Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-07 / 158. szám, kedd

7 RIPORT 1992. JÚLIUS 7. iffc ÖJ MEOENCEK, BŐVÜLŐ SZOLGÁLTATÁSOK (MARGITA

—ILONA) Xissé érthetetlen, hogy még a legrészletesebb turistatérképeken is hiába keressük ezt az egyébként nagyon szép környezetben fekvő strandfürdőt, hogy az autótérképekről rnár ne is beszéljünk. A Lévától mintegy 6 kilométerre levő Kalinčiakovo községben is mindössze egy szerény tábla jelzi a letérőt: sátorozási és, kempingezési lehetőségek — jobbra. Aki észreveszi és megfogadja, mintegy 2 km-es, kanyargós úton juthat el a festői völgyben elterülő üdülőkomplexumba. Gépkocsiját 15, motorkerékpárját 6 koronáért hagyhatja egész napra a parkolóban, 10 koronáért válthatja meg az ugyancsak eg.ész napos belépőt, amely délután kettőtől egyébként már csak 6 korona. (Gyermekeknek 15 éves korig mindkét esetben a fele.) Ha csupán egy jót fürödni akar, egyelőre három medence várja, amelyek közül a legnagyobb az Eva nevű, 50 méteres úszómedence, a legkisebb pedig a gyermekek érdekes megoldású, teraszos medencéje — Margita. A fürdő másik „névadóját", az Ilona medencét közvetlenül az egyik forrás fölé építették,, A medencék vize egyébként — az időjárástól függően — 25—27 Cfokos. Aki pedig hosszabb időt szándékozik itt tölteni, viszonylag olcsón megúszhatja a nyári szabadságot. A négyágyas faházakban főszezonban felnőtteknek 45, gyermekeknek 40 korona egy éjszaka: összesen egyébként több mint 260 férőhely várja a látogatókat. Margita—Ilona azonban sokkal inkább a sátorzók paradicsoma: a kijelölt tábor területén nem kevesebb, mint ötszáz (!!!) sátor állítható fel. A díjszabás itt a következő: sátortelek 15 korona/nap, egy éjszaka felnőttek számára — az úgynvezett üdülési felárral együtt — 15, gyermekeknek 15 éves korig pedig 5 korona. Ugyanezek a személyenkénti "árak érvényesek, ha valaki lakókocsival érkezik, csupán a telekár 25, illetve 20 korona naponta. A fürdő területén egy önkiszolgáló étterem és több kisebb-nagyobb falatozó, gyorsbüfé üzemel. A gyermekmedence melletti régi étterem — egyelőre — sajnos, zárva van, mégpedig privatizációs huzavonák miatt. Az ügyet most tárgyalja a Lévai Járásbíróság, s a fürdő igazgatója elmondta: kedvező döntés, ill. megegyezés esetén három napon belül meg tudnák nyitni ezt az éttermet is. Néhány magánvállalkozónak köszönhetően a főszezonra olyasmivel is bővül a szolgáltatások sora, mint könyvárusítás, cipőbolt, újságárus, sőt, diszkók rendezésére is akadt jelentkező. Ugyancssak a főszezon elején kezdi meg ismét rendszeres működését a szabadtéri mozi is. Mivel Margita—Ilona nagy területen fekszik, van bőven hely a sportolni, játszani kívánók számára. A futballpálya közel .rendes" méretű, de lehet még röplabdázni, lábteniszezni, tekézni, vagy éppenséggel tollaslabdázni, s mindezt a napozókon való átugrálás nélkül. Sportszerek a fürdő területén is kölcsönözhetők. A vendégek egészségéről és biztonságáról állandó orvosi mentőszolgálat, illetve ugyancsak huszonnégy órás rendőri ügyelet gondoskodik. Végezetül: ha a munkák a tervek szerint haladnak, július közepén helyezik üzembe a két új medencét, amelyek folyamatos, ún. recirkuláeiós vízfrissítésűek, ill. -tisztításúak lesznek. Az üdülőtelep hagyományaihoz híven szintén „személynevet" kaptak: Adam és Tereza. Szántó: Bátortalan barátkozás a gyermekmedence 25 fokos vizével (A szerző felvételei) ELDUGULT CSÖVEK, BEZÁRT ÉTTERMEK (SZÁNTÓ) Margita—Ilona: Csendélet a kempingfaluban Mindössze vagy tíz kilométert kell autóznunk, hogy eljussunk a járás másik ismert fürdőjébe; abba a községbe, ahonnan a közkedvelt és jótékony hatású palackozott ásványvíz is származik. Nos, az idén, úgy tűnik, az ásványvíz számíthat nagyobb sikerre a két nevezetesség közül; a strandfürdő ugyanis nem kis gondokkal küszködik. Olyannyira, hogy vezetői szerint komoly „kliensveszteség" várható, márpedig az egyszer elpártolt üdülővendéget nehéz visszacsalogatni. De menjünk sorjában. Már a megérkezéskor mindenkinek feltűnnek a szokatlanul olcsó alapárak: a beléptidíj felnőttek számára 6, gyermekeknek 4 korona, délután egy órától (!) 50 százalékos kedvezmény. A táborhelyen napi 6 koronáért állítható sátor, 10 koronáért parkolhat lakókocsi vagy személyautó, egy személy egy éjszakára mindössze 3 koronát fizet. Ha valaki kádfürdőt kíván venni, vagy az ugyancsak temperált vizű fedett medencében kíván egyet lubickolni — mert Szántón ilyesmire is van lehetőség — 15, illetve 10 koronáért teheti, ami még mindig elviselhető ár. (A három szabadtéri medence a szokványos típusú, a víz ftt is 25— 26 fokos.) A nagy olcsóság okára a legkésőbb akkor jön rá a vendég, amikor először megéhezik. Még inkább, ha másodszor, harmadszor. Mert előszörre még jólesik a lángos, a bundás virsli, megfizethető a falatnyi sült koibász, de ebédelni nincs hol. A fürdő területén található egyetlen önkiszolgáló éttermét még tavasszal bezárták, mivel felújításra szorul. Ha minden jól megy, július közepére végeznek az átalakítással, és akkor — talán — újra megnyitják. A másik hasonló objektum — a szomszédos nagyvendéglő — viszont előreláthatólag az egész idényben zárva marad. Tulajdonosa, egy pozsonyi magáncég ugyanis a tavalyi első szezont veszteségesnek ítélte, csakúgy mint a hozzátartozó szállodát is. A két épület tehát elhagyott és csendes, ami ilyenkor, a főszezon küszöbén meglehetősen lehangoló látvány. Arról nem is beszélve, hogy az elszállásolási, illetve az étkezési lehetőségek ezáltal valóban a minimálisra csökkennek: a fürdőhöz tartozó táborhely kicsi, szociális színvonala — mosdók stb. — sem a legjobb, az autók nem állhatnak a sátor mellett, csak külön parkolóhelyen, némi harapnivaló pedig csak a belterületen található egy-két. bódéban kapható, a már említett választékban. Úgyhogy az egyedüli vendégcsalogató valóban az olcsóság. Na meg a környezet, amely itt is nagyon szép. A strand bejáratához vezető utat gyönyörű magánnyaralók sora övezi, s habár kissé távolabb, de gyorsan nyílt egy tájjelegű étterem is, hézagpótlóként. Éhen tehát azért nem hal a vendég... A fürdő egyébként — hétfő kivételével — minden nap reggel kilenctől este hatig tart nyitva. A kádfürdőben és a melegvizes medencében még egy szünnap van, éspedig a kedd. A folyamatos üzemeltetést egyébként — közvetve — az elöregedett vízvezeték-hálózat akadályozza, mivel a vízkőtől jórészt eldugult csövek alaposan meglassítják a medencék feltöltését. Mint a gondnok elmondta: 1956-ban, az első fúrást követően 50 méter magasra szökött fel a víz, ma pedig — ha leszerelik a nyomásgátlót — mindössze 6—7 méter magas a vízsugár. A csőhálózat teljes cseréje kb. 2,5 millió koronába kerülne. Kérdés, mikor lesz erre pénze Szántó községnek, a fürdő régi-új gazdájának? VAS GYULA RESEN KELL LENNI A közös állam jövőjét még csupán csak sejthetjük, ám az esetleges válás következményeiről máris többféle vélemény és ellenvélemény látott napvilágot. Az esélylatolgatók általában megegyeznek abban, hogy az ország kettészakadását elsősorban a gazdaságilag amúgy is gyengébb Szlovákia sínylené meg (s ezt még az új szlovák vezetés is elismeri). A kilátások nem éppen rózsásak — így sok kis- és középvállalkozónak a Morva folyón innen mostanság igencsak fő a feje a gondoktól. A csákányi Pörzsök Béla és felesége, Márta