Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-16 / 219. szám, szerda

1992. SZEPTEMBER 16. ÚJSZÓi SPORT PLUSZ 10 KEVIN YOUNG EVE Lassan befejeződik az atléták szabadtéri idénye. Ezt mi sem jelzi egyértelműbben, mint hogy már az atlétikai Mobil Grand Prix-sorozatnak Is utána vagyunk. Persze nem a Torinóban rendezett finálé volt az 1992-es év nagy eseménye, hanem a genovai fedettpályás Európa-bajnokság által felvezetett, majd Barcelonában, a nyári olimpián kicsúcsosodó seregszemle számított a legkomolyabb erőpróbának. Összességében elmondható: csupán kevés versenyzőnek adatott meg kiegyensúlyozott és kimagasló sikersorozat. Olyan nagy sztárok buktak el az idén, mint Michael Johnson, Leroy Burell, Szergej Bubka és részben Carl Levis. Bubka teljesítménye libikókához hasonlatos: egyszer fenn és egyszer lenn. Először Barcelonában nem vitte át az alapmagasságot, majd Padovában ugrott egy világcsúcsot, s legutóbb Torinóban ismét leszerepelt. .Nagy,riválisa, Gataullin meg is vádolta őt: vele szemben részlehajlók a rendezők, a megengedett két percnél több előkészületet engedélyeztek neki. Ez érthető, ha világcsúccsal honorálja a szervezők jóindulatát. Viszont a nagy világversenyéken már betartják a szabályokat, ez magyarázhatja Bubka „nyögve- nyelős" sikereit és kudarcait—állítja ellenfele. Hasonló cipőben jár a jamaicai gazalla, Merlene Otley is, Az olimpiák és a világbajnokságok örök ezüst- és bronzérmese a 100 és 200 " méteren; ellenben a nagydíjakon, gálákon, bemutató jellegű viadalokon káprázatosan versenyez. Torinóban is biztosan verte vissza Privalova és Torrence rohamét s nemcsak a 200 m-es döntőt, hanem e táv összetett pontversenyét is megnyerte. Carl Lewist persze nem lehet egyértelműen a vert mezőnybe sorolni. Ahhoz túl szépen csillog két barcelonai aranyérme. Viszont a 100 m-en már korántsem olyan meggyőző afőlénye, mint régebben. A Mobil Grand Prix-sorozaton Koppenhága után Torinóban újra vereséget szenvedett honfitársától, Dennes Mitchelltó'l. Pedig „King" Carl új, meglehetősen csicsás futómezben kápráztatta el ellenfeleit és a nézőket egyaránt, ám ez sem szorította le idejét 10 másodperc alá. Igaz, a brit Linford Christie, e táv újdonsült olimpiai bajnoka ennek ellenére tart a veie való megmérettetéstől. Visszalépése miatt elmarad kettejük szeptember 19-re beígért futópárbaja, mondván, majd jövőre, hazai pályán a nézők támogatása mellett hajlandó Lewisszel összemérni gyorsaságát. Az Egyesült Államok szinte dúskál a kiváló futókban. Ha egyikük-másikuk gyengébben is szerepel, mindig akad egy újabb, aki feledteti a többiek botiadozását. Az idén szintén így történt: Bureli, Mitchell, Johnson kudarca mellett Kevin Young félelmetes teljesítménye még inkább szembetűnőbb. A 400 m-es gátfutásban az olimpiai döntőben megjavította Edwin Moses közel tízéves rekordját, s azóta sem talált legyőzőre. Hogy formája mennyire kiegyensúlyozott, igazolja: olyan fölénnyel nyerte az idei Mobil Grand Prix sorozat 400 m-es gátfutásának viadalait, hogy nemcsak távja, hanem az egész férfi mezó'ny legeredményesebb atlétájának bizonyult. Külön fejezet Javier Sotomayor idei szereplése. Nála nem a formaingadozás okozott gondot, hanem a politika. A kubai magasugrót, aki évek óta a legjobbnak számít sportágában, Szöulban a bojkott akadályozta meg az éremszerzésben, Barcelonában biztosan végzett az élen, s most Torinóban csak azért nem versenyzett Sjöbergékkel, mert Fidel Castro, Kuba vezére megparancsolta neki: ne utazzon sehová, hanem kapcsolódjon be a havannai forradalmi ünnepségosozatba... Az olimpia után általában viszszaesik a teljesítmény, ritkulnak a zajos sikerek. Az idén úgy látszik, tele vannak energiával a sportok királynó'jének alattvalói; Barcelona óta öt új világcsúcsot állítottak fel az atléták. Elmondható: 1992ben megérdemelten hajtják „téli álomra" fejüket a legnagyobb sportág képviselői. (só) SZABÓ ATTILA: „NEM VAGYOK CSALODOTT" A kajakozó Szabó Attila éremesélyesként utazott Barcelonába, a nyári olimpiai játékokra. Nem csoda, hiszen négy éve 500 m-en a 6., a kétszeres távon pedig a 7. helyen ért célba. Világbajnokságokon sorra nyerte az érmeket, és 1989-ben Plovdivban — igaz nem olimpiai számban —10 ezer méteren aranyérmet szerzett. Azonban a katalán fővárosban nem úgy sikerült az 500 m-es verseny, ahogyan Attila szerette volna, nem került a döntó'be. A kajak négyes tagjaként javított: az egység csak egy hajszállal maradt ie a dobogóról. Szülővárosában, Komáromban találkoztunk. Gondterheltnek látszott, építkezik, rengeteg a tennivalója. Mégis szakított időt egy kis csevegésre. • Több mint egy hónappal az olimpia után hogyan értékeled barcelonai szereplésed? — Már többen kérdezték, csalódott-e vagyok azért, mert a sprintszám a vártnál lényegesen gyengébben sikerült. Ismét elmondom, nem vagyok csalódott, s már többszőr hangsúlyoztam, hogy 500 méteren 10—15 versenyző tartozik a világ közvetlen élvonalába. Legtöbbször a pillanatnyi forma dönt, s egy rossz rajtnak már komoly következményei vannak. Példa erre Gyulay Zsolt, Szöul bajnoka, aki éppen hogy csak kvalifikálta magét a fináléba, ott viszont már egy egészen más Gyulay lapátolt. • Korábban az 500-on és az 1000 m-en is rajthoz álltál. Nem próbálkozol meg ismét a hosszabbik távon? — Ez fel sem merült bennem, az 1 km-en közel sem tudom azt nyújtani, mint féltávon. Nekem specialitásom a sprint és emellett az ötkarikás játékok műsorában nem szereplő 10 000 m. A kajak négyestől viszont nem várt a szakvezetés különösebb eredményt, erre viszont alaposan rácáfoltak, s az ausztrálok szinte centiméternyi előnnyel lehettek dobogósok. Már tavaly szóltak a fiúk (Turza, Kadnár, Érban), hogy üljek be velük a kajakba. Ekkor még nemet mondtam, az idén viszont úgy döntöttem, megpróbálom. A vártnál jóval gyorsabban ment a hajó, de az igazat megvallva, mi sem reméltük, hogy még dobogósok is lehetünk. Hiszen ez volt összesen a harmadik versenyünk! Azt hiszem, érünk el mi még ennél jobb helyezéseket is, hiszen mellettem három húsz éves rendkívül tehetséges és szorgalmas srác ül a hajóban. • Barcelona után biztosan egy kicsit kiengedtél? — Egy hónap teljes kikapcsolódás következett, erre szüksége is van a fáradt szervezetnek. A napokban kezdtem el az edzéseket, ugyanis szeptember 26-án Milánóban kerül sor egy bemutatóra, ahol világsztárok egész sora vesz részt, s nem szeretnék leégni... • Mikor kezded el a felkészülést a következő' szezonra? — Október első felében elkezdődik a komoly munka. Minden erőmmel a világbajnokságra összpontosítok, szeretném feledtetni az 500 mes kudarcot, emellett természetesen a négyes tagjaként is éremre törünk. Persze a 10 000 m-et sem hagyom ki, azt hiszem, azt utóbbi két számban van a legtöbb esélyem. • Eddig a prágai Oukia sportolója vagy, bár sok időt töltesz Komáromban. Úgy tűnik, már csak idő' kérdése az ország kettéválása, melyik klubnál folytatod pályafutásod? —• A szövetség vezetői közölték, jövőre még minden bizonnyal közös csapattal indulunk a világbajnokságon. A Duklánál Souček, Komáromban pedig Soós Tibor edző irányítása mellett dolgozom, minden probléma nélkül. Hogy hol folytatom, még véglegesen nem döntöttem, de alighanem szülővárosomban kajakozom tovább. • A beszélgetés elején említetted, építkezel. — A neheze szerencsére már megvan, mártetőalattállaház, csak a belső munkálatok vannak hátra. Bízom benne, mihamarabb beköltözhetünk... (szabó) Amikor még a dobogó legtetején állt... (Major-felv.) A MILLIOMOS TYSON 65 CENTES ORABERE A rácsos ablakon át csak néhány fénysugár jut a cellába. A mosdótál, a kis polc, a vas ágy komor árnyékot vet a szobára. Egész éjjel világít az égő', mintha be akjarná mutatni a spártai életmódot a nem egészen kilenc négyzetméteres helységben. Amikor 23.30 órakor az Indiana állambeli Youth Center Plainfieldben kialszik a fény, MIKE TYSON, a 922 335-ös számú fegyenc leteszi egyetlen luxusholmiját, a walkmant és aludni akar. De nem tud. Csak hánykolódik az ágyon. Már négy hónapja nélkülözi a szabadságot, a szabad mozgást, a luxust. És főleg a nőket, akiknek mindig kereste a társaságát (egy 18 éves szépségkirálynő-jelölt lett a végzete; megerőszakolta és most bűnhődnie kell). A monoton életmód az őrületbe kergetheti. Minden napja egyforma, kemény és könyörtelen szabályok szerint zajlik az élete. Reggel hatkor ébresztő, fél órával később reggeli, az iskola pontosan nyolckor kezdődik (Tyson szeretné elvégezni a középiskolát), 11.30 órakor ebéd, utána 12.30-tól 16-ig meló; vacsora előtt két óra „szabadfoglalkozás". A cellákat 22 órakor zárják, villanyoltás 23.30-kor. Igy van ez naponta, hétfőtől hétfőig. „Ha elhagynám magam, ó'rültként mennék ki innen — mondjaTyson. — Ezért minden szabad percet kihasználok, hogy karbantartsam fizikai kondíciómat. Sokat futok a börtönudvaron, naponta 600 fekvó'támaszt végzek és tanulmányozom a Koránt, amely segít elviselni a fegyház szörnyűségeit." Az 1494 börtöntárs közül senki sem vágódik hanyatt, ha elmegy mellettük az egykori nagy ökökvívóbajnok. Csupán egyetlen elismeréssel illetik a profi ring híres bokszolóját: Bossnak nevezik. Clarence E. Trigg börtönfelügyelő: „Természetesen tudjuk, kihez van szerencsénk. Nekem már sok fegyenccel volt dolgom, és Mike Tyson is csak egy közülük. Nincsenek privilégiumai. Ellenkezőleg. Minden mozdulatát éberen figyeljük. Tyson úr még nem fogta fel teljesen, hogy már nem szabad ember. Amikor szidalmazta egyik őrünket, 38 napos szigorított zárkát kapott, de börtöntársai közbenjárására végül csak 15 napot töltött ott." „Kiprovokáltak. Mondtam valamit, és már össze ís jött a balhé" — magyarázta Tyson tömören az esetet, melynek következtében két héttel később szabadul. Nehezen veti alá magát a szigorú rendszabályoknak, lépten-nyomon korlátokba ütközik. Előre be kellett jelentenie azt a 20 személyt, akikkel találkozhat a börtönben. De csak velük! A látogatások időben korlátozottak —• havonta maximálisan 10 óra. A telefont (a raboknak 8 készülék áll rendelkezésükre) naponta csak 10 percig használhatja, a hívott fél számlájára beszélhet. Az az ember, aki dollármilliókkal rendelkezik, a börtönben végzett munkájáért 65 centes órabért kap. A fegyház kantinjában elvásárolhatja a pénzt, de nem személyesen; a kért árutfelírja egy nyomtatványra, és hozzák. Nehéz csodálkozni Tyson szavain: „A büdös életben nem feledem ezt a helyet..." Ügyvédje ugyan mindent megpróbál, hogy mérsékeljék Tyson 6 éves büntetését, de... Probléma az a tény (is): senki sem tudja, mennyi pénz is van az egykori bokszvilágbajnok számláján. Azt beszélik, Don King menedzser mind elsikkasztotta. Tyson: „Don arrogáns, ellenőrizhetetlen, és kizsákmányolt. De az én emberem. Hetven-, vagy húszmillió van a számlámon? Számít ez? Kérdezi-e valaki, hogy mennyi pénze van Rockefellernek vagy "Magic" Johnsonnak? Senki sem tudja pontosan. Nekem sincs fogalmam..." Arra a kérdésre, mit kíván csinálni, ha szabadul, így válaszolt: „Semmi esetre sem fogok bokszolni. De bármihez is kezdtek majd, mindenben a legjobb leszek, nincs szükségem az ökölvívóbajnok dicsó'ségére. Csak már legyen vége ennek a rossz álomnak..." (tv) ÉRDEKES SPORTÁGAK FOCI A JEGEN, KOCSMAFÜSTOS ELEGANCIA Mióta az égi csatornák, azaz a műholdas tévéadások jóvoltából jelentősen bővült a televízió sportkínálata, a hatalmas választék a sportkedvelők számára új korszakot nyitott, mivel számos olyan sportággal találkozhatnak, amelyről eddig kevesebbet tudtak, amelyek az európai ember számára alig voltak ismertek. Uj sorozatunkkal ebben a gazdag és ismeretlen világban való eligazodáshoz szeretnénk egy kis segítséget nyújtani. Öt héten át összesen tíz (sorozatonként kettővel) «ismeretlen» sportággal ismerkedhet meg a tisztelt olvasó. Természetesen nem ateljesség igényével, hiszen valamennyi sportról akár könyvet is lehetne írni, annyi témát kínál, szabályzatával, versenyrendszerével. Reméljük azonban, hogy kis kalauzunk segítségével érdekesebb, s érthetőbb lesz a nézők számára a közvetítés. Jó szórakozást! Bandy, azaz a jéglabda Talán a bandy lehet a jégkorong őse. Vagy a csoda tudja... Talán csak a foci megszállottjai nem bírták nélkülözni kedvenc játékukat télen s jégre vitték azt. A bandy egyébiránt hokiütőt jelent, magyarul azonban jéglabdának hívjuk. A természetes jégen kialakított pálya megegyezik a focipálya méreteivel (90—110 méter hosszú, 54—65 m széles), a pályát 12—15 centiméter magas palánk övezi, a kapuk 3,5 m magasak és 2,1 m szélesek. A labda parafából készül, súlya kb. 60 gramm, az ütő formája hasonló a gyeplabdaütó'éhez (hossza 120 cm, súlya45 dkg). A játékot — csakúgy mint a labdarúgást—tizenegyen (egy kapus, 10 mezőnyjátékos) játsszák. S még egy hasonlóság a focival: a játékidő 2x45 perc (nőknél 70 perc). A jégkorongtól gyökeresen elüt a bandy abban, hogy itt tilos az ellenfél játékosát meglökni (nincs tehát látványos és hatásos bodicsek), testtel, lábbal, kézzel vagy ütővel feltartani, a labdát lábbal vagy korcsolyával továbbítani. Egy érdekesség, ami sem a labdarúgásban, sem pedig a jégkorongban nem található, a labdát csak a kaputól 17 méteres félkörön kívül eső' területről lehet kapura lőni. A sportág a múlt század nyolcvanas éveiben jelent meg, azokban az országokban, ahol a hoki is népszerű, eredete ismeretlen, nemzetközi szövetsége 1955-ben alakult. Csehszlovákiában csak néhány fanatikus csapat jóvoltából él a bandy, de Magyarországon az 1990/91 -es szezontól kezdve újjáéledt, bajnokságot is rendeznek, Tavaly már a nemzetközi bandyélet eseményeibe is bekapcsolódott a magyar válogatott. Snookér, avagy biliárd A sportkedvelők tudatában a biliárd sokáig alig jelentett mást, mint füstös kocsmák békés játszadozását, sörmeccseket, de semmi esetre sem elegáns, csokornyakkendős urak sportszerű csatáját. Aztán jött az Eurosport, ahol a műsor egyik legbiztosabb és legnépszerűbb része lett a biliárd, egész pontosan a snooker. Ahol aztán tényleg elegáns, csokornyakkendős urakat láthattunk hatalmas biliárdasztalok mellett, akik boszorkányos ügyességgel küldözgették a golyókat a lyukakba. Azonnal kiderült, hogy ennek vajmi kevés köze van a füstös kocsmameccsekhez, s az is nyilvánvalóvá vált, ott, ahol jelen van a televízió, jelen van a pénz is, s ezzel együtt a profizmus is. Manapság hozzávetőlegesen 600 profi snookerjátékost jegyez a szakma. A játék — mivelhogy angol találmány — a Brit Nemzetközösség tagállamaiban népszerű, s leginkább Nagy-Britanniában. Ott mintegy 4—5 milliónyi snookerest tartanak nyilván, persze nagyobb hányaduk amatőr. A snookerasztal mérete 4x2 méter. Négy sarkában, illetőleg hosszú oldalának a közepén található, összesen hat lyuk. A játékot 22 golyóval játsszák: 15 piros (1 pontot ér), 1 sárga (2 pont), 1 zöld (3 pont), 1 barna (4 pont), 1 rózsaszín (6 pont) és egy fekete (7 pont), valamint egy fehér. SNOOKER-szabályok: a fehér golyó segítségével előbb egy piros, majd egy színes golyót a hat lyuk valamelyikébe lök a játékos. Amíg a piros golyó az asztalon található, addig a színeseket visszahelyezik eredeti pozíciójukba. Ha a pirosak elfogynak, akkor a színesek már nem kerülnek az asztalra. Snooker pozíció: az egyik versenyző' olyan állást hagy az ellenfélnek (értsd a golyók elhelyezkedése az asztalon), hogy az a fehér golyóval már nem tudja egyből eltalálni a pirosat, tehát nem tud pontot szerezni. A sportág eddigi legnagyobb alakja az angol Rex Williams, aki 1968 és 1983 között őrizte a világbajnoki címet, s azóta is ő tartja az élő világcsúcsot 147 ponttal. Csehszlovákiában és Magyarországon is mind a férfi, mind női snookerbajnokságot évente rendeznek. Világbajnokság kétévenként van. Legközelebb a curlingró'l és a díjugratásról lesz szó. (détok)