Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-04 / 209. szám, péntek

PUBLICISZTIKA IÚJSZÓ Ä 1992. SZEPTEMBER 4. u EZ IS EGY LEHETOSEG MANÖKENKÉPZÉS — GYORSTALPALÁSSAL Az utóbbi időszakban a vállafkozások skálája Kassán is széles lett. A Helios fotó-, reklám, kereskedelmi és közvetítő iroda például manö­ken- és fotomodell-képzö tanfolyamokat is indít. Alexej Lesník igazgató növendékeit elsősorban a hazai igények kielégítésére készíti fel, de a legtehetségesebbeket neves francia és amerikai divatcégek is alkal­mazták Kelet-Európában. Két magyar kislánnyal beszélgettem, akik most végezték el a tanfolyamot. Először Buchner Miriamot faggattam, aki így mutatkozott be: - tizenöt éves vagyok. A rák je­gyében születtem, elsős vagyok az Opatovská utcai gimnáziumban. Kertes családi házban lakunk Kas­sán. A bátyám az orvosi mentőszol­gálatnál dolgozik, a nővérem az eperjesi tanítóképző hallgatója, de megszakította tanulmányait, mert ki­ment Amerikába, hogy tökéletesítse az angol nyelvtudását. A papám az acélöntődében dolgozik, a mamám titkárnő. - Hot szereztél tudomást arról, hogy manökenképző tanfolyam in­dul Kassán? - Az est* újságban, a Večerben olvastam. - És azon nyomban eldöntötted, hogy jelentkezel? - Igen, de azért tanácsot kértem anyutól. - Mit mondott? - Először akarta, hogy menjek, de aztán aggodalmai támadtak. - Miért? - Azért, mert hallotta, hogy van­nak olyan ügynökségek is, amelyek kiválasztják a lányokat, és pornófel­vételeket készítenek róluk. - Itt ez a veszély nem áll fenn? - Egyáltalán, és minekután be­szélt telefonon Lesník úrral, végül is elengedett, bár a 880 korona tandí­jat egy kicsit soknak tartotta. - Az osztálytársnőidnek elárultad, hogy milyen tanfolyamra fogsz járni? - Csak a legjobb barátnőmnek. Őt is beírattam a tanfolyamra, de a szülei sajnos nem adtak neki pénzt. - Hogyan kezdődött a tanfolyam? - Az első nap ott lehettek a szü­lök, a barátnők. Ekkor mutatták be azokat a pszichológusokat, kozmeti­kusokat, koreográfusokat, divatszak­értőket, akik foglalkoztak velünk. A tanfolyam egy hónapig tartott, heti kétszeri 3-3 órányi foglalkozással. - Most már utána vagy, megérte? - Igen, mert nagyon sokat adott nekem. Megtanultam szépen járni, megtanultam hogyan lehet úgy megjelenni, hogy ne vegyék észre, hogy fáradt vagyok. Megtanultam frizurákat csinálni, festeni magamés hasonlókat. - Mi lesz tovább? -A magyar, szlovák és orosz nyelvtudásom jó, ötödik éve pedig angolul is tanulok. A gimnázium el­végzése után külföldön szeretnék továbbtanulni, vagy fotomodellként dolgozni, mert ezt a szakmát nagyon szépnek tartom. - Ha mégsem sikerülne? - Akkor a nővéremhez hasonló­an, én is megpróbálkozom a peda­gógiával, de az sincs kizárva, hogy állatorvos leszek, mert az állatokat és a természetet is imádom. Mitro Erika 19 éves. Közgazda­sági szakközépiskolát végzett és a kassai szociális ügyosztályon dol­gozik. Ingázik, mert Karhárocban, a Kassától mintegy húsz kilométerre levő kis faluban lakik. - Te milyen megfontolásból je­lentkeztél a manökenképző tanfo­lyamra? - Azt tartom, hogy addig tanul az ember, amíg lehet. Amikor erről a le­hetőségről olvastam, azonnal eldön­töttem, hogy felhívom a megadott számot. Érdekel a divat is, szeretek szépen öltözködni, a ruháim nagy részét saját ötleteim alapján magam varrom. - Tehát úgy érezted, hogy itt a le r hetóség, akár manöken is lehetek? Erika és Miriam - Eget rengető csodát nem vár­tam ettől a tanfolyamtól. - Hát akkor? - Abban bíztam, hogy érdekes emberekkel ismerkedem meg, tanu­lok, meg hátha sikerül ezen a pályán elérni valamit. - Ez a remény a tanfolyam elvég­zése után is megmaradt? - Igen, mert a Helios-szal aláír­tam egy szerződést, hogy manöken­ként, illetve modellként hajlandó va­gyok velük alkalomszerűen együtt­működni. Ez is egy lehetőség... - Vannak olyan ismerőseid, akik hivatásszerűen végzik ezt a szakmát? - Nincsenek. - Nem tartasz attól, hogy ezen a pályán olyasmi is megtörténhet veled, ami nem kellemes? - Mire gon­dolsz? - Olyasmiről hallottam, hogy egyes ügynöksé­gek lánykereske­delemmel is fog­lalkoznak... - Nem vagyok ijedős típus! Bele­vágok mindenbe, mert azt tartom, hogy kiút mindig akad... , - önállóan irá­nyítod az életed? - A szülők sze­retnének bele­szólni, de az az igazság, hogy én eléggé keményfe­jű vagyok. Lehet, hogy néha jobban kellene rájuk hall­gatnom. Szóval: vannak elképze­léseim, és azokat szeretném vég­hez vinni. Alapjá­ban véve optimis­ta és bátor va­gyok. - És ez az opti­mista, bátor lány vajon ismeri-e a könnyeket? -Jaj, nagyon tudok sírni. - Ha modellként többet tudnál ke­resni, feladnád a mostani munkahe­lyedet? - Biztosan. 1 Mind a ketten fiatalok. Előttük az élet. Szaszák György (A szerző felvétele) MOLDOVA ^Mf GYÖRGY félelem w. Kilépett az utcára, még mindig sok ideje ma­radt a vonat indulásáig, kényelmes léptekkel sétált az állomás felé. Meg-megállt az üzletek előtt, egy újonnan nyílt butik kirakatában egy Rambó-törkést pillantott meg, alatta egy felirat jelezte: „dekoráció, nem eladó". Borsos nem tudta levenni róla a tekintetét, úgynevezett túlélő kés volt, mely egyaránt alkalmas arra, hogy egy ismeretlen környezetbe kivetett menekülő ös­vényt vágjon vele az őserdőbe, deszkát fűrészel­jen vagy embert öljön. A nyél oldalüregébe egy kisméretű világító rakétát is beépítettek, melyet a levegőbe lőve jelzést adhat a túlélő az őt kereső mentőknek. Borsos térde remegett a vágytól, hogy meg­szerezze ezt a kést. Anorákja belső zsebébe nyúlt, elővette a borítékot, amiben a ház vételárá­nak rájutó részét tartotta, átszámolta és benyitott a butikba. Bent egy középkorú, betegesen so­vány, vörös hajú férfi fogadta: - Mit parancsol? Borsos a kirakatban heverő tőrre mutatott: - Azt a kést szeretném. - Az nem eladó, kérem. Rá is van írva, hogy dekoráció. - Tízezer forintot adok érte! - ahogy kimondta, maga Borsos is túl magasnak találta az összeget, de már nem visszakozhatott, ha meg akarta szerezni a kést. A kiszolgáló eltöprengett: - Ezt az egy darabot hoztuk Bécsből, ezernégyszáz schillingbe került, ha héttel számít­juk a schillinget, az körülbelül tízezer forint. Nem tudom, mit csináljak. Van fegyverviselési enge­délye? - Nincs. Kell hozzá? -Tulajdonképpen kellene, mert éppúgy meg lehet ölni vele valakit, mint egy puskával vagy pisztollyal. Borsos úgy érezte, hogy ez a figyelmeztetés nem több egy üzleti trükknél, türelmetlenül le­gyintett: - Nem kell félniük. Senki sem fogja megtudni, hogy itt vásároltam. A kereskedő kivette a törkést a kirakatból, és átnyújtotta. Borsos a kezébe fogta, tenyérpárnái rászorultak a nyél domború felületére. Próbakép­pen néhány szúrómozdulatot tett vele a levegő­be, a kés mintha teste részévé vált volna. Tekin­tete hirtelen a kiszolgáló arcára tévedt; a vézna férfi hátralépett, és alig leplezett rémülettel nézett vissza rá. Borsos zavarba jött, letette a pénzt a pultra: - Megveszem. Van hozzá tok? - Természetesen, jár vele. Egy szíjon a hónalj alatt lehet hordani, akár egy pisztolyt. Szóval akkor megállapodtunk, hogy nem említi senkinek, hol vásárolta. Becsomagoljam? - Köszönöm, nem kell. Borsos elrakta a kést sporttáskája oldalzsebé­be, aztán kilépett a butikból. A vonatfülke magá­nyában újra elővette, egy könyv takarásában maga elé fektette a becsapható kis asztalra, és hosszan bámulta. Úgy érezte, mintha egy isme­retlen, hatalmas úr védelme alá helyezte volna magát, aki minden ellenségével szemben szava­tolja a biztonságát. Borsos úgy gondolta, hogy ha délután, a kije­lölt látogatási időben keresi fel Zsókát, könnyen összeakadhat az asszony valamelyik ismerősé­vel, ezért dél körül ment fel Budára, a hegyi klinikára. A portás megállította, de a fiú azt mondta neki, hogy kezelésre rendelték be, és egy ötvenest csúsztatott a kezébe. A parkosított belső udvaron egy, hídra emlé­keztető, fedett folyosó ívelt át, ehhez szárnysze­rűen csatlakoztak az egyes pavilonok. Borsos megnézte a mezőszegi könyvtárostól kapott cé­dulát, az a kórterem, melyben Zsóka feküdt, a folyosó végéről nyílt, hogy oda jusson, egy lengőajtón kellett áthaladnia. Táskájából elővette az átlátszó műanyag dobozba pakolt orchideát, és lenyomta a kilincset. A szobában csak egy ágy állott, rózsaszín hálóinges nő feküdt rajta, szemét lehunyt, karjá­ba infúziós cső volt bekötve. Borsos egy pillantást vetett rá, azt hitte, rossz helyre tévedt, és vissza akart fordulni, de a nő felriadt a neszre: - Ki az? Feri, te vagy? Istenem, de jó! - sza­bad kezét kinyújtva hívta magához. Borsos leült az ágy szélére, közelről is csak nehezen tudta felidézni azt a képet, melyet emlé­kezetében őrzött az asszonyról: erősen lefogyott, ajkát-szemét kifestette, ettől az arca még sápad­tabbnak látszott. Nem akarta, hogy az asszony észrevegye a megdöbbenését, előrehajolt és megcsókolta, irtózva érezte ajkai alatt a petyhüdt, langyos bőrt. Hogy elkerülhesse a szembené­zést, igyekezett elfoglalni magát, megigazította az asszony takaróját, átadta az orchideás dobozt: - Ezt ki kell bontani? - Ne, ez így marad meg. Tedd csak az éjjeli­szekrényre. A teendők elfogytak, Borsosnak vissza kellett ülni az ágyra: - Miért nem jelentkeztél? -Nem akartalak addig keresni, amíg rosszul néztem ki. Féltem, hogy megundorodsz tőlem. - Most hogy vagy? - Már túlestem a nehezén, még egy kisebb operáció van hátra, de egy pár hét múlva kien­gednek. Te hogy élsz? Borsos vállat vont: - Úgy, mint régen, semmi sem változott. Dol­gozom, munkásszállón lakok. - Van módod Írni? - Nagyon nehezen. Mindent fel kell áldoznom érte. (folytatjuk) ÉVFORDULÓ KETTŐS JUBILEUM Néhány nyugat-európai opera­házban felújították Darius Milhaud művét, a Kolumbusz Kristófot. Az alkalom kettős jelentőségű: ötszáz évvel ezelőtt szállt partra Kolumbusz hajójának legénysége a Bahama­szigetek egyikén és ettől az időtől számítjuk Amerika fölfedezését. A komponista pedig száz éve, 1892 szeptember 4-én született A'ix-en­Provence-ban. Egyik vezéralakja volt a francia ,,Hatok" csoportjának, akik nem képviseltek határozott ze­nei irányzatot, csak baráti szálak fűzték össze a hat muzsikust és szellemi irányítójukat, a költő Jean Cocteau-t. Milhaud müveinek változatos lis­táján dél-francia és dél-amerikai népzene, néger spirituálé és jazz, ógörög dráma békésen megfér egy­más mellett. Bátor kísérletező volt, friss levegővel árasztotta el a francia operaszínpadot is. Nevéhez fűződik az ún. percoperák megteremtése, melyekben egy-egy sziporkázó ötle­tet öntött zenei formába. Egyik legismertebb müve a Ko­lumbusz Kristóf, mely inkább oratóri­um, mint opera, mert színre vitele nem éppen egyszerű. A színpadon és a háttérben elhelyezett filmvá­szonon játszódó jeleneteket két nar­rátor magyarázza. A 27 képből álló opera kettészakítja a főhős alakját: egy fiatal és egy öreg Kolumbusz jelenik meg - az egyik a történelmi, a másik egy misztikus személy. A különös idea a szövegíró Paul Claudel agyában született meg, melynek megvalósításához méltó társra lelt Milhaudban. A zene fő erénye a magával ragadó ritmus, a hangszínek tobzódása. A Kolumbuszt 1930-ban Berlin­ben mutatták be. Milhaud önéletraj­zában így emlékezikaz előadásra: „A színpad hátterében mozivásznat fe­szítettek ki, a vetítés funkciója az volt, hogy fokozza a rendezés meg­jelenítő erejét. Amikor Kolumbusz Kristóf a színpadon Marco Polo könyvét olvassa - kuszán, mint az álomban - egzotikus tájak váltakoz­nak a színpadon. Amikor a színpa­don a hős búcsúzik a családjától, a vásznon a színészek ugyanezt játsszák el, de más rendszerben, így a cselekmény megkettőződik, hatá­sa felerősödik". A mű nagy sikert aratott, két évig maradt műsoron. Röviddel a bemu­tató után előadták Párizsban, Lon­donban angolul énekelték, Prágá­ban cseh nyelven adták elő, a belga rádió franciául és flamandul közvetí­tette. DELMÁR GÁBOR AKIKRŐL A VILÁG BESZÉL OSCAR KALAPÁCS ALAn Augusztus elsején elárvereztek egy Oscart, melyet tulajdonosa, Ha­rold Russel 46 évig őrzött a vitrin­ben. Russel a legjobb mellékszerep­lőnek járó díjat 1946-ban vette át az Életünk legjobb évei című William Wyler filmben nyújtott alakításáért. A 78 éves színész végső megoldás­ként döntött az eladás mellett, mert nemm tudta kifizetni felesége szem­műtétjét. Az amerikái Filmakadémia elnö­ke, Karl Maiden (San Francisco ut­cái) az elhatározás után levelében kérte fel a színészt, hogy gondolja meg magát, mert „az Oscarnak nem szabad árucikké degradálódnia" és 20 ezer dolláros hitelt ajánlott fel idős kollégája számára. Az aranyo­zott szobrocskáért - melynek értéke 20 ezer - 40 ezer dollárért kínáltak. KÖZLEMÉNY Az MKDM pozsonypüspöki alap­szervezetének vezetősége tisztelet­tel értesíti a tagokat és minden ér­deklődőt, hogy 1992. szeptember 7­én, hétfőn 18.00 órai kezdettel Püs­pökin a Vesna kultúrház nagytermé­ben (Biskupická ulica) Bugár Béla, az MKDM országos elnöke, parla­menti képviselő időszerű politikai kérdésekről (alkotmány, autonómia stb.) tájékoztató előadást tart. Az előadás után a képviselő úr a feltett kérdésekre válaszol.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom