Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-06 / 236. szám, kedd

1992. OKTÓBER 6. , ÚJ SZÓM HAZAI KÖRKÉP EURÓPAI DEMOKRATA UNIÓ: BÍRÁLJÁK A SZLOVÁK KORMÁNYT (Munkatársunktól) - Martin Porubjak, a Polgári Demokrata Unió elnöke az Európai Demokrata Unió múlt héten megvalósult értekezletéről tájékoztatott a párt tegnapi pozsonyi sajtóértekezletén. Elmondta, hogy a PDU az Európai Demokrata Unió megfigyelő tagja lett, ami pozitív lépésként értékelhető a párt nemzetközi kapcsolatainak bővítése szempontjából. A pártelnök hangsúlyozta, hogy az EDU tagszervezetei figyelmeztettek: nem fogják támogatni az önálló Szlovák Köztársaság tagfelvételi kérelmét az Európa Tanácsba, ha az új szlovák alkotmány - amely antidemokratikus elemeket tartalmaz, például a nemzetiségek jogainak garantálása szempontjából - érvényben marad. Az Európa Tanács tagsága pedig tudvalévő, előfeltétele az Európai Közösségekhez való csatlakozást elősegítő társulási szerződések aláírásának. Porubjak a Szlovák Köztársaság jövője szempontjából hátrányosnak mondta, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomnak nincsenek külföldi politikai partnerei, s egyetlen jelentős nemzetközi politikai szervezetnek sem tagja. Kuriózumnak nevezte, hogy a DSZM a Szocialista Internacionáléba és egyúttal az Európai Demokrata Unióba is felvételét kérte. Peter Tatár, a PDU Köztársasági Tanácsának tagja a Szövetségi Gyűlésben a föderáció megszűnéséről szóló törvénytervezet elutasítását a közös állam ellenőrizhetetlen szétesésével fenyegető lépésként értékelte. A ratifikációs népszavazás szerinte nem más, mint illúzió, az állampolgárok félrevezetése, -zsár MAGÁNVÉLEMÉNY FOLYIK A KÖDÖSÍTÉS... VÁLASZ OLVASÓINKNAK KETTŐN ÁLL A VÁSÁR K. J.; A Z-i kiskertészek egyesületének tagjai vagyunk. Egy-két áras kertjeinkhez elsősorban úgy jutottunk hozzá, hogy az egyesület tagjaiként elhordtunk egy szemétdombot és a helyét rendbe tettük. Ezen felül természetesen még fizettünk is. Nemrég jelentkezett a föld korábbi tulajdonosa és évi ezer korona bérleti dijat követel mindegyikünktől. Kötelesek vagyunk ezt megfizetni? Mit tehetünk az ilyen követelés ellen? Nézetünk szerint, ha nem akarnak fizetni, semmit sem kell tenniük. Követelni bármit lehet, bárkitől. A vásár azonban mindig kettőn áll, azaz mindig a másik félen múlik, hogy a követelésnek eleget tesz-e. A követelés elutasítását még csak indokolni sem kell. Amennyiben viszont a követelő fél elégedetlen, a bírósághoz fordulhat, szolgáltassanak számára igazságot. Persze,-a bíróság előtt bizonyítania kell követelése megalapozottságát. A fent említett lehetőség megilleti az önöktől bérleti dijat követelő egykori tulajdonost is. Rajta áll tehát, hogy követelése kielégítésének érdekében tegyen valamit, ha önök megtagadják a fizetést. Véleményünk szerint azonban hiába fordulna bírósághoz. A 229/1981. Tt. számú földtörvény 11. §-a első bekezdésének d) pontja szerint ugyanis az önök által használt földet nem kaphatja vissza, mégpedig éppen azért, mert azt a kiskertészek egyesületének adták át. Ezzel ő persze nem szenvedhet sérelmet, mivel ilyen esetben „a jogosult személy tulajdonába ingyenesen átruháznak állami tulajdonban levő más földet az eredeti telekhez mérten arányos nagyságban és minőségben, mégpedig lehetőség szerint ugyanabban a községben, ahol az eredeti földek túlnyomó része fekszik, amennyiben ezzel a jogosult személy egyetért" (lásd az említett törvény 11. §-ának második bekezdését). dr. P. D. FELHÍVÁS AZ ELNÖKI DEKRÉTUMOK KÁROSULTJAIHOZ Az alapvető jogok és szabadságok alkotmánylevelében rögzített alkotmányos jogok értelmében felhívással fordulok a Szlovák Köztársaság azon polgáraihoz és hozzátartozóihoz, akik ellen sérelmeket követtek el a köztársasági elnök 1945. október 25-i, az ellenséges vagyon konfiskálásáról szóló dekrétuma, a nemzeti megújhodási alapról szóló 108/1945 Tt. számú dekrétuma, a Szlovák Nemzeti Tanács 1945. augusztus 23-i, a németek és magyarok, valamint a szlovák nemzet árulói és ellenségei földtulajdonának konfiskálásáról és elosztásáról szóló 104 Tt. számú rendelkezés értelmében. Kérem, az említett törvények okozta sérelmek enyhítése érdekében, jelentkezzenek a következő címen: MUDr. GaSparetz Alexander, 934 01 NaP Levice, vagy a 0813 507/622 mellék telefonszámon. A Cseh Nemzeti Tanács 943/1992 számú törvényével már hatálytalanította a 108/1945 Tt. számú elnöki dekrétumot. A Szlovák Nemzeti Tanács eddig nem hozott ilyen törvényt. Meggyőződésem, elérkezett az idő ahhoz, hogy a gyakorlatban is érvényesítsék az alapvető emberi jogok és szabadságok alapokmányában rögzített jogokat s hatálytalanítsák azokat a törvényeket, amelyek ellentétben állnak ezekkel. Ezért, felhívom a károsultakat, hogy törvényes jogaik érvényesítése érdekében jelentkezzenek. MUDr. Gaáparetz Alexander KEZELÉS - PÉNZÉRT? (Folytatás az 1. oldalról) mást, azzal sem számoltam, hogy az orvosnő mindent letagad. - Én is tudomást szereztem arról, hogy a faluban az a hír járja, nálam fizetni kell. Maguk a páciensek mondták el... Mindenkit fogadok, aki nálam akarja kezeltetni magát és senkitől nem kérek semmit. Előfordul, hogy közlöm a beteggel, vannak munkák, melyeket privát fogtechnikus szebben és gyorsabban végez el. Ha ezt választja, közvetítek a technikus és a beteg között. A doktornő utalt arra, előfordul, hogy „maszek" kezelésben részesíti a beteget, de erről előzetesen állapodnak meg. Nem tagadom, annak ellenére, hogy nem tartom etikusnak, ha egy állami orvos az állami rendelő állami eszközeit felhasználva a saját zsebére dolgozik, nem érdekeltek az orvosnő magánbetegei. A fizetéskövetelés érdekelt csupán, ám erről hiába kérdeztem az orvosnőt és az ápolónőt, a vádakat elutasították. Arra a kérdésemre, beadta-e már privatizálási kérelmét, nemleges választ adott, habár kifejtette, gondolkodik még. Beszélt viszont arról, hogy a napokban jó minőségű fogtömőanyagot kapott, amely tartósabb, jobb minőségű a réginél, s utalt arra, hogy saját pénzen - a jövőre gondolva - vásárol már bizonyos fogápoló szereket. Segítjük az egészségügyet Kovács Károly polgármester elmondta, a bejelentést követően az érsekújvári kórház személyzeti osztályán érdeklődött afelől, hogy a fogorvosnő szerepel-e a bérlistájukon, vagy netán magánorvos lett. - Amikor megtudtam, hogy állami alkalmazott, telefonáltam neki, mert AHOGY ÉN LÁTOM úgy gondoltam, tisztázni kell a panaszt. Másnapra beszéltük meg a találkozót, ám azon nem jelent meg. Azóta sem jelezte jöttét - foglalta röviden össze az eseményeket, majd tőlem tudakolta, mivel indokolta az orvosnő azt, hogy pénzt kér a