, mi az igazság. A vécésnéni, persze, nem hibáztatható. Manapság profeszszorok és miniszterek veszekszenek, füllentenek, hazudoznak, mutogatnak egymásra hasonlóképpen, ők, akiknek tudniuk illene a prágai, a pozsonyi meg a többi igazságkeresőről. Ám ők bizony még a föld alatt sem nagyon járnak. Viszont azt ők is tudják, hogy miért kemény a klozetpapír. Tényleg szabad hagynunk, hogy ilyen indulatok sodorjanak el bennünket az idő veszélyes áradatában? Mert ha ezt engedjük, akkor egy szép napon igazságkeresőkre se lesz szükség, és papiros sem lesz. Se cseh, se szlovák, se puha, se kemény. Bizony. És nemcsak a zsidónegyed órájának mutatói fognak visszafelé járni. (brogyányi) ERDŐTULAJDONOSOK FIGYELMÉBE MÓDOSÍTÓ JAVASLATOK (Munkatársunktól) - Szlovákia 1 834 765 hektárnyi erdőterületének több mint a felét a restitúciós törvény rendelkezése alapján vissza kell majd szolgáltatni az eredeti tulajdonosoknak. A reprivatizációs folyamat azonban nem zajlik zökkenőmentesen, állapította meg Jozef Konôpka, a Szlovák Földművelési Minisztérium erdészeti szekciójának igazgatója tegnapi sajtóértekezletén, amelyen az erdőterületek tulajdonviszonyainak tisztázására és a visszaadásuk megkönnyítésére tett törvénymódosító javaslatokat ismertették. A mezőgazdasági földtulajdont rendező 229/91-es törvényhez kapcsolt, az erdőterületek viszszaadásával kapcsolatos rendelkezések ugyanis nehezítik a gyakorlati végrehajtást, amit a tulajdonosok gyakran a törvény érvényesítésének szándékos szabotálásaként minősítenek. A minisztérium szakemberei által kidolgozott és november végéig a szlovák kormány elé terjesztendő javaslatcsomag többek között egységesíteni kívánja a reprivatizációs folyamat lépéseit, továbbá a Szlovák Erdőalap létrehozásával, és a tulajdonviszonyokat érintő törvények és rendelkezések módosításával is számol. Az erdőgazdálkodás hatékonyságának fenntartása érdekében a módosítás az erdőkre is kiterjesztené a bérleti viszony kialakítását, a Szlovák Erdőalappal, s a gyakorlati lépések megkönnyítésére az erdőterületek „tömeges visszaadását" is javasolja. Ez annyit jelentene, hogy a tulajdonosok csoportjának nem külön-külön, hanem együtt mérnék ki az erdő rájuk eső részét. -tszlRIMASZOMBAT ES AGGTELEK UTÁN NEMZETKÖZI REGIONÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS Mint tudjuk, a regionális együttműködés szálai immár országhatárainkon túlra is átnyúlnak. Rimaszombatban Kovács László, a városi hivatal elöljárója volt a kezdeményezője annak a szlovák és magyar településeket megmozgató társulás létrehozásának, mely már konkrét lépéseket is tett az együttműködés érdekében. Hogy milyeneket? Ezt már magától, a hivatal vezetőjétől kérdeztem. - A tavalyi rimaszombati találkozónk még csak a szándéknyilatkozatok, az ismerkedés, barátkozás szintjén zajlott. Az idén Aggteleken már szakbizottságokban dolgozva, konkrét tervek is születtek. Ezekből azóta több megvalósult. Az aggteleki határozatok értelmében például szeptember végén konkrét formába öntöttük a Regionális Szövetség együttműködési elveit és szervezeti kereteit. Ezt a dokumentumot még ebben az évben elfogadják az önkormányzatok képviselői. - Nemzetközi regionális szövetségről lévén szó, kik mutattak érdeklődést az együttműködés iránt és mi az, amiben együtt próbálnak majd munkálkodni? - Abból indultunk ki, hogy a regionális kapcsolatok építése meilett partneri kapcsolatokat kell létrehozni a szlovák és magyar települések között. A nemrég kidolgozott szabályzat kimondja, hogy a szövetség nyitott, így mindazon települések Szlovákiából, Magyarországról, vagy bármely más országból csatlakozhatnak, amelyek a dokumentumban foglalt elveket és feltételeket elfogadják és a kitűzött célok megvalósítása érdekében hajlandók együttműködni. Hosszú lenne minden települést felsorolni, ezért inkább csak jellemezném a szövetség jelenlegi tagságát. A Rimaszombati, Rozsnyói, Losonci és Kassa-vidéki járások képviselőin kívül jelen voltak Vágújhely, Trencsénteplic, Dunaszerdahely és más települések polgármesterei is. Magyarországról 16 település nevét kellene felsorolnom, amely érdeklődést tanúsít a kapcsolatok felvétele iránt. Ami pedig az együttműködés területeit illeti, elegendő, ha megemlítem a már megalakított szakbizottságokat: kulturális, sport, turisztikai, egészségügyi, oktatási, környezetvédelmi, szociális, ipari, közbiztonsági, kereskedelmi, közszolgáltatási, közlekedési és telekommunikációs bizottságok tevékenykednek. Ezen kívül ideiglenes bizottságok felállításával is s; lünk a jövőben - ha erre igény mutatkozik. - Milyen a szövetség szervezeti felépítése, hisz az ön által említett bizottságok összehangolt tevékenységének irányítása nem tűnik egyszerű feladatnak? - A szövetségnek két székhelye van: Kazincbarcikán és Rimaszombatban. A szövetség szükség szerint, de legalább félévenként ülésezik, éves munkaprogramját, költségvetését az elnökség dolgozza ki, s egyúttal a bizottságok munkáját is felügyeli. A közgyűlés három évre választ elnökséget. Aggteleken elnökségi taggá választották: Jozef Vártát, Vágújhely és Pavel Brndiart, Rimaszombat polgármesterét, Dr. Magyar Leventét, Jászberény és Ivánfi. Jenőt, Kazincbarcika polgármesterét, valamint Dr. Gyulay Gábor államtitkárt Miskolcról. A szövetség elnökét még ebben az. évben megválasztjuk. - Beszélgetésünk elején említette, hogy egyes területeken már konkrét lépések is történtek. Megtudhatnánk ezekről valami közelebbit? - Megemlíthetem a rimaszombati és a kazincbarcikai kórházak kapcsolatfelvételét, az igazgatók és egyes szakorvosok már kétszer találkoztak. Számot adhatok a rimaszombat és a magyarországi hevesei gimnázium közvetlen kapcsolatáról. De megemlíthetem Trencsénteplicet és Kazincbarcikát - az ő esetükben is a két kórház kezdeményezett a legtöbbet, de a kazincbarcikaiak már a teplici Zenei Napokon is részt vettek és kölcsönös üdültetést szervezetek a fiatalok számára. A tornaijai és kazincbarcikai óvodák is felvették a kapcsolatot, és folytathatnám a sort. Mindez azonban még csak töredéke annak, amit tervezünk. A regionális szövetség profilja most van kialakulóban, munkája most van felfutóban. POLGÁRI LÁSZLÓ MAGVAR ASSZONYOK LIGAJA: APRÓ, DE HASZNOS LÉPÉSEK A hét végén Dunaszerdahelyen tartotta első közgyűlését a Magyar Asszonyok Ligája. Laczkóné Erdélyi Margitot, a Liga elnökét a szervezet létrehozásának indítékairól, terveiről kérdeztük. - A harmónia, a társadalmi egyensúly megteremtése a nőknek is feladata. Egyetlen csehszlovákiai magyar párt, mozgalom sem vállalta fel az itteni lányok, asszonyok problémáinak megoldását. Ezért tartottuk fontosnak a liga megalakítását. Rengeteg gond van, egyre több a szociális probléma. Tudjuk: nem lehetünk csodatevők, de úgy érezzük, apró lépéseinkkel is hasznosak lehetünk. A karitatív szervezetekkel karöltve segíthetünk a leginkább rászorulókon. Az anyáknak, a feleségeknek pótolhatatlan szerepük van az ifjúság nevelésében. Ezen a téren is megpróbálunk hatékony tevékenységet kifejteni. Olyan tájékoztató szolgálat kiépítésére is gondoltunk, amely ígérgetések nélkül tárgyszerű útbaigazítást ad a hozzáfordulóknak. Munkánkat az egyes régiók szerint kívánjuk megszervezni, reméljük, sikerül olyan lányok, asszonyok érdeklődését felkeltenünk, akik többletenergiát éreznek magukban és azt hajlandóak a társaik javára fordítani. Vannak, akiknek szellemi segítségre, lelkierőre, vagy anyagi támogatásra van szükségük és bízom benne, akadnak olyan nők, akik mindezzel önzetlenül szolgálnak majd. A világban szinte mindenütt vannak nőmozgalmak, eltérő körülmények között működnek. A mi ligánk apolitikus szervezetként és nem kizárólagos nemzeti alapon kíván eredményesen dolgozni. Minden érdeklődőt szívesen fogadunk sorainkban. D. T. A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK KIEGÉSZÍTŐ NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 10257/91 Mayer József, 1917. 3. 4., meghalt, Sárosfa (Moszkva) 10259/91 Mészáros Gáspár, 1908. 9. 7., meghalt, Nagymagyar (Krasznoural) 10262/91 Molnár János, 1913. 9. 20., Rozsnyó (Karlovka) 10351/91 Michalec Ján, 1920. 8. 28., Stará Turá (Bezseck) 10352/91 Mizák Ladislav, 1922. 3. 23., meghalt, Ždania (Dombasz) 10353/91 Máté Pál, 1912. 10. 10., meghalt, Hárskút (Szovjetunió) 10631/91 Mőhőly ödön, 1923. 8. 25., meghalt, Alistál (Boriszov) 10711/91 Mihálik Ladislav, 1920. 10. 22., Rozsnyó (Dombasz) 10815/91 Mudroch Pavel, 1923. 2. 20., meghalt, Linz (Grogorszk) 10932/91 Marek Pavel, 1923. 8. 30., Rimaszombat (Krasznolucs) (Folytatjuk)