Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-08 / 159. szám, szerda

1992. JÚLIUS 8. ÚJ SZÓ SPORT PLUSZ 10 BANÁNHÉJ BAL KÉZBŐL A HÁLÓBA BERGENDI ZOLTÁN BARCELONABA KÉSZÜL • Olyan lövései vannak, mint kevés balkezes kézilabdázó társának a világon. Ha eltalálja a kapust, majdnem lyukat fúr bele, de nyolc próbálkozásból mindössze három köt ki a hálóban. Jó lenne, ha legalább ötször betalálna — így jellemzi válogatott keretének egyik kiszámíthatatlan gólgyárosát František Šulc vezető edző. Bergendi Zoltán valóban ilyen oldaláról mutatkozott be a június végi vágsellyei edzőtáborban. Maga sem tagadja, amikor erről kérdezem. ketten szerepelhettek, most már eggyel többet engednek pályára lépni. De mivel kiestünk az I. ligából, továbbra is csak ketten maradhatunk. A jugoszláv kapus, Buligan és jómagam. Szeretnénk újra viszszakerülni az élvonalba, hisz elég szerencsétlenül csúsztunk lejjebb. Megsérült Buligan, majd a másik kapusunk is, sőt fokozatosan kilenc játékosunkat műtötték, különböző okok miatt. Hát ez már igazán sok volt... • Miben tér el a spanyol kézilabda a hazaitól? — Ibériában nem kombinálnak annyira, mint nálunk. Két-három leadás után máris lőnek. Ez az ő stílusuk, ehhez kellett hozzászoknom. • Tehát kiestetek az élvonalból? Továbbra is maradsz? — Igen. Hat évre szól a szerződésem, de megegyeztünk, ha nem tetszik, négy év után mehetek. • Hol is játszol? Zolit azonban június 27-én a lelkes vágsellyei közönség üdvözölte a pályán. Négy gólját úgy ünnepelték, mintha valamelyik Duslo-sztár lőtte volna. Különösen az első volt látványos. Időn túli kilencesből született. Bergendi a spanyol védőfal mellett elhajolva bombázott a megdermedt kapus hálójába. Ezzel a ritka szép megmozdulással ajándékozta meg szülővárosa szurkol. J. MÉSZÁROS KÁROLY — Egy dimbes-dombos vidéken fekvő kisváros klubjában, az Arate Eibarban. Közel vannak a hegyek, ahová gyakran kiruccanok csalá„SZERETEM, HA SZERETNEK" OLIMPIA ELŐTTI BESZÉLGETÉS EGERSZEGI KRISZTINÁVAL „Ne is beszéljen róla, ha nem akar felbosszantani. Mindig ezzel jönnek elő az újságírók. Mint egy árnyék követ engem ez a ballépés hosszú évek óta. Már lerágott csont a történet, mit akar még tudni róla" — dühödött fel tavaly Wimbledonban az amerikai MARY JOE FERNANDEZ, a világ tíz legjobb teniszezőnőinek egyike. Az újságírónak akkor nem volt szerencséje. Közismert, Fernandez elsősorban a Grand Slamtornákra összpontosít, az összes többit csak felkészülésnek tekinti, így Wimbledonban múltja sötét foltjára rákérdezni nem éppen jó időzítés. Őszintén szólva, nem ís lehet csodálkozni azon, hogy ilyen haragosan reagált a kérdésre. Mindig, mindenütt, bármerre jár, ezt teszik fel neki, mintha nem lett volna más érdemleges az életében. A bosszantó kérdés pedig így hangzik: Igaz, hogy csalt az egyik tornán? Valóban ez történt, ám tegyük hozzá, még gyermekkorában. 1982-ben megnyerte az Egyesült Államok tízéve, sek-számára kiírt bajnokságot. Szép siker volt, de volt egy hátulütője, ugyanis akkoriban ő már betöltötte a 11. életévét. Hogy a bajnokságnak mégis ő legyen a nyertese, a szülei meghamisították születésének dátumát. Talán úgy gondolkodtak, egy multimilliomos famíliának minden sikerülhet. Ám a turpisság banánhéjnak bizonyult, amelyen Fernandez* bizony alaposan elcsúszott. Amerika nem hiába Amerika, rájöttek a csalásra, s azóta nincs kegyelem. Hiába védekezik a teniszezőnő: .Nagyon bosszant a dolog, riem és nem tudom megemészteni. Előbb utóbb mindenképpen kiderült volna az igazság, hiszen csak rám kellett nézni." Valóban nem túloz. A 178 cm magas madárcsontú játékos, aki az első pillanatban rendkívül törékenynek tűnik, biztosan áll a földön, ugyanis nyolcas teniszcipőt hord. Nem nehéz rájönni, e rendhagyó méret a másik sebezhető pontja, s mint ilyenre, a mindent kiszimatoló újságírók rögvest rákérdeznek. 1985-ben a párizsi Roland Garros versenyén az akkor alig 14 esztendős Fernandez élete első nagy sikerét érte el; bejutott a negyeddöntőbe. Erre mit irt az egyik újság: egy 14 éves lánynak egyszerűen nem lehet ekkora lába. Az ilyen lehetetlen megjegyzések után az amúgy mosolygós, kedves bajnoknő valóságos boszorkánnyá változik, dúl, fúl, a hotelszobában az ütőjét a falhoz csapkodja. Ha hinni lehet a híreszteléseknek, mindezt pszichológusa javaslatára teszi, aki azt tanácsolta: minden sérelmét valamiképpen vezesse le, és a pályán csak a játékra gondoljon. Mary Joe Fernandez azzal vigasztalhatja magát, hogy valóban nagyiábon élhet. Spanyol származású édesapja dúsgazdag vállalkozó, és lakóhelye, a napfényes Florida, igazán jó hely búfelejtőnek. A teniszhez való vonzalma hároméves korában kezdődött, amikor sokszori kérésre apja egy lefűrészelt nyelű faütőt adott neki, s azzal kergette boldogan a labdát. Hamar megmutatkozott, nem egyszerű szórakozásról van szó. Már-12 esztendősen Gardner Mulloy, az U. S. Open egykori döntőse irányította lépteit, és alig három évvel később belépett a profi tenisz körforgásába. Fokozatosan felverekedte magát az abszolút élvonalba. Eddigi legnagyobb sikerei a Grand Slam-tornákhoz fűződnek. Pontosabban az idénnyitó ausztrál nemzetközi teniszbajnoksághoz; 1990-ben és az idén egészen a döntőig jutott. Aki azt hinné, hogy Fernandez csak a tenisznek él, az alaposan téved. Amikor terveiről, álmairól kérdezték, így válaszolt: „Szeretnék sokat utazni, emberekkel, más kultúrákkal megismerkedni. Jó lenne néhány idegen nyelvet megtanulnom. Persze a teniszben szintén szeretnék fejlődni, javítani lábmunkámon, erősíteni ütéseimet. S végül az írással is akarok foglalkozni." Bármilyen hihetetlen, mint írónő már bemutatkozott a közönség előtt. A gyerekeknek szánt kalandos elbeszéléséért elnyerte az ifjú szerzők díját. Fontosnak tartja, hogy színes életet éljen, s nem szeretné, ha csak a tenisz töltené ki mindennapjait. Ezért, amikor a férfiideáljáról kérdezték, leszögezte: „Csak teniszező ne legyen, nem bírnám elviselni, ha a magánéletemben is csupán erről beszélnénk." (só) __ Q V^oványnak látlak! — Igen, valóban. Most olyan állapotban vagyok, hogy bizony ennem kell. — Pedig régebben annak örültél, ha vége volt a szezonnak, hiszen akkor megkezdődhetett a fagyizás, a habostorta evés. Ilyenkor, a felkészülési időszakban pedig koplalni szoktál... — Most más a helyzet. Ráadásul pont Laci bácsi (Kiss László edző — a szerző megj.) ösztönöz arra, egyek, mert szerinte valami nem stimmel, ő úgy hiszi, túlságosan keveset eszem. — Mi van veled? Netán az izgalomtói, az idegeskedéstől fogysz? — Ha ón azt tudnám! A legviccesebb, hogy pontosan ugyanazt, ugyanannyit eszem, mint máskor, amikor megártott, amikor meghíztam. — Talán azért, mert minden eddiginél többet úszol? — Mondom: nem tudom. A lényeg, hogy jobb így. Nem kell annyira vigyáznom. — Hogy volt ez Szöul előtt? — Akkor fogyókúrázni kellett. Negyvenhét kiló voltam... — És most? — Ötvenhárom, ötvennégy. — És hány centi voltál akkor és most? — Akkor 166, s most 173... — Sokszor felidéződik a kép: vonulsz a két német óriás közt, egészen piciként... — Ez nekem is csak utólag tűnt fel, mikor visszanéztem magam. Ott, akkor csak arra a kétszázra koncentráltam... — Tudsz-e főzni? — Belevághatok, de nem biztos, hogy azt mások is meg tudják enni! — Mivel próbálkoztál már? — Palacsintával, egyszerűbb dolgokkal... Sütöttem egyszer gesztenyés süteményt, az nagyon finom lett. — Kíváncsi lennék egy olimpia utáni, ünnepi süteményre, amit Egerszegi Krisztina süt... — Én is... — Sokan abban bíznak: az olimpián Szabó Tünde lesz a legna-<gyobb vetélytársad. „— Azért ez túlzás, például az amerikaiakat sem lehet leírni... — Hogyan viseled el, hogy mindenki majdhogynem biztosra veszi: te nyersz?! Ez a szeretet nyomasztó, örömteli, erőt ad vagy hátrányt jelent? — Szeretem, ha szeretnek. Ami pedig a várakozást illeti, végül is 100 háton, 200 háton joggal várják el, hogy én nyerek, hiszen én vagyok a világcsúcstartó. De a 400 vegyes az egy olyan rófordulóban a vágújhelyieket fogadtuk és 1500 néző előtt, ideges légkörű találkozón sikerült feltenni az i betűre a pontot (2:1). Majd nagy ünneplés kezdődött, karneváli hangulat uralkodott a stadionban" — emlékezett vissza Marsai István. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a sikerkovács Fandel több csábító ajánlatot is kapott, és végül a rimaszombatiak mellett döntött. Utódját nagy körültekintéssel keresték és remélik, Karkó Ferenc személyében megtalálták. A szakvezető eddig a túrócszentmártoniak trénereként működött. „Tudjuk, egy osztállyal feljebb nem vár ránk könnyű feladat, ezért mindenképpen erősítünk. Két-három labdarúgó leigazolását tervezzük. Bízom benne, nem lesznek kiesési gondjaink" — nyilatkozta Szolcsányi József titkár. Ami a klub anyagi feltételeit illeti, a JCP Štúrovo Rt. vezetése, ólén Jozef Kučera igazgatóval maximális támogatást biztosít. Két külföldi szponzor is besegít: a német Borchardt és az osztrák VOEST ALPINE cég. A szakosztály évi költségvetése: 850 000 korona... szám, hogy hatan tudunk egyforma időt, csak század- vagy tizedkülönbséggel, úgyhogy, ha itt is sikert várnának tőlem, az tényleg terhes lenne... — Utoljára az olimpiai eskünél hallottalak nyilatkozni, azóta nem szabad beszélni, vagy nem akarsz? Visszahúzódsz? — Nem arról van szó, hogy nem szabad, inkább nem akarok. Majd jjtána, ha túlleszek rajta, mert ilyenkor már azok a kérdések jönnek elő, „akkor hány aranyat nyersz", „mit csinálsz", „hogy lesz Barcelonában". Szóval inkább ne. Utána elmondom! — Még nem is kellene erről beszélni?... — Igen, most még nem is kéne nekem arra gondolni, olimpia lesz; elég akkor, ha ott leszek, és elkezdődik... — Hogy is csinálod a gesztenyés sütit? — Van a normális piskóta tészta, ebbe kele kell kenni a gesztenyemasszát, és az egészet csokival leönteni. De én ezt egyetlen egyszer csináltam, és nagyon régen... GYÁRFÁS TAMÁS A következő játékosok harcolták ki a felújítást: Galgóczi Péter, Gyurícsek Sándor, Golán Attila, Smida Tibor, Tácsik József (csapatkapitány), Hereng József, Tobérny Bohumil, Vaáek Péter, Márton László, Cicák Jozef, Dávid Artúr, Farkas Attila, Kiánek Zsolt, Igor Zelník, Markó Attila, Szabó Zoltán, Tomasek Imre, Szegi György. Ősszel Marsai Zorán és Szabó László is szóhoz jutott. Kevesen tudják, hogy a 22 éves beállós, Vašek Péter a nyitrai Plastika színeiben 1988-ban két mérkőzésen magára öltötte az I. ligás mezt. A többszörös ifjúsági válogatott mégis csalódottan távozott a Zobor-aljáról. „Együtt fociztam Molnárral, Bochnovičcsal, Másikkal stb. Az Ostrava elleni összecsapáson mutatkoztam be az élvonalban, ekkor minden csodaszépnek látszott. Később súlyos sérülést szenvedtem, és ezt követően egyszerűen leírtak, sokáig egy fillért sem fizettek. Szerencsémre a párkányi vezetők szerződtettek..." Hogy a siker nem a véletlen műve volt, az Magyarországon, Szentgothárdon is bebizonyosodott. Megnyerték a nemzetközi tornát, amelyen három ország kerületi bajnokai vettek részt (tavaly a bősiek diadalmaskodtak). A nyári felkészülést július 3-án kezdték el a párkányi labdarúgók. SZABÓ ZOLTÁN BAJNOKSAGOT NYERTEK A PÁRKÁNYI LABDARUGÓK NEM LESZNEK KIESÉSI GONDJAIK? A párkányi Juhcelpap futballistái a 70-es években négy évet töltöttek az SZNL ll-ben. Akkor az együttesben olyan I. ligás tapasztalatokkal rendelkező játékosok szerepeltek mint Helesz (az ificsapat edzője) és Šolín. Később viszont már nem volt sikeres a gárda, és a mélyrepülés egészen az I. B-osztályig tartott. Négy évig a divízióban rúgták a labdát a határmenti városban. Az 1991/92-es idény bajnokaként a következő szezont a Szlovák Nemzeti Liga II nyugati csoportjában kezdik. Pedig korábban a bennmaradásért folytatott ádáz harcot az együttesMarsai István elnök és Vendégh Béla alelnök 1989 januárjában került a futballszakosztály élére. Távlati terveik között szerepelt a feljutás, de hogy ez már az idén sikerül, ezt ők sem várták. Egy ideig még eltartott, míg megtalálták a megfelelő edzőt — Pucher, Ganczner és Tóth nem felelt meg a várakozásnak. Tavaly tavasszal nem volt valami rózsás helyzetben a csapat, ismét a kiesés elkerülése volt a cél. Májustól a nagyszombati „aranycsapat' egykori középpályása, Alojz Fandel vette át a szakmai irányítást. Hogy az új mester nem ismert pardont, bizonyítja: fegyelmi vétségek miatt három nélkülözhetetlennek hitt kerettagtól vált meg! Nem igazoltak új játékosokat, azonban a jól sikerült nyári felkészülés után már az 1-5. hely megszerzését tűzték ki célul. Az őszi idényt a második helyen zárta a Fandel-legénység, azonos pontszámmal, csak rosszabb gólkülönbséggel szorult a Tovarníky mögé. Az évzáró gyűlésen módosítottak a terven, s egyértelműen a bajnoki cím megszerzéséért küzdöttek a továbbiakban. „Hetente változott a listavezető. A sorsdöntő összecsapáson — három fordulóval a befejezés előtt — Galgócon bár 1:0-ra kikaptunk, egy teljesen jogos gólt nem adott meg javunkra a játékvezető. Mivel ősszel odahaza mi nyertünk 3:0-ra, így helyzeti előnybe kerültünk (mint később kiderült, ez döntött a végelszámolásnál). Egy héttel később Komáromban léptünk pályára, s tudtuk, csak győzelem esetén marad esélyünk. Városszerte nagy érdeklődés előzte rineg a rangadót: több mint 300 szurkolónk szinte hazai környezetet varázsolt számunkra. Ez is közrejátszott abban, hogy a fiúk kitettek magukért, 4:1re lelépték a vendéglátókat. A zá— Spanyolországban csak úgy szórtam a gólokat. Megmagyarázhatatlan számomra, most miért nem megy. Itt sokat gyakoroltunk nehéz labdával, talán elfáradtam, s teljesen formán kívül vagyok. • Más oka nincs? — Két ujjam még nincs teljesen rendben. Pedig a labda irányításában nélkülözhetetlenek. Már tavaszszal elég sokat kihagytam miattuk. Nemigen bírják a nagyobb megterhelést, könnyen bedagadnak. • Mit gondolsz, rendbejössz az olimpiáig? Beválogat az edző? — Reménykedem. Ebben a keretben csak egyedül vagyok balkezes átlövő. Bízom benne, hogy beleférek a 16 kiválasztott közé. • Evezzünk más vizekre. Egy évet Spanyolországban játszottál. Milyennek ismerted meg az ottani bajnokságot? — Idegenlégiósból van Ibériában akármennyi. Csapatonként eddig dómmal, s a tenger is csak 20 kilométerre van tőlünk. Jól érezzük ott magunkat. • De most itthon vagy... — Papám Vágkirályfáról, mamám Hosszúfaluról valói de én már Vágsellyén születtem. Tehát igazán otthon érezhetem magam. • Jászottál már a helyi sportcsarnokban? — Válogatott mezben még nem. • De itt ismerkedtél a sportággal. — A helyi szakmunkásképző csapatában kezdtem, Berec edző irányításával. Mikor elvégeztem az iskolát, átigazoltam a Poľnohospodár Topoľčanyba, Spanyolországba szerződésemig ott kézilabdáztam. • Voltaképpen miért választottad ezt a távoli országot? — Eredetileg a Bramac Veszprémbe készültem, de valahogy nem jött össze a dolog. Aztán megérkezett az ajánlat, nincs-e kedvem Spanyolországban próbálkozni. Tudtam, jóval messzebbre kerülök el otthonról, de mit tehettem, a családomat is el kel! tartanom, és úgy érzem, játékosként szintén sokat fejlődhetek. Hát ezért indultam el Eibarba...