három éve váltották ki a vállalkozói engedélyt. Mivel a férj kárpitos, ennél a szakmánál maradva kárpitosüzemet nyitottak. Az első műhelyük még a családi ház udvarán lévő garázsban volt, de hamarosan szűknek bizonyult. Ideiglenes megoldásként kibérelték a falu tűzoltószertárát, de közben már igazi műhelyről álmodoztak. Nemsokára lehetőségük is nyílt a továbblépésre. Az önkormányzat jóvoltából a falu határában megvásároltak egy üres telket, s pár hónap elteltével felépíthették új, tágas műhelyüket. Ma a Perfekt kárpitosüzem tizenkét embernek ad munkát, az általuk gyártott bőr ülőgarnitúrák keresett termékek lettek a belföldi piacon, s már külföldről is jelentkeztek érdeklődők. A jövő ennek ellenére mégsem alakul olyan ígéretesen, ahogy eltervezték... — Kész lidércnyomás — csóválja a fejét hitetlenkedve a fiatal vállalkozó. — Mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy szétesik az ország. Négy évre előre elkészítettem, a kalkulációt, s most ott tartunk, hogy talán kezdhetjük elölről. Mert az új államjogi helyzettel új körülmények, új feltételek közé csöppenünk, s minden valószínűség szerint roszszabb feltételek közé. Pénz nem lesz, piac nem lesz — ki tudja, hol értékesítjük majd az árunkat? Arról nem is beszélve, hogy minden alapanyagot Csehországból szerzünk be, s a határ meghúzása után tőlük is világpiaci áron kell vásárolnunk, ebből következik, hogy termékeink drágábbak lesznek. így a most 40 OOO koronás ülőgarnitúra esetleg 60 OQO-re rúghat. Szlovákiában ilyen árral nemigen tudunk jó üzletet csinálni. Eddig jobbára Csehországban meg Pozsonyban értékesítettük készítményeinket, az új gazdasági körülmények mellett erre sincs garanciánk. Ha sejtettem volna, hogy így alakul a helyzet, a műhelyemet Csehországban rendezem be, Szlovákiába meg pihenni jártam volna. — Nem hittük, hogy Mečiar győzhet a választásokon — kapcsolódik be a beszélgetésbe Márta aszszony is. — A legutóbbi Brünni Nemzetközi Vásáron a cseh üzletfelekkel még azon tréfálkoztunk, hogy jövőre talán már külföldi kiállítók leszünk. Ki gondolta volna, hogy a tréfa így sül el. Én attól tartok, ez az önállósulás nekünk csak rosszat hoz. Vállalkozóként arra gondolok, hogy milliós káraink lesznek. Drágább lesz az alapanyag, a megrendelőinket elveszítjük. Kisebbségi magyarként szintén pesszimista vagyok. Félek, mi jöhet még. Ha lakótelepi lakásban laknék, nem sokat gondolkodnék, és odébbállnék. De egy családi házat, földet, egy beindult vállalkozást már nem hagy ott olyan könnyen az ember. Pedig nagyon is valószínűnek tartom, hogy az önálló Szlovákiában korlátozni fogják a magyarok jogait. Mert mi egyebet jelez az, hogy az új parlament elsőként a nyelvtörvényt akarja újratárgyalni? De én nem is bánnám a nyelvtörvényt, csak az iskoláinkat ne számolják fel. Az új honatyákjóindulatában bízni naivság. — En a magam részéről azt sajnálom a legjobban, hogy a választásokon a demokratikus erők megbuktak — veszi át a szót újra Pörzsök úr. — Még legalább négy évre lett volna szükség ahhoz, hogy az emberek megismerkedjenek a piacgazdaság lényegével, hogy rájöjjenek, valamihez kezdeni kell, mert a munkanélküli segélyből, abból a kis fizetésből nem lehet megélni. Fontos lett volna, hogy a nagyprivatizáció is beinduljon. Két év múlva, más körülmények között valószínűleg nem ilyen eredményekkel zárultak volna a választások. De ezen már kár keseregni. Tény, hogy itt állunk, félbemaradt gazdasági reformokkal, vállalkozóként eladósodva,. nemzetiségiként egy nacionalizmustól túlfűtött országban, s nem látjuk biztosnak a jövőnket. Sem üzletemberként, sem magyarként. Ennek ellenére nem adom fei. Most is teljes erővel dolgozunk, ' igyekszünk minél több terméket legyártani, a megrendeléseknek eleget tenni. Mert ha csak otthon fogunk ülni, azzal nem oldunk meg semmit. Közben viszont résen kell lenni, s föl kell készülni, hogy az új feltételek közepette is talpon tudjunk maradni. S. FORGON SZILVIA GOTTWALD ÉLT, ÉL ÉS ÉLNI FOG? Létezik egszerű emberi feledékenység, ismerünk olyasmit is, hogy nosztalgia, és van, amire már csak azt lehet modani: tudatos, sőt cinikus provokáció. Namármost: ezek nyilvánvalóan nem összetartozó dolgok, még kevésbé egymás fokozatai. Hogy itt mégis egy gondolatsorba kerültek, annak megvan a maga sajátos, nagyon is valóságos oka. Egyszerű emberi feledékenységnek minősíthetjük — némi jóindulattal — annak a demokratikusan megválasztott polgármesternek, városatyának a mulasztását, aki, miután elfoglalta posztját és annak rendje ós módja szerint hozzálátott a demokrácia építéséhez, néhány hátig még ottfelejtette faluja vagy városa utcáin-terein a Klement Gottwald nevével büszkélkedő táblákat. Nyilván a fontosabb dolgokkal kezdte, s ha úgy vesszük, igaza volt. Utána viszont haladéktalanul csatasorba állított néhány kőművest, akik leverték a táblákat, összehívta a helyi tanácsot, amely megszavazott egy szépen, és főleg demokratikusan hangzó új utcanevet. Az aztán felkerült a régi helyére, és helyrebillent az új világ új rendje. Némi kósássel ugyan, de talán még mindig a tűréshatáron belül. Akadtak aztán az új néphatalom új (régi) képviselői közül, akik akár néhány hónappal is túllépték ezt a tűréshatárt. Magyarán: meghagyták az ominózus táblákat még akkor is, amikor már teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy hol a helyük. Messzebbmenő konzekvenciák levonása helyett tekintsük ezt egyszerűen a régi reflexek lassúbb leépülésének, vagy még egyszerűbben csupán a magánember közjelenségkánt megnyilvánuló nosztalgiájának. Egy kicsit nosztalgiázni elvégre mindenkinek joga van, miért pont a polgármesternek ne lenne? Fő, hogy végül azért feleszméljen, és mégiscsak szóljon annak a bizonyos kőm űvssbligádnak. S ha úgy gondolja, otthon akár tovább nosztalgiázhat, miközben esténként ábrándosan fényesítgeti a leszerelt táblákat Csakhogy: akárhonnan nézzük, eltelt immár bő két esztendő, ós Gottwald elvtárs neve tovább él: számos község, sőt város utcáin, terein. Erre pedig, tisztelt illetékes polgármester urak és városatyák, már nincs mentság. Ez már nem feledékenység, nem nosztalgia: ez már tudatos provokáció. Vagy ha úgy tetszik: nyílt állásfoglalás, egyben nem titkolt reménykedés abban, hogy annak a táblának egyszer — talán nem is olyan sokára — amúgy is megint jogosan ott lesz a helye. Minek feszegessük hát le arra a rövid átmeneti időre? Tisztelt érintett polgármester urak, városatyák és más illetékesek! Egyelőre csak általánosítva, konkrét név, cím, falu és város kikiabálása nélkül kérem Önöket: tárjenek már végre észhez. Nyilván Önök is siettek becserélni annak idején az új százas bankóikat a régiekre. Feltehetőleg látták a televízióban Szlovákia egyik legmonumentálísabb emlékművének eltörlését a föld színéről. Tudják azt is, ha másért nem, hát hivatalból, hogy Zlín ismét Zlín, s hogy emiatt átírtak ötvenezer postacímet, telefonjegyzéket, leszereltek százezer gépkocsi-rendszámtáblát és újakat készítettek helyettük. Egyszóval: milliókat, talán milliárdokat költöttünk arra, hogy történelmünk talán legrosszabb emlékű alakja, négy gyászos évtized ránkszakadásának jelképe véglegesen és visszavonhatatlanul eltűnjék az életünkből. Önök ezt jóval kevesebből megúszhatják. Mindössze szólniuk kell annak a bizonyos kőművesbrigádnak... (vas)