Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-01 / 206. szám, kedd

7 INTERJÚ ÚJ szól 1992. SZEPTEMBER 1. ÚJ FOGALOM: A KORLÁTOZOn SZUVERENITÁS INTERJÚ KÖVÉR LÁSZLÓ ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐVEL A Fiatal Demokraták Szövetségét a hazai olvasó Orbán Viktor emlékezetes 1989. június 16-ai beszéde óta ismeri. Radikális ifjúsági szervezetként tartja számon, a prágai polgárok pedig elevenen emlékeznek a 89. augusztusi Deutsch Tamás és Kerényi György féle incidensre. Azóta más szelek fújnak, a politikai rendszerváltás a volt szocialista országokban lezajlott, megtörténtek a szabad választások. A Fidesz parlamenti párt, és frakciójának munkáját a politika iránt érdekló'dó'k a televízió parlamenti tudósításaiból ismerik. Kevesen tudják viszot, hogy a Fidesz közel egy éve verhetetlenül a népszerűségi listák élén áll. Milyen ma a FIDESZ, mit kell tudni az egyre inkább pártszerííen viselkedő', a generációs párt jegyeit mégis magán viselő' politikai erőről 1992 nyarán. Többek közt erre a kérdésre válaszolt az Új Szónak és a Csehszlovák Sajtóirodának Kövér László jogász, országgyűlési képviselő. • A Fidesz jelenleg valóban Magyarország legnépszerűbb pártja. Ez persze nem jelenti azt, hogy a következő választások esélyes győztese, A közvéleménykutatási adatok, a népszerűségi mutatók inkább a ' szimpátia jelzései. Ahhoz, hogy a választók a Fidesz mellett döntsenek, számos más tényező szükséges. Például a párt kormányképessége, s mivel mi a kilencvenes választásokon ifjúsági mozgalomként indultunk, a többi párthoz képest több behoznivalónk van. Jól haladunk, es stratégiai célunk, hogy az 1994-es választásokon Fidesz név alatt olyan párt induljon, amelyet a közvélemény minden különösebb fenntartás nélkül el tud fogadni, esetleges vezető kormánypártként. Ez bizonyos értelemben a radikális ifjúsági jelleg elvesztésével jár. A szimpátia azonban éppen abból fakad, hogy a Fidesz ezidáig megőriz-, te másságát, eredetiségét, frissességét, megőrzött valamit abból, ami 1988 és 1990 között jellemezte. — Nem egy támadás éri önöket azért, mert a Fidesz liberális pártként nem eléggé nemzeti, s így a kisebbségekkel sem törődik igazán. így van? • Aki azt állítja a Fideszről, hogy nem áll nemzeti alapokon, s ezt a liberalizmussal hozza összefüggésbe, jobb esetben tájékozatlanságáról tesz tanúbizonyságot. De hogy ne legyek ennyire jóhiszemű; úgy gondolom, hogy manipulálni próbálják a magyar választókat. Egyébként ez nem magyar specialitás, nevezzük volt rendszerspecifikusnak ezt a jelenséget. Arról van szó, hogy a magyar társadalmat fel kell osztani, mesterségesen kell politikai megosztottságot kreálni, hogy az biztos bázist jelentsen bizonyos politikai erőknek. Néhány politikai erő mélyen érzelmi indíttatású kötődést alakít ki egy bizonyos választói réteggel. E kötődés az aktuális gazdasági, politikai helyzettől teljesen független. Magyarán: szembe kell állítani a magyar társadalom egy részét egy másikkal, a hívőket az ateistákkal, a katolikusokat a reformátusokkal, a nemzetieket a kozmopolitákkal... E forgatókönyv szerint lehet az ellenzéki pártokat a bolsevikokkal vagy a zsidókkal azonosítani. Ez a manipuláció Magyarországon — szerencsére — messze nem érte el azt a szintet, mint egyes, nem is olyan távoli országokban. A Fidesz nem kíván válaszolni ezekre a támadásokra. Aki tudja hogyan, alakult a szervezet, milyen bázist nyújtottak a szakkollégiumok és a klubmozgalom, tudja azt is, hogy a gyökereinket figyelembe véve nem is érdemes ezekkel a támadásokkal, manipulációkkal foglalkozni. Ha mégis cáfolni szeretnék, az egyik legjobb cáfolat az a program, amelyet a IV. kongresszuson fogalmaztunk meg. A Fidesztől éppen azért félnek, mert lehet, hogy ugyanolyan hitelesen vagy hitelesebben tudja képviselni a nemzeti politikát, mint azok, akik ennek egyedüli letéteményeseiként állítják be magukat. — így van ez a kisebbségekkel, pontosabban a nemzeti kisebbségekkel is? • A Fidesz kisebbségi programja nem előzmények nélküli. Kontúrjai már a választási programban világosak voltak, a politikai helyzet váltázásával viszont részben módosultak. Mindenekelőtt a nemzeti önrendelkezés elvét rögzítettük, mint kollektív jogot, egyúttal lefektettük az egyén szabad identitásválasztásának jogát, ami tartalmazza egyrészt a disszimilációhoz, másrészt pedig az asszimilációhoz való jogot. Nagyon fontos alapelvünk kezdettől fogva az erőszakmentesség elve. Vagyis: a nemzeti sérelmek orvoslására, a nemzetiségi problémák megoldására soha és semmilyen körülmények között senki nem használhat erőszakos eszközöket, mert ez a problémákat alapvetően soha nem oldja meg, sőt a megoldhatatlanságig mérgesíti azokat. A IV. kongresszus kisebbségi szekciójának állásfoglalásában nemcsak ezek az alapelvek szerepelnek: gyakorlati újdonsága az, hogy részletesebben, aktuálisabban fogalmazza meg a kérdés megoldását. Kimondja, hogy a Fidesz mit vár a jelenlegi magyar külpolitikától, illetve mit tart fontosnak a hazai kisebbségek gondjainak megoldásában. E kettő nem azért szerepel együtt, mert elfogadhatónak tartanánk a reciprocitás elvét. Egyszerűen arról van szó, hogy a nemzeti kisebbségi problematika a térség közös gondja, s azt csak egységesen lehet igazán jól kezelni. Egyébként a kisebbségi dokumentum legfontosabb újdonsága a korábbiakhoz képest a korlátozott szuverenitás megfogalmazása. A dokumentum kimondja, hogy a korlátozott kisebbségi önrendelkezés és az állam korlátozott szuverenitása, mint az érem két oldala határozza meg a térségbeli államoknak a kisebbségi politikáját. Az államnak bizonyos autonómiát kell adnia polgárai azon közösségének, akik nem tartoznak a többségi nemzethez. Ennek az autonómiának foka és módja az adott terület speciális körülményeihez kell hogy igazodjon, de a kulturális autonómia az, amely minden további nélkül az összes államban megvalósítható. Ebben az értelemben tehát az állam, mint olyan, lemond szuverenitásának egy részéről a polgárok bizonyos közösségei javára. A másik oldalon: az ezen államokban élő kisebbségek önrendelkezési jogát (amely nem vonható kétségbe) is korlátozni kell, úgymond önkorlátozást kell alkalmazni. Az önkorlátozás annyit jelent: a kisebbségek nem lépnek fel az igénnyel, hogy az adott államkeretből kiszakítva akár új államot alkossanak, akár egy más államhoz csatlakozzanak. Ez a fajta kompromisszum az, amiben mi esélyt és lehetőséget látunk a térség kisebbségi gondjainak megoldáséban. — Eddig az elvek. S a gyakorlatban? • Nyilvánvaló, ezek általános elvi deklarációk, a konkrét jogi és intézményes mechanizmusok megtalálásához nagyon sok tárgyaláson, politikai konfliktuson keresztül vezethet az út. Mi azonban járhatónak látjuk ezt az utat, hiszen a volt szovjet befolyási zónában a politika számos rossz megoldást produkált ahhoz, hogy mindenki tanuljon belőle. — A korlátozott szuverenitás elve uj fogalom a politológia szótárában. Meghonosítható? Lehet modell-értékű? • Egy koncepció könnyű préda az azt tartalmilag ellenzők számára. Ebben a tekintetben nem vagyunk doktrinerek, nem fogunk görcsösen ragaszkodni az általunk megnevezett kategóriákhoz. Azt hiszem, világos, milyen problémát takar ez a megfogalmazás. Ami a modell-értéket illeti, nem hiszem, hogy Magyarországon lehetne valamilyen modellt alkotni. Abban biztos vagyok, hogy a mindenkori magyar kormánynak toleránsán kell viselkednie kisebbségeivel szemben, a szomszédos országokban, vagy a volt keleti blokk országaiban — Lengyelországot kivéve —, azonban más a helyzet a kisebbségekkel. Magyarországon nem él akkora lélekszámú kisebbség, mint másutt, s a kisebbség nem éri el a magyarországi lakosság akkora arányát, mint Szlovákiában, vagy Romániában. Ez azzal a problémávaljár, hogy míg alkotmányjogilag semmilyen gondot nem okoz Szlovákiában és Romániában a kisebbségek parlamenti képviselete, addig Magyarországon gondot okoz, hiszen kifejezetten csak pozitív jogi diszkriminációval érhető el, hogy a hazai kisebbségek intézményes parlamenti képviselethez jussanak. Hozzá kell tennem, hogy Magyarországon az asszimiláció veszélye is nagyobb, így sokkal nagyobb állami törődés szükségeltetik. Nem elég csupán liberálisnak lenni abban az értelemben, hogy nem gátoljuk a kisebbségeket, hanem intenzíven, a magyar társadalom teherbíró képességének határait súroló módon kell kezelni — anyagi értelemben is — önmagában a kérdést ahhoz, hogy elkerüljük a tudatos asszimiláció vagy a kisebbségek hátrányos helyzetbe szorításának vádját. További speciális probléma, hogy Magyarországon a kisebbségek nem egy tömbben, hanem szétszórva élnek. — A kormány februárban hagyta jóvá az azóta már újra módosított kisebbségi törvény tervezetét. Tudjuk, hogy e törvény, amely még az idén a Tisztelt Ház elé kerül, nemcsak a kormány, hanem a Kisebbségi Kerekasztal szakértőinek, képviselőinek bevonásával is készült. Mennyire vettek, vesznek részt a Fidesz kisebbségpolitikai állásfoglalásainak, dokumentumainak kidolgozásában a magyarországi kisebbségek képviselői? • Direkt módon nem. Szerencsére, Magyarországon éppen a kisebbségek esetében nem fordult elő az, hogy a pártok által létrehozott szatelit-szervezetként működnének civil társadalmi szervezetek. Igy nem beszélhetünk emdéefes, eszdéeszes vagy fideszes kisebbségi szervezetekről sem. Annyiban viszont létezik befolyás, hogy igyekeztünk intenzív kapcsolatokat kiépíteni különböző kisebbségi szervezetekkel külön-külön és kerekasztal formájában is, és törekvéseiket a parlamentben próbáljuk érvényesíteni. — Apropó: kormány. A rendszerváltás előtti utolsó kabinet külügyminisztere, Horn Gyula mondotta egyszer: a határokon túli magyaroknak a jó külpolitikával segíthetünk igazán, főleg azzal, hogy szomszédainkkal jó kapcsolatokat ápolunk. Ebben a tekintetben milyennek tartja a jelenlegi magyar külpolitikát? • Ha igazságos akarok lenni a kormányzattal szemben, ki kell mondanom, nem mindig könnyű Magyarország szomszédaival jóban lenni, hiszen két ellentétes s mégis közelálló végletet kell elkerülni, s az ösvény, amelyen a magyar külpolitikának járnia kell, inkább borotvaélhez hasonlíiható. Az egyik véglet, amely a Kádár-korszakra és annak Magyarországára nagyon is jellemző volt; az a hamis nézet, hogy a nemzetiségi kérdés az ördöggel való cimboráiás, s ha Magyarországon kinyitjuk a szánkat, azzal többet ártunk a határokon kívüli magyaroknak, mint használunk. Ez elfogadha„A közvélemény-kutatási adatok nem fordíthatók le választási eredménnyé" Fotó: Fidesz-pressz tatlan, és véleményem szerint a magyar külpolitikának intézményesen oda kell figyelnie a határokon túli magyar kisebbségekre. A nemzeti identitás ugyanis létező valóság, amellyel hosszú ideig számolni kell. Aki ezt nem teszi meg, teljesen elszakad a realitásoktól. A másik véglet, amikor a kormány vindikálja magának a jogot, hogy bármely szomszéd állam belpolitikájába beleszóljon. Látszólag a kör ezzel bezárult. Olyan politikát kell tehát folytatni, amely világossá teszi a mindenkori magyar kormány elvi hozzáállását a kisebbségi politikához. El kell továbbá kerülnie minden félreérthető, többféleképpen értelmezhető megnyilvánulást, amely valóban árthat a határokon túli magyaroknak. Nem a deklarációk számát kell gyarapítani, hanem aktív, cselekvő külpolitikát kell megvalósítani, például az intenzív gazdasági kapcsolatok révén. Összegezve: azt hiszem, ha mi lennénk a kormányban, sok mindent máshogy csinálnánk, de a magyar kormány az elmúlt két esztendőben nem követett el súlyos hibát! Hozzátenném, hogy a magyar parlamenti pártok közt nincsenek kardinális különbségek e kérdés kezelésében, így nem várható radikális váltás az 1994-es választások után sem. — Képviselő úr, köszönöm a beszélgetést. LOVÁSZ ATTILA AZ ELLENŐRÖK TAPASZTALATAI Tudjuk: a kereskedelem háza táján nincs minden rendben. Nem véletlenül vagyunk bizalmatlanok az eladókkal szemben. Igaz, már kezdünk hozzászokni — bármilyen keservesen is —, hogy az árakat gyakran nem a pénztárcánkhoz szabják, mert a piac nem úgy működik, mint a hosszabb ideje stabil gazdasági környezetben. így aztán az sem véletlen, hogy a SzlováAHÁNY BOLT... kiai Kereskedelmi Felügyelőség munkatársai ellenőrzéseik során számtalan felháborító esetet lepleznek le. Legutóbb is „színes" volt a fogyatékosságok, a hiányok skálája. A pozsonyi lóversenypályán levő söntésben 51,80 koronáért vásároltak, de amikor a számlázott áru mennyiségét alaposan szemügyre vették, megállapították: 5,20-szal becsapták őket. A Széplak utca 15-ben levő textilüzletben sem filléres, sőt több ezer koronás fogyasztói megkárosítást előztek meg. A magánvállakozó bizonyára nem örült a látogatásuknak, mert 33 féle ruházati cikk — összesen 6410 korona értékben — árusítását megtiltották. És az ok? A minőségük csapnivaló. Hibásan voltak összevarrva, sőt néhány darabot még foltok is díszítettek, arról már nem is szólva, hogy a kereskedő a használati utasítás csatolásáról teljesen megfeledkezett. A nyitrai Rosa élelmiszerboltban pedig arra kellett figyelmeztetni a főnököt, hogy alapvető kötelessége az árakat feltüntetni. A gyűgyi ATC büfé tulajdonosa is túlságosan egyszerűnek és korlátlannak képzeli el a kereskedelmet. Anélkül árusított ételeket és szeszes italt, hogy az ilyen tevékenységet valaki engedélyezte volna. Azon viszont már nem is lehet csodálkozni, hogy az étlapot fölösleges luxusnak tartja, sőt az árak kiírását is felesleges munkának tekinti. Meglepetésére az ellenőrök rákérdeztek: vajon hol szerezte be a kínált moszkvai vodkát. Kevésbé lepődtek meg az ellenőrök, amikor nem tudta felmutatni a szállítólevelet. De nem csupán a vodka áramlik furcsa csatornákon a boltokba. A vrútkyi Non-Stop büfében jugoszláv konyakot fedeztek fel, amelyhez nem tudni (illetve csak a kereskedő tudja), hogyan jutott hozzá a tulajdonos. A táléi Partizán Szállóban 11 020 korona értékű szeszes italt találtak, amely beszerzéséről nem volt irat. A donovalyi Vítek Szállóban viszont 13 711 koronáért olyan termékekre leltek — rágógumi, Kodak film —, amelyeknek lejárt a szavatossági idejük. Sőt, volt még két ettől is komolyabb felfedezésük: a poprádi áruházban olyan mérget forgalmaztak, amelyet ez évtől tilos árusítani. Az egyik kassai vetó'magboltban pedig kétféle olyan permetanyagot, amelynek szintén nem szabad fogyasztókhoz kerülni. A ružinái ITOS Kft. kávéházában 47,50 koronáért rendeltek, de 21,50 korona „felárat" kértek tőlük. Egyrészt rosszul számoltak nekik, de a fizetéskor visszajáró aprópénzt sem adták vissza a váratlan vendégeknek. A felsorolt példák a kirívóak közé tartoznak. A meglátogatott mintegy 400 bolt több mint felében találtak kifogásolni valót: árdrágítást, higiéniai fogyatékosságokat stb. 155 egységben közel 300 ezer korona értékű termék forgalmazását tiltották meg. A helyszíni bírságok összege 91 050 koronát tett ki. D. T.