kezelésekért. Amikor közöltem észrevételeimet, a kedélyesnek tűnő polgármester dühbe gurult. - Arról nem beszélt, hogy a falu adott pénzt műszerre, tömőanyagra? - Tessék? — Nemrégen itt járt, s elpanaszolta, milyen rossz az egészségügy anyagi helyzete; az ellátás, hogy nem kap elég nyersanyagot a fogak javítására. Anyagi támogatást kért egy korszerű műszerre és tömőanyagra. Az önkormányzat, mivel a község lakosainak ellátásáról volt szó, jóváhagyta kérelmét, s a gyér költségvetésből „kiizzadtuk" a kívánt összeget. A műszer és a hozzávaló tömőanyag megérkezett, az orvosnő mindent megkapott, a számlát - 18 904 koronát - rendeztük. Mit fűzhetnénk a kürti esethez? Kár, hogy a fogorvosnő a község vezetőinek bizalmával visszaélve a falutól kapott adományt - jogtalan bevételekhez jutva - a lakosokkal fizetteti meg. Kár, hogy a fogorvost felkeresők gondolatban tiltakozva bár, de kinyitották a pénztárcájukat. Ugyancsak kár, ha már kellemetlen volt számukra, hogy visszautasítsák a követelését, nem kértek számlát az orvosnőtől, s a „kár-ok" sorolását folytathatnám. Végezetül nem árt, ha valamennyien - orvosok és betegek egyaránt tudatosítjuk, fizetni a betegellátásért készpénzben csak magánorvosoknál kell. PÉTERFI SZONYA Mint volt SZNT képviselőt és kisebbségi magyart élénken foglalkoztat a napi politika alakulása. Lassan már megszoktam bizonyos körök állandó magyarellenességét, vagy legalábbis elfogultságát, hogy finoman fogalmazzak. A szlovák sajtó sok mindent megírt már, ^páfolt, támadott, de még így is megdöbbentett az, amit a Národná obroda október 2-ai és 3-ai számábal olvastam Ivan Horský és Július Gembický tollából. Miről is van szó? A két cikk: „övön aluli ütés (Úder pod pás (aj vlastný)" és „Mečiar kétkezes fonákütése (Mečiarov obojručný bekhend)" látszólag egyáltalán nem függ össze. A közös csak annyi, hogy a szlovákiai magyar parlamenti képviselőket vendégül látta az MDF, illetve a magyar parlament. Az „övön aluli ütések"-ben Ivan Horský azt írja, hogy Duray Miklós megállapítása az új szlovák alkotmányról merő demagógia - „mivel a nemzeti kisebbségek csak másodrendű polgárok lehettek, és nem biztosított számukra a hazához való jog... és hogy állandó félelemben élnek az etnikai tisztogatás miatt" - Írja a szerző. A továbbiakban kifejti, hogy ez nem más, mint Szlovákia diszkriminálása a világ előtt. Kérdem én: hol volt Horský úr akkor, amikor az alkotmánytervezet készült, hol volt, amikor az MKDM és az Együttélés képviselői benyújtották módosító javaslataikat? Miért nem írt akkor a módosítások lényegéről? Miért állítja azt, hogy „a magyar kisebbség képviselői igyekeznek zavarossá tenni a viszonyt" a Magyar Köztársaság és Szlovákia között? Ha mindez demagógia, amit Duray Miklós megállapított, akkor az SZNT miért vetette el az összes magyar módosító javaslatot? Ha pedig a megállapítás téves, miért nem szavaztak meg egy Európához méltó alkotmányt? Az egészre a koronát végül is Gembický úr teszi fel a másnapi cikkében, miszerint a prágai magyar koalíció azért nem szavazott a föderáció megszűnését szabályozó törvény mellett, mert Európa nem viszonyul pozitívan a „magyar geopolitikai játékhoz", és ezt a látogatás során a budapesti parlamentben éreztették is képviselőinkkel. A rugalmazás egyértelmű: a szavazás sikertelensége a magyar képviselők rovására írható, mert visszatáncoltak, „az utolsó pillanatban taktikát váltottak." A szerző vagy nem tudja, vagy elhallgatja: éppen a magyar képviselők voltak azok, akik mindvégig kiálltak a működőképes szövetségi államforma mellett, nem vonva kétségbe a szlovákok önrendelkezési jogát. A sorok között a szerző azt sugallja olvasóinak, hogy Magyarország valamiféle geopolitikai játékot játszik - természetesen Szlovákia ellen. Az újságíró valószínűen azt sem tudja, hogy a magyar kormány különböző szinteken már sokszor kijelentette, hogy tiszteletben tartja a jelenlegi határokat, Helsinki szellemében kívánja megoldani a kisebbségi kérdést és elutasítja a határok erőszakos megváltoztatását. A nagy blöff azonban csak ezután jön. Miután Mečiar úr és csapata észrevette, hogy a nagy sakkjátszmában két lépés után „mattot kap", hogy nem lehet fejjel a falnak menni, valamint félrelépéseit a cseh fél nem késik kihasználni, - úgy állítja be a cikkíró, hogy mindez Mečiar úr furfangos győzelme, és csak úgy visszaadta a labdát a cseh féltérre. Holott a tények pont az ellenkezőjéről tanúskodnak. Mi ez, ha nem propaganda-főiskola? A szerző egyet azonban nem írt meg: a minapi tévéinterjúban Marián Andel, a Szlovák Nemzeti Párt képviselője úgy nyilatkozott, hogy a miniszterelnök először mond valamit, majd azután gondolkodik el azon, mit is mondott valójában. Ha ezt már Andel képviselő úr is észreveszi, akkor csakugyan nincs itt valami rendben... Vagy talán elkezdődött a felelősök keresése...? AGÁRDY GÁBOR ŠTÉPÁN PÁRTTAG VAGY NEM? A Cseh- és Morvaországi Kommunista Párt Központi Bizottsága szombati ülésén gyakorlatilag ugyan nem zárta ki tagjai közül Miroslav Štépánt, a CSKP KB Elnökségének egykori tagját, de nem tekinti a párt rendes tagjának. Jirí Svoboda, a párt elnöke viszont azt mondta a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának, hogy Miroslav Štépán október 3-a óta nem tagja a CSMKP-nak, amelybe a párt prágai második kerületi szervezete néhány napja felvette. Ez az alapszervezet - hangzik a CSMKP KB állásfoglalása - hibát követett el, amikor nem mérlegelte eléggé a tagság feltételeit. Miroslav Štépán tagságának megszüntetésére a sajtóiroda információi szerint azonban egyedül annak az alapszervezetnek van joga, amely őt tagjai közé felvette. Jirí Svoboda, a CSMKP elnöke a hírek szerint gondoskodik majd róla, hogy a párt említett alapszervezete fölülbírálja Štépán felvételére vonatkozó korábbi döntését. EGY ROKONSZENVES DON QUIJOTE Csak találgatni tudja az ember, milyen indítékoktól vezérelve terjesztette elő Miloš Zeman szociáldemokrata képviselő a csehszlovák unió létrehozására kidolgozott javaslatát. Márpedig a találgatás a melléfogás veszélyét is magában foglalja. Valóban lát lehetőséget a csehszlovák parlament legszellemesebb képviselőjeként ismert, csak úgy „mellékesen" pedig kiváló jövőkutatóként működő honatyája az ország kettészakításának megakadályozására? Vagy csak egy újabb bonmotról van szó? A szellemi kisebbrendűségi érzéstől gyötört szövetségi honatyák szívesen terjesztik ezt az értelmezést. Vagy nem tudták, vagy nem akarták felfedezni, hogy Miloš Zeman elmés megfogalmazásai nemcsak élceket tartalmaztak, hanem mindig volt racionális magva is a javaslatainak. Persze, ezek nem talaj menti