Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-03 / 234. szám, csütörtök

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK K 1992. OKTÓBER 3. „TERVEM SOK VAN, CSAK AZ IDŐM KEVÉS" (Folytatás az 1. oldalról) esetlég én nem is, de a fiatalok bizonyára kigyógyítják a kapcsolatokat" - fejezte ki reményét a költő. A fiatalabb pályatárs, az ugyancsak magyarból műfordító Vojtech Kondrót méltatta Štítnický munkásságát ezután. Irodalmi esszében vázolta föl a költő portróját, nem feledkezve meg arról sem, hogy kiemelte a jeles és érzékeny szlovák költőt, a jellegzetas szerelmi lírát létrehozó poétát, aki húszévesen egy irodalmi almanachba saját versein kívül már fordításait is beleválogatja; áttöltéseit Kosztolányitól, Adytól, Illyés Gyulától. Egyik építője ö a Dunahídnak, jellemezte Kondrót, melyekből azonban soha sincsen elég. Az est további részében a Kulturális Központ titkára, Szabó András bő összeállítását hallhatták az egybegyűltek, ebben megkísérelte a Štítnický-életmú egyik legfontosabb teljesítményét, Az ember tragédiájának fordítását bemutatni a korábbi szlovák fordítások (Hviezdoslav, Beniak) tükrében. Újra föloldódott viszont a hangulat, amikor Karol Wlachovský immár a saját nevében emlékezett a költőről, figyelmeztetve arra, hogy Štítnický teremtette meg a filológiailag megalapozott fordítói iskolát. Fölemlítette a gömöri szülőföld sajátos éltető erejét, a költő életének egyéb állomásait. A csehszlovákiai magyar írótársadalom képviseletében Batta György költő mondta el: Štítnickýt ugyan megtörte az élet, sokszor igazságtalan volt vele, de nem tudta eltiporni benne a művészetért és a két nép kultúrájának közelítéséért elkötelezett embert. Budapestről E. Fehér Pál publicista mutatott rá, hogy egy adott társadalom közegében - szinte az alkotók szándékától függetlenül - társadalmi jelentése lesz az író, az irodalmi közélet, s a művek gesztusainak. A Bécsben élő Monoszlóy Dezső a régi barátságot köszöntötte, s ebből az alkalomból elhangzott néhány verse Štítnický tolmácsolásában - mint a műfordítói életmű legfrissebb alkotásai. Végül Szabó Rezsó, a Csemadok alelnöke idézte föl a hatvanas évek - bizony akkor sem feszültség híján való - emlékeit, melyekből kiderült: Štítnický, a mindig segítőkész barát a Csemadok tevékenységét is figyelte, támogatta. A költő - könnyekig hatódva olykor - azzal nyugtatta meg barátait, hogy nem szűnik meg munkálkodni, terve sok van, csak ideje kevés, egyre kevesebb. Az est házigazdája, Sunyovszky Szilvia igazgatónő ritka sikeres rendezvény közreműködőinek mondhatott köszönetet, s ennek egyetlen oka volt, az ünnepelt, Ctibor Štítnický kimagasló életműve, példamutató embersége, személyes varázsa. Egy olyan embert köszönthettünk, akinek az volt az egyik legfőbb életcélja, hogy a szlovákok és a magyarok ismerjék egymást. Lehet-e ennél fontosabb dolog manapság? (brogyányi) 1988 AUGUSZTUSABAN POZSONYBAN KGB-TISZT VETTE ÁT A „BEHÍVÓ LEVELET" A moszkvai Pravda című napilap tegnap interjút közölt az egykori szovjet vezetés egyik prominens tagjával, a ma 84 éves Pjotr Seleszttel. Seleszt azt állítja, hogy 1968 augusztusának elején Pozsonyban átvette az úgynevezett behívó levelet. Rendkívüli titoktartás mellett a szovjet KGB tisztje adta át neki a dokumentumot. Arra a kérdésre, biztos-e abban, hogy a levél Vasil Bil'aktó! származott, az Ukrán Kommunista Párt egykori első titkára, az SZKP politbürojának volt tagja azt válaszolta, hogy ilyen tájékoztatást kapott. Szerinte azért bízták rá a postás szerepét, mivel „a csehszlovák elvtársak bíztak benne". Seleszt azt állítja, hogy Bil'akhoz „különösen szívélyes" kapcsolatok fűzték. Pjotr Seleszt szerint a levelet kézzel írták, tizennégy aláírás volt rajta, de ezek közül hiányzott Biľaké. A levelet azonnal személyesen adta át Leonyid Brezsnyevnek, aki a dokumentumot még azon a napon a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének ülése elé terjesztette. A visszaemlékezés szerint a Csehszlovákia elleni katonai beavatkozásról folytatott tárgyalásokról Brezsnyev engedett Walter Ulbricht, Wladyslaw Gomulka és valószínűleg Todor Zsivkov nyomásának. Seleszt szerint Ulbricht különösen kardoskodott a beavatkozás mellett, az NDK hadseregének részvételére is rábírta a szovjeteket, bár azok kezdetben ezt ellenezték. Azt állítja továbbá, hogy Prágában a szovjet nagykövetségen tervezték egy „munkás-paraszt kormány" létrehozását, melynek élén egy kommunista vasutas állt volna, aki akkor nem volt a csehszlovák vezetés tagja. ALKOTMÁNYOS VÁLSÁG FENYEGET CSEHSZLOVÁKIÁBAN (Folytatás az 1. oldalról) ' szétverésében, mint azt az állampolgárok szerették volna. A prágai parlamentben csütörtökön ezért nem ment keresztül a közös állam kettéválásáról szóló törvény. De mivel nyilvánvaló, hogy Klaus és Mečiar már nem hátrálhat meg, ezért olyan nagy a „vad válásnak" a veszélye. Egy másik lap, a Der Standard a cseh-szlovák unió előkészítéséről szóló határozattal foglalkozott behatóbban, megemlítve: ez volt a második eset, amikor a DSZM a baloldali ellenzékkel együtt szavazott a PDPvel kötött megállapodása ellen. Az APA véleménye: az ellenzéki csoportosulások kompromisszumot nem ismerő magatartása következtében a szakadás mozgatóerői - a PDP és a DSZM - olyan helyzetbe kerültek, hogy a pragmatikus monetarista Klausnak és a populista Mečiarnak a saját kezébe kell vennie a kezdeményezést. Ez a vagyonelosztáshoz sem a legkedvezőbb előjel, hiszen - mint ismeretes - ennek során várható a fő ütközet Prága és Pozsony között. A szerző nem tartja kizártnak, hogy a szlovák kormányfő még mindig nem adta fel a csehszlovák konföderációról vagy unióról szőtt álmait. A német Frankfurter Rundschau véleménye: Mečiar és a DSZM nem mutat nagy hajlandóságot arra, hogy a fiatal Szlovák Köztársaságot kitegyék a teljes függetlenség következtében beálló kemény helyzetnek, Szlovákia, még mielőtt a föderáció szétesésével elvesztené azokat az eszközöket, amelyekkel nyomást tud gyakorolni partnerére, megállapodást szeretne elérni a jövőbeni szoros együttműködés feltételeiben. A neoliberális cseh kormánykoalíció nem akarja a jövőre nézve már most megkötni a saját kezét. A General-Anzeiger a csütörtöki szavazásról azt állapította meg, hogy a Klaus és Mečiar által szorgalmazott válási folyamat szenvedett vereséget. PROBLÉMÁK A ROMÁNIAI VÁLASZTÁSOK KÖRÜL FELÜLVIZSGÁLJÁK AZ EREDMÉNYEKET Botrányszagú hangulat kezd kialakulni a múlt vasárnap lebonyolított romániai elnök- és parlamenti választások törül. Miután a hét közepéig úgy-ahogy sikerült összeszámlálni az összes leadott szavazatot és közzétenni a nem hivatalos végeredményt, amely a neokommunista baloldal sikerét mutatta, kiderült, hogy országos átlagban a leadott szavazócédulák 14 százaléka érvénytelen, mert rajtuk szabálytalanul, egy helyett két párt ablakába volt beütve a pecsét, tehát nem tudni, kire is szavazott valójában tulajdonosuk. Mint már írtunk róla, a székelyföldi megyékben ily módon a Romániai Magyar Demokrata Szövetségre leadott szavazatok mintegy 10-12 százaléka veszett el. A dolog meglepő, mert ilyen nagy arányban nem szoktak hasonló problémák előfordulni, sem külföldön, sem Romániában. Tekintettel erre a helyzetre, a központi választási bizottság elrendelte, hogy országszerte újra számolják meg és ellenőrizzék le az összes szavazócédulát. Míg az Ion Iliescu köré csoportosuló erők nem nagyon kommentálják a dolgot, addig a romániai ellenzék véleménye szerint választási csalásról van szó, melyet éppen Iliescu hívei követtek volna el. Lapvélemények szerint országszerte a választói könyvecskék egy részében már előre bele volt ütve a pecsét, és ha a szavazó az aránylag vaskos füzetecskét nem ellenőrizte, s csak pártját kereste meg, akkor nem is igen vehette észre a korábbi pecsétet. A zavaros ügy kivizsgálása folyamatban van, s a hivatalos végeredményeket csak ennek tisztázása után hozzák nyilvánosságra. Az viszont már most nyilvánvaló, hogy mindez tovább rontotta az Iliescurezsim képét a világban, amely amúgy is fenntartásokkal fogadta a romániai neokommunisták választási győzelmét. Nem véletlen, hogy az amerikai Kongresszus képviselőháza újra úgy döntött, továbbra sem adja vissza Romániának a legnagyobb kedvezmény elvét. Ilescu elnök és román külügyminisztérium azonnal szokatlanul éles hangú nyilatkozatokban ítélte el a döntést, amely „ok nélkül diszkriminálja Romániát". A nacionalisták szerint mindez az amerikai „zsidó-magyar maffia" műve. A szenátus elnöke, a Román Kommunista Párt egykori vezetőségi tagja, Alexandru Birladeau pedig azt mondta, hogy az amerikaiak azért büntetik a románokat, mert a választásokon nem az ő ügynökeikre szavaztak. A Nagy-Románia Párt vezére, Corneliu Vadim Tudor pedig kijelentette: jobb büszke románnak maradni, mint eladni hazánkat egy marék dollárért. Csak néhány reálpolitikus merte megjegyezni, hogy a kongresszusi döntés súlyosan érinti Romániát. KOKES JÁNOS KÉT EV UTAN NAGYNEMET CSALODAS Micsoda szerencséjük van a keletnémeteknek, ezek aztán megfogták az isten lábát. A nagy fordulat, s az épp két évvel ezelőtti német egyesítés idején divatossá vált és, bizony, egy jó adag keleti irigységet tartalmazó ilyesfajta vélemények napjainkra valahogy eltűntek. Már az osszik sem hajtogatják szakadatlan, mint két évvel ezelőtt, hogy „a német nemzet a világ legboldogabb nemzete". Réges rég elmúlt - mintha nem is lett volna valóság - az eufória időszaka, amelyet a lehangoltság korszaka váltott fel, Németországban is. Halmozódnak a gazdasági, a pénzügyi, a szociális és a politikai problémák, közben szinte járványként terjed a félelem és az agreszszió. Az egyesítés tervezői és megvalósítói, élükön Helmut Kohl kancellárral Kánaánt, vagy legalábbis jóléti államot ígértek a keletnémeteknek, akik ehelyett egy tartósított felfordulásban, szünet nélküli nagytakarítás, tisztogatás közepette kénytelenek élni. Vevők hiányában sorra bezárják a keletnémet ipar alapját képező mamutvállalatokat, melyekből az utcára terelik a fölöslegessé vált embereket - boldoguljanak, ahogy tudnak. Lelassult a privatizációs folyamat, szinte megállt a reprivatizáció, aminek következtében a munkanélküliek több mint egymilliós táborából egyre kevesebben jutnak ismét álláshoz, s mind többen szorulnak rá a nyugati tartományokból átpumpált milliókat felemésztő szociális juttatásokra. Rohamosan fogynak a milliók, majdhogynem a semmibe vesznek a keleti térfélen. Nem csoda hát, hogy a gazdag nyugati tartományok kelletlenül fizetnek be a közös államkasszába. A paradicsomi állapotok ugyanis már ott sem olyan igazán paradicsomiak, hiszen a világban tapasztalható gazdásági bajok nem kerülték el Nyugat-Németországot sem. Stagnál a gazdaság, feszült a pénzügyi helyzet, megtorpant az export, már-már a recesszió veszélye fenyeget - véli a Spiegel. E hamburgi hetilap elsősorban Helmut Kohlt hibáztatja, mondván, a kancellárt ,,sohasem érdekelték igazán a gazdasági, pénzügyi problémák, nem törődött a német egyesítés bonyolult részletkérdéseivel..., annál inkább az európai egyesítéssel". Tény, hogy a németek csalódtak az egyesítés kancellárjában, aki nem tudta betartani könnyelmű választási ígéreteit. A nagy csalás miatt most, tiz évi kormányzás után a kancellár lefelé zuhant a népszerűségi listán, s ilyen helyzetben nehezen tudja majd utolérni példaképét, Konrád Adenauert. Közvélemény-kutatások eredményei bizonyítják a szomorú tényt, hogy Németországbari sokan szeretnék visszafordítani a történelem kerekét. Minden negyedik keleti német visszasírja, a berlini falat és a ,,biztonságos korszakot", amikor az állam gondoskodott a munkahelyről, a polgártársak szociális biztonságáról. A még pesszimistább nyugatiak, bár egészen más okból, szintén szívesen látnák ismét a falat, amely védelmet nyújtana a vélt paradicsomba csörtető osszik és a félelmet keltő, mindenféle keleti ,,jöttment ingyenélő" elől, akik épp ott remélik a szebb jövőt. am az ő álmuk is hirtelen szertefoszlik, amikor a gyűlölet lecsap rájuk, amikor tisztes honpolgárok biztatása mellett bőrfejűek, rasszisták, radikálisok, neonácik veszik üldözőbe őket az egységes Németországban. A rendőröknek olykor sikerül megvédeniük a menekülőket, olykor pedig nem..., a politikusok olykor napirendre tűzik a menekültstátus kérdését, vitáznak róla pár napig, majd 'félreteszik és tartósítják, mert „fontosabb problémák" várnak megoldásra. Olyanok, mint a BT-tagság, a német egységek részvétele az ENSZ-akciókban. Érdekli is ez az állását, kenyerét féltő keletnémetet, aki a pokolba kívánja a külföldi vendégmunkást, vagy a nyugati németet, aki az egyesítés miatt kénytelen mind több áldozatot hozni? Késik a rendezés minden területen. Közben Németországban tovább romlik a közhangulat, a határokon túl pedig növekszik a gyanú. URBÁN GABRIELLA MA PANORÁMA: Ml TÖRTÉNT A BÁCSKAI MAGYAROKKAL? Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy szombaton, október 3-án a Magyar Televízió Panoráma című népszerű magazinja különkiadással jelentkezik. A Chrudinák Alajos által szerkesztett műsorban bemutatják azt a többször elhalasztott dokumentumfilmet, mely a bácskai magyarok 1944-45 közötti tragikus viszontagságait eleveníti fel. A Tito-rendszer évtizedeken át tabunak nyilvánította, hogy a háború végén több tízezernyi vajdasági magyar esett áldozatul a partizánok bosszúállásának. Erről szól az a dokumentumfilm, amelyet a jugoszláviai válság ismert nyomonkísérője, Szaniszló László riporter és Kovalik Károly operatőr készített. NÉHÁNY SORBAN J

ános Károly spanyol király egy floridai napilapnak adott interjújában megerősítette: feleségével, Zsófia királynéval és Felipe González spanyol kormányfővel együtt arra kérték Fidel Castrót, Kuba vezetőjét, hogy adja át a hatalmat, vagy indítsa el a demokratizálást a szigetországban. Az uralkodó azt mondta, hogy a kubai vezér már a júliusi madridi ibero -amerikai csúcstalálkozón elutasította ezt a kérést. U

krajna parlamentje csütörtökön megvonta a bizalmat a kormánytól azzal az indoklással, hogy nem képes úrrá lenni az ország gazdasági nehézségein. Ezek után, összhangban az ukrán alkotmánynyal, az egész kormánynak be kell nyújtania lemondását. A bizalom megvonása az ellenzék jelentős győzelme, hiszen már hosszabb ideje bírálta a reformok lassú megvalósitását. A 366 képviselő közül 295 szavazott a bizalmatlansági indítvány mellett, ugyanakkor jóváhagyta Vitold Fokin kormányfő lemondását is. Fokin nyugdíjba vonult. F

idel Castro kormányának vannak külföldi barátai is, csak sajnos, eléggé messze. A kelet-indiai Haldia kikötőben csütörtökön kb. 80 ezren vettek részt az amerikai imperializmust elítélő nagygyűlésen, miközben a kikötői munkások 10 ezer tonna búzát és 2 ezer tonna rizst raktak fel egy kubai hajóra. Az élelmiszereket Castro helyi hívei ajándékozták. A nagygyűlést Nyugat

:Bengália indiai tagállam Kubával szolidáris nemzeti bizottsága szervezte. Nyugat-Bengáliában egyébként kommunista kormány van hatalmon. A

bháziéban tegnapra virradó éjszaka ismét harcok voltak. A Gagra melletti Kolhida faluban az összetűzések során hét grúz vesztette életét és hetvennégy megsebesült. A grúz szóvivő szerint augusztus eleje,.vagyis a konfliktus kirobbanása óta ez volt a leghevesebb összetűzés. Az abház egységek és az északkaukázusi önkéntesek támadása gyakorlatilag egész éjszaka folyt, a grúz egységeknek reggelre sikerült feltartóztatniuk. G

ulbuddin Hekmatjar, az afgán fundamentalisták vezetője tegnap kiutasította az országból a BBC brit rádióállomás tudósítóit, és azzal fenyegetőzött, hogy afgán munkatársaikat letartóztatja és mint kémeket állítja őket bíróság elé. Hekmatjar azzal vádolja a BBC-t, hogy rágalmazza pártját a Hezbe Iszlamit, amikor azt állítja róla, hogy alárendeli magát Pakisztán és Szaúd-Arábia nyomásának. Ö

t halott és tizennégy sebesült - ez a végső mérlege annak a tragikus szerencsétlenségnek, amely a NATO szerdai Égei-tengeri hadgyakorlatán történt. Erről Nápolyban tájékoztatott tegnap a NATO déli parancsnokságának szóvivője. A szerdai híradások, mint tudjuk, még kilenc halottról-szóltak. De a sebesültek közül háromnak igy is rendkívül súlyos az állapota. P

ablo Escobar, a medellini kokainkartell szökésben lévő vezetője ellen az amerikai ügyészek halálbüntetést fognak kérni. Ugyancsak halálbüntetéssel akarják sújtani társait is, akiket azzal vádolnak, hogy merényletet követtek el a kolumbiai légitársaság repülőgépe ellen 1989 novemberében, amikor 110 ember vesztette életét. Dandeny Munoz bérgyilkost Brooklynban a szövetségi bíróság vonja felelősségre a terrortámadás miatt. Az amerikai törvények erre feljogosítják az amerikai bíróságokat, mivel az áldozatok között két amerikai állampolgár is volt.