Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-10 / 161. szám, péntek

1992. JÚLIUS 10. HAZAI KÖRKÉP 4 LAPSZÉLEN A KOMMUNISTA PÁRT VEZETŐ SZEREPÉNEK TÁMOGATÓJA ELNÖKJELÖLT LESZ? RICHARD SACHER LEVELÉT MEGÍRTA... A csütörtöki Lidové noviny érdekes levelet közölt. Szerzője: Richard Sacher, a Szövetségi Gyűlés képviselője, november utáni belügymi­niszter, akinek jelöléséről a köztársasági elnök posztjára egyre többen, köztük a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom is, beszél. Ebben panaszt emelt az akkori Néppárt vezetői ellen, és végeredményében azt szorgalmazza, hogy őt nevezzék ki a párt központi titkárává. A levél dátuma: 1988. december 8., címzettje: Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Tanulságos lehet megismerkedni néhány gondolatával. nem szorgalmazzák a problémák megoldását, magyarázását, hanem inkább hatalmi eszközökkel háttérbe szorítják azokat. Öt, számára isme­retlen okokból, leváltották az iskola éléről. Ennek kapcsán szükséges­nek tartja hangsúlyozni: soha sem titkolta, hogy a CSKP politikája össz­hangban áll a hívők és az összes dolgozó érdekeivel. Mivel a párt ve­zetői, s személy szerint a vezető titkár, nem urai a helyzetnek, nem mutatnak példát a hívőknek, leváltá­sukat javasolja. - Nincs szó csupán a központi titkár személyéről, hanem arról, hogy gondolataival, de szemé­lyesen is kompromittálja a CSKP politikáját, amelyben az emberek őszintén hinni akarnak - hangsú­lyozza. - Meggyőződésem, hogy a Csehszlovák Néppárt a szocialista társadalomban megfelelően ellensú­lyozni tudná a nem szocialista, sőt szocialistaellenes kezdeményezé­seket. Olyan személyeket kell a párt élére állítani, akik tekintélynek ör­vendenek, s megszerezték a CSKP, a Néppárt tagságának és a többi hívőnek a bizalmát - hangsúlyozza levelében Richard Sacher. Valóban ő lenne a legalkalma­sabb köztársasági elnök? VÉGIGGONDOLTÁK... VISSZHANG Az SZMPSZ sajnálatos tényként könyveli el az Új Szó 1992. július 2-án megjelent,, Várjuk a gyerekeket és nem jönnek "című írást. A magyarországi interjúalany pontatlanul, szakmai szempontból hiányosan tájékoztatta az újságírót. Az ÚJ Szó ez év januárjában közölte a határon kívüli magyar szakszövet­ségek és az MK MKM közös Állásfoglalását, amelyben világosan megfogal­mazódott: a Kemény Zsigmond és a Márton Áron Alapítványok az áldatlan délvidéki helyzet következtében kimerültek, ezért az 1992/93-as tanévre új ösztöndíjak odaítélésére anyagi keretük nincs. A határon kívüli magyar szakszövetségek a magyar oktatási tárcától a mai napig nem kaptak olyan tájékoztatást, amelynek értelmében 60-60 új hallgató számára sikerült volna anyagi eszközöket biztosítania. Az SZMPSZ októberi képviselőtestületi ülésén foglalkozik a következő tanév előkészületeivel. Az új lehetőségekről időben tájékoztatjuk - az Új Szó hasábjain is - az iskolákat, érettségizendő fiataljainkat. Kérjük az érdeklődőket, hogy kiigazításunkat fogadják megértéssel. Tisztelettel: Dr. PUKKAI LÁSZLÓ, az SZMPSZ elnöke AKKOR HOVÁ TÜNT HATVAN ÖSZTÖNDÍJ? TOVÁBBRA IS EZ ITT A KÉRDÉS... (K. Cs.) TÁNCHÁZ- ÉS NÉPZENEI TÁBOR ML IS A VICC?! Máris alighanem puszta sajtótör­téneti adalékká vált az újkeletű szlo­vák államünnepnek, Cirill és Metód napjának idei publicisztikai, úgy­mond, lenyomata. Vajon miért? Vi­gyázat, nem a politikai töltésű cik­kekről és szónoklatokról van szó. Azok nagyon is tovább gyűrűznek mindennapjainkban. Vagy talán mégis azokról? Nos, a hagyomány­ápolás önmagukkal azonos, a közvetlen politikai érdekszolgálat­tól mentes műfajaink gyér, alig-alig érzékelt jelenléte a töprengés oka. Jobban mondva az a lapok részéről tapasztalt közömbösség, mintha az ilyesfajta írásokra az ünnep alkalmá­ból nem is lett volna szükség, végül is senkinek sem hiányoznak. Mert a sajtó nagy részének magatartása olyan, mintha tényleg csak úgy napi­rendre lehetne térni afelett, hogy a lapok csak itt-ott, csupán valamifé­le kényszeredettségnek engedve adtak helyet a múltat faggató igé­nyesebb írásoknak. S szinte kimon­datlanul is hallani az olvasói érdek­telenségre hivatkozó mentegető­zést. Mert hisz a történészi oknyo­mozást és a közírói eszmefuttatáso­kat párosítani akaró írások nem tar­toznak a szórakoztatóan izgalmas olvasmányok közé. Mindazonáltal a közgondolkodás „agysejtjeit" ele­venítgető sajtó nem szívesen nélkü­lözi ezt az olvasóval szembeni „agyostromot". S ha mégis, sejtetni igyekszik, hogy ilyenkor a közhan­gulattal van valami baj. Tehát jobb az óvatosság. Hát igen. Itt a lényeg. Mégis úgy tűnik, hogy ha valaki épp a szóban forgó cikkek hiányát megpróbálná összefüggésbe hozni a társadalmi közérzettel, könnyen azonosulhat ama egyszeri vőlegény figurájával. Az adoma szerint ugyanis az újdon­sült férj úgy tudta, hogy a nászéjsza­ka roppant izgalmas dolog, s ezért egész éjszaka az ablak alatt állt, de semmi izgalmasat nem tapasztalt. Jó vicc! Politikától óvakodó törté­neti publicisztikától várni az üdvös­séget akkor, amikor- a politika itt óráról órára szolgáltatja az igazi szenzációs meglepetéseket és a „bevett szokásoktól eltérő" politi­kusi megnyilatkozásokat. A szlovák kormányfő a nagyon is vitatható nemzeti egységre szólítva a svä­topluki legendákat igyekszik átültetni a mába. S emögött ott van a múltnak olyasfajta „birtokbavétele", mint" ahogy azt Jozef Markuš, a Matica slovenská elnöke Nyitrán előkelő hallgatóság előtt, a főiskola aulájá­ban kísérelte meg. Szerinte több mint tizenegy évszázaddal ezelőtt a maihoz hasonló sorsfordító refe­rendum zajlott le. Választani kellett a kereszténység és a pogányság között. ,,Most szintén ugyanilyen döntés előtt állunk... Az Úristen csak tökéleteset alkotott. Lett légyen nemzetről avagy egyénről szó". Van, aki mindezt tényleg viccnek veszi? S vajon gondol-e arra, hogy már három évvel ezelőtt, az ünnep­pé nyilvánítás idején okot szolgálta­tott erre a politika. S ezek a mozza­natok most öntörvényszerűen mint­ha „kivirágoznának". A Szövetségi Gyűlés 1989 után megválasztott volt alelnöke tavaly egy intejrúban el­mondta, hogy amikor Václav Klaus­hoz fordultak az ünnep jóváhagyá­sához pénzügyi fedezetet kérve, a pénzügyminiszter állítólag csak azt látta: milliárdokat kell kiadni, s teljesen mindegy, hogy Ján Koziná­ra vagy valamiféle Cirillre és Metód­ra pazaroljuk a pénzt. Az említett alelnök nyilatkozatában arra is utalt, hogy az államiság hagyományait ke­resve, az államszövetség gondjai kapcsán Vladimír Mečiarnak már akkor felvetette a konföderáció gon­dolatát. De javaslatával nem nyerte el Mečiar rokonszenvét... A politika hihetetlen fordulatokra képes. Éppen ezért talán örüljünk, hogy a Cirill és Metód napjának megünneplésétől távol maradt a tör­téneti publicisztika eszköztára. Keserű tapasztalatok igazolják, hogy mit is jelent, ha a valódi hagyo­mányápolás a napi politika szolgála­tába szegődik. (kiss) A szlovák kormány javaslata sze­rint a minisztériumok átszervezése során a nemzetközi kapcsolatok mi­nisztériuma külügyminisztériummá változna. Vladimír Mečiar miniszterelnök ezt legutóbbi sajtóér­tekezletén a következőkkel indo­kolta: A külügyminisztérium felállítása­kor a Cseh Köztársaság által köve­telt megoldásból indultunk ki. Ök ugyanis külföldi kapcsolatok minisz­terét neveztek ki, mi viszont végig­gondoltuk a kapcsolat és ügy közti különbséget és úgy döntöttünk, hogy minden kapcsolat valamilyen ügyhöz kötődik és minden ügy a kapcsolatok része. Ezért nem lá­tunk ebben alapvető különbséget. A változással alkalmazkodunk a mi­nisztérium jelenlegi tevékenységé­hez is, hiszen ez eddig sem a nem­zetek közi kapcsolatokat ápolta, még akkor sem, ha azok regionáli­sak voltak. Egyelőre csak a megnevezés vál­tozik, mert tiszteletben tartjuk az alkotmányos rendet. Remélem, hogy a cseh fél nem gördít akadá­lyokat az elé, hogy szeptember vé­géig a külügyek terén is tisztázzuk a hatásköri kérdéseket. T. L. A Szlovákiai Magyarok Folkór­szövetsége 1992. július 12. és 19. között Nagyfödémesen szervezi meg az V. Országos Táncháztábort és az I. Országos Népzenei Tábort. Naponta 5 óra aktív tánc- és ze­netanítás, valamint 3 óra szabad tánc, illetve táncházi közösmuzsiká­lás lesz. A műsorban fennsíki, kartali és mezőkölpényi táncok és népze­nei hagyományok oktatása, népdal­tanítás, esténként táncház, néprajzi és táncháztábori filmek vetítése sze­repel. Kikapcsolódni a helyi termál­fürdőben lehet. A táncokat Richtar­csik Mihály, Nagy Zoltán József, Péter Zsolt, Čertánská Dagmar, Helbich Anna és Furik Rita, a zenét ifj. Csoóri Sándor, az Ádám István Emlékzenekar és Agócs Gergely, az A tavalyi értékesítési nehézségek után várható volt, hogy a földművesek csök­kenteni fogják egyes gabonafélék vetés­területét. Ez be is következett. A tavalyi­nál például 61 ezer hektárral kisebb terü­leten érik kasza alá a búza, ami 1991-hez viszonyítva 15 százalékkal kevesebb. Nem kisebb, hanem épp fordítva, na­gyobb területen, 250 ezer hektáron ter­mesztenek Szlovákia földművesei árpát. A nagyobb terület a búza kisebb területét megközelítően kétharmad részben ellen­súlyozza. A gabonafélék összterülete azonban ennél a különbözetnél tavalyhoz viszonyítva nagyobb arányban csökkent, éneket Nagy Mirtill tanítja. Az okta­tásnál közreműködnek az adott táj­egységek paraszttáncosai és nép­zenészei. A táncok tanításánál és az esti táncházban a zenét Vavrinecz András vezetésével a budapesti Be­kecs, valamint a dunaszerdahelyi Pántlika zenekarok szolgáltatják. Részvételi díj 800 korona, 1 nap­ra 140 korona. Az SZMF tagjai 300, illetve 50 korona kedvezményben részesülnek. A részvételi díj ellené­ben szállást, tánc és zenekari okta­tást, az esti táncházak és a termál­fürdő díjtalan igénybe vételét bizto­sítjuk. Jelentkezni a helyszínen lehet (Nagyfödémes, művelődési ház). Érkezés július 12-én délutántól, tá­borbontás július 19-én reggeli után. A Szlovákiai Magyarok Folklórszövetsége mivel a repce vetésterülete megközelí­tően 10 ezer, a napraforgóé 11,5 ezer, a rozsé pedig 14 ezer hektárral kisebb. Ez azonban nem szabadna, hogy gon­dokat okozzon, mivel még vannak tartalé­kok a tavalyi termésből, különösen rozs­ból jelentősek a készletek. Az idei termés mennyisége várhatóan nemcsak a területcsökkenés arányában lesz kisebb, hanem egyéb okok miatt is. Egyrészt közbeszólt az időjárás. Az árpá­nál a korai meleg és a hosszan tartó szárazság, a búzánál pedig a július eleji kánikula. E. F. MEČIAR: SEGÍTSÉG, EGYETÉRTENEK VELEM! Takaros gyűjteményt lehetne összeállítani a nálunk mostanában legforgandóbb politikai ki­fejezésekből, állandósult szókapcsolatokból. Pél­dául: szuverenitás, önrendelkezés, külön szék Szlovákia számára az ENSZ-ben, konföderáció, működőképes föderáció, önállóság, közös állam, unitáris állam stb. Véleményem szerint nem kis mértékben e fogalmak és szókapcsolatok tisztá­zatlansága miatt vált teljesen cseppfolyóssá az ország helyzete. Persze, a fogalomértelmezési zűrzavar nem a véletlen müve, hanem a válasz­tási stratégia eredménye. Mint a történelem folya­mán már oly sokszor, ezúttal is fizetni kell a ha­zugságokért és a népbutításért. Egyre egyértel­műbben kiderül, hogy ami a szlovákiai nemzeti pártok politikájában választási agitációként célra­vezető volt, az a cseh politikusokkal való konkrét, a lényeget érintő tárgyalások során szlovák nem­zeti szempontból zsákutcába vezet. Két-három hónappal ezelőtt Mečiar - Prokeš­ről már nem is beszélve - még dagadó mellel és naponta: ha törik, ha szakad, kikiáltjuk az önálló Szlovákiát. Ma, éppen egy hónappal a választási eredmé­nyek kihirdetése után egy kis túlzással úgy jelle­mezhető a helyzet, hogy Mečiar szlovák minisz­terelnök már arra panaszkodik, hogy szaván fogták a csehek. Azon sem csodálkoznék, ha holnap így kiáltana fel: Segítség, egyetértenek velem! Ki hitte volna 1992. június 5-ikén, a vá­lasztások előestéjén, hogy pontosan egy hónap­pal később már ezt nyilatkozza a Le Monde c. francia lapnak: „Nem akarunk önállóságot, bele­kényszerítenek bennünket." Nem a véletlen műve, hogy francia lapnak nyilatkozta ezt. Tudatosságának történelmi gyö­kerei is vannak, amelyek az első világháború végéig nyúlnak vissza. Ugyanakkor azzal is összefügg, hogy az összes nyugati állam közül a francia áll ki legkövetkezetesebben Csehszlo­vákia egysége mellett. Vagy arról van itt szó, hogy a szlovák miniszter­elnök néhány hét alatt is felismerte, milyen óriási nehézségekkel kellene Szlovákiában megküzde­ni a különválást követő hónapokban és években, és a nyilatkozat voltaképpen a visszatáncolás első gesztusát jelenti, vagy arról van szó, hogy az országos politikát (a választási kampányhoz ha­sonlóan) megint összetéveszti az agitációval és propagandával. Ha az első eset áll fenn, minden rendben van. Ez az első jele lehet annak, hogy az ösztönökre épülő nemzeti politizálást hamarosan az ésszerű, tényeket figyelembe vévő politizálás váltja fel Szlovákiában is. Ha viszont csak azért nyilatkozott úgy a franciáknak, ahogy nyilatko­zott, hogy az (leendő) önálló Szlovákia későbbi nyomorúságát legyen mivel megmagyaráznia, minden okunk megvan a nyugtalanságra. Ország-világ ismeri Vladimír Mečiar kiszámít­hatatlanságát. Nem tudni, milyen meglepetést tartogat számunkra, így a föderáció sorsáért tudatosan aggódó szlovákiai demokratikus pár­tok és a föderáció mellett síkra szálló magyar­ság számára ugyanúgy nem egyértelműen meg­nyugtató ez a nyilatkozat, mint azok, egyének számára, akik a föderáció megmaradását és a demokrácia jövőjét nem tudják különválasztani. Lehet, hogy a kijózanodás, a szélsőségekről való lemondás első jele a nyilatkozat, de megtörtén­het, hogy a demagógia nyakló nélkülivé válásá­nak a nyitányáról van szó. Vladimír Mečiar is tapasztalhatta, mi is napon­ta tapasztaljuk, hogy a jelenlegi cseh kormány nem az a cseh kormány, amely a bársonyos forradalom utáni hónapokban keletkezett. E meg­állapítást ne vegyük minősítésnek, egyszerűen csak tekintsük annak, hogy ez: már más csapat, amelynek tagjai nevén nevezik a dolgokat. Nyíl­tan kimondják, amit eddig is' mindenki sejtett. Nem rejtik véka alá, hogy milyen következményei lesznek Szlovákia ós Csehország számára an­nak, hogy különválás esetén megszűnik a nem­zeti jövedelemnek a föderáción keresztül való újraelosztása. Számszerűen kimutatják, amiről felelőtlenség csak úgy, általánosságban, a cso­dára várva beszélni. Kimutatják például, hogy a szlovákiai munkanélküliséget milyen eszközök igénybe vételével lehetett eddig és lehetne ez­után is kezelni. Kimondják, hogy a Mečiar által váltig emlegett és szorgalmazott konföderáció - ha egyszer az külön államot, külön adórend­szert, külön államfőt stb. jelent - nem közös állam, nem föderáció. A Václav Klaus által veze­tett cseh kormány tisztában van azzal, hogy a gazdaságátalakítás során milyen fontos az időtényező, ezért nyiltan kimondja, hogy nem ért egyet a válság elhúzódásával. Mihamarabbi dön­tést szorgalmaz. Ezzel szemben Mečiar húzná­halasztaná a döntést. Nem tudja, vagy nem akarja magát beleélni partnerének helyzetébe, pedig nyilván tisztában van azzal, hogy ha Szlo­vákiában megváltoztatják a gazdasági reform ütemét, Csehországban az a reform eredményei­nek felhígítását jelenti. Kissé durván szólva így is jellemezhető a szlo­vák miniszterelnök helyzete: emberére talált Klausban. Persze, ugyanazokat a tényeket, ame­lyekkel a cseh miniszterelnök érvel, már tavaly és tavalyelőtt is ismerték, a végső következtetést azonban senki sem mondta ki, legfeljebb csak a szlovák nacionalizmus láttán szintén meghaza­fiasodott cseh kispolgár, aki így reagált némely Pozsony-főtéri handabandázásokra: Když chtéjí, ať jdou. A kérdés azonban nem olyan egyszerű. Lehet, hogy a kérlelhetetlen tények láttán meg­kezdődött Mečiarék kijózanodása. Úgy látom, most még lehetne engedni a negyvennyolcból anélkül, hogy a szlovák nemzetnek meg kellene alázkodnia. TÓTH MIHÁLY ARATÁS SZÁMOKBAN A levélíró először bemutatkozik. Megtudjuk róla, hogy 1969-től dolgo­zik a Csehszlovák Néppárt appará­tusában. Először-trutnovi járási tit­kárként, a CSKP új vezetésének hatalomra jutása után segített a pártban konszolidálni a helyzetet. Később az észak-csehországi bi­zottság vezető titkára lett. Megte­remtette „a politikai és szervezési feltételeket ahhoz, hogy a Néppárt aktívan részt vehessen a CSKP XIV. kongresszusán kitűzött feladatok megvalósításában". Ennek elisme­réseként 1981 végén, a pártappará­tusból való rövid távozása után, ki­nevezték a Csehszlovák Néppárt Központi Politikai Iskolájának veze­tőjévé. Sacher részletesen ismerteti ér­demdús tevékenységét. - Rámutat­tam, hogy a keresztények kötelessé­ge aktívan részt venni a szocialista társadalom építésében... Úgy gon­dolom, meggyőző módon tudtam magyarázni a CSKP vezető szere­pének szükségességét. Ezután rátér a párt vezetőinek bírálatára. - Fojtík elvtársnak, a CSKP KB ülésén elhangzott be­széde szellemével ellentétben ők AHOGY ÉN LÁTOM

Next

/
Oldalképek
Tartalom