Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-23 / 251. szám, péntek

1992. OKTÓBER 23. I ÚJSZÓM HIT ÉS ÉLET 8 MEDITÁCIÓ Ha ketten mondják ugyanazt, az nem egészen ugyanaz. Ez a régi latin mondás jutott eszembe, amikor Péter apostol második levelében ezt a kife­jezést olvastam: „isteni természet". A régi görögök, májd utánuk a rómaiak is azt vallották, hogy az ember isteni természet részese. Több mint az állat, és ez a több az isteni elem az emberi sorsban. Ezt a gondolatot Péter apos­tol így fogalmazza meg: Jézus Krisz­tus megismerése és a Benne ajándé­kozott ígéretek által „isteni természet részeseivé legyetek*' A szavak azo­nosak, a gondolat azonban egészen más. Értsük meg most a különbséget és a kitisztázott gondolatot. A görög—római gondolat lényege az, hogy mindnyájan isteni természet részesei vagyunk. Péter apostol vi­szont arra buzdít, hogy isteni termé­szet részeseivé „legyünk"! A görög fi­lozófusok szerint semmi különöset nem kell tennünk érte, hiszen ember­' létünk egyszerű ténye már eleve az istenekkel közös szellemi gazdagság részesei vagyunk. Ez a filozófia sem­mit sem tud a bűnesetről és a min­denkori emberi nyomorúság romboló hatásáról. Krisztus tanítványa, Péter viszont ezeknek tudatában inti az atyafiakat, hogy ebből az elesett álla­potukból jöjjenek, gyógyuljanak ki, és legyenek egyre inkább az isteni ter­mészet részeseivé. A teljes Szentírás üzenete e tárgy­ban tehát hármas hangzatban szólal meg. Isteni természet részesei vol­tunk, hiszen saját képére és hasonla­tosságára teremtett minket Isten. Azu­tán a bűnesetben nagyobbrészt el­vesztettük ezt az istenképűséget és nagyon is az emberi természet része­seivé lettünk: önzők, erőszakosak, gyűlölködők, a haláltól reszkető em­berek lettünk. Ámde a Jézus Krisztus­ban felkínált isteni, segítő szeretet és erő által ismét az isteni természet ré­szeseivé lehetünk. Ezt a látomást fo­galmazza meg Péter apostol. Érdemes elgondolkozni ezen a ket­tősségen: a görög filozófia azt mond­ja: vagyunk, a Biblia pedig ezt vallja: legyünk. Sokszor elfeledkezünk arról, hogy a Biblia egyik nagy áldása az, hogy új igazságokat, látomásokat kö­zöl velünk, de a másik meg az, hogy új erőt és lendületet is ad a látomások megvalósításához. A Bibliában együtt van ez a kettő: minthogy új teremtés vagyunk (ez a hiten felragyogó láto­más), azért legyünk új teremtés (ez a látomás megvalósítására mozgósító isteni parancs). A két tétel nem üti egymást, szép békességben összefér egymással és erősíti egyn.ást. Az em­berlét csodája az, ha a „vagyunk" em­berek („Én olyan vagyok, amilyen va­gyok, hagyjatok békén engem!") meg­mozdulnak és elindulnak a „legyünk" irányába. Az igehirdetés és a keresz­tények megélt „krisztusi-mássága" ez a két Istentől rendelt mozgató erő, ami a „legyünk" irányába indítja, indít­hatja el az embereket. ­Még megválaszolásra vár az a kér­dés is, hogy miként lehet közelebbről is meghatározni az „isteni természet" tartalmát. Most csak három gondolatot pendítünk meg a Kijelentés gazdag­ságából. Először: lelkünk-szellemünk, igazságra, szépségre, jóságra szom­jas belső világunk jelzi, hogy az em­ber több, miht mostani önmaga. A megvalósult emberi természet mögött ott rejtőzik a megvalósítható „isteni" létgazdagság. Másodszor: a szeretet olyan „isteni" minősége, ami messze túlhaladja az önző emberi szeretet szűkösségét. És végül: az örök élet. Az egyedül „halhatatlan" Isten minket is részeltet az örök életben. A hétköznapok ide-oda sodornak, a rövid lejáratú programok igénybe vesznek, elfárasztanak... Boldog az az ember, aki ezek mögött nem ve­szíti el az emberlét aranytonalát: le­gyünk az isteni természet részeseivé! Ember! Gúzsba vagy „kötve" te is, én is. Ne a kötelékeidet nézd! Ne ba­bonázzanak meg emberi sorsod kö­telékei! Tekints