Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-10 / 240. szám, szombat

HÍREK-VÉLEMENYEK FÁK-CSÚCS GYÉR EREDMÉNYEKKEL Kirgizia fővárosában, Biskekben tartott tegnap csúcstalálkozót a Független Államok Közössége. Mind a 12 tagország elküldte delegá­cióit, csak Türkménia nem képviseltette magát legfelsőbb szinten, mivel elnöke elutasítja a szorosabb együttműködést a FÁK keretében. Megfigyelői státussal Grúzia és Azerbajdzsán is képviselteti magát a miniszterelnök-helyettesek által. . ÚJ szól 1992. OKTOBER 10. Délelőtt az államfők és a minisz­terelnökök tanácskoztak Levon Ter­Petroszjan örmény államfő elnökle­tével. Délután az államfők és a kor­mányfők külön-külön tanácskoztak, majd aláírták a jóváhagyott doku­mentumokat. Délelőtt a FÁK-tagországok elnö­kei úgy döntöttek, létrehoznak egy konzultatív gazdasági tanácsot. Jó­váhagyták az egységes valutarend­szer tervét is, amelyet Borisz Jelcin orosz elnök terjesztett elő. Elutasí­tották viszont Jelcin szövetségesé­nek, Nurszultán Nazarbajev kazah elnöknek azt az indítványát, amely az eddiginél szorosabb együttműkö­dést javasolt. Az orosz rádió jelentése szerint a konzultatív gazdasági tanács lét­rehozását Ukrajna is jóváhagyta, bár eddig ellenezte mindennemű új szerv létrehozását a FÁK keretében. Az eredeti napirenden szerepelt volna a tadzsikisztáni helyzet megvi­tatása is, s esetleg az államközös­ség részvétele a konfliktus rendezé­sében. Bár ezt Akbars Iszkandarov tádzsik elnök kérte, tegnap ő köve­telte a napirend módosítását. Az említett kérdések mellett meg­vitatták a vagyonjogok kölcsönös efismeréséről és a gazdasági tör­vényhozás közelítéséről szóló doku­mentumokat, valamint első olvasás­ban a Független Államok Közössé­ge Alapokmányának tervezetét is. HOLNAP ELDŐL, Kl LESZ ROMÁNIA ÚJ ELNÖKE Romániában holnap megtartják az elnökválasztás második fordulóját, melyben a baloldali Demokratikus Nemzeti Megmentési Front jelöltje, a jelenlegi államfő, Ion Iliescu és a közép-jobboldali ellenzéki koalíció, a Demokratikus Konvent jelöltje, Emil Constantinescu méri össze erejét. Az első fordulótól eltérően ezúttal a győzelemhez elég megszerezni a leadott érvényes szavazatok több mint ötven százalékát. A szeptember 27-én lebonyolított első fordulóban Iliescu a szavazatok 47,3 százalékát, míg Constantinescu a szavazatok 31,24 százalékát sze­rezte meg. Ennek alapján úgy tűnik, hogy a második forduló esélyese a jelenlegi államfő, aki most a román nacionalista körök nyílt támogatásával is számolhat. Volt elnökjelöltjük, Gheorghe Funar, aki az első fordulóban a szavazatok mintegy 13 százalékát szerezte meg, legutóbb Iliescu válasz­tási nagygyűlésén is részt vett. Constantinescu elsősorban a gyorsabb reformokat követelő politikai csoportosulások, a fiatalok és a jelenlegi rendszerrel elégedetlen rétegek szavazatait szeretné megszerezni. A Romá­niai Magyar Demokrata Szövetség országos vezetősége szintén felhívta híveit, hogy támogassák Constantinescut, mert győzelme esetén javulhatna a magyarság és a demokrácia helyzete Romániában. Bár Iliescu az esélyesebb, nem kizárt a meglepetés sem. Főként ha tekintetbe vesszük, hogy a felmérések szerint holnap még kevesebben kívánnak az urnákhoz járulni mint két héttel ezelőtt, amikor 76 százalékos volt a választási részvétel. A választások tétje nagy,, s ezért a Theodor Stolojaň által vezetett, nemsokára lelépő kormány újra felszólította a lakos­ságot, hogy vasárnap menjen el szavazni. Közvetlenül az elnökválasztások második fordulója után, hétfőn Romá­niába akart látogatni Mihály volt román király. A genfi román követségen azonban vízumkérését elutasították. Á román kormány nyílt levélben pedig felkérte a volt uralkodót, hogy tekintettel a még be nem fejezett választásokra és a választásokkal összefüggő politikai egyezkedésekre, kormányalakítási tárgyalásokra, halassza el tervezett útját. A második elnökválasztási forduló első eredményeit hétfő folyamán hozzák nyilvánosságra. Ezután várhatóan felgyorsulnak a politikai esemé­nyek és a nyilvánosság elé kerülnek a kormányalakítási tárgyalások, valamint a születő új kormány politikai-gazdasági programelképzelései. Már most viszont nyilvánvaló, hogy nehéz szülés lesz, mert egyetlen pártnak sincs monopolhelyzete és akár a baloldal, akár a közép-jobb is csak más pártokkal szövetkezve tud egy életképes kabinetet létrehozni. Nemzetközi megfigyelők véleménye szerint ezért Romániában a következő hetekben belpolitikai válság kialakulásával kell számolni. KOKES JÁNOS Szigorú ám az orosz kormányzat és rendőrség... Amint arról már hírt adtunk, karhatalommal foglalták el Mihail Gorbacsov volt szovjet államfő alapjának moszkvai épületét. ENSZ'MISSZIÓ GRÚZIÁBA Az ENSZ Biztonsági Tanácsa csütörtö­kön rövid ülést tartott, ezen írásos nyilat­kozatot olvastak fel, amelyben a testület a grúziai harcok azonnali beszüntetésére szólít fel. A Biztonsági Tanács támogatja Butrosz Ghali ENSZ-főtitkár döntését, hogy pozitív választ ad Grúzia kérésére és misszót küld ki a Kaukázuson túli országba. A dokumentum hangot ad a BT mély nyugtalanságának a helyzet rosz­szabbodása miatt Grúziában, ahol az utóbbi napokban az abház szeparatista erők több városból és faluból kiszorították a kormánycsapatokat. A BT felszólítja az érintett feleket a szeptember 3-i megálla­podás tiszteletben tartására. Ez a megál­lapodás megerősíti Grúzia területi integri­tását, tűzszünetet szorgalmaz és kötelezi az ellenséges táborokat az erőszakról való lemondásra. Az ENSZimissziót Grúziában a főtitkár valamelyik helyettese fogja vezetni, való­színűleg Antoine Blanca, az ENSZ genfi hivatalának vezetője. A misszó egyes tagjai feltehetően hosszabb ideig marad­nak Grúziában. MULASZTASOK ES HIBÁK MAGYARORSZÁGI LAPOK ELEMZŐ ÍRÁSAI BŐS-NAGYMAROSRÓL A Csehszlovák Sajtóiroda tegnap kivo­natosan ismertette a Magyar Nemzet és a Népszabadság Bőssel kapcsolatos írá­sait. A Magyar Nemzet cikkírója szerint a jelenlegi időszakban, amikor Pozsony bejelentette Bős gyors befejezését, úgy tűnik, Magyarország két és fél év alatt keveset tett ennek a megakadályozá­sáért. És most, amikor a kormány nem­zetközi fórum elé akarja terjeszteni a dol­got, úgy tűnik, már későn van. Igaz, utólag nincs értelme keresni, hogy ki a bűnös ezért a helyzetért. A cikk rámutat a továbbiakban, Bős-Nagymaros elutasí­tása Magyarországon á szocialista rend­szerrel való konfrontáció jelképévé vált, s ezért senkinek sem volt bátorsága arra, hogy megváltoztassa a véleményét. Sen­ki sem tudott ezért okosabbat kitalálni, mint azt hangoztatni, hogy a vízlépcsőt nem akarjuk. A kormány mossa a kezeit, azt állítva, nem tehet semmit, mert köti a parlament határozata. Az Országgyűlés viszont arra vár, hogy a kormány terjesz­szen elő valamilyen javaslatot. Ki tudna logikus magyarázatot adni arra, a magyar fél miért nem tette meg időben azokat a lépéseket, amelyeket most áll szándé­kában megtenni, hiszen még most sin­csenek teljesítve az ehhez szükséges feltételek. A Népszabadság szerint a magyar fél az 1977-es államközi szerződés aláírása óta eltelt időszak értékelésében túl sok hibát követett el. Minden jel arra utal, hogy Budapest éppen a kulcsfontosságú kérdésekben helytelenül értelmezte a kér­déseket. A legnagyobb hiba, hogy nem ismerte fel: Mečiar a csehek által rámért vereség után Bős kérdésében nem hátrál­hatott meg, mert maradék népszerűségét is elveszítette volna. Ugyanakkor a szlo­vák kormányfő kezére játszott, hogy a magyar kormány álláspontja kizárta a kompromisszumokat, s ezt könnyen lehetett ellenséges magatartásnak értel­mezni. Amellett Mečiarnak olyan szüksé­ge van az ellenségképre, mint a sóra, mert olyan helyzetben van, hogy életet kell lehelnie egy kevésbé életképes és nagyon szegény államalakulatba. Nem lehet megszabadulni attól a gondolattól, hogy Pozsony erős embere céltudatosan játszik a kapcsolatok megromlásával. Ezt ugyan átlátszóan csinálja, de eddig na­gyon is sikeresen - állapítja meg a Nép­szabadság. B ár nem érhette váratlanul a világot Willy Brandt ha­lálhíre, mégis micsoda megdöbbe­nést váltott ki... A háború utáni időszak egyik legkiemelkedőbb európai politikusa távozott. Brandt hosszabb ideje beteges­kedett, a nyár vége óta többszöri műtéten esett, át - mindhiába. A rák nem engedte, hogy elfogadja az utolsó meghívást is és Berlin­ben részt vegyen a Szocialista Internacionálé kongresszusán, ahol személyesen akarta átadni utódjának az elnöki tisztséget. A német szociáldemokrácia nagy alakja utolsó napjait távol a politi­kától, békességben töltötte Bonn melletti házában. Willy Brandt (eredeti nevén Herbert Frahm) 1913-ban született Lübeckben. A fasizmus térnyerése idején a meggyőződéses demok­ratának és antifasisztának, a kom­munistákkal szimpatizáló fiatal új­ságírónak Dániába, Norvégiába, illetve Svédországba kellett mene­külnie. A náci Németország kita­gadta őt, megfosztotta állampol­gárságától. Később, a háború be­fejezése után tudósítóként tért vissza hazájába, ahol újra letele­pedett és Willy Brandt néven nyert ismét állampolgárságot, az SPD tagjaként pedig hírnevet és elis­merést. Politikai karrierje lényegében 1957-ben kezdődött Berlinben, ahol, mint a város polgármestere (1913-1992) élte át a megosztás keserű napjait. Megdöbbenéssel és felháboro­dással volt kénytelen tudomásul venni, hogy szögesdróttál, később betonkolosszussal zárják el a szovjet szektort és választják el egymástól a német családok tu­catjait. A szociáldemokrácia jelölt­jeként először 1960-ban, majd 1965-ben, már az SPD országos elnökeként megpályázta a kancel­lári tisztséget - egyelőre sikertele­nül. Ám 1966-ban külügyminisz­terként és alkancellárként bekerült a szövetségi kormánykoalícióba, 1969-ben pedig, a harmadik neki­futásra végre elérte politikai célját. A szociáldemokraták a szabadde­mokratákkal karöltve kiszorították a keresztény uniót és Brandt átvet­te a kormányrudat. Az NSZK első szociáldemokra­ta kancellárja teljesen új irányvo­nalat választott. A német-német, illetve, a kelet-nyugati megbéké­lés útját kereste, amiért sokan tá­madták, gyűlölték, mások támo­gatták és becsülték őt. Brandt kor­mánya írta alá a Szovjetunióval, Csehszlovákiával, Lengyelország­gal és: az NDK-val tenruáiioti kap­csolatok normalizálásáról szóló egyezményt, valamint a Nyugat­Berlin státusát rögzítő négyoldalú megállapodást, az ő kabinetje nyi­totta meg a normális államközi kapcsolatokhoz vezető utat. Míg a világ 1971 -ben Nobel-díjjal jutal­mazta a béketörekvéseit, addig az NSZK-ban épp e politikája - a kommunistákkal való kiegye­zés - miatt került veszélybe kan­cellári tisztsége. A parlamenti el­lenzék 1972-ben bizalmi szava­zást indítványozott, s Brandtot csak két szavazat mentette meg a bukástól. Mára kiderült, hogy az egyiket a Stasi vette meg, ám a másik támogató szavazat mivol­tát továbbra is homály fedi. Para­dox, hogy két év^el később a bu­kását előidéző botrányt mégis a kelet-német állambiztonság idézte elő, amely saját ügynökét fészkelte be a kancellári hivatalba. Brandt bűnösnek érezte magát és lemondott. Később, 1987-ben ugyancsak egy kisebb botrány mi­att, de nem haragban vált meg pártelnöki tisztségétől. (Archívumi felvétel) T ekintélyén nem esett csorba, Brandt kihasználva nép­szerűségét, tovább folytatta aktivi­tását, harcát a békéért, a demok­ráciáért, a német-német közele­désért, a remélt egyesítésért. Megelégedéssel nyugtázta az egyesítés napjaiban, hogy végre „összenő az, aminek össze kell nőnie", ha sok-sok áldozat árán is. Politikai pályafutása alatt ő maga megannyi áldozatot hozott a né­metekért, a fasizmus idején be­csületet és bizalmat vesztett Né­metországért. Nevében térdre bo­rulva kért engesztelést annak ide­jén Varsóban. (urbán) • A Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Középiskola igazgatósága értesíti a munkatársakat, volt diákokat, ismerősö­ket, hogy hosszú szenvedés után elhunyt SCHICK KÁROLY az iskola volt igazgatóhelyettese, tanára. Temetése 1992. október 11-én 13 óra­kor lesz a sikabonyi temetőben. Az iskola igazgatósága. VK-44 NÉHÁNY SORBAN O roszország parlamentje csütör­tökön késő este szavazattöbb­séggel döntött arról, hogy december 1-re összehívják az Oroszországi Föderáció népi képviselőinek rend­kívüli kongresszusát. A „szuperpar­lament" ülésén elsősorban a gazda­sági reformokkal és a föderáció új alkotmányával kapcsolatos kérdése­ket kellene megvitatni. A képviselők közvetlenül azután döntöttek a ta­nácskozás összehívásáról, hogy a parlament csütörtökön elégtelen­nek minősítette a kormány szociális és gazdasági reformprogramjának megvalósítását. R ichard von Weizsäcker német államfő a Bild című napilap tájé­koztatása szerint a keletnémet evangélikus egyház képviselőivel 1984-ben megtartott találkozóján al­kalmatlannak nevezte Helmut Kohl kancellárt. A bulvárnapilap a volt NDK titkosszolgálatának adataira hi­vatkozik. 1984 májusában, három nappal az elnökválasztás után Weiz­säcker a keletnémet Eisenachba utazott. A Stasi 48 órán belül tájé­koztatott az államfő véleményéről, miszerint Kohl kancellár „ugyan gyorsan eufóriába kerül, ám az al­kalmatlanság határán van" Kohl ugyan jószándékú, de képtelen megfelelő vezetői tevékenységet is kifejteni". A német elnöki hivatal szóvivője cáfolta ezeket az informá­ciókat, szerinte az idézetek nem fe­lelnek meg az államfő nyilatkozási módjának. K ijevi jelentések szerint a krími parlament csütörtöki ülésén el­ítélte a krími tatárok keddi támadá­sát a legfelsőbb tanács épülete ellen és „terrorista cselekedetnek" ne­vezte az akciót. A parlament alkot­mányellenes struktúrának nevezte a krími tatárok parlamentjét, amely­lyel szemben bírósági eljárást kelle­ne indítani. A törvényhozás a továb­biakban határozatot hozott egy kü­lönleges rendőri egység létrehozá­sáról. P ablo Escobarnak, a kolumbiai kokainkartell szökésben levő vezetőjének három „szárnysegéd­je" tegnap meglepetésszerűen megadta magát a medellini hatósá­goknak. A három drogcsempészt az Antioquia közigazgatási központjától mintegy 20 kilométerre levő Itaguiba szállították. Itt tartják őrizetben a ko­lumbiai narkókartell hírhedt vezetőit. J osef Mengele doktort, az egyik legkeresettebb náci háborús bű­nöst közvetlenül a háború után fog­ságba ejtették és két amerikai gyűj­tőtáborban töltött rövid időt. 1945 nyarán tévedés folytán szabadon engedték. Erről csütörtökön tájékoz­tatott az amerikai igazságügyi mi­nisztérium különleges nyomozóhiva­tala. A 197 oldalas jelentés szerint ez az eredménye a hét évig tartó nyomozásnak. Mengele állítólag legalább egy esetben álnevet hasz­nált, a német hadsereg sorkatonájá­nak adta ki magát. A jelentés nem zárja ki azt sem, hogy másodízben Mengele név alatt jegyezték be és engedték szabadon. T egnap a Pioneer 12 nevű ameri­kai űrszonda elérte a Vénusz atmoszféráját és röviddel azután megsemmisült. Az Amerikai Űrkuta­tási Hivatal (NASA) dolgozói szerint a szonda üzemanyaga kimerült, s ezt követően a bolygó vonzásköré­be került. A Pioneer 12-t 1978-ban engedték ki, s még ugyanabban az évben elérte a Vénusz pályáját. Több ezer felvételt továbbított az irányítóközpontba erről a bolygóról, melynek hőmérséklete eléri az 500 Celsius-fokot. A mérések bebizonyí­tották, hogy a Vénuszon 3,5-4 mil­liárd évvel ezelőtt óceánok voltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom