Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-15 / 244. szám, csütörtök

GAZDASÁG . ÚJ SZÓ. 1992. OKTÓBER 15. tSAR C ílt két év gazn azt tartották tárom kőrnyeleibó'l létrehorabokra szed;n továbbra is ió eléggé hutáig sikerrel. ) volt. A vági ezt is sikerült ak, összetűzéi gyakorlatba. ' Vághosszúfa:etbe való be3k a bevitt élő i dokumentu irtottunk attól, ir mintájára a slések prédá3t. Az első jeanis találkozvetelési igényilvánvaló srencsére hárészlegünkön 'latok, s így a dtuk hasonlírl, Vághoszsredeti dokua transzfor3 értelmében szközbevitelt iá azt a tulaj:kozatával is nberek elfő-, 3t, s maga a arra, hogy a szűrje, hiszen ismerik egyis a régi lel Dől egyértelít és mennyit i mennyit kalumokból kiben a 60-as' években kifizették a bevitt eszközök értékének 80 százalékát, s így ennek alapján a transzformációban jogosult személyek csupán a fennmaradó 20- százaléknyi részesedéssel vehetnek részt a vagyonnevesítésben. ť A kárpótlási igényekkel kapcsolatban egyetlen tisztázatlan követeléssel voltak gondjaik. Egy 1946ban konfiskált nagybirtok tulajdonosa is jelentkezett kárpótlásért, azonban a szövetkezet nem elégíthette ki az igényét, mivel a 46-ban konfiskált tulajdont az 1^52-ben megalakított szövetkezetbe már más személyek vitték be, akik ehhez valamilyen birtokátutalás formájában jutottak hozzá. Azok közül, akik földet igényeltek vissza, a többség továbbra is csupán kiegészítő tevékenységként akar foglalkozni a mezőgazdasági termeléssel. 10-15 áras parcellákon másképp nehezen is lehet. A kárpótlási igények kielégítése viszont csak a főfoglalkozásként vállalkozó ter•melőket érinti. Ők viszont kevesen vannak. Nem okozott tehát túl sok problémát az előzetesen nagy mumusnak vélt hektárnormatíva. A szövetkezetben rövidesen lezajlik a második transzformációs- közgyűlés,- amely vélhetően szentesíti azt, amit az an" két-lapokon megkérdezett tagok és földtulajdonosok javasolnak, nevezetesen, hogy a szövetkezet továbbra is ilyen szervezeti formában működjön tovább. Természetesen a tagsági és a munkaviszonyt végér'vényesen különválasztják egymástól. A tagviszony létrejöttét pedig meghatározott feltételek teljesítéséhez kötik majd. Ha ez megvalósul, a jelenlegi nehéz gazdasági helyzet és termelői bizonytalanság ellenére is van esélyük arra, hogy néhány év kemény munkával felküzdjék magukat arra a szintre, amelyről néhány éve lefélé tart az út. (t. szilvássy) HEKTÁRNORMATÍVA tkozatot. Az ivátételének eg a kárpótindelkezése, tudták hite)izonyítani a ^közeiket és egy átlagos alapján beiként 26 800 szt írtak jóán, amely a ezései alapszázalékos ;os részeseisztásra keiből. /be lépéseövetkezeteWSvetelések dióra kerülsddigi húzóett gyorsan nyilvántarvéltárakból, lett rögtön tartás arról, ki mit, mikor és mennyiért vitt be a közösbe. Voltak természetesen olyan helyek, ahol valóban eltűntek a dokumentumok. Ezekben az esetekben a legelfogadhatóbbnak az a megoldás bizonyult, amely helyi tanúk aláírásával bizonyította a bevitt eszközöket. Nem titok az sem, hogy az első reagálások a jogosult személyek részéről is túlzottak voltak. Amíg nem jelentek meg a hivatalos jegyzékek a szövetkezetekbe bevitt eszközökről, addig bárki bármit állíthatott. Amikor ezeket már dokumentumokkal támasztották alá, jelentősen megcsappantak az igények, s vélhetően 'a nagy számok törvénye alapján egyensúlyba kerültek. Ha csak ezt váltotta ki a hektárnormatíva megjelenése, már akkor is megérte, mivel hozzájárult a transzformáció bonyolult viszonyrendszerének tisztázásához. -tszlgfJÄ: sztrációs felvételeket Gazdag József készítette) A TULAJDONJOG VÁLTOZIK, A FOLD MARAD.., Amikor a 18 község határában 6400 hektáron gazdálkodó rozsnyói állami gazdaság igazgatóját, Szakái Tibor mérnököt megkértem, náluk, a helyszínen pillanthassak bele a földtörvény gyakorlati megvalósításába, azt felelte: bármikor szívesen fogadnak. És hozzáfűzte: kezdettől fogva igyekeznek a törvénnyel, előírásokkal összhangban rendezni a hozzájuk földügyben vagy kártérítési igénnyel fordulók kéréseit. — A földtörvény elfogadása után meglátogattuk körzetünk községeit, s részletesen elmagyaráztuk az embereknek az őket illető jogokat, megvitattuk a lehetőségeket, az agrártermelés helyi kérdéseit. Hogy hányan veszik majd ki földjüket, hány község válik ki a nagy gazdaságból, azt nem tudom. Mindenesetre azon fáradozunk, hogy aki dolgozóként marad, vagy a földjét használati díj ellenében ránk bízza, az ne járjon rosszul. Tehát igyekszünk jobban megfogni a koronát, s minél hatékonyabban termelni. A közeljövőben például üzemi vágóhidat nyitunk, s ott nemcsak friss húst akarunk kimérni, hanem füstölt és más hentesárut is készítünk majd. Rövidesen új takarmánykeverő gépsorral gazdagodunk, s szeretnénk egy malmot, később pedig egy tejüzemet is működtetni.., * * * Másnap az igazgató ajánlotta Géczi Miklós mérnököt nem találtam az irodájában. Amikor a „kérvényhalmok" mögül a kolléganője tudatta velem, hogy Géczi úr a földhivatal munkatársaival a Kőrösbe ment, hogy valakinek kimérjék a visszaigényelt földjét, megörültem. — Ebből lehet egy jó riport — gondoltam. Aztán mégsem lett, mert... A hegyek, dombok közt meghúzódó Kőrös határrészben könnyen megleltem a zöld Favoritot, s utasait, hiszen kevés ott a szántó. — Sajnos, a kimérés elmarad, ugyanis Fábián Júlia nincs idehaza. Talán majd legközelebb összejön a dolog — fogadott a faluszél és a völgyzárógát közötti dűlőben Géczi Miklós. • Mekkora területről van szó? — Nem sokról, mindössze nyolc árról. Juli néni, gondolom, háztájinak szeretné ezt a kis földet, a sajátját. Visszafordultunk. Rozsnyó felé vettük az irányt, de én még néhány szóra leragadtam a közeli házsor előtt tevő-vevő helyi emberek mellett. „Nemigen kell már a föld az embereknek, hiszen az elmúlt évtizedek, meg a közös a volt gazdák, kisgazdák szerény gépparkját, gazdasági udvarát teljesen felőrölték, így ma nehéz, túl nehéz lenne az újrakezdés. Meg aztán a fiatalok közül igen sokan elköltöztek a városba, a könnyebb megélhetést választották. Elképzelhető, hogy néhányan visszajönnek, de a több évtizedes kiesést nehéz lesz pótolni..." — summázták véleményüket a föld visszaigénylésével kapcsolatos kérdésemre válaszolva. — Másutt is olyan a helyzet, mint Kőrösben — így az állami gazdaság szakembere, már az irodájban. — Az emberek többsége, vagy azt is mondhatnám, hogy majdnem mindenki szeretné, hogy a nevén szerepeljen az őt megillető földterület, vagyis, hogy a tulajdonjog őt illesse, de a mintegy hatszáz kérvényező közül csupán néhányan kérik vissza földjüket vagy annak egy részét, önálló gazdálkodás céljára eddig száz hektárnyit mértünk ki a 6400-ból. A többit egyelőre mi műveljük, s a tulajdonosoknak használati díjat fizetünk. • Mennyit? — Eddig a szükséges hivatalos okmányokat huszonötén tudták felmutatni, tehát csak velük kötöttünk szerződést. Nekik összesen közel 16 ezer korona bérleti díjat fizettünk ki. • S ha mind a ha tszáz igénylő iga zoija a tulajdonjogot? — Az ide vonatkozó törvényrendeletek alapján kiszámítottuk, hogy ha az egész földterületre kötnénk szerződést, akkor a haszonbér fejében 2 millió koronát kellene évente kifizetnünk a tulajdonosoknak. Gondolom, jó gazdálkodás esetén ez nem teljesíthetetlen. A tulajdonosok ezt az értéket viszont kérhetik húsban, terményben vagy szolgáltatás