Jézus Krisztusra és végy Tőle erőt, hogy „isteni termé­szeted" fénye is felragyogjon kötelé­keid hatalma mögött! NAGY LAJOS ref. lelkész Értékes drágagyöngy a szeretet. Hogyha ez az egy a tied, elég neked. Szent Ágoston Ml SZERETNENK A TÁRSADALOMNAK" Ä Szlovákiai Apostoli Egyház naszvadi gyülekezete ez év nyarán ima­házat avatott. Korábban azon a helyen nyolcszor nyolc méteres imaház állt, egy idős asszony lakott a házban, aki mielőtt meghalt volna, rá akarta íratni a házát a közösségre. Sajnos akkoriban a közösség nem rendelkezhetett ingatlannal, a néni a végrendeletet nem hitelesítette köz­jegyzővel, ezért az ingatlan az államra szállt. 1989 decemberében a gyü­lekezet visszavásárolta a házat, s elkezdték intézni az építkezést. A bon­tástól kezdve az avatásig kilenc hónap telt el. Az államtól 600 ezer ko­ronát kaptak, a többi úgy jött össze. Aki tudott, bekapcsolódott az ada­kozásba a testvérek közű! — mondja Tóth József, a gyülekezet vezető­je, más gyülekezetek is hozzájárultak, sőt a helybeli babtista testvérek is. • Hány tagja van a naszvadi kö­zösségnek? — Nyolcvan felnőtl tagja. Csak azokat számítják annak,- akik önként hívő keresztények akarnak lenni. Csecsemőket nem keresztelünk, ál­talában 18 éves koruktól teljes érti­kű tagok, de ha látjuk az őszinte bűnbánatot, a megtérés szándékát, akkor fiatalabbakat is. • Mióta működik Csehsziovákiá-. ban az Apostoli Egyház? — A háború után a Romániából és Magyarországról áttelepült test­vérek hozták ide. Negyvennyolcban alakultak önálló kis gyülekezetek. Naszvadon is a háború után jött lét­re. Ugyan nem tiltották, de csak amolyan megtűrt gyülekezet volt. Több kísérlet történt, hogy a szerve­zeti szabályzatunkat hivatalosan elismertessük. Hivatalosan csak nyolcvanban ismertek el. Érdekes, hogy Csehországban csak nyolcvan­kilenc márciusában... • Hogyan lett ön lelkipásztor és hogyan került Naszvadra? — Hét éve élek itt, azelőtt Kassán dolgoztam a Vasműben, gépészként. Akkor még nem álltam lelki szolgá­latban, csak gyülekezeti vén voltam. • Gyülekezeti vén? — Igen, ez azt jelenti, hogy a kör­nyéken levő gyülekezeteket látogat­tam, a magyar testvéreket bízták Kassa környékén a gondjaimra. Gép­ipari technikumot végeztem Magyar­országon, tizenkét évig Miskolcon dolgoztam, Kassára nősültem, s mi­vel szükség volt itt lelkipásztorra, idejöttem. Akkoriban még nem vol­tak fizetett prédikátoraink, és ez je­lenleg is probléma. Amikor Naszvad­ra jöttünk, az érsekújvári Teslában dolgoztam, de közben rokkantnyug­díjas lettem. Nyolcvankilenc után az állam lehetővé tette, hogy a mi kö­zösségünk lelki munkásai is függet­lenítve legyenek, de a törvényjavas­latot, hogy nemcsak azok az egyhá­zak lelkészei kapjanak fizetést, ame­lyek eddig is elismert egyházak vol­tak, nem fogadták el, tehát az állam most is csak azokat az egyházakat dotálja, amelyeknek a lelkészei ed­dig is fizetve voltak. A helyzet ma­radt: most sem kapunk támogatást az államtól. • Honnan van mégis pénz? — Országos viszonylatban 15-20 függetlenített lelki munkás működik mindössze, adományokból élünk, és külföldi közösségek is támogatnak, tartjuk a kapcsolatot a magyarorszá­gi gyülekezetekkel is. Gyakran ka­punk látogatókat, hiszen a világon 180 millió pünkösdi hívő él. Különö­sen Ázsiában terjed. Koreában — csak Szöulban háromnegyed millió­an vannak. • Mikor keletkezett ez a vallás? — Régen. Mi az első kereszté­nyekkel azonosítjuk magunkat. Az apostolok leveleit olvasva képet ka­punk róla, hogyan éltek az őske­resztények. • Azt az életformát próbálják be­vezetni? — Azt. • A mai világban? —- Megvalósítható. Nem abban, hogy minden vagyonunkat a közös­ségbe adjuk — ez ma lehetetlen, hanem az életstílusban, például ab­ban, hogy akárki nem lehet gyüleke­zeti tag: ők sem csecsemőket ke­reszteltek, hanem csak azokat, akik bűnbánatot tartottak. • Milyen önöknél a hitélet? gondozójának. Istennek kell megval­lani bűneinket. • Mi a véleménye az Apostoli Egyháznak az abortuszról? — Ellene vagyunk. Gyilkosságnak tartjuk. • És a vérátömlesztést tiltják? — Nem. Én magam tizenkétszer adtam vért. Amikor a Biblia a vérről ír, annak az evését tiltja. • Hogyan került ön a gyülekezet­be? — Istenfélő református családban nőttem fel. Aztán elcsábított a világ, megkóstoltam az italt. Estéről esté­re egy miskolci étteremben muzsi­káltam, énekeltem, másfél évig. Ré­szeges tánczenész voltam. Tudtam, hogy eltávolodtam Istentől, kezdtem magam megutálni, de nem volt erőm más életet élni. Keresztapám halálának a körülményei döbbentet­tek rá, milyen életet folytatok. Két­heti lelkitusa után döntöttem: szakí­tok eddigi életmódommal. • Szülei mit szóltak hozzá, hogy a református vallással is szakított? — Édesanyám akkor már nem élt; a református egyházban pedig akkoriban kihalt volt a lelki élet. Még otlhon laktam, amikor megtér­tem, ez 1968-ban volt. Apám elle­nezte, nem tudott megérteni, annak ellenére, hogy látta rajtam a válto­zz épülő imaház — Hirdetjük az evangéliumot. Is­ten nem akarja a bűnösök halálát, azt akarja, hogy az emberek megtér­jenek hozzá. Nyáron Érsekújvárott utcai evangelizációt tartottunk a fő­téren, egy egész hétig. Nem zárkózunk be az imaháza­inkba, azt akarjuk, hogy az emberek hallják meg az üzenetet, térjenek meg Istenhez. Olyan sok a társadal­mi probléma! Mennyi bajt csinál a z istentelen életmód, a kábítószer, az alkohol! Több mint egy éve járunk a zselizi börtönbe havonta egyszer, üzenetet viszünk, hogy nekik is le­hetőségük van a megváltozásra. Akinek bűnbánat támad a szívében, annak alkalmat adunk a személyes beszélgetésre. A katolikusok ezt gyónásnak mondanák. Megvallja bű­neit, de nem kell részleteznie a lelki (Tóth József felvételei) zást. A rokonok piszkálták: miért engedi, hogy a fia szektás legyen... A megtérésem után azért imádkoz­tam, hogy a jó Isten rendeljen ne­kem feleséget A miskolci gyüleke­zetben nem voltak fiatalok; a kassai gyülekezettel látogattuk egymást. Három év telt el, amíg megérlelő­dött a szívemben, hogy a kassai prédikátor testvér lánya legyen a feleségem. A három év alatt ötször voltam Kassán, a kassaiak is annyi­szor nálunk, a feleségem nem tu­dott magyarul, én nem tudtam szlo­vákul. Hetvenegy karácsonyán volt a lánykérés, februárban az esküvő. Négy gyermekünk van. A legidő­sebb fiunk 19 éves, Amerikában van bibliaiskolán. A nagyobbik lá­nyunk egészségügyi nővér Komá­romban, a kisebbik lányunk most Az utolsó simítások fog érettségizni egészségügyi közép­iskolában, s van egy tizennégyéves fiunk. • Milyen terveik vannak? — Szeretnénk a társadalomnak hasznára lenni. Évszázadokon ke­resztül, az elmúlt évtizedekben, sőt ma is látni, hogy az egyházak a po­litikai hatalomért vagy a vagyonért harcoltak. Mi adni szeretnénk a tár­sadalomnak, éspedig azt, ami a leg­fontosabb: erkölcsi értékeket. Sze­retnénk folytatni a börtönmissziót. Aztán itt van az Élet könyve akció. Ez Krisztus élete, szlovák nyelven megjelent, és engedélyt kaptunk rá, hogy terjesszük az iskolákban. Az amerikai testvérek félmillió példány­ban adták ki. • Mit szól ehhez a katolikus és a református egyház? — A szlovák fordítás a Szlovákiai Katolikus Liturgiái Bizottság engedé­lyével készült. A református egyház már kért tőlünk ötezer darabot. A könyvet ingyen adjuk. • Valamennyi szlovákiai iskolát ellátják? — Szeretnénk. Megpróbáljuk Ma­gyarországról beszerezni a magyar iskolák számára is. Az ifjúság tájé­kozatlan Jézus Krisztus személyét il­letően... Szeretnénk folytatni az iszákosmentést is. A legnagyobb probléma az, hogy anyagilag gyen­gén állunk. Főleg evangelizációs té­ren széretnénk tevékenykedni. Itt ez a szép imaház kétszázötven sze­mély szamara, vasamaponként min­dig összegyűlik itt 100-120 személy. Nem akarjuk más egyházak tagjait elcsábítani. Jó kapcsolatban va­gyunk a helyi babtista gyülekezettel. A korábbi években az újév első he­tében közös ökumenikus imahetet tartottunk — a katolikusokkal és az evangélikusokkal is. Az utóbbi két évben a katolikusokkal már nem... Az Úr Jézus azt mondta, nem az igazakért jöttem, hanem a bűnösö­kért. Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a bete­geknek. Szeretnénk felkutatni a bű­nösöket, a társadalom söpredékét, a kriminalistákat, a részegeket, a pa­ráznákat, a kábítószereseket — mert ahogyan egyik testvérünk mondta: ebben a tóban sok hal van, de keve­sen halásznak. KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA AZ ÚJVÁRI FERENCESEK TEMPLOMA Az érsekújvári Ferenc-rendiek klastromának és templomának keletkezéséről, építéséről sok-sok le­genda kering és történelmileg is hiteles írás került közforgalomba. Strba Sándor tollából ezeket olvas­hattuk: „Pázmány Péter egy ideig azt tervezte, hogy kolostort alapít Körmöcön. Miután' 1622 tavaszán házat építtetett Érsekújvárott (érseki palota), meg­hagyja tisztének a következőket: »Az én házam mellett occupálj helyet pro claustro 25 barátért«. A kolostor és a templom építését 1626-ban kezdte, maga vezette és irányította. 1631. május 24-én szentelte fel, amikor a szerzetesrendeket ünnepé­lyesen bevezette." Mártonvölgyi László nyitrai író, az Emlékek föld­jén (1941) című könyvében szintén szót ejt az új­vári ferences rendházról és templomáról, mond­ván,-hogy a fehér falú egyemeletes klastrom és a hozzácsatolt égbe szökkenő, karacsú tornyú temp­lom, Érsekújvár egyik legszebb építménye. A to­vábbiakban ezeket vallotta: „Még Pázmány Péter telepítette ebbe az épületbe Szent Ferenc rendjét s azóta ugyanazon kolostor falai között élnek, ugyanabban a templomban imádkoznak az egek urához, sőt a régi rendtársak ugyanazon épület alatt is pihennek, amelyben életük idején munkál­kodtak. Sok ferences fáradt teste tért meg pihenő­re a kripta hűs sötétjében s a szóhagyomány sze­rint az újvári ferences kriptában pihen az egykoron dicsőséges kuruc brigadéros, Ocskay László tete­me is, mintha nagy bűneit vezekelné az istenfélő környezetben." E sorokat írván egy nagyon régi, gyermekkori él­mény, emlék buggyan fel bennem az újvári francis­kánus templommal kapcsolatban. Meleg nyár volt, az érsekújvári búcsút, a „porcinkulát" ünnepelték városszerte. Nagyanyámmal és a többi búcsújáró­val, a nagykéri vasútállomáson szálltunk vonatra. Újvárott nagy nyüzsgés fogadott, javában pezsgett a búcsús, sátoros ünnep. Nagyanyámék a ference­sek templomába mentek imádkozni, mi gyerekek a várossal ismerkedtünk. Estébe hajolván az idő, egyszer csak azt vettem észre, hogy társaim el-el­tűntek mellőlem. Mit fesz ilyenkor egy hat-hét éves falusi gyerek? Bizony pityeregni kezd és pityereg­tem, szipogtam, elcsuklott a hangom, még válaszol­ni sem tudtam a járókelőknek. Ekkor jött egy barát: „Nocsak, nocsak, miért sírsz, legényke?" — kérdezte és fejemre tette me­leg tenyerét. A biztonságos kéz megnyugtatott és elpanaszoltam, hogy én is búcsújáró vagyok, de el­vesztettem nagyanyámat. Az öreg barát kikérde­zett, majd megnyugtatott, hogy ne féljek, hiszen ő nagyon jól ismeri a cétényieket. Nem tudom, merre kanyarogtunk, de miután feltűnt a ferences temp­lom fehér tornya, nagy kő esett le szívemről. Nagy­anyámat természetesen megtaláltuk, aki talán még ijedtebb és aggódóbb volt, mint jómagam, eltűné­sem miatt... Azóta eltelt sok-sok esztendő és a franciskánus barátok is kimúltak Érsekújvár életéből. Ám nem­rég, ott jártamkor hallottam, hogy újra megjelentek. Kép és szöveg: MOTESIKY ÁRPÁD

Next

/
Oldalképek
Tartalom