Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-17 / 193. szám, hétfő

Ť MOZAIK , ÚJ szól 1992. AUGUSZTUS 17, Q %m S SPISSijni A TENGERNÉL SÓSABB FORRÁS (PODHÁJSKA) i I j Még a hetvenes évek legelején végeztek néhány próbafúrást az Ér­sekújvári járás surányi körzetében található Podhájska határában, fel­tételezve, hogy erre húzódik tovább a Párkánynál kezdődő „termálvi­zes" vonal. Az eredmény magukat a szakembereket is meglepte: közel két kilométeres mélységből a forrás­ponthoz közeli - több mint 80 C-fokos - termálvíz tört a felszínre, három és fél atmoszféranyomással. Igazi különlegessége - ami egész Európában egyedülállóvá avatja -azonban nem ebben rejlett, hanem abban, hogy literenként 18 ezer mil­ligramm ásványi sót tartalmaz! Ez meghaladja a tengervíz sótartalmát, így esett, hogy az egyébként jelen­téktelen dombháti falucskában - ma is mindössze 1236-an lakják - meg­kezdődhetett a termálfürdő építése, amely rövidesen járásszerte, sőt a távolabbi környéken is ismertté vált. Ezt jórészt annak köszönhette, hogy vize kimutathatóan gyógyhatá­sú, de annak is, hogy gyakorlatilag egész évben üzemel, néhány hetes karbantartási időszakot leszámítva. Ami a fürdő mai állapotát illeti, ottjártunkkor - egy forró júliusi hét­köznapon - meglepően gyér volt a vendégjárás. Persze, ez csak vi­szonylagos, és fotóink sem erről tanúskodnak, de tény, hogy például két kőmedence is szárazon ásított, és a többi körül sem az a bizonyos „strandnyüzsgés" volt, amit kör­utaink során máshol tapasztalhat­tunk. Persze, ezt részben megma­gyarázza az a körülmény, hogy ide jobbára idősebb emberek járnak, akik békésen üldögélnek a 36 fokos „olasz medencében", s így — stíl­szerűen szólva - nem sok vizet zavarnak. Az igazi okokat azonban a fürdő gondnokától, Vendelín Áren­dástól tudtuk meg: - Ugyanazok, mint máshol: a gazdasági helyzet, úgy általában. Ha közvetve is, de azonnal - értsd: már tavaly - megmutatkozott a láto­gatottság mértékén. Azért mondom, hogy közvetve, mert mi a rosszab­bodó anyagi helyzet ellenére is tar­tani igyekeztünk a kimondottan „né­pi" árakat: a beléptidíj például hétköz­nap felnőtteknek nyolc, gyermekek­nek négy, szombat-vasárnap pedig 10, illetve 5 korona, ezenkívül a rok­kantigazolvánnyal rendelkező sze­mélyeknek is kedvezményt adunk. Az egész napos parkolási díj is mindössze hat-korona. Mégis sokan elmaradtak a törzsvendégeink kö­zül, főleg a csehek. Igaz, egyre job­ban hiányzik például egy autókem­ping, mert a fürdő területén lévő 115 férőhelyes szállodában az üzemel­tetési költségekre való tekintettel egy ágyért nem tudunk 50 koronánál kevesebbet kérni. Vendégeink zöme - mármint akik hosszabb időre ér­keznek - így a faluban, magánhá­zaknál keres szállást, ami főleg az állandó „hurcolkodás" miatt nem a legideálisabb megoldás. Ami a szokásos szolgáltatásokat Csendélet, napernyővel illeti, nem állunk rosszul: ételekből­italokból tisztességes a választék. Valamennyi büfét magánvállalkozók üzemeltetik, elfogadható árakkal. Az egyetlen kivétel a Termál étterem és kávéház, amely a falué, csakúgy, mint 1991 májusától az egész fürdő. Támogatásra azonban nincs pénze, teljes mértékben magunknak gaz­dálkodunk, és örülni fogunk, ha a ta­valyihoz hasonlóan az idei szezont is sikerül „nullszaldóval" zárnunk. Terepszemlére indulunk: a teljes hosszában terasszal fedett büfésor asztalainak egyike mellett magyar szót hallunk, ami nem is olyan gya­kori ezen a tájon. A Kovács és a Gyuricsics család tölti itt szabad­ságát, a Rimaszombat melletti Ozs­gyánből; mint elmondták, már a so­kadik éve. Szintén magánháznál vannak elszállásolva, amolyan „ba­latoni" módon az udvaron sátoroz­nak, és egészében véve jól érzik itt magukat. Mindössze Kovács nagypapa zsémbelődik, hogy egy kicsit melegebb is lehetne az ülőme­Podhájskát sem csupán az idősebbek látogatják. Békés lubickolás az ülőmedencében (A szerző felvételei) dence vize.. Mikor panaszát ké­sőbb szóvá tettem a gondnoknak, az megvonta a vállát: - Mindenkinek nem tudunk a kedvében járni, nem is lehet. Ami a víz hőmérsékletét illeti, két fokkal így is felette vagyunk a megengedett értéknek. Ezért is vannak táblák a medence körül, amelyek nem ajánlják a 20 percnél tovább fürdést, de ezt gyakorlatilag senki nem tartja be, ellenőrizni pedig lehetetlen. Fél­óra eltelte után pedig, elismerem, még a 36 fokos vízben is lehet fázni. Ez azonban már nem a mi hibánk. A legmelegebb medencének egyébként fedett része is van, jó­részt ennek köszönhető a téli nyitva­tartás. A gondnok elmondja még, hogy nagyon hiányzott itt egy „iga­zi" úszómedence, főleg a fiatalabb korosztályok számára; nemsokár^ azonban ilyen is lesz, mégpedig mindjárt kettő. Ha jól megy, még az idén üzembe helyezik őket: mindket­tő vize 23-25 fokos, folyamatos szű­résű lesz. Ezt a tisztítási módszert a többi medencénél nem tudják al­kalmazni, éppen a termálvíz magas sótartalma miatt. A tizennégy hektáros területen egyébként van játszótér, sportpálya; sportszerek, sőt kerékpárok köl­csönzése is lehetséges, de az igaz­sághoz tartozik, hogy a vendégek nemigen élnek ilyesmivel. „Talán, majd ha megnyílik a két úszómeden­ce, és a fiatalabbak is felfedezik maguknak Podhájskát..." S a gond­nok erősen bízik abban, hogy mind­ez még az idei nyárba is beleférhet. VAS GYULA MOLDOVA GYÖRGY félelem. k aPV­a s A magas, esetlen lány kikísérte, a kerítésajtó­ban leálltak beszélgetni. A régi osztatlan iskolát emlegették, melybe gyerekkorukban együtt jár­tak. Borsos emlékezett rá, hogy a már akkor is nehézkes, merev mozgású lányt szülei folyton rózsaszín ruhában járatták. Hirtelen megcsapta az öltözékéből áradó savanyú moslék- és tej­szag, elfogta az undor, néhány kényszeredett mondat után búcsút vett. Anyja egykori gondozónője már rég lefeküdt, Borsos egyedül maradva a konyhában, újra át­számolta a foglalót. Eddig megtakarított pénzével együtt, már több mint ötvenezer forintja gyűlt össze, eltöprengett, hogy mihez kezdjen vele. Eredeti elképzelése szerint kereshetett volna egy albérleti szobát, és elhagyhatta volna a szállót, de innen nem vezetett tovább út. Szívesebben vásárolt volna egy kis telket valamelyik Pest környéki faluban - ahogy a gazdának említette. Feltételezte, hogy a pénze csak előlegre lesz elegendő, de úgy gondolta, hogy nagy összegű részletekben tudná törleszteni a maradékot. Reggel vásárolt két üveg pálinkát, az egyiket Káplárnak, a másikat munkatársainak szánta, elrakta a sportszatyrába és elindult. A vasárnapi ritkább járatok miatt csak tizenkét óra után ért fel Mezőszegre, meg kellett várnia az esti gyorsot. Az autóbusz-végállomásnál beült egy vendég­lőbe, megebédelt, megivott egy deci pálinkát két üveg sörrel. Feje hamarosan zsongani kezdett, félt, hogy berúg, ösztönösen biztonságba helyez­te a pénzt; dzsekije belső zsebébe rakta és ráhúzta a cipzárat. Kiérve a pályaudvarra, még mindig órákat kellett várnia a vonatra, Borsos szeretett volna valamilyen újságot vagy könyvet vásárolni, de a pavilont zárva találta. Behúzódott a restibe, és itt is pálinkát rendelt sörrel. Mikor elindult Budapestről, megfogadta magá­ban, hogy semmilyen körülmények között nem hívja fel Zsókát, elhatározása most megingott, meggyőzte magát: nem jár különösebb kockázat­tal, ha jelentkezik nála. Utánaszámolt: már több mint két hónapja nem találkozott az asszonnyal, időnként írt neki egy levelet, a megyei könyvtár­ban dolgozó ismerősnek, Pauli Zsoltnak címez­ve, dupla borítékban, de nem kapott választ. " Szerette volna hallani a nő hangját, hirtelen elszánta magát és kiment az előcsarnokban álló telefonfülkébe. Tárcsázott, a túloldalon Zsóka vette fel a kagylót: - Halló. Ki az? Még egy ismeretlen eredetű kattanás hallat­szott, ettől az asszony szavait is elmosta a zúgás, mintha a vonalba valamilyen idegen zaj is beszű­rődött volna. Borsos kénytelen volt felemelni a hangját: - Én vagyok. Tudsz beszélni? - Itthon, van a férjem - suttogta Zsóka -, lehet, hogy közben le kell tennem a kagylót. Miért nem köszöntél el? - Hirtelen el kellett mennem. Hogy vagy? Miért nem válaszoltál a leveleimre? - Újra megoperáltak a szívkórházban, azóta is sokat fekszem, naponta jár ki hozzám az orvos. Én már soha többé nem jövök fel a víz alól. - Ne sírj. - Honnan telefonálsz most? - Itt vagyok Mezőszegen, kint a pályaudvaron, várom az esti vonatot. Tudnánk találkozni va­lahol? Újabb kattanás hallatszott, a vonal váratlanul kitisztult. A nő csodálkozva kérdezte: - Valami baj van a telefonnal? - Nincs semmi, én jól hallak. El tudsz szaba­dulni, hogy kimehessünk a nyaralóba? - Sajnos, nem lehet. Ki sem merek lépni a házból, a férjem' lesi minden mozdulatomat, ki vagyok szolgáltatva neki. - Nem tudsz valamit kitalálni? - Megpróbálok feljutni Pestre, ha sikerülne, előtte írok neked. Zsóka hirtelen letette a kagylót, Borsos megér­tette, hogy valami megzavarhatta az asszonyt. Visszatért a restibe, feszítette a türelmetlenség, nehezen tudta elviselni, hogy még két órát kell várakoznia, intett a pincérnek: - Még egy konyakot és egy sört kérek. Gondolatok nélkül bámult ki az ablakon, figyel­te az üres vágányokat, mikor valaki hirtelen megrázta a vállát. Borsos felnézett: három rendőr állt mellette, parancsnokuk közelebb hajolt hozzá: - Kérem az iratokat! Borsos átnyújtotta a személyi igazolványát, a rendőr belelapozott, aztán magánál tartotta: - Van valami baj? - kérdezte a fiú. - A bejelentkezési rovat szabálytalanul van kitöltve. Nem nagy ügy, de nem maradhat így. Most át kell jönnie velünk az őrsre, onnan be tudunk telefonálni a megyei nyilvántartóba, és kijavítjuk. Ha felmegy Pestre, már nehezebb lesz elintézni. ' Borsos nem értette pontosan, hogy mit akar­nak tőle, de nem vitatkozott, vállára akasztotta a sporttáskáját és követte a rendőröket. Végigvo­nultak a rámpa mellett, messze a raktárokon túl álltak meg, egy földszintes téglaépület előtt, az egyik rendőr kinyitotta az ajtót és intett a fiúnak, hogy menjen be a hátsó szobába. Csodálkozva nézett körül: az ablaktalan helyi­ség nem emlékeztetett rendőrségi irodára; mad­zaggal átkötött régi újságokat, használaton kívüli, törött bútorokat tároltak benne. Borsos magyará­zatot kérőén visszafordult, látta, hogy a hozzá legközelebb álló rendőr ökle előrevágódik, de már nem tudott elhajolni, az ütés gyomorszájon találta, a fájdalomtól elállt a lélegzete és hányni kezdett. (folytatjuk) MINDENNAPI GYÓGYSZERÜNK... (GYÓGYSZERÁRAK ÉS GYÓGYSZERHIÁNY) Napok óta sok olvasó kétségbe­esetten kérdezi, miként alakulnak Szlovákiában a gyógyszerárak. Többen ugyanis utaltak arra, hogy Csehországban szeptember 15-én érvénybe lép a gyógyszerek katego­rizációja, megdrágul az orvosi vény „ára". Vajon Szlovákiában is ugyanezzel az intézkedéssel kell számolni? S ha tényleg többe kerül majd a gyógyszer, számolhatnak leg­alább a gyakori gyógyszerhiány meg­szüntetésével? A szlovák Egészségügyi Minisz­térium, míg nem kezdi meg működé­sét az egészségügyi biztosító, nem változtat az eddigi gyógyszereladási módokon. Tény, a cseh szakem­berekkel közösen készül a jegyzék, amely tartalmazza a gyógyszerek három kategóriába való sorolását. Az első csoportba azok tartoznak, melyek teljes árát a biztosító téríti majd, a másodikba a kiegészítő készítményeket sorolták, amelye­kért részben a biztosító, részben a beteg fizet majd, s végezetül a harmadikba azok kerültek - főleg vitaminokról és gyógykozmetikumról van szó -, melyek teljes értékét a be­teg fizeti meg. A felelősök nem ta­gadják, hogy lesznek gyógyszerek, melyeket ugyan orvos ír fel, de az anyagi terheket a beteg állja majd. - Nem kell pánikba esni - nyugtatta a cseh lakosokat dr. Petr Lom cseh egészségügyi miniszter, - hiszen az új rendelkezések nyomán a beteg zsebe csak évi 50-60 koronával lesz könnyebb. Szlovákiában valamivel lassabban készülnek az átállásra, az új miniszter és munkatársai konk­rét összegekről még nem be­szélnek. Az akadozó gyógyszerellátás nem csupán a betegeket, hanem a gyógyszerészeket, a gyógyszertá­rak dolgozóit is bosszantja. Ugyanis ők vétlenek abban, hogy egy-egy gyógyszer (netán heteken át) hiány­cikknek számít. Mert rendelései­ket elküldik... Néhány nappal ezelőtt dr. Peter Gajdoštól, az érsekújvári főtéri gyógyszertár vezetőjétől kértünk helyzetjelentést. - Nem titok, a múltban a gyógy­szerellátás és a gyógyszerszállítás' terén a Medika uralta a piacot. Mo­nopolhelyzete mára megszűnt, s kb. 150 magánforgalmazó foglalkozik gyógyszerszállítással. Az időszakos gyógyszerhiány ennek ellenére je­lentkezik. Fő oka a pénzhiány. Ugyanis a gyógyszergyárak anyagi helyzete rossz, nem termelnek ele­get, nem tudják ellátni az ország valamennyi gyógyszertárát. Nem látják el a Medikát sem, ők viszont nem intézik el megrendeléseinket. A magánforgalmazók ezidáig vagy csak kiegészítő gyógyszerekkel (ter­mészetgyógyászat) vagy külföldi szerek hazai népszerűsítésével pró­bálkoztak. Oda kell figyelnünk a gyógyszerárakra is, nem rendel­1 hetünk a hazai (olcsóbb) gyógyszer helyett (drágább) külföldit. Jelenleg az érsekújvári járás 16 gyógyszertárában hiánycikk a kü- • lönféle nyári gombabetegség (pe­nész) 1 kezelésére, ' használatos gyógyszer, s jelenleg nincs Sunar tejporunk sem. Állítólag üres a nagy­raktár! Van örömhírünk is, a szívbe­tegek, az allergiások, a reumában szenvedők számára teljes a gyógy­szerkészletünk. Munkánkat nehezíti az is, hogy a kezelőorvosok általában nem ér­deklődnek készleteink iránt, s olyan gyógyszereket is felírnak, melyek a járás patikáiban nem szerezhetők be. Az érdektelenségnek a beteg látja a kárát, hiszen feleslegesen fárad. Ha jobb volna az .együttműkö­désünk, az orvos is jobban járna, nem kellene annyi vényt átirnia. Bíz­zunk abban, hogy valamennyi gon­dunkra a gyógyírt, meghozza az új egészségügyi biztosító. Tehetünk mást?! (péterfi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom