Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-06 / 184. szám, csütörtök

5 MOZAIK fú/szói 1992. AUGUSZTUS 6. CSANDA SÁNDORRA EMLÉKEZVE SZÜLETÉSÉNEK 65. ÉVFORDULÓJÁN FOLYTATNI LEHET.,. A KÁRMÁN SZÍNKÖR TARNAMÉRÁN A losonci Kármán József Színkör • és a Gyöngyösi Mátra Művelődési Központ, valamint a Gyöngyösi Játékszín között áprilisban aláírt együttműködési szerződés egyik eredményeként a Kármán-színkör tagjai júliusban egyhetes színházi táborozáson vehettek részt, a Gyöngyös közelében fekvő Tarnamérán. A táborozás költségeit csaknem teljes mértékben a Mátra Művelődési Központ, illetve a Gyöngyösi Játékszín tagjai vállalták magukra. A szakmai foglalkozások két témakörben folytak: dramaturgia, mozgáskultúra-koncentrációs gyakorlatok. A dramaturgiai foglalkozások központi témája a színdarabok értelmezése volt - hogyan olvassuk a darabot, mit lehet kihagyni, mit nem stb. Nem általánosságban, hanem konkrét színművek felhasználásával (Shakespeare: Hamlet, Max Frisch: Biedermann és a gyújtogatok). Lőkös Ildikó dramaturg (Budapest) vezetésével többek között néhány Hamlet-jelenetet is megtanultak illetve eljátszottak a csoport tagjai, s elemezték a látottakat. A Max Frisch-darab elemzésére azért is került sor, mert a csoport pár nappal a hazaérkezés után e darab próbáit kezdte meg. A bemutatóra a tervek szerint szeptemberben kerül sor. Különleges élményt jelentettek a csoport tagjai számára a Deák Varga Rita, színész és szakelőadó (Budapest) által vezetett koncentrációs mozgásgyakorlatok. Ezek célját az előadó így fogalmazta meg: ,,Sok olyan páncélt hoztunk és hozunk tétre önmagunkban, amelyekkel személyiségünk kibontakozását gátoljuk meg. Ezeket kell lerombolni, s így hinni képességeinkben." Az előadók, ha lehetőségeik engedik, a csoport rendelkezésére fognak- állni. Ennek ugyan vannak anyagi és más korlátai, mégis bízhatunk abban, hogy a táborban elkezdett munkát folytatni lehet. Az együttműködés kiteljesedik azzal is, hogy a színkör őszre meghívást kapott Gyöngyösre, s a losonci Őszi Színházi napokon több más csoport mellett vendégül látja a Gyöngyösi Játékszínt. PUNTIGÁN JÓZSEF Mint annyi mást, Csanda Sándort is a magyar népi kollégiumok és a „fényes szelek" indították, s akkor - a negyvenes évek végén - úgy tűnt fel: egy jobb, emberibb világ felé. Nem ő és nem a többiek tehetnek róla, hogy a jó várakozásokkal ellentétben, négy évtized alatt minden másképp alakult. A kezdeti hit közben megfakult és a tiszta remények a csalódások okozta kiábrándultság közönyébe fúltak. A korról sokat írtunk, mégsem eleget, csupán a felületes képét sikerült megrajzolnunk. Számon tartjuk, mi történt velünk, de nem tártuk fel az emberi lelkek mélyének folyamatait, a tettekből fakadó értékeket és vétkeket homály fedi. S tegyük hozzá: érdektelenség! Csanda Sándor életművének elfogulatlan és értő vizsgálata sok érdekes és fontos tanulsággal szolgálhatna. Annál is inkább, mert az érdeklődés előterében és a történések középpontjában zajló munkássága, ellentmondásossága és problematikussága révén - irodalmunk természetrajzára nézve - jellegzetes és példaértékű lehetne. Adottságaiból következően a szociális eszme szolgálatában lett irodalmár. Ez határozta meg gondolkodását és értékrendjét, a szocialista-népi valóságlátás intellektusának meghatározója volt. Erre támaszkodott tudományos-történeti érdeklődése, amely következetesen a mi életünk összefüggéseit kutatta. Az Új hajtásokban ő írta az első elfogadható, bár aktuálisan túlpolitizált munkát a Sarlóról. Történeti kutatásai a kezdetektől s kisebbségi múltra és irodalomra, a közös szlovák-magyar kultúrtörténetre összpontosultak, és ez a tény - a kérdéskör komplex látása mellett - eredményei időszerűségét és eredetiségét is meghatározta. Olyan területet kutatott tehát, amely életbevágóan közel állt hozzánk, az egyetemes magyar múlt-tudat összefüggéseiben pedig hasznos, hézagpótló szerepe lehetett. Magyar-szlovák kulturális kapcsolatok című munkája (1959) nagy figyelmet és széleskörű érdeklődést keltett. Számosan ismertették és méltatták, Balassi-tanulmányaival és más munkáival együtt pozitívan határozták meg szerzője helyét a magyar kapcsolattörténeti és irodalomtörténeti kutatásban. Turczel Lajos, s természetesen Fábry Zoltán mellett, két évtizedig volt irodalmunk kritikusa. Pedagógusi munkássága pedig meghatározóan és szervesen beépült a kisebbségi közművelődésbe. Gondolkodása természetéről és szellemi egyéniségéről meg kell állapítanunk, hogy nem adatott meg számára a nagy gondolati koncepció és eszmei szintézisek kimunkálásának a lehetősége, kutatói erényei a témaválasztásban és adatgyűjtésben, a részletek felkutatásában és a tudósi szorgalomban nyilvánultak meg. Alkatilag a tények és adatok, az apró valóságelemek embere volt, melyek csapongó képzeletében gyakran egyszerre voltak jelen. Az Első nemzedék című munkája, tényfeltáró adatgazdagsága folytán, vázlatossága ellenére is, irodalomtudatunk egyik alapműve. Halála óta időnként találkozom az antikváriumokban a könyvtárából kikerült könyvekkel. A dedikált müvek szerzői ajánlásaiból, olvasójuk megjelöléseiből és széljegyzeteiből kiderül, hogy milyen széleskörű ismerettsége és szakmai kapcsolatköre volt Csandának, a korabeli magyar - erdélyi, vajdasági, sőt kárpátaljai - pályatársak javarészével kapcsolatban állt. ' A róla alkotott kép árnyaltságának és hitelének érdekében közéleti tevékenységéről is szót kell ejtenem. Ma Csanda eme szerepvállalása s annak negatív vonásai munkásságának időtálló értékeit is beárnyékolhatják. A hetvenes évekbeli tevékenységében, vezető irodalompolitikusként egy árnyaltabb és türelmesebb értékelés helyett a vélt ideológiai érdeket és az aktuálpolitikai szempontokat érvényesítette. Esztétikai ítéleteiben pedig konzervatívnak mutatkozott. Meggyőződésem, hogy ennek oka a már említett eszmei indíttatásának és politikai arcélének következetességében gyökerezett. Különösen a fiatal nemzedékek múltértékelésében esik elítélően és súlyosan Jatba Csanda Sándornak ez az időszaka. Tegyük hozzá: joggal! Az utókornak joga s kötelessége - s éppen a múlt tisztázásának és a jövő célok megfogalmazásának, a korszerűen humánus magatartásformának az érdekében - elválasztani az értéket és erényt a tévedéstől, gyengeségtől és szűklátókörúségtől. Csanda esetében azonban figyelmeztetek a szükséges elfogulatlanságra és méltányosságra. Ellentmondásos alkat volt, melyet a megsejtett (halálos) betegség felfokozott. Értékei és gyengéi rapszódikusan hullámozva érvényesültek, bensőjét, minden jel szerint, állandó nyugtalanság tartotta feszültségben. Halála elég távoli már ahhoz, hogy életműve, személyéről leválva, tisztességes körülmények között élhesse utóéletét. Amikor az őt érő bírálatok, minősítések és elítélések hevében, a szenvedélyes elutasítások kizárólagosságában megérzem az öncélú kicsinyesség és személyes érdek, valamint - ismét! - az időszerű politikum korlátoltságát és tekintetnélküliségét, akkor nem tudok másra gondolni, mint hogy ez sem más, s nem jobb, mint Csanda elítélt politikussága, csak más előjelű! S arra gondolok tovább, hogy majd ha ifjú kritikusai - kritikusaink - a saját tévedéseikből és kudarcaikból tanulva s a személyes „bűneikből" okulva rádöbbennek, hogy az életben állandóan együtt van jelen emberi erény és gyengeség, s hogy az igazság ellentmondásaiban érvényesül, akkor majd talán tisztázni lehet, esetleg megírni irodalmunk méltányos és érvényes történetét. A kezdetek óta folyamatosan vannak értékeink, bár alig tudunk róluk, tanácstalanná vált tudatunk elfelejti, kiveti magából őket, másrészt pedig, változásai közepette képtelen arra, hogy összegezze eredményeinket. Persze, ez a számbavétel csak akkor történhet meg, ha a mai közösségi atomizáltság állapotában s később ilyen értékébresztésre még szüksége lesz valakinek! DUBA GYULA TÁVKAPCSOLÓ PASASOK Ülnek egymás mellett. Bőrfotelok és ingnyakak feszülnek. Beszélnek. Mondják, de mintha hallgatnának. Kormánypártiak és ellenzékiek. Még kormánypárti ellenzékiek. Már azt firtatom, melyikükből bújik ki az ellenzéki kormánypárti. Annak lenni talán a legnehezebb Szlovákiában. Nehéz, de szép titkos feladat. Titkos. Legjobb fedezék egy miniszteri bársonyszék, különösen, ha szövetségi. . Valami belémnyilal. Nem fantomfájdalom, inkább a veszélyérzetem. Gyomorrontástól félek. És rontástól, mert olyan ez a tévévita, mint a gonosz ráolvasás. Megrontás után elrontás. Nekünk mi a jobb? Ha elrontják az országot, vagy ha megrontják az embereket? Mikor csinálják a rontást? Nappal? Éjjel? Éjjel-nappal? Tévévitában vagy a zártkörű kabinetben? Két választási győztes politikai párt között? Rádióhullámokon lovagolva vagy tévécsatornákban pancsikolva? Szemmel láthatóan és füllel hallhatóan jól érzik magukat. Pedig büdös a víz. Már. Nem volt mindig ilyen. Mert volt már büdösebb is. Még fegyelmezik magukat. Egyenesen ülnek. Most futják az első kört. Fura ez a tévévita. Az olimpián a végén futnak tiszteletkört, és a győztesek. Tévévitában az elején, vesztesek és győztesek együtt. Még egymás mellett. Közben eltelik másfél-két óra, s kialakulnak a csoportok. Elfelejtik a taktikai utasítást, megszegik a párt- és mozgalmi fegyelmet. Kialakulnak a kisebb-nagyobb csoportok. Vannak már hallgatag, magányos futók. A kis szemüveges, köpcös. Eminens nemzeti. Fújja a leckét. Szerinte ennyi is elég. Hiszi: Európa is ezt a leckét fújja. Olykor megelőzi a másik magányos. Nemzeti feladatokkal megbízott szövetségi. Jól taktikázott. Az előző kormányban miniszterhelyettes, a mostaniban miniszter. Inkább a külső körön fut, mint a belsőn. Ez utóbbiakat meghagyja a kis köpcösnek. Uram, Isten! Hiszen ez nem az olimpiai tízezer méteres síkfutás! Mégiscsak tisztességesebb dolog, ha két marokkói arab fogja közre a kenyai feketét, mint a hat szlovák az árva cseh szakszervezeti vezetőt. Szerencsére ő sincs egyedül, mert ott van egy rózsaszínűvé fakuló piros mezben a bajuszos. Meg az.'áRi hallgatásaival segíti ezt a más nyelven beszélő szakszervezetit. Volt kollégáját. Hallgat, mert most már a szakadó ország kisebbik fele kormányának második embere. Egyelőre. Mellette a szakadás előtti ország legfőbb honatyája, aki bizonyítani akar: Európa befogadja a szakadtakat. Arról hallani se akar, hány éjszakát töltenek majd a szakadtak hálózsákban a közös Európa kapujában. A szikár szakszervezetis százas sprintereket megszégyenítve tör a cél felé. Már ő is tudja, nincs segítség. Szakadt mezben, szakadt gatyában, szakadtakként csörtetünk. Előre a sporttársak a béke útján! Ülnek egymás mellett. Kidagadnak az erek, verejtékeznek a homlokok, izzadnak az ülepek. Mi meg most szartunk be igazán vagy tízezren. Mi, későn kelő szakadt értelmiségiek. A szakadtak nagyobbik fele jobbik esetben az asszonyt macerálta, rosszabbik esetben már a holnapi munkabérről álmodott. Ezalatt persze a kényelmetlen bőrfotelekben és az egyre szorítóbb ingnyakakban valakik beszélgettek. Pasasok! (Hadd játszam egy kicsit!) Hasas pasasok! DUSZA ISTVÁN yv MOLDOVA ^MA GYÖRGY félelem kapuga Csengettek az ajtón, Vojtekovszky érkezett meg, egy tálca süteményt hozott, megcsókolta Petrát, és kezet fogott Martinnal. Megérezte a levegőben a pálinka illatát, kért egy pohárral. Leültek, és egyeztették börtönélményeiket: - Szóval neked is felajánlották a kivándorló útlevelet? - kérdezte Vojtekovszky. - Igen, közben Szokolai lezsidózott. Kicsit meglepődtem, egy kommunista rendőrtábornoktól ez a hang legalábbis szokatlan. - Idegesek, egyre inkább lekopik róluk a szigetelés. . - Aztán mára hangot váltott, azt ajánlotta, hogy felejtsük el az útlevélügyet, alkudni akart. - És te mit gondolsz róla? Nem gondoltál rá, hogy kimenj? - Miért mennék? Azért, mert ők azt akarják?! Nem érdekelnek a szempontjaik. Vojtekovszky ingatta a fejét: - Nemcsak azért. Kapnál kint egy ösztöndíjat, a gyerek nyugodt környezetben születne meg, nörszöt tarthatnál mellette. írhatnál nyugodtan. Nem vonz? - Nem. Te elmennél? - Ha úgy tudnék angolul, mint te, és egészséges volnék, elgondolkoznék rajta. Azzal együtt, ha felkínálták ezeket az útleveleket, nem szabad kihagynunk az esélyt. Valakinek el kellene menni vele, annak, akinek itthon most a legnehezebb. Azt is ki lehetne kötni, hogy engedjék megjelenni a te tanulmánykötetedet, más írásokat is, és szüntessék meg a házkutatásokat. Mi van még? Visszaadták azokat a kéziratokat, melyeket a letartóztatásnál vettek el? - Nem kaptam vissza egy Qldalt sem. - Akkor újra kell kezdenünk a harmadik számot. Most sokkal többen hajlandók már dolgozni nekünk, egy-két hét alatt összejön az új anyag. Majd jelentkezek, holnaptól megtalálsz a boltban - mondta Vojtekovszky és elköszönt. Martin ezt az éjszakát felesége szobájában töltötte. A keskeny heverőn ketten nem fértek volna el, Petra a szőnyegen ágyazott meg neki. Mikor az ajtón túl elhalkult minden mozgás, az asszony lecsúszott mellé, oldalt fekve, hosszan és szótlanul szeretkeztek. Éjfél már elmúlt, mikor Martin elaludt. Álmában újra a börtönben járt, elviselhetetlennek érezte a zárka magányát, elindult a folyosóról beszűrődő világosság felé. Arra ébredt, hogy a felesége rászól: - Hová mész? Mi van veled? Martin visszabújt a takaró alá és sokáig bámulta a kályha villogó fényeit a plafonon. KILENCEDIK FEJEZET Már egy hét is eltelt a temetés óta, de Borsos élete nem tért vissza megszokott medrébe. Többé nem tudta elviselni a napirend zárt kereteit, reggelenként sokáig fekve maradt, esténként eljött hazulról és hosszan sétálgatott. Egyik alkalommal elszánta magát, megállt egy telefonfülke előtt és feltárcsázta Keresztesék számát, Zsóka szólt bele a kagylóba: - Tessék. Borsos csak azt akarta közölni az asszonnyal, hogy meghalt az anyja, de ahogy megszólalt, csillapíthatatlanul tört fel benne a panasz. A nő közbe-közbevetett egy vigasztaló mondatot, de mikor a fiú kifulladt, tehetetlenül sóhajtott fel: -Találkoznunk kellene, de most nem tudok elmenni hazulról. - Felmehetek hozzád? - Nem tudom, mikor jön haza a férjem. Hívjál fel újra egy negyed óra múlva. Borsos keresett egy eszpresszót, ahol nyilvános telefon működött, megivott egy kávét és negyedóra múlva újra jelentkezett. Zsóka ideges hangon utasította: - Várjál rám a nagytemplom mellett, a pesti út bekötésénél. Ahogy lehet, odamegyek. Borsos a templom falának dőlve figyelte az utat, bent mise folyt, kizűrődött az elnyújtott latin ének. Újra eszébe jutott a temetés, hogy visszafojtsa a könnyeit, mélyen beszívta a levegőt. Egy korallpiros Renault 5 márkájú gépkocsi fékezett le előtte. Borsos azt hitte, hogy egy Pest felé tartó autó kér útbaigazítást tőle, de Zsóka nézett ki az ablakon: - Szállj be! Borsos sietve megkerülte a kocsit, és beült, az asszony azonnal gázt adott: - Nem látott meg senki? - Azt hiszem nem. Hová megyünk? - Ki az üdülőnkbe. Otthon nem mertelek fogadni, a férjem akármikor beállíthat. De ma este nem akartalak magadra hagyni - és a combjára húzta a fiú kezét. A vasútállomásnál eltértek Szentehegy felé, egy frissen aszfaltozott úton kapaszkodtak felfelé, a kocsi erőlködés nélkül vette a kaptatót. - Jól vezetsz - mondta Borsos. - Volt időm megtanulni húsz év alatt. Neked van jogosítványod? - Igen. Az iskolában szerveztek egy tanfolyamot. - Ha akarod, majd egyszer odaadom a kocsit, kipróbálhatod. (folytatjuk)