Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-16 / 219. szám, szerda

1992. SZEPTEMBER 16. ÚJSZÓi SPORT PLUSZ 10 KEVIN YOUNG EVE Lassan befejeződik az atléták szabadtéri idénye. Ezt mi sem jelzi egyértelműbben, mint hogy már az atlétikai Mobil Grand Prix-soro­zatnak Is utána vagyunk. Persze nem a Torinóban rendezett finálé volt az 1992-es év nagy esemé­nye, hanem a genovai fedettpá­lyás Európa-bajnokság által felve­zetett, majd Barcelonában, a nyári olimpián kicsúcsosodó sereg­szemle számított a legkomolyabb erőpróbának. Összességében elmondható: csupán kevés versenyzőnek adatott meg kiegyensúlyozott és kimagasló sikersorozat. Olyan nagy sztárok buktak el az idén, mint Michael Johnson, Leroy Burell, Szergej Bubka és részben Carl Levis. Bub­ka teljesítménye libikókához hason­latos: egyszer fenn és egyszer lenn. Először Barcelonában nem vitte át az alapmagasságot, majd Padová­ban ugrott egy világcsúcsot, s leg­utóbb Torinóban ismét leszerepelt. .Nagy,riválisa, Gataullin meg is vá­dolta őt: vele szemben részlehajlók a rendezők, a megengedett két percnél több előkészületet engedé­lyeztek neki. Ez érthető, ha világ­csúccsal honorálja a szervezők jóin­dulatát. Viszont a nagy világverse­nyéken már betartják a szabályokat, ez magyarázhatja Bubka „nyögve­- nyelős" sikereit és kudarcait—állítja ellenfele. Hasonló cipőben jár a jamaicai gazalla, Merlene Otley is, Az olimpi­ák és a világbajnokságok örök ezüst- és bronzérmese a 100 és 200 " méteren; ellenben a nagydíjakon, gálákon, bemutató jellegű viadalo­kon káprázatosan versenyez. Tori­nóban is biztosan verte vissza Priva­lova és Torrence rohamét s nemcsak a 200 m-es döntőt, hanem e táv összetett pontversenyét is megnyer­te. Carl Lewist persze nem lehet egyértelműen a vert mezőnybe sorolni. Ahhoz túl szépen csillog két barcelonai aranyérme. Viszont a 100 m-en már korántsem olyan meggyő­ző afőlénye, mint régebben. A Mobil Grand Prix-sorozaton Koppenhága után Torinóban újra vereséget szen­vedett honfitársától, Dennes Mit­chelltó'l. Pedig „King" Carl új, megle­hetősen csicsás futómezben káp­ráztatta el ellenfeleit és a nézőket egyaránt, ám ez sem szorította le idejét 10 másodperc alá. Igaz, a brit Linford Christie, e táv újdonsült olim­piai bajnoka ennek ellenére tart a ve­ie való megmérettetéstől. Visszalé­pése miatt elmarad kettejük szep­tember 19-re beígért futópárbaja, mondván, majd jövőre, hazai pályán a nézők támogatása mellett hajlan­dó Lewisszel összemérni gyorsasá­gát. Az Egyesült Államok szinte dúskál a kiváló futókban. Ha egyi­kük-másikuk gyengébben is sze­repel, mindig akad egy újabb, aki feledteti a többiek botiadozását. Az idén szintén így történt: Bureli, Mitchell, Johnson kudarca mellett Kevin Young félelmetes teljesít­ménye még inkább szembetű­nőbb. A 400 m-es gátfutásban az olimpiai döntőben megjavította Edwin Moses közel tízéves re­kordját, s azóta sem talált legyő­zőre. Hogy formája mennyire ki­egyensúlyozott, igazolja: olyan fö­lénnyel nyerte az idei Mobil Grand Prix sorozat 400 m-es gátfutásá­nak viadalait, hogy nemcsak távja, hanem az egész férfi mezó'ny leg­eredményesebb atlétájának bizo­nyult. Külön fejezet Javier Sotomayor idei szereplése. Nála nem a formain­gadozás okozott gondot, hanem a politika. A kubai magasugrót, aki évek óta a legjobbnak számít sportá­gában, Szöulban a bojkott akadá­lyozta meg az éremszerzésben, Bar­celonában biztosan végzett az élen, s most Torinóban csak azért nem versenyzett Sjöbergékkel, mert Fi­del Castro, Kuba vezére megparan­csolta neki: ne utazzon sehová, ha­nem kapcsolódjon be a havannai forradalmi ünnepségosozatba... Az olimpia után általában visz­szaesik a teljesítmény, ritkulnak a zajos sikerek. Az idén úgy látszik, tele vannak energiával a sportok királynó'jének alattvalói; Barcelo­na óta öt új világcsúcsot állítottak fel az atléták. Elmondható: 1992­ben megérdemelten hajtják „téli álomra" fejüket a legnagyobb sportág képviselői. (só) SZABÓ ATTILA: „NEM VAGYOK CSALODOTT" A kajakozó Szabó Attila éreme­sélyesként utazott Barcelonába, a nyári olimpiai játékokra. Nem cso­da, hiszen négy éve 500 m-en a 6., a kétszeres távon pedig a 7. he­lyen ért célba. Világbajnokságo­kon sorra nyerte az érmeket, és 1989-ben Plovdivban — igaz nem olimpiai számban —10 ezer méte­ren aranyérmet szerzett. Azonban a katalán fővárosban nem úgy si­került az 500 m-es verseny, aho­gyan Attila szerette volna, nem ke­rült a döntó'be. A kajak négyes tag­jaként javított: az egység csak egy hajszállal maradt ie a dobogóról. Szülővárosában, Komáromban találkoztunk. Gondterheltnek lát­szott, építkezik, rengeteg a tenni­valója. Mégis szakított időt egy kis csevegésre. • Több mint egy hónappal az olimpia után hogyan értékeled barcelonai szereplésed? — Már többen kérdezték, csaló­dott-e vagyok azért, mert a sprint­szám a vártnál lényegesen gyen­gébben sikerült. Ismét elmondom, nem vagyok csalódott, s már több­szőr hangsúlyoztam, hogy 500 mé­teren 10—15 versenyző tartozik a vi­lág közvetlen élvonalába. Legtöbb­ször a pillanatnyi forma dönt, s egy rossz rajtnak már komoly következ­ményei vannak. Példa erre Gyulay Zsolt, Szöul bajnoka, aki éppen hogy csak kvalifikálta magét a finálé­ba, ott viszont már egy egészen más Gyulay lapátolt. • Korábban az 500-on és az 1000 m-en is rajthoz álltál. Nem próbálkozol meg ismét a hosszab­bik távon? — Ez fel sem merült bennem, az 1 km-en közel sem tudom azt nyújta­ni, mint féltávon. Nekem specialitá­som a sprint és emellett az ötkari­kás játékok műsorában nem sze­replő 10 000 m. A kajak négyestől viszont nem várt a szakvezetés külö­nösebb eredményt, erre viszont ala­posan rácáfoltak, s az ausztrálok szinte centiméternyi előnnyel lehet­tek dobogósok. Már tavaly szóltak a fiúk (Turza, Kadnár, Érban), hogy ül­jek be velük a kajakba. Ekkor még nemet mondtam, az idén viszont úgy döntöttem, megpróbálom. A vártnál jóval gyorsabban ment a ha­jó, de az igazat megvallva, mi sem reméltük, hogy még dobogósok is lehetünk. Hiszen ez volt összesen a harmadik versenyünk! Azt hiszem, érünk el mi még ennél jobb helyezé­seket is, hiszen mellettem három húsz éves rendkívül tehetséges és szorgalmas srác ül a hajóban. • Barcelona után biztosan egy kicsit kiengedtél? — Egy hónap teljes kikapcsoló­dás következett, erre szüksége is van a fáradt szervezetnek. A napok­ban kezdtem el az edzéseket, ugyanis szeptember 26-án Milánó­ban kerül sor egy bemutatóra, ahol világsztárok egész sora vesz részt, s nem szeretnék leégni... • Mikor kezded el a felkészü­lést a következő' szezonra? — Október első felében elkezdő­dik a komoly munka. Minden erőm­mel a világbajnokságra összponto­sítok, szeretném feledtetni az 500 m­es kudarcot, emellett természetesen a négyes tagjaként is éremre törünk. Persze a 10 000 m-et sem hagyom ki, azt hiszem, azt utóbbi két szám­ban van a legtöbb esélyem. • Eddig a prágai Oukia sporto­lója vagy, bár sok időt töltesz Ko­máromban. Úgy tűnik, már csak idő' kérdése az ország kettéválá­sa, melyik klubnál folytatod pálya­futásod? —• A szövetség vezetői közölték, jövőre még minden bizonnyal közös csapattal indulunk a világbajnoksá­gon. A Duklánál Souček, Komárom­ban pedig Soós Tibor edző irányítá­sa mellett dolgozom, minden prob­léma nélkül. Hogy hol folytatom, még véglegesen nem döntöttem, de alighanem szülővárosomban kaja­kozom tovább. • A beszélgetés elején említet­ted, építkezel. — A neheze szerencsére már megvan, mártetőalattállaház, csak a belső munkálatok vannak hátra. Bízom benne, mihamarabb beköl­tözhetünk... (szabó) Amikor még a dobogó legtetején állt... (Major-felv.) A MILLIOMOS TYSON 65 CENTES ORABERE A rácsos ablakon át csak néhány fénysugár jut a cellába. A mosdótál, a kis polc, a vas ágy komor árnyékot vet a szobára. Egész éjjel vilá­gít az égő', mintha be akjarná mutatni a spártai életmódot a nem egészen kilenc négyzetméte­res helységben. Amikor 23.30 órakor az India­na állambeli Youth Center Plainfieldben kial­szik a fény, MIKE TYSON, a 922 335-ös számú fegyenc leteszi egyetlen luxusholmiját, a walk­mant és aludni akar. De nem tud. Csak hányko­lódik az ágyon. Már négy hónapja nélkülözi a szabadságot, a szabad mozgást, a luxust. És főleg a nőket, akik­nek mindig kereste a társaságát (egy 18 éves szépségkirálynő-jelölt lett a végzete; megerősza­kolta és most bűnhődnie kell). A monoton életmód az őrületbe kergetheti. Minden napja egyforma, kemény és könyörtelen szabályok szerint zajlik az élete. Reggel hatkor ébresztő, fél órával később reggeli, az iskola pontosan nyolckor kezdődik (Tyson szeretné elvégezni a középiskolát), 11.30 órakor ebéd, utána 12.30-tól 16-ig meló; vacsora előtt két óra „szabadfoglalkozás". A cellákat 22 órakor zárják, villanyoltás 23.30-kor. Igy van ez naponta, hétfőtől hétfőig. „Ha elhagynám magam, ó'rültként mennék ki innen — mondjaTyson. — Ezért minden szabad percet kihasználok, hogy karbantartsam fizikai kondíciómat. Sokat futok a börtönudvaron, na­ponta 600 fekvó'támaszt végzek és tanul­mányozom a Koránt, amely segít elviselni a fegyház szörnyűségeit." Az 1494 börtöntárs kö­zül senki sem vágódik hanyatt, ha elmegy mellet­tük az egykori nagy ökökvívóbajnok. Csupán egyetlen elismeréssel illetik a profi ring híres bok­szolóját: Bossnak nevezik. Clarence E. Trigg bör­tönfelügyelő: „Természetesen tudjuk, kihez van szerencsénk. Nekem már sok fegyenccel volt dolgom, és Mike Tyson is csak egy közülük. Nincsenek privilégiumai. Ellenkezőleg. Minden mozdulatát éberen figyeljük. Tyson úr még nem fogta fel teljesen, hogy már nem szabad ember. Amikor szidalmazta egyik őrünket, 38 napos szigorított zárkát kapott, de börtöntársai közbenjárására végül csak 15 napot töltött ott." „Kiprovokáltak. Mondtam valamit, és már össze ís jött a balhé" — magyarázta Tyson tömö­ren az esetet, melynek következtében két héttel később szabadul. Nehezen veti alá magát a szigo­rú rendszabályoknak, lépten-nyomon korlátokba ütközik. Előre be kellett jelentenie azt a 20 sze­mélyt, akikkel találkozhat a börtönben. De csak velük! A látogatások időben korlátozottak —• ha­vonta maximálisan 10 óra. A telefont (a raboknak 8 készülék áll rendelkezésükre) naponta csak 10 percig használhatja, a hívott fél számlájára beszél­het. Az az ember, aki dollármilliókkal rendelkezik, a börtönben végzett munkájáért 65 centes órabért kap. A fegyház kantinjában elvásárolhatja a pénzt, de nem személyesen; a kért árutfelírja egy nyomtatványra, és hozzák. Nehéz csodálkozni Tyson szavain: „A büdös életben nem feledem ezt a helyet..." Ügyvédje ugyan mindent megpróbál, hogy mérsékeljék Tyson 6 éves büntetését, de... Prob­léma az a tény (is): senki sem tudja, mennyi pénz is van az egykori bokszvilágbajnok számláján. Azt beszélik, Don King menedzser mind elsikkasztot­ta. Tyson: „Don arrogáns, ellenőrizhetetlen, és kizsákmányolt. De az én emberem. Hetven-, vagy húszmillió van a számlámon? Számít ez? Kérdezi-e valaki, hogy mennyi pénze van Roc­kefellernek vagy "Magic" Johnsonnak? Senki sem tudja pontosan. Nekem sincs fogalmam..." Arra a kérdésre, mit kíván csinálni, ha szaba­dul, így válaszolt: „Semmi esetre sem fogok bokszolni. De bármihez is kezdtek majd, min­denben a legjobb leszek, nincs szükségem az ökölvívóbajnok dicsó'ségére. Csak már legyen vége ennek a rossz álomnak..." (tv) ÉRDEKES SPORTÁGAK FOCI A JEGEN, KOCSMAFÜSTOS ELEGANCIA Mióta az égi csatornák, azaz a műholdas tévéadások jóvoltából jelentősen bő­vült a televízió sportkínálata, a hatalmas választék a sportkedvelők számára új korszakot nyitott, mivel számos olyan sportággal találkozhatnak, amelyről eddig kevesebbet tudtak, amelyek az európai ember számára alig voltak ismertek. Uj sorozatunkkal ebben a gazdag és ismeretlen világban való eligazodáshoz sze­retnénk egy kis segítséget nyújtani. Öt héten át összesen tíz (sorozatonként ket­tővel) «ismeretlen» sportággal ismerkedhet meg a tisztelt olvasó. Természetesen nem ateljesség igényével, hiszen valamennyi sportról akár könyvet is lehetne írni, annyi témát kínál, szabályzatával, versenyrendszerével. Reméljük azonban, hogy kis kalauzunk segítségével érdekesebb, s érthetőbb lesz a nézők számára a közvetítés. Jó szórakozást! Bandy, azaz a jéglabda Talán a bandy lehet a jégkorong őse. Vagy a csoda tudja... Talán csak a foci megszállottjai nem bírták nélkü­lözni kedvenc játékukat télen s jégre vitték azt. A bandy egyébiránt hokiütőt jelent, magyarul azonban jéglabdá­nak hívjuk. A természetes jégen kialakított pá­lya megegyezik a focipálya méreteivel (90—110 méter hosszú, 54—65 m széles), a pályát 12—15 centiméter magas palánk övezi, a kapuk 3,5 m magasak és 2,1 m szélesek. A labda parafából készül, súlya kb. 60 gramm, az ütő formája hasonló a gyeplabdaü­tó'éhez (hossza 120 cm, súlya45 dkg). A játékot — csakúgy mint a labdarú­gást—tizenegyen (egy kapus, 10 me­zőnyjátékos) játsszák. S még egy ha­sonlóság a focival: a játékidő 2x45 perc (nőknél 70 perc). A jégkorongtól gyökeresen elüt a bandy abban, hogy itt tilos az ellenfél játékosát meglökni (nincs tehát látvá­nyos és hatásos bodicsek), testtel, láb­bal, kézzel vagy ütővel feltartani, a lab­dát lábbal vagy korcsolyával továbbí­tani. Egy érdekesség, ami sem a lab­darúgásban, sem pedig a jégkorong­ban nem található, a labdát csak a ka­putól 17 méteres félkörön kívül eső' területről lehet kapura lőni. A sportág a múlt század nyolc­vanas éveiben jelent meg, azokban az országokban, ahol a hoki is népszerű, eredete ismeretlen, nemzetközi szö­vetsége 1955-ben alakult. Csehszlo­vákiában csak néhány fanatikus csa­pat jóvoltából él a bandy, de Magyar­országon az 1990/91 -es szezontól kezdve újjáéledt, bajnokságot is ren­deznek, Tavaly már a nemzetközi ban­dyélet eseményeibe is bekapcsoló­dott a magyar válogatott. Snookér, avagy biliárd A sportkedvelők tudatában a bili­árd sokáig alig jelentett mást, mint füs­tös kocsmák békés játszadozását, sör­meccseket, de semmi esetre sem ele­gáns, csokornyakkendős urak sport­szerű csatáját. Aztán jött az Eurosport, ahol a mű­sor egyik legbiztosabb és legnépsze­rűbb része lett a biliárd, egész ponto­san a snooker. Ahol aztán tényleg ele­gáns, csokornyakkendős urakat lát­hattunk hatalmas biliárdasztalok mel­lett, akik boszorkányos ügyességgel küldözgették a golyókat a lyukakba. Azonnal kiderült, hogy ennek vajmi kevés köze van a füstös kocsma­meccsekhez, s az is nyilvánvalóvá vált, ott, ahol jelen van a televízió, jelen van a pénz is, s ezzel együtt a profiz­mus is. Manapság hozzávetőlegesen 600 profi snookerjátékost jegyez a szakma. A játék — mivelhogy angol találmány — a Brit Nemzetközösség tagállamaiban népszerű, s leginkább Nagy-Britanniában. Ott mintegy 4—5 milliónyi snookerest tartanak nyilván, persze nagyobb hányaduk amatőr. A snookerasztal mérete 4x2 méter. Négy sarkában, illetőleg hosszú olda­lának a közepén található, összesen hat lyuk. A játékot 22 golyóval játsszák: 15 piros (1 pontot ér), 1 sárga (2 pont), 1 zöld (3 pont), 1 bar­na (4 pont), 1 rózsaszín (6 pont) és egy fekete (7 pont), valamint egy fe­hér. SNOOKER-szabályok: a fehér golyó segítségével előbb egy piros, majd egy színes golyót a hat lyuk valamelyikébe lök a játékos. Amíg a piros golyó az asztalon található, addig a színeseket visszahelyezik eredeti pozíciójukba. Ha a pirosak elfogynak, akkor a színesek már nem kerülnek az asztalra. Snooker pozíció: az egyik versenyző' olyan állást hagy az ellenfélnek (értsd a golyók elhelyezkedése az aszta­lon), hogy az a fehér golyóval már nem tudja egyből eltalálni a pirosat, tehát nem tud pontot szerezni. A sportág eddigi legnagyobb alak­ja az angol Rex Williams, aki 1968 és 1983 között őrizte a világbajnoki cí­met, s azóta is ő tartja az élő világcsú­csot 147 ponttal. Csehszlovákiában és Magyarországon is mind a férfi, mind női snookerbajnokságot évente rendeznek. Világbajnokság kétéven­ként van. Legközelebb a curlingró'l és a díj­ugratásról lesz szó. (détok)

Next

/
Oldalképek
Tartalom