Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-02 / 207. szám, szerda

1992. SZEPTEMBER 2. iÚJSZÔM SPORT PLUSZ 10 FORMA-1 MANSELL JEGYÉBEN Egészen ritkán fordul elő ilyesmi a Forma-1 gyorsasági autósvilágbajnokság történetében: öt futammal az idei sorozat befejezése előtt a brit Nigel Mansell a Williams-Renault-tal már megnyerte a világbajnokságot. Tegyük hozzá, a Magyar Nagydíj szervezőinek ' legnagyobb örömére, hiszen a Hungaroringen először került sor bajnokavatásra. Mansell az idén semmit sem bízott a véletlenre; a szezont öt futamgyőzelemmel kezdte, ami kellő előnyt biztosított számára a továbbiakban. Anglia, a motorsport egyik bölcsője tehát lelkesedhet, utoljára 1976-ban James Hunt révén szereztek a britek bajnoki címet. Manselľ1980 augusztusában ült először Forma-1-es autóba, és 12 évet kellett várnia, hogy elmondhassa magáról: én vagyok a világbajnok. Pályafutása során háromszor volt tőle karnyújtásnyira a végső siker: 1986-ban Ausztráliában, az utolsó nagydíjon egy defekt húzta keresztül számításait, 1987-ben hat futamgyőzelmet ért el, mégsem volt elég, tavaly pedig a Sennával folytatott versenyfutása során húzta a rövidebbet. A szakértők nem felejtik el megjegyezni, 1977-ben eladta a családi házát, csakhogy ki tudja fizetni a „beugrót" a Forma3 versenysorozatba. Ma már egészen más dimenziókban mozog. Az angol Forma-1-es autóversenyző nagy elszántsággal, óriási szakértelemmel és csaknem 80 millió fontos (150 millió dolláros) befektetéssel lett világbajnok a Hungaroringen - állítják a brit lapok. Állítólag ekkora összeget adtak össze támogatói annak érdekében, hogy Mansell megtörhesse a brazil Ayrton Senna uralmát. Amikor a francia autógyártó cég, a Renault 1989-ben összefogott a nyugat-angliai Didcotban megtelepedett Frank. Williams vezette istállóval, csupán egyetlen feltételt szabott: minden költséget állnak, ha három éven belül megnyerik a világbajnokságot. Bernard Dudot, a Renault sportfőnöke így nyilatkozott a nagy siker után: „Tizenöt évet vártunk erre a napra. Sokba került, de megérte. Ha nincs remény a győzelemre, időben elismerjük vereségünket és akkor kiszálltunk volna. Tavaly már elég közel álltunk hozzá, hogy megverjük a McLarent. Biztam benne, az idén még jobban megy majd nekünk." A Renault egyébként 50 millió fontot költött kocsijának állandó fejlesztésére, s 150 embere éjjel-nappal dolgozott ennek érdekében Párizsban. Frank Williams, a csapatfőnök, 27 millió fontot áldozott csak ebben a szezonban autóira. Ebből 3 milliót vittek el a gépek és komputerek, 8 milliót a nyolc versenykocsi aprólékos finomítása, 2 milliót az új szélcsatorna, 4 milliót az utazási költségek és a próbajáratok, no meg 7 milliót kapott Nigel Mansell. Mindehhez még hozzá kell számítani azt a 3 millió fontot, amelyet az ELF francia olajtársaság fordított különleges üzemanyaga kikísérletezésére, amíg áz ilyen készítményeket be nem tiltották. Ezek után nem csoda, a felröppent hírek szerint olyan sztárok szeretnének a Williamshoz szerződni, mint Ayrton Senna és Alain Prost. A franciák háromszoros világbajnoka nyolc hónappal ezelőtt kétéves szerződést írt alá a brit-francia istállóval - kürtölte világgá a hírt a napokban az olasz La Repubblica. Frank Williams cáfolta az állítást, bár nem tagadta, hogy folynak a tárgyalások, ráadásul több pilótával. Ki tudja, egyáltalán sor kerül-e személycserékre a sikercsapatnál, hiszen a világbajnoki pontversenyben Mansell már behozhatatlanul vežeť, társa, Riccardo Patrese pedig a második helyen áli. Kit hagyjanak tehát ki az idény két legeredményesebb versenyzője közül? Ráadásul Mansell és Prost nem szívlelik egymást, ahogy az előbbi nyilatkozta az év elején: „Prosttal többé nem akarok egy csapatban versenyezni." Persze ahol a dollármilliók döntenek, ott az érzelmeknek nincs sok helyük. A Ferrarinál más a helyzet, ők kényszerűségből erősítenek. Ivan Capelli 11 futam után csupán három pontot gyűjtött, s ez még gyengébb csapatnál is halovány teljesítménynek számít. Újra az osztrák Gerhard Bergert csalogatják vissza, aki már versenyzett a maranellói gárda színeiben. Mivel a legfontosabb kérdésre immár megkaptuk a választ, kissé csökken a feszültség, az élmezőny felszabadultabban autózhat. Ám az izgalmasnak ígérkező személycserék bizonyára nem engedik, hogy lankadjon a Forma-1 iránt az érdeklődés. (só) A VÉSZHARANG SOMORJÁN MEG HALLGAT... „KAJAK'CROSS" A SZÖRNY SZOMSZÉDSÁGÁBAN A nemrég befejeződött csehszlovák ifjúsági kajak-kenu bajnokság révén somorjai sikerekről is beszámolhattunk. Csölle József, a legkisebbek edzőjének meghívására a csölösztó'i Kormorán Szálló szomszédságában lévő »edzőparadicsomban« jártam. Legalábbis azt gondoltam, ilyen sikerek (tucatnyi érem) csakis pompás körülmények között születhetnek. Aztán valami egészen más fogadott... A csónakház magányának csendjét több tonnás Tatra tehergépkocsik zaja hasítja meg. Vendéglátóm kalauzolása közben megtudom, ők a leggyakoribb vendégek, s bizony nem egy esetben az edzeni vágyó csemeték testi épségét közvetlenül veszélyeztetik. Néhány sofőr ugyanis a széles földutat „rali cross-pályának" nézi. De vajon mit keresnek itt ezek a lármás „őrültek"? Válasz gyanánt a csónakházzal szembeni több méter magas töltés mered masszív mogorsággal maga elé. A „szörny" hatalmasodásáért folyó természetrombolást eltakaró földoszlop szomorú hangulatot borít a tájra. Sajnos azonban nemcsak a természet felborított rendje lehangoló. A kajak-kenu víziparadicsomnak ugyanis nyoma sincs. Vagy talán az én elvárásaimmal vannak bajok? A lurkók ugyanis vízre szállnak. Legalábbis úgy látszik. Ami viszont nem látszik, az a víz. A nélkül pedig nehéz elképzelni egy kajakedzést. Mielőtt még azt hinném, a hőség ártott meg, Csölle József keserű humorral nyugtat, nem délibábot látok, hanem a Bősnagymarosi vízlépcső talajvíz-elvezető kanálisának medre alján csillogó néhány deciliternyi pocsolyát. Általában ezen(!) „edzenek a gyerekek, nem csoda, ha panaszkodnak: László Tamás (14 éves, 2 éve kajakozik): „Az épülő erőmű miatt kénytelenek vagyunk ezen a hínáros, s néhol térdig érő kanálisban edzeni." Varga László (14 éves, egy éve űzi a sportágat): „Amíg eljutunk az elfogadhatóbb vízre, több akadályt is ki kell kerülnünk, nehogy zátonyra fusson a hajó!" Csölle Zsuzsa (13 éves, az egyetlen lány a csoportban, másfél éve kajakogok elszántsága, sportszeretete és határtalan szorgalma minden letargiát elmulasztó gyógyír. Miközben a kajak nyergében ügyesen ülők minden cserkésztudományukat bevetve (a kanális kiapadt részein a csónakokat hónalj alá kapva) nyugodtabb - azaz mélyebb - vizekre hajóznak, a kosárlabdázókból lett kajakedző beszél a somorjai evezó'séletről: „A Slavia sportegyesületéből az idén a különböző sportágak különváltak, így ma már a kajak-kenu is önálló klub. Bár szűkös anyagi körülméA csehszlovák bajnokságot nyert arany kajak négyes (Mezey Kálmán, Sándor Arpád, Ürge Tamás és Vonyik Adrián) a verseny előtt... zik): „És itt vannak a fürdőzők! Nem elég, hogy útban vannak, szándékosan ahogy tudnak, keresztbe tesznek nekünk, nem egyszer már kavicsokkal is megdobáltak!" Ha a gyerekek lelkesedése nem kárpótolna, már kezdeném őket mélyen sajnálni. Csakhogy az aprósányek között végezzük ezt a nem kevés, és ugyancsak megerőltető edzésmennyiségef, szerencsére a somorjai Multitech vállalat gondoskodik a szükséges minimumról, ahogy manapság mondani szokás, ő az egyetlen szponzorunk. Ugyanakkor a sikerek a város elöljárósága részéről semmilyen elismerést sem váltanak ki (leszámítva az egy évre adott 10 000 koronát)." A gyerekek pedig izzadhatnak tovább, végezhetik a kemény munkát, s az embertelen körülmények ellenére a sikerek sem maradnak el. Gondoljunk csak afelnó'ttek között is sikeres Orosz Csabára, valamint a hétszeres csehszlovák bajnok 16 éves Vonyik Adriánra. Pályafutásaik kezdetén bizonyára ők is hasonlóan vélekedtek „szerelmükről". - Kovács Károly (14 éves, egy éve kajakozik): „Ez nem olyan unalmas, mint a foci, fejleszti az izmokat és többször is bizonyíthatunk, sok a verseny és mindig más." Jáger Erik (11 éves, az idén kezdett el foglalkozni a kajak-kenuval): „Mindig szolgál valami meglepetéssel a víz, csodálatos a csónakban üive evezni, és előre haladni." Csölle Zsuzsa: „Fotegaza szép benne, hogy egyéni sportág. Csak rajtad múlik, hogy nyersz-e, vagy legyőznek." Ezek a gyerekek (Csöile Zsuzsa, Csölle József, Balogh Zoltán, Balogh András, Bokor Martin, Jáger Erik, Kovács Károly, Varga László, László Tamás) valóban sportemberek. Nem csoda, hogy néha-néha már odapislant rájuk az ifik (Honti Jenő) és a felnőtték edzőjének (Székely István) szakmai szeme is. Amint egy pillanatra félretették sportolói mivoltukat és a lapátokat, előjött a lurkók csintalansága, amely még a riportert is rászedi egy kis kajakedzésre. Az újságíró-ezt a tűzkeresztséget (természetesen) nem úszta meg szárazon, és Csölle József játékos védencei remélhetőleg mindig megőrzik jókedvüket és remek sportteljesítményekkel rukkolnak ki a hullámok hátán. D. TOK ERNŐ MIT CSINÁLT, KAPITÁNY ÚR? JENEI IMRE „CSAK" 45 EZER FORINTOT KERES... - Most látom a vágást az arcán... - Még futballista koromban... - Nem azt, a másikat, ott feljebb! - Az nem vágás, hanem ránc. - Szép nagy. - A futball az oka... Mekkora legyen? - Pedig azt hittük, kipihente magát. Mintha egy kicsit eltűnt volna az utóbbi hónapokban. - Szabadságon voltam. Az izlandi meccs után rámfért... - És hogy teltek a napok? - Otthon voltam Nagyváradon, jöttek a régi haverok, ismerősök. - Mennyi szabadság jár a magyar labdarúgó-válogatott szövet^ ségi kapitányának? - Annyi, mint minden dolgozónak. - Két hónap? - Ugyan, július közepén már dolgoztam. Kint voltam Németországban az ifi Eb-n, jártam a pályákat, készültem, nézelődtem. -Akkor, ezek szerint, egy hónap szabadság jár a szövetségi kapitánynak?! 1 - Ha ilyen szigorúan vesszük, válójában nem is kellene bejönnöm az MLSZ-be hétfő-kedd-szerda, mert ugye, hétvégén is kinn vagyok a pályán, és azután nekem jár a szabadnap. Ez persze, nem így van, csak a vicc kedvéért mondtam. Valójában nem lehet ezt a dolgot kötött munkaidőben végezni. - Tudja mit, ha bejutunk a világbajnoki döntőbe, tőlünk három hónapra is elutazhat! Csakhogy egyelőre... - Ne is mondja az izlandi meccset. Még most sem emésztettem meg, életem legnagyobb kudarca, dühöngeni tudnék, ha csak rágondolok. - Akkor dühöngjön! - Goindolja, attól jobb lesz minden? - Adjon egy kis muníciót! Miben reménykedhetünk? Nyilván, miután visszatért a szabadságáról, elkezdte járni a pályákat. Látott valami biztatót? - Persze, a fiúk keményen edzettek, nem voltak kirívó fegyelmezetlenségek, köszönnek, ha meglátnak... - Ez már valami! Ha ilyen szép hosszú az előrelépés listája, akkor nézzük a problémákat! - Egyszerű a helyzet. Vegyük számba, hogy azok a futballisták, az idegenlégiósok, akikre a magyar válogatóttat építenem kellene, hogy is vannak manapság? Détári, aki egy remek futballista, féláron átigazolt az Anconába, de ő legalább az olasz élvonalban játszik. Kiprich Józsi? A Fevenoordban nagyon meg kell küzdenie a helyért. Disztl Laci? Ki tudja, standard játékos lesz-e? A többiek ismeretlen csapatokban játszanak, vagy éppen nem játszanak! - Petry? - No jó, ő az egyetlen... - Kozma? - Kaptam róla Bölöni Lacitól egy kazettát. Alig vettem észre.' - Akkor hát jöjjenek az itthoniak! -Tessék, javasoljon! Kérek mondjuk egy európai szintű baloldali védőt! - Passz. - Kérhetek mást is? - Ne kérjen... Akkor sem kért, amikor aláírta a szerződést! - Biztos vagyok abban, hogy a magyar futballisták értékesek, ám értéküket nem tudják bizonyítani addig, amíg pszichológiailag nincsenek meggyőződve arról, hogy többre képesek. Nyilván nem véletlen: nyáron egyetlen játékosunk tudott külföldre szerződni, a többieket nem is keresték, vagy éppen két edzés után hazaküldték! Erről kellene beszélni... - Most megsértődött? - Ugyan, dehogy. Engem csak akkor lehet megsérteni, ha valaki kétségbe vonja a szakmai tudásomat, megkérdőjelezik az eddigi eredményeimet. - Az Izland elleni mérkőzés után kapott hideget-meleget! - Nem vártam, hogy megdicsérjenek. _ - Úgy hallottam, Németországban, az ifi Eb-n igencsak dühös volt! - Már hogyne lettem volna az! Kijönnek a magyarok, szép szál, délceg legények, na mondom, ez sima ügy. Különösen, mikor meglátom a törököket, majdhogynem púposak, kis, alacsony mitugrászok! Aztán elkezdődik a meccs, a magyarnak remeg a lába, a török meg száguldozik, cselez, passzol, gólokat lő! Persze, hogy felháborított... - Az emberek többsége egy hét alatt képes elfelejteni a kosaras kudarcot, két hét alatt a kézilabdát, a harmadik héten már csak a pólós aranycsapatra emlékszik, de... A futball az más! Izlandot nem tudjuk elfelejteni! -Én sem... - A Fradi-pályán, úgy tudom, szokott beszélgetni! - Ott igen, ott úgy érzem, szívesen látnak. Nyilasi Tibor remek futballista volt, benne érzem a segítő szándékot. - Kispesten viszont nem? - Amíg Mezey Gyuri volt ott, aki egyébként régi jó barátom, furcsa helyzet alakult ki. Ahogy kapitány lettem, mintha . egy vasfüggöny ereszkedett volná közénk. - Most már Verebes az edző! - Még nem beszéltünk,.. - Nem? - Nem! Amióta Józsi a Kispest edzője, még nem beszélgettünk. - Három hónapja ő az edző! - Egyszer kint voltam a pályán, de nem volt ott. - És Csank János? - Nagyszerű szakember, benne is látom a segítő szándékot, - Újpest? - Ó, Benével nagyszerű a kapcsolatom. Egy utcában lakunk. SFE* K ' V m ; MM í r ,'

f Í WM 4 k 1 ' " 1 i ' •> < i >'-,<• ^iálfiä •IWttmä^ •r* ^ ' ' y jfílb - Micsoda szerencse... - Igen, néha ez is sokat jelent... - Mindenki úgy tudta, ön egy vállalkozó óbudai lakásában lakik, aki fizet mindent! - Nem lakom ott. De erről nem szeretnék hosszabban beszélni. - Nem tudtam, hogy ez ilyen kényes téma, de ha már a titoknál tartunk... Említette a magyar edzőkollégák bizonyos fenntartásait ön ellen. Nyilván szerepet játszhat ebben a nem mindennapi jövedelme is! - Hát kérem, öntsünk tiszta vizet a pohárba... Én ezennel odaadom a fizetési szalagomat. Nem titkolom, nem dicsekszem, nem szégyellem. Itt van tessék: 80 ezer forint bruttó. Levonnak ezt-azt, 45 033 forint a fizetésem egy hónapban! - És hol van az 5 ezer dollár? - Honnan vették ezt? - így van ez máshol is? - A legtöbb helyen az edző nem 110 százalékot kap, hanem a legjobb játékos pénzének a dupláját! - Semmi.dollár? - Ha bejutunk a világbajnoki döntőbe, akkor az MLSZ tetemes summát kap, abból jár nekem is és a játékosoknak is. - Mennyi? - Előbb jussunk be... Utána elmondom, mert akkor már senki nem fogja sajnálni tőlünk azt a pénzt. KUTASI RÓBERT