Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-07 / 237. szám, szerda

1992. OKTÓBER 7. AZ ÁLLAMHATÁRON TÖRTÉNT Néhány éve sokan politikai okok miatt hagyták el hazájukat Ma sokakat a létbizonytalanság késztet kivándorlásra. A legtöbben azt remélik, .hogy könnyen kijutnak valamelyik nyugati országba, ha másképp nem, a zöldhatáron keresztül. Nem vesznek vagy nem akarnak tudomást venni arról, hogy ott sem látják már szívesen az idegeneket, a külföldieket, megtámadják a menekülttáborokat, azt hogy ott is nehéz sors vár rájuk. Ki gyalog, ki vonattal vág neki, csakhogy a zöldhatáron ott vannak a határqfök, akik fegyvert ugyan nem használnak, de útjukat állják. Bírság, kiutasítás... Sokakat azonban ez sem riaszt vissza, újra megpróbálják, mert abban bíznak, hogy végül melléjük szegődik a szerencse. „A sors áldozatai" Odahaza Romániában szűkösen éltek, ezért elhatározták, hogy külföldön próbálnak szerencsét. Nehéz körülmények között sikerült osztrák szomszédainkhoz kijutniuk. Hogy ott mivel foglalkoztak, mit csináltak, nehéz lenne megmondani, de minden bizonnyal a megélhetésükhöz szükséges pénzt nem törvényes úton teremtették elő. Az is lehet, hogy valaki csempészésre kényszeritette őket. A minap mindkettőjüket a csehszlovák határrendőrök tartóztatták fel a ligetfalusi erdőben. Sem személyi, sem útiokmány nem volt náluk. Szinte lijhetetlen mesét adtak elő: „kifosztottak, magunkra hagytak, a sors áldozatai vagyunk". A rendőrőrsön nem firtatták, hogy igazat mondanak-e. Felültették őket a vonatra, és átadták őket hazájuk prágai követségének, hogy ott a szükséges okmányokkal ellássák őket, s a lehető legrövidebb időn belül elhagyhassák hazánkat. Elszámították magukat ( Katonai behívót kézbesített a postás. Miután a fiatalember átvette, a barátjához szaladt, akivel már többször beszélt arról, hogy legjobb volna Jugoszláviából megszökni, mert az élelem is szűken van, és a munkalehetőség is egyre kevesebb. Meghányták-vetették a dolgot, másnap, amit csak lehetett, pénzzé tettek. Harmadik napon vonatra ültek. Szerencsésen eljutottak a szlovák fővárosba, ahol igyekeztek alkalmi munkához jutni, de kevés sikerrel. Mi sem- természetesebb, hogy, közben, „felderítést" végeztek az államhatáron. Arra a következtetésre jutottak, hogy a legegyszerűbb az lesz, ha Dévény fölött átússzék a Morva folyót, így jutnak el osztrák területre. Az egyik nap el is indultak, de mielőtt a folyó vizébe léptek volna, a határrendőrség járőre elállta az útjukat. Nem tagadták, hogy illegálisan akartak a határ túloldalára jutni. Mint nem kívánatos személyeket, kiutasították őket hazánkból. Irány a torony Álmodozó természete és zárkózottsága miatt csodabogárnak tartották de ő ezt sem bánta. Amikor úgy érezte, hogy az ukrajnai kis településen, ahol lakott tarthatatlan a helyzet, úgy döntött felkerekedik, meglátogat néhány várost, sőt talán ellátogat a szomszédos országokba is. Régóta gondolkozott azon, hogy életét valamelyik nyugati országban alapozza meg. Elképzelte magát, amint üzletemberként tárgyal, világmárkájú gépkocsin száguld. Végre eljutott Szlovákiába, annak fővárosába. Itt hallotta, hogy az osztrákok csak azokat fogadják be, akiknek beutazási vagy munkavállalási engedélyük van. Ennek ellenére elment a ligetfalusi határátkelőhely közelébe, hogy személyesen győződjön meg arról, valóban így van-e. Egy óra leforgása alatt meggyőződhetett róla, hogy több személyt is visszaküldték az osztrák hatóságok. Egy ideig töprengett, mitévő legyen, végül úgy döntött, hogy gyalog vág neki a határnak, mivel tudta, hogy a láthatáron kirajzolódó torony már osztrák területen van. „Gyalogtúráját" azonban a határrendőrök szakí'tották félbe. A tényállás rögzítése után, mint nem kívánatos személyt, hazánk elhagyására kötelezték. Hogy szót fogadott-e, arról nem szól . a rendőri jelentés. (németh) ÚJ SZÓ TANÁCSADÓK NEMZETKÖZI KONFERENCIÁJA PRÁGÁBAN RIPORT VÁLLALKOZÁS HATÁROK NÉLKÜL „MINTHA CSAK ÜNNEP LETT VOLNA..." Budai Sándor bácsi sok szüretet megélt már volt szabad a szülők nélkül bemenni a szőlőbe, visszakergették őket. A szüret úgy kezdődött, hogy egy napon a faluban kidobolták, hogy attól a naptól fogva lehet szüretelni. Ez a nap általában október 22-e vagy 23-a volt. Akkor az egész falu egyszerre szüretelt. Egy hétig, még két hétig is kint voltak az emberek a hegyen, éjjel-nappal, szüret után dolgozták a szőlőt, s közben „dálibulóztak", mulatoztak. Ma már ilyesmi nincs. Még a rokonok sem igen járnak össze, nemhogy mulatni, de egymásnak segíteni sem. Meg aztán már inni sem tudnak az emberek úgy, ahogy az a borhoz illene - mértékkel, méltósággal. Nincs már olyan becsülete a bornak, mint régen volt. Inni megisszák most is, csak dolgozni ne kelljen vele. Azelőtt itt olyan rendes nép élt, dolgos, egymást szerető, segítő. Most meg azt is kinevetik, aki dolgozik. Sándor bácsinak a szíve fáj, ha látja a gaztól felvert szőlősorokat, a roskadozó pincéket. Nyolcvannégy évével nem tudja megérteni, hogy változhatott meg ennyire az emberek egymáshoz és a földhöz való viszonya. Mert megváltozott. Ezért nem olyan már a szüret sem, mint valaha. Ahogy minden szőlőhegyen, a lédecin is ott áll Szent Orbán szobra. Úgy tartják: ha csapás éri a termést (lefagy, elveri a jég, megtámadja valamilyen betegség), a szobrot a szőlő felé fordítják, hogy a csapást elűzze. Egyébként a falura néz a szent, hogy lakóit védelmezze. De még az ô csodatévő ereje sem elég ahhoz, hogy a megromlott emberi kapcsolatokon segíteni tudjon. Akármerre is fordítsák szobrát a hegyen. \ " S. FORGON SZILVIA Naponta tapasztalhatjuk, hogy a vállalkozói szellem kezdi áthatni az élet minden területét. Gomba módra szaporodnak a kis- és nagykereskedések, a szolgáltatások, a privatizáció keretében különböző nagyságrendű vállalatok kerülnek magánkézbe, külföldi cégek, bankok, nemzetközi koncernek fiókokat, leányvállalatokat alapítanak. Nehéz lépést tartani a hazai kezdőknek, behozni a nyugati vállalkozókkal, vállalatvezetéssel szembeni fél évszázados lemaradását. Az utóbbi időben azonban észlelhetően felgyorsult az országhatárokat nem ismerő üzleti világba való bekapcsolódásunk, és ez ígéretes jelenség. A vállalkozásoknak pedig egyik legdinamikusabban fejlődő területe lett a tanácsadás. Ez érthető, hiszen ma már nehezen képzelhető el egy-egy üzem átszervezése, irányítása, igazgatása, akárcsak új üzem létesítése, megvásárlása tanácsadó iroda „testre szabott" ajánlása, szakvéleményezése nélkül. A Cseh és a Szlovák Tanácsadó Szövetség (CSSZTSZ) a Tanácsadó Szövetségek Európai Föderációja (FEACO) megbízásából mától péntekig a Prágai Kultúrpalotában ,, Európai felhívás-vállalkozás határok nélkül" címen nemzetközi konferenciát rendez, amelyen hírneves közgazdászok, vállalkozók, igazgatók, professzorok osztják meg tudásukat, tapasztalataikat az egész világból és itthonról összegyűlt hallgatósággal. A meghívottak között a rangos tanácsadó irodák vezetői, Nyugat-, Közép- és Kelet-Európa neves vállalkozói szerepelnek. A konferencia előkészületeiről és a programról Ondrej Landa, a CSSZTSZ és a nemzetközi konferencia elnöke tájékoztatott. Nagy jelentőséggel bír az a tény, hogy éppen a gazdasági átalakulás időszakában lesz Csehszlovákia színhelye a szakmai szempontból kimagasló tanácskozásnak. A konferencia kiváló alkalom arra, hogy a hazai vállalkozók, igazgatók, gazdasági szakemberek megismerkedjenek és kapcsolatot teremtsenek a világ nagy szaktekintélyeivel. Az eíőadások és a párhuzamos szemináriumok három fő téma körül csoportosulnak. A vállalkozás fejlesztése a határok nélküli Európában témakörnek egyik fő előadója Jacques Attali, a Londonban székelő Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank elnöke lesz. Václav Klaus, a konferencia tiszteletbeli elnöke Visszatérés Európába a csehszlovák tapasztalatok tükrében cimmel tart előadást. A lengyel Zygmund Tyszkiewcz, a Munkáltatók Európai Uniójának tőtitkára a Kelet és Nyugat közötti vállalkozási együttműködés sikereit és balsikereit elemzi. Palotás János, a Magyar Vállalkozók Szövetségéinek elnöke, a francia Sumantra Ghoshal professzor és az angol Young of Graffham is ebben a témában tart ejőadást. A tanácsadás szerepe a vállalkozásban témakör egyik fő előadója Ondrej Landa, a külföldiek közül pedig többek között a német Roland Berger, a japán Yoshi Kageyana lesz. Ahány név, annyi szaktekintély. A szemináriumokon a csehszlovákiai, a magyarországi, a lengyelországi, az oroszországi és a szlovéniai privatizációról is hangzanak el előadások. A konferenciát David Miller, a FEACO elnöke nyitja meg, Václav Havel pedig személyesen köszönti. Hazánkban még gyerekcipőben jár a tanácsadás, a szövetség mintegy ötszáz egyéni és körülbelül száz vállalati tagot tart számon. - Arra kell törekednünk - hangsúlyozta Ondrej Landa, hogy a tanácsadás nálunk is olyan rangot szerezzen, mint Nyugaton. A képzés megindult, a tanácsadó szakértők neveléséhez és a tanácsadói színvonal emeléséhez pedig ez a konferencia is nagymértékben hozzájárulhat. \ KIS ÉVA (Folytatás az 1. oldalról) elvégezve a házkörüli teendőket, kicsit később követték őket a hegyre. - No, ez is a legjobbkor jött - csóválja fejét bosszúsan Baráth Ernöné az esőáztatta domboldalon felfelé kaptatva. Miközben ballagunk a szőlősorok, gyümölcsösök, pincék között kanyargó úton, Baráth néni régi szüretekről mesél. - Másképp volt ez az én gyerekkoromban. Szertartás volt a szüret, igazi ünnep. Az asszonyok kalácsot sütöttek, libát, kacsát hizlaltak, mintha csak búcsúra készültek volna. Azon a napon az egész család kiment a szőlőhegyre, és ott is maradtak, amíg le ném szüreteltek. Kenyeret és szőlőt reggeliztek, ott kinn ebédeltek, énekszóval, vígan dolgoztak. Ma már senki sem törődik a másikkal. Sokan azt sem tudják, mikor szüretel a szomszédjuk, nemhogy még összebeszélnének. Nincs is meg már az a hangulat, ami régen volt - mondja és nagyot sóhajtva megáll az egyik parcella előtt. A sorok közül innen is,-.onnan is beszédfoszlány hallatszik. Serény kezek matatnak a tőkék körül, villognak a metszőollók, telnek a vödrök, a ládák. A pincék előtt a gazdák szorgoskodnak. Ki a hordókat mossa, ki már a leszüretelt termést préseli. Megállunk az egyik pince előtt, hogy megcsodáljuk a többszáz éves prést. A gazda, Budai Mihály kóstolóra invitál. Míg a lopó segítségével újbort tölt a poharakba, a szüretről kérdezzük. Ô azonban csak legyint. - Mi már csak lopjuk a szüretet. Valamikor az egész falu egyszerre szüretelt, a munka egy hétig is eltartott, olyankor még a gyerekeket is kikérték az iskolából, s a tanító szó nélkül el is engedte őket. Mintha csak ünnep lett volna, éppúgy. A hegyen cigányzenekar húzta, úgy szüreteltek az emberek. A férfiak a szüret után is kint maradtak a szőlőben - míg csak ki nem forrt a bor. Éjjelente eljártak egymáshoz beszélgetni, mulatozni, kóstolgatni a forrásban lévő murcit. Ma, ha páran össze is jönnek, nagy véletlenül, csak politizálnak, annak meg sosincs jó vége. Bizony, megváltozott ez a világ. Hogy mennyire, azt legjobban Budai Mihály édesapja, a nyolcvannégy esztendős Budai Sándor bácsi tudja. A korát meghazudtoló mozgású idős ember mai napig miden idejét a szőlőhegyen tölti. Az általa gondozott sorok mintául szolgálhatnak akármelyik fiatal gazda számára. Tapasztalata, tudása nemcsak rokonai, ismerősei, de az egész falu körében ismert és elismert. Ezen az októberi szombat délelőttön is éppen lányáéknak, a Baráth családnak segít a szőlő szüretelésében. Ügyesen megy a munka, egy óra után már végeznek is a nagyjával. Amíg a család férfitagjai a préseléssel foglalatoskodnak, Budai Sándor bácsival teszünk egy rövid sétát a hegyen, melyet egyébként Nyitra sornak neveznek (a másik hegy a Barsi sor nevet viseli), s közben a régi idők szüreteiről beszélgetünk. - Lédecen ősidők óta termesztenek szőlőt, mert a föld itt különösen kedvez. Mifelénk a savas szőlőket kedvelték leginkább - ezerjó, rizling, kadarka ezeket már az 1890-es nagy filoxéra járvány után telepítették. Ez a betegség akkor az egész szőlőállományt kipusztította, csak 1903-ban kezdték újratelepíteni új, ellenállóbb fajtákkal. Még ma is vah néhány tőke abból a telepítésből. A lédeci bort az egész környéken ismerték, versengés folyt a falvak között, hogy hol készítik a legjobb bort. Nem azért, de Lédec volt az első. Még egy rigmus is van erről: ,,ln víno Pográny Igya a pogány In vino Bodok Igya a bolond In víno Gímes Az valami rémes In vino Lédec Azzal már élhetsz." -A szüret az én időmben nem úgy ment, mint ma. A hegyen csőszök voltak, akik őrizték a termést az állatoktól, no meg a „betévedő" idegenektől. Még a gyerekeknek sem Szent Orbán szobra előtt mindig van virág Mielőtt a hegy leve a hordókba kerülne (Méry Gábor felvételei)