Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-26 / 201. szám, szerda

MOZAIK . ÚJSZÓM „EZENTÚL ITT CSAK SZÜLETNI SZABAD..." (?!) ... parancsolhatná meg ma a kassaiaknak egyfajta helyi rendelet, ha életünkben nem két, hanem csupán egyetlen abszolút igazság lenne, a születés. Csakhogy az alaptörvény örök, megváltoztathatatlan, ezért a felszólítás hiábavaló lenne. Ebben az esetben tehát csak a kérdésnek lehet létjogosultsága. Legalábbis a Hernád parti városban. Nem tudom, a kassaiakat például akkor is aiyiyira foglalkoztatta e kérdés, amikor a Szent Mihály kápolna körüli sírkertet kezdte kinőni a helyi népesség, azaz a XVI. század végén, ám jelenleg a legbiztosabb jövőkép részleges bizonytalansága itt igen időszerű téma. Annak ellenére is, hogy a Rozálián még itt-ott akad hely, s a néhány éve létesített krematórium szintén felvállal valamit a gondok enyhítéséből. Azt mondják, ha egy települést meg akarunk ismerni, nézzünk szét az ottani temetőben is. Az ellobbant életek nyugvóhelye ugyanis sok tekintetben az élőket minősíti elsősorban. Egyfajta „mindenes térkép" az 1889-től szolgáló majd 35 hektáros kassai köztemető is. Térképe, s egyben a leghitelesebb krónikája az elmúlt száz évnek, tükre a mának. Például abban, hogy kezd betelni. Rövidesen kinövi a mostanában évente 1300 lakójától örökre elbúcsúzó város. Csakúgy, mint néhány elődjét eddig. Kinövi, s akkor... Bővíteni nem nagyon lehet, hiszen lakóházak és üzemek övezik. - Sajnos, valóban egyre vészesebb a helyszűke. Még néhány hónap, illetve a felújításokkal esetleg egy-két esztendő, s bezárhatjuk a kaput - ítéli meg a helyzetet Gabos Péter temetőgondnok. Felújítások. Külön fejezet e csendes városrész jelenében. Mert a törvény értelmében ugyan egy bizonyos idő után minden elárvult sírhely újra kiadható, de ennek gyakorlati megvalósítása egy kicsit etikátlan... SZEMBENÉZÉS Szerencsém volt, hogy legalább a magyarok világtalálkozójának bennsőséges hangulata megérintett - legalább utólag, a televízió előtt. Ha nem így lett volna, most alig tudnék józanul és sértettség nélkül azon gondolkodni, mennyiben tudatosította Magyarország lakossága, milyen események történnek Budapesten és néhány vidéki városban. Aki nem süket és nem vak naponta hallhatta, láthatta, hogy a világ magyarsága keresi önmagához az utat, figyel egymásra és sorsának különbözőségeit is egyre nagyobb mértékben akceptálja. Mindez jóérzéssel tölthet el minden magyart, éljen bár Ausztráliában, Kassán, Beregszászon, Kolozsváron vagy Szabadkán. A magyarországi magyarokat azért nem említem, mert bizonytalan vagyok. Bizonytalanságom fő oka nem az anyaországi pártoskodások ránk erőszakolt szemléletei, hanem a mindennapok sodrával küzdő magyar ember ösztönös reagálása. Cselekedjen bár a magyar kormány bármely oldalról ítélve is józanul és megfontoltan, bíráljon az ellenzék akár konstruktív módon is, s mindezek után a Magyarok Világszövetsége rendezzen akár évente a mostanihoz hasonló pártoskodást kizáró találkozókat, a magyar és magyar közötti viszony lakmuszpapírja mindig az utca, az egyetemi előadóterem, a közös kereskedelem, a vállalkozás zavartalansága, a folyóiratok, hetilapok és újságok szabad exportja, importja stb. lesz. Nem sorolhatom fel mindazt, ami minősíti az ünnepnapok előtti és utáni egymás iránti viszonyulásainkat, mivel az a hétköznapok legtágabb értelemben vett dolgait érintené. Illusztrálásaként az előbbi eszmefuttatásomnak néhány jellemző esetet ismertetnék, melyek véletlenszerűségét az cáfolja, hogy egyetlen napon estek meg velem vagy a közvetlen környezetemben élőkkel. I. A Budapesten megrendezett S külön nehézségekbe ütközik a betonból készült sírboltok kisajátítása, felszámolása. Szerencsére ez utóbbi megoldás Kassán még nem ölt nagy méreteket. Egyelőre még nem, ám ha nem lesz más kiút...? A XVII-es parcella is rövidesen betelik, s akkor már csak a peremterületnek számító, többnyire elárvult, régi sírhalmok bokrokkal, fákkal benőtt birodalma, a XVIII-as parcella lehet örök (?) pihenőhelye a soron következő néhány száz kassainak. Persze, azt a temetőrészt is illene előbb rendbetenni, közművesíteni... - Erőgépeinkkel a legszükségesebb tereprendezést ugyan megkezdtük, ám az újabb sírhelysorok, járdák és vízvezeték-hálózat kiépítésére önerőből képtelenek vagyunk. Ahhoz elsősorban pénz kell. Néhány millió koronás beruházásra lenne szükség ahhoz, hogy az eltávozókat a hozzátartozóik tisztességes körülmények között kísérhessék el utolsó útjukon és helyezhessék örök nyugalomra. Csak sajnos az a néhány millió korona egyelőre hiányzik nekünk. Mivel a városi közterület-fenntartó vállalat fióküzeme vagyunk, mi ebben az esetben csak annyit tehetünk, hogy felhívjuk á városvezetés PAM (magyar megfelelője Népfőiskolák a Kisebbségekért) tanácskozáson Kupa Mihály magyar pénzügyminiszter eszmefuttatását hallgatva a határokon túl élő magyarok „magyar-magyar" közös vállalkozásainak elszánt segítéséről, felrémlett bennem az indulásomat megelőző éjszaka otthoni története. A magyar vámhivatal szolgálatos vámtisztje csak feleségem (aki mellesleg magánvállalkozó) hosszas rábeszélésére engedi át a szállítóvállalat szabályos módon - belső vámudvaron - vámkezelt járművét, mivel négy helyen rakodott, így négy helyen kiállított vámárujegyzéket mutathatott csak fel. A vámtiszt bakafántoskodásának az oka, hogy a négy magyarországi gyártótól származó árutömeg, nincs egyetlen vámlistásra felvezetve. Apróság - mondhatná bárki, hiszen végül józan belátásra tért a magyar vámtiszt, mert szabályosan vámkezelte a rakományt. Csakhogy, az eset mindennapos, s a teherfuvarozó cég gépkocsivezetőjének homlokára nincs felírva, hogy egy „nemzetközi magyar-magyar" kft-nek szállítja - igaz nem milliárdos tételekben - a magyar állami- és magánipar termékeit. S az eset kapcsán megemlíthetem a magyar állami vállalatok általános határidő-megszegéseit, selejtes áruit, önkényes és előre be nem jelentett áremeléseit. II. Egy budapesti közlekedési csomópont irányjelző tábláját elnézve, két kilométerrel távolabb igyekeztem az akkor már alábbhagyó reggeli csúcsforgalomban autómat a nekem megfelelő irányba terelni. A száznyolcvanfokos kanyarodási manővert a Hegyaljai úton, nem messze a Neményi-BMW autószalontól, szabályosan, csak kissé óvatosan és lassan hajtottam végre. A velem azonos menetirányba egy ragyogó lakkozású Mercedes fordult ki a mellékutcából. Mivel vezetője nem gyorsíthatott azonnal, mögötfigyelmét a temető gondjaira. Megtettük már néhányszor, s nemcsak a XVIII-as parcella felújításával kapcsolatban. Itt ugyanúgy időszerű a több mint ötven éve épült ravatalozó tatarozása, és sajnos, a sírrongáló vandalizmus megfékezése is. Önerőből mindezt nem tudjuk megoldani. Nem mondom, a temetkezési költségek és sírhelyárak emelésével előteremthetnénk a szükséges pénzösszeget. Mi viszont úgy gondoljuk, hogy a köztemetőnek, mint közlétesítménynek a fenntartása részben a település önkormányzatának a feladata - mondja a gondnok. Apropó, temetkezési költségek Kassán, ma. A városi közterületfenntartó vállalat igazgatója, Pavol Šároši Szerint 10 és 40 ezer korona között mozognak - attól függően, ki milyen nyugvóhelyet szán hozzátartozójának. Pénz, pénz, pénz! Bármennyire is furcsa, a kassai köztemető üzemeltetői is szegények, s anyagi támogatás nélkül képtelenek lesznek tisz-. tességes színvonalú közszolgáltatásra. - A közelmúltban egyesek szemünkre vetették, hogy elkezdtük a XVIII-as parcella felújítását, s az egykori sírok helyén újra megindul a temetkezés. Kérem szépen, ez tem sávot váltva mellém robbantott és útitársa kiordított az ablakon; - Te hülye tót! Bizony mondom, magam sem hiszem el az esetet, ha nem én ülök a pozsonyi rendszámú autóban. Bevallom, úgy éreztem magam, mint amikor másokat zsidóznak és keresztyény létemre legszívesebben kitűzném a sárgacsillagot. Hallva a tömör minősítést, kicsit még büszke is voltam magamra, hogy nem reagáltam hasonló durvasággal. Az esetről csupán azért írok, mert magyarságunkat, a magyarokat féltem az efféle Mercedes-utasoktól. A szlovák nacionalisták szövetségesei ők, hiszen azok az ilyen útszéli hangokat keresik, hogy csavarjanak egyet a nyelvszorító satun. III. Feledve már az utcai incidenst, az említett PAM-tanácskozás első napjának befejeztével a Nemzetközi Előkészítő Intézet Nádorfejérvári utcai kollégiumában akartam magam elszállásolni.. Csehszlovák útlevelemet látva az amúgy intelligens ember látszatát keltő idősödő úr hangosan betűzgetni kezdte a nevemet. Bár keresztnevemet jogainkkal ellenkező módon még ebben az okmányban szlovákul írták be, vezetéknevem szabályos magyar betűkkel ékeskedik benne. Nem is szólva arrról, hogy András és Máté fiaim nevei már az anyakönyveztetésüknek megfelelően magyarul kerültek bele. Mint oly sokszor Szlovákiában, most útlevelem magyar olvasójának voltam „ducsa, dusa, duca". Ráadásul miután megmondtam neki, hogy Istvánnak kereszteltek, valamifajta házmesterfasizmusszerü görcs állt az öregúrba. Kijelentette, hogy csak szlovákul írja be a nevemet ama nagykönyvbe. Ma, annyi bizonyos, hogy nem írta be sehogyan sem, mert ezúttal - szégyenszemre - alpári kifejezést használva távoztam a NEI kollégiumának portájáról. IV. Egy anyaországi nem is olyan a mi részünkről nem kegyeletsértés, hanem kényszermegoldás. Tudtommal a városvezetés már 1982-ben tervbe vette, hogy a krematórium mellett új köztemetőt nyit. Elkészültek a szükséges tervek is, de a megvalósításuk elmaradt, késik... Állítólag nem volt rá pénze a városnak - panaszolja Pavol Šároši. Hogy a XVIII-as parcella felújítására most lesz-e, .azt jelenleg senki sem tudja. - Az 5,45 hektáros említett parcella közművesítéséhez több millió korona kellene, ezért a városi önkormányzathoz benyújtott tervünkben előbb csak 2,67 hektárt tennénk rendbe. Előzetes számításaink szerint az, valamint a ravatalozó korszerűsítése 4,5 millió koronába kerülne. Ennyi pénzre lenne szükségünk az idén, míg a többire csak jövőre. Tárgyaltunk róla a városatyákkal, s ugyanakkor az egyes városkörzetek önkormányzataitól is kértünk segítséget. Hogy megkapjuk-e? Nos, a gondok megoldásának további elodázása már megengedhetetlen. Magunk ellen vétünk, vétenénk vele - fogalmaz az igazgató. Valóban, ha a XVIII-as parcella újra betelik, akkor Kassán már csak születni lesz szabad...?! GAZDAG JÓZSEF rég azt üvöltötte az arcomba, hogy velünk két baj van: mindenért megsértődünk és ennek nyomán gyanakvók vagyunk. Bizonyára igaza van az illetőnek, hiszen az augusztus 19-én megtörtént esetek legszebbikét még el sem meséltem. Mint „Stefán, a hülye tót" visszafelé igyekeztem anyaországomból apaországomba, s látom ám, hogy kék skodájukkai félreállítva a komáromi vámhivatal előtt toporog két szerkesztő barátom, Cs. G. és H. Z„ akitől - túlesve a formaságokon - megtudtam, hogy a szabályos ajándékozási levéllel szerkesztőségüknek adományozott 50 amerikai dollár értékű lexikont és szótárt firtatja a kollégájával magyarul, de velünk szabályszerűen szlovákul értekező vámtiszt. (Kiváló példája a hivatalos nyelv és a kisebbségi nyelv hivatali közeg általi szabályszerű használatának.) Barátaim nem szegték meg egyik ország vámtörvényeit sem, ráadásul a nagyobb tételnyi könyv eredetét szabályosan igazolták. Mivel ez az áru vámmentes, a Vámtisztnek az iratok ellenőrzése után psupán szalutálnia kellett volna. Volna, ha az illető minden jel szerint nem szlovákiai kisebbségi magyarként szolgálna a határon, aki sértődékeny, gyanakvó és hivatalos közeg létére - legitimitását fölöttesei előtt igazolandó - még szorgalmi feladatot is teljesít. Újkeletű tévedéseink között elsőként azt emelném ki, hogy a magyarok harmadik világtalálkozója sem változtatja meg azon anyaországi magyarok szemléletét, akik az idegent lehülyézik, mert ők kérdezik meg tőlünk: „Hol tanultunk meg ilyen jól magyarul?". A házmesterfasizmustól se várjon el senki toleranciát, elvégre aszerint csak az magyar, akit ö annak tart. S ama sértődöttségünk és gyanakvásunk sem válik egyik napról a másikra fennhéjázó anyaországi magabiztossággá. Nem válik, mert a közeg, amelyben mozgunk, még mindig kitermeli bennünk a gyanakvást. Magyarban az idegen iránt, idegenben a magyar iránt és magyarban a magyar iránt. D. I. 1992. AUGÜS

Zi US 26. ÚJ TEHERHAJÓK A DUNÁN PANDORA ÉS PR* WAL A komáromi hajógyárból a napokban két tengeri teherhajót bocsát ttak a Dunára. A hét hajóból álló sorozatból a Pandora és a Priwa névre keresztelt úszóművek az utolsók, melyet a komáromi gépészek a német Wessels cégnek gyártottak. A szerződés összértéke közel 65 millió márka. A Rajna-típusú hajók óránként 22 kilométeres sebességet érhetnek el, s rakterűkbe 4000 tonna árut lehet berakni. A manőverezést és a biztonságos hajózást korszerű elektronikai berendezés irányítja. ELMARADT SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ Hétfő délelőttre dr. Viliam Soboňa szlovák egészségügyi miniszter sajtótájékoztatóra hívta meg"az újságírókat. Gondolom, meg szerette volna magyarázni, miért vont vissza tisztségükből kórházigazgatókat, s pályázat nélkül miért nevezett ki újakat, miért határozta el magát arra, hogy a volt miniszter helyettesein kívül elbocsátson közel 80 minisztériumi dolgozót. Gondolom, lett volna mit mondania, de nem mondott semmit. Ugyanis a sajtótájékoztatón meg sem jelent. Lehettünk vagy huszonötén, akik kisdiák módjára türelmesen vártuk a miniszter urat. Ha már meghívott bennünket... A honi tájakon megszokott ,.akadémiai" negyedóra után viszont már hangot adtunk elégedetlenségünknek. A miniszter szóvivője zavartan futkosott, s végül bevallotta, fogalmuk sincs, hol a miniszter. Hiába keresik, nem veszi fel a telefont még az autójában semI További 15 perc telt el míg a szóvivő intézkedett, s előteremtett két minisztériumi dolgozót, akikkel elbeszélgethettünk volna. Csakhát ...! A személyi változásokat érintő kérdések kizárólag a miniszter hatáskörébe tartoznak. Miről csevegtünk volna? A munkaidő jó kihasználásáról? Dolgavégezetlenül távoztunk, miközben arra gondoltam, hogy az illem úgy diktálja, mégha miniszterről is van szó, hogy bárhonnan is, de legalább telefonon mentse ki magát. Bár lehet, hogy én gondolom rosszul! (péterfi) A délutáni órákban a miniszter úr a sajtóirodán keresztül elnézést kért az újságíróktól komoly családi okokra hivatkozva. VISSZAUTASÍTOTT ÉRVELÉS (Munkatársunktól) - Jan Kalvoda, a Polgári Demokratikus Szövetség (ODA) elnöke újságírók előtt visszautasította a szlovák fél érvelését, miszerint a cseh alkotmánytervezet kidolgozása lassú ütemének célja a csehszlovák állam jogutódlásának megszerzése. Szerinte a jelenlegi óseh-szlovák viszonyt a Szlovák Köztársaság 1989 utáni politikájának a következménye. Daniel Kroupa alelnök bejelentette: a PDSZ kezdeményezésére októberben Prágában „A cseh állameszme" címmel történészek, filozófusok és politikusok részvételével konferenciát rendeznek. A rendezvény célja annak tisztázása, hogy a cseh történelem nyújt-e valamilyen útmutatást a cseh állam felújításához. A PDSZ vezetői megelégedéssel állapították meg, hogy 1991. augusztus 21 -én a moszkvai puccskísérletet elsőként a PDSZ ítélte el. Szerintük a történelem nagy elégtételé, hogy a moszkvai puccskísérletet éppen a csehszlovákiai szovjet megszállás évfordulóján hiúsították meg. (sm) ÚJKELETŰ TÉVEDÉSEINK Korszerűsítésre vára ravatalozó A XVII-es parcella is betelik rövidesen (Gazdag József felvételei)