Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-23 / 251. szám, péntek

1992. OKTÓBER 23. ÚJ SZÓ, PUBLICISZTIKA 6 „LEGYETEK EBEREK, ELVTARSAK..." AZ ÚJ SZÓ RENDKÍVÜLI SZÁMAI AZ 1956-OS MAGYARORSZÁGI ESEMÉNYEK IDEJÉN ' Az.1956-os magyarországi ese­mények alakulása megrémítette az .akkori csehszlovák pártvezetést is. Már az első napokban rádöbbent, hogy a budapesti utcákat nem ki­sebb, kétes múltú elégedetlenkedők csoportjai vették hatalmukba, ha­nem tömegek mozdultak meg. S már nem csupán Rákosi és Gerő pártvezérek távozását követelték, .. hanem a rendáter megdöntését tűz­ték célul. Hogyan tükröződtek ezek az ese­mények a csehszlovákiai sajtóban, ezen belül pedig az Új Szó, az akkori egyetlen csehszlovákiai magyar na­pilap hasábjain? Az Új Szó az október 23-án lezaj­lott magyarországi eseményekről egy napi késéssel, csak október 25­én közölt hírt. Bár a nagy horderejű megmozdulás jelentőségét ekkor már a világon sehol nem vonták " kétségbe, a lap csak a harmadik oldalon, a külpolitikai hirek közt el­vegyítve, ad rövid tájékoztatást a Csehszlovák Sajtóiroda hivatalos jelentése alapján, mintha az ügynek nem is tulajdonítana fontosságot. Előző napi hírként közli, hogy ,,a szerdai napon sikeresen folyt az ellenforradalmi bandák felszámo­lása". Ezzel szemben e lapszám első oldalán, fej mellett induló három ha­sábon a megszokottnál nagyobb be­tűtípussal jelent meg a Rudé právo, a párt országos napilapjának szer­kesztőségi cikke, amely lényegében a pártközpont álláspontja volt. Eb­ben ellenforradalmi erők véres za­vargásaiként említi az eseményeket, amiből már az olvasó is tudja, hogy ' a megmozdulás a rendszer ellen irányul és korántsem babra megy a játék. A párt szócsövén keresztül le is vonja a Csehszlovákiára vonat­kozó egyöntetű következtetést: ,,Á határon túli kapitalista urak... az ilyen hír hallatára felénk, Csehszlo­vákia felé tekintgetnek". Tovább: ,, Nálunk is akadnak olyanok, akik hajlandók volnának az imperialisták kezére játszani... és veszélyeztetni országunkban a nyugodt életet". S végén a felhívás: ,,Felszólítunk benneteket, legyetek éberek, elv­társak!" Ez így a figyelmes olvasó számá­ra már nyílt beszéd: nálunk is van­nak elégedetlenkedők és a hullám könnyen ide is átcsaphat. A csehszlovák pártvezetés az el­ső napokban még remélte, hogy a magyar párt úrrá lesz a helyzeten (annál is inkább, hogy az országban ott a megszálló szovjet csapatok, amelynek segítségével méltán szá­molhat). Azért éberen figyel dél felé. Közben a sajtó révén azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha itthon min­den a legnagyobb rendben lenne, hisz semmi okunk a magyarországi­hoz hasonló megmozdulásra. Ott is csak azért kerülhetett sor az esemé­nyek elfajulására, mert tőlünk eltérő­en Magyarországon ,,sok komoly hi­bát követtek el a népgazdaság irá­nyításában és más fontos kérdések megoldásában". Az első napok bizonytalanságát azonban nemsokára felváltja a felis­merés: Budapesten nem holmiféle csetepaté folyik, hanem szívós szembefordulás a rendszerrel, amit nem is olyan könnyű elfojtani. Az Új Szó - a csehszlovák sajtó-kórus magyar tagja - október 28-iki vasár­napi számában hazai olvasóinak még jobbára derűlátó hangnemben tálalja az eseményeket. Rövid hír­összefoglalójának azt a címet adta, hogy A népi demokrácia Magyaror­szágon megszilárdítja a hatalmát. A Csehszlovák Sajtóiroda hírei alap­ján sikeres tisztogatásokról, a rend helyreállításáról számol be. Sőt, utolsó bekezdésében az előző szö­vegtől elütő, félkövér betűkkel szed­ve írja, hogy az este hét óra előtt érkezett jelentések szerint ,,Buda­pesten letörték az ellenforradalmi gonosztevők ellenállását... A had­sereg és a biztonsági szervek alaku­latai összegyűjtik a gonosztevők el­dobott fegyvereit". A jóhiszemű olvasó akár meg is nyugodhatott volna: a veszély elhá­rult. Csakhogy a párt vezetői a la­kosság nyugtatgatása ellenére más­képp ítélhették meg a dolgot. Ponto­san ezen a napon, október 28-iki dátummal jelent meg az Új Szó Magyarországnak szánt első rendkí­vüli kiadása. Ettől kezdve a külön szám csak­nem rendszeresen minden nap megjelent egészen november 30-ig. Az újság egy lapon (két oldalon) készült, kivétel a november 7-én és november 25-én megjelent négyol­dalas, valamint a november 5-én kiadott egyoldalas, inkább röplapra emlékeztető szám. Egyelőre nincsenek birtokunkban hiteles adatok, vajon a rendkívüli számokat kizárólag csehszlovák kezdeményezésre, esetleg az ala­kuló új magyar pártvezetéssel összehangolva vagy éppen szovjet sugallatra adták-e ki. A Magyaror­szágnak szánt rendkívüli lapszámok a szerkesztőségen belül is szúk kör­ben készültek. Dénes Ferenc fő­szerkesztő irányításával két csoport kapott megbízást szerkesztésükre. Természetesen a pártközpont ideo­lógiai osztályával szoros együttmű­ködésben. A lap további sorsáról készítői nem sokat tudtak. Sem akkor, sem később. Magyarországi terjesztése illegális volt. Megbízható emberek hordták, illetve csempészték a hatá­ron túlra. E lapszámokat a határ menti községekben, városokban el­szórták vagy személyes kapcsolata­ik révén továbbították. Olyan nem hivatalos értesüléseink is voltak, hogy csehszlovák repülőgépek szin­tén szórták őket főképp Észak-Ma­gyarország területén. Talán említésre érdemes, hogy azokban a napokban a Szlovákiá­ban megjelenő ifjúsági hetilap, az Új Ifjúság is adott ki (a visszaemléke­zók szerint három) rendkívüli szá­mot. Tervezték további számok kia­dását is Sorakozó fejléccel, amire azért nem került sor, mert közben Magyarországot újra megszállták a szovjet csapatok. Az Új Szó rendkívüli számainak kiadásában a szerkesztőség csupán a tolmács szerepét töltötte be, mert csaknem kizárólag a pártközpont hi­vatalos anyagait közölte. A cseh­szlovák pártvezetés ugyan az itteni magyar sajtót használta fel a ma­gyarországi események általa vélt befolyásolására, de az itt élő ma­gyarokban nem bízott. A sajtó képvi­selőiben se. Előttem az immár sár­guló és reprodukálásra is alig alkal­mas első rendkívüli szám. A címek fölött olvasható a cikkek címének ceruzával írt szlovák fordítása, sőt az írások eredete, például: Cseh­szlovák Sajtóiroda és részben saját. A pártközpont ellenőre nem tudott magyarul, ezért volt szüksége fordí­tóra... Az ellenőrök néha a szöve­gen is módosítottak. Ha például a szövegben az szerepelt, hogy a magyar főváros épületein golyó­ütötte sebek láthatók, ki kellett egé­szíteni, hogy ellenforradalmi golyók­tól ütött sebek. Nagyon kevés az adat arról, ki­hez, hová jutottak el az Új Szó és az Új Ifjúság Magyarországnak szánt rendkívüli számai. Fogadtatásukról nem is beszélve. Igaz, még hóna­pokkal az események után is kapott a szerkesztőség egy-egy levelet Magyarországról, melynek írói a rendívüli számokat szennylapként szidalmazták. Amennyiben a csehszlovák párt­vezetés a rendkívüli kiadást 1956­ban az akkor alakult Kádár-kor­mánynak internacionalista segítsé­gül szánta, akkor a Kádár-vezetés ezt a segítséget szövetségeseivel egyetemben 1968-ban kamatostul viszonozta. ZSILKA LÁSZLÓ Ä utóbbi időkben gyakrab­Ht ban jelennek meg írások mind a magyarországi, mind a szlo­vákiai magyar lapokban az 1956-os magyar eseményekről, s ennek kap­csán a mosonmagyaróvári véres sortűzről. A hazai közvélemény en­nek ellenére szinte semmit sem tud arról, hogy a forradalom vérbe fojtá­sa utáni perek egyik áldozata Gu­lyás Lajos kisújfalui származású re­formátus lelkész volt. 1957. decem­ber 31-én a kora reggeli órákban húzta őt bitóra a hóhér. Gulyás Lajos 1918. február 4-én született a dél-szlovákiai Kisújfalu­ban. Szülei: Gulyás Lajos és Kovács Erzsébet, 10 hektárnyi földön gaz­dálkodtak. Gulyás Lajos a helyi ele­mi iskola befejezése után az érsek­újvári reálgimnáziumban folytatta ta­nulmányait, ahol 1937. június 27-én kitűnően érettségizett. Már a gimná­ziumi évek alatt vonzalmat érzett a lelkészi hivatás iránt. A pápai re­formátus teológiai akadémia elvég­zése után rövid ideig a felsőgelléri IGAZUL VALLALTA SORSÁT GULYÁS LAJOS LELKÉSZ EMLÉKÉRE Kisújfalun kopjafa őrzi a mártír lel­kész emlékét (A szerző archívumából) egyházközségben, majd 1942 októ­berétől Balatonszepezden végzett segédlelkészi szolgálatot. 1942 má­jusában Deákiban feleségül vette Puskás Gabriella tanítónőt. Három leánygyermekük született: Ildikó (1944), Csilla (1945) és Anikó (1947). Gulyás Lajos fiatalon bekapcsoló­dott a politikai életbe. Fegyvertársa volt Bajcsy-Zsilinszky Endrének: a nyilas rémuralom legsúlyosabb hónapjaiban is volt bátorsága szót emelni. A későbbiekben is cselekvő tagja, majd országgyűlési képviselője a Kisgazdapártnak. 1948. májusá­ban Levél községbe helyezi át a du­nántúli egyházkerület püspöke, Győry Elemér. Felesége tanítónő­ként dolgozik a helyi iskolában. Gu­lyás Lajos a Rákosi-korszak alatt többször került összetűzésbe a kommunista hatalom képviselői­vel. 1953-ban bíróság elé állították. Honvágya és magyarországi üldöz­tetése arra kényszeritette, hogy Dél­Szlovákiában megpályázzon egy megüresedő református lelkészi ál­lást. Elhatározta, hogy családjával visszatelepül, ezért 1956 októberé­ben hazatér Kisújfaluba, hogy a szükséges engedélyeket elintéz­ze. Itt értesül az eseményekről, és azonnal visszautazik Levél köz­ségbe. 1956. október 26-án délelőtt csendes tüntetésre vonulnak ki a mosonmagyaróvári diákok. A vá­rosi tanácsháza előtt Petőfi-verseket szavalnak, majd a Himnusz és a Szózat következik. A többnyire főiskolásokból álló kisebb csoport kiválik a tömegből, és megindul a közeli határőrlaktanya felé. Csak­hamar követi őket a város lakossága is. A laktanya előtt megállnak, és követelik a vörös csillag eltávolítását a laktanyáról. Dudás István száza­dos, a laktanya parancsnoka, fegy­verrel válaszol a Szózatot éneklő tömegnek. A vérfürdő eredménye: több mint száz halott és kb. 250 sebesült. A látvány megdöbbentette a katonai szolgálatukat teljesítő kis­katonákat is, akik közül többen tü­zeltek a laktanya ablakaiból. Közben a laktanya parancsnoka, Dudás István százados, Rajkánál Csehszlovákiába szökik. Délután Győrből megérkezik egy különít­mény Földes Gábor színházrendező és Tihanyi Árpád vezetésével. A lak­tanyán ekkor már fehér zászló leng. A végletekig elkeseredett és felbő­szült tömeg betör a laktanyába. Gulyás Lajos és felesége, Puskás Gabriella A sortűz felelőseit keresve átku­tatják a laktanyát, és csakhamar elfogják a tizedesi zubbonyba bújt Gyenes György főhadnagyot. Kihur­colják a laktanya elé, és a lábáról lehúzott csizmájával szétverik a fejét. Ekkor érkezik Gulyás Lajos, egyedül jött Levélről, tehát a tünte­tést nem ö szervezte. Saját testi épségét veszélyeztetve kimenti a megsebesült Máté Lajos főhadna­gyot a tömeg karmai közül. Feltusz­kolja egy teherautóra és a tanácshá­zára szállítja. Itt őrizték Máté főhad­nagyot Vági József főhadnaggyal együtt egész éjjel, hogy a következő napon kihallgassák őket. Stefkó Jó­zsef hadnagyot, aki kézigránátot do­bott a tömeg közé, súlyos sebesül­ten szintén sikerül kimenteni a lin­cselők közül, és kórházba viszik. Vági József főhadnagy a tanács­házán fegyveres őrét kéri, hogy ölje meg őt. Miután az őr erre nem hajlandó, egy óvatlan pillanatban ki­veti magát az ablakon, és szörnyet­hal. A kint várakozók a holttestet meggyalázzák, majd a kórházba in­dulnak. Stefkó hadnagy a kórházban is ellenségesen viselkedik, egyálta­lán nem bánta meg tettét. A tömeg a sebesült tisztet kihurcolja, majd a kórháztól nem messze egy fára akasztják lábánál fogva és agyon­verik... Gulyás Lajos tehát nem volt bű­nös a katonatisztek meggyilkolásá­ban, sőt csitítani próbálta a feldühö­dött tömeget, és igazságos bírósági eljárást követelt. 1956 novembere után ezrek menekülnek külföldre. Megtehette volna ő is, de nem me­nekült, pedig alig pár kilométerre lakott az osztrák határtól. Nem tele­pült át Csehszlovákiába sem. 1956. december 19-ikén házkutatást tar­tottak levéli lakásán, de nem találtak semmit. Ekkor már javában folytak a perek és a kivégzések. Gulyás Lajost 1957. február 5-én tartóztatta le a Győri Rendőrkapitányság, és a Győri Megyei Börtönbe hurcolták. Védelmét dr. Richter László ügyvéd vállalta, a vádat Grátz Endre ügyész képviselte. A bírósági tárgyalás 1957 májusában kezdődött, és több napig tartott. Az ügyész háromórás vádbeszédében gyilkosságra való felbújtással vádolja az ártatlan lel­készt. A bíró, Gyepes István, gú­nyolja a lelkészt, azzal rágalmazza, hogy tetteiért magasabb lelkészi ál­lást remélt, magasabb fizetéssel. Június 10-én Gulyás Lajost, mint harmadrendű vádlottat, a megyei bí­róság az államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való részvé­tel és szervezkedés miatt halálra ítéli. Arról hallgatnak, hogy Gulyás Lajos megmentette Máté főhadna­gyot, bár ez a tett elhangzott a bíró­sági tárgyaláson is. A védőügyvéd fellebbezett. Hónapokig semmi sem történt. 1957 decemberében Gulyás Lajost Győrből Budapestre szállít­ják. A fellebbezési tárgyalás decem­ber 16-án délelőtt kilenc órakor kez­dődött. Az ügyet a Katonai Kollégi­um zárt ülésen tárgyalta. A védő hiába hivatkozott Gulyás Lajos ártat­lanságára, három kiskorú leányára, és hogy megmentette egy ÁVH-s tiszt életét. A halálos ítéletet jóvá-­hagyták. A védőügyvéd kegyelmi kérvényt nyújt be az Elnöki Tanács­hoz. Hiába reménykedtek. 1958. január 2-án dr. Richter László megkérte Csizmadia Károly lelkészt, hogy közölje a szomorú hírt a családdal. Néhány sor az ügyvéd leveléből: ,,Nekem jutott az a szomorú feladat, hogy a tragédia végső fázisáról érte­sítsem. Lajos december 31-én a hajnali órákban meghalt. Hétfőn hozták őket Győrbe. Este a börtön­ben kihirdették, hogy kegyelmi kér­vényüket elutasították." Titokban temették el Gulyás La­jost és az ugyanazon reggelen ki­végzett Zsigmond Imre földművest, ^ Kis Antal fűtőt és Tihanyi Árpád tanárt. Csak 1989 nyarán derült ki, hol nyugszanak. Arra sem voltak méltók, hogy a sopronkőhidai börtön temetőjébe kerüljenek. Távolabb, egy bozótos helyen ásták el őket jeltelenül. 1989 júniusától márvány­tábla örökíti meg Gulyás Lajos és nyolc társa nevét. Gulyás Lajos emléke szülőfalujá­ban, Kisújfalun tovább él. Halálának 32. évfordulóján, 1989-ben a falu lakossága és református egyházkö­zössége a helyi temetőben kopjafát állíttatott emlékére. Csaknem 200 gyermek és felnőtt, rokonok, ismerő­sök és Gulyás Lajos két leánya jött el megemlékezni az igazságtalanul meggyilkolt lelkészről. Földi marad­ványait 1991. május 11 -ikén a levéli református temetőben helyezték végső nyughelyére. K oromnál fogva nem vádolha­tok és nem ítélhetek. A törté­nelmet csak a könyvekből és elbe­szélésekből ismerem. írásomban is­mertetni akartam Gulyás Lajos lel­kész életét és halálát. Abból a törté­nelmi felismerésből kiindulva, hogy nem lehetséges semmilyen megúju­lás a múlt igazságtalanságainak jó­vátétele nélkül. RIGÓ TIÍWEA, gimnazista * FORRÁSOK: Bárczay Gyula: Sorsok a református egy­házban 1948-1988 Csizmadia Károly: Az eltűnt búcsúlevél (Reformátusok Lapja, 1989. okt. 15.) Szabad Európa Rádió adásai Vérrel és kötéllel c. dokumentumfilm ^Z dkfv0lik,adá s ' Ä Magyar Népköztársaság ] TT w gfl wwdj\ kormányának kiáltványa! Mil $ II a jmmmsÉmso: ' r %H * *VT ~ megsemmisítette . líyozott Ä ellenforradalmai a magyar mép! „ L^„^X™ lemosassatok t iMakas-oaraszttaanr minden intézkedését ÍMdM»o Hslu4g«n tAmuzkoftn .bUpfinc útjíbfll .. -I.jl'.k.: » rn^toer torfhb l^oMtt fet- A magyar räJÍ6.jtUnll,r nnint Magyar- kormány meg akarja vtdtm a nfpl 'JmoR­UMWt. 01 raanVt. .p.rm^tkon : i/n, fakúlt KfcUr JÉM. kMót JAno, vaelí,h*l fórra- raríkn, rtndiier niimlen viwumyA a ma­SĽSrttčStEES^ dt: T^;rrí krí n y ^vr^t Kz allenlorrudalml kormin, UgJ.lt • népi-ulom Mp- . ^ lno k' Mj imc h ^WC. ">«" felépítése érdekében. Ai ij forradalmi rlaeHM leiartftitntttk. A nunibathutyi rftM6 • Poiőti adMllomái Apró Antal, Kossá litván, Marosán György, munkás-paraszt kormány az íj gazdasági tmlUmhoMrtn • Magyar Doloo«6k párt), Tégrohajtd Mjottaági- Mnai Sándor, Horváth Imre a külügymi- feladatok eg ész sorinak megoldását tűzte nak iwvitx.il a kKvctkviA kjáltvánaj.! fordult . Maeyar Nép- niszteri teendSket látja el. A kormány ki- maga elé. A magyar forradalmi numkás­kttetinuig m u nk á u Ibin. dolgom paniztságihoi «c a ntpbor állványt intézett a magyar néphez, amely- paraszt kormány ugyanakkor bejelenti,hogy bO értelmiséghez: h m „ követhezSket mondja: a magyar dolgozó nép érdekéhen, az or­l'^TL* .f™ Tjf" T , h a" Nem U h"<" tovih h «*«' -« - nyugalmának biztosítása érdekében az­tvnk áll. mint ahogy a békés építőmunkában la a kommimtaták kásosztály, a parasztság és az értelmiség leg. hex, hogy legyen segítségére a sötét etlen­Jártak 11 élen. A népi demokrácia ÍJ eretendeje IdttiriUhetothn Í ob b /«" ellen folytattak a sötét ellenforra- forradalmi elemek likvidálásában, hogy a nyomokat hagyott népUnkben. amit acmmliycn gálád áruláa meg dalmi elemek, melyeknek célja az volt, hogy magyar kormány rendet teremthessen az B» ,» ,flUí?«* u'« t ott.BJvtirask. a kommunlatík pártja Ismét be- teljes anarchiába döntsék az országot és ki- országban. Felhhta ugyanakkor ax ország ' y~Mjt . EgyedUl a ml pár- nolgáltasssák az ellenforradalmi ifiknek «• népét, az összes dolgozókat, hogy hatható­ÄSÄ^ír: rtír^-a t* - aiiuM, h.~h.„ á. . „,,„_ ""T^L 1 , Ebben lefekteti: minden ereiével óráktól a magyar forradalmi munkás-és pa-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom