Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-10 / 187. szám, hétfő

SZELLEMI ERŐ, PÉNZ, ETNIKA • A mai embernek nincs annyi ideje az olvasásra mint valamikor. Következésképpen tömör, frappáns hírszerkesztést és publicisztikát igényel. A médiákban óriási a konkurencia, csak az maradhat talpon, aki képes kielégíteni az olvasó mind nagyobb és egyre sokrétűbb igényeit. (3. oldal) FÜGGETLEN NAPILAP Hétfő, 1992. augusztus 10. • Ára 2,80 korona XLV. évfolyam, 187. szám AKINEK SEMMIJE SINCS AZ KÖNNYEBBEN ELINDUL De az a borzasztó, hogy az eddig becsületesen dolgozók egyre-másra veszítik el az állásukat. Munkanélküliként pedig egyre nehezebben élnek. (5. oldal) MÁR SZERDÁTÓL: KÖZÉRDEKŰ TÖRVÉNYEK MMM Földügyben vannak gondjai? Tanulmányozza át a Szlovák Nemzeti Tanács erre vonatkozó törvényét, amely megkönnyíti a földek visszaigénylésévei, bir­tokba- vagy tulajdonbavetelevel kapcsolatos teendőket A vonat­kozó jogszabály ismeretével a hivatalokkal szemben hivatko­zási alapra tesz szert. Az említett SZNT-tŐrvényt szerdai szá­munkban közöljük Ugv , > n iele­wk rŕv vény < nak összefoglalása. BEFEJEZŐDÖTT A XXV. NVÁRI OLIMPIA HASTA LA VISTA BARCELONA, WELCOME ATLANTA! SZOMBATON MAGYAR ÉS CSEHSZLOVÁK ARANYÉREM A barcelonai íjász fellobbantotta láng sem loboghat örökké. A nyitóünepséghez méltó befejezéssel került a katalán főváros a coubertini eszme krónikájába. Mint mindig, ezúttal is érvényes volt az ötkarikás jelmondat. Egyéniségek születtek, világsztárok váltak szürke mellékszereplőkké, ki így, ki úgy viselte a vereséget, tűrte a győzelmet. Van aki Barcelonában mártózhatott meg először a népszerűségben, mások keserű cseppek­kel nyelhettek örömkönnyek helyett. Világrekordok dől­tek meg, csúcsok születtek, centiméterek és ezredmá­sodpercek döntöttek arról, hogy az ismeretlenből királyt koronáznak-e, jogar, vagy koldusbot jut az indulónak. Tragédiák és komédiák játszódtak le medencében, lóversenypályán, vívópáston, kötelek között, két keré­ken, felemás korláton, zöld gyepen, palánkok alatt. Apropó, kosárlabda. Ugye egyre gondolunk, tisztelt olva­só: Jordanék példája megmutatta, néha dollármilliókat is el lehet felejteni, ha meg kell mutatni, ki, mit tud! Barcelona alaposan feladta a leckét a következő játékok házigazdájának. A centenáriumi olimpia - az amerikaiakat ismerve - bizonyára majd megfelel az elvárásoknak. Hasta la vista Barcelona, Welcome At­lanta! (Részletes olimpiai tudósításunk a 6. és 7. olda­lon) i Duna •v : . : !«»!!!!, ä K : ' SWÍSí ií 5 5 tíí Mj ÍJIm^ • továbbra is apad..Hát csoda? (Méry Gábor felvétele) VÉGET ÉRT A MATICA SLOVENSKÁ KÖZGYŰLÉSE „ITT Ml VAGYUNK AZ URAK" TOMBOLT A TAPSVIHAR • VLADIMIR MECIAR SZERINT SEMMILYEN AUTONÓM TERÜLETEK KIALAKÍTÁSA NEM JÖHET SZÁMBA Szinte a szó valódi értelmében egybefolyt a Matica kétnapos tanács­kozása. Pénteken este dr. Jozef Markuš ünnepi külsőségek között átvette a Szlovák Köztársaság szuverenitását kimondó nyilatkozat egyik, a Maticában letétbe helyezett példányát. Utána az örömünnepnek kijáró fényes fogadás következett, A másnapi vita hangulata egyre jobban felforrósodott. A pártokon, vallási különbségeken felülálló szer­vezet nemzeti programja ugyanis a szellemi értékgyarapításon túlme­nően, a társadalmi élet valamennyi fontos területére kiterjedve megfo­galmazza a nemzeti érdekképviselet szószólójának szerepét is. A vitában egyre inkább eluralkodtak a délvidé­ken' élő szlovákok helyzete miatti tiltakozások. Tárgyilagos vizsgáló­dást, alaposabb körüljárást érdemlő érvek is elhangzottak: így a Dél­Szlovákiában elhelyezkedni akaró szlovák szakemberekkel szembeni tartózkodás, a magyar nyelvtudás fennhéjázó megkövetelése, a szlo­vákok rendkívüli alacsony helyi kép­viselőtestületi részesedése stb. A hangsúly azonban mindinkább ar­ra a fóbiaszerű végkövetkeztetésre helyeződött, hogy a dél-szlovákiai magyarság agresszivitása komolyan fenyegeti az ott élő szlovákok jövő­jét. A felháborodás Milan Ferko írói felszólalásában kiváltképp magasra csapott. Kijelentette, hogy kisebbsé­gi jogok szavatolására szükség van, de csak akkor^ha ezt az illető ki­sebbség lojalitásával kiérdemli. Már­pedig a magyar kisebbség erről nem nagyon tesz tanúbizonyságot. Mennydörgésszerű tapstól kísérve harsogta a mikrofonba: ,, Igenis, ve­gyék tudomásul, hogy itt mi vagyunk otthon, itt mi vagyunk az urak." Érzelmi kitörésekkel teli hozzászó­lásban mondott köszönetet Katarí­na Valovičová, párkányi tanítónő, azért, hogy a kormány döntése ér­telmében városuk továbbra is - Štú­rovo. Jozef Darmo sajtótörténész dezihtegrációs szerepet tulajdonít a magyar kisebbségi iskoláknak, mi­(Folytatás a 2. oldalon) JAPAN MÁR SOSEM LESZ AGRESSZOR Nagaszakiban tegnap emlékeztek meg a város ellen intézett amerikai atomtámadás 47. évfordulójáról. Huszonötezer ember gyűlt össze, hogy kegyelettel adózzon a bombá­zás 70 ezer áldozata emlékének. Mijazava Kiicsi miniszterelnök ki­jelentette: Japán már sosem lesz agresszor. Ugyanakkor védelmébe vette a kormány tervét, hogy az ENSZ békefenntartó erőinek kereté­ben egységeket küldjenek külföldre, konkrétan Kambodzsába. Japán ugyanis a kapituláció után lemondott mindennemű külföldi katonai akció­ról, ám a parlament két hónappal ezelőtt, heves viták után, jóváhagyta azt a törvényt, amely az ENSZ-erők keretében lehetővé teszi a japán egységek külföldre küldését. Motosima Hitosi, Nagaszaki pol­gármestere a nagygyűlésen azt mondta, hogy az ország még mindig nem feledhette azokat a bűnténye­ket, melyeket a század első felében Dél- és Délkelet-Ázsiában, valamint a Csendes-óceán térségében köve­tett el. Mint mondotta, az országnak alaposan el kell gondolkodnia egy­kori agressziói felett, imádkoznia kell azok 20 millió áldozatáért és készen kell állnia a kártérítésekre. SZÁMUNKBAN • Köbölkút! faluképek - ;, • - - : • . bo-- loj t. kapcsolatos kérdéseire iífSÖtosiaY: Baríolíí|i| : ::.. .. ' • ... ; * -Egy napot sem fognak . leölni?: ^ . -Mggöiíék- ­a-é ; . jiks: - Eltűnt egy karnic cigaretta ­:;MéQ.v8rték a isntiort MATOL VEGRE ÖNALLOAN í \ N OV ^ 1 Bármennyire is igyekszünk elkerülni a nagy szavakat, le kell írnunk, mert tény: a szlovákiai magyarság szempontjából mindenképpen sajtótörténeti nap a mai, amikor az Új Szót először jegyzi kiadóként a Vox Nova Részvénytársaság. Hosszú, buktatókkal teli úton, szívós munkával jutottunk eddig. Nyolcvankilenc novemberében országos viszonylatban is az elsők között néztünk szembe önmagunkkal, lapunk — kevés kivételtől eltekintve - dicstelen négy évtizedes múltjával. Tisztességesen bevallottuk, hol vétkeztünk, s mi­képp, megpróbáltuk levonni mindezekből a szükséges követ­keztetéseket. Olvasóink bizalma, további támogatása mérhe­tetlen erkölcsi erőt jelentett azokban a nem könnyű órákban, hetekben, amikor igyekeztünk a múltat, önmagunk hibáit, vétkeit őszintén elismerve, s végre tisztességes, független napilapot kiadni. Az Új Szó 1990 elején állami vállalathoz került. Tudatosí­tottuk, hogy ez némi előrehaladást jelent, ám ez az állapot csak átmeneti lehet. Független napilap ugyanis semmiképp sem tartozhat állami tulajdonba, hiszen ilyen körülmények között nagy a veszélye a legkülönbözőbb politikai nyomások­nak. Mi is szembekerültünk ilyen jelenségekkel, de tiszta lelkiismerettel mondhatjuk el: nem használtunk föl egyetlen fillér állami támogatást sem, nem váltunk egyetlen párt, politikai mozgalom vagy más erő szócsövévé. Végre nem kiszolgálni akartunk, hanem a szlovákiai magyarságot igye­keztünk szolgálni legjobb tudásunk, tehetségünk szerint. E célok érdekében kerestük az önállósulás lehetősegeit Nehéz feladat volt, mert egy pillanatig sem akartuk kockáz­tatni az Új Szó létét. Lapunk 1988-ban többmillió korona veszteséggel zárt, s még nyolcvankilencben is elég nagy mértékben ráfizetéses volt. Ekkor újra olvasóink erkölcsi és anyagi segítségében bízva jelentős áremelést hajtottunk végre, mert a függetlenségnek bizony anyagiakban is pontosan kife­jezhető ára van. Tisztelt olvasóink méltányolták törekvésün­ket, nem fordultak el tőlünk, döntő többségük vállalta a többletkiadásokat, köztük nagyon sok olyan nyugdíjas is, akinek bizony minden koronát, minden fillért jól be kell osztania. Lapunkról azonban ők sem mondtak le, ezért most is hálás szívvel mondunk köszönetet. A jelentős áremelés és a növekvő reklámbevételek eredmé­nyeképpen lapunk nyereséges lett, ám ez az összeg nagyobb befektetésekre semmiképpen sem elegendő. Erre viszont égető szükségg van, hiszen naponta húsz-harmincéves írógép-matu­zsálemeken készítjük a kéziratokat, elsősorban az adminisztra­tív munkaerők megalázóan alacsony bért kapnak, nincs lehe­tőségünk arra sem, hogy korszerűsítsük a lap előállítását s végre megoldjuk az Uj Szó kelet-szlovákiai terjesztésének évtizedes gondjait. Ehhez és sok más tervünk valóra váltásá­' hoz is sok pénz kell. Kiadónk, a Slovakopress tiszteletben tartotta lapunk függetlenségét, ám még állami vállalatként is szűkmarkúnak bizonyult: az Új Szó nyereségéből csak a leg­szükségesebb, valóban minimális beruházásokat hajtotta végre. Az összeg nagy része elveszett az ezerfejű, mestersége­sen táplált bürokrácia telhetetlen gyomrában. Keresni kezdtünk hát olyan külföldi partnert, amely teljes mértékben szavatolja lapunk függetlenségét, s vállalja a fejlesz­téshez szükséges beruházásokat. Német, angol és francia ügyfelekkel tárgyaltunk hosszasan s végül a világhírű francia Hersant csoportot választottuk. Májusban Párizsban írtuk alá az első dokumentumot, amely egyértelműen rögzíti, hogy a francia partner sikeres üzletkötés esetén teljes mértékben szavatolja az Új Szó szakmai függetlenségét. Innen kezdve fölgyorsultak és lelassultak a történések. Fölgyorsultak, mert a franciák rugalmas és céltudatos tárgyalópartnerek voltak, s mi naprakészen adtuk át a szükséges gazdasági adatokat. Egyszersmind lelassultak, sőt már-már drámaivá sűrűsödtek az események, mert a Slovakopress vezérigazgatója hetekig húzta-halasztotta a szükséges szerződés aláírását, nyilvánva­lóan bizonyos politikai erők sugalmazására. Ezeknek a nyug­talanító heteknek a történetét okulásul meg kell majd írni. Többszöri sürgetést és sok-sok tárgyalást követően az elmúlt héten az állami szervek képviselői minden szükséges doku­mentumot jóváhagytak, megtörtént a kiadói jog hivatalos átruházása is. Az Új Szót mától kezdve a Vox Nova Részvény­társaság adja ki, amelynek részvényese a már említett francia partner és az Új Szó szerkesztőinek munkaközössége. Lapunk kikerült az állami bürokrácia szorításából is, végre önállóan, szabadon írhatunk, szerkeszthetünk. Sokféle próbatétel, nagy munka vár reánk, ám erőnket megsokszorozza az a tudat, hogy most már valóban csak tőlünk függ, rászolgálunk-e tisztelt olvasóink bizalmára, érdeklődésére, képesek leszünk-e olyan színvonalas napilapot szerkeszteni, amelyben a demok­rácia, magyarság, európaiság és sajtószabadság az értékrend fő pillére. Ma tehát mindenképpen új fejezet kezdődik lapunk törté­nelmében. Hisszük: lesz erőnk, szakmai tudásunk ahhoz, hogy ezek a lapok erkölcsi szempontból tiszták, a politikai függet­lenséget illetően pedig példamutatóak legyenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom