Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)
1992-08-26 / 201. szám, szerda
1992. AUGUSZTUS 26. ,ÚJ szól SPORT PLUSZ 10 HÓDIT A BASEBALL Talán kimondva, de jobbára kimondatlanul nagy harcot vív az amerikai' sportkedvelők szívéért két sportág, az amerikai futball és a baseball. De mivel az emberek szíve nágy, a legtöbbjében békében elfér mindkettő, s hol egyiket, hol másikat egy kicsit jobban szeretve, de mindkettőért rajonganak. A baseball kedvelt sport az Egyesült Államokon túl Japánban, Középés Dél-Amerikában, valamint a karib térségben is. Kubában például jóval népszerűbb, mint a foci. A legnagyobb „újkori" hódítást kétségkívül Japánban vitte végbe. Az 1990-es Seattle-ben megrendezett Jóakarat Játékokon már a Szovjetunió is indította baseballcsapatát. Más kérdés, hogy a vendéglátók elleni nyitómeccsükön pontot is alig értek el. De hát valahogy mindenkinek el kell kezdenie... (S ahogy hírlik, ha még igen szerény keretek közt, de Magyarországon is bontogatja szárnyait a baseball.) A mérkőzés menetét egyébként a szabályokban járatlan néző nehezen tudja követni, hiszen a játék maga, s a spontszerzósig vezető út meglehetősen összetett. Először is, amPa legkönnyebben megérthető: a baseballt 9—9 játékosból álló csapatok játsszák egy rombusz alakú pályán, amit az amerikaiak diamondnak, tehát gyémántnak hívnak, utalva ezzel a térség sokszögű formájára. Ez a pálya külső és belső térre oszlik. A külső tér megközelítőleg 175x125 méter nagyságú, a belső tér egy-egy oldala pedig 27,45 m. A négyzet közepén van a dobókör. A mérkőzés kilenc játékrészből (inning) áll, a játékidő pedig kötetlen. Hogy ezután valóban mi történik, s ki miért üt, dob, szalad, az már hosszabb leírást követel. A csapatok hol ütő-, hol pedig mezőnyegységüket vonultatják fel. Az ütők (batting) célja, hogy a belső, négyzet alakú tér sarkaiban levő állomásokat, az úgynevezett base-eket (innen a játék neve) elfoglalják, illetve azok érintésével a negyedik, az utolsó állomásra, vagy hazai határpontra, az úgynevezett home basere jussanak. Ilyenkor az ellenfél mezőnyegységének az a célja, hogy az ütőket sorra kizárja a játókból, hogy megakadályozza a vase-ek elfoglalását, amelyekkel az ütők pontot tudnának szerezni. A határpontok elfoglalásáért 1—4 pont járhat. Minden játékrész első felében a vendégcsapat szerepel az ütőegységével, a másodikban pedig a házigazdák. A mezőnyegysógek kulcsfigurája a dobó (pitcher), aki a belső tér dobókörében foglal helyet. A 23 cm kerületű, bőr bevonatú labdát (súlya kb. 145 g) úgy kell a hazai állomás előtt guggoló társának, a labdafogónak (catcher) továbbítani, hogy az egy körülhatárolt, álló téglalaphoz hasonló, korlátozott légtérben érkezzen meg. S persze, hogy közben a catcher előtt husáng alakú faütővel a kezében ütésre készen álló ellenfél ne tudjon hozzáérni. Hogy a pitcher akciója mnegfelelt-e minden kívánalomnak, azt a catcher mögött árgus szemekkel figyelő főbíró dönti el. Ha az elütött labdát a mezőnyegység bármelyik tagja a levegőben kézzel lekezeli, újabb ütő következik a sorban. Az ütőjátékosok számára a legnagyobb teljesítmény, ha képes a pályáról kiütni a labdát, ám természetesen a szabályos vonalakon belüli térségen át. Ezt garand slamnek nevezik. (Lám, a nagy, kiemelkedő eseményt jelölő kifejezés nem csupán a teniszben használatos.) Ilyenkor a mezőnyegység képtelen bármit is tenni, ráadásul már minden állomást elfoglaltak. Az ütő és a három állomáson tartózkodó ütőegység tehát négy pont birtokában szépen, kényelmesen visszatérhet a home base-re. Leírva talán nehezebb követni a játékot, ám ha már kép is társul az ismereteinkhez, fölfedezhetjük a baseballban azt a dinamizmust és látványosságot, ami a legnépszerűbb sportágak közé emelte a világ egyes térségeiben. Amerikában a bajnokság két nagy mezőnyben zajlik. Az egyik a Nemzeti Liga, a másik az Amerikai Liga. A két tömörülés győztese az úgynevezett világbajnoki sorozat (World Series) keretében dönti el, hogy melyik csapat a legjobb. A bajnoki sorozat több tízmillió nézőt csal a képernyők elé, s ebből következően a baseball sztárjai hihetetlen népszerűségnek örvendenek. S ahogy az már ebből következni szokott, ezek a csillagok státusukhoz méltóan csillagászati összegeket, dollármilliókat kereshetnek. (N) 1. forduló, augusztus 30.: BCT Danubius Bratislava—Štart Bratislava, Plastika Nitra —Co-lmpex v Topoľníky, ZVL Prešov—Duslo Šaľa. Zora Olomouc — Inter Bratislava, Jiskra Otrokovice —Slavia Praha, HC Zlín —Tempo Partizánske. 2. forduló, szeptember 2.: Štart— Partizánskej Slavia —Zlín, Inter—Otrokovice, Šaľa —Olomouc, Topoľníky —Prešov, Danubius—Nitra. 3. forduló, szeptember 6.: Nitra —Štart, Prešov —Danubius, Olomouc —Topoľníky, Otrokovice — Šaľa, Zlín — Inter, Partizánske —Slavia. 4. forduló, szeptember 13.: Štart —Slavia, Inter —Partizánske, Šaľa —Zlín, Topoľníky —Otrokovice, Danubius—Olomouc, Nitra — Prešov. 5. forduló, szeptember 20.: Prešov —Štart, Olomouc—Nitra, Otrokovice —Danubius _ Zlín —Topoľníky, Partizánske —Šaľa, Slavia — Inter. 6. forduló, szeptember 27.: Štart — Inter, Šaľa—Slavia, Topoľníky —Partizánske, Danubius— Zlín, Nitra —Otrokovice, Prešov — Olomouc. 7. forduló, október 4.:Olomouc — Štart, Otrokovice —Prešov, Zlín —Nitra, Partizánske —Danubius, Slavia — Topoľníky, Inter —Šaľa. 8. forduló, október 11.: Štart — Šaľa, Topoľníky — Inter, Danubius—Slavia, Nitra —Partizánske, Prešov —Zlín, Olomouc —Otrokovice. 9. forduló, 1993. január 10.: Otrokovice —Štart, Zlín—Olomouc, Partizánske —Prešov, Slavia —Nitra, Inter —Danubius, Šaľa —Topoľníky. 10. forduló, január 17.: Štart — Topoľníky, Danubius—Šaľa, Nitra — Inter, Prešov —Slavia, Olomouc —Partizánske, Otrokovice —Zlín. 11. forduló, január 24.: Zlín — Štart, Partizánske —Otrokovice, Slavia —Olomouc, Inter —Prešov, Šaľa —Nitra, Topoľníky —Danubius. A visszavágó mérkőzéseket a következő időpontokban játsszák: február 14., 21., 28., március 3., 21., 28., április 4., 11., 18., 25. és május 2. Utána majd a rájátszás következik. (sr) VAN EGY SZERDAI, MEG EGY VASARNAPI CSAPAT A MILAN A GRAND SLAMRE KÉSZÜL Berlusconi Milanjának nem sajátja a szerénykedés. Igaz, van mire büszkének lenni. Az AC Milan csapata az 1991/92-es idényben veretlenül nyerte a földkerekség legerősebb futballbajnokságát, az olasz Campionatót. Ahány olasz vagy külföldi szakember csak látta a lombard főváros büszkeségét, elismerte, a Miiannái ma nincs jobb csapat az egész világon. Signore Berlusconi, a klubelnök azonban többre vágyik a szubjektív dicséreteknél. Ő a fejébe vette: olyan csapatot vásárol össze, amely „eszmei értékben" nemcsak a maiakat pipálja le, de joggal pályázik a világ legerősebb klubja titulusra. Ezért „mindössze" a.i..yit tett, hogy gyakorlatilag két csapatra való világsztárt vásárolt össze. S Fabio Capello gárdája elé máris kitűzte az idei célokat: a „Grand Slam" elnyerése! Ami, ugye, az ő „szótárában" azt jelenti: a Milan célja az olasz bajnokság, a BEK, az Olasz Kupa, valamint az olasz Szuper Kupa megnyerése az új szezonban. Vagyis: minden... Silcio Berlusconi 1987-ben lett az AC Milan elnöke, s gyakorlatilag az ő uralkodásának kezdetétől számíthatjuk a klub újabb aranykorát. Igaz, mindehhez kellett Arrigo Sacchi, meg persze, a holland csodatrió, Marco van Basten, Ruud Gullit és Frank Rijkaard zsenije is. De Berlusconi nélkül ők aligha jöttek volna Milánóbal Mindez azonban csak feltételezés, mert a tulipáncsokor már négy esztendeje a Meazza Stadion zöld „kertjében" ével. S vele — valamint természetesen a klub olasz csillagaival, Baresivel, Donadonival, Maldinivel és a többiekkel — az AC Milan fél évtized alatt tarolt... Megnyerte kétszer az olasz bajnokságot, kétszer a BEK-et, kétszer a Világ Kupát, egyszer pedig az olasz Szuper Kupát. Az ötből csupán egy naptári év akadt, amelyben a piros—feketék — innen az egyik becenév: rossonerik — nem tehettek egyetlen trófeát sem a vitrinükbe: az 1991-es. Nem árt mindezt szem előtt tartani, ugyanis nem a padlóról akar most az égbe ugrani a Milan... A fellegekből meg feljebb szeretne kapaszkodni! A Dottore, vagyis Silvio Berlusconi terve felettébb egyszerű. 0 úgy gondolta, elképzelhető, hogy egy futballista nem bírná a Grand Slam miatti négyfrontos — sőt, a többségnek a válogatott miatt ötfrontos — csatát. Ezért a legegyszerűbb, ha a Milannak két csapatnyira való játékosa van. Az egyik játszik vasárnaponként, a bajnoki meccseken, a másik sze/dánként a különböző kupameccseken. így megoszlik a játékosok között a terhelés, s nem kifacsart futballisták állnak majd ki a mérkőzésekre a legdöntőbb szakaszban, úgy jövő május felé. Mindehhez bő játékosanyag, illetve nagyon sok pénz szükségeltetik. Előbbi miatt immár az utóbbi sem probléma: Vegyük csak a Milan tavaszi csapatát! Rossl volt a kapus, de már ott tüsténkedett mögötte Antonioli is. A védelem adott volt, Tassotti, Costacurta, Baresi és Maidini helye megingathatatlan. A középpályássorban Gullit volt a király, s mellette ott nyomult Rijkaard, Donadoni, Albertini, Evani s néha Ancellotti is. Elől pedig a csatársorban a két Marco — van Basten és Simoné —, valamint Massaro rúgta a gólokat. Már ez is több volt, mint tizenegy klasszis! De eljött a nyar, s Berlusconi úgy tervezte, tovább kell erősítenie amúgy is acélos csapatát. A nép hamar elnevezte az újakat „Duemilannak", azaz Milan kettőnek, sőt, a „Milano Due" verzió is szerepelt, utalva az azonos nevű, s éppen a Berlusconi-csoport által ép'ttetett varosrészre. Tekintettel a külföldi játékosokra vonatkozó új szabályra, miszerint EGK-tagországból származó futballistát korlátlanul lehet szerződtetni, míg nem EGK-tagországokból kettő lehet a frissen igazoltak között. Berlusconi a három holland mellé könnyedén szerződtethette a Crvena Zvezda titográdi származású csillagát, Dejan Szavicsevicset (6 a „nem EGK-s"), valamint az 1991-es év első számú európai futballistáját, Jean—Pierre Papint. Mindehhez még hozzá vehetjük a horvát Bobant, aki a Milan tulajdona, bár elképzelhető, hogy mégis Marseille-ben fog a következő szezonban játszani, valamint a brazil Elberl, aki ugyancsak milanos, de a klub kölcsönadta ot Svájcba, erősödni... De hol van még az átigazolási „boom" vége. A Milan megvette a Napoli közel ötvenezres válogatott középpályását, Fernando de Napolit és a Genoa ugyancsak válogatott középpályását, Stefano Eraniót. De még mindig nem volt vége a milliárdákat felemésztő költekezésnek, mert Berlusconi megvette — a Juventus orra elől elhappolva — a legtehetségesebbnek tartott olasz középpályást, Gianluigi Lentinit. A nettó közel 26 millió dolláros vételár okozott is némi felzúdulást. Megszólalt még a Vatikán lapja is Lentiniügyben: „Amikor nem jut elég pénz a terrorizmus és a maffia elleni harcra, ennyi pénzt adni egy futballistáért!" Maga Lentíni szerényen fogadta, hogy mostantól ő a világ legdrágább futballistája: „Engem nyomaszt egy kicsit ez az összeg, mert ha nem játszom jól, rögtön cukkolnak majd vele. De nincs mit tenni, majd igyekszem nem rosszul futballozni. Talán menni fog egy ilyen szupercsapatban is"! A nagy bevándorlás eredménye egyébként megdöbbentő: miután hiába lehet szinte korlátlanul külföldieket szerződtetni, a bajnokikon egyszerre csak három „štraniero" játszhat. Gullitnak — legalábbis Fabio Capello edző első reagalisai szerint — nem jut hely (!!!) az első csapatban... Atyavilág, micsoda csapat ez, ahová Ruud Gullit nem fér be! Capello elképzelései szerint az „alapcsapatban" az olimpiai és az utánpótlás válogatott kapusa, Antonioli véd majd, Tassotti és Lentini nyomul majd a jobb oldalon, Maidini és Evani pedig a balon. Középen bérelt a két hely: Baresi és Costacurta. A középpályássor közepén sincs vita: Albertini inkább védekezik, míg Rijkaard többnyire szervez, támad. Elől meg van Basten és Papin próbálja termelni a gólokat. Nem hangzik rosszul, annyi szent. De nézzük a második verziót! Ha Antoniolival bármi történik, véd helyette Rossi, de alkalmasint marad az előbbi. A védelem közepén Baresi és Costacurta helye megingathatatlan; miként a balon Maidinié is, de a jobb oldalra már beszállhat Nova vagy Gambaro. A lényeg most jön! Jól kapaszkodjunk!!! A „kettő" kézéppályássora így fest: GUIlit, Donadoni, De Napoli, Eranio... Csupa válogatott futballista, csupa olyan játékos, aki a világ valamennyi sztarklubjában biztos kezdőember lenne. Az AC Milánt kivéve! Elöl marad van Basten, de mellette már Szavicsevics a másik ék. S a tavasszal biztos csapattagnak számított Massaro vagy a remeklő Simoné még a kettőbe sem fért be... Az persze, tény, egy ilyen elitcsapat együtt tartása mindig temérdek konfliktus lehetőségét hordozza magában. Nem lehet előre látni, mi van, ha nem jönnek az eredmények, s a „csodacsapat" mellőzött világsztárjai nyűgösködni kezdenek! Erre viszont még senki sem gondol Milánóban. Arra már sokkal inkább, hogy minden eddiginél szebb évek köszöntenek a piros—feketékre. Az mindenesetre tény, a nép nagy várakozással készül a bajnoki rajtra, kíváncsi a Milanra. Minden eddigi rekordot megdöntve hetvenezer (!!!) bérletet adott el a klu b az AC Milan 1992/93as hazai mérkőzéseire... DÉNES TAMÁS ""W . , ///// . ////////// ,z////////////; mar y/ v////,,. /////////y,. . y///////// / /// y Y////Y////// /////////zV///////////,,... W/MMm 'éMMwmmmy^ IS — Fogadási lehetőségek széles választéka. — A mérkőzések kombinációja nincs meghatározva. — Nálunk fogadhat a magyar NB l-re is. — Egy szelvénnyel akár 50 000 koronát is nyerhet. — Nyitva a hét minden napján a BACSÁK utcában (posta mellett). •rz/////////////////// A NŐI I. KÉZILABDALIGA SORSOLÁSA Idén a szokásosnál jóval korábban, immár augusztus végén megkezdődik a női I. kézilabdaliga. A körmérkőzésekből nyolc fordulót bonyolítanak le, s utána október közepétől január 10-ig a válogatottnak a litvániai B-világbajnokságra történő felkészülése és ottani szereplése miatt szünetel majd a pontvadászat. Továbbra is 12 csapat alkotja a mezőnyt, s a lebonyolítás nem változik. Az alaposan megerősödött Co-lmpex Topoľníky valamennyi hazai mérkőzését (kivételt csak a 2. forduló képez, szerdán rendezik) szombaton 18 órakor játssza. A párosítás: