Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-05 / 183. szám, szerda

1992. AUGUSZTUS 5. ÚJSZÓÄ RIPORT - INTERJÚ 6 NE FOGADJUK EL AZ ELLENSÉGKÉPET! Á Human állampolgári kezdeményezést olvasóinknak nem kell bemutatni. Amikor az országban nacionalista tüntetések zajlottak, ez a mozgalom próbálta egyesíteni a toleranciát, megértést, erőszakmentességet hirdető és valló embereket és ezzel hem kevés ellenséget szerzett magának. Peter Mariánek a Human egyik, s azt hiszem legismertebb szóvivője. A jelenlegi politikai helyzetben vajon milyen területeken szándékoznak dolgozni, mik a rövid távú céljaik - kérdeztem a Human szóvivőjétől. HNUTIE HUMAN - Mindig akkor, szólaltunk meg, amikor a demokráciát és a toleráns társadalmat kétségbe vonó erők megnyilvánultak, s továbbra is ezt tesszük. Úgy gondoljuk, hogy az állampolgárok a választások után elfásultak, nem érdekli őket a politi. ka, vagy (csak) nem mernek foglalkozni vele. Pedig soha nem volt ennyire szükség az állampolgári kontrollra, mint éppen most. Például: a múltban sem értettünk egyet Vladimír Mečiar és a DSZM egyes megnyilvánulásaival, de pontosan tudtuk, milyen célt követnek. Most, hogy megnyerték a választásokat, a demokratikus ellenőrző mechanizmusokon kívül semmi sem áll útjukban, hogy választási programjukat megvalósítsák. Mintha nem volna elég Mečiarnak, hogy újra ö a kormányfő, hogy sikerült megakadályoznia Havel újraválasztását, hogy a cseh fél visszavonulást fújt majdnem minden téren; továbbra is az ellenség keresése és az ellenségkép rajzolásafolyik. Mit gondoljon az ember, ha az egyik újságírói klub vitadélutánján nemzetellenes erőkről beszél a kormányfő, amikor felelőtlen kijelentéseket tesz a magyar hadsereg állítólagos csapatösszevonásairól és légvédelmi gyakorlatairól? Kinek kellenek újra ellenségek? • Mit tehet ebben a helyzetben a Human? - Azt, amit minden állampolgár, hiszen a petíciós jog, a gyülekezés szabadsága, a véleménnyilvánítás szabadsága a jelen helyzetben adott. Ezen kivül a Human Óvárosutcai központjában szeretnénk összesíteni azokat az adatokat, amelyek az állampolgáraink alapvető emberi jogain esett sérelmeket igazolják. Azt hiszem a legtöbbet azzal tehetünk, ha az emberi jogok védelmében fölemeljük hangunkat és nem fogunk hallgatni, mint eddig az ún. „hallgató többség". • önt személy szerint komoly támadások érték. Legutóbb a Zmena hasábjain hangzott el az a vád, hogy a pozsonyi zsidó temetőben ön festette a sírkövekre a horogkereszteket és a fasiszta jelszavakat, hogy ezt majd a televízió által mutassa be. Hogy is volt ez? - A televízió számára valóban készítettem egy dokumentumfilm-vázlatot a szlovákiai antiszemita megnyilvánulásokról; ekkor kellett volna lefilmezni a horogkeresztekkel és jelszavakkal összemázolt zsidó temetőt is. A kiszemelt rendező azt áliítja, hogy a forgatás előtti napon egyetlen felirat sem volt a temetőben, amiből a „zmenások" arra következtettek, hogy az éjszaka folyamán én mázoltam oda azokat. A temetőben a feliratok már néhány napja ott voltak - tanúkkal bizonyíthatom, hiszen nem csak én láttam. A rendező úr vagy egy másik temeT töt nézett meg, vagy azt kell gondolnom, hogy a forgatás előtti napon látászavarai voltak. Erről ennyit. -ászCTDAU(IYÉ7^BEY STRANDNSZVBEN CSÚCSIDŐBEN: HÁROMEZER NYARALÓ (NYITRA) A véletlen úgy hozta, hogy az idei nyár egyik legforróbb napján látogattunk el a zoboralji városba, pontosabban annak gyönyörű környezetben található strandjára. A fürdő alighanem a város legszebb részén, a vár alatti nagy kiterjedésű, gondozott park mélyén található, amelynek ösvényei ilyenkor kifejezetten zsúfoltak a kaotikus összevisszaságban parkoló autóktól. Éppen ez az, ami erősen lerontja az egyébként nagyon kedvező első benyomást, és már a kapun való belépés előtt rámutat egy komoly hiányosságra: a nagy forgalmú strandfürdőnek nincs parkolója. Igaz, pl. szemközt, a Várhegy kerítése mellett van hely bőségesen, de az - főleg matracostól-táskástól-gyerekestől - már mégiscsak elég nagy távolság. A kapun belépve már az első körbepillantásra nyilvánvaló, hogy jól kiépített, a nagyváros igényeinek megfelelő szociális színvonalú fürdő a nyitrai. Míg egy ennyire zsúfolt napon is tolongás nélkül cserélőd••Sian^ A háromezres tömegben, egyedül... nek az emberek a nöi és a férfi öltözőkben egyaránt, és ugyanez mondható el a WC-kröl is. (Ez utóbbiak egyébként már-már meglepően tiszták!) A négy medence mindegyike fölött „őrtorony" magaslik, ahol úszómesterek teljesítenek állandó szolgálatot. Az öltözők sora mellett elhaladva ügyeletben találjuk az elsősegély-szolgálatot, ahol egyébként - okos ötlet - nyilvános telefon is működik. A szomszédban kölcsönző, illetve főleg gyermekjátékokat, strand-relikviákat kínáló aprócska üzlet: egy gumimatrac kölcsönzési díja egész napra 30 korona, egy kempingszéké húsz. Futball- vagy röplabda húsz koronáért kölcsönözhető egy órára, a háló tízért. A medencék a szokásosak, a gyermekek „pancsolójától" az úszómedencéig. A víz a városi hálózatról érkezik, hőmérséklete tehát az időjárástól függ: ma 24 C-fok van. feltüntetve a bejárat melletti táblán. A fürdőt bérlő magáncég egyik dolgozójától egyébként megtudtuk, hogy éppen ez az „importált" víz teszi különösen költségessé a létesítmény üzemeltetését. „Ha lenne itt, helyben mondjuk egy termálkutunk - sóhajtja -, feleannyiból megúsznánk, mint így. Talán ez is az egyik oka, hogy a strand nem kelt el az árverésen. Jelenleg is a város tulajdona, tőle bérli cégünk, a REKREA, amelyet a kollégámmal ketten képviselünk. Teret engedtünk mindennek, amit értelmesnek, hasznosnak láttunk: elsősorban is két újabb medencével bővültünk, aztán magánkézbe adtuk az összes falatozót, bisztrót, lángossütőt, fagyiárust. Ebből a szempontból kifejezetten jól állunk: most. is körül lehet nézni, abszolút telt ház van, de sorokat sehol nem fog látni. A telt házról jut eszembe: gondosan ügyelünk a legnagyobb megengedett kapacitás betartására, amely háromezer fürdővendég egyidejű itt-tartózkodását jelenti. Úgyhogy többen most sem lehetnek, de valószínűleg kevesebben sem." Minden jel arra mutat, hogy dr. K. úrnak, aki egyébként úszómesterként kezdte itt, igaza van. A tömeg ugyan óriási, mégsem á rendezetlen zsúfoltság benyomását kelti, és a takaros, jórészt zöldövezetben fekvő bódék előtt valóban nincsenek sorok. Kapni egyébként gyakorlatilag mindent lehet, amit egy fürdővendég szeme-szája megkívánhat: italokból a legszélesebb a választék, de van kolbászsütő, fagyi, vattacukor, pattogatott kukorica, söt egy hangulatos, árnyas-teraszos minipresszó is. Mi több: egy igazi játéktermet is felfedezünk, amelynek félhomályában vagy hétnyolc videóautomata vijjog szüntelenül, jobbára gyerekektől körülvéve. Semmi kifogásunk, hogy ilyesmi is van, de talán mégiscsak azok teszik jobban, akik a tágas sportpályán rúgják-ütik a saját, vagy a húsz koronáért kölcsönkért labdát. Odébb, terebélyes fák húsében van még néhány mászóka, s az egész látványt, a barnáspiros embermassza fölött fenségesen koronázza a Vár impozáns panorámája. Közben - K. úr kíséretében - kissé prózaibb helyre vonulunk: a fürdő egyik ún. géptermébe. A hatalmas, jólesően hűvös csarnokban négy óriási fémhenger tornyosul: a medencék homokszürői. „Folyamatos áramoltatással működnek - magyarázza kísérőnk -, a két régebbi medence recirkulációs tisztítását végzik. Ugyanitt történik - mutat egy üvegedényekből álló külön berendezésre - a szükséges vegyszerek és fertőtlenitő oldatok pontos adagolása is. A két új medencének külön gépterme van, amely ugyanezen elv alapján működik, de jóval korszerűbb. Ezzel együtt úgy érezzük, van még tennivalónk a víz tisztaságának javítása érdekében, de a műszaki lehetőségeink egyelőre ennyit tesznek lehetővé. Az átáramoltatási rendszer mindenképpen nagy előny, mivel nem kell leeresztenünk és újratöltenünk a medencéket. Ennek köszönhetően folyamatosan tartunk nyitva, a hét minden napján, S ha már a tennivalóinkat, vagy ha úgy tetszik, az adósságainkat említettem, nagyon hiányzik itt a gyerekcsúszda, az úgynevezett tobogány: lehet hogy még az idei szezonvége „ Telt ház" az úszómedence környékén többet találnak, ha eljönnek. Addig is - talán mártózzanak meg egy kicsit, ha még beférnek..." Befértünk, megmártóztunk, jólesett a harminckét fokos kánikulában. Utána, az egyik fagyisbódé előtt elbúcsúzva megígértük: jövőre viszszajövünk. S ha meglesz a „tobogány", talán még le is ereszkedünk rajta... VAS GYULA VOLT EGYSZER EGY FÜRDŐ|?| (LÉVÁRTFÜRDŐ) A nyitrai strandfürdő egyedi panorámája (A szerző felvételei) felé meglesz, de jövőre mindenképpen. S ha a „vízjogi" huzavonákat is sikerül megfelelő módon rendeznünk a várossal - akár nyereséges vállalkozást is teremthetünk a nyitrai fürdőből. Megérdemelné, mert nemcsak szép és forgalmas, de a környéken egyszerűen nincs más. A legközelebbi hasonló a kb. húsz kilométerre fekvő Poľný Kesov községben található, de itt mindenképpen figyelembe kell vennünk a hetvenezres város igényeit is. Mindenesetre remélem, sőt talán előlegezhetem is, hogy jövő nyáron még Tornaijától nem messze, a Ratkó völgye irányába vezető út mentén található a hasonnevű kisközség határában. Nevét ma már kevesen ismerik, pedig valamikor közelről s távolról sereglettek ide a csúzos, köszvényes, ideggyulladásos, aranyeres s egyéb nyavalyával küszködő betegek. A fürdő ugyan csak 1978-ban zárta be kapuit (igaz, hosszú évtizedeken át tartó agonizálás után), de mára a helybeliek és a környék idősebb lakóin kívül alig emlékszik valaki arra, amit valaha „magyar Gasteinnek" neveztek. Az idegennek a telepre vezető utat is nehéz megtalálni, mivel tábla természetesen nem igazítja útba. A telep egy szép nagy (18 hektáron elterülő) park közepén létesült. Itt épültek fel a múlt század végén a fürdő hangulatos épületei, a lakóházak, a kádakkal felszerelt fürdőházak és a vendéglő. A parkban árnyas sétányok, a Túróc patakot átívelő fakorlátos hidacska, az erdőben romantikus kis lakok, vízesés, sziklaszirt, jó levegő, csönd és nyugalom várta a Lévártra zarándokló betegeket a gyógyerejű forrásvízhez. A századelőn kiadott ismertetőben olvasható megállapítás szerint „Lévárt nem luxusfürdő; gyógyító tényezőinek erejét a maga vonzó egyszerűségében kínálja a szenvedőknek. Jó nyaralóhely is, különösen azok számára, akik a fürdőben csak nyugalmat és pihenést keresnek." Ugyanebből az ismertetőből azt is megtudhatjuk, hogy a lakás, szállás a fürdő szolgáltatásai Lévártfürdö még a század tízes, húszas éveiben is olyan olcsó volt, hogy kisebb jövedelműek is megengedhették maguknak, hogy egy-két hetet ott töltsenek. Nem csoda hát, hogy nemcsak a környékről, hanem távolabbi vidékekről is sokan érkeztek. A múltnak azonban mára nyoma is alig maradt. Az egykör oly otthonos kis lakóházakból mára jobbára csak a puszta falak maradtak, meg a rogyadozó tető. A fürdőházakból eltűntek a kádak, de még az ajtók, ablakok helyén is csak lyukak tátonganak. Az épület környékét fölverte a gaz, a sétányokat benőtte a gyom. Talán még a vendéglőt kímélte meg valamilyen csoda az idő és a hívatlan, látogatók pusztításától. Tágas verandáján ma is ott áll néhány ütött-kopott szék és az étteremben a besárgult terítőkkel leterített rozoga asztalok, a kifakult bársonyborítású székek mintha vendégekre várnának. Pedig vendég e falak között 1978 óta nem járt. A fürdő utolsó tulajdonosa Blaskó János és családtagjai olykor-olykor leülnek a dohos étterembe. Nosztalgiázni. A Besztercebányáról származó Blaskó család 1928-ban vette át a fürdőt Plachy Tamástól, az akkori tulajdonostól. Blaskó Paula merész volt, jó üzleti érzékkel vágott bele a fürdő irányításába. Az eredmény nem is maradt el. A hazai koszt, a kellemes környezet, az udvarias kiszolgálás vonzotta a vendégeket. Az unoka, Danis Zoltánné, született Blaskó Olga visszaemlékezései szerint gazdaságilag a legjobb évek az 1938 és 1945 közöttiek voltak, amikor is a területet visszacsatolták Magyarországhoz. Nagy urak jártak akkortájt Lévártra, még miniszterek is akadtak köztük - állítja. Nem úgy a háborút követően. A fürdőt elvették tőlük s örülhettek, hogy továbbra is ott élhettek a vendéglő hátsó részében. A fürdőt aztán többen is kezelésbe vették: a Zdroj, majd a helyi szövetkezet, utoljára a Jednota. Törődni persze egyikük sem törődött vele. Karbantartásra, felújításra, javításra a bevételekből soha sem futotta. Az illetékeseknek volt azonban gondjuk arra, hogy a forrást körbefalazzák, a vizet pedig elvezessék a szomszédos község marhaistállóiba - a teheneknek... - A kútra szereltek egy szivattyút, a Túróc mellé emeltek egy gátat, arra fölnyomatták a vizet, s az onnan szabadeséssel folyik egyenesen az önitatóba. A maradék víz pedig a patakba vész - panaszolja Blaskó Olga. Ennek az „ésszerű" megoldásnak köszönhetően a park alsó részében, a fürdőházak környékén feljön a talajvíz. - El tudom képzelni, milyen csapás lehet az ott élőknek a bősi gát, ha ez a kicsi nekünk itt ennyi gondot okoz - mondja. A legnagyobb baj az, hogy a forrás vize ilyen kihasználás mellett nem lenne elegendő, ha a fürdőt újból üzemeltetni akarná valaki. Pedig Blaskó Olgának ez -a titkos vágya. - Tudom, hogy rengeteg pénzbe kerülne, hiszen a vízvezetéktől kezdve a tetőkön keresztül a padokig mindent fel kellene újítani, de attól nem félnék, mert a családban van elég mesterember. De hiába kérjük vissza az egészet, a besztercebányai igazgatóság nem egyezik bele. Úgyanis végeztetett itt egy fúrást, aminek alapján felszereltek egy csapot, s most azt állítják, annak a furatnak nagyobb az értéke, mint az egész telepnek. Emiatt pereskedünk most. Az első tárgyalást elvesztettük, de én nem hagyom anynyiban. Föllebeztünk. Nem akarom, hogy a család tulajdona végleg elvesszen. Meggyőződésem, hogy a fürdőt be lehetne indítani, aminek nagy szerepe lenne a falu és a környék fejlődésében is. Még vissza kellene állítani a nevet, hiszen Strelnicán, ahogy ma nevezik soha sem volt fürdő, csak Lévárton. Úgy tudom, az önkormányzat már kérvényezte, de egyelőre nem járt sikerrel. A „Lévárt-kúpele" feliratú tábla megvan ma is. A Rózsi-lak tornácának korlátjához támasztva mintha csak arra várna, hogy újra felállítsák eredeti helyére, az út mentére. Sor kerül rá valaha? S. FORGON SZILVIA