Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-22 / 250. szám, csütörtök

IÚJSZÓM GAZDASÁG LESZ VAMSQROMPO CSEHORSZÁG ES SZLQVAKIA KÖZÖTT? LEGALÁBB A KÜLVILÁG FELÉ EGYSÉGESEN 1992. OKTÓBER 22. EGY LEVÉL NYOMÁBAN BEFOLYÁSOLHATJA-E A SZAKSZERVEZET A BÉREZÉSI RENDSZERT? Munkahelyén, a dunaszerdahe­lyi Agrostav közös vállalatnál az új fizetési rendszer bevezetésével kapcsolatos aggályait fejezte ki le­velében Puha <Ödön, bősi olva­sónk. — Aggodalom fog el, — írja —, hogy a bérezés alakításában a szakszervezetnek továbbra sincs beleszólása. Tekintettel a jelzett probléma komolyságára, a hely­színen győződtünk meg a valós helyzetről, arról, partnernek tekinti­e a vállalat a szakszervezetet, mint a dolgozók érdekképviseletét. Megtudtuk, hogy a panaszos a részvénytársasággá alakult Agrostav­ból időközben önszántából más mun­kahelyre távozott, (gy ő nem tudott nyilatkozni. A vállalat szakszervezeti tisztségviselőinek és gazdasági veze­tésének véleményét viszont közre tud­juk adni. Tóth Tibor, a szakszervezet elnöke: — Puha Ödön akkor irta panaszleve­lét, amikor az új bérezési rendszer ki­dolgozása még nem zárult le, és a szakszervezet sem tárgyalhatta meg. Július második felében viszont kéz­hez kaptuk az új bérezésre tett javas­latot. Áttanulmányoztuk, megvitattuk és a vezetőségben döntő többséggel elfogadtuk. író Gizella, a szakszervezet gazda­sági vezetője: — A kollektív szerző­dés értelmében a gazdasági vezetés f.elelős a béralap megteremtéséért, és a javadalmazás rendszerezéséért is. A szakszervezet tájékoztatta a pana­szost az új fizetési rendszerről, annak logikájáról, (eltételeiről. Az új bérezést megvitattuk a vezetőségben. Javasla­tunk alapján változásokat eszközöltek. A vezetés egyébként a szakszervezet munkája elé nem gördít akadályokat, dolgaiba nem szól bele. A 2,5 száza­lékos anyagi támogatást is probléma nélkül folyósítja. Elértük, hogy a kol­lektív szerződésbe került: azt a dolgo­zót, aki már több mint 10 éve a válla­lat alkalmazottja, leépítés esetén tör­tént elbocsátáskor három havi végkie­légítés illeti meg. Úgy érzem, hogy a vezetés nem ellenség, inkább partner. Pajor Aranka, a bérezési osztály vezetője: — Az új bérezési rendszert, ahogy a július 21-én kelt jegyzőkönyv is bizonyítja, megtárgyalta a szakszer­vezet vezetősége, s három ellenében, hat szavazattal elfogadta. Ennek eredményeként néhány változást is eszközöltünk: például a második és a harmadik fizetési kategória helyett a negyedik és ötödik kategóriába sorol­tuk azokat a segédmunkásokat, akik a lő termelési részlegen jól megállják helyüket. Azt is el kell mondani, hogy az új javadalmazási rendszer kidolgo­zásával párhuzamosan a számítógé­pes könyvelésre is át kellett térnünk. Nagy József igazgató: — Az új bé­rezési rendszert olyan átmeneti idő­szakban kellett bevezetnünk, amikor még nem dőlt el, vonatkozik-e ránk a béralap korlátozását jelentő bérszabá­lyozás. Ennek ellenére sikerült min­denkinél emelni a minimálbért, s mé­ginkább a fizetések mozgó részét, amellyel a jó egyéni teljesítményt ju­talmazzuk. Dolgozóink végleges bérét a részlegekről kapott javaslatok alap­ján állapítottuk meg. A bérezés új (el­tételeit a szakszervezet vezetősége is részletesen megvitatta. Csodálkozom a panaszon, mert a vezetés és a szakszervezet között nincsenek ösz­szetűzések. Úgy látszik, ezúttal is be­bizonyosodott: nem lehet egyformán mindenkinek a kedvére tenni. Tapasztalataink szerint a duna­szerdahelyi Agrostavban — sze­rencsére — nem zajlik késhegyre menő harc a szakszervezet és a vezetés között. A gondokat, vitás kérdéseket inkább tárgyalás, pár­beszéd útján igyekeznek megolda­ni. Jeleit láttuk annak is, hogy kapcsolataikat tovább akarják javí­tani — a bizalom megerősítése és a kölcsönös előnyök reményében. MÁZSÁR LÁSZLÓ A napokban Kolodéjeben a cseh és a szlovák kormány mege­gyezett a két, januártól önálló or­szág közti vámunió létrehozásáról valamint a csehszlovák korona kettéválasztásának többlépcsős módozatáról. Ha e tervek valóban konkrét formát öltenek, akkor a békés válás esélyei jelentősen megnövekednek. Mind Csehor­szág, mind Szlovákia Csehszlová­kia utódállamának tekinthető majd, tehát nem szakad meg egyik oldalon sem a jogfolytonos­ság. Bár ez jelentősen megköny­nyíti a két- és többoldalú nemzet­közi szerződések, megállapodá­sok betartását és az új körülmé­nyekhez való alkalmazását, ko­rántsem old meg mindent. Ezért az árucsere-pénzpiac és lakos­ságforgalom esetében vám- és fi­zetési unió felállításával számol­nak, amely jelentősen javítaná ha­zánk alkupozícióit a külvilággal, elsősorban az Európai Közössé­gekkel szemben. Vámunió esetében Csehország­nak és Szlovákiának egységes kereskedelem- és adópolitikát kell folytatnia, a valutagazdálkodás és költségvetés pedig szoros össz­hangot igényel. Ráadásul feltéte­lezi, hogy a két szuverén" állam kompetenciájának egy részét fe­ladja, s egy közös szervezetre ru­házza jogait, amely koordinálja és megvalósítja a külfölddel szembe­ni álláspontot. Ez a módszer nem forradalmian új, voltaképpen az Európai Közösségek is hason­ló elv alapján működnek. Jirí Brabec, szövetségi külke­reskedelmi miniszterhelyettes így foglalta össze a Csehország és Szlovákia közötti — esetleges — vámunió előnyeit: „Jelentősen megkönnyítené hazánk és az Eu­rópai Közösségek közötti kapcso­latok tisztázását, ugyanis az EK­hoz való társulási szerződést az idén már nem ratifikálják, és az ideiglenes szerződés 1992. de­cember 31-ével lejár. Ugyanez vonatkozik az Európai Szabadke­reskedelmi Társulással (EFTA) kötött szerződésünkre. A vámunió megléte zökenőmentessé tenné a cseh és szlovák országrész kö­zötti ipari, kereskedelmi kooperá­ciót, a régi kötelékek nem sza­kadnának el. További előnye, problémamentessé tenné a Len­gyelországgal és Magyarország­gal folyó, a szabadkereskedelmi övezet kialakítását célzó tárgyalá­sokat. Ez nemcsak hazánknak fontos, hanem az egész térség, tehát a visegrádi hármak számára is, hiszen így sokkal vonzóbbá válunk a nyugati befektetők, első­sorban a nagypénzű óriásvállala­tok szemében. Végül ne feledkez­zünk meg az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezményről (GATT), melynek tagjai vagyunk. A vámunió megléte volna a bizto­síték, hogy a januártól kétfelé vá­ló ország mindkét része betartaná az eddig kötött egyezményeket." Tegyük hozzá, még e feltétel sem biztosítaná" Csehország és Szlovákia azonnali GATT-tagsá­gát. Csehszlovákia megszűnte után a két újonnan létrejövő or­szágnak be kell nyújtani felvételi kérelmét a GATT-ba, amely csak akkor hagyja jóvá a jelentkezést, ha meggyőződik a kérelmező kedvező kereskedelempolitikájá­ról. Vámunió esetén egyértelmű volna a biztosíték, hogy az eddigi irányzatunkat folytatjuk, s ez lerö­vidítené a GATT-on kívül töltött időt. Hogy ez miért fontos? Azért, mert erre az időszakra nem kap­juk meg a legnagyobb kereskedel­mi kedvezményt, ami komoly ér­vágást jelent a hazai exportőrök­nek. A magas vámfalak következ­tében kiszorulnak az eddig meg­szerzett piacokról, ezért az átme­neti időt minimalizálni kell. Emel­lett szükséges biztosítani a többi GATT-tagot, a vámunió révén nem éri őket diszkrimináció. Egyelőre az sem tisztázott, ho­gyan oldja meg a két fél az ún. közvetett adók behajtását. Min­dannyiszor, amikor a polgár vala­mit vásárol, az állam az adó ré­vén nyereséghez jut. Igaz, csak közvetett módon, hiszen a keres­kedő fizeti ezt be, nem pedig a vásárló. A gond akkor keletkezik, amikor a polgár külföldön költeke­zik, hiszen ezáltal hazája költség­vetése elesik az adótól. Még me­goldatlan kérdés, hogyan néz szembe e problémával a két kü­lönváló ország. Talán a leginkább bevált módszert kellene alkalmaz­ni: eszerint minden kivitel adó­mentes, ám a behozatal esetében a hozzáadottérték-adót meg kell fizetni. Vladimír Dlouhý cseh ipari és kereskedelmi miniszter is e verzió mellett kardoskodik, hozzá­téve — szükséges a vámhivatalok felállítása már csak a mezőgazda­sági termékek kereskedelme miatt is. Ugyanis biztos különböző lesz a két ország agrárpolitikája, első­sorban a szubvenciók kérdésé­ben, ami jelentős árkülönbségeket fog okozni. Ez óhatatlanul a feke­tepiac megerősödéséhez vezetne, s szerinte a vámhivatalok elejét vennék e kedvezőtlen folyamat­nak. Bármelyik módszert is vezetik be, annyi bizonyos: az idő sürget. December végén több fontos mul­tilaterális kereskedelmi szerződés is érvényét veszti, s ha késleked­ve valósítjuk meg a működő vám­uniót, a két független ország gya­korlatilag elejétől kezdheti az Eu­rópai Közösségekkel, az E FT A-val és a GATT-tal való tárgyalásokat. Már a szerződések időleges hiá­nya is nehezen helyrehozható ká­rokat okozna az amúgyis stagnáló és meglehetősen kedvezőtlen szerkezetű nyugati exportunknak, ami a gazdasági fellendülést mindkét országban méginkább elodázná. A Klaus- és Meőiar-kor­mányzatnak tehát minél előbb hozzá kell látni minimum az ideig­lenes vámunió megvalósításához, hogy legalább a külvilág felé egy­ségesen fogalmazzuk meg alap­vető kereskedelmi és gazdasági érdekeinket. (sidó) 8 FÖLDÜGYBEN OKMÁNYELŐCSALOGATÓ NOVELLA Azok a jogosult személyek, akik annak idején megfogadták a tanácsot, s földjük, illetve egyéb vagyonuk alapján tulajdonjogukat egyértelműen igazoló okmányok nélkül is jelentkez­tek a mezőgazdasági szövetkezet transzformációjába, ajándékot kaptak a végnapjait élő szövetségi parla­menttől. Sokadik nekifutásra október 9-én beleegyeztek a képviselők, hogy a föderációs törvényben a nemzeti parlament a köztársaság sajátos igé­nyeivel összhangban változtatást esz­közöljön. Olyant, amely lehetővé teszi, hogy a föld és egyéb vagyon tulajdo­nosa a mezőgazdasági szövetkezet nevesítésre kerülő vagyonából akkor is megkapja a rá eső részt, ha tulaj­donjogát 1992. április 28-áig, illetve a jogosult személyek első közgyűlésén megszavazott pótterminusig nem iga­zolta. Ha beteljesedik, amit már a vere­bek is csiripelnek, vagyis a legiszlatív tanács után a szlovák kormány, majd az SZK Nemzeti Tanácsa is egyetért a Szlovák Köztársaság Földművelési Minisztériumának javaslatával, akkor a transzformációban való részvétel­hez a tulajdonjogot 1994. december 31-ig lehet majd bizonyítani. A mező­gazdasági szövetkezet működése alatt létrejött vagyonból tehát azok is részt, transzformációs vagyoni betétet kapnak, akiket az osztozkodásból hiányzó telekkönyvi kivonat, geodéziai parcellaazonosítás, póthagyaték, örök­részek arányos közjegyzői elosztása stb. miatt már májusban, illetve az ak­kor meghatározott, általában augusz­tusig, szeptemberig megadott halasz­tás lejártával kizártak. Az esetleges félreértések megelő­zésére hangsúlyozni kell, hogy a tu­lajdonjog bizonyításának (minden bi­zonnyal elfogadásra kerülő) új záros határideje a 42/1992 Tt. sz., az ún. transzformációs törvényben eredetileg megadott 1992. április 28-ai záros ha­táridőt változtatja meg. Minden más kötelezettség és időpont változatlan marad. Példának okáért még véletle­nül sem szabad összetéveszteni a magyar kisebbség szempontjából na­gyon lényeges (a földtörvényből adó­dó) 1992. december 31-ei záros ha­táridővel, ameddig a konfiskált, vagyis az állami tulajdonba került földeket le­het visszaigényelni. Ugyancsak válto­zatlan a földtörvényből adódó kötele­zettség a kárpótlási igény benyújtásá­ra. Ez is 1992. december 31-én veszti t érvényét. Nem érdektelen a kérdés, hogy a várható változással a mezőgazdasági szövetkezetek transzformációja szen­ved kárt vagy a föld és egyéb vagyon tulajdonosai nyernek? Az igen az utóbbira érvényes. Ha hosszabb idő áll a tulajdonjog bizonyítására, akkor többen kapnak transzformációs va­gyoni betétet, vagyis olyan alapot, amellyel, ha nem is könnyű, de ke­vésbé nehéz belevágni a magángaz­dálkodásba. Azt sem hallgathatjuk el, hogy a tulajdonjog igazolása lehető­ségének meghosszabbítását és az egyelőre nem neves íthető vagyoni be­tétek ún. tartalékalapba (letétbe) he­lyezését már a földművelési miniszté­rium előde is javasolta, csak ezt a mezőgazdasági szövetkeztek többsé­ge nem tette meg. Esetenként azért nem, mert egye­seknek úgy telelt meg jobban, ha a mezőgazdasági szövetkezet transzfor­mációs vagyonán kevesebben osztoz­kodnak. (gy az is előfordult, hogy bár a mezőgazdasági szövetkezetnek tu­lajdonában voltak a telekkönyvi birtok­lapok és a geodéziai parcellaazonosí­tások, ezek beszerzésére a tulajdo­nost mégis az illetékes hivatalba küld­ték, ahol többhónapos várakozásra ítéltetett. A lentieket figyelembe véve az új transzformációs határidőnek alighanem okmányelőcsalogató hatá­sa lesz. Ahol eddig nem tették meg, ott is előszedik azokat a telekkönyvi kivonatokat és geodéziai azonosításo­kat, amelyek alapján teljes biztonság­gal kiszámíthatják a tulajdonos va­gyoni betétjének értékét. Ügy, ahogy ezt sok helyen határidő-módosítás nélkül is megtették. Aligha kétséges ugyanis, hogy könnyeb most pontot tenni a számítások végére, mint éve­kig tartalékolni azt, amit egyszer úgy is el kell osztani. (egri) VÁLSÁGBAN A CSEHSZLOVÁK—MAGYAR KÜLKERESKEDELEM LEHETŐSÉG VAN, DE IGYEKEZNI KELL A természeti adottságok és a történelmi hagyományok eredménye­ként Csehszlovákia és Magyarország gazdasága jelentős mértékben ki­egészíti egymást. Ennek alapján most, amikor lehullottak a megköté­sek és a volt KGST-országok is szabadon kereskedhetnek egymással, a kölcsönös kapcsolatok megélénkülését várnánk. Ehelyett viszont a két ország közti kereskedelem soha nem látott mélypontra zuhanását tapasztaljuk, ezen belül is főként a hozzánk irányuló behozatal csök­kent drasztikusan. Ennek okairól kérdeztük Barna Józsefet, a budapes­ti Komplex Külkereskedelmi Vállalat pozsonyi képviselőjét: — A partnerek továbbra is érdek­lődnek egymás iránt, de hiába te­szünk ajánlatot, a jelenleg érvényes vám- és adótételek semlegesítik azo­kat az előnyöket, amelyeknek köszön­hetően üzletet tudnánk kötni. Ezenkí­vül általános jelenség, hogy Cseh­szlovákiában jelenleg nincs fizetőké­pes kereslet azokra a termékekre, amelyeket korábban harminc évig szállítottunk, (gy például, mivel a me­zőgazdasági szövetkezetek az átala­kulás küszöbén állnak és nem tudják, mi lesz a gépparkukkal, mezőgazda­sági gépbehozatalunk az öt éwel ezelőtti 60 millió rubelről tavaly 3 mil­lió dollárra esett vissza. Ebben, per­sze, az is közrejátszott, hogy tavalye­lőtt, az utolsó rubelelszámolású évben mindenki jól bevásárolt, és most Ma­gyarországhoz hasonlóan itt is sok gép a raktárakban áll. • A korábbi évekhez képest meny­nyiben változott meg a külkereskedő munkája? — Régebben főként építőipari be­ruházásokat közvetítettünk, így ma­gyar tervek alapján magyar vállalatok építették például a pozsonyi Bratisla­va Szállót, a Prior egy részét és a Družba kollégiumot, vagy a brünni Voronež Szállodát. Később a helyi építőipar megerősödésével, illetve a kevésbé igényes, de olcsóbb jugosz­láv, lengyel konkurencia megjelenése után ez a tevékenység visszaszorult. Korábban lényegesen többet hoztunk be, mint amit kivittünk, volt olyan év is, amikor a különbség ötszörös volt. A helyzet azóta megváltozott, jelenleg a csehszlovákiai importunk kétszerese az exportunknak. Kénytelenek voltunk kibővíteni tevékenységünket is, ma már szemüvegtől szövetekig minden­félével foglalkozunk. Sok lehetőség rejlik a harmadik piacra történő szállí­tásokban is. A közelmúltban megtar­tott brünni vásáron például szó volt arról, hogy egyik csehszlovákiai part­nerünk olyan kukoricakombájnokat szállít Németországba, amelyekhez évek óta magyar adaptereket használ­nak. Az üzlet sajnos, végül nem jött létre, de ennek oka az volt, hogy arra­felé az idén a kedvezőtlen időjárás következtében lefeküdt a kukorica és ennek betakarítását a csehszlovák­magyar gép nem képes olyan jól elvé­gezni, mint a német. Ebben az eset­ben újra bebizonyosodott, hogy hiába vagyunk árban jók, ha a minőséget il­letően nem bírjuk a versenyt. Igyek­szünk kihasználni kiterjedt partnerháló­zatunkat is. Jó kapcsolataink vannak Kínától egészen Kanadáig, ezeken ke­resztül jelenleg olcsó árukat hozunk be Közép-Európába és ebbe próbál­juk bevonni Csehszlovákiát is. • Napjainkban például mivel fog­lalkoznak? — Itteni partnereinkkel csemege és ipari alma, illetve almasűrítmény szál­lításáról tárgyalunk. Nemcsak eladni szeretnénk, hanem venni is tudnánlc. Ebben a tekintetben csak a minőség és az ár számít. így például legutóbb az osztrák irodánk érdeklődött afelől, tudnánk-e ajánlatot adni olcsó magyar vagy csehszlovák almasűrítményre. A brünni vásáron pedig egy reménytel­jes üzletet indítottunk be a Česká Lí­pa-i Narexszel. Ennek keretében megpróbáljuk elterjeszteni az általunk gyártott nyugati minőségű, de olcsó barkácsgépeket Magyarországon. Úgyszintén tárgyalunk itteni mezőgaz­dasági gépek vásárlásáról. Például nálunk a Zetornak jó neve és megfe­lelő ára is van, ráadásul kiépített a szervizhálózata. Bár új traktorok iránt valószínűleg kisebb lesz a fizetőképes kereslet, sor kerülhet használt, vagy felújított gépek kivitelére is. • Küszöbön áll Csehszlovákia ket­téosztása. Üzleti szempontból önnek milyen tapasztalatai vannak a két or­szág közti különbségekről? — Bizonyos mentalitásbeli különb­ség tapasztalható, főként az állami szférában. Itt a szlovákiai ügyek álta­lában lassabban haladnak, Csehor­szágban ezzel szemben hamarabb át­vették a nyugati mentalitást. Például egy apróság — Karlovy Varyban vagy Prágában elképzelhetetlen, hogy egy vásárló nemzetiségével foglalkozza­nak. Szlovákiában ez sajnos nincs mindig így, ez pedig hiba, mert rontja az üzletet. Jobbak a tapasztalataink a magánvállalkozókkal, ők mindkét or­szágrészben nagyon rugalmasan rea­gálnak a lehetőségekre. -tl-

Next

/
Oldalképek
Tartalom