Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-27 / 280. szám, péntek

1992. NOVEMBER 27. ÚJ szól HAZAI TÜKÖR 4 KISEBBSÉGI KULTÚRA: JÖVŐRE IS 140 MILLIÓ (Folytatás az 1. oldalról) sebbségi kulturális intézmények és szövetségek tevékenységének színvonala ne szenvedjen csorbát. - Mit jelent éz konkrétan? - Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a minisztériumnak a kisebbségi kultúra támogatására legalább annyit kellene kapnia, mint az idén, azaz 140 millió koronát. Megjegyzem, az idei száznegyven helyett százötven milliót használtunk fel, ugyanis időközben megalakult a kassai roma színház, melynek kiutaltunk még tízmilliót. Biztató dologi nak tartom, hogy ígéretet kaptunk, miszerint elképzelhető, hogy esetleg nagyobb is lehet a támogatás összege. -A folytonosság biztosítása érdekében tanácsos lenne, ha megmaradnának a miniszter tanácsadó testületei, amelyek jól ismerik a saját .,szakterületeiket". Mi erről a véleménye? - Ezek' a tanácsadó testületek, melyeknek az ajánlásait döntéséit a minisztérium sosem vonta kétségbe, természetesen megmaradnak. Ugyanakkor paradoxon, hogy egyegy testületben (például a könyvkiadással foglalkozóban) csak a kiadók képviselői kaptak helyet. így egybemosódnak a kulturális és a kommersz érdekek. Ezért úgy gondoltuk, hogy a kulturális érdekek támogatásának javára más területekről is meghívunk tanácsadókat. Például a Komenský Egyetem magyar tanszékéről, esetleg magyar középiskolai tanárt, fordítót, de előfordulhat, hogy Magyarországról is részt vehetne a testület munkájában valaki, vagy a Csehszlovákiai Magyar írók Társaságából. Nagyon lényegesnek tartom, hogy támogassuk az eredeti alkotásokat és a fiatal írókat. - A kisebbségi színházak és kulturális szövetségek is számíthatnak tehát az ideihez hasonló támogatásra... -Természetesen. Hisz például a komáromi Jókai Színház nagyon jó hírnek örvend, s magas színvonalat képvisel. Érdekünk, hogy támogassuk. Egyébként vannak tartalékaink; nemrég jártak nálam a Csemadok képviselői, akik 130 ezer koronát kértek számítógépre, s természetesen adtunk nekik. Egy másik példa: a varsói csehszlovák kulturális központ a Csemadokhoz fordult, hogy szeretné bemutatni a magyar kisebbség kultúráját Varsóban. Mivel terven felüli rendezvényről van szó, kértek, és kaptak 150 ezer koronát erre a célra. (kövi) POZSONYI AUTÓSZALON'92 (Folytatás az 1. oldalról) esik közé tartoznak. Legalábbis a „legkisebb" típuscsalád, a Pony azon tagjai, amelyek még belefértek 400 ezer koronába. A fenti jelzőnél egyébként valóban indokolt az idézőjel, mivel a Pony gyakorlatilag az Opel Vectrával vagy a Fiat Tipóval azonos kategóriájú és felszereltségű középkocsi, s ára éppen ezért tekinthető kedvezőnek. A legolcsóbb modellé 355 500 korona. Az autókon kívül természetesen számtalan egyéb érdekesség is várja a kiállítás látogatóit; mondhatni, mindenből van egy kevés, aminek a motorizmushoz bármi köze van A német Blaupunkt gyár hazai dea' lere például egy stúdióbuszt hozott, amelyben a cég világszínvonalú autórádióinak tucatnyi típusa tekinthető - és természetesen hallgatható - meg. Rendkívül széles a választék egyéb autókellékekből - kenőanyagok, lakkok, autókozmetika, riasztóberendezések, rádiótelefonok. Kis és közepes autóműhelyek számára gépeket, diagnosztikai berendezéseket is láthatunk. Minden nap látványos bemutatót tartanak a Slovakia nevű autómentő szolgálat dolgozói, akik a legnagyobb szabású akciót éppen vasárnapra ígérik. S még egy érdekesség: aki elfárad vásárnézés köbben, kölcsönözhet egyet a slušoviceiek által gyártott motoros minirollerek közül... Egy szó mint száz: vasárnapig bőven lesz még látnivaló a Kultúra és Pihenés Parkjában, idélelőtt fél tíz és este hat óra között. VAS GYULA NEM ZÁRJÁK BE AZ ÓVODÁKAT - CSAK ÁTCSOPORTOSÍTJÁK MEGY A RÉGI SZÖVEG AZ OKTATÁSÜGYBEN Cáfolni kívánja az oktatásügyi tárca a közvéleményben elterjedt sok félreértést, amelyekért a tömegkommunikációs eszközök hibásak, ezért sajtótájékoztatót hívott össze, hogy elejét vegye a további félretájékoztatásnak. Az alap- és középfokú iskolák főosztályának vezetője, dr. Viera Hahnová és munkatársai rögtön arra kérték a sajtó képviselőit, kizárólag osztályvezetőktől fogadjanak el információkat, a minisztérium egyszerű dolgozóitól szerzett hírek ugyanis félrevezetőek lehetnek. Cáfolta azt a rémhírt, mely szerint a tárca kidolgozott volna egy redukáló programot. Ugyanakkor elismerte, hogy bizonyos takarékossági intézkedésekre szükség lesz. A tárca elkészítette a jövö évi költségvetési javaslatok variációit, eleve nyolc százalékkal csökkentve az ideihez képest (19,5 milliárd), s hogy a kormányzat melyiket fogadja el közülük, az majd a költségvetési vitában dől el. Az oktatási tárca mindenképpen igyekezett olyan programot kidolgozni, amely megakadályozza az oktatás színvonalának esését, és nem engedi elkallódni a tehetséges gyermekeket. Amennyiben a költségvetési megszorítások indokolttá teszik, a tárca konkrét intézkedéseket hoz, de ezek csupán ideiglenesek lesznek. Semmi esetre sincs szó olyan szándékról, hogy bezárják akár az óvodákat, akár bármelyik alapiskolát, az viszont nem kizárt, hogy bizonyos transzformációkra lesz szükség. összevonásokról, alternatív igazgatású - egyházi vagy magániskolák stb. - intézményekről javaslatokat dolgoznak ki, előzőleg azonban a közigazgatási-területi átrendezés véglegesítését kell megvárniuk. (így önkormányzati hatáskörbe is kerülhetnek az iskolák.) A növekvő kiadások terhét, az illetékesek szerint, részben a szülőknek kell átvállalniuk, azonban konkrét számokról nem adtak tájékoztatást, és a tandíj kérdése is pusztán úgy merült föl, hogy majd a költségvetés jóváhagyása után derül ki, bevezetik-e vagy sem. Nem cáfolták azokat a vádakat, hogy némely iskolában, takarékosságra hivatkozva, kisebb létszámú osztályokat összevontak, csupán arra figyelmeztettek, hogy a tanulók létszámának felső határát osztályonként nem szabad túllépni. Azokat az iskolákat, amelyek iránt csökken az érdeklődés, be kell zárni, a tanulókat máshova átirányítani, az iskola épületét pedig megfelelően hasznosítani. A pedagógusok ne aggódjanak, idén mindenk* megkapja rendes szerződésben rögzített bérét, az esetleges elakadásokért kizárólag a lassú bankátutalási folyamat vonható felelősségre. A minisztérium illetékesei cáfolták azt a friss, rádióban elhangzott hírt, hogy akadnak gyermekotthonok, ahol a gyerekek éhesen fekszenek le. A hír így nem igaz, egyáltalán nem általánosítható, egy helyen fordult csak elő, különben is, az egy főre eső gyermekétkeztetés napi díját tíz éve nem emelték. Az illetékes osztály előadója kifejtette, hogy az iskolák fejlesztésére a dologi állomány bővítésére nincs lehetőség, viszont a jelenlegi állapot megfelel egy közepes európai átlagszínvonalnak. Az Új Szó feltette a kérdést, tudja-e cáfolni a főosztályvezető a magyar lakosság körében elterjedt hírt, hogy a minisztérium a magyar tannyelvű iskolákban be kívánja vezetni a szlovák oktatási nyelvet. Dr. Hahnová válasza: - Hyen anyagon nem dolgozunk, jelenleg a szlovák kötelező nyelv a magyar tannyelvű iskolákban, s minden állampolgár kötelessége azt elfogadható szinten elsajátítani. Mi nem kényszerítünk senkire semmilyen nyelvet, viszont kötelességünk biztosítani, hogy az alkotmányban foglaltaknak eleget tegyünk, vagyis minden fiatal megtanulhasson szlovákul. Kimutatásaink arról tanúskodnak, hogy a magyar anyanyelvű diákok gyöngébb eredményeket érnek el a szlovák iskolákba történő továbbtanulás esetén, mert nem tanultak meg jól szlovákul. (bit) JANUÁRTOL OLCSOBBAN AUTÓZUNK? A Szövetségi Pénzügyminisztérium szerint az új adórendszer január elsejei bevezetésével esetleg megnövekedhet az ólommentes (Natural) benzin vásárlása. A fogyasztási adó ugyanis erre a benzinre kedvezőbb adótétellel számol, ezért az ólommentes és a normál benzin árrelációjában módosulás várható. Amennyiben a behozott kőolaj ára nem változik alapvetően, várható, hogy január 1-jétöl 1 liter speciál benzin 17,90 körül mozog majd (ma 17,30), az ólommentes benzin várhatóan 18,10-be kerül (ma 19,10), a szuperbenzin ára 18,60 lehet (ma 19,30), a gázolajat pedig körülbelül 15,60-ért árusítják majd (ma 14 koronába kerül). (A Svobodné slovo felvétele) ÉS MIT ÉNEKELJÜNK Ml? Helyszín: a Szövetségi Gyűlés nagyterme. Időpont: 1992. november 25. A televíziós kamera Jan Stráskýra, a CSSZSZK miniszterelnökére irányul. A riporterlány kissé zavarban volt a pillanat magasztosságától, hiszen csak néhány percre szavazták meg Csehszlovákia két részre osztását. De már vége a tapsnak. A tévériporter zavarban van, elvégre nem mindennapi feladat egy miniszterelnököt arról faggatni, hogyan érzi magát öt perccel azután, hogy eldöntötték: mostantól nem létezik az állam, amelynek eddig kormányfője volt. Ekkor valaki kinyitotta a terem ajtaját, és távolról, diszkréten, énekhang szűrődött be. Cérnák úr prágai csapata a Hej Slováci kezdetű himnikus dalt énekelte. A riporterlánynak ,,beugrik" a mentő kérdés:,,Kormányelnök úr, ön, a cseh politikus most mit dalolna el szívesen?" Ján Stráský nyilván járt tánciskolába, ahol illemtant is oktattak, és tudja, hogy temetésen, kivégzésen és egyéb hasonló alkalmakkor nem illendő a nóta. Mert a himnikus dal örökszép dallama, mitagadás, borízűre sikeredett. Én azon tűnődöm, vajon hány féldeci lehet bennük, Stráský úr pedig okosan válaszol: „Nekem nincs nótázni való kedvem. A szlovákok elérték, amit akartak..." Kajánul arra gondolok, hogy milyen piszok szerencséje van a miniszterelnöknek. Ha valamivel korábban kerül kameravégre, előfordulhatott volna, hogy a mentő kérdés így hangzik:,,Kormányelnök úr, nincs kedve Sieg heil-t kiáltani? Mert a parlamenti büfében a képviselők egy csoportja, mit tagadjuk, egy nappal korábban Sieg heil-ezett. Állítólag karlendítéssel is próbálkozott némelyikük, amúgy snájdigul, SS módra, de már nem volt hozzá ereje. Pontosabban: a pálinka erősebb volt a karjánál. A Sieg heil azonban nem állítólag hangzott el. Hangfelvétel is van róla. Mint ahogy a borízúen dalolt Hej Slováci-ról is. Közben az egyik Siovačiskónak eszébe jut vatami. Abbahagyja a nótát, filozofálni kezd: Tudjátok, hogy Tiso még csak nem is szavazott a szétválásra, mégis felakasztották... A honatyák háromötöde vagy énekel, vagy mosolyog. És mit énekeljünk mi? (tóth) MEGSZENVEDJÜK... (Folytatás az 1. oldalról) hiszem, hogy a szerdai törvényalkotási tény egyedül csak egyes cseh és szlovák politikusok személyes gyűlölködésére vezethető vissza. • A csehszlovák zászló sorsáról napok óta folyik a vita. Mi az ön véleménye erről a kérdésről? - Nem érthetek egyet azzal, hogy a jövőben a Cseh Köztársaság használja a csehszlovák zászlót. Ebben a kérdésben én Jozef Prokeš úrral értek egyet, habár egészen más megfontolásokból. Csehországnak semmiképpen sincs erkölcsi joga ahhoz, hogy a csehszlovák zászlót kisajátítsa. • Abban reménykedik, hogy a két köztársaság a jövőben ismét egyesül? - Én, kérem szépen, azt mondom, hogy a válást elsősorban mindkét köztársaságban megszenvedjük, aztán pedig esetleg adódhat egy esély az újraegyesülésre. • ... amikor is a csehszlovák zászló az újraegyesült két köztársaság zászlaja lehet? - Igen, valahogy így gondolom. (fekete) AHOGY ÉN LÁTOM JÓ VEZÉR, ROSSZ VÉGREHAJTÓK Újból és újból végigböngészem a közvéleménykutatók utóbbi napokban nyilvánosságra hozott megállapításait, és nem győzök csodálkozni. Ugyanis a tegnap közzétett adatok szerint a Szlovákiában megkérdezettek 32 százaléka úgy vélekedik, hogy a Mečiar-kormány nem valósította meg az elvárásokat, további 28 százalék szerint pedig csak a részben valósította meg. Ez a két csoport összesen 60 százalékát teszi ki a megkérdezetteknek: ha ehhez még hozzáadom azt a 22 százalékot, amely nem tudta elbírálni a kormány működésének minőségét, összesen 82 százalékot kapok. Ez pedig azt jelenti, hogy Vladimír Mečiar kormányának működésével Szlovákia lakosságának négyötödrésze vagy kimondottan elégedetlen, vagy kevésbé elégedett. Azon nem győzök csodálkozni, hogy ugyanannak a közvéleménykutatási munkahelynek négy nappal korábban kiadott felmérési eredménye szerint a Szlovák Köztársaság lakosai egyre inkább szívükbe fogadják a győztes párt elnökét; Mečiar 1992 szeptemberében 42,7 százalékos bizalom-indexnek örvendhetett, novemberben azonban már több mint 43 százalékot mutatott a népszerűségi indexe. Mindent összevetve ebből megállapítható, hogy a lakosság a kormánynyal elégedetlen (hiszen az elégedettek részaránya mindössze 18 százalékot tesz ki), közben azonban egyre növekszik a kormányfő megbecsültsége. Vagy a közvéleménykutatási eredmények kiszámításában nem stimmel valami, vagy az úgynevezett vezérelv konkrét megnyilatkozásával van dolgunk. Attól tartok, hogy az utóbbi eset áll fenn Ugyanis a közvéleménykutatók az utóbbi két esztendőben nagyjából azért bebizonyították, hogy túlságosan nagy, 2-3 százalékosnál nagyobb melléfogásokat nem követnek el. A „vezérelv" megnyilvánulásának e vonatkozásban az a lényege, hogy vannak egy-egy társadalomban (pontosabban: bizonyos társadalmakban) szituációk, amikor válságos helyzetben a nép minden vezetőt szid, szinte már a reményt is elveszíti, a vezért azonban nem hagyja bántani A második világháború folyamán, a nagy német csatavesztesek időszakában nyíltan ugyan nem készítettek hangulatfelmérést, de voltak „hangulatkutatók", akik megdöbbenve állapították meg, hogy miközben a nép szidja a tábornokokat, utálja a minisztereket, az emberek töretlenül bíznak a Führerben. A Szovjetunióban is előfordult, hogy 1930 körül, a nagy kolhozosítás éveiben, amikor a termékeny Ukrajnában odáig romlott a helyzet, hogy az éhezők kannibalizmusra vetemedtek, úgyszólván minden nap előfordult, hogy néhány rongyos paraszt bebocsátást kért Sztálinhoz, hogy közöljék vele, mi megy végbe az ország falvaiban. Ez, persze, csak bizonyos országokban praktizálható. Attól tartok, hogy Szlovákiában is sokan hajlamosak erre. A közvéleménykutatás ellentmondónak látszó eredményeiből legalábbis erre lehet következtetni. Vajon a szlovákiai emberek génjeiben van az erre való hajlam? Vagy valami más játszik közre? Sok minden rossz elmondható Václav Klausról, nevezhetjük őt szociálisan érzéketlennek, rövidlátó monetaristának, aki rajta ül a pénzen, arrogáns entellektüellnek és bármi másnak, egy azonban nem vitatható el tőle: idejében felismerte, hogy Szlovákiában túlságosan sokan hajlamosak a „vezérelv" befogadására. Szinte nyomon követhető, ahogy - előbb pénzügyminiszterként, majd pártelnökként is - tükröztette ezt a felismerést a szlovák reprezentációhoz fűződő viszonyában. Racionális

/közgazdaként, a piacgazdaság bevezetésének megszállottjaként felismerte, hogy a baloldallal kokettáló Mečiar Szlovákiája csak kolonc lesz a határozottan polgárosodó Csehország számára. Elsősorban ezzel magyarázható, hogy oly könnyen igent mondott Mečiarék követeléseire. Az már más dolog, hogy ezt az „igent mondást" a magát ravasznak tartó „csőbehúzásának" is nevezhetjük. Hogy itt Szlovákiában nem vagyunk ellenállók a „vezérelvvel" szemben, az elsősorban a polgárosultság hiányával magyarázható. Az ember megdöbben, ha a történelembe visszapillantva szemügyre veszi, hogyan végezték azok a társadalmak, amelyekben meghonosodott a „vezérelv". Reméljük, mi jobban járunk. Némileg vigasztaló, hogy a 32 'százalékos szlovákiai átlaggal szemben a szlovákiai magyarságnak teljes 47 százaléka kimondottan elégedetlen a jelenlegi kormány működésével. Valóban igaz lenne, hogy mi hajlamosabbak vagyunk a polgárosodásra. Hogy mi nem akarjuk ölbe tett kézzel várni, amíg elérjük a gazdasági hanyatlás legmélyebb bugyrait? TÓTH MIHÁLY