Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-01 / 153. szám, szerda

1992. JÚLIUSI. ,ÚJ szól INTERJÚ PAROSUL-E A TÖBBSÉG IGAZSAGOSSÁGA A KISEBBSÉG MEGÉRTÉSÉVEL? INTERJÚ MILOSLAV HETTEŠSEL, A VÁROSOK ÉS KÖZSÉGEK SZLOVÁKIAI TÁRSULÁSÁNAK ELNÖKÉVEL A rendszerváltás kezdeti szakaszában Szlovákiában ösztönszerűen létrejött egy új érdekvédelmi tömörülés, a Városok és Községek Szlovákiai Társulása, amely néhány hónapon belül számottevő társadalmi erővé növekedett. A közelmúltban lezajlott második közgyűlésének tapasztalataival magabiztosabban vállalja érdekvédelmi küldetését. A szervezetben tömörül a magyarok lakta szlovákiai városok, falvak döntő többsége is. Tevékenysége szorosan kapcsolódik a dél-szlovákiai régiók működéséhez. Ezért is tartottuk érdemesnek - dr. Miloslav Hettešsel, a társulás elnökével beszélgetve - átfogóbb képet nyújtani a szervezetről. • Mit tart eredménynek a Városok és Községek Szlovákiai Társulásának eddigi tevékenységében, s mit nevezne kudarcnak? - Eredménynek tartom, hogy olyan szervezetet hoztunk létre, amely stabilizációs szerepet tölt be az országban. Szlovákia állampol_ gárai többségének helyi érdekeit ' testesítjük meg pártállásra, nemzetiségre, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül. Nem okoz gondot számunkra tárgyalóasztalhoz ülni és megegyezni csehországi testvérszervezetünk képviselőivel. Az sem elhanyagolható, hogy a decentralizálás és a szervezeti sokrétűség - elveinek következetes érvényesítése folytán társulásunkat nemzetközileg is széles körben elismerik, és sok tekintetben az új európai önkormányzatok követendő példájaként emlegetik. Sikertelenségnek mondanám, hogy a mindennpai élet egyelőre nem tükrözi társulásunk valós lehetőségeit. Tudatosítanunk kell, hogy az állami gépezet erősebb, mint az önkéntes szervezet. Ez a gépezet a direktív és központi irányításhoz szokott, ezért az összpontosított államigazgatás lebontását úgy szorgalmazta, hogy az önkormányzatoknak csupán a legkevesebb illetékesség jusson. Az így létrehozott „szlovák" modell rendkívül pénzigényes. Kudarcnak könyvelem el, hogy a helyi politikát nem tudtuk kellőképpen távol tartani a politikai pártok befolyásától. A hiányos törvények és a községek államtól való pénzügyi függősége azt sugallja polgármestereinknek semmi sem változott. Az önkormányzatok szegényes illetékességi köre pedig azt bizonyítja - nélkülük irányítanak. Szövetségesek szerzése sem sikerült úgy, ahogy akartuk. Partnerkeresési szándékunk legtöbbször a hivatalnoki székek elleni témadásnak, vagy saját magunk számára miniszteri bársonyszék keresésének minősült. • A választópolgárok akaratából összeálltak a parlamentek, ismertté vált az új kormányok öszszetétele. Kap-e nagyobb teret bennük a városok és községek érdekképviselete? - Minden parlamenti párt programjában szerepel a községek önkormányzatának és pénzügyi autonómiájának megerősítése. Meglátjuk, valóra válnak-e ezek az ígéretek. A falvaktól is függni fog: mennyire fogják követelni a választási programok teljesítését. A községek jogkörének bővítése a parlamenttel és a kormánnyal folytatott folyamatos párbeszéd szükségességét feltételezi. A világban kevés olyan párt volt, amely a hatalom birtokában is dialógusra törekedett volna. Mi mindent megteszünk azért, hogy e párbeszédet életre hívjuk. Képviseletünk a kormányban nincs, a parlamentben pedig minimális, bár az előző választásokhoz viszonyítva enyhe javulás észlelhető. A községeknek javaslataikat, követeléseiket demokratikusan, kulturált formában kellene előterjeszteniük. Amíg társulásunk a községek és városok érdekvédelmére összpontosíthatja figyelmét, derűlátó vagyok. A polgármesterek egységes kiállása meg kell hogy hozza gyümölcseit az új kormánnyal való együttműködés te• Hogyan vélekedik a társulás az időszerű belpolitikai helyzetről? Hogy oldaná meg az államjogi elrendezés kérdését? -Társulásunk egysége abban is megmutatkozik, hogy a közös állam sorsát érintő kérdésről, mint szervezet, nem nyilatkozunk. Személy szerint úgy érzem, hogy még mindig nem építettük ki az állam alapkövét, a községet. Szabad községek nélkül nem létezhet szabad állam sem. Igazságos államra van szükségünk. Társulásunk a cseh testvérszervezettel az „államjogi" kérdést már két évvel ezelőtt megoldotta az önállóság és egyenlőség tiszteletben tartásával. Azóta is jól együttműködünk, összetűzések, hadakozások nélkül. • Milyen a kapcsolat a társulás és a regionális szerveződések között? Együttműködik-e a nemzetiségi régiókkal? - Nagyon szerencsés gondolatnak tartom a városok és községek regionális társulásainak létrejöttét, mint Szlovákia jövendő közigazgatási felosztásának lehetséges alapját. A régiók a nemzetiségileg vegyes területeken is ösztönszerűen, saját elhatározásból születtek, önálló tevékenységet fejtenek ki, s joguk van, hogy a társulás Tanácsának tagjai legyenek. Aktívan bekapcsolódhatnak szervezetünk munkájába, jogot formálhatnak a korlátlan tájékoztatásra. Az önkormányzatokról szóló törvény nem tesz különbséget a községek között nemzetiségi összetétel alapján. Nem kevés szó esik mostanság a határidő előtti helyhatósági választások lehetőségéről. Ezzel kapcsolatban én a problémát a helyhatósági választási rendszerben látom, amely gondokat okoz a vegyes lakosságú területeken. Épp ezért, ez a törvény megérett a változtatásra. • On szerint mit tett a társulás Csehszlovákia nemzetei és nemzetiségei jobb együttélésének érdekében? -Társulásunk egy asztalhoz ültette az ország polgárait és bizonyította: képesek megegyezni a városok, falvak hatáskörébe tartozó kérdésekben. Mindez a két köztársaság vonatkozásában is érvényes. Következetesen arra törekszünk, hogy az ország demokratikus törvényalkotását az Európa Tanács tagállamainak szintjére emeljük. Ez is a megbékélést szolgálja. Társulásunk tagjai közt minden régió képviselője helyet kapott. A szervezet bármilyen (pártállás vagy nemzetiségi hovatartozás) indíttatású felaprózása az önkormányzatok érdekvédelmének gyöngüléséhez, bizalmatlanságához és súrlódásokhoz vezetne. Mi minden község számára azonos lehetőségek, igazságos pénzügyi rendszer megteremtését szorgalmazzuk. Megbízható állami garanciák vethetnek csak gátat a korrupciónak, a nemzeti, regionális vagy egyéb összeférhetetlenségnek. • A szlovákiai magyar politikai mozgalmak egyre gyakrabban fogalmazzák meg a nemzetiségi oktatásügyi és kulturális önigazgatás szükségességét. Társulásuk hogy tekint ezekre az igényekre? - Mi az önkormányzatoknak az oktatásügyre és a kultúrára vonatkozó önigazgatását általánosan szorgalmazzuk. A nemzetiségi önigazgatás - értelem szerint - leginkább pénzügyi kérdés. A nemzetiségileg vegyes lakosságú régióknak képviselőiken keresztül kezdeményezniük kellene társulásunk Tanácsában ezt a kérdést. Még akkor is, ha szembe kell néznünk a többség igazságossága és a kisebbség megértése esetleges konfliktusával. • A társulás együttműködése a szlovák kormánnyal nem volt éppen felhőtlen. Mit várnak az új kabinettől? - Az önkormányzatok tényleges gyöngesége és társulásunk önkéntes jellege lehetővé tette a kormánynak, hogy ne vegye figyelembe a visszajelzéseket, miközben önmagát haladó szelleműnek, másokat az egyetlen lehetséges irányú fejlődés fékezőinek minősített. Az új (megalakulásunk óta immár a negyedik) kormány rendszeres találkozások formájában párbeszédet kezdeményezhetne a községekkel. Nem kellene, hogy minden faluban informátora legyen, ezt felvállalhatnák az önkormányzatok, s rajtuk keresztül társulásunk is. így a kabinet és a parlament segítségére lehetnénk, nem túlbuzgó fejbólogatással, hanem a koronával mért ellenőrzéssel. Olcsóbb változatot ajánlunk, amely az állampolgárok számára is elfogadhatóbb lesz. Ha ezt a kormány megérti, még az sem lesz baj, hogy elvesztjük a gyakran ránk ragasztott „ellenzékiek" címkét. Nagyobb öröm lesz a tudat: bölcs kabinettel működhetünk együtt. MÁZSÁR LÁSZLÓ A FELZÁRKÓZÁS LEHETŐSÉGE ADOTT NÉGYSZEMKÖZT JÁN OSTRICÁVAL, A RIMASZOMBATI JÁRÁSI HIVATAL ÚJ VEZETŐJÉVEL • Korát tekintve, azt hiszem, a széles környéken ön az egyik legfiatalabb járási hivatalvezető, hisz mindössze 34 éves. Ennek ellenére eddigi élete változatos volt, több helyen tanult és dolgozott. Kaphatnánk egy rövid áttekintést eddigi pályafutásáról? - Miután Breznón elvégeztem a gépipari szakközépiskolát a Nyústyai Vegyiművekben kezdtem el dolgozni. A kétéves katonai szolgálatról visszatérve a gyár szakmunkásképzőjében lettem szakoktató. Ahhoz, hogy ezt a munkát végezhessem, el kellett végeznem a kétéves, pedagógiai képesítést adó tanfolyamot a Besztercebányai Pedagógiai Tanszéken. Közben önszorgalomból a géplakatosi segédlevelet is megszereztem. 1986-tól távúton a Komenský Egyetem Filozófiai Tanszékén tanultam, 1991-ig. 1989-ben a szakmunkásképző igazgatójává választottak, majd két évvel később - a Nyústyai Körzeti Hivatal vezetője lettem. Innen kerültem most ide, a járási hivatal élére. • Az elmondottak alapján nem igen ismeri a járás magyarok lakta " déli részét, igy van ez? - Azért nem egészen, mert főleg az utóbbi két évben sokat jártam a járás különböző helyein - a magyarok lakta falvakat is beleértve. Elődömmel pedig szorosan együttműködtem a járás fejlesztését érintő különböző tervezetek, programok kidolgozásában. Rengeteg magyarajkú ismerősöm, barátom van. En nem nemzetiség szerint fogom kategorizálni az embereket, hanem munkájuk szerint. Azt mondhatom, aránylag jól ismerem a járás déli részének gondjait, az északi rész pedig eddig is az én körzetem volt. Az viszont szilárd meggyőződésem, hogy a problémákat, az évek óta halmozódó gondokat kevés ismerni, azokat elsősorban meg kell oldani. • Az elmúlt év végén itt ülésezett a szlovák kormány gazdasági tanácsa. Többek között az is elhangzott, hogy csak a világos, vélhetően sikeres tervezeteket, programokat fogják támogatni, zöld utat adva a magánszektornak és az alulról jövő kezdeményezéseknek. Megítélése szerint rendelkeznek ilyen programokkal, tervezetekkel? - Érzésem szerint igen. Akár az északi rész katasztrofális ökológiai helyzetén segíteni igyekvő biotervezetet, akár a tornaijai, kincset érő ásványvíz kihasználását célzó tanulmányt, akár a rimaszombati egészségügyi fejlesztési tervezetet is említhetném példaként. Az viszont tény, hogy a privatizációval nem lehetünk teljes mértékben elégedettek. Baj van a vállalkozói kezdeményezésekkel, nincs még rivalizálás, versenyhelyzet - mintha még mindig azt várnánk, hogy majd mások megmondják helyettünk: mit, hol, miért és hogyan kellene tennünk. Érzésem szerint gondolkodásban és cselekedetekben is el vagyunk maradva más járásokhoz képest. A felzárkózás lehetősége viszont adott, de nemcsak a kormány pénzinjekcióin fog múlni, mikorra sikerül ezt megvalósítanunk. • Többször is elmondta, azért van ilyen helyzetben a járás, mert annak idején a szocializációt itt 110 százalékra ,.teljesítették". Hogyan lehetne ebből a helyzetből gyorsan kilábalni? - Csak úgy, ha mindent visszaadunk az eredeti tulajdonosoknak, ha minden vagyont nevesítünk, ha mindannyian akarunk és merünk is vállalkozni. Az eddigi lassú fejlődés okait én nem a nemzetiségi és a romakérdés megoldatlanságában látom - bár ezen a téren is sok a halaszthatatlan tennivaló -, hanem az alulról jövő kezdeményezés hiányában. Az ugyan igaz, hogy az elmúlt negyven évben a délvidéki járásokat nem építették, nem iparosították úgy mint az északiakat. Ennek most előnyei is vannak: az érintetlen természet turistacsalogató lehet, kiaknázatlanok az agroturizmus lehetőségei, nem is beszélve az ásványvízkincsről. Tartalékaink vannak a magyarországi határmenti területek magánvállalkozóival való együttműködésben is. • Mit tart legfontosabb teendőjének? - A feladatokkal, a munkatársakkal való tüzetes megismerkedést követően mindenekelőtt a körzeti hivatalok vezetőivel és a járás polgármestereivel szeretnék találkozni. Szeretném, ha a privatizáció és a földműves-szövetkezetek transzformációja gyors ütemben folytatódna és minél előbb befejeződne járásunkban. Úgy érzem, ez az ugródeszka, s remélem az állami és községi hivatalok vezetői, képviselői is mellém állnak, támogatnak majd, mert kézzel fogható eredmények csak így születhetnek. POLGÁRI LÁSZLÓ EGY PANASZ NYOMÁBAN MENETRENDI ELLENTMONDÁSOK A napokban Kósa László és fia Zorán, várkonyi lakosok felkeresték szerkesztőségünket azt panaszolván, hogy a vasúti menetrend szokásos május végi módosításához nem igazodott a Csehszlovák Autóközlekedeségi Vállalat dunaszerdahelyi üzemének néhány autóbuszjárata. így például a Pozsonyból Dunaszerdahelyre 18.46-kor beérkező vonat utasai nem érhetik el a Várkony-Bös irányában hat perccel korábban elinduló autóbuszt. Hasonló a helyzet a 20.31-re módosult vonat érkezésével is, amihez nem igazodik az 1 perccel korábban induló autóbusz. Kósáék, akik naponta ingáznak pozsonyi munkahelyükre, tudni vélték, hogy hasonló problémák más járatoknál, sőt más járásokban is előfordulnak. Hogy végére járjunk a jelzett problémának, felkerestük a legilletékesebbeket, a dunaszerdahelyi autóbuszpályaudvar felelős munkatársait, s kikértük a diszpécser, illetve néhány autóbuszvezető véleményét is. - Tudunk ezekről a problémákról - mondja Michal Humeník mérnök, az autóbuszpályaudvar főnöke. - Ezért is rendelkeztünk úgy, hogy a sofőrjeink tíz percig kötelesek várni, ha az adott vonat késik. Nekünk viszont a többi utas helyzetét is figyelembe kell vennünk. Például a nyári hőségben negyven ember várhat-e 15-20 percet, egy-két vonatról érkezőre? Ez sem igazságos. A vasút is jobban figyelhetne utasaira, a forgalmista időben közölhetné velünk a késést. A menetrend szerint 20.30-kor induló busz is megvárja a vonatot, hacsak túlságosan sokat nem késik. - Ha a 18.40-es járat a vonatot nem várja be, ugyanazon a vonalon 19.20-kor újabb busz indul. Ritkán fordul elő, hogy sofőrjeink ne vennék figyelembe a vonatok érkezését. Az utolsó, késő esti járatoknál pedig ez egyszerűen kötelességük - mondja Nagy Iván diszpécser, miközben magyarázatához sűrűen fűznek véleményt az irodában tartózkodó egyenruhás autóbuszvezetők. Néhányan élményeiket mesélve figyelmeztetnek, hogy az utasokat sem kell félteni. Mások arra mutatnak rá, hogyan zúgolódnak a haza siető utasok, amikor a busznak a vonatra kell várnia. - Úgy hiszem, hogy többségünk számára a vonatok megvárása a becsületes munkával, az utasok jó szolgálatával egyenlő - vélekedik Bazsó Vince buszsofőr. A dunaszerdahelyi autóbuszpályaudvar vezetése szerint nem általános jelenség, hogy az autóbuszvezetők a vonatok érkezését figyelmen kívül hagynák, főleg az esti és éjszakai járatoknál. Azt a feltételezést, hogy hasonló problémák máshol is előfordulhatnak, visszautasították. Humeník mérnök állította, hogy a menetrend szokásos módosítása előtt ők tárgyaltak a vasút képviselőivel. A két járat összehangolatlansága nem rajtuk múlott. Arra is ígéretet tett, hogy a vasúti pályaudvar főnökét kérni fogja, biztosítsák a rugalmas tájékoztatást a vonatok késéséről. Kósa László panaszában arra is felhívta a figyelmet, hogy szombaton és vasárnap a Bős-Dunaszerdahely vonalon nincs egyetlen olyan autóbusz, amely a pozsonyi kora reggeli vonathoz csatlakozna. Az ügyben a várkonyi helyi hivatal kérvénnyel fordult az autóforgalmi vállalathoz. - Tudunk a kén/ényről, de érdemlegesen nem foglalkozhattunk vele, mert a menetrend lezárása után érkezett - magyarázza Michal Humeník. - Mérlegeljük majd, hogy a menetrend szeptember 29-ei változtatása során teljesíthetjük-e a kérést. Ez attól is függ, mennyien igényelnék az új hétvégi járatot. Az állami támogatásunk ugyanis minimumra csökkent, s öt-hat utas kedvéért nem indíthatunk új járatot. Az ügy végére akár pontot is tehetnénk, a következő tanulságokkal: a vasútnak és az autóközlekedési vállalatnak, mint a személyszállítás két legfőbb tényezőjének, a menetrendeket összehangoltan, szorosan együttműködve kellene módosítania. Az utazó közönség a magasabb viteldíjak fejében jogosan vár el kulturáltabb utazási feltételeket. Nem támaszthat viszont luxusigényeket, mert azokat a piacgazdaság, a kínálat és kereslet szellemében csak extraárak ellenében lehetne nyújtani. M. L.