Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)
1992-08-10 / 187. szám, hétfő
SZELLEMI ERŐ, PÉNZ, ETNIKA • A mai embernek nincs annyi ideje az olvasásra mint valamikor. Következésképpen tömör, frappáns hírszerkesztést és publicisztikát igényel. A médiákban óriási a konkurencia, csak az maradhat talpon, aki képes kielégíteni az olvasó mind nagyobb és egyre sokrétűbb igényeit. (3. oldal) FÜGGETLEN NAPILAP Hétfő, 1992. augusztus 10. • Ára 2,80 korona XLV. évfolyam, 187. szám AKINEK SEMMIJE SINCS AZ KÖNNYEBBEN ELINDUL De az a borzasztó, hogy az eddig becsületesen dolgozók egyre-másra veszítik el az állásukat. Munkanélküliként pedig egyre nehezebben élnek. (5. oldal) MÁR SZERDÁTÓL: KÖZÉRDEKŰ TÖRVÉNYEK MMM Földügyben vannak gondjai? Tanulmányozza át a Szlovák Nemzeti Tanács erre vonatkozó törvényét, amely megkönnyíti a földek visszaigénylésévei, birtokba- vagy tulajdonbavetelevel kapcsolatos teendőket A vonatkozó jogszabály ismeretével a hivatalokkal szemben hivatkozási alapra tesz szert. Az említett SZNT-tŐrvényt szerdai számunkban közöljük Ugv , > n ielewk rŕv vény < nak összefoglalása. BEFEJEZŐDÖTT A XXV. NVÁRI OLIMPIA HASTA LA VISTA BARCELONA, WELCOME ATLANTA! SZOMBATON MAGYAR ÉS CSEHSZLOVÁK ARANYÉREM A barcelonai íjász fellobbantotta láng sem loboghat örökké. A nyitóünepséghez méltó befejezéssel került a katalán főváros a coubertini eszme krónikájába. Mint mindig, ezúttal is érvényes volt az ötkarikás jelmondat. Egyéniségek születtek, világsztárok váltak szürke mellékszereplőkké, ki így, ki úgy viselte a vereséget, tűrte a győzelmet. Van aki Barcelonában mártózhatott meg először a népszerűségben, mások keserű cseppekkel nyelhettek örömkönnyek helyett. Világrekordok dőltek meg, csúcsok születtek, centiméterek és ezredmásodpercek döntöttek arról, hogy az ismeretlenből királyt koronáznak-e, jogar, vagy koldusbot jut az indulónak. Tragédiák és komédiák játszódtak le medencében, lóversenypályán, vívópáston, kötelek között, két keréken, felemás korláton, zöld gyepen, palánkok alatt. Apropó, kosárlabda. Ugye egyre gondolunk, tisztelt olvasó: Jordanék példája megmutatta, néha dollármilliókat is el lehet felejteni, ha meg kell mutatni, ki, mit tud! Barcelona alaposan feladta a leckét a következő játékok házigazdájának. A centenáriumi olimpia - az amerikaiakat ismerve - bizonyára majd megfelel az elvárásoknak. Hasta la vista Barcelona, Welcome Atlanta! (Részletes olimpiai tudósításunk a 6. és 7. oldalon) i Duna •v : . : !«»!!!!, ä K : ' SWÍSí ií 5 5 tíí Mj ÍJIm^ • továbbra is apad..Hát csoda? (Méry Gábor felvétele) VÉGET ÉRT A MATICA SLOVENSKÁ KÖZGYŰLÉSE „ITT Ml VAGYUNK AZ URAK" TOMBOLT A TAPSVIHAR • VLADIMIR MECIAR SZERINT SEMMILYEN AUTONÓM TERÜLETEK KIALAKÍTÁSA NEM JÖHET SZÁMBA Szinte a szó valódi értelmében egybefolyt a Matica kétnapos tanácskozása. Pénteken este dr. Jozef Markuš ünnepi külsőségek között átvette a Szlovák Köztársaság szuverenitását kimondó nyilatkozat egyik, a Maticában letétbe helyezett példányát. Utána az örömünnepnek kijáró fényes fogadás következett, A másnapi vita hangulata egyre jobban felforrósodott. A pártokon, vallási különbségeken felülálló szervezet nemzeti programja ugyanis a szellemi értékgyarapításon túlmenően, a társadalmi élet valamennyi fontos területére kiterjedve megfogalmazza a nemzeti érdekképviselet szószólójának szerepét is. A vitában egyre inkább eluralkodtak a délvidéken' élő szlovákok helyzete miatti tiltakozások. Tárgyilagos vizsgálódást, alaposabb körüljárást érdemlő érvek is elhangzottak: így a DélSzlovákiában elhelyezkedni akaró szlovák szakemberekkel szembeni tartózkodás, a magyar nyelvtudás fennhéjázó megkövetelése, a szlovákok rendkívüli alacsony helyi képviselőtestületi részesedése stb. A hangsúly azonban mindinkább arra a fóbiaszerű végkövetkeztetésre helyeződött, hogy a dél-szlovákiai magyarság agresszivitása komolyan fenyegeti az ott élő szlovákok jövőjét. A felháborodás Milan Ferko írói felszólalásában kiváltképp magasra csapott. Kijelentette, hogy kisebbségi jogok szavatolására szükség van, de csak akkor^ha ezt az illető kisebbség lojalitásával kiérdemli. Márpedig a magyar kisebbség erről nem nagyon tesz tanúbizonyságot. Mennydörgésszerű tapstól kísérve harsogta a mikrofonba: ,, Igenis, vegyék tudomásul, hogy itt mi vagyunk otthon, itt mi vagyunk az urak." Érzelmi kitörésekkel teli hozzászólásban mondott köszönetet Katarína Valovičová, párkányi tanítónő, azért, hogy a kormány döntése értelmében városuk továbbra is - Štúrovo. Jozef Darmo sajtótörténész dezihtegrációs szerepet tulajdonít a magyar kisebbségi iskoláknak, mi(Folytatás a 2. oldalon) JAPAN MÁR SOSEM LESZ AGRESSZOR Nagaszakiban tegnap emlékeztek meg a város ellen intézett amerikai atomtámadás 47. évfordulójáról. Huszonötezer ember gyűlt össze, hogy kegyelettel adózzon a bombázás 70 ezer áldozata emlékének. Mijazava Kiicsi miniszterelnök kijelentette: Japán már sosem lesz agresszor. Ugyanakkor védelmébe vette a kormány tervét, hogy az ENSZ békefenntartó erőinek keretében egységeket küldjenek külföldre, konkrétan Kambodzsába. Japán ugyanis a kapituláció után lemondott mindennemű külföldi katonai akcióról, ám a parlament két hónappal ezelőtt, heves viták után, jóváhagyta azt a törvényt, amely az ENSZ-erők keretében lehetővé teszi a japán egységek külföldre küldését. Motosima Hitosi, Nagaszaki polgármestere a nagygyűlésen azt mondta, hogy az ország még mindig nem feledhette azokat a bűntényeket, melyeket a század első felében Dél- és Délkelet-Ázsiában, valamint a Csendes-óceán térségében követett el. Mint mondotta, az országnak alaposan el kell gondolkodnia egykori agressziói felett, imádkoznia kell azok 20 millió áldozatáért és készen kell állnia a kártérítésekre. SZÁMUNKBAN • Köbölkút! faluképek - ;, • - - : • . bo-- loj t. kapcsolatos kérdéseire iífSÖtosiaY: Baríolíí|i| : ::.. .. ' • ... ; * -Egy napot sem fognak . leölni?: ^ . -Mggöiíék- a-é ; . jiks: - Eltűnt egy karnic cigaretta :;MéQ.v8rték a isntiort MATOL VEGRE ÖNALLOAN í \ N OV ^ 1 Bármennyire is igyekszünk elkerülni a nagy szavakat, le kell írnunk, mert tény: a szlovákiai magyarság szempontjából mindenképpen sajtótörténeti nap a mai, amikor az Új Szót először jegyzi kiadóként a Vox Nova Részvénytársaság. Hosszú, buktatókkal teli úton, szívós munkával jutottunk eddig. Nyolcvankilenc novemberében országos viszonylatban is az elsők között néztünk szembe önmagunkkal, lapunk — kevés kivételtől eltekintve - dicstelen négy évtizedes múltjával. Tisztességesen bevallottuk, hol vétkeztünk, s miképp, megpróbáltuk levonni mindezekből a szükséges következtetéseket. Olvasóink bizalma, további támogatása mérhetetlen erkölcsi erőt jelentett azokban a nem könnyű órákban, hetekben, amikor igyekeztünk a múltat, önmagunk hibáit, vétkeit őszintén elismerve, s végre tisztességes, független napilapot kiadni. Az Új Szó 1990 elején állami vállalathoz került. Tudatosítottuk, hogy ez némi előrehaladást jelent, ám ez az állapot csak átmeneti lehet. Független napilap ugyanis semmiképp sem tartozhat állami tulajdonba, hiszen ilyen körülmények között nagy a veszélye a legkülönbözőbb politikai nyomásoknak. Mi is szembekerültünk ilyen jelenségekkel, de tiszta lelkiismerettel mondhatjuk el: nem használtunk föl egyetlen fillér állami támogatást sem, nem váltunk egyetlen párt, politikai mozgalom vagy más erő szócsövévé. Végre nem kiszolgálni akartunk, hanem a szlovákiai magyarságot igyekeztünk szolgálni legjobb tudásunk, tehetségünk szerint. E célok érdekében kerestük az önállósulás lehetősegeit Nehéz feladat volt, mert egy pillanatig sem akartuk kockáztatni az Új Szó létét. Lapunk 1988-ban többmillió korona veszteséggel zárt, s még nyolcvankilencben is elég nagy mértékben ráfizetéses volt. Ekkor újra olvasóink erkölcsi és anyagi segítségében bízva jelentős áremelést hajtottunk végre, mert a függetlenségnek bizony anyagiakban is pontosan kifejezhető ára van. Tisztelt olvasóink méltányolták törekvésünket, nem fordultak el tőlünk, döntő többségük vállalta a többletkiadásokat, köztük nagyon sok olyan nyugdíjas is, akinek bizony minden koronát, minden fillért jól be kell osztania. Lapunkról azonban ők sem mondtak le, ezért most is hálás szívvel mondunk köszönetet. A jelentős áremelés és a növekvő reklámbevételek eredményeképpen lapunk nyereséges lett, ám ez az összeg nagyobb befektetésekre semmiképpen sem elegendő. Erre viszont égető szükségg van, hiszen naponta húsz-harmincéves írógép-matuzsálemeken készítjük a kéziratokat, elsősorban az adminisztratív munkaerők megalázóan alacsony bért kapnak, nincs lehetőségünk arra sem, hogy korszerűsítsük a lap előállítását s végre megoldjuk az Uj Szó kelet-szlovákiai terjesztésének évtizedes gondjait. Ehhez és sok más tervünk valóra váltásá' hoz is sok pénz kell. Kiadónk, a Slovakopress tiszteletben tartotta lapunk függetlenségét, ám még állami vállalatként is szűkmarkúnak bizonyult: az Új Szó nyereségéből csak a legszükségesebb, valóban minimális beruházásokat hajtotta végre. Az összeg nagy része elveszett az ezerfejű, mesterségesen táplált bürokrácia telhetetlen gyomrában. Keresni kezdtünk hát olyan külföldi partnert, amely teljes mértékben szavatolja lapunk függetlenségét, s vállalja a fejlesztéshez szükséges beruházásokat. Német, angol és francia ügyfelekkel tárgyaltunk hosszasan s végül a világhírű francia Hersant csoportot választottuk. Májusban Párizsban írtuk alá az első dokumentumot, amely egyértelműen rögzíti, hogy a francia partner sikeres üzletkötés esetén teljes mértékben szavatolja az Új Szó szakmai függetlenségét. Innen kezdve fölgyorsultak és lelassultak a történések. Fölgyorsultak, mert a franciák rugalmas és céltudatos tárgyalópartnerek voltak, s mi naprakészen adtuk át a szükséges gazdasági adatokat. Egyszersmind lelassultak, sőt már-már drámaivá sűrűsödtek az események, mert a Slovakopress vezérigazgatója hetekig húzta-halasztotta a szükséges szerződés aláírását, nyilvánvalóan bizonyos politikai erők sugalmazására. Ezeknek a nyugtalanító heteknek a történetét okulásul meg kell majd írni. Többszöri sürgetést és sok-sok tárgyalást követően az elmúlt héten az állami szervek képviselői minden szükséges dokumentumot jóváhagytak, megtörtént a kiadói jog hivatalos átruházása is. Az Új Szót mától kezdve a Vox Nova Részvénytársaság adja ki, amelynek részvényese a már említett francia partner és az Új Szó szerkesztőinek munkaközössége. Lapunk kikerült az állami bürokrácia szorításából is, végre önállóan, szabadon írhatunk, szerkeszthetünk. Sokféle próbatétel, nagy munka vár reánk, ám erőnket megsokszorozza az a tudat, hogy most már valóban csak tőlünk függ, rászolgálunk-e tisztelt olvasóink bizalmára, érdeklődésére, képesek leszünk-e olyan színvonalas napilapot szerkeszteni, amelyben a demokrácia, magyarság, európaiság és sajtószabadság az értékrend fő pillére. Ma tehát mindenképpen új fejezet kezdődik lapunk történelmében. Hisszük: lesz erőnk, szakmai tudásunk ahhoz, hogy ezek a lapok erkölcsi szempontból tiszták, a politikai függetlenséget illetően pedig példamutatóak legyenek.