elképzelések voltak. A gyakran nem mindennapi elképzeléseket előterjesztő képviselő egy-egy megnyilvánulása után nem egyszer jutott eszembe a már életében klasszikussá vált német társadalomtudós aranymondása: Legyünk realisták - akarjuk elérni a lehetetlent. Úgyszólván a lehetetlennel határos most a csehszlovák állam egységének megmentése. Az alpári nacionalistákból, a hatalomvágyó Mečiar-párt tagjaiból és a kommunistákból álló szlovák koalíció politikusai belehergelték Csehszlovákiát egy kalandba, amelynek eddigi lépései ugyan még nyomon követhetőek, következményei azonban beláthatatlanok. A hidegen kalmárszellemű Váelav Klaus pártja végül igent mondott a szlovák nacionalisták és nemzetiekké átvedlett kommunisták törekvéseire. Egészen addig, amíg az első lépéseknél meg nem mutatkoztak Szlovákia kettéválásának veszélyei, fölöttébb bátrak voltak a nemzetiek. Még egy jövőkutatótól is dőreség lett volna megálljt javasolni az őrületnek. Most jött el az ideje, hogy tizenkettő előtt öt perccel előterjessze a javaslatát. Amely valóban Don Quijote-inak látszik. Nyilván abból indult ki Zeman képviselő, hogy válság idején minden társadalomban úgyszólván anyagi erőként kezd érvényesülni a nosztalgia. A Trianont ragozok például Nagymagyarország iránt éreznek nosztalgiát, és csak a szentistváni birodalom kategóriáiban tudnak minden megoldást elképzelni. A csak szlovák nemzetben gondolkodók számára az egyetlen mérce a Tátrától a Dunáig terjedő 6 milliós egynyelvű és egyszívű állam. Bez výnimky. Az Ungvártól Vlagyivosztokig terjedő birodalom megszállotaival is nehéz szót váltani az európaiságról. És így tovább. A Don Quijote-i szerepet nem rühellő Miloš Zeman tisztában van azzal, hogy Csehszlovákia szétrombolása csak mélységes válsághoz vezethet, márpedig a válság minél mélyebb, annál inkább melegágya a nosztalgiázásnak. Kétségtelen, hogy a nosztalgiázásra egyre inkább hajlamos csehek és szlovákok körében is, de a szlovákiai magyarok között úgyszintén nagyon jó csengése van a masaryki köztársaság demokráciájánaK. Mindenesetre jobb, mint a négy évtizedes kommunizmusnak, amely megbukott; jobb, mint a Tiso-féle Szlovák Államnak, és még számunkra, magyarok számára is jobb, mint a Csurka-félék által némely képviselőkbe folyton folyvást sulykolt búsmagyarkodásnak. A csehszlovákiai demokraták számára nyilvánvaló, hogy Szlovákia és Csehország kettéválasztása csak epizód lesz Közép-Európa történelmében, mint ahogyan az 1938 utáni időszak is epizód volt. Azzal is tisztában vagyunk, hogy előfordulhat, mérhetetlen szenvedésektől lesz terhes ez az epizód. Én úgy értelmezem a Zeman-próbálkozást, hogy talán még most, valóban a tizenkettedik órában is érdemes lenne egy kísérletet tenni arra, hogy megmeneküljünk az epizód lehetséges borzalmaitól. Kár, hogy Csehszlovákiában annyira szétforgácsolódtak a demokratikus erők, hogy a Don Quijote szerepére vállalkozó cseh politikus javaslatának támogatói között kiemelkedő szerepet töltenek be a kommunisták. A létfenntartási ösztön sugallja nekik, hogy úgy tegyenek, ahogy tesznek. Ettől azonban még a demokráciát szolgálja Miloš Zeman javaslata. Ha elképzelései netán sikerülnek, akkor sem lesz könnyű a helyzet. A demokrácia iránti nosztalgiának meg kell mérkőznie a kommunizmus iránti nosztalgiáva

l TÓTH MIHÁLY