Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-02 / 207. szám, szerda

1992. SZEPTEMBER 2. ÚJ szói VÉLEMÉNYEK 8 Hétfőn kezdődött meg az SZNT-ben a szlovák alkotmányról szóló vita. Ekkor mondták el a véleményüket a kormányterve­zetről a parlamenti klubok képviselői. Csáky Pál, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, Rózsa Ernő pedig az Együttélés Politikai Mozgalom álláspontját ismertette. Felszó­lalásukat az alábbiakban - terjedelmi okokból csak kivonato­san - közöljük. HA LENNE PÁRBESZÉD... CSÁKY PÁL (MKDM) FELSZÓLALÁSA Tisztelt hölgyek, tisztelt urak, tisz­telt ülésvezetö úr, tisztelt kormányel­nök úr! Mielőtt felszólalásom tárgyára térnék, az Együttélés mozgalombeli kollégáim nevében is egyértelműen és határozottan tiltakoznom kell azon vádaskodások ellen, melyek a kormányelnök szájából hangzottak el a címünkre. Javaslataink a hatá­lyos nemzetközi dokumentumokra támaszkodtak, és képviselőink leg­főbb igyekezete az volt, hogy olyan alapvető állami dokumentumot al­kossunk, amelyet európai szinten is pozitívan értékelhetnének. Tisztelt SZNT! Az állam alkotmányának elfoga­dása kétségtelenül komoly lépés minden társadalom életében. Az el­fogadás formája a dokumentum tar­talmával együtt jellemző képet ad a társadalomnak, mindenekelőtt azonban politikai reprezentációjá­nak fejlettségéről, annak a repre­zentációnak a fejlettségéről, amely ilyen lépés megtételére készül. Azokban a demokratikus államok­ban, melyek saját alkotmányt dol­goztak ki és fogadtak el, e folyama­tot bizonyos alapelvek megtartása jellemezte. Először: az alkotmány elfogadását nagyon részletes és gondos szakmai előkészítés előzte meg, hogy kiküszöbölhessék a ja­vaslat esetleges fogyatékosságait. Másodszor: az alkotmányelfogadás demokratikus módon valósult meg, az új alkotmányos állapotot alkotmá­nyos módon, az evolúciú útján kö­vetkezett be. Harmadszor: az alkot­mány-előkészítésre és -elfogadásra egyaránt a maximális konszenzus eléréséért folytatott egyértelmű tö­rekvés volt a jellemző. Alkotmány elfogadásával nem csupán az adott társadalom esetleges időszerű problémáit kell megoldani, hanem az alkotmánynak jól átgondolt és szakmailag jól előkészített doku­mentumnak kell lennie, amely hosz­szú évekre, sőt évtizedekre szilárd alapként szolgál a társadalom építé­séhez. Tisztelt jelenlévők! Noha az elő­terjesztett alkotmánytervezetnek kétségtelenül sok pozitív vonása van, úgy vélem, hogy az alkotmány szövegének előkészítésekor a ko­rábbi alapelvekből egyetlen egyet sem vettek figyelembe. A Szlovák Köztársaság alkotmányának terve­zetét nagyon gyorsan készítették elő, számos nem kellőképpen tisztá­zott és átgondolatlan kapcsolat, meghatározás van benne, ezenkívül némely újonnan bevezetett intéz­mény működése és kölcsönös vi­szonya szakmai szempontból tisztá­zatlan - minderről többek között az SZNT-bizottságok részéről megfo­galmazott rendkívül nagy számú észrevétel és módosító javaslat is tanúskodik. Nem érthetek egyet azokkal a törekvésekkel, melyek e tény bagetellizálására irányulnak. Az említett okból az MKDM való­ban bölcsnek - ismétlem: bölcsnek - tartaná, ha legalább 14 napos szünetet iktatnánk be az alkotmány kidolgozási folyamatába, és a terve­zet bizottságokban történt eddigi megvitatási folyamatát a javaslat el­ső olvasásaként vennénk. Most pedig engedjék meg, hogy véleményt nyilvánítsak az előter­jesztett alkotmánytervezet tartalmi részéről. Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy az alkotmánytervezet úgyan a Szlovák Köztársaságot független államnak nyilvánítja annak minden attribútumával, azonban nem oldja meg a csehszlovák föderáció létét, ennek az alkotmánynak a viszonyát a CSSZSZK létező és hatályos al­kotmányához. E problémakörrel kapcsolatban többnyire az 1968. évi 143-as számú alkotmánytörvény 142. cikkelyének 2. bekezdését idé­zik. Engedelmükkel azonban figyel­meztetném önöket arra a tényre, amelyet önök is ugyanilyen jól is­mernek, hogy az említett cikkely tar­talmazza az 1., 3. és 4. bekezdést is, melyekből egyértelműen kitűnik, mi­lyen alkotmányt fogadhat el az SZNT és milyet nem. Az előterjesz­tett kormányjavaslat e szempontból kétségtelenül nem tartozik az elfo­gadhatók közé, és megfelelő változ­tatások nélküli elfogadásával össze­ütközésbe kerülnénk egyebek között saját képviselői fogadalmunkkal is, melyet két hónappal ezelőtt itt, eb­ben a teremben írtunk alá. Az új alkotmányos állapot megoldása a tervezet zárórendelkezéseinek megváltoztatásával, valamint alkot­mányos úton a Szövetségi Gyűlésen keresztül oldható meg, éspedig vagy a 143/1968-as sz., alkotmánytör­vény módosításával vagy annak ha­tályon kívül helyezésével és például a föderáció megszűnéséről szóló al­kotmánytörvény elfogadásával. Az alkotmánytervezet tisztázatlan megfogalmazására jó példa az al­kotmány bevezetőjében legalább tíz javaslat szövege. Nagyon tanulsá­gos, hogy milyeh nyakatekert meg­fogalmazásokkal próbálják megke­rülni a szerzők azt, ami megkerülhe­tetlen: azt a tényt, hogy a Szlovák Köztársaság nem tiszta nemzetál­lam, tehát nem is definiálható így. Az SZK-ban jelentős százalékarányú nem szlovák nemzetiségű lakos él, aki továbbra is ebben az államban akar élni, valóban egyenjogú állam­polgárként; ezt a tényt az alkotmány bevezetőjében is fel kell tüntetni. Persze, szavazattöbbséggel más megfogalmazások is keresztülvihe­tök, elfogadásukkal azonban egy ilyen dokumentum értékét tekintve, az európai értelemben vett alkotmá­nyos kereten kívül maradna, örül­nék, ha valamennyien tudatosíta­nánk, hogy a vázolt probléma helyes megoldásával mindenekelőtt ezt a dokumentumot tisztelnénk meg, s általa saját magunkat. A felvetett problémával összefügg a kisebbségi jogok deklarálásának ebben az alkotmányban megnyilvá­nuló színvonala is. Általánosan is­mert, hogy koalíciónk képviselői e jogok kibővítésére törekedtek, és­pedig mindenekelőtt a kulturális és oktatásügyi önigazgatás elemeivel történő kibővítésre. Meg kell állapí­tanom, hogy e törekvésünk nem ta­lált megértésre politikai partnereink részéről: ezt a tényt nem csupán a politikai rövidlátás megnyilvánulá­sának tartjuk, hanem éz Európa de­mokratikus felében e téren uralkodó gondolkodásmód ignorálásának is. Elképzeléseink összhangban van­nak a nemzetközi ajánlásokkal és dokumentumokkal, és Nyugat-Euró­pa olyan pozitív példái ösztönöztek megfogalmazásukban, mint a svéd kisebbség finnországi helyzete, a német kisebbség belgiumi vagy az osztrák kisebbség dél-tiroli helyzete. E helyen ki kell jelentenem azt is, hogy nem fogadhatjuk el a nálunk oly gyakran hangoztatott kijelenté­seket, melyek értelmében ezek a nemzetközi dokumentumok, bele­értve a koppenhágai egyezményt is, valamilyen európai standardot jelen­tenének; ezek ugyanis az európai minimumot képezik, melyet általá­nos konszenzussal harmincöt euró­pai állam, beleértve az olyan „de­mokratikus" és „a kisebbségekhez kedvezően vizonyuló" államokat is, mint Románia, Bulgária, a volt Ju­goszlávia vagy Franciaország foga­dott el. A bizottságokban a pártfe­gyelem erejével leszavazták javas­latainkat ahelyett, hogy okos párbe­szédet kezdtünk volna meg ebben a tárgykörben. Ne csodálozzanak tehát kérem, hogy az alkotmányter­vezetet a kisebbségi jogok szem­szögéből úgy értékeljük, hogy az egy nagy lépés hátra, amely még az 1969. évi 144-es számú volt alkot­mánytörvény színvonalát sem éri el, a felvilágosult kommunista oligar­chia mégiscsak tudatosította e prob­léma súlyát, és kis lépéssel ugyan, de a lehetséges megoldás felé for­dult. Tisztelt kollégák! Nem értünk egyet az államnyelv terminus defini­álatlan formában történő bevezeté­sével sem. Ezt ugyan a kormány által előterjesztett tervezet nem tar­talmazza, de némely bizottság mó­dosító javaslatai igen. Elfogadhatat­lan számunkra a 99. cikkely is, mely­nek értelmében a népszavazás eredménye három év múltán, egy­szerű SZNT-törvénnyel megváltoz­tatható. Nem érthetünk egyet a 101. cikkely 4. bekezdésével sem, mely szerint a köztársasági elnök közvet­lenül az SZNT előtt felelne funkció­jának betöltéséért. Továbbá úgy vél­jük, hogy a köztársasági elnöki hiva­tal megüresedése, illetve a köztár­sasági elnök meg nem választása esetén annak jogköre csupán a szlovák kormányra szállna át, ahogy azt a kormányjavaslat rögzíti; szerintünk ez csupán a végrehajtó hatalommal kapcsolatban történhet­ne így, a többi jogkör-véleményünk szerint - az SZNT elnökét illetné meg. Tisztelt SZNT, kérem, hogy felszólalásomat ész­revételeinkhez fűződő bevezetőként értelmezzék. Tekintettel arra, hogy az SZNT-ben mindmáig nincs meg­felelő párbeszéd az egyes klubok között, sem pedig a kormánymozga­lom és az ellenzék között, véleményt kellett mondanom olyan kérdésekkel kapcsolatban is, melyek párbeszéd esetén talán tárgytalanokká váltak volna. E tekintetben nem látja el feladatát az SZNT politikai grémiu­ma sem, amelyben az alkotmány elfogadásának kérdésének tárgya­lásakor egyetlen szempont érvénye­sült: hogy az SZNT plénumában a lehető legsimábban fogadják el az alkotmányt. Véleményünk szerint ebben a pil­lanatban teljesen másképp kell fel­tenni a kérdést: gyorsan akarjuk megalkotni az alkotmányt, vagy jó alkotmányt akarunk jóváhagyni. Persze, szavazattöbbséggel erre a kérdésre valóban gyors és egyér­telmű választ adhatnak. Nem biztos azonban, hogy az ilyen válasz való­ban bölcs válasz is lesz egyben. Az igazsággal szemben ugyanis a sza­vazatok száma nem nyom a latban. A VÉGREHAJTÓ HATALMAT ERŐSÍTI RÓZSA ERNŐ (EGYÜTTÉLÉS) FELSZÓLALÁSA A Szlovák Köztársaság alkot­mánytervezete arra törek­szik, hogy megállapítsa a polgár és az állam közti alapvető viszonyt, a legfelsőbb szervek felépítését, il­letve kölcsönös viszonyaikat. Az al­kotmánytervezet szerkezete ugyan­csak emlékeztet az egykori szocia­lista államok alkotmányaira, amelye­ket mindig is jellemzett a társadalom adott fejlődési helyzetének formális rögzítése, a további fejlődésnek - az uralkodó párt javára történő - előre meghatározottságával. Ezek az al­kotmányok az állam elsődleges helyzetét (mint az erőszak eszközét) szavatolták. A most tárgyalt alkot­mánytervezet általános szintén a nemzetállam létrehozására irányu­ló törekvések erőteljes megnyilvánu­lása. Tudjuk azonban, hogy a nem­zetállam nem az egész lakosság közösségének szervezete; feladatát csak egyetlen, államalkotó nemzet javára végzi. Szerény véleményünk szerint az alkotmánytervezet a nem­zetközi dokumentumokból és egyez­ményekből leíró módon, az alapvető jogokat, és szabadságokat átvette ugyan, ezeket azonban nem bővíti hazánk körülményeinek megfele­lően, s ugyanakkor nem teremti meg megtartásuk, visszafordíthatatlansá­guk, elidegeníthetetlenségük, elé­vülhetetlenségük és összeférhetet­lenségük jogi garanciáit. Sőt, éppen ellenkezőleg, lehetővé teszi közön­séges törvénnyel történő szabályo­zásukat, s ezzel jogbiztonság helyett jogi bizonytalanságot alkot. A kor­mány valóban a jogállam megterem­tésére törekszik, az alkotmány en­nek alapja. Felmerül azonban a kér­dés, mi a jogállam? A jogtörténetben a jogállam fogal­ma 1832-ben jelent meg. Ez a foga­lom a francia felvilágosodás eszméi­re építve szembe állítja az angliai politikai szabadságokat és egyenlő­ségi eszméket a francia despotiz­mussal, abszolutizmussal és job­bágysággal. A francia forradalom győzött az állam fölött és az önkény­uralom felszámolása érdekében törvénnyel kívánta korlátozni az ál­lam és mechanizmusainak tevé­kenységét. A polgárok biztonságra, rettegés nélküli életre törekedtek, garanciákat kerestek arra, hogy az államhatalmat korlátozzák, hogy az állam csak a jog által engedélyezett határokon belül működhessen. Olyan államot képzeltek el, amely a jogrendnek van alávetve. Ezért hirdették azt, hogy az államot, illetve az egységes állami hatalmat fel kell számolni, pontosabban felosztani egymástól független struktúrákra, amelyek kölcsönösen korlátozzák egymást. Következményeiben ez megakadályozhatná, hogy bármely egyén, szervezet, illetve csoportosu­lás diktatúrát építhessen ki. Az ab­szolutizmussal szemben megfogal­mazták azt a követelményt; hogy az államhatalom törvényhozói, végre­hajtó és bírói hatalomra osztódjon, ugyanakkor viszont azt a követel­ményt is, hogy a törvény, mint olyan, kötelezze a kormányt, azaz a végre­hajtó hatalmat, illetve a bírákat is. A jogállam fogalma alatt végül is azt értették, hogy a közigazgatás és a végrehajtó hatalom a törvénynek legyen alárendelve, s a törvényt ne sértse. Az ilyen liberális jogállami felfogás előfeltétele lett annak, hogy az állampolgárt az állam mindenha­tóságával szemben megvédjék. A szabadság fogalma alatt ugyanak­kor annyit értettek, hogy mindenki csak a törvénynek van alárendelve. A történelemből ismerjük, hogy még a legdrasztikusabb diktatúra is jogál­lamnak igyekezett feltüntetni önma­gát, a népre hivatkozott s a nép nevében hozott törvényeket, illetve ítélkezett. Az előterjesztett tervezet ezeket a legfelsőbb szervek közötti viszo­nyokat nem az általánosan elfoga­dott alapelvekhez ragaszkodva sza­bályozza, sőt éppen ellenkezőleg, a végrehajtó hatalmat, a kormányt erősíti. Ami a képviselőknek, mint a vá­lasztók által szabadon megválasz­tott tisztségviselőknek, a jogállását illeti, ez bizonyos értelemben a de­mokrácia támpontját képezi, s a kép­viselők jogállásának, illetve védel­mének bármiféle gyengítése árt kö­zös ügyünknek. Valamennyiünknek gondolkodnunk kellene az átmeneti és záró rendelkezések pontatlansá­gán, illetve ellentmondásosságán. Ami a továbbiakat illeti, az alkot­mánytervezet 33. és 34. cikkelyei a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok jogait említi. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy javasla­taink nem találtak kellő fogadtatásra, sőt leküzdhetetlen ellenállással ta­lálkoztunk. Az alkotmánytervezet mechanikusan átmásolta az alapve­tő jogokról és szabadságokról szóló alkotmánylevél vonatkozó cikkelyeit, miközben a kormány még azt a fá­radtságot sem vette, hogy ezt a sú­lyos kérdést megvitassa azokkal, akiket az közvetlenül érint. Említhet­nénk itt persze azt is, hogy az emlí­tett alkotmánylevél szerint az SZK alkotmányában, az alkotmánylevél­ben említett kisebbségi jogokat és szabadságokat bővíteni is lehet. Ez­zel éppen ellentétben, az alkot­mánytervezet 34. cikkelye alkotmá­nyos lehetőségeket teremt a kisebb­ségi jogok korlátozására, s így a bi­zalmatlanság légkörének, a fölösle­ges feszültségeknek forrását képezi. Éppen ezért a 34. cikkely 3. bekez­dését szükségesnek tartom törölni és helyettesíteni azt a következő ren­delkezéssel: „A nemzeti kisebbsé­gek és etnikai csoportok jogait illető pontosabb meghatározást és e jo­gok végrehajtását, valamint az ön­kormányzat választott és végrehaj­tási szerveinek hatáskörét az SZNT­nek a nemzeti kisebbségek és etni­kai csoportok jogairól szóló kódexe állapítja meg". Az alkotmánytervezet egyéni jo­gokról szól, így lényegében hátrányt jelent, mivel valamennyi nemzet, nemzeti kisebbség és etnikai cso­port tagjainak egyenlőségét állapítja meg. Ez viszont a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy adott csoporthoz való tartozás nem bírhat jogi jelentő­séggel azon ügyekben, amelyeket a vonatkozó rendelkezések szabá­1 lyoznak. A továbbiakban javasolni szeret­ném, hogy a 6. cikk első bekezdésé­ből töröljük az ,,állami" meghatáro­zást, helyettesítsük a „hivatalos" fo­galommal és a cikket egy új bekez­déssel egészítsük ki, amely így szól­na: ,,A nemzeti kisebbségeknek és etnikai csoportoknak jogukban áll anyanyelvüket használni, mégpedig szóban, írásban, magán- és közélet­ben, valamint a hivatalos kapcsola­tokban. "

Next

/
Oldalképek
Tartalom