formájában is. Az már az egyezség dolga, no meg a mindenkori gazdaságvezetésé, hogy tudja az igényeket teljesíteni. Egyébként készülőfélben az állami gazdaság privatizációs terve. Ha az elképzeléseinket sikerül megvalósítani, akkor a jövőben részvénytársaságként működik majd ez az üzem, s hasonlóan, mint a mezőgazdasági szövetkezetekben, a földtulajdonosok is részvényesei lesznek, lehetnek. A kártérítést az állami üzemekre vonatkozó rendeletek szerint végzik. Eddig két igénylőnek fizettek kártérítést a felszámolt gyümölcsöskertért. — Ez utóbbi esetben, persze, csak azoknak jár kárpótlás, akik teljesen visszaigénylik földjüket, s azon gazdálkodni akarnak. Ezzel néhányan ugyan nem értenek egyet, de a törvényt nem mi találtuk ki. Meg aztán a határrendezés is igen huzamos ügy. Ugyanis szerintünk is az lenne a legjobb megoldás, ha a földjét viszszaigénylő tulajdonosnak nem 15-20 helyen, tehát az eredeti dűlőkben mérnék ki a földet, hanem 2-3 helyen. Mivel a pótföld kimérésével sok esetben a másik tulajdonos nem ért egyet, ez a rendezés, úgy látom, eltart majd egy jó ideig. No, persze, szükséges a közös megállapodás, ez kétségtelen. Ami pedig a távolabbi jövőt illeti, elképzelhető, hogy az állami gazdaság vagy a leendő részvénytársaság a gazdaságosságot szem előtt tartva lemond a hegyoldalak, nehezen művelhető, s gyengén termő dombok műveléséről. GAZDAG JÓZSEF HOGYAN JÁRNAK EL A GÉP- ÉS TRAKTORÁLLOMÁSOK Szlovákia néhány gép- és traktorállomása önálló állami vállalatként tevékenykedik, a fennmaradó csoport pedig a nyitrai mezőgazdasági gépjavító, illetve a Rovinkai Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat körül csoportosul. Ennek azok számára van jelentősége, akik a földtörvény (229/1991 Tt.sz.) 20-asparagrafusa, illetve a törvény 93/1992-es számú novellája alapján valamelyik gép- és traktorállomással szemben érvényesítik kárpótlási igényüket. Rovinkán a kárpótlás felelős előadója Jaroslav Kulich mérnök. Azok beadványai kerülnek hozzá, akik mezőgazdasági gépeiket a Rovinkához tartozó tizenhat gép- és traktorállomásnak, illetve ezek valamelyik jogelődjének adták át. Mindaz tehát,' amit a kárpótlással kapcsolatosan elmondott, közvetlenül a rovinkai csoportra érvényes. Másutt csak közvetve, mivel az egyazon törvény, illetve annak minisztériumi értelmezése ellenére az ügyintézés menetében és bizonyos részletkérdésekben az önálló vállalatokban, illetve a nyitrai központhoz tartozó gép- és traktorállomásokban lehetnek eltérések. Általánosan érvényes, hogy kárpótlási igényét mindenkinek írásban és legkésőbb 1992 december végéig kell beadnia. Azon a gép- és traktorállomáson, amelyik az akkor hatályos törvény alapján a mezőgazdasági gépet, felszerelést — traktort, cséplőgépet, elevátort stb. — átvette. Amennyiben az átvevő traktorállomás már nincs, megszűnt, akkor a kárpótlási igényt a jogutódnál kell érvényesíteni. Aki kárpótlási igényét már beadta, az a törvényben előírt kötelezettségét teljesítette. Aki nem, ezt december 31-ig okvetlenül tegye meg. Ezt követően ilyen jellegű igény érvényesítésére már senkinek sincs joga, bármilyen értékű gépet adott át. Rovinkán a kárpótlási beadványokat nyilvántartásba veszik, s erről az érdekelt személyt értesítik. A beadvánnyal a törvényben kimondott érvényesítési kötelezettség már teljesítve van, akkor is, ha bizonyos okmányok hiányoznak. A hiányzó okmányok pótlására az ügyfelet írásban kérik fel. Pontosan megmondják, hogy a földtörvénnyel, illetve a törvény minisztériumi értelmezésével összhangban a kárpótlást kérő még milyen okmányokat szerezzen be, hogy a kárpótlás megítélésének mindhárom feltétele teljesítve legyen..Ha csak egy feltétel hiányzik, illetve nem bizonyított, a kárpótlási jogosultságot nem ismerik el. Az első feltétel a jelennel függ össze. A földtörvény 20-as paragrafusának azon kitételével, hogy a kárpótlás ellenértékének „a mezőgazdasági termelést kell szolgálnia". Ennek szilemében a kárpótlást igénylőnek bizonyítania kell, hogy saját vagy bérelt földet hasznosít. A „hasznosítás", művelés tényét akkor ismerik el, ha az illető személyt a 219/1991-es törvény szerint a községi hivatalban magángazdaként regisztrálták. Ugyanezt a feltételt az 572/1991-es számú törvény alapján kiváltott vállalkozói engedély is teljesíti. További követelményként a kárpótlást kérőnek bizonyítania kell, hogy a kérdéses mezőgazdasági gépe(ke)t ő vagy örökhagyója annak idején valóban átadta a gép- és traktorállomásnak. A bizonyítás legkézenfekbőbb okmánya az akkori járási nemzeti bizottság „Výmer"-e, amelylyel felszólították a tulajdonost gépeinek átadására. Hasonló értékű minden okmány, amit a gépekkel kapcsolatosan az egykori jnb adott ki. Mivel mindez régen volt és a tulajdonosok, nem szólva az örökösökrőlk, a kérdéses okmányokat aligha őrizték meg, a „Výmer" ós a hozzá hasonló más okmány az illetékes járási állami levéltárból kérhető ki. Vannak járások, ahol a levéltár anyaga rendezett, szinte kivétel nélkül valamennyi okmány megtalálható, de vannak olyanok is, főleg ahol kétszer, háromszor változott a járási központ, amelyek a kérdéses bizonylatokat nem tudják kiadni. Erre is gondolva Rovinkán a gépek átvételének tényét erősítő jelleggel két személy tanúvallomását is elfogadják, de ilyen esetekben jól jön valamiféle közvetett jellegű okmány, például biztosítási szerződés, kísérőlevél, adásvételi szerződés stb. A hiányosan alátámasztott igényeket — az előadó szavaival élve — egyedileg bírálják el, több körülményt mérlegelve. Például, melyik járásról van szó, vagyis adott helyen mennyire komplett a levéltári anyag, illetve az egymást kiegészítő gépek — cséplőgép és elevátor, cséplőgép és hajtómotor stb. — közül legalább az egyikre van-e valamilyen utaló okmány. Ha a két feltétel teljesített, akkor már csak azt kell bizonyítani, hogy a kárpótlást kérő valóban a gépeitől megfosztott személy, illetve annak örököse. Pontosabban olyan jogosult személy, akire a földtörvény 4. paragrafusának valamelyik bekezdése ráillik. Születési levél, személyazonossági igazolvány, hagyatéki végzés, illetve halotti anyakönyvi kivonat kell mindehhez, tehát olyan okmányok, amelyek kéznél vannak, illetve könnyebben beszerezhetők. Nem céltalan a megjegyzés, hogy az, aki úgy véli, többedmagával jogosult személy, kárpótlását ne bízza könnyelműen a társörökösökre, mert a kárpótlás teljes értékét azok is átvehetik, akik a kérelmezés során ugyan bizonyították, hogy X.Y.nal együtt jogosultak, de az érték szétírásakor társukról „megfeledkeztek". A jogosultság mindhárom feltételének bizonyítása után a jogosult és a köteles személy szerződést köt, amelyben a kárpótlás értékét és formáját is meghatározzák. Az egykor átvett gépek értékét a januárban elfogadott, 97/1992-es számú kormányrendelet alapján állapítják meg. Mivel az akkor használatos gépek közül többről a rendelet „megfeledkezett", vagyis nem határozta meg az értéküket, esetenként szakvélemény alapján döntik el, hogy az a bizonyos gép milyen értékű. A kártérítés formája változó, egyesek gépeket, mások pénzük ellenében szolgáltatást kérnek, de olyan is van, hogy valaki kárpótlásának értékét, mint részvényt, a részvénytársasággá alakuló gép- és traktorállomás rendelkezésére bocsájtja. Alapkövetelmény, hogy a kárpótlás formájának a mezőgazdasági termelést kell szolgálnia.