Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-13 / 190. szám, csütörtök

1992. AUGUSZTUS 13. 3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK BUSH-BOTRANY AMERIKABAN MEGCSALTA-E GEORGE BARBARÁT? SZOMÁLIA - A FÖLDI POKOL HETENTE TÍZEZREN HALNAK MEG • AZ ENSZ 500 BÉKEFENNTARTÓT KÜLDHET MOGADISHUBA NÉHÁNY SORBAN Egész Amerika visszhangzik az újabb botránytól, s mindenki a cím­ben feltett kérdésre szeretne választ •kapni. Történt ugyanis, hogy Bush elnök keddi sajtóértekezletén a CNN tévéállomás riportere, Mary Tillot­son megkérdezte az elnököt, miként vélekedik a The New York Postban megjelent állításról, amely szerint ő az Egyesült Államok elnöke egy­szer már házastársi hűtlenséget kö­vetett el. A botrányos kérdésért Ted Turner, a CNN tulajdonosa a ripor­terhölgyet megdicsérte, viszont a re­agálás rendkívül éles volt. Bush a CNN-t támadta, a kérdést alapta­lannak, az újságcikket pedig hazug­nak nevezte. A tudósító azzal véde­kezett, hogy csupán Bush választási kampánya miatt tette fel a kérdést, hiszen, mint ismeretes, az elnök kampányában a családi értékeket propagálja a leghangosabban. Né­hány órával később a keleti partoktól a nyugatiig már mindenki erről be­szélt, s az esti híradókban ez volt a legnagyobb tévétársaságok szen­zációja is. A tegnapi The Washington Post állítása szerint George Bush és Jen­nifer Fitzgerald viszonyáról már majd tíz éve szóbeszéd járja Wa­shingtonban. A The New York Post szerint Jennifer Fitzgerald 1984-ben ,, Védekezzünk a szeparatisták és a szélsőségesek ellen! Védjük meg együttélésünket, védjük meg közös államunkat! Van hely benne elég valamennyiünk számára, van elég lehetőség, hogy úgy rendezzük együttélésünket, hogy elégedetten és boldogan 1 élhessünk, egymás mellett és együtt, hogy kihasznál­hassuk azt, ami közös." Bármilyen furcsának tűnik, az említett szavak Vladimír Mečiar szá­jából hangzottak el. S az „emléke­zők" talán fel tudják idézni, hogy Mečiar úr egykor más érdekes dol­gokat is hangoztatott: arról, hogy amennyiben Szlovákia lakosai kö­zös államban kívánnak élni, a politi­kának elsősorban ebből az elvből kell kiindulnia; ha valaki Cseh­országban "nem akarja a föderációt, ezt a jelentéktelen erőt, ha kell, akár be kell rugdosni a föderációba; hogy a szlovák szervek már 1990-ben megszerezték a lehetőséget (és a kötelességet) arra, hogy dönthes­senek a polgárokat és sorsukat érin­tő minden alapvető kérdésben, töltött egy éjszakát Bushsal, aki ak­kor alelnökként járt Genfben. Bar­bara Bush asszony akkor állítólag nem kísérte el a férjét Svájcba. Az akkori éjszaka „problémáiról" állító­lag Louis Fields, az USA volt nagy­követe is elejtett egy-két szót, de őt már nem lehet meghallgatni, mert időközben elhunyt. A szóbeszédet pedig Fitzgerald asszony már évek­kel ezelőtt határozottan visszautasí­totta. A The Washington Post beismer­te, a szerkesztőség már évekkel ezelőtt megpróbálta kinyomozni, hogy mi az igazság, de semmire se jutott. Egyik riportere hónapokon ke­resztül dolgozott az ügyön, de nem sikerült bizonyítékokat szereznie. Hasonlóan járt a The New York Times is. Jennifer Fitzgerald pedig jelenleg nem tartózkodik az Egyesült Államokban, s így nem is tudott nyilatkozni. Hozzá kell tenni, hogy ő még akkor dolgozott George Bush számára, amikor a mostani elnök pekingi nagykövet volt. Később kö­vette őt a CIA-hoz is, amelynek Bush az igazgatója lett, majd pedig a Fehér Házban is mellette volt. Fitzgerald asszony jelenleg az ame­rikai külügyminisztérium protokollfő­nökének a helyettese. Entz Géza arra a kérdésre, mi tette indokolttá az általa vezetett hivatal létrehozását, kifejtette: a ma­gyar kisebbségek problémái az első világháború után keletkeztek, ezeket a kommunista rezsim tartósította. A kisebbségi kérdések napjainkban az előtérbe kerülnek. Erősödnek azok az aggodalmak és gyanúsítga­tások, amelyek szerint a magyar kisebbségek el akarnak szakadni azoktól az országoktól, amelyekben élnek és csatlakozni szeretnének Magyarországhoz. Ezért történnek kísérletek a magyarok semlegesíté­sére. Entz Géza az interjúban részlete­sen kitért arra, milyen volt a magya­rok helyzete közvetlenül a háború utáni Csehszlovákiában, szólt az erőszakos kitelepítésekről, az el­szlovákosításról stb. Úgy vélte, Csehszlovákia kettéosztásáról a végleges döntés még nem szüle­tett meg, de ha erre sor kerül, akkor a magyar kisebbségre nézve, önma­gában nem is ez a tény jelent majd veszélyt, hanem inkább a jövőbeni szlovák állam belső szerkezeti el­rendezése. Ugyanakkor el lehet képzelni egy demokratikus Szlováki­át is, amely tiszteletben fogja tartani más nemzetek jogait - tette hozzá. s vállalják a döntés felelősségét; hogy áz önálló Szlovákia megalaku­lása most nem reális, létezésének sem politikai, sem gazdasági feltéte­lei nem adottak, s ha mégis, valami­lyen erőszakos módon megalakul­na, csak hatalmas veszteségek árán létezhetne, amelyek érzékenyen érintenék Csehországot is... (Lásd a Vladimír Mečiar párbeszédei című kiadványt, a HOS kiadásában, 1992). Bizony, így beszélt Mečiar úr, s tette ezt úgy, ahogyan azt csak ő tudja: határozottan, egyértelműen és meggyőzően. Aztán egy időre megszűnt miniszterelnök lenni, de megígérte, hogy visszatér. Vissza­tért, és az egy mozgalom alkotta kormányon kívül legújabb határo­zott, egyértelmű és meggyőző gon­dolataival ajándékozott meg ben­nünket - olyannyira újakkal, hogy a fehérből fekete lett, a plusz előjel­ből mínusz, igy aztán hiába töröm a fejem, mikor nem mondott igazat nekünk, akkor, egy és fél évvel ez­előtt, vagy most? Egyáltalán, fontos, Egyre több humanitárius szerve­zet és politikus gyakorol nyomást az ENSZ-re annak érdekében, hogy küldjön békefenntartó csapatokat Szomáliába, ahol az élelmiszerse­gélyek elosztásának az ellenőrzésé­vel enyhíteni lehetne a lakosság szenvedését. Ezt a világszervezet úgynevezett technikai missziója is követelte, amely a múlt hét óta tar­tózkodik a kelet-afrikai országban. Szomáliában a Barre-diktatúra bu­kása sem hozta meg a békét, a dik­tátor rendszerének megdöntésé után törzsi alapú polgárháború rob­bant ki a hatalmi pozíciók megszer­zéséért. Mindehhez hozzá kell szá­mítani a katasztrofális szárazságot, éhínséget. Csupán a fővárosban több tízezer embert gyilkoltak meg, az országban pedig pusztítanak a járványok. David Andrews ír kül­ügyminiszter nairobi sajtóértekezle­tén elmondta: vannak területek, ahol hetente tízezrek halnak meg, s min­den képzeletet felülmúló állapotok uralkodnak az országban. Az ír poli­tikus a napokban járt Szomáliában, beleértve a fővárost, Mogadishut is. Szakértők szerint a szomáliai helyzet jelenti a világ legnagyobb „humanitárius válságát". Ha a se­gítség nem lesz nagyobb ( akkor hogy egy politikus igazat mondjon? Maga Mečiar úr úgy gondolja, hogy nagyon fontos. Az erkölcsös politi­kus „nem csaphatja be a népét". Csakhogy, ezt szintén rég mondta, két évvel ezelőtt... Legyen azonban bárhogyan is, úgy gondolom, söt, meggyőződé­sem, hogy, mint a CSSZSZK (még mindig) aránylag rendezett életet élő polgárának, jogom van egy olyan miniszterelnökre, akiben nem kell naponta kételkednem, hogyan is gondolta, amit mondott, miért is mondta valójában, és miért mondta tegnap ugyanazt másképp. Szíve­sen élnék egy olyan köztársaság­ban, amelynek miniszterelnökéről semmit vagy úgyszólván semmit sem tudok, viszont meglenne az a jó érzésem, hogy jól végzi a munkáját, és nem igyekszik minden áldott nap nyugtalanítani és elbizonytalanítani. Aki nem mondja, „majd én segítek rajtad", hanem hagy engem úgy élni, ahogyan tudok, s ott, ahol aka­rok - tehát a demokratikus Cseh (-)Szlovákiában, határok és határát­kelőhelyek nélkül. Nem tudom pon­tosan, még csak megközelítőleg sem, milyen államban akar élni Me­čiar úr. Végül is, ez az ő gondja. Mivel azonban nem él egyedül Szlo­vákiában, ilyen komoly döntésben meg kellene kérdeznie azokat is, a 7,2 millió szomáli közül 4,5 millióra vár az éhhalál. Egyébként már eddig is az ország lakosságának egyhato­da vált menekültté. Az Európai Kö­zösségek bizottsága Brüsszelben ugyancsak azonnali intézkedéseket követelt annak érdekében, hogy az élelmiszer és a gyógyszer eljusson a nélkülöző lakossághoz. Az EK szerint a kéksisakosoknak kellene megakadályozniuk, hogy a fegyve­res bandák szétlopkodják és elpusz­títsák a segélyszállítmányokat. Ber­nard Kouchner, a humanitárius ügyekkel foglalkozó francia minisz­ter múlt heti szomáli látogatása után a helyzetet tömören így jellemezte: földi pokol! Az ausztrál kormány tegnap kö­zölte: 2,5 millió dolláros segélyt nyújt Szomáliának a szárazság következ­ményeinek a felszámolásához. Zárás előtt érkezett a hír, hogy az ENSZ-főtitkár különmegbízottja, Mohammed Sahnun megállapodott az egyik vezető fegyveres csoport parancsnokával, Farah Aidid tábor­nokkal arról, hogy az ENSZ 500 békekatonát küldhet a mogadishui kikötő védelmére. A kéksisakosok feladata lesz, hogy biztosítsák a hu­manitárius szállítmányok fogadását és elosztását a lakosság számára. akiknek sorsát, állítólag, annyira a szívén viseli - Szlovákia lakóit. Elmulasztotta ezt tenni, s úgy gon­dolom, ezt már egykönnyen nem tudja megmagyarázni, pedig virtuóz módon tud hasonló helyzetekből ki­keveredni. Érveljen most már Klaus úrral, az egész cseh képviselettel vagy akár magával az ördöggel is, azért, ami Szlovákiával történni fog, a Demokratikus Szlovákiáért Moz­galom elnöke a felelős. (Aki nem hiszi, olvassa el újra Mečiar úr kije­lentését arról, hogy a szlovák szer­vek már 1990-ben lehetőséget nyer­tek arra, hogy dönthessenek a terü­letükön élő polgárokat és azok sor­sát érintő minden alapvető kér­désben...). Ő az, aki minket, polgárokat első­ként törölt ki a tudatából és a lelkiis­meretéből, s ezért úgy gondolom, jogunk van ugyanezt tenni vele. Le­gyen ez bár egyelőre szimbolikus, az is elég. Örülök, hogy nem vagyok egyedül, akinek hasonló gondolata támadt - ezt tükrözi Mečiar esése a közkedvelt szlovákiai személyisé­gek táblázatán. Lehet, hogy ez ko­molyabb jelzés, mint első pillantásra tűnik, hagyjuk azonban meglepni magunkat, mint mondani szokás. Egy biztos: ezúttal nem kell negyven évet várnunk a változásra. MICHAL AČ (Kultúrny život, augusztus 6) B ejrúti jelentések szerint az iraki biztonsági erők letartóztatták Mohammed Abbasz Zajdant, a Pa­lesztinai Felszabadítási Front főtit­kárát. Az abu Abbasz néven ismert­té vált palesztin vezetőt és néhány testőrét a múlt héten vették őrizetbe, amikor megpróbálta elhagyni Bag­dadot. Az információk szerint abu Abbasz augusztus 8-án hagyta el Bagdadot azzal a szándékkal, hogy részt vegyen a jordán fővárosban, Ammanban rendezett palesztin ta­lálkozón. Az iraki rendőrség azon­ban feltartóztatta gépkocsioszlopát, s most ismeretlen helyen tartja fogva a palesztin vezetőt. K abulban tegnapra virradó éjsza­ka és a reggeli órákban is vál­tozatlan hevességgel folytatódtak a harcok az afgán felkelők és az új kormány egységei között. Erről a felkelő egységek forrásai tájékoztat­tak a pakisztáni Pesavarból. Ezek szerint a leghevesebb harcok Kabűl keleti negyedében voltak. Az áldo­zatokról és a sebesültekről szóló adatok nem ismeretesek. F ranciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok tegnap­ra virradó éjszaka figyelmeztették Bagdadot: a síita ellenzék elleni ka­tonai akcióik ugyanolyanok, mint amelyek arra kényszerítették a szö­vetségeseket, hogy biztonsági zónát hozzanak létre a kurdok számára Észak-Irakban. A Biztonsági Tanács rendkívüli ülésén a három nagyhata­lom képviselői ugyan közvetlenül nem javasolták a védelmi övezet létrehozását az ország déli részén, de felszólítottak a humanitárius se­gély nyújtására. Max van der Stole, az ENSZ emberi jogi különbizottsá­gának vezetője elmondta, a világ nem hagyhatja figyelmen kívül a síi­ta lakossággal szembeni erőszakot. N émetországi jelentések szerint a második világháború óta Ba­den-Badenban állomásozó francia egységek, katonáik és haditechniká­juk kivonását készítik elő. Francois Mitterrand francia elnök ugyanis megígérte, hogy 1993 végéig befe­jeződik a francia egységek kivoná­sa. A tervek szerint idén 10 ezer katonának és 2400 francia polgári alkalmazottnak kellene elhagynia Németországot. B elfastban tegnap bukkantak rá az északír rendőrség állítóla­gos informátorának a holttestére. Az Ir Köztársasági Hadsereg (IRA) köz­leményben tájékoztatott róla, hogy a meggyilkolt Robin Hill a szervezet tagja volt. Azért ölték meg, mert információkkal látta el az északír biztonsági erőket. U gy döntött a római kormány, hogy további ezer rendőrt küld Szicíliára. Az lesz a feladatuk, hogy a maffia ellen harcoljanak. A rend­őrök csatlakoznak a mintegy 7 ezer katonához, akiket a közelmúltban, Giovanni Falcone és Paolo Borselli­no bírók meggyilkolása után küldtek a szigetre. Az olasz közvélemény nincs meggyőződve arról, hogy az erős katonai jelenlét meggyengítheti a maffia hatalmát Szicíliában. K olumbiában továbbra is sikerte­lenül nyomoznak Pablo Esco­bar kokainbáró után, aki bátyjával és nyolc társával együtt július 22-én szökött meg a Medellin közelében levő börtönből. A bogotai kormány ezért több mint 1,4 millió dolláros jutalmat ígért a nyomravezetőknek. I brahim Hakim, a Nyugat-Szahara függetlenségéért harcoló Polisa­rio Front befolyásos képviselője kedden tért vissza Marokkó főváro­sába, Rabatba. - Remélem, hogy a 20 évig tartó algériai száműzetés utáni visszatérésem hozzájárul a tér­ségben kialakult válság megoldásá­hoz - nhondotta Hakim. Mint ismere­tes, az ENSZ erőfeszítéseket tesz a Marokkóés a Polisario között 16 éve tartó fegyveres harc befejezése ér­dekében. Ezzel összefüggésben ja­vasolta, hogy Nyugat-Szaharában tartsanak népszavazást, amelynek keretében a lakosság kinyilváníthat­ná véleményét: önálló államban kí­vánnak élni vagy a Marokkóhoz való csatolást részesítik előnyben. TÖRÖLJÜK EL A POLGÁRT? M ost egy kicsit fellélegezhet a madridi kormány - anélkül ért véget az olimpia, hogy az ETA-terroristák lecsaptak volna valakire. Betartották a kabinettel az olimpia idejére kötött hallgatólagos tűzszünetet? Vagy talán a végelgyengülés jele, hogy nem váltották be a sevillai világkiállítás megnyitása előtti fenyegetésüket, miszerint idén, a nagyszabású rendezvé­nyek alkalmából lángba borítják Spanyolországot? Ez utóbbi feltételezés járhat közelebb az igazsághoz - legalábbis ezt remélik az optimista helyzetelemzők. Lehetséges, mert míg hajdaná­PE IWCC7TWE ban a függetlenségre törekvő basz­rCÜ V C04 I VC kok haragja kizárólag Madrid ellen irányult, manapság már ezrek - köz­tük korábbi ETA-szimpatizánsok - követelik nyíltan, s ami lényeges, félelem nélkül, a hatvanas évek végétől fokozódó értelmetlen erőszak megszünteté­sét. Mára az ETA politikai szárnya is végleg hátat fordított a szervezetből kivált militánsoknak, akik csakis az elfogadhatatlan terrorista módszerekkel hajlandók harcolni Baszkföld elszakadásáért. Ellentétben a halálosztókkal, a mérsékelt ETA-tagok tárgyalások útján igyekeznek engedményeket kicsi; karni a madridi kabinettől, így próbálnak araszolni a függetlenség fele'. A rossznyelvek pletykálják: nincs kizárva, hogy az ETA „politikusai" bosszú­ból céljaik örökös megtorpedózásáért a rendőrségnek adnak füleseket, melyek segítségével a terroristaellenes kommandósoknak egyre gyakrabban sikerül kézre keríteni egy-egy ETA-főnököt. Emlékezetes a március végi rajtaütéses akció, amikor Dél-Franciaországban letartóztatták a szervezet három vezetőjét, köztük Francisco Garmendiát, a különös kegyetlenségéről hírhedté vált bandavezért. A múlt héten és legutóbb tegnapelőtt, azaz pár nap leforgása alatt ismét két befolyásos szeparatista vezért fogtak el. Olyanokat, akik a spanyol lapkommentárok szerint még képesek lettek volna újjászervezni a meggyengült, „fejvesztett" ETA-t. r A Madridban még ne ünnepeljék a végső győzelmet. Nem árt, ha #\III éber marad a kormány - vélekednek a kevésbé derűlátóak. Elképzelhetetlennek tartják, hogy kivéreztek a baszkföldi fanatikus terroris­ták. Valóban, ki tudhatja előre, milyen reakciókat vált ki a „közlegényekben" a letartóztatási hullám? A végső erőösszevonást? Egy fejvesztett, dühtől vezérelt újabb pokolgépes hadjáratot? (ug) A VILÁGSAJTÓBÓL Entz Géza, a határon túli magya­rok kérdésével foglalkozó budapesti államtitkár interjút adott a Rzecz­pospolita című lengyel napilapnak, amelyben rámutatott, hogy az utóbbi időben Szlovákiában sok magyarel­lenes nyilatkozat látott napvilágot. Aggasztónak nevezte, hogy a szlo­vák propaganda szítja a magyargyű­löletet. A magyarokat azzal gyanú­sítják, hogy csak a határrevízióra gondolnak, s ez a magyarokat több válaszlépésre kényszerítette, példá­ul a Budapest-Pozsony közötti for­ródrót létesítésére. Szeptember ele­jén találkozik a két kormányfő is. Ennek kapcsán Entz Géza azt mon­dotta, reméli, hogy a miniszterelnö­kök nyugodtan és tárgyszerűen te­kintik át ezeket a kérdéseket. A ma­gyar fél valamivel többet szeretne tudni Pozsony hosszú távú terveiről is, hiszen Szlovákiát nemcsak a két­oldalú viszonyban tekinti partneré­nek, hanem a sokoldalú kapcsola­tokban is. A magyar külpolitika célja­ként jelölte meg, hogy a szomszédos országokkal kapcsolatban az előző időszak örökségét az európai együttműködés új követelményeihez és lehetőségeihez igazítsák. Hang­súlyozta: Budapest segíteni akar a határokon túl élő magyaroknak, de nem a határok megváltoztatásával. MÁSOK ÍRTÁK

Next

/
Oldalképek
Tartalom