Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-16 / 219. szám, szerda

HIREK -VELEMENYEK PRO ÉS KONTRA VÉLEMÉNYEK A BUNDESBANK DÖNTÉSÉRŐL BÉCSI HATÁROZAT: AUSZTRIA CSAK HÁBORÚS MENEKÜLTEKET FOGAD BE Német kormánytényezők, vállal­kozói körök, csakúgy, mint a nyugati ipari államok egyértelműen pozití­van fogadták azt, hogy Németor­szág csökkentette a kamatlábat, hangsúlyozva: ez elősegíti a világ­gazdaság meggyengült konjunktúrá­jának az élénkítését. Ugyanakkor e lépés kapcsán kétségek is felme­rültek: milyen mértékben volt függet­len a Bundtesbank e döntés során, . nem engedette-e a politikai nyomás­nak. A kamatcsökkentésről szóló döntés címzettjei, vagyis a többi né­met bank nagyon tartózkodóan rea­gált. Nem bizonyosak ugyanis ab­ban, hogy a hitelek olcsóbbá tétele következtében nem nő-e meg aránytalanul a hitelek iránti igény és sikerül-e Németországnak megőriz­nie a pénzügyi stabilitást, aminek egyébként a Bundesbank előnyt adott a rövid távú konjunktúrális ef­fektusokkal szemben. Az utóbbi négy esztendőben, amikor az NSZK-ban a kamatláb növekedett, a Bundesbank állandóan pénzügyi stabilitást követelt, a gazdasági nö­vekedés csökkenésének a veszélye ellenére. A Bundesbank hétfői döntésére pozitívan reagáltak a valutatőzsdék. Azonban a szakértők nem biztosak abban, hogy a dollár árfolyamának azonnali emelkedése tartósnak bi­zonyul-e. Arra mutatnak rá, a Bun­desbank akarva akaratlan a külföldi sürgetéseknek tett eleget a márka kamatlábának a csökkentésével, hogy általában élénkülhessen a gaz­dasági élet. A diszkontkamat csök­Már 130-an vannak azok az ere­detileg romániai németek, akik jelen­leg a szövetségi köztársaságban él­nek s visszakövetelik ezt a pénzt, amelyet a Ceausescu-rendszer ide­jén a Securitatenak kellett fizetni azért, hogy elhagyhassák Romániát. Ezt a Romania Libera című ellenzéki bukaresti napilap közölte tegnapi számában. Egyáltalán nem kis ösz­szegekről van szó: a Romániát el­hagyni szándékozókért németorszá­gi rokonaik 30 ezertől 80 ezer már­káig terjedő összeget fizettek, s ter­mészetesen a hitelező rokonok el­várják, hogy az érintettek lassan - Nem hiszem, hogy Szaddam megbukna, ha továbbra is a mostani intézkedéseket - az embargóra gondolok - alkalmazzák vele szem­ben. Igaz, az embargó keményen sújtja Irakot, de csak a népet, és nem magát a rendszert, Szaddam kormányát. Az iraki lakosság tényleg szenved, kevés az élelmiszer, a gyerekek nem jutnak tejhez. A boj­kott következményét Szaddam úgy ellensúlyozza, hogy megpróbálja maga mellett mozgósítani az embe­reket, el akarja hitetni velük, hogy a Nyugat a felelős a kialakult helyze­tért. Ahhoz, hogy Szaddamot és rendszerét megszorítsák, egyéb le­hetőségeket kell keresni, amelyeket eddig nem használtak ki. • Konkrétan mire gondol? - A Szaddam-rezsim ellen nem vezettek be igazi nemzetközi bojkot­tot, nem szigetelték el, gyakorlatilag szinte egyetlen állam sem szakította meg vele a diplomáciai kapcsolato­kat, és ha igen, azt Bagdad kezde­kentése 0,5 százalékkal 8,25 száza­lékra és a lombardkamat csökkenté­se 0,25 százalékkal 9,5 százalékra nyilvánvalóan inkább Theodor Wai­gel német szövetségi pénzügymi­niszter számára jelent megkönnyeb­bülést, mert a Nemzetközi Valuta Alap jövő heti washingtoni konferen­ciáján nem kell a „vádlottak padjá­ra" ülnie. A németországi aggodalmak ab­ból fakadnak, hogy a Bundesbank hétfői döntése után sikerül-e a 4 százalékos határ alatt tartani az inflációt. Ez volt az egyik fő oka annak, amiért a Bundesbank még júliusban utoljára emelte az alapka­matott. Ezt követően, augusztusban az infláció 3,5 százalékos volt, s csupán nagyon enyhe emelkedést mutatott. Bár Helmut Schlesinger, a Bundesbank elnöke azt állítja, hogy teljes mértékben kézben tudja tartani a pénzügyi politikát, mégsem tudta elkerülni azokat a szemrehá­nyásokat, amelyek szerint bankja Bonn és Párizs politikai nyomásá­nak engedett. A francia vállakozói és pénzügyi körök is üdvözölték tegnap a Bun­desbank kamatlábcsökkentését. Az ő optimizmusuk eredményeként a párizsi tőzsdén jelentős mértékben élénkült a tevékenység. A német pénzintézkedés begyűrűzött a va­sárnapi referendum (a maastrichti szerződésről) előtti kampányba. Maastricht ellenzői és hívei is meg­próbálják kihasználni a saját érveik alátámasztására. törlesszék ezeket a tartozásokat. Márpedig egy paraszt vagy egy mesterember számára, aki új életet kezdett Németországban, e váltság­díj visszafizetés azt jelenti, hogy - ha a családtagokat is számítjuk - egész életére eladósodott. Ezért az érintettek egy csoportja feljelentést tett a román bírósági szerveknél, s követeli a kifizetett összegek visszaadását azzal, hogy kikényszerítésük az akkor érvényes román törvények szerint is jogtalan volt. A legtöbb panaszt a Securitate temesvári parancsnoka ellen emelték. ményezte. A rezsim képviselői min­denütt ott vannak, beleértve az ENSZ-t is. Tehát politikailag és dip­lomáciailag nem szigetelték el, pe­dig szerintem ez hatékonyabb volna, mint csak a gazdasági bojkott. Hoz­záteszem, az iraki nép így egyrészt a rezsim áldozata, másrészt a gaz­dasági bojkotté. És a másik: Szaddam a hetve­nes-nyolcvanas években olajdollá­rok tízmilliárdjait fektette be, helyez­te el, szinte mindenütt a világon. Azért életképes a rendszer mind a mai napig, mert ez a pénz a ren­delkezésére áll. De hiszen ki lehetne nyomozni, hogy hol vannak e hatal­mas összegek és zárolni kellene azokat. Mindebből én azt a követ­keztetést vonom le, hogy a külföld részéről nem is volt igazi akarat Szaddam eltávolítására. • És belülről? Északon a kur­dok, délen a síiták harcolnak Szaddam ellen. Egy enné! is na­Hétfőn este Bécsben ülést tartot­tak a tartományok képviselői az osztrák belügyminiszterrel, s ezen az úgynevezett menekültügyi csúcs­konferencián határozták meg Auszt­ria további eljárását a boszniai me­nekülthullámmal kapcsolatban. A döntés értelmében az elkövetkező napokban a határokon szigorítják az ellenőrzést. Ausztria a jövőben csak a kifejezetten háborús menekülteket lesz hajlandó befogani. A határelle­nőrzést elsősorban a volt Jugoszlá­viából érkező olyan személyekkel szemben szigorítják, akik macedón Berlinben tegnap megnyílt a Szo­cialista Internacionálé 19. kongresz­szusa. A tanácskozáson 130 ország 180 szocialista és szociáldemokrata pártjának küldöttei vesznek részt. A háromnapos fórum egyik legfon­tossabb témája a kommunizmus bu­kása utáni közép-európai fejlődés. Ezen kívül a küldöttek figyelmének középpontjában áll majd a szociál­demokrácia helyzete változó vilá­gunkban, foglalkozni kívánnak olyan témákkal, mint a világgazdaság és hatása a szociális igazságosságra, a környezetvédelem, valamint az gyobb, össznépi felkelésnek van valamilyen esélye? - Nincs. Szaddam katonailag ala­posan felkészült minden belső elle­nállás letörésére. Az öböl-háború­ban nem hogy megsemmisétették volna az iraki hadsereget, de érintet­lenül hagyták a több tízezer elitkato­nából álló Köztársasági Gárdát, amely közvetlenül Szaddamnak van alárendelve. A másik ok: az irakiak rettenetesen csalódtak a nemzetkö­zi közösségben és főleg az USA­ban, mert tavaly, amikor felkeltek a diktátor ellen, magukra maradtak. A Nyugat csak hitegette őket, csak ígérgette a támogatást. • Minek köszönhette Szaddam viszonylagos népszerűségét az arab világban? - Bizonyos körök az arab álla­mokban úgy vélik, hogy a fő ellent­mondás az arabok és a Nyugat között húzódik. Ezek minden táma­dást - a Szaddam ellenit is - az arab nemzet elleni támadásnak tekinte­nek. Nem veszik figyelembe, hogy Szaddam sosem nézte sem Irak, sem az arabok érdekeit, hanem csak a személyes ambícióit. • Tehát a pánarab nemzeti ér­zés erösebb a demokratikus el­veknél? - Úgy vélem, ez az utóbbi egy évben változott. Mára már csökkent a Szaddam-párti arabok tábora, és így Szaddam az arab világban is mind jobban elszigetelődik. útlevéllel rendelkeznek, s akiket szervezett csoportok szállítanak a határra, azokra a menekültekre is, akiket egyes nyugati államok küldtek vissza azért, mert lejárt a vízumuk. A már Ausztriában tartózkodó me­nekülteket részlegesen felosztják egymás között, hogy megkönnyítsék a túlzottan leterhelt tartományok dol­gát. A tanácskozás résztvevői leszö­gezték: Ausztriának már csak na­gyon korlátozott kapacitások állnak rendelkezésére az új menekültek fo­gadására. Észak és Dél között mélyülő sza­kadék. Holnap választják meg a Szocia­lista Internacionálé új elnökét, ezt a tisztséget valószínűleg Pierre Mauroy volt francia kormányfő tölti majd be. A kongresszusnak dönte­nie kell 20 új párt felvételéről, több­nyire a keleti tömb posztkommunista országairól van szó. A Szocialista Internacionálé vendégeként mára várják Berlinbe Mihail Gorbacsovot is. A tanácskozáson részt vesz a csehszlovák szociáldemokrácia küldöttsége, Jiŕí Horák vezetésével. • Egyesek mégis támogatják Bagdadot, megsértik az embar­gót, mint például Jordánia. - Az embargót Törökország is megsérti, pedig nem arab állam. Bizonyos körökben az üzleti érdekek előbbrevalóak az ENSZ-határoza­toknál. Szerintem Jordánia és Törö­kország sem sérthetné meg az em­bargót, ha befolyásos nyugati körök nem hunynák be a szemüket, ha nem fűződne érdekük a Szaddam­rezsim életének meghosszabbításá­hoz. Nem azt mondom, hogy ezek Szaddamot támogatják, de addig meg akarják őt tartani, amíg meg nem találják az utódját, azt, aki ne­kik, tehát e nyugati köröknek meg­felel. • Milyen megoldást lát ön? - Semmi esetre sem vagyok a katonai megoldás híve. Sem kívül­ről, sem belülről, mert az polgárhá­borút jelentene és csak az ártatlanok szenvednének. A hatalom békés transzformálásának a híve vagyok. Elsősorban legalizálni kell a most még illegalitásban működő politikai pártokat, s többpárti választásokon eldönteni, kié legyen a hatalom. • Gondolja, van annyira erös Szaddam ellenzéke, hogy akár kormányzásra is képes lenne? - Nem lehet tudni, hogy az ellen­zéki szervezetek mekkora tömegbá­zisra támaszkodhatnak, ezt csak a demokratikus választások mutat­nák meg. Tehát az általam említett politikai, diplomáciai és pénzügyi eszközökkel rá lehetne kényszeríte­ni Szaddamot a politikai reformok megkezdésére, a régen beígért többpártrendszer bevezetésére. MALINÁK ISTVÁN 1992. SZEPTEMBER 16. NÉHÁNY SORBAN K laus Kinkéi német külügyminiszter és Jifí Gruša, Csehszlovákia német­országi nagykövete hétföh Bonnban kh cserélték a jószomszédi és baráti együtt­működésről szóló szerződés ratifikációs okmányait. Ezzel érvényt szerzett a kétol­dalú dokumentum, amelyet február 27-én Írtak alá és tavasszal mindkét állam parla­mentje ratifikált. M ichal Kováč, a Szövetségi Gyűlés elnöke tegnap folytatta New York-i látogatását. Héttőn az Egyesült Államok egyik legnagyobb pénzügyi intézményé­nek, a Chemical Bank képviselőivel tár­gyalt, s ugyancsak megbeszéléseket foly­tatott a Morgan Stanley beruházási társa­ság vezetőségével. N émetország szövetségi kormánya lényegében kész hiteleket adni Izra­elnek. Ezzel segítenének a zsidó állam­nak megoldani a bevándorlók letelepedé­sével kapcsolatos problémákat - tájékoz­tatott a DPA hírügynökség. Jicchak Rabin izraeli kormányfő és Helmut Kohl kancel­lár hétfői tárgyalásai után. A DPA szerint Rabin mostani látogatása során azonban valószínűleg nem születik végső döntés a hitel megadásáról. LEJÁR ÁZ IDŐ Gyorsan telik az idő: már csak nyolc nap van hátra a védőbe­szédig A Time felvétele Pelé nem akar elnök lenni, az elnök meg nem akar menni. Brazília két hajdani csillagáról van szó - az egyik egykoron a futballpályán ra­gyogott, a másik, rövid ideig, a politi­ka színpadán. Az egyiket örömmel látnák az elnöki palotában, a mási­kat szívesen kiebrudalnák onnan. De Pelé nem hajlandó belépni a korrupció világába, ahol Fernando Collpr de Mello nyilván jól érzi ma­gát. Naná, hogy jól, egy halom dol­lárral körülvéve! A milliókat állítólag, mint aprócska figyelmességet fo­gadta el Paulo César Fariastól, vá­lasztási kampányának menedzseré­től, aki egy kissé megkopasztotta a kormányalapot. Jutott bőven Fari­asnak, a megvesztegetett elnöknek, a tékozló first ladynek, a hű titkárnő­nek, születésnapi show-ra..., amíg a hazai sajtó ki nem robbantotta a botrányt, míg csak Collorgate-ről nem kezdett beszélni a világ. Majd fellázadt a tömeg. Rio de Janeiro, Sáo Paulo, Brazília utcáin - ahogy arról szinte naponta tájé­koztatnak a hírügynökségek - ezrek tüntetnek, követelve annak az ál­lamfőnek a lemondását, akit két és fél évvel ezelőtt, paradox módon, épp a korrupció ellen meghirdetett harc miatt ültettek az immáron igen­csak labilis elnöki székbe. Collor tagad, cáfol és támad: az egész ügy egy vígopera, a botrányé­hes firkászok és a helyhatósági vá­lasztások előtt nyüzsgő ellenzékiek szerzeménye. Ám a tanúvallomá­sok, a lapokban is közzétett bizonyí­tékok után, Collor bánatára, keve­sen hiszik, hogy valóban vígoperáról van szó. Az elnöknek védekeznie és bizonyítania kell - hozta meg a dön­tést a szövetségi legfelsőbb bíróság. Csak majd nehogy ismét a hatal­muktól megfosztott mundérosok húzzanak hasznot a botrányból, (ug) ROMÁNIAI NÉMETEK KÖVETELÉSE Annak ellenére, hogy Szuhumiból kivonultak a grúz nemzeti gárda egységei, Abbáziában továbbra is nagyon feszült a helyzet. A köztársa­ság szinte egész területén ellenőrizhetetlen fegyveres csapatok tevé­kenykednek, újabb és újabb összecsapásokat provokálnak ki. Telefoto: TK SR/EPA MEGNYÍLT A SZOCIALISTA INTERNACIONÁLÉ 19. KONGRESSZUSA HÚSZ PÁRT VÁR FELVÉTELRE ÉRDEKE-E A NYUGATNAK SZADDAM ELTÁVOLÍTÁSA? BESZÉLGETÉS MUFID JAZAIRI IRAKI ÚJSÁGÍRÓVAL Másfél évvel az öböl-háború után Irak még mindig vezető téma a világpolitikában. Szünet nélküli harc folyik a bagdadi rezsim és a világszervezet között (gondoljunk az ENSZ-szakértők körüli huzavo­nákra), valamint Szaddam Husszein és George Bush között. Washing­tonban többször röppentettek fel híreket állítólagos Szaddam elleni sikertelen merényletekről és a Szaddam fizikai megsemmisítését célzó amerikai tervekről. Miért nem sikerült Szaddamot még mindig megdön­teni? Ezt kérdeztem Mufid Jazairitól, a pánarab Al-Hajat című napilap szakírójától, akivel a budapesti szlovák-magyar csúcstalálkozón ismer­kedtem meg. Jazairi úr iraki, de lapjának szerkesztősége Londonban van. Ezért külön érdekes, ahogyan egy Nyugaton élő, pillanatnyilag Közép-Európával foglalkozó iraki újságíró látja a problémákat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom