Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-01 / 232. szám, csütörtök

9 KALEIDOSZKÓP ÚJ SZÓ* 1992. OKTÓBER 1. FÖLDMÉRŐK A KOLLÉGIUMBAN TÍZBŐL HETEN MAGVARUL Az utóbbi időben divatba jött, hogy vállalatok, iskolák - bevétel után nézve - egyre-másra adják ki kihasználatlan munkásszállóik, kollégiumaik helyiségeit különböző célokra. Nem kivétel ez alól a losonci építészeti szakmunkásképző sem, amely internátusának egy egész szintjét bocsátotta a magánvállalkozók rendelkezésére. Az épületen díszelgő, más-más nagyságú és színű cégtáblák közül leginkább a Mišík cégé mozgatta meg a képzelőerőmet. Hogy miért? Talán azért, mert valóban ebben van a legtöbb fantázia. Felkerestem hát Ondrej Mišík mérnököt, a Magánföldmérő Iroda tulajdonosát, hogy közelebbit is megtudjak vállalkozásáról. • Mišík úr, nem találja különösnek, hogy egy tevékenység, amelyet eddig kizárólag az állami szektor gyakorolt, most magánkézbe kerül? - Nem mondanám, hogy ez különös... Attól függ, milyen messzire megyünk vissza a múltba... Mert valamikor is voltak magánföldmérök, és mellettük működtek az állami földmérő hivatalok. így ez a természetes, a normális. • Mióta léteznek? - Rövid ideje... Cégemet hivatalosan 1992. július 1-jével jegyezték be. '• Hányan vannak? - Jómagamat és a gépkocsivezetőt is beleszámítva összesen tízen. Mindannyiunknak nagy volt a gyakorlata a geodézia és az ingatlannyilvánítás területén. • Honnan sikerült ennyi, mint mondja, kitűnő szakembert összetoboroznia? - Mindjárt megmagyarázom. Az úgy volt, hogy amikor gondoltam egy merészet és megalapítottam a céget, volt munkatársaim - egy kolléganőm kivételével - mind velem jöttek. Tudnia kell, hogy addig a Zsolnai Geodézia állami vállalatnál dolgoztunk, mely épp kiválásunkkor alakult részvénytársasággá. • Cselekedetük tehát nem egy ugrás volt az ismeretlenbe... - Nem. Ugyanazt folytatjuk, amit azelőtt végeztünk. Geometriai terveket, a beruházások alapjául szolgáló leíró terveket készítünk, telkek, ingatlanok határait jelöljük ki. Na és - ami most a legkeresettebb szolgáltatásunk - kimérjük a visszaigényelt földeket. • Megrendelésük van bőven? - Bizony van! Működésünk rövid ideje alatt 248 rendelés érkezett be a cégünkhöz... Pedig eleinte tartottunk tőle, hogy a szolgáltatásaink iránt érdeklődők nem fognak megtalálni, hiszen ez a kollégium, ahol a hat irodahelyiséget béreljük, kissé eldugott helyen van. Egy-két hónap elteltével azonban ez a félelmünk elmúlt. • Mennyi tőke kellett az induláshoz? - Nézze, ez üzleti titok! A műszaki felszereltséget illetően a legmodernebb japán technikát alkalmazzuk. Talán elég, ha megemlítem a SET 5 néven ismert mérőműszert. Van számítógépünk, másolónk stb. Két autónk van, azzal járjuk a terepet... A bútorzat - az már más dolog! • Mi az a plusz, amit egy magánkézben lévő földmérő hivatal adhat a megrendelőnek? - A pluszt a mi esetünkben abban látom, hogy képesek vagyunk gyorsabban és olcsóbban elkészíteni a megrendelt munkát, mint mások!... Maximálisan elébe megyünk a megrendelő kívánságainak. Teszem azt, ha pénteken állít be, és neki sürgős, mi szombaton és vasárnap is hajlandók vagyunk dolgozni. • Azt mondta, olcsóbbak. Menynyivel? NEM KÍVÁNT ELSOSEG A Tőketerebesi járás 19 százalékos munkanélküliségi arányával szomorú, nem kívánt elsőséget élvez szlovákiai viszonylatban. A járásban közel 9900 munkát keresőt tartanak nyilván, tehát nem véletlen, hogy a hét elején ide látogatott Oľga Keltošová, hogy a helyszínen ismerkedjen meg a munkanélküliek gondjaival csakúgy, mint a körzeti munkahivatalokéval. Az államigazgatási és az önigazgatási szervek dolgozóival folytatott beszélgetés során a miniszterasszony egyebek között rámutatott arra, hogy a járásban is szükség lenne a „háromoldalú" tanácskozásokra, vagyis a munkavállalók, a munkáltatók és a szakszervezetek gyakoribb párbeszédére. A felmérések szerint nem élnek itt kellőképpen az új munkahelyek teremtésére fordítható állami támogatás lehetőségével sem, s ha az érdekelt felek továbbra sem lesznek aktívabbak e vonatkozásban, az év végéig Szlovákia a Szövetségi Munkanélküliségi Alapból több milliárd koronát veszíthet. A járásban nem hibátlan a rászorultak segélyezése sem, melynek célzott támogatási formáját, vagyis a ruhanemű-, élelemvásárlási utalványok juttatását sem használják ki. A szociális biztosításról szóló törvényjavaslat értelmében a szociális segélyezési rendszert is áttekinthetőbbé teszik - hangsúlyozta a miniszteraszszony. hn Nagy az öröm Csákányban, tizenhat év után újra megnyílt a kisiskola. Az idén nyolc elsőssel kezdték a tanítást, de jövőre már két összevont osztályuk lesz, s azután három. A magyar kisiskola újranyitásáról szóló riportunk a Vasárnap családi magazin 41. számában, október 9-én jelenik meg. Képünkön: Bogárné Svinger Olga, az iskola igazgatónője. Fotó: Méry Gábor A FELE MAR MEGVAN GYŰLIK A PÉNZ A SIMONYI ALAPÍTVÁNY SZÁMLÁJÁN Mint ahogy arról már mi is hírt adtunk, a Komáromi Jókai Színházban hétfőn Magyarként - szélzúgásban címmel jeles magyarországi és hazai színművészek közreműködésével két előadás zajlott le, melynek bevételét a Simonyi Alapítvány számlájára utalják át. Az előadásokat követő fogadáson Tarics Péter szervező-műsorrendező bejelentette, hogy 50 ezer korona gyűlt össze, s ezt hamarosan a komáromi Jókai Mór Egyetem - esetleg más felsőoktatási intézmény - létrehozását szolgáló alapítvány számlájára utalják át. ibos László mérnök, a Simonyi Alapítvány ügyvezető igazgatója Komáromból hazaérkezése után azzal az örömhírrel fogadott, hogy a beígért komáromi pénzbeli hozzájárulás után az alapítvány számláján lévő összeg már meghaladja az 500 ezer koronát, vagyis a számlamerítéshez, a konkrét lépések megtételéhez szabott egymillió koronás küszöbérték felét. Közlése szerint a tőke folyamatosan gyarapodik, s remélhetőleg még ez év végéig eléri a két évvel ezelőtt még bűvös határnak tűnő összeget. A január 1-je utánra várható, az ország kettéválása miatti pénzinflálódás hátrányos következményeit ésszerű vállalkozással, befektetéssel lehetne enyhíteni. Az alapítók, a kuratórium tagjai is örömmel fogadnák, ha a komáromi színház kezdeményezése precedenst teremtene, s a kassai Thália Színház vagy akár a Csemadok területi választmányai, a magyar pedagógusszövetség helyi, járási vagy központi szervei, és esetleg egyéni vállalkozók is hasonló esteket szerveznének. A Pozsonyi Magyar Kulturális Központ a vendégszereplők biztosításához minden esetben segítő kezet nyújt. Ami az adakozásokat illeti, úgy látszik, egyre többen tudatosítják, Közép- és Kelet-Szlovákiában is, hogy a krónikus pedagógushiány megoldása számunkra létkérdés, s az anyanyelvi pedagógusképzés megindítása nem tűr halasztást. Simonyi községből már eddig is több egyéni adakozó járult hozzá a számla gyarapodásához - most pedig Nagybalog példáját követve a községi önkormányzat vállalta, hogy lakosonként 5 koronát utal át az alapítvány számlájára. Ugyancsak a napokban a Stavointex Kft. négyezer koronát küldött, s ezzel a vállalkozói társulások sorában az első segítségnyújtónak számít. Továbbra is szinte naponta érdeklődnek a befizetés módja, a pénzátutalás formája iránt. Sajnos ez idáig még nem akadt olyan vállalkozó, aki az alapítvány számlaszámát tartalmazó pénzesutalvány nyomását díjmentesen vállalta volna. Addig is négyoszlopos zöld színű, A jelzésű pénzesutalványon a következő címre (számlára) küldje a leendő szlovákiai magyar felsőoktatási intézmény létesítésére szánt adományt: SŠSP Rimavská Sobota, č. ú. 93245-399/0900. (polgári) IGY LATTAM A ROMÁNIAI VÁLASZTÁSOKAT... A romániai választásokon megfigyelőként részt vett a Szövetségi Gyűlés külügyi bizottságainak három tagja, közöttük az Együttélés képviselője, Batta István is. Visszaérkezése után, a parlamenti ülés szünetében kértük meg, foglalja össze tapasztalatait. - Miután Bukarestben az illetékes választási szervek tájékoztattak és megfelelő igazolvánnyal láttak el bennünket, úgy döntöttem, Brassóban, a nagy múltú erdélyi városban töltöm a választások első óráit. Itt a Pro Demokratia nevű polgári szervezet vezetője nyíltan tájékoztatott az esetleges visszaélések lehetőségeiről. A továbbiakban a Székelyföldön, illetve Ó-Romániában figyelhettem a választások lefolyását. Nagyon tanulságos volt számomra, hogy három politikai és történelmi egységben figyelhettem az emberek viselkedését, politikai öntudatát. Ó-Romániában például az emberek erősen tekintélytisztelők, alig tudják elképzelni, hogy a képviselőknek, vagy az ország elnökének személyéről ök döntsenek. Itt a lakosság egy része még a kollektív szavazás híve. Mindezek ellenére azonban itt is azt tapasztaltam, hogy a választási bizottságok szigorúan megtartották a választási szabályokat. Romániának ennek a részében voltam tanúja annak, hogy a választási helyiséghez érkezők az iránt érdeklődtek, kire is kell szavazniuk. Politikai kultúra s a demokrácia alapelvei ismeretének tekintetében szembetűnő a különbség Ó-Románia és Erdély között, s ez vonatkozik Erdély magyar és román lakta részeire egyaránt. Kovászna megyében, Sepsiszentgyörgyön és Baróton szinte meghatott, hogy az emberek tudatában voltak a választások jelentőségének. Arcukról ünnepélyesség sugárzott, a városok és falvak csinosak és tiszták voltak, akárcsak az emberek öltözete. - S mit szól, képviselő úr, a választási eredmények előrejelzéséhez? - Mivel a végeredményre még várnunk kell, szerintem az Iliescumozgalom, a Nemzeti Megmentés Demokratikus Frontja jelenlegi kedvező eredményei még változhatnak. Tapasztaltam, hogy Constantinescunak, a Demokratikus Konvenció elnökjelöltjének tekintélye nagyon megnőtt, ami magában is nagy eredmény, mert jelzi: Románia fontos lépést tett a demokrácia felé. Őszintén bevallom, sok előítélet omlott össze bennem, s annak külön örülök, hogy az RMDSZ-nek nemcsak magyar, hanem román választói is vannak. - Köszönöm a beszélgetést. SOMOGYI MÁTYÁS A PÉNZBÍRSÁG SEM SEGÍT Az elmúlt hétvégén több szlovákiai városban tartottak hagyományos őszi vásárokat. A számtalan eladón, a sok-sok vevőn kívül e zajos tömegrendezvényekről nem hiányoztak a Szlovákiai Kereskedelmi Felügyelőség munkatársai sem. Ók azt próbálták felmérni, mennyire kereskednek becsületesen. Nagy örömben nem volt részük, s bizonyára így vannak ezzel a megrövidített vásárlók is - már, akik egyáltalán rájöttek, hogy túljártak az eszükön. Pedig bizonyára jócskán voltak, akiknek jogtalanul „nyúltak" a pénztárcájukba. A rimaszombati vásárban hat ellenőr járt, 11 árusnál vásároltak, és hétszer majdnem sikerült átverni őket. Alsókubínban sem volt sokkal jobb a helyzet: úgy látszik, mindegy, hogy hol van a vásár, délen vagy északon, ügyeskedők mindenütt vannak. Ott a vásárlók 62,5 százaléka esetében csapták be őket. De nem csupán a vásárok aranybányák. A pozsonyi d'Alfonz Szállóban az ellenőrök 292,30 koronáért rendeltek, és 19,60 koronával számoltak nekik többet: az italt is szűken mérték, meg a számlázáskor is „tévedtek". Bazinban a Lipár vendéglőben ugyanezeket a „félrelépéseseket" követték el: a 41,40 koronára 7,70 korona „felárat" tettek rá. A pöstyéni Adam bisztróban 5,60nal számláztak többet, ugyanis kétféle árunak rosszul tüntették fel az árát. A zsolnai motoroscsárdában ennél jóval nagyobb fogásuk volt. Ott az esküvői ebédért számlázott összeget ellenőrizték, és meglepődtek: a 8101 koronát jogtalanul megtoldották 1525 koronával. Bizonyára úgy gondolták, az élet ilyen nagy eseményekor a megrendelők nem néznek utána, miért mennyit fizetnek. Hliník nad Hronomban a VOS SAULUS Kft. élelmiszer-, zöldség-, gyümölcsraktárában háromfajta gyümölcs forgalmazását tiltották meg közel 5000 korona értékben, mert nem feleltek meg a csehszlovák állami normának. Lejárt szavatossági idejű termék 6895 koronáért volt a raktárban, 1440 korona értékűt pedig a helyszínen megsemmisítettek, mivel már a fogyaszthatósági ideje is lejárt. Az iparcikkek forgalmazása sem problémamentes - a fogyasztó szempontjából nézve. Három bútorüzletben: a besztercebányai Drukosban, a zsolnai Kmart-Priorban és a losonci D-nábytokban nyolcféle bútorról állapították meg, hogy minőségük nem felel meg a követelményeknek. Sorolhatnánk tovább az ellenőrök megállapításait és bosszankodhatunk. Annyi „hasznunk" viszont lehetne belőle, hogy jobban odafigyeljünk, amikor a pult előtt állunk, illetve a pénztárhoz lépünk. Mert az előző és a múlt heti tapasztalatok is igazolják, a hetenkénti 100 ezer korona körüli büntetésnek szinte nincs is hatása. Az árdrágítást természetesnek veszik, sőt a kétes minőségű termékek forgalmazását is szemrebbenés nélkül folytatják. A kisebb vétségekre - az árcédulák és az étlapok, valamint az áru eredetét bizonyító szállítólevél hiánya - szintén figyelmeztették a meglátogatott kereskedőket. Vajon mennyit ér az intő szó, ha a pénzbírság sem eléggé hatékony? D. T. - 10-30 százalékkal. Esetenként megfontolás után döntünk. • A soronkívüli munkáért nem számítanak föl felárat? - Igyekszünk nem felszámítani! Persze, ha a megrendelő kimondottan a falhoz szorít a terminussal, vagy valami más, extra kívánsággal, akkor felszámítható 20-40 százalékos felár. De ebben előre, közösen megegyezünk, semmiképp sem próbáljuk ráerőszakolni! • Meddig terjed a működési engedélyük? - Egész Szlovákia területére szól, de fő területünk a Losonci járás. Minél távolabb megyünk, szolgáltatásaink annál drágábbak, hiszen az üzemanyagnak, szállodának, kiszállási költségünknek valahol meg kell mutatkoznia. Ha a megrendelő a saját autóján szállít ki minket a terepre - ez főleg a Losonci járásra vonatkozik - a végösszegből ezt leszámítjuk! • Mi történik akkor, ha mondjuk valamelyik magyar faluból beállít Önökhöz egy idős, magyar nénike, hogy... - Ne folytassa! Semmi gond! Meg tudja magát értetni! Cégünk tíz munkatársából heten folyékonyan beszélnek magyarul! • Önökön kívül ki foglalkozik még a járásban földméréssel? - A Zsolnai Geodézia Rt. A mi erőviszonyaink és az övéik körülbelül kiegyenlítődnek. Kívülünk még 5-6 földmérő, magányos farkas működik a szakmában, aki mellékállásban végzi ezt a munkát. • Nem fél a konkurenciától? - Nem becsülöm alá, tisztelem és respektálom, de nem félek tőle! • A jövő? - A jövőben szeretnénk kibővíteni a tevékenységünket a földrendezéssel. • Mit kell ezen érteni? - A tulajdonosok szétszórt földjeinek egy helyre csoportosítását - figyelembe véve a környezetvédelmi szempontokat, védelem az erózió ellen, állatvédelem stb. • Minden ilyen simán megy, vagy vannak nehézségei is? - Természetesen nehézségek mindig akadnak... A kezdet kezdetén azt hittem, aranyéletem lesz! Hát... Eleinte az anyagi gondok nyomasztottak, kölcsönök, lízingelés. Azután nem volt hol meghúznunk magunkat. Ez is rendeződött. Azután hirtelen rámtört a felelősségérzet: vajon tudok-e munkatársaimnak elegendő munkát, elegendő bért biztosítani?! Bebizonyosodott, hogy tudok. Ha valaha volt még szabad időm, most már nincs! Szerencsére a feleségem, aki közgazdász, nagyon megértő, és sokat segít. • Mišík úr, mit gondol, mi a feltétele annak, hogy cége megmaradjon és felvirágozzék? - Mint már említettem, a gyorsabb és olcsóbb szolgáltatásnyújtás! A fiúk ezt már megértették, és minden erejükkel igyekeznek helytállni. ARDAMICA FERENC