Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-08 / 238. szám, csütörtök

Günter Strack, a népszerű német színész méltósággal viseli kilóit, akár Rentz ügyvédet alakítja, akár Adam Kempfert, az alázatos falusi lelkészt Ellie, a család lelke és őrzőangyala MOráR^^^^^^^^^jjj^ ÉRDEKESSÉG FOLYTATÓDIK A DALLASI KULISSZATITKOK Hat éve, hogy Dallasban élek. Egy meleg napon elhatároztam, hogy megnézem a sorozat egyik epizódjának forgatását. Mondhatom, megszenvedtem érte! Órákig álltam a helyszínen, csorgott rólam a víz, még azzal sem vigasztalhattam magam, hogy na, majd meglátjuk, hogyan olvad ie sztárjainkról a smink. Ugyanis nem olvadt le. Egyre közelebbről figyeltem maszkjukat, de csak a hangulat oldódott, ám az is csupárí addig, míg a sorozat „gonosz gyereke" — mert így hívták maguk között Jockeyt — véget nem vetett a jókedvnek. A jelenetek zöme ugyan belső felvétel volt, kellemesen hideg és szép lakásokban, mikor azonban bájcsevegni kényszerültek a kerti asztal mellett, Jockey nem bírta sokáig a tűző napot. Felugrott: „írják át a forgatókönyvet!" — üvöltötte. Hiába, ő a sztár, megteheti! Ráadásul nem csak szereplője volt e Sorozatnak, hanem részben producere is. A család históriáját ő is folytatni szeretné. Nem csoda, hiszen a forgatás időtartama alatt heti kettőszázötvenezer doilárt vágott zsebre. Nem keresett sokkal kevesebbel Samantha sem, akinek minden rezdülése az érzékenységet, a kifinomult nőiességet volt hivatott jelezni. Hogy iszik (bocsánat: ivott), kokettál és férjéhez vág néhány keze ügyébe kerülő hajkefét, az csakis annak a végzetes hibának tudható be, hogy az egykori törékeny és finom szépségkirálynő egy durvább léleknél keresett menedéket. Jockey, aki már nem is annyira lélek, mint amennyire durva, persze, mindent megengedhet magának. Mindent, szóval majdnem ugyanazt, amit Samantha. Csakhogy az ő kilengésein senki sem ütközik meg. Akármilyen furcsa, de Texasban, az USA kellős közepén, még újkeletű téma az egyenjogúság. A pénz, a feltörő olaj, az igazi érzéseket nemhogy lángra lobbantotta volna, épp ellenkezőleg. A férfi gyerekben az örököst, a nőben pedig a tulajdont keresi. A nők ebből próbálják kivonni magukat, karrier ütán vágynak és lassan nem társukká, inkább versenytársukká válnak férjeiknek. Dallasban, földünk második leggazdagabb városában élesen elkülönülő kasztokban élnek a Samanthák. Elsötétített, légkondicionált autókön gördülnek a diszkrét éttermek felé. Valóságos kis bástyák, erődítmények rejtik magukban az üzleteket, a szórakozóhelyeket. Miért a végvárakat idéző építkezés? Vagyonukat féltik a szegényebbektől, mert a látvány ingerel, gyakran erőszakba csaphat át. P. BOJTA MARGIT, Dallas TÉVHITEK A KÖVÉREKRŐL 1. Ä kövérek mindig békések. Hamis, mert a kövérek pusztán lusták, hiszen szívük minden energiája a táplálék zsírrá való átalakítására megy el. 2. A kövéreknek szép bőrük van. Hamis, mert bár kezdetben a zsírréteg ugyan valóban elfedi a ráncokat, ám a mindinkább növekvő túlsúly miatt felborult anyagcsere következtében bőrük elszürkül a felhalmozódó mérgektől. 3. A férfiak jobban kedvelik a gömbölyű nőket. Hamis, mert többnyire csupán ezzel vigasztalják elhízott feleségüket, miközben titokban a salátaszépségű nők után áhítoznak. 4. A kövérek nagy mennyiségű tartalékenergiát halmoznak fel. Hamis, mert túlsúlyuk terheli a szívüket, belső szerveiket és a csontrendszerüket. Éppen ezért, ha megbetegszenek, kisebb az ellenállóképességük. 5. A kövérek jobban élvezik a szerelmet. Hamis, mert bár a kövérek több fehérjetartalékkal és nagyobb adag hormonfelesleggel rendelkeznek, ám keringésük elégtelen volta miatt nemi szervük tájékára kevesebb vér kerül. * Elvis Presley 42 évet élt. Éneklő-, vedelő- és szexmítosz. Elhízott, mert nem ízlett neki az.élet. Élete vége felé 100 kilót nyomott. Nappal aludt, éjszaka zabált, serkentő- és nyugtatószerekkel pumpálta magát. Olyan módon nyeldekelt, hogy testőreinek gyakran a fulladástól kellett megmenteniük őt. Megszakadt a szíve. (TM) TÉVÉFILMEN AZ ÖZVEGY TÖRTÉNETE Családi tabló. Hogy ki miért van, illetve nincs a képen, az majd mind kiderül... Samantha és Jockey Patrick Duffy BOBBY FLÖRTJE Tudjuk: Bobby Ewing mintafiú és mintaférj, valóságos angyal. Mármint a sorozatban. A magánéletben kicsit más a helyzet. Ennek bizonyítására el kell árulni, hogy Bobby megözvegyül, de mélységes fájdalma egyszer mégiscsak elmúlik. Beleszeret az örökké mosolygó, természetesen nagyon csinos, szőke Aprilbe, akit végül feleségül vesz. Sajnos, Aprilt párizsi nászútjuk során elrabolják és megölik. Bobby nem fogja rejtegetni fájdalmát, megindítóan fogja siratni Aprilt. S egyben a második számú feleséget alakító Sheree J. Wilsonhoz fűződő szerelmét is... A Dallas-béli kollégák már hónapok óta tudtak rosszul titkolt viszonyukról, s végül Carlyn, a Bobbyt játszó Patrick Di/ffyfelesége sem tudott tovább szemet hunyni a flört felett. A szereplőgárda mindent megtett, csakhogy megmentse Patrick házasságát. A színész hiába próbálta a gyártókat rábírni, hogy hagyják életben Aprilt: a friss feleség napjai meg voltak számlálva. Carlyn Duffy hatalmas rózsacsokrot küldött a gyártóknak. Szomorú mosollyal mondta: „Ha a férjem még egyszer elvállal egy sorozatot, elválok tőle." Elvállalt. De válásról még nincs hír. Úgy tűnik, az új sorozatban nincsenek olyan csinos nők, mint a Daliásban. (g) Bizonyára sok olvasónkat szomorítottuk el azzal a hírrel, amelyet néhány héttel ezelőtt éppen ezen a helyen közöltünk. A hír arról szólt, hogy csak karácsonyig tart ki a Dallas, utána meg kell válnunk egy időre a népszerű sorozat szereplőitől, akik két év alatt közeli ismerőseinkké váltak. A budapesti Nők Lapjában olvastuk a jó hírt: a sorozat nem ér véget, még másfél évig élvezhetjük a habkönnyű, Texasban játszódó szappanoperát. Változatlanul az Ewing családé lesz a péntek esténk, azzal kezdődik továbbra is a hétvégi pihenés, hogy tisztázzuk: miben sántikál megint Jockey, ellent tud-e állni az alkoholnak Samantha, mit kezd magával végre az a kis Lucy; Bobby továbbra is szereti-e Pamelát, megmenthető-e Ray és Donna házassága. Közben, persze, tudjuk, hogy az öreg Jockot játszó Jim Davis, szegény, valóban meghalt, az Ellie-t alakító Barbara Bel Geddes nem ment nyugdíjba, mert már a forgatás kezdetén is nyugdíjas volt. Samantha pedig, a csinos kismama, valójában ma már nagymama. De továbbra is csinos. A Donnát alakító csupamosoly Susanne Howardot pedig nemcsak péntekenként láthatjuk, hanem bármikor, ha egy. kicsit keresgélünk a műholdas csatornák műsorai között. Csak a Petrocelli című, egykoron a Magyar Televízióban is vetített sorozatot kell megtalálnunk, amelyet ezek az adók nagyon szívesen melegítenek fel. A Dallas-beli Donna itt nem más, mint a vajszívű, de lángeszű ügyvéd émelyítően megértő és talpraesett felesége. Tehát: folytatódik a Dallas. S ha egyszer mégis véget ér, nem kell aggódni: Amerikában gyártottak épp elég végtelen sorozatot. (gzs) Oliver Stone filmje, a JFK egy egész lavinát indított ei, nem is annyira művészi, mint inkább politikai berkekben. Az amerikai Kongresszus végül arra kényszerült, hogy engedélyezze az eddig szigorúan titkos, a Kennedy elnök elleni merénylettel összefüggő anyagok közzétételét. Ismét fellángolt a vita: magányos gyilkos ölte meg az elnököt, vagy csak végrehajtója volt egy összeesküvés nagyon is magas rangú résztvevői ítéletének? •Közben eszébe jutott valakinek, hogy meg kellene filmesíteni minden idők egyik legismertebb gyilkosa feleségének történetét. S bár közben alaposan megváltozott a világ, Marina Oswald Porter sztorija továbbra is nagyon pikáns, hiszen egy orosz asszonyról van szó. Annak idején éppen ezért sokan úgy vélték: a KGB keze is benne volt a gyilkosságban. A készülő tévéfilm nem tűzött maga elé olyan célokat, mint a JFK: nem akarja új fénybe állítani a merénylőt, Lee Harvey Oswaldot. Marinára koncentrál, aki az idő múlásával egyre kevésbé hisz férje bűnében, míg eljut a meggyőződéshez: ártatlan volt. A film miatt Marina Oswald harminc év után visszatért hazájába is. „Félig üzlet, félig nosztalgia" — nyilatkozta á Time-nak, amikor megkérdezte útja céljáról. Vele utazott Helena Bonham-Carter is, a fiatal angol színésznő, aki Marinát játssza a filmben. Helena nagyon komolyan veszi a feladatot, Marinától már háromféle akcentust tanult, hogy hűen tudja visszaadni az orosz aszszony fokozatos alkalmazkodását az amerikai élethez, nyelvismerete javulását. (zs) Állítólag minden csak akaraterő kérdése Marina Oswald Porter és Helena Bonham-Carter Moszkvában, a Vörös téren