Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-02 / 258. szám, hétfő

1992. NOVEMBER 2. , ÚJSZÓM HAZAI KORKÉP VILLÁMINTERJÚ AZ ÚJ SZÓ NAGYDIJANAK NYERTESÉVEL Az Új Szó nyár végi versenyére beérkezett 13 711 megfejtés közül 181 pályázó találta el a helyes vála­szokat, akik közül a fődíjat: egy hétvégét Barcelonában (két személy részére) sorsolás útján a királyhel­meci Vámos Roland nyerte. Kíván­csiak voltunk rá, ki is az, akit Fortuna a kegyeibe zárt. Noha Királyhelmec nem világvá­ros, Vámos Rolandot mégis nehe­zen találtam meg, mert az idősebb emberek nem ismerték. Mint utóbb kiderült, ez nem is csoda, hiszen Roland még csak nyolcadik osztá­lyos tanuló. - Hogy csináltad? - Nem egyedül. El kell árulnom, a családunkban édesapám a ke­resztrejtvényfejtó és ö szereti leg­jobban az agytornákat, de ezzel - szinte észrevétlenül - valahogy engem is „megfertőzött", és az az igazság, most már én is olyan szen­vedéllyel viszonyulok a fejtörökhöz, mint ö. Közösen fejtettük meg az Új Szó nyár végi versenyét is, és a megfejtést az ö és az én nevem­ben is beküldtük. Be kell ismernem, hogy ezúttal apu találta el a több helyes választ, tehát ö az okosabb, de a szerencsésebb mégis én va­gyok, mert az én nevemet húzták ki. - Ki megy végül is Barcelonába? - Anyu teljesen jó szívvel azt mondta, hogy menjek én apuval, mert mi dolgoztunk meg érte. - Nehéz volt-e a munka? - kér­dezem most már Roland édesapjá­tól, Vámos Lászlótól, aki immár több mint két évtizede matematika sza­kos pedagógus a bélyi magyar alap­iskolában. - Lényegében nem volt olyan ne­héz. Aki rendszeresen és figyelme­sen olvassa az Új Szót, az a vála­szokat megtalálhatta, bár volt két olyan kérdés, ami nekem is sok utánajárásomba került. A Csallóköz­től távol, itt a Bodrogközben mi nem­igen jegyeztük meg, hogy a duna­szerdahelyi konzervgyárat mikor lé­tesítették, de azért megtaláltam a dátumot. Ami pedig a másik nehe­zebb kérdést illeti: nekem úgy tünt, hogy a hatvanas években volt me­netrendszerinti légi járat Poprád és Budapest között, de nem voltam benne biztos, ezért felhívtam telefo­non a poprádi repülőteret. A kérdést nem tudták megválaszolni, de közöl­ték, hogy Prágába kell felutaznom, ha repülőgéppel akarok Budapestre utazni. - örült, amikor megtudta a sorso­lás eredményét? - Már a pénteki lapban kerestem az eredménylistát és amikor a szombatiban megláttam, előbb azt néztem, hogy helyes válaszokat ad­tunk-e a kérdésekre. Mikor a végén megláttam, hogy a fiam nyerte a fő­díjat, nem akartam hinni a szemem­nek. Persze, hogy boldog voltam és vagyunk mindnyájan. (szaszák) • Hosszü és nehéz év telt el azóta, hogy a könyörtelen halál búcsúszó nélkül - 1991. november 1-jén, 62 éves korá­ban - kiragadta szerettei koréból a drága jó férjet, szerető édesapát és nagyapát, HÁK Józsefet (Méhi) Soha el nem múló fájdalommal állunk meg sírjánál, és emlékét kegyelettel meg­őrizzük. örökké gyászoló felesége lányai, vejei és négy kis unokája: Ákoska, Erika, Tamáska és Petike V-118 elektrotechnikával foglalkozó szakemberek részére alkalmassági vizsgával végződő tanfolyamot rendez a Szlovák Munkavédelmi Hivatal 51/78-as számú rendeletének ~ 3-87-paragrafusá értelmében november 11-étől 13-áig a Párkányi Művelődési Házban. JELENTKEZNI AZ ALÁBBI CÍMEN LEHET: Dömötör László Gastanova 4 943 01 Őtúrovo ® 0810/38 69 VK-131 AZ ANYANYELVI KULTÚRÁÉRT ALAPITVANY Alapítók: A Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetségének Orszá­gos Választmánya Interkoncert Rt, Budapest Az alapítvány székhelye: Pozsony. 815 57 Bratislava, nám. 1 mája 10 tel.; 511 47, 571 57 Az alapítvány létrehozásának szükségessége abból a felismerés­ből született, hogy a határokon túli magyarság kulturális ellátása nagy­mértékben elmarad a lehetőségtől, amelyeknek hiánya elsősorban pénzügyi okokra vezethető vissza, s amelyek biztosítása nem kizárólag állami feladat, henam önkéntes ada­kozók saját elhatározásából is eredhet. Az alapítvány tevékenysége főleg a kővetkező célok megvalósítására irányul: a) a Szlovák Köztársaság terüle­tén élő nemzeti és etnikai ki­sebbségek kulturális és nyelvi értékeinek, hagyományainak megőrzése, fejlesztése és tá­mogatása; b) a szellemi- és tárgyalkotó nép­művészeti tevékenysége támo­gatása; c) a nemzetközi művészeti élet­ben való részvétel támogatása; d) a tárgyi és anyagi feltételek ja­vítása az oktatás, a közművelő­dés és a kulturális élet egyéb területein, különféle kulturális és művészeti rendezvények tá­mogatása. Az alapítvány alaptőkéjét az ala­pítók által befizetett pénzeszközök képezik. A hazai és külföldi termé­szetes (magán) és jogi személyek, intézmények, szervezetek és válla­latok ajándékai, juttatásai és hozzá­járulásai. Az alapítvány pénzeszközei fel­használhatók főleg olyan kulturális és művészeti szervezetek tevékeny­ségének és rendezvények támoga­tására, amelyek hozzájárulnak a Szlovák Köztársaság nemzeti és etnikai kisebbségi kulturális életének fejlesztéséhez, a szlovákiai nemzeti és etnikai kisebbségek népművé­szeti és művészeti tevékenységé­nek támogatására, kiállítások, kon­certek, fesztiválok és egyéb művé­szeti rendezvények szervezésére, előadások, közművelődési és egyéb rendezvények szervezésére, a Szlo­vák Köztársaság nemzeti és etnikai kisebbségei kulturális és művészeti életét magas szinten gazdagító leg­jobb müvek és együttesek eredmé­nyeinek jutalmazására. Az 1992. július 22-én bejegyzett alapítvány javára magyarországi művészek produkcióit az INTER­KONCERT Budapest Művészeti Részvénytársaság közvetíti a szlo­vákiai rendezőszerveknek. Az Inter­koncert fizeti a művészek honoráriu­mát és útiköltségeit. A fogadó ren­dezőszervre hárulnak a helyi ren­dezvényköltségek, az esetenként felmerülő szállásköltségek. A ren­dezvény bevételét, a rendezőszerv költségeinek levonása után az ALA­PÍTVÁNY számlájára kell átutalni. A rendezőszervek kijelölését és a koncertek helyszíneit a Csemadok koordinálja. -Ú­SAJÁT FORRÁSOKBÓL Szombati számunkban hírt adtunk arról, hogy a pozsonyi Magyar Kulturális Központban bejelentették az Anyanyelvi Kultúráért Alapít­vány bejegyzését. Az ünnepség után rövid beszélgetésre kértük Bárdos Gábort, az alapítvány megbízott elnökét. - Milyen elgondolások és koncep­ció alapján született meg az alapít­vány? - Ezzel az alapítvánnyal is arra a rövidesen bekövetkező állapotra készülünk föl, amikor csökken a kul­túra, s ezen belül a nemzetiségi kultúrák állami támogatása. A világ demokratikus országaiban a min­denkori kormányoknak kötelessége a nemzeti kisebbségek szellemi és társadalmi életének anyagi támoga­tása, ám semmiképpen sem lenne helyes csak erre hagyatkozni. Ezért keressük a saját anyagi és szellemi erőforrásokat. Az anyanyelvi alapít­vány létrehozásában nagy szerepe volt Nyikos Istvánnak, az Interkon­cert Rt. vezérigazgatójának, aki az elmúlt években sokat segített neves magyarországi művészek szlovákiai