Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-15 / 218. szám, kedd

HÍREK-VÉLEMENYEK ÍÚJSZOM 1992. SZEPTEMBER 15. „MEGLEPETÉS" A NYUGAT! PIACON (Folytatás az 1. oldalról) értékével szemben további 3,5 szá­zalékkal revalorizálták. Az EK brüsszeli központjából ér­kezett hírek szerint a líra leértékelé­se az ezt követő németországi ka­' matláb-csökkentéssel együtt megle­petésszerűen hatott, jóllehet - mint említettük - a pénzpiac már várt rá. Persze, nem tagadják, hogy az EMS-be történő ilyen beavatkozás csak akkor hatékony, ha váratlan és meglepetés erejével hat. A tizenkgttek pénzügyminiszterei­nek szeptember 5-i, Bathban tartott tanácskozásán még azt állították, hogy az ÉMS-en belüli csereárfolya­mok módosítása nem jöhet számí­tásba. A miniszterek akkor főleg Né­metországra próbáltak nyomást gyakorolni kamatainak csökkentése érdekében. A németek azonban az olasz líra leértékelésétől tették füg­gővé ezt a lépésüket. S mivel az bekövetkezett, tegnap a németor­szági Bundesbank azonnal reagált: a. diszkontkamatot azonnali hatállyal 9,5 százalékkal, 8,25 százalékra csökkentette, a lombardkamatlábat pedig 0,25 százalékkal, 9,5 száza­lékra. Theo Waigel szövetségi pénzügyminiszter meggyőződését fejezte ki, hogy ezzel a lépéssel megteremtették Németország gaz­dasági növekedésének a feltételeit. A brit központi bank, a Bank of England bejelentette, hogy egyelőre nem számol az Egyesült Királyság­ban a kamatlábak csökkentésével. Abban a reményben, hogy a német­országi kamatcsökkentés nagyobb mértékű lesz, tegnap reggel, rövid­del kilenc óra után, 100 ponttal nőtt a londoni tőzsdén az FTSE index, majd a Bundesbanktól érkezett hír hallatán a részvények értéke azon­nal csökkenni kezdett. Az európai devizapiacokon ta­pasztalható idegesség a szakértők szerint közvetlenül összefügg a „Maastricht" ügyében Franciaor­szágban szeptember 20-án esedé­kes népszavazással. Bizonytalan­nak látszik ugyanis a szavazás ered­ménye, jóllehet a legújabb közvéle­mény-kutatási felmérések ádatai szerint a franciák mégis inkább az európai integráció híveit támo­gatják ... -p­CSEHSZLOVÁKIA SZAKADASA ÉS A SZUDÉTANÉMET KÉRDÉS Csehszlovákia megszűnésével bizony­talanná válik a német-csehszlovák szer­ződés. Még az sem biztos, hogy ezt megelőzően sor kerül a ratifikációs doku­mentumok cseréjére, vagyis, hogy ér­vénybe lép-e a szerződés - hangsúlyozta a Deutscher Ostdienst, a szudétanéme­tek Bonnban megjelenő bulletinje. Politikai dokumentumról van szó, nem olyan szerződésről, amely egy konkrét területre vonatkozna - állapította meg a hetilap Fritz Wittmannra, a Bundestag képviselőjére, a Szudétanémetek Honfi­társi Szövetségének alelnökére hivatkoz­va. „Ha Csehszlovákia kettészakad, ak­kor Németországnak, Szlovákiának és a Cseh Köztársaságnak vagy új szerző­dést kellene kötnie, vagy a meglevőt a kölcsönös kapcsolatokban használatos szerződésnek kellene nyilvánítani" -mondotta Wittmann. A Deutscher Ostdienst a továbbiakban aligha tartja „elfogadhatónak" hogy Szlo­vákia átvegye a szerződést, amely pre­ambulumában rögziti: az 1918-ban alapí­tott csehszlovák állam sohasem szűnt meg létezni. „Ezzel máris felmerül a Cseh Köztársasággal folytatandó újabb tárgya­lások kérdése. Ám a bonni diplomáciával szerzett eddigi tapasztalatok szerint a szudétanémetek nem nagyon bizhatnak ebben az útban", állapította meg a lap. Rámutatott továbbá: „Csehszlovákia megszűnésével véget ér a Szudéták fe­letti területi szuverenitása is, ezért a szu­détanémetek az önrendelkezéshez való jogra hivatkozva tiltakozhatnak az ellen, hogy a Cseh Köztársaság igényt tartson e terület feletti szuverenitásra. ELHALASZTOTT SEGÉLYAKCIÓ Az ENSZ vasárnap elhalasztotta annak a segélytervnek a megvalósítását,, amely szerint repülőgépekből dobtak volna le élelmiszerszállítmányokat a szomáliai falvakba. A világszervezet szerint a halasztást a hírközlő eszközök okozták. Az ENSZ attól tart, hogy a légi úton. történő humanitárius szállítmányokról szóló jelentések miatt az éhező szomáliaiak tömegesen útnak indulnak a kijelölt települések felé. Ez káoszt idézne elő és csak súlyosbítaná az emberek szenvedését. Szudán fővárosában, Khartúmban gyerekek tízezrei tüntettek vasárnap, hogy szolidaritásukról biztosítsák az éhező szomáliai gyerekeket. Az iskolások a szudáni főváros központi sugárútján gyűltek össze és közösen imádkoztak Allahhoz szomáliai testvéreik megmentéséért. RABIN NÉMETORSZÁGBAN TÁRGYAL IZRAEL ÉS SZÍRIA VITÁJA A GOLANRÓL Jicchak Rabin izraeli kormányfő, mi­előtt elutazott volna Németországba, a Tel-Aviv-i repülőtéren kijelentette: Izrael a Washingtonban felújított közel-keleti béketárgyalásokon nem óhajt megbeszé­léseket folytatni a Golan-fennsík vissza­adásáról, amíg Szíria nem mutat hajlan­dóságot a békekötésre. A kormányfő hangsúlyozta, Izrael addig nem vitázik a stratégiai fontosságú Golán jövőjéről, amíg Szíria nem magyarázza meg, mi­lyen békemegállapodást óhajt. Washingtonban tegnap délután kez­dődtek meg a tárgyalások, s a következő tíz nap alatt az izraeli küldöttség a jordán, a palesztin és a libanoni delegációval folytat megbeszéléseket. Közben Faruk Sara szíriai külügyminiszter tegnap ismét megerősítette: az izraelieknek a Bizton­sági Tanács határozataival összhangban ki kell vonulniuk az összes megszállt területről. Kairóban vasárnap befejeződött az Arab Liga külügyminisztereinek tanácsko­zása a közel-keleti békefolyamatról, vala­mint a Líbia és a Nyugat közti válságról. Faruk Sara elutasította a szíriai—izraeli békeszerződés megkötésének lehetsé­ges dátumáról szóló spekulációkat. Liba­non a tárgyalások során megismételte a hétén kezdődő többoldalú tárgyalások­kal kapcsolatos elutasító álláspontot. Vé­leménye szerint nincs értelme a bővebb körű tárgyalásoknak, amíg nem születik előrehaladás a kétoldalú megbeszélé­seken. Meglepetés nélkül fejeződtek be a Lí­biáról szóló megbeszélések is, ám a Liga ismételten felszólított a Tripolival szem­beni nemzetközi szankciók feloldására. A résztvevők néhány közelebbről meg nem határozott intézkedéseket fogadtak el, amelyekkel meg lehetne oldani a Loc­• kerbie-ügy miatt kialakult válságot Líbia és a Nyugat között. A múlt pénteken készült a felvétel: izraeli harckocsik a Golan-fennsíkon keresztül a szíriai határ felé tartottak, ahol nagyszabású hadgyakorlatot rendeztek. Az időzítés bizonyára nem véletlen... A DEMOKRATIKUS ERŐK ALAKÍTANAK KORMÁNYT THAIFÖLDÖN A második helyen a katonákat támo­gató Thai Nemzeti Párt végzett 76 man­dátummal, szövetségesének, a Szociális Akció Pártnak 20 mandátuma lesz. A kö­zelmúltban megalapitott Nemzeti Fejlő­dés Pártja, amelyet vezetője. Csaticsaj Csunhavan volt kormányfő centristának nevezett, 63 képviselői helyet szerzett. Anand Panjaratun leköszönő kormányfő szerint az új kabinet összetételével való­színűleg a Demokrata Párt vezetőjét, Csuan Likpajt bízzák meg. Zárás előtt kaptuk a hírt, hogy ez a jóslat bevált, a négy demokratikus párt vezetőinek tanácskozásán megállapod­tak egy kormánykoalíció létrehozásában. V an remény arra, hogy Nelson Mandela, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) vezetője és Frederik de Klerk dél-afrikai államfő ismét tárgyalóasztalhoz üljön. A té­ma egyelőre nem az új alkotmány,, az állam jövőbeni elrendezése volna - az erről folytatott párbeszédet jú­niusban szakította meg az ANC, az akkori boipatongi mészárlás miatt. Most az ANC csupán az erőszak megszüntetéséről lenne hajlandó tárgyalni, de még ez sem biztos. Persze már ez is valami, ha figye­lembe vesszük, hogy az ENSZ jú­liusban Cyrus Vance volt amerikai külügyminisztert küldte Pretoriába közvetíteni, s ő sem tudott semmit elérni. Július óta a rivális fekete szervezetek, az ANC és az Inkatha között több vgres összetűzés is volt, de egyik sem akkora, mint egy héttel ezelőtt Ciskei bantusztán határán. Aciskei katonai rezsim csapatai tüzet nyitottak a bantusztán felé tartó ANC-tüntetőkre, 30 ember meghalt, kétszáz pedig megsebesült. Az ANC a fehér kormányt és az államfőt teszi felelőssé, az pedig visszadobja a labdát, mondván: a tüntetők a hi­básak, nem volt engedélyük arra, hogy behatoljanak Ciskeibe. De Klerk államfő személyesen nem lehet felelős a feketék közötti vérfürdőkért, hiába állítja az ANC, hogy a kormány szítja a zavargáso­kat. így van ez a bantusztánok esetében is. Az igaz, hogy a ban­tusztánok a fajüldöző rezsim termé­kei, s ilyen alapon a mindenkori pretoriai kormányzatnak tényleg fe­lelősséget kell vállalnia a történte­kért, legalábbis olyan módon, hogy hozzá kell látnia a problémák megol­dásához. Ugyanakkor az ANC és Mandela felelőssége sem ha­nyagolható el. Ez a szervezet eléggé tévesen, «fgy ítéli meg a helyzetet, itt az ide­je annak, hogy nyo­mással, tömegakciók­kal megbuktassa a fe­hér kormányt, lega­lábbis maximális poli­tikai engedményekre kényszerítse. Ezért megszakították az át­meneti kormányról és az új alkotmányról folytatott tárgyaláso­kat az államfővel, aki egyébként nemzetkö­zi elismerést vívott ki magának azzal, hogy nem egészen 3 év alatt eltörölte az apartheid-rezsim ge­rincét alkotó törvé­nyeket. Mik azok a ban­tusztánok? A korábbi fajüldöző rendszer úgy adott némi lát­szatjogot a feketék­nek, hogy területi adminisztratív egységeket hozott létre a számukra. A bantusztánokról szóló törvény 1960-ban lépett érvénybe, s fokoza­tosan tíz ilyen ,,önkormányzati terü­leti egységet" állítottak fel. Ezek a Dél-afrikai Köztársaság területé­nek 15 százalékát foglalták el, s erő­szakkal telepítették oda a néger la­kosságot. Miért tiltakoztak a ban­tusztánok ellen a feketék? Mert nyíl­BANTUSZTÁNOK vánvalóan antidemokratikus intéz­kedésről volt szó, hiszen a bantusz­tánokat a legrosszabb, legterméket­lenebb vidékeken létesítették, meg­tiltották számukra, hogy elköltözze­nek onnan. A bantusztánok lakói, mivel a mezőgazdasági termeléshez nem voltak meg a feltételek, az ipar­városokba pedig nem engedték be őket, új „hazájukban" rosszabbul éltek, mint a külvárosi nyomortanyá­kon. A lényeg tömören: a feketék nem önkormányzatot kaptak, hanem rezervációkba telepítették, őket. Pretoria négy bantusztánnak úgymond teljes önállóságot adott, külön köztársaságnak kiáltva ki őket, de ezeket a nemzetközi közösség nem volt hajlandó önálló államok­ként elismerni. E négy bantusztán­köztársaság: Transkei, Bophuthat­swana, Venda és Ciskei. Ezekben él a fekete népesség egynegyede, a másik hatban az egyharmada. Ez utóbbiak önigazgatása korlátozott, Pretoria irányítása alá tartoznak. És most Ciskeiről. Területe 8 ezer négyzetkilométer, lélekszáma 900 ezer fő. Az úgynevezett köztársaság kikiáltása után Lennox Sebe lett az államfő, akit 1990 márciusában puccsal megdöntött Gqozo tábor­nok, s tavaly februárban megállapo­dást kötött a pretoriai vezetéssel arról, hogy a központi kormány is­mét átveszi a bantusztán folyó ügyeinek az intézését ós több mi­nisztériumnak az irányítását. És ez az, amiért Mandeláék Ciskei eseté­ben nem alaptalanul hárítják Preto­riára a felelősséget, és követelik, hogy de Klerk távolítsa el Gqozo tábornokot. Az ANC szerint ugyanis az említett szerződéssel Ciskei lát­szatönállósága is megszűnt. Kétségtelen, az ANC jogosan har­col a bantusztánok megszüntetésé­ért, hiszen azok diszkriminálják a fe­ketéket az egységes Dél-Afrikán be­lül. Nem lehet viszont egyetérteni az ANC módszereivel, az erőszakkal. Frederik de Klerk ugyanis már bizo­nyította, hogy vele lehet tárgyalni. MALINÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN F rancois Mitterrand francia államfő kiváló egészségnek örvend, an­nak ellenére, hogy pénteken prosztata­műtéten esett-át. A kórházi szobájából máris teljes mértékben folytatja államfői teendőinek ellátását - jelentette be tegna­pi rádiónyilatkozatában Pierre Bérégovoy kormányfő. Elmondta, Mitterrand-nak az a szándéka, hogy szeptember 20-án ami­kor az Európai Unióról szóló maastrichti szerződésekről népszavazást tartanak, a saját választási körzetébe, Chateau­Chinonba utazik, s ott adja le a szava­zatát. K özvélemény-kutatást végzett a Bild című német napilap, s az eredmények szerint a németek többsége azt szeretné, ha a bonni kormány is rendezne referendumot Maastrichtról. A felmérés során Németország nyugati és keleti részében összesen 10 ezer embert kérdeztek meg, s ezek 73 százaléka sür­gette a népszavazást. A következő ada­tok még érdekesebbek: egyértelműen 27 százalék mondott igent Maastrichtra, 30 százalék ellenezte, a megkérdezettek 42 százaléka pedig még nem tudott véle­ményt nyilvánítani. A dologhoz hozzátar­tozik: a német törvények nem teszik lehe­tővé a referendum meghirdetését, de az utóbbi napokban több politikus is követel­te, elsősorban a vasárnapra tervezett francia népszavazásra való tekintettel. T örökországban vasárnap súlyos összecsapások robbantak ki a kurd szeparatisták és a török biztonsági erők között az ország délkeleti részében. Az ankarai televízió beszámolója szerint összesen 41 ember veszítette életét. Hi­vatalos források szerint a konfliktust a Kurd Dolgozók Pártja robbantotta ki azzal, hogy fegyveresei aknavetőkkel tá­madtak meg Hakkari tartományban egy rendőrállomást. Az utóbbi hét nap folya­mán tehát összesen 99 ember vesztette életét a kurdok lakta török területeken. Mint ismeretes, az említett kurd párt 1984 óta küzd - fegyveres úton - a független Kurdisztán megalakításáért. Egyes sta­tisztikák szerint a nyolc esztendő alatt hozzávetőleg négy és fél ezer ember veszítette életét. H ajószerencsétlenség történt teg­nap az Égei-tengeren, Chiosz gö­rög sziget közelében. Felborult egy török hajó, amely iraki menekülteket szállított a fedélzetén. Athéni források szerint 29 személy tünt el, köztük 7 nő és 7 gyer­mek. Görögország őrhajókat és katonai helikoptereket küldött a katasztrófa helyszínére. R endkívül feszültté vált a helyzet a francia börtönökben, miután Aube tartományban, a Glairvaux börtön­ből nyolc fogoly megszökött. A szökés során egy fegyőrt megöltek. Tiltakozásul nehéz munkakörülményeik, valamint sze­mélyes biztonságuk veszélyeztetettsége miatt a 182 francia börtönből 130 fegyház őrei léptek a hét végén részleges, vagy teljes sztrájkba. A totális káosz megelőzé­se érdekében a. kormány rendőröket és katonákat irányított a börtönökbe. A kényszerintézkedések közé tartozik például, hogy elrendelték a látogatások tilalmát, megszüntették a postai szolgálta­tásokat és megtiltották a raboknak a zu­hanyozást. lölindez nagy elégedetlensé­get váltott ki az elítéltek körében, s több helyütt már ki is robbant a lázadás. B ukarestben tegnap a belügymi­nisztérium azt jelentette, Romá­niában jelenleg 30 ezer menekült és ún. illegális emigráns tartózkodik, ezek az emberek főleg a nyugati országokba akarnak menni. Annak ellenére,» hogy 1989 decemberében Romániában is megdőlt a kommunista rendszer, más országokkal összehasonlítva csak na­gyon kevesen folyamodtak menekültstátu­sért a román szervekhez. Amint a Rom­prest hírügynökség is megállapította: Ro­mánia nem célország az emigránsok szá­mára, hanem csupán tranzitállomás a Nyugat felé vezető úton. Főleg albánok, szomáliaiak, irániak, irakiak, és szudániak tartózkodnak jelenleg Romániában, s az utóbbi időben növekedett a kínaiak szá­ma is. V asárnap a Fülöp-szigeteken tűz­harc robbant ki a kommunista felkelők és a biztonsági alakulatok között. Életét vesztette (Bataan tartományban) Samal város rendőrparancsnoka és nyolc más személy. Egy másik tartományban, Misamis Ocidentalban, hasonló tűzpár­bajra került, sor, ott öt lázadó vesztette életét. A Fülöp-szigeteken a kommunista felkelő csoportok már huszonhárom éve folytatnak fegyveres harcot azzal a céllal, hogy marxista államot hozzanak létre. Az utóbbi időkben a kormány több ízben ajánlott fel nekik tárgyalásokat - ered­ménytelenül. Thaiföldön vasárnap tartották meg az idei második parlamenti választásokat, amelyek azoknak a demokrata párti erők­nek hoztak sikert, amelyek a májusi bang­kogi tüntetéseken szembeszálltak az ak­kori katonai kormánnyal. A nemhivatalos eredmények szerint a legsikeresebb a Demokrata Párt volt, amely a 360 tagú képviselőházban 79 mandátumot mond­hat a magáénak. Csaovalit Jongcsajut­nak, a thai hadsereg volt parancsnokának új, demokratikus pártja 52 mandátumot szerzett, az Igazságos Erő nevű párt pedig 44 helyet kapott a parlamentben. Csamlong Szrimuang, ez utóbbi párt vezetője volt a májusi kormányellenes tüntetések kezdeményezője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom