Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-22 / 224. szám, kedd
HÍREK -VÉLEMENYEK ANTALL JÓZSEF NYILATKOZATA A KORMÁNYPOLITIKA NEM TOLÓDOTT JOBBRA A magyar kabinet centrista kormány és a kormánypolitika nem tolódott jobbra - jelentette ki Antall József miniszterelnök vasárnap esti televíziós nyilatkozatában. Hangsúlyozta, kabinetje szembeszáll az összes szélsőségessel, legyen az jobboldali vagy baloldali. Antall u csanakkor cáfolta, hogy Magyarországon létezne antiszemitizmus, mint ahogy azt az elmúlt hónapokban külföldön és a magyar ellenzék köreiben állították. Ezzel összefüggésben megállapította: a középkelet-európai államok közül Magyarországon él a legnagyobb zsidó közösség, s ezért az országban nem szabad, hogy olyan eszmék terjedjenek el, amelyek félelmet keltenének ebben a társadalómban. Meggyőződése, csakis azok szállhatnak szembe e nem kívánatos eszmékkel, akik ugyanolyan mértékben utasítják el a jobboldali és a baloldali szélsőséges Irányzatokat. Az antiszemitizmusról a közelmúltban Göncz Árpád államfő is beszélt. Véleménye szerint az országban találkozni lehet ezzel a jelenséggel, bár, mint megjegyezte, nem intézményesített formában. Ami a hírközlő eszközökkel szembeni kormánypolitikát illeti, az változatlan, mondotta Antall. A kabinet továbbra is ragaszkodik a rádió és a tévé igazgatójának leváltásához, mert akadályozzák az objektív információk terjesztését, jegyezte meg a kormányfő. MÉG MINDIG A GOLAN Izrael állítólag az 1981-es ENSZhatározattal összhangban kész elismerni a Golan-fennsík szíriai közigazgatását. Ezt tegnap közölte az Al-Hajat című pánarab napilap jól informált forrásokra hivatkozva. Ennek ellenére azonban a Washingtonban tárgyaló izraeli küldöttség nem hajlandó megbeszéléseket folytatni az izraeli egységek kivonásáról a Golan-fennsíkról mindaddig, amíg Szíria nem tesz gyakorlati lépéseket a két ország közötti békeszerződés felé. Annak ellenére, hogy Szíria és Izrael között mély ellentétek vannak, a delegáció tagjai megállapodtak a tárgyalások felújításában. Az említett lap szerint a kétoldalú megbeszélések hetedik fordulóját még az amerikai elnökválasztás előtt megtarthatnák. A legvalószínűbb dátum október 21-e. xxx Hoszni Mubarak egyiptomi elnök Kairóban fogadta Zaid bin Szultán bin Nahaján sejket, az Egyesült Arab Emírségek államfőjét. Ez alkalomból Mubarak kijelentette, a tárgyalás a legjobb eszköz az emírségek és az Irán közötti viták rendezésére. Az egyiptomi hírközlő eszközök főszerkesztőinek adott nyilatkozatában Mubarak hangsúlyozta: Egyiptom a nemzetközi jog elvének megsértéseként értékeli a Hormuziszorosban levő szigetek iráni megszállását, s ezért elutasítja azt. Mubarak kitért az arab-izraeli konfliktusra is, s ezzel kapcsolatban türelemre és önmérsékletre szólította fel a Közel-Keletről szóló tárgyalásokon részt vevő arab képviselőket, és óva intette őket a megbeszélések esetleges bojkottjának következményeitől. CASTRO VILÁGVÉGÉT JÓSOL DE A KOMMUNIZMUS AZÉRT GYŐZNI FOG... Fidel Castro legfelsőbb kubai vezető a Tomás Borgenak, a volt nicaraguai belügyminiszternek és személyes barátjának adott nyilatkozatában a marxista forradalmak új hullámának eljövetelét jósolta meg. Borge, a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front (FSLN) magas rangú képviselője több mint kév évvel ezelőtt, a választási vereség után volt kénytelen elhagyni hivatalát, s most újságíróként tevékenykedik. Castro meggyőződését fejezte ki, hogy „a reakciós erők uralmát törvényszerűen a forradalmak új hulláma fogja felváltani". Saját politikáját és a kormányt e világ legfőbb reményének tartja és a kommunizmus kubai variánsának ellenzőit az emberiség esküdt ellenségeinek tekinti. „A kubai nép egészen rendkívüli, hősi harcot folytat az emberiség ellenségei, a haladás ellenségei, a nemzetek jövőjének ellenségei, valamint a kizsákmányolók és az elnyomók ellen" - hangsúlyozta Castro. Elmondta továbbá, Kuba teljesen magára maradt a kommunizmus eszméiért folytatott harcban: Castro ezidáig Kínát, a KNDK-t, és Vietnamot emlegette szövetségeseiként. Ám most már úgy véli, hogy csak Kuba maradt hü a kommunizmus eszméihez. Ezért ellene fordul a kommunizmus esküdt ellenségeinek, azaz az Egyesült Államok és szövetségeseinek gyűlölete. Ami a világ helyzetének további alakulását illeti, Fidel szerint nem kell aggódni a jövő és a történelem miatt, mert bolygónk hirtelen megsemmisül vagy lakhatatlanná válik. „Ezért most mindent meg kell tenni a kommunista forradalomért, mert az egyén jövője már úgysem fontos." ÚJSZÖ FRANCIAORSZÁG BIZTOSÍTOTTA JÖVŐJÉT 1992. SZEPTEMBER 22. (Folytatás az 1. oldalról) szág vasárnap csatát vesztett, de nem háborút. Az Európai Közösségek brüsszeli székházában szemmel látható megkönnyebbüléssel, ám örömujjongás nélkül fogadták az Európa-pártiak győzelmét. Martin Bangemann, az EK-bizottság német tagja szerint a referendum eredménye új ösztönzést ad az európai integrációnak. Ezzel összefüggésben tisztelettel izólt a franciákról, akiknek „a nehéz jelpolitikai helyzetben merszük volt igent mondani Európára". Catherine Lalumiére, az Európa Tanács főtitkára kijelentette: az igen győzelmét nagy megkönnyebbüléssel fogadta, hiszen az elutasításnak valóban drámai következményei lettek volna nemcsak a franciák, hanem az összes európai számára. Helmut Kohl kancellár és Richard von Weizsäcker elnök szintén örömmel fogadta az eredményt. Klaus Kinkéi német külügyminiszter is megkönnyebbülésről beszélt, s hangsúlyozta, az eredmény azt mutatja, hogy „az európai vonat halad tovább". A szoros eredmény azonban arra készteti majd az Európai Közösségek tagállamait, hogy ismét elgondolkozzanak azon, miként garantálhatnák, hogy - miközben az emberek kívánják a szorosabb Európát -, a nemzetek megőrizhessék identitásukat. „Fellélegeztem" - így reagált Giulio Amato olasz miniszterelnök a referendum eredményeire. A kormányfő hozzáfűzte, Európának még sok problémát keli megoldania, de a francia igen nélkül helyrehozhatatlan károkkal kellett volna szembenéznie. Franz Vranitzky osztrák kancellár közvetlenül az előzetes eredmények bejelentése után nyilatkozott az osztrák tévének, s elmondta: most már semmi sem áll annak útjában, hogy megkezdődjenek a tárgyalások Ausztria és az Európai Közösségek közt. Douglas Hurd brit külügyminiszter a BBC rádiónak adott tegnap reggeli nyilatkozatában közölte: a dán és a francia referendum után meg kell változtatni a maastrichti megállapodások struktúráját. Hozzáfűzte azonban, ez nem jelenti azt, hogy újra kell tárgyalni a szerződés szövegét. A brit diplomácia vezetője ismételten elutasította azt a gondolatot, hogy Nagy-Britanniában is rendezzenek népszavazást. Mint mondotta, a referendum ellentétben állna a brit parlamenti hagyományokkal. John Major brit miniszterelnök, az Európai Közösségek soros elnöke október elejére összehívta a tizenkettek vezető képviselőinek találkozóját. Elmondta, a csúcson ki kellene tűzni a közösségek további irányvonalát. * Az EK pénzügyminiszterei és a központi bankok kormányzói tegnapra virradó éjszaka Washingtonban üdvözölték a francia referendum eredményét, s támogatásukról biztosították az Európai Átváltási Mechanizmust (ERN), amelyet az európai valutarendszer (EMS) keretében érvényesítenek. Washingtoni közleményükben annak a véleményüknek adtak hangot, hogy a francia igen csökkenteni fogja a feszültséget a valutapiacon. - % A múlt héten vihar söpört végig a tőzsdéken, a pénzpiac az összeomlás küszöbére került. A vasárnapi franciaországi népszavazás eredménye azonban máris érezteti megnyugtató hatását. A Time című amerikai hetilap felvétele a londoni tőzsdén készült - a francia igen előtt. H ajszálon múlott, csupán pár százaléknyi szavazaton, hogy Brüsszelben eljátszszák az európai kesergőt. De félre most az aggályokkal, hiszen Franciaország, ha nagy nehezen is, de végül igent mondott, az eurokraták XeháX fellélegezhetnek, s a politikai csatározások, pénzpiaci földrengések után ismét folytathatják útjukat, a hollandiai Maastrichtban tavaly decemberben kitűzött cél, a közös Európa felé. Mitterrand elnök akár győztesnek is érezheti magát, mindazokkal egyetemben, akik az elmúlt hetekben a végelláthatatlannak tűnő, néha kemény, olykor érzelmekre ható kampány során Maastricht mellett agitáltak. Szinte belesulykolták a polgárokba: óriási felelősség hárul rájuk, hiszen mintegy 350 millió európai sorsáról hivatottak dönteni. És talán tényleg a felelősségérzet vezette az urnákhoz a szavazópolgárok több mint 70 százalékát. 51,05 százalékuk igent mondott - nagy részük valóban az európaiságra voksolt. Mert úgy vélik, hogy Franciaország csakis a közös Európában őrizheti meg nagyságát és meghatározó szerepét, s mert hiszik: Maastricht nem csorbítja a nemzeti szuverenitást. Ezzel szemben a Le Pen vezette nacionalisták és a kommunisták által támogatott ellentábor (a szavazók 48,95 százaléka) főképp azért mondott nemet, mert épp a nemzeti identitást félti, mert tart a német befolyástól, a menekültáracfattól, a munkanélküliEURÓPA MEGMENEKÜLT... ségtől. Ellenzi Maastrichtot, amely, mint véli, mindezt magával hozhatja. Az első elemzésekből az is kiderült, akadtak olyanok - igaz, a vártnál jóval kevesebben -, akik belpolitikai megfontolásból járultak az urnákhoz. Közülük többen igennel szavaztak, de ez az ,,igen" kizárólag Mitterrandnak és a szocialistáknak szólt. Mások nemmel voksoltak, s ez a „nem ugyancsak Mitterrandnak szólt, no meg mindannak, amit az elnök képvisel, propagál: tehát Maastrichtnak is. Ezek a választók, nyilván, nem is nagyon firtatták, elemezték, hogy mi is az a maastrichti szerződés, amely az évszázad végére valutaunióval, közös gazdasági és védelmi politikával, a határok eltörlésével, az Európa Parlament nagyobb hatáskörével számol. Franciaország tehát utat nyitott, ám ez még távolról sem jelenti a célbajutást, a végső győzelmet. Nincs ok örömujjongásra. A szoros eredmény, továbbá a Nagy-Britanniában és Németországban a ratifikálás előtt uralkodó hangulat is bizonyítja, hogy valami nem stimmel ezzel a Maastrichttal, amely zűrzavart keltett a politikai életben s a pénzpiacon egyaránt. Túl sok a nyitott kérdés: Meg lehet-e még győzni az europesszimistákat? Meg lehet-e még szerezni a dánokat, akik ugyancsak népszavazáson, ugyancsak szoros eredménnyel, de elutasították a maastrichti megállapodásokat? És vajon hogyan dönt majd a soron következő Nagy-Britannia, amely eddigi álláspontja szerint csak kiskapukon keresztül hajlandó besétálni a közös Európába? Sokan vélik, Európa ugyan megmenekült, de Maastricht továbbra is veszélyben van. N oha kontinensünk keleti országait közvetlenül nem érinti a francia referendum eredménye, a döntés hosszú távon mindenképpen hatással lesz rájuk. Ezt a szempontot figyelembe véve, jó, hogy folytatódik az integráció, hiszen a tartós megtorpanás megbénította volna egész Európát. Ám a francia igen csak addig jó nekünk - vélik az elemzők -, amíg a Nyugat valóban továbbhalad az összeurópai úton, a szembejövők felé. Természetesen sok minden függ majd ez utóbbiaktól is. Mert, ugye, ha a keleti úttaposó gyanús mellékösvényekre tér, könnyen elkerülheti keresett társát: nem oda lyukad ki, ahová akar. Az már persze megint más kérdés, tudja-e egyáltalán, hova akar kilyukadni? URBÁN GABRIELLA A i Az ekecsi Kukorica Termelési Rendszer 1992. szeptember 24-én (csütörtök), 9 órai kezdettel tartja az idei m A rendezvényre tisztelettel meghív minden érdeklődő, mezőgazdasági nagyüzemben dolgozó agronómust, gépesítőt, továbbá a magángazdálkodókat. Az ekecsi Kukorica Termelési Rendszer. ÚP-1653 NÉHÁNY SORBAN C K|Q7 s z3kértök újabb csoporttliwt ja érkezett tegnap Bagdadba, hogy ezúttal Irak vegyifegyvertartalékait mérje fel és felderítse a meglévő vegyifegyver-gyártó bázist. A svájci Bemard Grunner vezette hattagú csoport a jövő hét csütörtökéig marad az országban. M ihail Gorbacsov volt szovjet államfő tegnap kezdte meg második németországi magárilátogatását azóta, hogy az egykori unió széthullott. Ezúttal is fogadják őt a legmagasabb politikai és gazdasági körök. Először Richard von Weizsákker államfővel találkozott, este pedig Helmut Kohl kancellárral. Közben részt vett az Európai Párbeszéd nevű német politikai és gazdasági fórum alakuló ülésén, ahol beszédet mondott a FÁK tagországaiban zajló gazdasági átalakulásról. V atikán és Mexiko 131 év után tegnap felújította diplomáciai kapcsolatait, s ezzel lezárultak az esetenként véres eseményekkel kísért egyházi ellentétek. A két állam közti diplomáciai kapcsolatokat II. János Pál pápa 1990-ben tett mexikói látogatása alapozta meg. Ekkor született megállapodás a pápa és Carlos Salinas személyes megbízottjainak cseréjéről. BIZONYÍTOTT KANNIBALIZMOS A Fülöp-szigeteki Alejandro Sale nyugalmazott kapitány tegnap a Philippines Star című lapban közölte tanúvallomását, mely szerint 1947 elején, két évvel a második világháború befejezése után Mindanao-szigeten bizonyítékokat talált a japán katonák kannibalizmusáról. Amikor támadást intéztek a dzsungelben rejtőzködő japán katonák ellen, az egyik japán táborban, a Mount Kitanland bázis közelében egy üstben sült női comb maradványait látta, továbbá egy felnyitott koponyát és párolt embervért. Az említett lap történelmi dokumentumok alapján úgy véli, hogy az időközben öngyilkosságot elkövetett Szuzuki Fumio ezredes által vezetett 15. tengerészgyalogos egység katonáiról volt szó. Sale vallomását megerősítették állítólag a sziget egyes lakosai is, akik azt mondták, hogy 1946-ban és 1947-ben az éhező japán katonák lerohanták a falvakat és embereket hurcoltak el. A 68 éves Nikolas Casino kijelentette, 1947 februárjában a japánok nőket és gyerekeket vittek el a falujukból és megették őket. Szavai szerint azért részesítették előnyben a nőket és a gyerekeket, mivel húsuk nem volt olyan izmos, mint a férfiaké. Egyébként a terület lakossága már többször felszólította a kormányt, hogy kérjen a japánoktól kártérítést az elkövetett bűntettekért. A japán erők a Fülöp-szigeteken 1945-ben adták meg magukat, közvetlenül Tokio kapitulálása előtt. Egyes egységek azonban elutasították a megadást és éveket töltöttek a dzsungelekben. Az utolsó japán katona a hetvenes évek elején adta meg magát.
