Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-15 / 165. szám, szerda

1992. JÚLIUS 15. tÚJSZÓM OLIMPIAI SPORT PLUSZ 10 TIZ NEHEZ PRÓBA Kemény legények a tízpróbások. Sok sportág alaposan meggyötri művelőjét, ám egyik sem követel meg olyan sokoldalúságot, mint a tízpróba. Hiszen itt nem elég a robbanékonyság (100 m, 110 m gát és 400 m), a kitűnő ugráskészség (távolugrás és magasugrás). Ugyanilyen fontos az állóképesség (1500 m), a technika (rúdugrás, gerelyhajítás), és a nehézaltétákra jellemző masszív izomzat (súlylökés és diszkoszvetés). Mindez együtt adja a vérbeli tízpróbázót. A jelenlegi csetiszlovák atlétika kevés kiválósággal dicsekedhet. 1983. ban Helsinkiben az első atlétikai világbajnokságon Fibingerová, Kocembová, Kratochvílová, Bugár, Valent és Pribilinec révén még tarolt a honi sport, azóta azonban jószerivel csak két, az abszolút élvonalba tartozó atlétát mutathat fel: Jan Železný gerelyhajítót, és Robert Zmélík tízpróbázót. Az olimpia évében mindketten ragyogó teljesítménnyel hívták fel magukra a figyelmet; Železný a nap'okban világcsúcsot dobott, Zmélík pedig a közelmúltban az ausztriai Götzisben rendezett versenyen 8627 ponttal a világ idéi második legjobb eredményét érte el. Az idén Götzisben, ebben a békés osztrák fürdővároskában, ahol minden évben egyszer összejönnek a világ legjobb tízpróbázol, Zmélík alaposan kivágta a rezet: a rendkívül erős mezőnyben 8627 ponttal az első helyet szerezte meg. A 23 éves sportember teljesítménye Szöul óta a harmadik legjobb, az öröklanglistán pedig a 12. Götzisben már az első szám, a 100 m remekül kezdődött Zmélík számára, egy teljes tizedmásodpercet lefaragott egyéni legjobbjából. „Szeretem ezt a távot. Még erőm teljében nekivághatok, mintegy kezdőlökést ad a tízpróbának" — nyilatkozta. A távolugrás, a második próba, szintén az erősségei közé tartozik: „Talán ebben vagyok a legjobb. Nem egyszer én nyerek a tízpróbázok között, és immár a nyolc méter sem jelent számomra leküzdhetetlen akadályt." Valóban így van, hiszen Götzisben 802 cm-et, míg a minap Nyitrán, az országos bajnokságon 806-ot teljesített. Robbanékonyságát remeküj kamatoztathatja a 110 m gáton is: „A távolugráson kívül ez a másik kedvencem. Ha e távon sok pontot gyűjtök, az nyugtatólag hat rám." A további két ugrószámban, a magasugrásban és a rúdugrásban, bár nem rosszak az egyéni legjobbjai, mégsem mozog igazán otthonosan. Mint mondja, mindkettő könnyen banánhéjnak bizonyulhat: „Az ember nem teljesíti az alapmagasságot, s már búcsúzhat is a további küzdelmektől." Ez nem puszta óvatosság. Dan O'Brien, a tokiói világbajnok New Orleansban az amerikai atléták olimpiai válogatóversenyén hihetetlen sorozatot produkált; majd jött a nyolcadik szám, a rúdugrás, és nem vitte át a 480 cm-es alapmagasságot. Igy nemcsak a világrekordnál jobb eredményétől búcsúzhatolt, hanem a barcelonai részvételtől is. Zmélík számára az igazi nehézségeket a dobószámok okozzák. A gerelyben ugyan nagyot javult — együtt edzett Železnývel —, ám a súlylökés és a diszkoszvetés igazi kínszenvedés. Az utóbbi számban Bugár Imre nyújtott neki segítőkezet. Zmélík ezt sajátságos módon akarta meghálálni: Amikor Oslraván az Arany Futócipő versenyen még nem dőlt el, hogy Bugár teljesíti-e az olimpiai szintet vagy sem, a tízpróbázó felajánlotta, a csehszlovák atlétika nagy öregjét mint edzőt elviszi Barcelonába. Végül Bugár segítség nélkül is bebiztosította az olimpiai repülőjegyet... És végül az 1500 méter. A 10. szám, amely úgy hizányzik a tízpróbázóknak, mint a púp a hátukról: „Ez az a táv, amelyet kivétel nélkül mindenki utál. Már szinte semmit sem változtat az eredményen, ennek ellenére teljes erőbedobással kell végigfutni" — magyarázza Zmélík. Barcelona egyik nagy esélye'sének immár Daley Thompsontól és Dan O'Brientől sem kell tartania. A britek világcsúcstartója és az amerikaiak világbajnoka sérülés, illetve gyenge szereplés miatt hiányozni log az ötkarikás játékokról. (sidó) Magyarországot a 23 sportág 166 versenyszámában 235 sportoló (köztük 12 olimpia bajnok; Egerszegt Krisztina, Növényi Norbert, Bujdosó Imre, Öyulay Zsolt, Fideí László, Szabó Bence, Síké András, Damyí Tamás, Nébald György, Mízsér Attila, Fábián László es Csípés Ferenc) kepvisefi a tircplunai ötkarikás játékokon. S a jó szereple^oit 121 szakember fáradozik a csapat tagjaként A július 25-ei ünnepélyes megnyitón a magyar zászlót a 28 éves Komáromi Tibor, a Ferencváros sportolója vi$& A jjöfcMehérek 90 ktlós kötöttfogású birkózója három alkalommal nyert világbajnokságot, egyszer Európa-bajnok lett, s a szöuli olimpián a dobogó második fokara althatott. 235 MAGYAR SPORTOLO INDUL BARCELONABAN TIZEKÉ (!) OLIMPIAI BAJNOK ÁLL RAJTHOZ A KÜLDÖTTSÉG VEZETŐJE: Schmidt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke. Helyettese: Aján Tamás, a MOB főtitkára. A vezetőség tagjai: Balogh György alelnök, Gallov Rezső alelnök, Pongrácz Antal alelnök, Lochmayer György, a csapat vezetője, Spiegel József, a helyettes csapatvezető és Vérten Sándor attasé. ASZTALITENISZ: Bátorfi Csilla (Wirth Gabriella sérülés miatt nem utazhat!). Sportágvezető: Bérezik Zoltán. ATLÉTIKA: Bagyula István, Horváth Attila, Gécsek Tibor, Szabó Dezső, Urbanik Sándor, Munkácsi Sándor, Káldy Zoltán, Szűcs Csaba, Almási Csaba, Molnár Tamás, Szalma László, Borka Gyula, Ficsor József, Kovács Judit, Ináncsi Rita, Rosza Mária, Illyés Ildikó, Alföldi Andrea, Zsigmond Kinga, Szabó Karolina, Forgács Judit, Bátori Noémi, Kozári Ágnes, Molnár Edit, Barati Éva vagy Szekeres Judit. Sportágezető: Schulek Ágoston. Szövetségi kapitány: Mérei László. BIRKÓZÁS—KÖTÖTTFOGÁS: Faragó József, Sike András, Bódi Jenő, Repka Attila, Takács János, Farkas Péter, Komáromi Tibor, Növényi Norbert, Klauz László; tartalék: Hamzók József. Szabadfogás: Óváry László, Nagy Béla, Elekes Endre, Nagy János, Dvorák László, Tóth Gábor, Kiss Sándor, Gombos Zsolt: Sportágvezető: Köpf Károly. Szövetségi kapitány: Szőnyi János. CSELGÁNCS: Parragh Katalin, Pekli Mária, Nagy Zsuzsanna, Király Anita, Gránitz Éva, Wágner József, Csák József, Hajtós Bertalan, Zsoldos Zsolt, Korbei Károly, Kovács Antal, Csősz Imre. Sportágvezető: Szegvári Péter. EVEZÉS: Dani Zsolt, Lévai Zsolt, Schneider Henrik, Magyar Imre, Punk Edit, Kapócs Anikó, Sarlós Katalin, Mitring Gábor. Sportágvezető: Dávid Imre. ÍJÁSZAT: Kiss Tímea, Szendey Marina, Kovács Judit. Sportágvezető: Doetsch Béla. KAJAK—

JENU: Czigány Kinga, Dónusz Éva, Kőbán Rita, Mednyánszky Szilvia, Mészáros Erika, Hüttner Csaba, Kolonics György, Pálizs Attila, Pulai Imre, Szabó Attila, Zala György, Adrovicz Attila, Ábrahám Attila, Ádám Attila, Bártfai Krisztián, Borhi Zsombor, Csipa Ferenc, Fidel László, Gyulay Zsolt, Rajna András, Szabó Gábor. Sportágvezető: Füleky András. KEREKPÁR: Somogyi Miklós, Izsák Éva, Steig Csaba, Eisenkrammer Károly. Sportágvezető: Sipos János. KÁZILABDA: Bíró Imre, Szathmári János, Perger Zsolt, Igor Zubjuk, Csicsai Ottó, Marosi László, Éles Zsolt, Füzesi Ferenc, Sótonyi László, Horváth Attila, Gyurka János, Győrffy Sándor, Borsos Attila, Iváncsik Mihály, Sibalin Jakab, Mezei Richárd, Csoknyai István, Rosta Miklós. Sportágvezető: Jakab Lajos, Szövetségi kapitány: Joósz Attila. LOVAGLÁS: Göttler Vilmos, Dallos Gyula, Soós Attila, Herczegfalvi Tibor, Ling Attila, Bubán Zsolt; tartalék: Bohátka László. Sportágvezető: Kellermeyer Sándor. MŰUGRÁS: Cserba Brigitta, Nagy Ibolya, Gerlach Ágnes. Sportágvezető: Sauer László. ÖKÖLVÍVÁS: Lakatos Pál, Kovács István, Bognár László, Petrovics János, Szűcs László, Mizsei György, Béres Zoltán, Szikora István. Európai tartalék: Kalocsai Zoltán. Sportágvezető: Sermer György. Szövetségi kapitány: Papp László. ÖTTUSA: Fábián László, Káinoki Kiss Attila, Mizsér Attila. Sportágvezető: Török Ferenc. Szövetségi kapitány: Pécsi Gábor. RCG: Fráter Viktória, Szalay Andrea. Sportágvezető: Molnár Anna. SPORTLÖVÉSZET: Flórián Éva, Ferencz Ágnes, Gönczi Anna, Igaly Diana, Vasvári Erzsébet, Gáspár Olivér, Záhonyi Attila, Vári Zsolt, Ágh István, Papnitz Zoltán, Pető László, Pálinkás Lajos, Kacskó Sándor, Solti Attila, Sike József, Bodó Zoltán, Putz István, Karácsony Gyula. Sportágvezető: Simon Tibor. Szövetségi kapitány: Hammerl László. SÚLYEMELÉS: Karczag Tibor, Lénárt Ferenc, Czanka Attila, Mészáros István, Barsi László, Halász István, Szanyi Andor, Dudás István, Stark Tibor, Németh László. Sportágvezető: Horváth Ferenc. Szövetségi kapitány: Hanzlik János. TENISZ: Temesvári Andrea, Noszály Sándor. Sportágvezető: Temesvári Ottó. TOLLASLABDA: Dakó Andrea, Fórián Csilla, Harsági Andrea. Sportágvezető: Vörös György. TORNA: Boda László, Csollány Szilveszter, Élő Róbert, Fajkusz Csaba, Pánczél Miklós, Schupkégel Károly, Supola Zoltán; Balázs Bernadett, Balog Ildikó, Horváth Kinga, Molnár Andrea, Molnár Krisztina, Ónodi Henrietta, Óváry Eszter; tartalékok: Péter Zsolt és Kiss Andrea. Sportágvezető: Forgács Róbert. Vezető edzők: TDonáth Ferenc ós Maráczi Ernőné. ÚSZÁS: Egerszegi Krisztina, Szabó Tünde, Csépé Gabriella, Kiss Judit, Darnyi Tamás, Rózsa Norbert, Güttler Károly, Czene Attila, Deutsch Tamás, Horváth Péter, Szabados Béla, Szilágyi Zoltán, Ágh Olivér. Sportágvezető: Zemplényi György. Vezető edző: Széchy Tamás. VITORLÁZÁS: Pomucz Tamás, Somogyi Tamás, Nyári Gyula, Nyári Zsolt, Szilvássy Attila, Tenke Tibor, Nagy Ferenc, Bácsics Krisztina, Sípos Péter. Sportágvezető: Sigmond András. VÍVÁS—NŐI TŐR: Jánosi Zsuzsa, Stefanek Gertrúd, Mincza Ildikő, Pusztai Ildikó, Lantos Gabriella; tartalék: Tuschák Katalin. Férfi tőr: Kiss Róbert, Érsek Zsolt, Busa István, Németh Zsolt, Gátai Róbert; tartalék: Kun Csaba. Párbajtőr: Kovács Iván, Hegedűs Ferenc, Kulcsár Krisztián, Totola Gábor, Kolczonay Ernő; tartalék: Fekete Attila. Kard: Köves Csaba, Szabó Bence, Nébald György, Abay Péter, Bujdosó Imre; tartalék: Boros György. Sportágvezető: Kovács Tamás. VÍZILABDA: Benedek Tibor, Vincze Balázs, Schmiedt Gábor, Tóth Imre, Tóth Frank, Péter Imre, Varga Zsolt, Petőcáry Zsolt, Tóth László, Kuna Péter, Dóczi István, Gyöngyösi András, Nemes Gábor. Sportágvezető: Bodnár András. Szövetségi kapitány: Konrád János.' (NS) FIDEL, A „BENNMARADÓ" FIDEL LÁSZLÓ 26 éves, a Köfém SC versenyzője. Szinte fű alatt nyert öt világbajnokságot kajakban. Először 1986-ban. Jelen lehetett a négyes „történelmi" győzelménél. 1987-ben Csipessel nyert párosban, s a négyessel folytatódott a diadalmenet. Aztán egy évvel később, néhány héttel az olimpia előtt kimaradt. Két éve került vissza, s azóta betonszilárdnak tűnt a helye. Egészen idén tavaszig. A válogatókon nem ment neki, az első két viadalon egyéniben nem tudott a döntőbe kerülni. A már leírt Rajna András viszont nagyon „pörgött". Egyre többen akarták az MTK versenyzőjét a hajóba Fidel helyett. A Fidelért aggódóak ismét felszisszentek: ez az olimpia elúszott?! Ha a négyes nyer Duisburgban, könnyű lesz a választás. De nem nyert. Olyannyira nem, hogy szinte tragédiának nevezhető helyen, a kilencediken végzett. Igaz, aligha Rajna miatt. Hisz ő a K2 500-on jól szerepelt, épp ott, ahol Gyulayék ugyancsak leégtek... A döntés mégsem lehetett más: Fidel maradt! — A klubodnál közölték, egyedül edzel. Nem félő, hogy így nem veszed elég komolyan a munkát? — Nem vagyok abban a helyzetben, hogy lazíthassak. Minden nap tréningezem, nem is keveset. — Los Angeles előtt is felmerült a neved... — Igen, komoly esélyem volt az indulásra. Aztán a mi olimpiánkra, Grünauba — a szocialista, azaz a rab nemzetek versenyének nevezték — mégsem vittek ki. — Négy éwel ezelőtt, hasonló időpontban, mint most, kikerültél a négyesből úgy, hogy előző évben két vb-számot nyertél. Azután az idei tortúra... A kettő kísértetiesen hasonlított... — Egyáltalán nem. Igaz ugyan, hogy idén a versenyeim nem jöttek úgy össze, de az edzéseken mindig jó formál mutattam. — Gondolom, egy percig sem gondoltál arra, idén újra meleg lehet a helyzet... — Tényleg nem! Az idén az összes edzőtáborban jól ment, erősnek éreztem magam. — S jöttek a tavaszi válogatók. — Az elsőn nem kellett volna elindulnom egyéniben. Mégis ott voltam a rajtnál. Kiestem, fáradt voltam! Nagyon akartam bizonyítani. — Nem jött össze. — A kapitány egy szigorított döntőbe jutási rendszert talált ki. Már a középdöntőben elvéreztem. — Egyre többen kezdtek támadni... — Felerősödött azoknak a hangja, akik Rajnát akarták a hajóba. Való igaz, ő jól ment tavasszal. — Egyéniben jobb nálad? — Edzéseken nem, ott meg szoktam verni, viszont az egyéni versenyeken nagyon lel szokta szívni magát. Nekem meg ott nem megy mostanában. — Megijedtél, hogy újra kimaradsz? — Meg nem ijedtem, de számoltam ezzel... — Az már egyenesen tragédia lett volna. Három olimpia, három kudarc. — Biztosan. Három olimpiáról lemaradni az utolsó pillanatban, tényleg kegyetlen dolog. — Tartalékként is kimentél volna? — Igen, miért ne? Mégis csak olimpia. Bárkivel bármi történik, engem vesznek vissza. — Szemben a korábbi évekkel, ezúttal a többiek téged favorizáltak... — Igen! — Valahol érthető, hiszen egy változtatást az olimpia előtt senki nem vállalna fel szívesen. Megint Csipes döntött? — Igen, övé volt az utolsó szó. — Most is nehéz lehetett, hiszen Rajna papíron jobb nálad. — Nem csak papíron. Egyesben jobb, csapathajóban azonban nem. Például a négyesben... — Miért, mi a különbség? — Két külön világ, teljesen más kategória. Négyest evezni tudni kell. Azért én ebben már négyszeres világelső vagyok! Nagyon kell alkalmazkodni a többiekhez, hihetetlenül fontos az összhang. Rettenetesen kell figyelni, érezni kell, mit akar a másik három. — Ebben vagy jobb Rajnánál? — Azt hiszem, igen. — Egyébként milyen viszonyban vagy vele? — Semmi különös... — Duisburgban nélküled ment a négyes. Ha nyernek, repülsz. Nem utazhatsz Barcelonába... — Valószínű, hogy így lett volna. De tudtam, hogy nem nyernek! — Volt benned drukk? — Nézd, nekem már csak az olimpia hiányzik az életemből... — Mondd, ennyit számított a hiányod? — Nem akarok nagyképű lenni. Biztosan szerepet játszott, de mindenképpen döntőbe kellett volna kerülniük! — A korábbi eredmények után elfogadhatatlan ez a helyezés? — Mit mondjak erre...? — Sokan állítják: a többiek megverették Rajnát! — Nem hiszem, hogy így lenne. Talán fáradlak voltak... A négyes hal éve veretlen, csak tavaly leltünk másodikok az előolimpián. — De ha a négyes fáradt volt, még egyértelműbb — nem szegény Rajna tehet a kudarcról. És mi van, ha a négyes Barcelonában is fáradt lesz? — Akkor fáradtan kell nyernünk! De nem hiszem, hogy így lesz. Az olimpián csúcsformában leszünk! — Mi lesz, ha mégsem? — Ez eszembe se jut. — Milyen formában vagy most? — Nem vagyok rosszabb formában, mint az elmúlt években. S ez eddig mindig elég volt az aranyhoz. — Boldog vagy? — Persze! Miért is ne lennék az? Tizennyolc éves pályafutásom alatt először indulok olimpián... HOROG LÁSZLÓ