Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-20 / 248. szám, kedd

1992. OKTOBER 20. TÚJSZÓI EGÉSZSÉGÜGY HUSZONOT EV UTAN KEZDŐDIK A SZERELEM... (I. RÉSZ) A legtöbb ember természetesen szerelembó'l házasodik, de 25 évig is eltart, amíg a kapcsolat valóban szerelemmé válik — állítja Maxine Rock amerikai pszichológusnő. Szerinte minden házasság hét — egészen tipikus konfliktusokkal teli — szakaszon megy át. És a házasság minden harmadik évben veszélybe kerül... A nehézségekkel tehát számolnunk kell, s úgy kell felkészülnünk a „megváltoztathatatlan esaményekre", hogy a stressz hatása ne kezdje ki egészségünket, mert akkor a válságok ritmusa is megváltozhat. Nézzük tehát, mi vár ránk! 0—3 év: Romantikus szerelem Az ég kék, legföljebb ha bárányfelhős. Az új házasok számára még minden rózsaszín. A fantázia ideje ez, a nagy álmoké. Az ember idealizálja a másikat és- hibái felett egyszerűen szemet huny. Mindketten kerülik a veszekedést. A házasság első szakaszának mégis ez a buktatója, mert az elkerülhetetlen krízisek úgy hatnak, mint derült égből a villámcsapás. A partnerek sértődötten és zavartan reagálnak. Az első próba: a legtöbb házasság nem az ominózus .átkozott" hetedik évben fut zátonyba, hanem már ilyenkor. 3—6 év: A kompromisszumok ideje A második szakaszban az ember már *nem huny szemet minden probléma fölött. Ellenkezőleg. Kezdődnek az összeütközések, viták, szürkülnek a hétköznapok, s a házastársak már nemcsak jó oldalukat mutatják... Mi a legnehezebb? ,'EI kell fogadnunk, hogy társunk egyáltalán'nem olyan ideális és tökéletes, mint amilyennek álmodtuk, gondoltuk. E felfedezés természetesen sérti saját hiúságunkat is. Veszély: a helyzet eléggé viharos, túl sokan gyorsan feladják. 6—7\év: Válások futószalagon A megkeseredett viták fázisa következik. Valamennyi veszekedés a saját helyzetünk megerősítésére tett kísérlet. Türelmünk fogytán. A szemellenzők lehullnak. Társunkat végérvényesen olyannak látjuk, amilyen valójában. Egyre gyakrabban merül fel a kérdés: egyáltalán együtt akarok még élni ezzel az emberrel? Most kellene megpróbálni, hogy ne csak a rossz tulajdonságok miatt elégedetlenkedjünk, hanem tudatosan fedezzük fel a jókat is. Meg kell tanulnunk elfogadni a tényt, hogy minden embernek vannak — csak rá jellemző — határai. Jó lenne magunktól megkérdezni azt is, hogy egyáltalán figyefünk-e még a másikra? Ha egy készítmény több betegséget gyógyít, nem lehet jó egy kór orvoslására sem — hangoztatják mindazok — többnyire or? vosok —, akik nem akarják elfogadni és elismerni a Bérescsepp szervezeterősítő, gyakran gyógyító hatását. Ellenkezés ide, ellenreklám oda, az emberek nem törődtek a hivatalos véleménnyel, hanem azzal, hogy a rászoruló szerettük miként juthatna a cseppekhez. Nem titok, hogy ezrével érkeztek dr. Béres József feltaláló címére, Kisvárdára a segítségkérő levelek, mint ahogy az sem, hogy háza elé sok csehszlovák rendszámú személyautó szállította a reménykedő betegeket, hozzátartozókat. A szlovák egészségügyi minisztérium talán ezért is engedélyezte a Béres-csepp plusz forgalmazását, nehogy a termék csempészáruvá váljék, illetve zugárusok kezében értéktelen folyadékká. Tagadhatatlan, hogy a Bérescsepp megjelenését sokan kifogásolták. Megint nem a betegek (hozzátartozók) tiltakoztak behozatala ellen, hanem az onkológusok. Olyannyira, hogy (bár lehet más oka is) Csehországban a mai napig nem adták ki a forgalmazási engedélyt. A napokban a Béres Export Import Rt. egy nemzetközi szimpóziumot rendezett, melynek célja az lett volna, hogy bemutassa a gyógyhatású készítmény hatásmechanizmusát, s meggyőzze az orvosi közvéleményt arról, hogy hasznosítsák a szert.. A nemzetközi szimpózium, sajnos, a rossz szervezés, időzítés , stb. miatt felemásra sikeredett, pedig a személyesen megjelenő feltaláló, dr. Béres József, a fia, ifj. Béres József vegyészmérnök, valamint az Rt. vezető munkatársai megérdemelték volna, hogy több orvos (s ne csupán gyógyszerészek) is meghallgassa a magyar és az ukrán kollégák beszámolóit. — Jeleneg tíz országban forgalmazzák a gyógyhatású készítményünket. Vannak országok, ahol még nem sikerült áttörni a bürokratikus akadályokat. Mégis, jóleső büszkeséggel veszem tudomásul, hogy van érdeklődés a szer iránt, sőt, a cseppeknek köszönhetően néhány fejlett országban, s az USA-bán megkezdték a nyomelemek hatásmechanizmusának vizsgálatát. Éppen ezért, hogy végre megtörjön az ellenkezés, s a szer még több rászorulóhoz eljusson, megkezdődtek a klinikai tesztelések, melyeknek célja a cseppek gyógyszerként való törzskörnyvezése. Nem kis energiába, időbe és pénzbe kerül mindez, de vállaljuk — vallotta a pozsonyi Kijev szállóban a NEM CSODASZER... A BÉRES-CSEPPEKRÖL EGY POZSONYI NEMZETKÖZI SZIMPÓZIUM KAPCSÁN *ip •HSHHH , tiögir I szimpózium megkezdése előtt a 70 éves, fáradhatatlan feltaláló, az Rt. elnöke, majd hozzáfűzte: — Ám addig, míg ez megvalósul, sem várakozhatunk tétlenül. A cseppekről beszélni kell, hiszen az egészséges vitákból mindkét fél tanulhat. Kifejtette, hogy az emberi szervezetet egyre több káros hatás (sugárzás is) éri, s a civilizációs ártalmaknak kitéve sebezhetővé válunk. Vizsgálatokat említett, melyek egyértelműen a nyomelemek hiányát mutatják ki szervezetünkben, s beszámolt a kutatási eredményekről, melyekből kitűnik, hogy a nyomelemek a neuroimmunomodulátor szerepét töltik be. — Az orvosok azt vetik a szememre, hogy nem mindenkinek használ a Béres-cseppek plusz — mondta szelíden mosolyogva. — Azt szoktam ilyenkor válaszolni, mutassanak valakit, akinek ártott. Meg azt, hogy amíg nem voltak antibiotikumok, addig a száz tüdőgyulladásos beteg közül egy sem maradt életben. Viszont a kitűnő antibiotikumok ellenére a 100 tüdőgyulladásos beteg közül ma is negyvenen meghalnak. írjuk ezt az antibiotikumok rovására? — Nem vitás — kért szót ifj. Béres József —, hogy a mezőgazdaság kemizálása, a műtrágyák mértéktelen használata zavarokat okozott a talajnövény-állat-ember-táplálkzás láncolatban, amelyből eltűntek a nyomelemek is. Hiányuk kóros állapotokat idéz elő, ám ha visszajuttatjuk a szervezetbe azt, amire szüksége van, helyreállhat az egyensúly. Az orvosoknak meg kellene érteniük, hogy mi gyógyító tevékenységüket kívánjuk segíteni. Tény, a cseppeken még rajta van a csodajelleg, de ez a szer elutasításával nem törölhető le. Mi soha nem mondtuk, hogy csak a Bérescseppek plusz jelenti az esélyt, hanem azt, hogy más gyógyszerekkel együtt olyan hatást vált(hat) ki, mely a betegségek visszafogásához, ill. a gyógyuláshoz vezet(het). Az elhangzottakat alátámasztotta dr. Jurij Grinevics, a kijevi Onkológiai Intézet igazgatóhelyettese. Előadásában utalt arra, hogy a csernobili atomkatasztrófát követően nőtt a daganatos megbetegések gyakorisága. Nem elemezte részletesen a kérdést, de beszólt arról, hogy általában több a daganatos beteg. Nem csupán hematológiai, hanem pajzsmirigy, vastagbél, tüdő, máj, hasnyálmirigy megbetegedésben szenvednek. — Hat esztendeje, a robbanás óta, évi húszezer lakost vizsgálunk meg, akiknél megállapítható a limfociták (fehérvérsejt) számának gyarapodása, immunrendszerük leépülése. Ezért fogadtuk tárt karokkal dr. Béres Józsefet, aki öt kijevi kórház rendelkezésére bocsájtotta a cseppeket. Nincsenek még tudományosan alátámasztott és bizonyított eredményeink, annyit azonban elmondhatok, hogy a 600 betegen végzett tesztelés eredményei nagyon jók. Nem állítom, hogy a Béres-csepp hatására bárki meggyógyult volna, de a beteg állapota számos esetben mérhetően javult. A kiváló hatás egyértelműen a sugárbetegeknél mutatkozott — számolt be elégedetten, majd grafikonok segítségével bizonyította állítását. A cseppek hatására á figyelt 73 sugárbeteg 76 százalékánál észlelhető javulás állt be. Elmúlt étvágytalanságuk, súlyuk gyarapodott, jobban viselték a testi és a lelki terheket, bírták a kemoterápiát és javultak véreredményeik is. A másik kijevi előadó, dr. Anatolij Sztoljarenko főorvos a cseppek betegség-megelőző hatásáról szólt. Arról, hogy a 190, gyakran betegeskedő óvodás közül a Béres-csepp két hónapig tartó rendszeres alkalmazásának hatására 50 gyerek, a három hónapos kúra esetében további 20 állapota javult. A többieknél a hatás abban mutatkozott, hogy az őszi-téli időszakban nem betegedtek meg, illetve ha igen, kezelésük nem igényelt antibiotikumot. Ezen kívül megszűnt alvászavaruk, nőtt az étvágyuk, emelkedett vérük hemoglobin-szintje. A kontroli-csoportban — 200 egészséges gyerek — a vizsgált időszak alatt 83-an betegedtek meg. Nem biztos, hogy az előadóknak sikerült meggyőzniük a gyér számú hallgatóságot. Nem is törekedtek erre. Beszámoltak tapasztalataikról, s arról, hogy folytatni szeretnék a kísérleteket. Úgy vélem, a szimpóziumon hallottak nem győzték meg a kételkedőket. Talán, ha a gyógyhatású készítményből gyógyszer lesz, alábbhagy az orvosok ellenkezése. De addig is keresett cikk a Béres-csepp. Mert a készítmény reményt jelent azoknak, akikről az orvosok lemondtak. Sok tízezerre tehető azok száma, akik vallják, állapotuk, életük minősége javult a Béres-csepptől. A koraőszi délutánon éppen ezért sokan jöttek el dr. Béres József előadására. Szlovákok és magyarok egyaránt. Pőstyénből, Léváról, Zsolnáról. A kérdéseket feltevők kôzptt akadtak Béres doktor régi ismerősei, akiket még Kisvárdán fogadott — halálos betegként. — Drága doktor úr — simogatta meg karját elmenőben egy idős néni —, megmentette az életemet. Köszönöm. — Drága doktor úr — állította meg anya és lánya id. Béres Józsefet. — Tudom, nem emlékezhet ránk, hiszen kislányomat háromévesen, 16 évvel ezelőtt vittem Kisvárdára. Azzal adták haza a kórházból, hogy leukémiás, s néhány hónapja van már csak... Tizenkilenc éves, orvosnak készül, egészséges... xxx A Béres-csepp nem csodaszer. Ha meg tudjuk magyarázni, ha nem, ha elhisszük, ha kételkedünk, dr. Béres József cseppjei a remény, s talán a jövő cseppjei. SZTOMAVAL ELNI A sztómaterápiás klinikai gyakorlat azt mutatja, hogy a sztómások (a bélrendszeren vagy a vizeletvezető rendszeren kialakított mesterséges nyílással élők) jelentős része attól tart, hogy nem tanulja meg a kellékek kezelését úgy, hogy senki ne vegye észre „betegségüket". A műtött ember gyakran úgy érzi, elveszítette függetlenségét, önállósága, önbizalma csökken, ami egyenes út a depresszióhoz. Komáromban nemrég megalakult a sztómások klubja, melynek célja nem csupán összefogni az érzékeny kezeiteket, hanem elsősorban segítséget nyújtani nekik a nélkülözhetetlen segédeszközök beszerzésében. Dr. Baštrnák Ferencet a komáromi kórház sebészfőorvosát választották a klub tiszteletbeli elnökévé, Baštrnák Aranka geriátriai nővér pedig a klub lelke lett. — A klub-alakítás gondolata, s valóra váltása a nővér érdeme, mi csak támogattuk elképzeléseit — szakított némi időt a beszélgetésre két műtét között a főorvos. — Tudni kell, hogy a kezeltek érzékenyebbek az egészségeseknél, nehezen hiszik el, hogy nincsenek a társadalomból kirekesztve. Nem titok viszont, hogy a letűnt rendszerben nem jutottak — legalábbis többségük — a legkorszerűbb kellékekhez, ami nehezítette beilleszkedésüket. Szerencsére, mára változott a helyzet, a hazai piacra is betörtek a legkorszerűbb segédeszközöket gyártó nyugati céget. A baj csupán az, hogy szegénységünk korlátokat szab, meg kell gondolni, mi adható a sztómásnak. A klub feladata éppen ezért az (is), hogy kiszűrje azokat, akik a rászorulókon keresni, meggazdagodni szeretnének. Választmányunk egyik tagja gyógyszerész, ő ügyel erre, no meg arra is, hogy a kezeltek ne szenvedjenek hiányt semmiben sem. Dr. Baštrnák Ferenc főorvos (Méry Gábor felvétele) A főorvos elmondta, a végbélrák mindkét nemet egyformán érinti. A betegek zöme, sajnos, későn megy orvoshoz, akkor, amikor a kiút csak a vendégnyílás (sztóma) kialakítása. A szakemberek szerint minden tünettel — bélgörcs, véres széklet — azonnal orvoshoz kell fordulni, s csak a kizáró vizsgálatok sorozata eredményeinek ismeretében nyugodhatna) meg az orvos és a beteg egyaránt. — Nem ítélem el a karcinofóbiás embereket. Állítom, jobb félni — közölte határozottan, s néhány esetet sorolt fel. — Feküdt nálunk egy fiatalember — mert sajnos, egyre több a fiatal — aki azért fordult későn az orvosához, mert félt a rektoszkóp(tűkrözés) és a kolonoszkópos vizsgálatoktól. Egy fiatalasszony pedig azt hitte, „aranyere" van, s attól vérzik. Kolonoszkópos vizsgálattal feltártuk a rák többszörös előfordulását. Az eredeti daganat mellett a bélkinövésekben is elindult a rosszindulatú burjánzás... Beszélt arról, hogy a sztómával élőknek legfőképp lejki rehabilitációra van szükségük. Arra, hogy lássák, élnek a járásban sokan, akik 5—10 éve észrevétlenül viselik sorsukat, dolgoznak, utaznak. — A sztómás nővér már a műtét előtt meglátogatja a beteget, beszél a segédeszközök használatáról, s az operációt követően megmutatja, mi mire való. A hazatérőnek pedig lelajánlja a klubtagságot. Szerintem, ha egyszer valaki elmegy a találkozóra, rádöbben, hogy a lelki megrázkódtatásra a gyógyír — önsajnálat helyett — az egymás segítése, támogatása. Szóba került, vajon szükség vane arra, hogy a beteg teljes képet kapjon betegségéről, ismernie kelle diagnózisát. — Nem mondok egyértelmű igent. Általában nem kell kimondani a betegség nevét. Szerintünk ma már mindenki tudja, mi a baja. Következtethet abból, hogy a műtét előtt és után is sugárkezelésben részesül. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a végbélrák korai stádiumban jól kezelhető, sőt gyógyítható. Persze, a sztómával is lehet élni. ÖNGYÓGYÍTÁS - IGEN, NEM? CSAK PLACEBÓ LENNE? Akik elutasítják az alternatív orvoslást, azt hozzák fel ellene, hogy eredményei nem épülnek másra, csak a placebóhatásra. Tudjuk, hogy a placebó nem más, mint a gyógyszert utánzó, de hatóanyagot nem tartalmazó készítmény, ezért a „vád" továbbgondolásra érdemes. Az alternatív orvolást tagadók ezt a hatást irracionális tényezőként értékelik. Elsősorban azért, mert meghatározása nehézségekbe ütközik. Ám ha a hagyományos orvoslástól eltérő módszernek a jelenleginél más lesz a megítélése, úgy a placebóhatásnak sem kell negatívumnak lennie. Miért veszélyes ez a placebóhatás-kijelentés? Mert azt sugallja, hogy az alternatív orvoslás valójában" nem is gyógyít, s csupán arra szolgál, hogy megnyugtassa a betegeket, tehát orvosilasg nincs semmi értéke. Ellenben ha bebizonyosodik, hogy a beteg fájdalmai csillapíthattak, hogy elérhető az öngyógyítás folyamatának ösztönzése, sőt, gyorsítása, felmerül annak a kérdése, miként aknázható ki a szervezet ilyen képessége a páciens áltatása nélkül? És ha lehetséges a placebóhatás rendszeres befolyásolása, illetve növelése — mondjuk egy nem specifikus akupunktúrás pont segítségével —, akkor etikailag az válik problematikussá, hogy ezt elmulasztjuk, ha előítélet miatt ezen eljárásokat nem fejlesztik tovább. N. Lynöe-nek egy 1990-ben publikált tanulmánya szerint az emberi öngyógyító képesség rendszeres felhasználásának egyik feltétele éppen az, hogy etikailag elfogadható mó-/ don felülvizsgálják a „beteg ember" fogalmát. Miért van erre szükség? Amennyiban a placebóeffektus egyes betegeknél elérheti a 95 százalékot, vagyis létezik áz emberben olyan erő, amellyel igenis képes az öngyógyításra, nem szabad ezt nem figyelembe venni. A placebóhatás ellentétét, a nocebó — károsító — hatást is el kell ismerni. Érdekes, hogy a hagyományos gyógyászat ezt elfogadja, mindent meg is tesz kiküszöbölésére. Ám ugyanakkor a placebóhatást elutasítja, s mindent megtesz a megakadályozására. Pedig, ha ez utóbbit is komolyan venné, akkor mindkét hatás működése alapján a betegségekről, továbbá azok kezeléséről vallott nézetei felülvizsgálatra szorulnának. Laikus lévén nem tudom, a placebóhatás jó, vagy rossz. Azt viszont igen, hogy nagyon sokan meggyó^ gyúltak az alternatív gyógymódoktól. Olyanok „támadtak" fel, akikről a hagyományos orvoslás már régen lemondott. Egy pénzínséges egészségügy anynyjt azért megengedhetne magának, hogy a viszonylag kis költségigényű gyógyászati eljárásokat nem utasítja vissza. Különösen akkor nem, ha azokat dokumentálhatóan másutt már sikerrel alkalmazták. A jövő útja —

; bármily hosszú, rögös és akadályokkal teli is — mindenképpen a kétfajta orvoslás együttes léte és működése lesz. Az oldal anyagát írtat PÉTEflFI S20NYA Apa és fia — id. és ifj. Béres József (Zolczer László felvételei)