vendégszereplésében. Ismeri Dél­Szlovákiát, a Csemadok munkáját és lehetőségeit. Jelentős támoga­tást nyújtott a Magyar Kulturális Ka­mara is. Nekünk pedig erkölcsi köte­lességünk minden jó ötlet és távla­tos terv felkarolása. - Nyilvánosságra hozható-e, hogy milyen törzstőkével jegyezték be az alapítványt? -Természetesen. Az Interkoncert Rt. százezer forintnak megfelelő összeget fizetett be, a Csemadok Országos Választmánya pedig saját bevételeiből húszezer koronát ha­gyott jóvá erre a célra. - Ki dönt majd az alapítvány pénz­eszközeinek felhasználásáról? - Kilenctagú kuratórium, amelynek hét szlovákiai és két ma­gyarországi tagja lesz. A kuratórium­ba a tervek szerint nem kérünk föl olyan személyt, aki valamelyik politi­kai mozgalom vagy párt vezetőségi tagja. Az alapítvánnyal szellemi ér­tékeket teremtő és megőrző alkotá­sokat, vállalkozásokat és rendezvé­nyeket szeretnénk támogatni. Kizár­va mindenfajta ideológiát és párt­szempontot. A kuratórium alakuló ülésére decemberben vagy január elején kerül sor. - Miként lehet befizetni az alapít­ványra? - Bevételünk egy részéhez az Interkoncert Rt. közvetítő tevé­kenysége révén szeretnénk hozzá­jutni. Várjuk természetesen a hazai és külföldi magánszemélyek, intéz­mények, szervezetek és vállalatok támogatását. Napokon belül saját bankszámlánk lesz, s ekkor a jutta­tások átutalásának vagy befizetésé­nek módjáról tájékoztatjuk a tisztelt olvasókat. -y-f RÖVIDEN * Kassán november 4-8-án megren­dezik a MOBILSERVEX nemzetközi kiállí­tást, amelyen bemutatják a Volkswagen Audi és a Skoda-Volkswagen cégek leg­újabb modelljeit, valamint az új üzem- és kenőanyagokat, pótalkatrészeket és gép­kocsikiegészítőket. A 750 négyzetméter­nyi kiállítóterületen 14 hazai és 4 magyar vállalat mutatja be termékeit. * Igor Urban szövetségi védelmi mi­niszterhelyettes bejelentette, hogy a szlo­vák kormány kormánymegbízottat nevez ki, akinek feladata a szlovák hadsereg kiépítése lesz. Elmarasztalta a Szlovák Katonák Egyesületét, amelynek tagjai ki­jelentéseikkel ártanak Szlovákia érdekei­nek, és veszélyeztetik a hadsereg kultu­rált kettéválasztását. KÖZLEMÉNY Ersekújvárott 1992. október 30-án ülé­sezett a Campana Aurea Alapítvány kura­tóriuma. Részletesen elemezte az eddigi kérelmek megalapozottságát, jóváhagyta az egyes betegek érdekében eddig meg­tett lépéseket. Két beteg gyermek eseté­ben az alapítvány támogatásának odaíté­lését további szakvéleményektől tette füg­gővé. Egy gyermek esetében sürgősségi szempontokat figyelembe véve az alapít­vány lehetőségeihez mért maximális se­gítséget szavazott meg. Elemezte az ala­pítvány és a Szlovákiai Magyar Cserkész­szövetség kölcsönösen előnyös együtt­működésének feltételeit. Megállapította, hogy a hatékony segítségnyújtáshoz ma­ximálisan ki kell használni a belföldi támo­gatási lehetőségeket, tovább kell fejlesz­teni a külkapcsolatokat. Az alapítvány továbbra is számít ma­gánszemélyek, önkormányzatok, vállala­tok és vállalkozók segítségére. Emlékez­tetőül: az alapítvány bankszámlaszáma: VÚB Dunajská Streda, 8332-122/0200, címe: Nadácia Campana Aurea, Nám. 1. mája 6, Dunajská Streda 929 01. Az alapítvány folyamatosan tudósítani kíván­ja munkájáról a belföldi és a külföldi sajtót. A Campana Aurea Alapítvány Sajtószolgálata ITTHON TÖRTÉNT - 7 NAP ALATT ZÖLD ÁSZ. Vladimír Meciar megnyilvánulásaira - hogy finoman fejezzem ki magam - inkább az eröteljesség jellemző, mint a kifinomult diplomáciai stílus. A múlt héten viszont volt egy gesztusa, amelyet igy jellemezhetünk: „Ügyes!" A bösi erőmű körüli vita szélesebb körű nemzetközivé válása után rájött, hogy komolyabb lehetőségek rejlenek az ausztriai környezetvédők jóindulatának megnyerésében. Eszébe jutott, hogy annak idején mi mindenre voltak képesek Ausztriában a felhergelödött haragoszöldek. Például meghiú­sították a kormány atomenergetikai programjának végrehajtását. Miniszterel­nökünk kabátja ujjából kihúzta a zöld ászt, mondván: ha Ausztria Szlovákia mellé áll a bösi erőmű ügyében, Pozsony vállalja, hogy 1995-re leállítja a Jaslovské Bohunice-i Atomerőmű legkevésbé biztonságos blokkját. Az osztrákokról tudjuk, amit tudunk. Néhány bécsi bankházról is tudjuk, hogy hajlandóságot mutatnának Bős finanszírozására, főképp ha nem kellene tartaniuk a zöldek megmozdulásaitól, ellentüntetéseitől. Meciar most talán felfedezte az osztrák környezetvédők lefegyverzésének a módját. Nincs kizárva, hogy mély benyomást tesz rájuk a közeli szlovák atomerőmű leállításának az ígérete, hiszen tisztában vannak vele, hogy mire képes egy nagyjából ugyanolyan típusú nukleáris berendezés, mint amilyen a csernobili is volt. Viszont, ha jól belegondolunk miniszterelnökünk „diplomáciai lépésé­nek" lényegébe, ha visszagondolunk egy 1S91-es tavaszi érvelésére, látjuk, hogy a zöld ászt egyszer már kijátszotta: amikor azzal szerezte meg a Dunától távolabb élő szlovákok jóindulatát, hogy kijelentette: azért kell a bösi erőmű, hogy leállíthassuk a rendkívül környezetszennyező Zemianské Kostolany-i hőerőművet. A CSEHEK 51, A SZLOVÁKOK 37 SZÁZALÉKA. Már a csoda sem mentheti meg a föderációt, mondhatják - és joggal - még a közös állam legkitartóbb védelmezői is, amióta a Közvéleménykutató Intézet nyilvános­ságra hozta a legutóbbi felmérés eredményét, amely szerint most már a csehek 51 és a szlovákok 37 százaléka tartja szükségszerűnek Masaryk köztársaságának kettészakítását. A CSSZSZK lakosságának most már teljes 90 százaléka tekinti biztosnak a válást, holott szeptember közepén ez a részarány még csak 34 százalék volt. Ezek a számok azt mutatják, hogy az ország lakosságának túlnyomó többségét már hatalmába kerítette a politiku­sok által terjesztett kór, amely a politikai betegségek nagykönyvébe 1938­ban, 1948-ban és 1968-ban mindig e néven íródott be: kapitulánsság. önérzetét azonban még nem veszítette el a lakosság többsége: a cseh­országiak 66, a szlovákiaiak 82 százaléka még mindig úgy véli, a tisztessé­ges eljárás az lenne, ha a kettészakadásról népszavazást tartanának. ELNÖKJELÖLTEK SZLOVÁKIÁBAN. Gasparovic szlovák parlamenti elnök bejelentette, annyi az elnökjelölt, hogy akár minden tájegységre jutna belőlük egy. Akkor közölte ezt a „megnyugtató" tényt, amikor egy újságíró az iránt érdeklődött, igaz-e, hogy Vladimír Meciar is pályázik a köztársasági elnöki tisztségre. Folynak a találgatások, úgyszólván mindenkinek van „biztos értesülése". Jellemző a hazai viszonyokra, hogy szinte valamennyi szóba jöhető elnökjelöltnek van kommunista múltja és ez senkinek sem számít, aki véleményt mond e kérdésben. Még jellemzőbb, hogy Szlovákia legnépszerűbb embere 1992 őszén Peter Weiss, a Demokratikus Baloldal Pártjának elnöke, aki szintén ott szerepel az elnökjelöltek nem hivatalos listáján. Amiatt sem tör ki tömegdemonstráció, hogy Milan Őic, Husák igazságügy-minisztere is ott szerepel a listán. Ott szerepel egy honatya nevének tőszomszédságában, akit pedig, mi tagadás, már az előző parla­menti ciklusban is pozitívan lusztráltak. Ezek után már senkit sem lep meg, ha kiderül, hogy majd esetleg Meciar neve is megjelenik az elnökjelöltek listáján. Pártfőtitkár és köztársasági elnök - írták az újságok még négy esztendeje is. Némely nemzetivé vált bolsevik füleknek mennyei muzsika­ként hangzana: a párt elnöke és köztársasági elnök. MASARYK-REND - IN MEMÓRIÁM, összesen 64 személy kapta meg a köztársaság megalakulásának 74. évfordulóján az államalapító nevét viselő legmagasabb kitüntetést. Már egyetlen egy sincs közülük az élők sorában. Egy részük még a második világháborúban esett el, mások kommunista börtönökben haltak meg. Hogy az élők közül senkit sem dekoráltak az idén, az úgy is felfogható, hogy azért van arányérzéke az immár halódó állam vezetésének. Egyszerűen nincs közöttünk olyan, aki megérdemelné, hogy szíve fölött viselje a T. G. Masaryk nevét viselő rendjelet. Még azok között sincs, akik pedig ellene vannak államunk felparcellázásának. Ők azért méltatlanok a megbecsülésre, mert nem elég hangosan hallatják a szavukat, miközben a gyávák önállóságért üvöltenek. ÍTÉLETHIRDETÉS TÁBORBAN. Több mint nyolc hónapig tartott a nyu­gat-csehországi Táborban a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Belügy­minisztériuma három fő funkcionáriusának a pere. Az öreg hídrobbantó kommunisták most már nemcsak átépánról, a prágai titkárról, a november 17-i gumibotozás szervezőjéről mondhatják, hogy „ö a mi Krisztusunk, aki a mi bűneinket is magára vállalta", hanem Frantisek Kinclről, Alojz Lorencról és Karel Vykypélről is. Három, négy, illetve három és fél évet mért ki a katonai bíróság. Kávézás közben a tárgyalás egyik szünetében az újságíró azt kérdezte mindhármójuktól: levonták-e a következtetéseket. Mindhárman azt válaszolták, nincs miért levonni. Mindhárman olyan ártatlannak tekintik magukat, mint a ma született bárány. Mindhárman a körülményekre hivat­koznak. Lehet, hogy igazuk van. Lehet, hogy mégis azoknak volt igazuk, akik 1990-ben azt javasolták, a kommunizmust, mint rendszert, kellene bűnözővé nyilvánítani. RADIKALIZÁLÓDNAK A BÁNYÁSZOK. Válságban van mind Szlovákiá­ban, mind Csehországban a szénbányászat. A kitermelés sokkal drágább, mint a világ fejlettebb országaiban, miközben mindenütt csökken a szénfo­gyasztás. A munkanélkülieknek Ostraván például 350 millió korona újrakez­dési alapot ígértek, ebből azonban semmi sem valósult meg. 1989-ben az ostravai szénmedencében 115 ezer személy dolgozott a bányákban, míg napjainkban csak 65 ezer dolgozik. Pénzhiány miatt egyre kevesebbet törődnek a munkabiztonsággal, az év kezdete óta 17 halálos kimenetelű baleset történt fejtés közben így félő, hogy sztrájkokra kerül sor, mert a munkahelyükön maradottak élete is egyre nehezebb Bonyolítja a helyze­tet, hogy a bányászok egyre kevésbé hisznek a szakszervezeteknek, így előfordulhat, hogy vadsztrájkokra kerül sor. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK KIEGÉSZÍTŐ NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 9029/91 Mogyoródi László, 1914. 3. 2., (Leningrád) 9112/91 Mráz Stefan, 1919. 11. 8., Kava (Donbasz) 9115/91 Minárik Ján, 1921. 9. 8., Nemcice (Donbasz) 9229/91 Máthé János, 1900. 7. 22., Somodi (Tiflisz) 9232/91 Miliczky Imrich, 1914. 8. 25., Udvard (Szovjetunió) 9234/91 Mihók Michal, 1918. 9. 14., Budince (Szovjetunió) (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom