Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-13 / 190. szám, csütörtök

GAZDASAG SZÓM 1992. AUGUSZTUS 13. BANKKÖLCSÖNNEL KEZDTEK... Fókuszban a Saturn gazdasági társulás és aki(k) mögötte áll(nak) ' Az ismeretlenség homályából tűnt fel pár hónappal ezelőtt a nagy vállalkozási kezdeményezések egén Gömörországban. Egyre gyakrabban hallottunk a Saturn gazdasági társulásról, és nem tudtuk, mi az, ki, vagy kik azok, akik egyebek között a Rimaszombati Gömör Sörgyárat is leakasztották az „állami" szögről, s így elhalászták a vagyonjegyes pontbefektetők orra elől. Majd következett a húskombinátra benyújtott konkurens privatizációs tervezetük győzelme és egy-két kisebb üzlet, illetve raktárhelyiség megvásárlása. Miközben röpködtek a milliók, Vladimír Poliak elnök személye körül egyre nagyobb glória volt kialakulóban, ugyanakkor nőtt azoknak a tábora is, akik bűnszövetkezetnek, csalóknak, a piszkos pénzek patyolatának és még sok minden másnak nevezték a társulást és annak elnökét, Poliak urat. Ateendők sokaságával, amindennapi ügyintézés, utazás feladataival elfoglalt ember nehezen volt elérhető, de végül is maga érezte úgy, hogy ideje lesz bemutatkoznia a nyilvánosságnak. Találkozásunk szinte egybeesett a „Bemutatkozunk önöknek" című rendezvényükkel. Beszélgetésünkön jélen volt közvetlen munkatársa, Zuzana Puhallová, a szövetkezet első alelnöke is. Névkártya helyett Kölcsönösen megegyeztünk abban, hogy először ők mutatkoznak be, mondják el a Saturn szövetkezet felfutásának rövid, de fordulatokban, eseményekben gazdag kétéves történetét. A gyöngéd forradalmat megelőző négy évben Poliak úr a Lubeníki Szlovák Magnezitmüvek 2300 dolgozót foglalkoztató vállalatánál dolgozott gazdasági-kereskedelmi igazgatóhelyettesként, s a rendszerváltást követően az elsők között voltak, akik éltek a vállalkozások terén kínálkozó lehetőségekkel. Az akkor hatályban lévő jogszabályok szerint alakították meg a WP Saturn PW gazdasági társulást. A Saturn megnevezést jelképesnek tekintették és tekintik napjainkban is: egyrészt égitestet, bolygót jelent, másrészt az ókori római mitológia szerint a termékenység és az idő istenét. Pontosan ez az a két dolog, amire a társaság kezdettől fogva nagy gonddal ügyel. Ők sem voltak gazdagok. 1990 júliusában kétszázezer koronás bankkölcsönnel kezdtek. Kezdetben kizárólag kereskedelemmel foglalkoztak: fapalettákat, különböző lemezanyagokat, faárut és egyebet értékesítettek a hazai és külföldi pia

7 cokon, miközben gyarapodó tőkéjük állandó forgásban volt. A második lehetőséget a kisprivatizáció jelentette számukra. Üzlethelyiségeket vásároltak szűkebb pátriájukban, Röcén, majd Rozsnyón, a későbbiekben Ľubeníkon, Breznón, Tornaiján és Tisovecon is megvetették lábukat. Lényeges, hogy egyetlen alkalommal sem éltek a holland árverési módszerrel. Jól ment az üzlet, mintha Saturnus isten segítette volna őket. Közben, persze, voltak kevésbé sikeres vállalkozásaik is. Aztán jött a nagyprivatizáció első hulláma. Alapos tanulmányozás, részletes elemzés és piaci értékfelmérés tárgyává tették a tagok által kiválasztott vállalatokat. Hét konkurens privatizációs tervezetet dolgoztak ki, s ebből kettő volt eredményes. A sörgyár és a húskombinát került így a birtokukba. azt saját tudásunknak és igyekezetünknek köszönhetjük. Saturnus isten kegyeibe fogadott, de az önmagában még kevés lenne. Mi - azt hiszem mondanom sem kell - nem napi nyolc órát dolgozunk. Rengeteget utazunk, intézkedünk, tárgyalunk. Külföldön is vannak kereskedelmi partnereink, de semmilýen bankár nem áll mögöttünk, és nincs is rá szükségünk. Jelenleg két fő részlegünk van: az egyik a gazdasági ügyekre, az anyagi háttér megteremtésére ügyel. Ezen 2-3 ember tartja a kezét, és ugyanennyien foglalkoznak a tőkebefektetéssel, újabb tervek, programok kidolgozásával. Ezen kívül vannak az alkalmazottaink, akik eddig még sehol sem panaszkodtak ránk. • önök milliós tételekben gondolkodnak, hiszen maga a sörgyár is 430 millióba került és nem álltak le, hanem további vásárlásokat, beruházásokat eszközölnek, ráadásul költséges reklámkampányt is folytatA sörgyár, amelyet sokan irigyelnek tőlük (Archív felvétel) Más lapra tartozik, hogy a húskombinát új tulajdonosa közben elhagyta a Saturn „bolygót", önállósult. Kényelmetlen kérdések, egyenes válaszok A riportalanyaink számára olykor bizonyára „övön alulinak" tűnő kérdéseinket nem a szenzációhajhászás, hanem helyenként a logika és az utca emberének hasztalan magyarázatkeresése szülte. • Több helyen hallottam már olyan hangokat, hogy önök mögött külföldi tőkések állnak, de olyanokat is, hogy központi bennfentesek a szekértolóik - vagy tán mindent az a hat-nyolc ember csinál, aki fokozatosan társult a két alapító taghoz? - Sem külföldi, sem minisztériumi jótevőink nincsenek, vannak viszont barátaink, ügyfeleink. Amit elértünk, nak. Azért sokan felteszik a kérdést, honnan, miből futja minderre? - Ez egy részletes gazdasági elemzést igényelne, de azt hiszem, erre most nincs szükség. Egyszerűen úgy tudom megmagyarázni, hogy vannak üzletházaink - mint például a rőcei -, melyeket már teljesen megfizettünk és a magunkénak mondhatunk. Ha nekünk hitel kell - ezt eddig szinte kizárólag az Általános Hitel Banktól kaptuk akkor biztosítékként van mit felmutatnunk. • A vagyonjegyes privatizációba bekapcsolódók most azért orrolnak önökre, mert a két „aranyhalat", a sörgyárat és a húskombinátot elhalászták az orruk elől. - Az emberek bizonyára a nyereségrészesedés reményével gondoltak erre a két vállalatra. Mindkét vállalat el volt adósodva, a sörgyár esetében 150 millió koronás bankhitelt vállaltunk át. Tény, hogy nyereségrészesedést hat-hét éven belül egyik üzemtől sem kaptak volna, s kérdéses volt a jövőjük is. Az általunk benyújtott konkurens privatizációs tervezetek alapossággal készültek, ezért is fogadta el a minisztérium. A gömöri embereket pedig azzal szeretném kiengesztelni, hogy 2, esetleg 4 év múlva jelentkezünk majd, s bárki részvényesünkké válhat, de mi akkor már garantáljuk a nyereségrészesedést. • A rossz nyelvek szerint önt feljelentették és kivizsgálás, bűnvádi eljárás alatt áll! Igaz ez? - Én erről nem tudok, de látja, milyenek az emberek. Azt hiszem, aki szétnéz a portánkon, akár a sörgyárban, akár a sportpálya környékén, az lát(hat)ja, hogy nem meggazdagodni jöttünk ide, hanem elsősorban építeni, szépíteni, élni az itteni kiaknázatlan, kincset érő lehetőségekkel. A bolygó tovább halad Az időközben eltelt két év alatt a Saturn nagy változásokon ment keresztül. Az ütemes fejlődés, a kisés nagyprivatizációban vásárolt ingatlanok fenntartása és működtetése szerkezeti változásokat is eredményezett. Egy holding típusú részvénytársaság van kialakulóban: sikeresnek vélik a Saturn-Swiag részvénytársaság eddigi ténykedését, a svájci-osztrák céggel alkotott kereskedelmi társulás pedig főleg lakberendezési cikkek értékesítésével foglalkozik: a Saturn-Market Kft. termeli a legtöbb nyereséget. Ez a gazdasági társulás a Rozsyói járásban található üzlethálózatát és nagykereskedelmi raktárait felügyeli és irányítja. Fokozatosan a Rimaszombati és a Besztercebányai járásra is kiterjesztették tevékenységüket. Jelentőségében csöppet sem kisebb a Saturn-Trading Kft., melynek központja a szlovák fővárosban van és külkereskedelemmel, üzletkötésekkel foglalkozik. Végezetül pedig ismertessük Vladimír Poliak stratégiáját: a mezőgazdaságilag erős járásban a termelőifeldolgozói és értékesítési szférát akarja egy fedél alá hozni, a pénzügyi tranzakciók gördülékeny lebonyolításához pedig az Általános Hitel Bankkal szorosan együttműködve egy Gömöri Regionális Bank alapításán fáradozik. Mi fűzhető mindehhez? Hiszen elmondva, leírva is sok, amit ez a hat-nyolc ember irányít, szervez és tervez. Borotvaélen táncolnak, de jól egyensúlyoznak. Bizonyára hallunk még róluk, és nemcsak itt, Gömörben. POLGÁRI LÁSZLÓ A TANDÍJAT A FOGYASZTO FIZETI TOVÁBBRA IS „DIVATOS" AZ ÁRDRÁGÍTÁS • A BÜNTETÉS NEM HATÉKONY • SOK A ROSSZ MINŐSÉGŰ ÁRU Gazdaságunk transzformációját a fogyasztók saját bőrükön érzik. Az új piaci viszonyok kialakulása nem zökkenőmentes. Gyakran úgy tűnik, a kereskedelemben a problémák zöme nem oldódott meg - talán csak az árukínálat bővülése jelenti a javulást. A negatív vonások viszont mintha kiéleződtek volna. így látja ezt a szlovákiai Kereskedelmi Felügyelőség is? Tapasztalataikról beszélgettünk Danuša Krkošová mérnökkel, a központi igazgatóság osztályvezetőjével. - Az elmúlt fél évben annak jártunk utána, hogy a kereskedők hogyan tartják meg az érvényes előírásokat. Nem tettünk kivételt az állami, a szövetkezeti, illetve magánboltok között: munkatársaim mindenütt kellő szigorral értékelték a helyzetet. A tervezett ellenőrzések és az 1224 fogyasztói panasz alapján 10 561 ellenőrző bevásárlást végeztek. • Milyen eredménnyel? - A próbavásárlások 47,6 százalékánál lepleztek le árdrágítást. % Mennyivel próbálták őket becsapni? - A száz koronára eső átlagos árdrágítás 2,20 koronát tett ki. • Ez nem tűnik soknak... - Első hallásra nem. De ha elképzeljük, hogy egy-egy bolt milyen napi forgalmat bonyolít le, vagy ha a havonta elköltött száz koronáinkat szorozzuk be ezzel az átlaggal, már bosszantó psszeget kapunk. • Az ellenőrök a kínált áru minőségét is szemügyre veszik... - Méghozzá alaposan, és sajnos nem minden ok nélkül. Az ellenőrzött áru 57,8 százalékának volt kifogásolható a minősége. Sokatmondó adat, hogy 17 millió 117 ezer 265 korona értékű termék forgalmazását tiltották meg, a helyszíneken pedig 171 500 korona értékű élelmet semmisítettek meg, mert elfogyasztása komoly következményekkel járhatott volna. • Sok esetben viszont az elárusítóhelyeken nem tudják megállapítani, megfelelő-e a minőség. Ekkor mit tesznek? - Az élelemmintákat laboratóriumi vizsgálatnak vetik alá. Á szóban forgó időszakban 3730 mintát vettek különböző élelmiszerekből, a fizikai-vegyi elemzéseknél 31,9, a mikrobiológiai vizsgálatoknál pedig 28,2 százalékukat sorolták a nem megfelelő kategóriába. • Az iparcikkekkel kapcsolatban is ilyen rossz a helyzet? - A legrosszabb a ruházati cikkeknél. Az ellenőrzött 115 mintánál 79 százalékos volt a minőségi hibák aránya. • Ezek az adatok egyáltalán nem örvendetesek. Ráadásul a fogyasztó tehetetlen. - Sajnos, a fogyasztók megkárosítását, illetve ennek következményeit senki sem veszi komolyan. Nagyon hiányzik a fogyasztók érdekvédelméről szóló törvény, mert ha életbe lépne, ennek alapján kedvezőbb helyzetbe kerülhetnének a vásárlók, a kereskedők nem bánhatnának velük kényük-kedvük szerint. • Úgy tudom, a felügyelőség munkatársai a rajtakapottakat megbüntetik. Ez nem elegendő? - ítélje meg a számok alapján. A helyszínen 2 millió 545 480, az igazgatóságok döntése után további 10 730 600 korona büntetést fizettek. Huszonkétezer-ötszáz koronát tett ki a további bírságok összege, a jogi személyek pedig 562 ezer koronájuktól voltak még kénytelenek elbúcsúzni. Hatvan komolyabb esettel a bűnüldöző szervek foglalkoztak. Mindezek ellenére, a piacon a helyzet változatlan, a fogyasztók megkárosítása tovább folyik. • A büntetés tehát nem hatékony, de akkor mi segíthet, mi változtathat ezen a tarthatatlan helyzeten? - Szerintem csak az, ha a piac végre fogyasztóközpontú lesz, nem pedig az eladók uralják mint mostanság. • Ehhez a kereskedelmi felügyelőség hogyan járulhat hozzá? - Egyrészt úgy, hogy nyilvánosan kipellengérezzük a megkárosítókat. Reméljük, a leleplezett esetekből okulnak a vevők. Igyekszünk tanácsokat adni a fogyasztóknak. Teszteljük a forgalmazott termékeket, hogy könnyebben eligazodhassanak a kínálatban, márcsak azért is, mert nem minden reklám népszerűsít jó cikket. De mindezek mellett legfontosabbnak a törvénymódosítások kezdeményezését tartom. • Mi okozza a legtöbb hiányosságot? - Főképp az, hogy a kereskedők nem szakemberek. Ez elsősorban az új vállalkozókra vonatkozik. Mint minden szakmában, a kereskedelemben is meg kellene követelni a szaktudást. Annál is inkább, mert egyesek gyors meggazdagodására, a lehető legnagyobb haszonra törekvő vállalkozók „tanoncéveire" a fogyasztók százai, ezrei fizetnek rá. DEÁK TERÉZ EK: TAMOGATÁS-LEÉPÍTÉS Miközben nálunk a pénzügyi szakemberek és a gazdasági vezetők még mindig azon vitatkoznak, hogy milyen, illetve mekkora legyen a mezőgazdaság támogatási rendszere, a fokozatosan integrálódó nyugat-európai országok gazdasági vezetése nemrégiben ezzel a szemlélettel éppen ellentétes lépéseket megkövetelő döntést hozott az élelmiszerpiacon immár komoly veszélyeket sejtető túlkínálati piac kihívásaira reagálva. A döntés nem született könnyen, hiszen másfél éves huzavona és kemény tárgyalássorozat előzte meg a javaslat elfogadását, amelynek alapján az EK országai eddigi közös agrárpolitikájukat alapjaiban megváltoztató reformcsomagtervet hagytak jóvá. A tagországokat sújtó túltermelési válságot az új elképzelések szerint a termelés támogatásának fokozatos leépítésével próbálják meg kezdelni, amitől a meghatározó élelmiszeripari termelés visszafogását is remélik. Az EK országok közismert és nálunk oly gyakran emlegetett támogatási rendszere ugyanis eddig árszubvenciók formájában biztosította a mezőgazdasági termelők számára a garantált árbevételt. Aki el tudta érni az átlagos hatékonysági szintet, az termelt, hiszen a jövedelme biztos volt. A mennyiségi korlátok nélkül felfuttatott mezőgazdasági termelés azonban egyre komolyabb gondokat okoz a tagországok számára. Nyílt titok, hogy a közösség mezőgazdasági termelése az utóbbi években már egynegyedével meghaladja a szükségletet, a felesleg tárolása viszont jelentős költségtöbbletet emészt fel, s csak újabb jelentős támogatással értékesíthető a világpiacon. A reform alapfilozófiája arra épül, hogy a tagországok felhagynak a felvásárlói árak szubvencionálásával, és helyette közvetlenül a termelőket fogják támogatni. Az EK országok brüsszeli központjában Ray MacSharry ír közgazdász által kidolgozott elképzelés alapján fokozatosan felszámolják az EK piac védett árrendszerét, s ezt a világpiaci árakhoz igazítják, miközben jelentősen visszafogják a termelést. A terv a felvásárlói árak jelentős csökkentésével számol. A következő három évben 29 százalékkal csökkentik a gabonafélék, 15 százalékkal a marhahús, valamint 2,25 százalékkal a tej- és tejtermékek felvásárlási árát. Kétségtelen, hogy a legradikálisabb visszafejlesztés a gabonatermelőket érinti. A felvásárlási árak csökkentése mellett ugyanis azt a kikötést is elfogadták, hogy a közvetlen támogatást csak azok a termelők kaphatják meg, akik egyúttal 15 százalékkal csökkentik a gabona termőterületét. A támogatás összegét egy meghatározott időszak átlagtermeléseit figyelembe véve alakítják ki. A marhahús felvásárlási árát ugyancsak 15 százalékkal csökkentik, miközben a hústermelésben számolnak az olcsóbb gabonaárak költségcsökkentő hatásaival. Egyúttal a felhalmozott húskészleteket is mintegy a felére csökkentik, megszabadulva a drága raktározási költségektől. A vaj ára sem marad érintetlen. 1996-ig 7,5 százalékkal csökkentik a támogatását, a tejkvótákat pedig évente 1-1 százalékkal fogják vissza. A támogatásmegvonás hatásaival szemben nagyok az elvárások. Az optimista vélemények szerint általa három legyet is üthetnek egy csapásra: az intézkedések következetes megvalósításával csökkenhet az éleirriiszerek fogyasztói ára, megszűnhet ä túltermelés okozta feszültség, ráadásul úgy, hogy közben stabilizálódik a termelők jövedelme. Jelzésértékűnek is felfoghatók az új támogatáspolitikai élvek, amelyek egyértelműen utalnak arra, milyen irányba mozdul a világ gazdasága. Miközben nálunk hovatovább nyilvánvalóbb jelei mutatkoznak az állami beavatkozások fokozódásának, illetve az ezt követelő igények mind komolyabb súllyal esnek latba a politikai és gazdasági döntéseknél, félő, hogy újra olyan lépéshátrányba kerülünk, amit semmilyen merész politikai sasszéval nem lehet majd kiigazítani. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