Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-03 / 208. szám, csütörtök

á/szó— BOSZNIAI MENEKÜLTEK NAGYMEGYEREN HAZAI KÖRKÉP (Folytatás az 1. oldalról) A menekültek tegnap, hajnali 4 órakor szálltak ki az autóbuszok­ból.. Néhányan egy szál trikóban, vékony szandálban, a hidegtől és az idegeségtől dideregve. A felnőttek az alvatlanságtól véreres szemekkel pillantottak leendő otthonuk felé, a gyerekek sírva bújtak édesanyjuk­hoz. Voltak, akik meglepődtek, hogy hová is hozták őket, de szerencsére a hetvenhárom menekült többsége láthatóan örült annak, hogy végre nem hallatszik a légiriadót jelző szi­rénák vijjogása az idegtépő fegyver­ropogás. Őrültek annak is, hogy az idegenek puha ággyal, biztató mo­sollyal és, bár számukra érthetetlen nyelven, de érezhetően nyugtató szavakkal fogadják őket. - Zágrábban a menekültek átvé­telekor megdöbbenve tapasztaltuk, hogy nem az eredeti megállapodás értelmében - anyákat és hat éven aluli gyerekeket - válogattak ki az ottani hivatalok, hanem időseket (a legidősebb 80 éves) éppúgy, mint iskolaköteles lányokat, fiúkat. Nem egyezett a létszám sem, mi 83 me­nekülttel számoltunk - mondotta Ács Sándor, a menekülteket meghí­vó és Nagymegyerre szállító W. A. W. részvény társaság egyik tagja. - Pedig lett volna még, akit szívesen hoztunk volna magunkkal. Idegen járókelők kísértek be a hivatalba utcán csellengő, éhező árvákat, akiknak hozzátartozóik odavesztek a gyilkos háborúban. Ám papír nél­kül nem engednek ki az országból senkit, s az ügyintézés lassú. Ács Sándor elmondta, egyelőre három helyszínen szállásolták el a menekülteket, de gondolkodnak jobb megoldáson is. - Eltart egy ideig, amíg megoldjuk a felmerülő gondokat, míg megszer­vezzük mindazt, amire szükségük van ahhoz, hogy biztonságban és egy kicsit jól is érezzék magukat. Másán Mária vöröskeresztes, nő­vér miután tanácsot adott a legfiata­labb menekült, a tíznapos csecsemő édesanyjának, bevallotta, nem szá­moltak azzal, hogy annyi pelenkára, babakelengyére és gyermekápolási szerre lesz szükségük. - Talán akadnak együttérző emberek, akik, mint már annyiszor, segíteni tudnak az otthontalanokon. Tárgyi adomá­nyaikat a Vöröskereszt Dunaszerda­helyi Járási Bizottságán adhatják át, az anyagi támogatást pedig a mene­kültek megsegítésére nyitott bank­számlára utalhatják: VÚB Dunajská Streda 2731-122/0200 V. symbol: 2727 (péterfi) BENZINÁRAK SZEPTEMBERBEN MÉG VÁLTOZATLANOK Ml JÖN MEG? Két napig folyt a vita a szlovák parlamentben az alkotmány fölött. A két napig tartó vita során az alkotmány volt az a téma, amelyről a legkevesebb szó esett. A parlamenti képviselők többsége a Mečiar által meghatározott irányvonal szellemében, no meg talán pártfeladatként is, a magyar kisebb­ségnek, politikai képviseletének, követeléseinknek szapulását tartotta fő feladatának. A jelenlegi szlovák parlamentre jellemző volt, hogy a szlovák nemzetiségű képviselők 90 százaléka az alkotmány indoklása helyett, a magyarellenes kirohanásokkal próbált a szlovák közvéleményre hatni. A szlovák parlamentben uralkodó magyarellenes hangulatot Vladimír Mečiar szlovák kormányfő ismételten is meghatározta felszólalásaival. Itt elég csak a szavazás előtti záróbeszédéből idézni: ,,Az önök javaslatai nem mennek át... Ez pedig nem azért történik, mert önök magyarok, hanem azéd, mert javaslataik nem felelnek meg a kor szellemének, de annak a jogalkotásnak sem, amelyet most csinálunk." Vladimír Mečiar persze nagyon jól tudta, hogy a magyar ellenzéki pártok által előterjesztett módosító javaslatok az általánosan elfogadott európai dokumentumokból indultak ki. Egyetlen olyan módosítást sem nyújtottak be, amely ne hivatkozott volna a helsinki folyamat és egyéb összeurópai jelentőségű tárgyalások eredményeire. A szlovákiai alkotmányos helyzet alakulása viszont ellentmond ezeknek a demokratikus folyamatoknak. A szeptember elsején jóváhagyott alkotmány elsősorban leszögezi, hogy a Szlovák Köztarsaság a szlovák nemzet állama. Mečiar kormányfő azonban fölöttébb sértettnek érezte magát annak kapcsán, hogy egy magyar képvi­selő (Duka Zólyomi Árpád) ki merte jelenteni, a szlovákiai magyarok ezzel az alkotmánnyal a másodrendű állampolgárok helyzetébe kerülnek. Mečiar, szokása szerint, ismét a mellét verte; „ÉN vagyok a Szlovák Köztársaság állampolgárainak kormányfője." ÉN „nem tűröm el, hogy ennek a köztársa­ságnak bármely nemzetiségű állampolgárát bárki is másodrendűnek minő­sítse. A Napkirályként („Az ÁLLAM ÉN vagyok") „mesélő" Mečiar azonban széles mosollyal nyugtázta az ÁLLAMnyelv elvének elfogadását, habár a szlovák kormány formálisan a „hivatalos nyelv" elve mellett tört lándzsát. Külön elemzést érdemelnének a kisebbségi pártok módosító javaslatai, illetve a korszellem és a szlovák alkotmány közötti párhuzam. A kisebbségi pártok minden egyes módosító javaslata ugyanis a legfeljebb egy-két évvel ezelőtti nemzetközi politikai és jogi dokumentumokra, egyezményekre hivat­kozott (amelyek közül számos már ma is kötelezi Szlovákiát). Vladimír Mečiar ennek ellenére kijelentette, hogy a kisebbségi képviselők, úgymond, összefüggéstelenül tallózgattak a legkülönfélébb dokumentumokban. Fel­rótta, hogy második meg harmadik cikkelyeket idéznek, ám megfeledkeznek valamiféle tizedik cikkelyekről. Részletekbe természetesen nem bocsátko­zott, ámbár ezeknek taglalását ígérte bevezetőjében. Látni kell, hogy a kormányfő nem is bocsátkozott részletekbe, mert a nemzetközi egyezmények egyes cikkelyei önállóan, cikkekként is megállják a helyűket, így perdöntőek. Ö viszont egyetlen olyan bizonyítékot sem tudott felhozni, amely szerint a magyar képviselők az 1990. évi koppenhágai Záródokumentum megállapításait tévesen értelmezték volna. Itt kell utalni arra, hogy a szlovák kormányfő a kor szelleméről, a pillanatnyi szlovák jogalkotásról beszélt. A kor szellemét viszont a Mečiar által megkér­dőjelezett koppenhágai dokumentum, a helsinki folyamat fejezi ki. A magyar kisebbségi mozgalmak éppen ezekre a nemzetközi jogi dokumentumokra alapozva fogalmazták meg módosító javaslataikat. Többedmagammal joggal sajnálom, hogy Vladimír Mečiar nem a helsinki folyamatban találja meg a „kor szellemét". Nagy kérdés persze, mi jöhet még ezek után? FEKETE MARIAN 1992. SZEPTEMBER 3. ÉVADNYITÓ KOMÁROMBAN Szeptember elsején évadnyitót tartottak a-Komáromi Jókai Színház­bán. Az ünnepi összejövetelen Beke Sándor, igazgató ismertette az új évad igényes feladatait és hangsú­lyozta. az 1992/93-as szezon a színház megalapítása 40. évfordu­lójának jegyében telik majd. A színház társulatának az új évadtól két új tagja van: Boldoghy Olivér és Varga Tibor. Az évadnyitó előadás szeptember 8-án, Nagyme­gyeren lesz, ahol a közönség Ébert Tibor: Esterházy című játékát láthat­ja. Ugyanezt a darabot Pozsonyban, a Csemadok székházának nagyter­mében, szeptember 11 -én és 12-én is megnézheti a publikum. Amint arról a érdeklődők a bérlet­hirdetés alapján értesülhettek, a győri Nemzeti Színház szeptem­berben hét előadással gazdagítja a Jókai Színház kínálatát. Maug­ham-Nádas-Szenes: Imádok férjhez ' menni című zenés vígjátékát mutat­ják be - bérleti és bérleten kívüli előadásban, szeptember 11 -én, 12­én, 13-án, 17-én, 18-án és 19-én. (szén) VISSZHANG REGIONÁLIS PARLAMENT -DE DEMOKRATIKUS ÚTON Akik figyelmesen elolvasták Csáky Pál cikkét a július 29-iki számban, elgondolkozhatnak. Mondhatjuk ezt pozitív és negatív értelemben is. Jó és helyes gondolat egy minden magyart összekapcsoló szerv létrehozása Szlovákiában, kü­lönösen napjainkban, amikor a jövö ismét - mint a történelemben annyi­szor - tövises utat igér. Kellene egy laza érdekvédelmi szervezet, amely megengedné minden magyarnak a saját eszméjének megfelelő párt­hoz tartozni, vagy egyáltalán sehova sem tartozni, de főbb dolgokban tud­ni kellene rövid pár napon belül egy emberré válni. Ezt a szerepet vállal­hatta volna a Csemadok, ha a pár­toktól függetlenül, átalakulva, név­változtatással, új vezetőkkel össze akarta volna fogni Csehszlovákia minden magyarját. Ez nem történt meg, és most törhetjük a fejünket, hogyan lehetne egyesülni valamilyen nagy és fontos cél érdekében. De egyesülni kellene mindenkinek, aki magyárnak vallja magát, alulról felépítve kialakítani egy olyan Regionális Parlamentet, amelyet minden csehszlovákiai ma­gyar elismer és amelynek a szavára akár közmunkát, közadakozást, akár politikai aláírásakciót gyorsan és feltétel nélkül végrehajtanának. De ennek a parlamentnek pártokon felül kellene állnia. Csáky Pál javas­lata szerint azonban a most megvá­lasztott képviselőcsoport automati­kusan átvenné a Regionális Parla­ment jogkörét. Csáky Pál írásából nem derül ki, milyen szerepe lenne ebben a Re­gionális Parlamentben a közel 90 ezres MPP-nek és vezető egyénisé­geinek, akiknek eredményeit a bár­sonyos forradalom első perceitől, akár tetszik akár nem, elismertük éš nagyra becsültük. Ez objektív való­ság akkor is, ha tudomásul vesszük, hogy minket, akik országos jellegű pártokban, mozgalmakban gondol­kozunk, annyiszor, de annyiszor le­írtak a „kizárólagos magyarok". Meg kell jegyeznünk, Csáky Pál nem szól arról sem, milyen lenne a Regionális Parlament kapcsolata azokkal a magyarokkal, akik más, országos pártok színeiben indultak a választásokon! Én személyesen nemet monda­nék Csáky Pálnak. Igenis, szüksé­günk van Regionális Parlamentre, de teljesen más alapokon. Ne Csáky Pál válassza ki azt a csoportot, amely minden magyar szószólója kell hogy legyen, hanem a szlovákiai vagy csehszlovákiai magyar nép de­mokratikus úton. Ha pedig választ magának vezetőket a felvidéki ma­gyar, olyanokat válasszon, akik hát­borzongatóan hideg vagy forró par­lamenti légkörben sem hoznak lan­gyos, se hideg - se meleg döntése­ket. BÁLINT LAJOS, Fülek (Folytatás az 1. oldalról) ként valamennyi ár ,,10 kartonig" érvényes. Persze, leginkább mindenki a benzin árának emelkedésétől tar­tott, attól, hogy a forgalmi adó 1,50-2 koronával történt megemelé­se azonnal tükröződik az árában is. Štefan Greš, a Benzinol tervezési osztályának vezetője elmondotta, hogy a ,, forgalmi adó emelkedése a benzin árának 1,50 koronával való emelkedésével jár. Mivel a Szövet­ségi Pénzügyminisztériumtól, ponto­sabban az árhivataltól megkaptuk a határozatot, hogy szeptemberben még a jelenlegi árak maradnak ér­vényben, az ennek következtében keletkező veszteségeket pedig a tar­talékalapból finanszírozzuk. Ez azonban legfeljebb két hónapra ele­gendő. Ezért szeptember 3-án, azaz ma jön össze minden érdekelt a Szövetségi Pénzügyminisztérium­ban, hogy döntsünk a benzin árának október elsejét követő alakulásáról." A forgalmiadó-emelkedés a kas­sai kiskereskedelmi hálózat üzletei­ben esetlegesen nyilvánult meg, jól­lehet voltak kereskedők, akik azon­nal reagáltak. A Dargov áruház élel­miszerboltjában például a rum literje 115 koronáról 120 koronára emelke­dett, a fehér borok pedig négy koro­nával drágultak literenként. Á Cas­sovar csapolt sör helyenként 50 fil­lérrel drágult. A hírlapárusoknál a ci­garettát továbbra is változatlan áron kínálták, valószínűleg a meglévő készleteiket értékesítik. Az üzletek­ben nem volt vásárlási láz, hiszen minden kassai jól tudja, ha olcsób­ban akar vásárolni, akkor egysze­rűen kimegy a bolhapiacra, ahol szinte dömpingáron megkap min­dent. (pr) Egy éve 20 frissen érettségizett szlovákiai magyar kezdte meg tanul­mányait a budapesti Nemzetközi Előkészítő Intézetben, hogy annak nulladik évfolyama után egyetemis­ta, főiskolás legyen Magyaror­szágon. Középiskolái tanulmányaik felfris­sítése igen jól sikerült, mert a húsz­ból tizenkilencen a jövö héten beirat­kozhatnak a magyarországi felsőok­tatási intézményekbe. . Idén a vajdaságiak és a Kárpát­aljaiak felvételi átlaga is meghaladta a magyarországi diákokét, de 95 százalékos eredményességgel csak a szlovákiaiak dicsekedhetnek. A Nemzetközi Előkészítő Intézet az 1992/93-as tanévben 200 határon túli magyar fiatalt fogad. Szlovákiai­ak és erdélyiek most nem éltek ezzel a lehetőséggel. (VPG) AHOGY ÉN LÁTOM ČARNOGURSKÝ GONDOLATMENETE Az alkotmányról való szavazást celebráló kor­mánypártiak nem egészen úgy fogalmazták meg az alaptörvény elfogadását ellenző formulát, ahogy tegnapelőtt este a Kereszténydemokrata Mozgalom parlamenti képviselői ellenérzésüket kifejezték. Előírásosan ezt kellett volna mondani­uk, amennyiben nem értettek egyet az előterjesz­tett szöveggel: „Ellene vagyok a szlovák alkot­mány elfogadásának". A keresztény képviselők viszont így foglaltak állást: „Ellene vagyok az ilyen szlovák alkotmány elfogadásának". A hivatalos formula módosításával nyilvánva­lóan azt akarták kifejezni a Čarnogurský-mozga­|om honatyái, hogy ők sem tartják magukat rosszabb szlováknak, mint mondjuk Anton Hrnko, vagy Vladimír Mečiar, vagy teszem azt Peter Weiss. Továbbá azt akarták értésére adni a par­lamenti tanácskozást televízió révén figyelő szlo­vák nemzetnek, hogy a Kereszténydemokrata Mozgalom nem bízik - főképp gazdasági meg­fontolások miatt - Szlovákia gyors önállósulása sikerében, és a párt elnöke készül a hatalom átvételére, amennyiben az - ahogy egyszer, Mečiar 1991-es leváltásakor már megtörtént - a porba hull. Ján Čarnogurský nem többet és nem keveseb­bet állított nemrég, mint hogy az önálló Szlovákia elsősorban gazdaságának ellehetetlenülése mi­att nem prosperálhat. Ezért nem lett volna sza­bad most különválni Csehországtól. Az ő önálló­sulási koncepciójának az a lényege, hogy a kü­lönválásnak csak az Európához való csatlakozás pillanatában kellett volna bekövetkeznie. Amikor ezt 1990 tavaszán kijelentette, sokan még a saját közeli párthívei közül is a fejüket csóválták. Ma egyre többen állapítják meg: az elképzelés zseni­ális, mert egy rosszul működő rendszert jobban működőre cserélt volna fel. Mečiar most egy rosszul működő szisztémát változtat át egy még rosszabbra. Ráadásul mélységes válság idején és olyan alvezérekkel, akik Marxhoz jártak isko­lába. Amennyiben valóban bekövetkezik, amire a KDM nem minden ok nélkül figyelmeztetett, a „hatalom porból való felemelésében" Ján Čar­nogurský közvetlen ellenfele kétségkívül a De­mokratikus Baloldal Pártja lesz. Nem kell hozzá különösebben buja fantázia, hogy ezt megállapít­suk. Ugyanis ha gazdaságilag csődbe jut a Me­čiar vezette irányzat, még a politikailag legta­pasztalatlanabb emberek számára is nyilvánva­lóvá válik, hogy a kudarc oka a nemzeti funda­mentalizmus lesz. így a hatalom átvételében a Szlovák Nemzeti Párt szóba sem jöhet. Valami­lyen két-, vagy többfelé szakadt Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom is aligha jöhet majd szó­ba, hiszen annak még a „legliberálisabb" alvezé­rei is diszkreditálódtak, ha másért nem, gyávasá­guk miatt. Nem merték a „marxizáló" közgazdá­szok figyelmeztetni Vladimír Mečiart a veszé­lyekre. A rendkívül racionálisan gondolkodó Peter Weiss azzal, hogy pártja ellenezte a föderáció felbomlasztását, ugyanakkor a szuverenitást és az alkotmányt is megszavazta, valószínűleg el­követte a legnagyobb stratégiai hibát, amit elkö­vethetett. Fontosabbnak tartotta a nemzeti érzel­mű lakosság körében kivívott múlékony népsze­rűséget az államférfiúi bölcsességnél, ami abban nyilvánult volna meg, hogy nemcsak szóban áll ki a közös állam gondolata mellett, hanem tettekkel is. Ha bármikor a jövőben azzal akar érvelni Peter Weiss, hogy nem vették be a pártját a kormány­ba, aligha lesz ennek az érvelésnek foganatja. Mind a vezért, mind a segédcsapatát az eredmé­nyek alapján fogják megítélni. Kár, hogy hazánk, Szlovákia olyan helyzetbe került, hogy jószerűen még el sem telt az új kormány első 100 napja, és még alá sem írták az új kormány nyomására „forró tűvel" összevarrt alkotmányt, már arról kell írni, hogy várhatóan mi következik be a kudarc után. Nem azért követke­zik be kudarc, amiért a magyar nemzetiségű képviselők nem voltak hajlandók részt venni az alkotmány megszavazásának ceremóniáján. A szemellenzős és elfogultságra épülő nemzeti­ségi politika negatív hatása nem egy, nem is két év alatt mutatkozik meg teljes meztelenségében. A Mečiar-koncepciónak azért csekély az esélye, mert a gazdasági felemelkedés koncepcióját fu­tóhomokra épflfk. Márpedig ebben a köztársa­ságban a legközelebbi években, sőt, évtizedek­ben is, minden politikai vállalkozás a gazdasági eredményeken áll vagy bukik. A magyar képviselők a végső szavazás perce­iben kivonultak a tanácskozás színhelyéről. Köt­ve hiszem, hogy ez volt a legszerencsésebb megoldás. Valami nem stimmel az Együttélés és az MKDM szövetségi politikája körül. Úgy kellett volna tenniük, mint a szuverenitás meg nem szavazásakor tettek. Mintha továbbra is azt akar­ták volna a kivonulással demonstrálni, hogy sze­rintük nem is volt, soha nem is lesz Szlovákiában demokratikus erő, amellyel érdemes lenne szoro­san együttműködni. Véleményem szerint a ma­gyar képviselőknek a Čarnogurský-féle szlovák kereszténydemokratákkal együtt szembe kellett volna nézniük Mečiarral, mondván: Ellene va­gyunk az ilyen szlovák alkotmány elfogadásának! TÓTH MIHÁLY EZ IGEN, DIÁKOK!

Next

/
Oldalképek
Tartalom