Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-19 / 273. szám, csütörtök

1992. NOVEMBER 19. TÚJSZÖM HAZAI KORKÉP TOVABBRA IS EGY ZSILIPEN Még mindig működésképtelen a bösi erőmű baloldali hajózsilipje, és Boris Ho­ráček mérnök, a Dunai Folyószabályozá­si Vállalat bősi fióküzemének igazgatója szerint néni valószínű, hogy néhány na­pon belül üzembe helyezik. A zsilipkaput a javítás után meg is kell tisztítani és védőanyaggal lekenni, ezért még bizony­talan, megnyitásának időpontja. Emlékeztetőül csupán annyit: az elte­relést kővetően november 10-én indult újra a hajózás a Dunán, s 15-én azt ígérték, hogy a» meghibásodott baloldali hajózsilipet két napon belül használhatják a hajók... KÖZLEMÉNY „HOGYAN MONDJAM EL NEKED" Sok zene és versek HEGEDŰS D. GÉZA előadásában. Sanzonok, közkedvelt melódiák a Popfesztiválból, a Kőműves Kele­menből és a Hegedús a háztetőn cimü musicalből. Kísér: SZENTIRMAI ÁKOS, zene­szerző. Éberhardon 1992. november 23-án (hétfőn) a művelődési házban este fél hétkor. Belépődíj: 25.-, gyerekeknek: 10.-, korona. Pozsonyból és környékéről minden­kit szeretettel várunk, akik szeretik a zenét és a verseket. A Csemadok vezetősége. • Eladó jó állapotban lévő plüss ülőgarni­túra és -heverő. Ár megegyezés szerint. Galánta. Tel.: 0707/3783 V-494 • Eladó alig használt Simson E931-es tipusú kerti traktor, három sebesség, eké­vel és rotovátorral. Tel.: 0709/922 598. V-497 • Eladó 8 áras telek, műhelynek is hasz­nálható épülettel, Dunaszerdahelytől 4 km-re. Érdeklődni minden szombaton lehet, Moravské Kračany 47. V-498 • Eladó családi ház Rimaszombatban, az Akasztóhegyen. Érdeklődni lehet a 0866/24152-es telefonszámon. V-499 • Ford Fiesta 1,6 D, kiváló állapotban eladó. Érdeklődni a 0709/973 39-es tele­fonszámon. V-488 • Eladó gyári gyártmányú famegmunkáló frézer. Martovce 38. Tel: 0818/84-26. V-387 KIRÁLY PUSPOK ALAPITVAN Y KOMÁROMI KEZDEMÉNYEZÉS A RÉGIÓ SZELLEMI FELEMELKEDÉSÉÉRT Az iskolaügy szűkülő pénzügyi le­hetőségei máris előrevetik árnyéku­kat. Az előttünk álló költségvetési év sem kecsegtet semmi biztatóval. Ahol idejében összefognak a várha­tó fejlődés fenyegetése ellen, ott számba kell venni minden lehetősé­get, forrást, készséget és jószándé­kot, hiszen egyáltalán nem kizárt, hogy a jövőben bizony nem egyfor­ma eséllyel indulhatnak majd tanuló­ink közép- és felsőfokú képzésre. Amennyiben bevezetik a kötelező tandíjat a különféle iskolákon, eset­leg tehetségek sikkadnak el megfe­lelő anyagi háttér híján. Elébe mentek ennek az irányzat­nak komáromban a magyar tannyel­vű gimnázium szülői munkaközös­ségében: idén nyáron alapítványt hoztak létre, amelynek egyetlen cél­ja, hogy támogassák a magyar anyanyelvű diákokat, fejlesszék a járás műveltségi szintjét, külön az iskola felszereltségét, segítsék az arra rászoruló tehetséges diákok to­vábbtanulását, kiaknázzanak min­den lehetőséget, amellyel diákjaikat külföldi egyetemekre bejuttathatják. A Király Püspök Alapítvány meg­különböztetett figyelemmel fordul el­sősorban a gimnáziumban tanulók szüleihez, akikben felelősen gondol­kodó, társadalmilag sikeres állam­polgárt látnak, s akiktől anyagi esz­közöket, támogatást várhatnak a jö­vő nemzedékének szellemi föleme­léséhez. Az alapítvány együttműködik min­den olyan állami és képviseleti szervvel, más iskolával és jogi sze­mélyekkel, akiknek hasonló szándé­kuk lehet: a város és a régió javára válni azáltal is, hogy konkrét adomá­nyaikkal felkarolják a tanulni vágyó és arra rátermett fiatalokat. Az immár bejegyzett Király Püs­pök Alapítvány igazgatótanácsa ma délután várja a komáromi gimná­zium nagytermében az érdeklődő­ket, akik pedig személyesen nem tudnak megjelenni, azok számára ezúton adnak módot az együttműkö­désre: az alapítvány számlaszáma: Nadácia biskupa Királya, SŠTSP pobočka Komárno, 8842-149/ 0900. (bit) A MEGOLDÁS VÁRAT MAGARA - A GONDOK MARADNAK Nem árulunk el titkot, amikor le­szögezzük, az eltelt években sem sikerült fogyatékos embertársaink­nak olyan élet- és munkafeltételeket biztosítani, mint amilyeneket egy de­mokratikus társadalomtól joggál el­várhatnánk. Továbbra sem kielégítő a szociális intézetek hálózata, hi­szen 1991. december 31-ig Szlová­kia 175 intézetében közel 20 ezer fogyatékos felnőtt, 49 intézetében 4353 gyermek élt. A testi fogyatéko­sok elhelyezésére nem elegendő a 3 intézet 369 férőhely-kapacitása. A hátrányos helyzetű (testi és szel­lemi) fogyatékos gyerekek 43 inté­zetben élnek (3428-an), s több mint 400-an elhelyezésre várnak. Az SZK Munka, Szociális és Csa­ládügyi Minisztérium vezető dolgo­zói, élükön Olga Keltošová minisz­terasszonnyal a tegnapi pozsonyi sajtótájékoztatón nem tagadták, nem sikerült szinten tartani a fogya­tékosok foglalkoztatását sem. Sora-, ikból a munkanélküliek aránya 6 százalékos. Szlovákiában - 1992. október 31 -ig - a nyilvántartásokban 15 600 munkanélküli szerepelt, se­gélyt 4400-nak juttatnak. - Annak ellenére, hogy azok a magánvállalkozók, akik munkale­hetőséget teremtenek a fogyatékos embereknek, magas anyagi hozzá­járulást kaphatnak, csak kevesen élnek a lehetőséggel. „Gondolko­dásmódunkon kellene változtatni" - szögezték le a tárca dolgozói, akik elmondták, nehézségekbe ütközik a fogyatékosok átképzése is. Ezidá­ig csupán 132-en vettek részt a tan­folyamokon. Sajnos, a jelenlegi állapotok ecsetelésénél többet* nem tudtunk meg. A miniszterasszony megemlí­tette ugyan a január elsejétől induló Nemzeti Biztosító tevékenységét, ám azt nem tudta megmondani, hogy pl. az ortopéd-, ill. a kompen­zációs segédeszközökre szorulók kiadásait milyen mértékben állja majd az intézet. Kár... (erf) BÁRSONYOS BEFEJEZES Két temetés volt a múlt szomba­ton Szlovákiában. Az egyik az Ale­xander DubčekérPozsonyban, akivel - azon túl, hogy végleg leáldozott a hatvannyolcas reformkommunista szellem — a csehszlovák állami szimbólum is a föld alá szállt. Való­színűleg örökre. A bársonyosnak nevezett forra­dalmat követő három évben, a kez­deti eufóriában, az azt felváltó, egy­re türelmetlenebb érdekösszecsa­pásokban és helyezkedésekben, majd az utóbbi választásokat köve­tő, a cseh országrészben a jobbra tolódásban, Szlovákiában pedig az alig leplezett normalizáció alkonyi borongásában nem jutott idő (és szándék) arra, hogy az ország nem­zetei végre szembenézzenek az agyonheröizált masaryki örökség­gel, a belőle fakadó traumák súlyá­val, s már szét is szerelték az orszá­got. A sokat emlegetett népszava­zás, köszönhetően a tisztázatlan múltnak, s a két „szerelő", Klaus és Mečiar alapos munkájának, most már vajmi keveset változtathat ezen, amiképp a mosolygós válás ígérete is egyre délibábosabbnak túnik. Tudom, persze, hogy Dubček ha­lálát egy szerencsétlen véletlen Okozta, s akár Szlovákia elnöke is lehetett volna belőle, s hogy min­dennek vajmi kevés köze van a bár­sonyos forradalom harmadik évfor­dulójához - a koporsójára borított és vele együtt eltemetett zászló látvá­nya azonban legalábbis szimbólum erejű volt. Lám, három év elégendő volt ah­hoz, hogy a rendszerváltás a két nép szakadásához vezessen, s kitudód­jon az igazság, amit a cseh publi­cisztika már pedzeget: a cseheknek csak azért volt szükségük a közös államiságra, hogy • a németekkel szembeni komplexusaikat leküzd­jék. Tulajdonképpen ez motiválta döntően a trianoni Csehszlovákia létrejöttét. Csak idö kérdése volt, hogy a lefojtott vágyak, a lekezelő paternalizmus elleni szlovák fenn­tartások mikor öltenek testet, s mikor mondják ki a szlovákok, elég volt a statiszta szerepből. S az idő, a bársonyos forradalommal elérke­zett. Végső soron egész Közép-Ke­let-Európában hasonló folyamatok zajlanak, hol civilizáltan, hol balkáni módon. A másik temetés, amelynek szín­helye Losonc volt, s ahol a Polgári Demokrata Unió (egykori Nyilvános­ság az Erőszak Ellen) fölött húzták meg a lélekharangot, ebben a kon­textusban kevésbé meglepő. A PDU elsősorban nem azért veszített az idei választásokon, mert első nyerő­ként ő „vitte el a balhét", s a dema­gógia az ő nyakába varrta az elmúlt negyven év bűnét. A közös állami­ság igézete ásta meg a sírját. Lehet, persze, árnyalni a vereséget: riasztó volt toleráns programja a mélynem­zetieknek, a társadalmat sokkolta a hidegzuhany a „jóléti szocializ­mus" után, elvtelen, politikai hata­lomra ácsingózók bomlasztották szinte az első napoktól. Tulajdon­képpen (sajnos) törvényszerű, hogy a PDU lassan lemorzsolódott. A negyven évig lefojtott és a három év alatt robbanásig feszült nemzeti önérzet, ösztökéjén túl a politikailag félrevezetett és alultáplált társada­lom nem tudta megemészteni a rela­tíve biztonságos, a „büdös ugyan, de meleg" szocialista barakk nyúj­totta oltalom elvesztését, s szembe­nézni a piac kemény törvényeivel. A tömeg inkább hisz Mečiarnak s a hozzá hasonlóknak, ákik ígérget­nek és jól használják a rég betanult sémákat. Más kérdés, mit adott a PDU nekünk, dél-szlovákiai magyarok­nak. Talán ez a mozgalom volt az egyedüli Szlovákiában, amely mara­déktalanul igyekezett felvállalni egyenjogúságunkat. Igaz, lassan forgácsolódva, folytonos hátrálások közepette, pozíciókat feladva, s az elvekből lefaragva próbáltak talpon maradni a gerjesztett tömegmoz­gással szemben, a siker kevés re­ményével. A feladat szinte lehetetle­nül nagy volt: .Íróként, szociológus­ként, értelmiségiként politizálni a dörzsölt „profikkal", a demagógia eszköztárát bevetőkkel szemben. Nyilván, szükség lesz egy polgári jellegű, liberális eszmeiséget képvi­selő jobboldali pártra Szlovákiában. Mert az új hatalom vállveregetése, meséi, európai normákkal történő dobálózása, a Kánaán ígérete, nem sok jót sejtet. A vállveregető pater­nalizmus könnyen átbillenhet balká­ni fejveregetésbe. Vannak országok, ahol az ilyen kísértést kétszáz éves alkotmány gátolja, van, ahol egysze­rűen a jólét. Egyiknek sem vagyunk bőviben. Mindenesetre sejthető volt, hogy azok, akik felszabadultan rázogatták a kulcsot a három évvel ezelőtti novemberi hóesésben, alulmarad­nak a múlt terhével szemben. Azt azonban kevesen hitték, hogy a bár­sonyos forradalmat elindító mozga­lom végül felszámolja önmagát. KÖVESDI KÁROLY SÖPRÉS A VÉCÉK ELŐTT EZÚTTAL A TANÜGYBEN Mint már értesülhettünk róla, a SZK Oktatási és Tudományügyi Minisztériumának élén álló Matúš Kučera 1992. október 31-vel vissza­hívta a tanügyi igazgatóságok igazgatóit. A söprés a Losonci Járási Tanügyi Igazgatóságot sem kerülte el* ahol a tisztogatásnak Dobra Zubová mérnök esett áldozatul. Alábbi beszélgetésünket vele készí­tettük... - Mikor és hogyan értesült róla, hogy visszahívták? - Október 27-én munkaértekez­letre voltunk hivatalosak Pozsony­ba... A minisztérium előcsarnoká­ban - nem tudom, járt-e már ott? - van egy lépcsőfeljárat. Nos, egy­szer csak megjelent alatta néhány hölgy - a minisztérium dolgozói. Aláíratták velünk a jelenléti ívet, megkérdezték tőlünk á területi tan­ügyi tanácsok elnökeinek a nevét, majd ott - a vécék előtt! - kezünkbe nyomták a visszahívásunkról intéz­kedő rendeletet! - Mivel indokolták a visszahí­vást? - A prezentáció után megjelent Polakovič úr, a minisztérium sze­mélyzeti osztályának a dolgozója és behívott minket - no nem az üléste­rembe, hanem - az étjerembe, ahol bejelentette, Matúš Kučera miniszter úr rengeteg levelet kapott magán­,,Sértő volt az eljárás is..." személyektől és politikai csoporto­sulásoktól, melyekben a leváltásun­kat követelték azzal, hogy törvényel­lenesen, a területi tanügyi tanácsok javaslata nélkül kerültünk funkcióba. - Mi erről az ön véleménye? - Nézze, a tanügyi igazgatóságok már régen léteztek, amikor a területi tanügyi tanácsok még csak alakul­gattak. A tanügyi igazgatóságok igazgatóit, köztük engem is, a mi­niszter (igaz, az előbbi!) tanácsadói testülete javasolt a posztra. Etanács­adói testület döntötte el alkalmas­ságunkat. Természetesen, hogy al­kalmasak voltunk-e, vagy nem, az nézőpont kérdése. De ez ma sem lesz másképp: hiszen, ha a területi tanügyi tanács fog javasolni valakit a helyünkre, az illető alkalmassága ugyancsak nézőpont kérdése lesz! Nem csak a döntés volt igazságtalan és bántó, de sértő volt az az eljárás is, ahogyan erre sor került, mint már említettem, az előcsarnokban, a vé­cék előtt!.. . Tudom, rossz hasonlat, de még az estébések is elegendő időt kaptak rá, hogy a munkakörük átadása előtt rendezzék a dolgaikat. Mi október 27-én kaptuk kézbe a visszahívásunkat, mely szerint 31 ­ig meg kellett történnie az átadás­nak, hogy még aznap távozhassunk a funkciónkból! - Nem gondolja, hogy a kádere­zésnek vagy a tisztogatásnak ez a formája, amelyet Matúš Kučera miniszter úr alkalmazott, roppantul hasonlít arra, aminek ön 1968 után egyszer már szenvedő alanya volt? - Méltánytalanságban, emberte­lenségben persze hogy hasonlít! A különbség csak az, hogy akkor az nekem egzisztenciális problémákat okozott, míg most nem... Sajnos, rajtam kívül sokan vannak, akik munka nélkül maradtak. Akadnak olyan kollégák, 3-4 gyermekes csa­ládapák, akik szakmunkásképzők­ből kerültek a tanügyi igazgatóságok élére, s mivel iskolájuk időközben megszűnt, most nincs hová vissza­menniük! -Amikor önt 1968-at követően kizárták a pártból, az irataiba bele­került a megjegyzés, hogy nem dol­gozhat az iskolaügyben... - Igen. S bár mezőgazdasági fő­iskolán szereztem a diplomámat, azért álltam az iskolaügy szolgálatá­ba, hogy bizonyítsam, épp a hírhedt Losonci járás területén, - a rengeteg üldözött ember előtt bizonyítsam: ez többé nem érvényes! - ön szerint hogyan minősíthető Matúš Kučera miniszter úr lépése? - A miniszter úr eme lépése hibás politikai döntés. Globális visszahívá­sunk miatt úgy tűnhet, hogy mi mindnyájan valami hibát követtünk el, valamit vétettünk. De ez nem igaz! Miért nem szakított ránk a mi­niszter úr néhány percnyi időt? Akár este nyolc vagy tíz óra körül? Meg­vártuk volna! Miért nem mondta, nézzék emberek, bocsássanak meg, rám ilyen és ilyen nyomás nehezedett, ezt a lépést kénytelen voltam megtenni! De a miniszter úr ezt nem tette meg, s ezzel lebecsül­te kétéves munkánkat!... - A miniszter úr azt állította a saj­tóban, hogy amelyik igazgató jó munkát végzett, azt a területi tanügyi tanács újból javasolhatja... - Ezt most hallom először. A mi­niszter úr ezt a nyilatkozatot, való­színű, azután tette, hogy mi ott - ak­kor! - megmondtuk a magunkét! A miniszter úrnak nem kellett volna visszahívnia minket, elég lett volna érdeklődnie a területi tanügyi taná­csoknál, hogyan értékelik a mun­kánkat. Kučera úr megszegte az 542/92-es törvényt, amely kimond­ja, idézem:,,... a miniszter a tanügyi igazgatóságok igazgatóit a területi tanügyi tanácsok javaslatára nevezi ki és váltja le! A miniszter urat vagy becsapták, vagy... - Nem inkább arról van szó, hogy kellett a hely az új embereknek? - El kell mondani, hogy a tanügyi igazgatóságokon elegendő olyan ember van, akik képesek a munkán­kat tovább végezni! Az új emberek­kel más a helyzet, legalábbis három hónapra van szükségük, amíg tájé­kozódnak a munkakörükben, amíg betanulnak, s mint említettem, szá­molni kell az állam széthullása okoz­ta sokkal, amely óhatatlanul meg fog mutatkozni. A betanulási időszak nagyon hosszú idő, ezalatt az új embereket az manipulálhatja, aki akarja! -Zubová asszony, amíg ön állt a Losonci Járási Tanügyi Igazgató­ság élén, az a vád érte, hogy el akarja magyarosítani a járás szlovák nyelvű alapiskoláit. Miért? - Azért, mert azokban a szlovák alapiskolákban, ahol azt a szülők igényelték volna, be akartam vezetni a magyar nyelv nem kötelező okta­tását heti két órában. - Melyik szlovák alapiskolában kérték ezt a szülők? - Az apátfalusi és a rappi alapis­kolákban. Ugyanakkor nem hagyha­tom szó nélkül, hogy a magyar alap­iskolákban a kötelező szlovák nyelv­órák mellett a nem kötelező szlo­vák nyelvoktatás eléri a 16 órát! Magyarosítással vádoltak és meg­hurcoltak a szlovák bulvárlapban, a Zmenában. A Szlovák Nemzeti Párt meg a választási nagygyűlésein pertraktálta az ügyet. Tagjaitól egy­re-másra kaptam a telefonokat. Fő­leg Pozsonyból, Zsolnáról és Csacá­ról! Szinte példátlan volt az igyeke­zet, amellyel az SZNP nemzetiségi kérdést akart csinálni az ügyből, amit én természetesen megakadá­lyoztam. Hiszen járásunkban a nem­zetiségi alapiskolákban ilyen termé­szetű problémák nem léteztek! - Végezetül engedjen meg egy kényes kérdés: amíg funkcióban volt, tudomást szerzett-e olyan, a közeljövőben bevezetendő intéz­kedésről, mely szerint ezentúl a ma­gyar tannyelvű iskolákban csak két tantárgyat oktatnának magyarul, a többit szlovákul? - Erről sem hivatalosan, sem „amúgy" nem hallottam... De egy ilyen intézkedést az itt élő magyar­ság semmi esetre sem fogadna el! ARDAMICA FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom