Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-06 / 157. szám, hétfő

3 HÍREK-VÉLEMÉNYEK 1992. JÚLIUS 6. BUSH VARSÓBAN GONDOK A BODVA MENTEN SZÁRAZ TÉNYEK A VÍZRŐL George Bush amerikai elnök, aki részt vesz Münchenben a hét legfejlet­tebb ország vezetőinek ma nyíló csúcsér­tekezletén, útban a bajor főváros felé öt­órás megállót tett Varsóban. Több veze­tővel • találkozott, köztük Lech Walesa elnökkel és a katolikus egyház fejével, Jozef Glemp bíborossal. A lengyelek az amerikai elnök látogatásától reformjaik támogatását várják, ezzel szemben Bush valószínűleg a lengyel származású ame­rikaiak szavazataira gondolt, hiszen roha­mosan közeledik a novemberi elnökvá­lasztás. « Hiába remélték varsói politikai körök, hogy Bush látogatásáig sikerül megolda­niuk a húzódó kormányválságot. Egész éjszaka folytak a tárgyalások, s tegnap reggelre a Szolidaritás-utódpártok csu­pán abban tudtak megegyezni, hogy hiva­talosan is javasolják Walesának: Hanna Suchocka legyen az új kormányfő. Ezt a tisztséget jelenleg Waldemar Pawlak, a fiatal parasztparti politikus tölti be, aki már felkérte Walesát, mentse öt fel a kor­mányalakítási megbízatás alól, de csak a parlament hívhatja őt vissza. A pártok állítólag megegyeztek abban is, miként osztják el egymás között, a miniszteri bársonyszékeket. A baloldali centrista és a jobboldali csoportosulás között ez az arány 11:15 lenne. A két volt kormányfő, Mazoviecki és Bielecki reformbarát párt­jai töltenék be a kormányfői tisztség mel­lett a védelmi, a külügyi, a pénzügyi, privatizációs, a távközlési és a munkaügyi tárcát, vagyis a legfontosabb minisztériu­mokat irányítanák. Viszont az utolsó pilla­natban a kereszténydemokrata Centrum Megállapodás nevű párt tagjai otthagyták a tanácskozást, mert vita robbant ki a kül­gazdasági kapcsolatokért felelős minisz­térium irányítása körül. E párt nélkül pedig a Szolidaritás-utódpártoknak nincs meg a parlamenti többségük. Évszázadok óta megszokott moz­dulattal emeljük ajkunkhoz a vizes poharat és ugyanilyen természetes­séggel mártózunk meg a tavak, a fo­lyók vizében, de eszünkbe sem jut, hogy egyszer ez megváltozhat, mert baj lesz a vízzel. Sajnos, korántsem valami vészjelző, rossz álom hatá­sára írom ezt. A tények késztetnek rá, mert már baj van. Szülőfölde­men, a történelmi Kanyapta-meden­cében - amit ma Szepsi-síkságnak hívnak - tíz éve immár egyetlen olyan kút sincs, amelyiknek a vize megfelelne a csehszlovák ivóvíz­normának. Stibrányi Gusztáv gyógyszerész megrökönyödve mondja; oda jutottak, hogy Szepsi­ben a terhes asszonyok és a cse­csemők még a vezetékes vizet sem ihatják, mert abban is magas a nit­ráttartalom. Ebbe a városba kétna­ponként Jászóról tartálykocsiban hordják a mélyfúrásból származó, az egészségre káros anyagot nem tartalmazó ivóvizet. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a minőségtől függetlenül magával a vízkészletek­kel is bajok vannak. Az első komo­lyabb figyelmeztető jelenség két év­vel ezelőtt következett be, amikor a Bódva folyó teljesen kiszáradt és három hónapig egy cseppnyi víz sem volt a medrében... -Vajon milyen most a helyzet? - kérdeztem Bocskorás Bertalan­tól, a Hernád-Bodrog Vízkezelőségi Vállalat szepsi részlegének vezető­jétől. - Ha hinni lehet a hidrometeoro­lógusok távprognózisának, mely szerint az 1982-ben elkezdődött száraz évek időszaka tíz év után sem változik meg, hanem 2030-ig fog tartani, akkor alighanem lesznek gondjaink, hiszen a vízgyűjtőben le­hulló csapadék nem lesz elegendő. - Milyen most a Bódva vízállása? -» Szepsiben megint elérte a kriti­kus pontot. Szombaton a pénteki kiadós eső ellenére csak 106 cm volt a vízállás, aminek következtében Mecenzéfen kénytelenek voltak a másodpercenkénti 300 literes víz­elvonást a kassai ivóvízhálózatba 25 literre csökkenteni. - Sokan úgy vélik, hogy azóta van baj, mióta Kassára viszik innen a vizet, ön is osztja ezt a nézetet? - A helyzet nem ilyen egyértelmű. A Bódva 1968-ban is kiszáradt már, és akkor még nem vittek el egy liternyit sem. - Mindezek ellenére nem tartom valószínűnek, hogy pusztán a keve­sebb csapadék borítaná fel azt az egyensúlyt, ami a század első felé­ben itt kétségtelenül még megvolt... - Az okokat feltárandó a hidrome­teorológusok kérésünkre végeztek itt kutatásokat. Elkészítettek egy ta­nulmányt, s az itteni jelenséget ők a felületi és az alsó vizek mozgása közötti összefüggésekkel magya­rázzák, valamint a karsztvízi mozgá­sok kiszámíthatatlanságával. Ezeket az okfejtéseket én nem vitatom, de nekem a személyes meggyőződé­sem az; a fő probléma alighanem abban rejlik, hogy annak idején, mi­kor a Szepsi-síkságon a vízlecsapo­lásokat elkezdték, kizárólag a víz gyors elvezetésére szorítkoztak. Ar­ra nem gondoltak, hogy valamennyi víz azért maradjon, hogy a párakép­zödéshez meglegyenek a feltételek. Ennek a negatív hatásai most már érződnek. - Mit lehetne tenni, volna-e vala­milyen megoldás a helyzet megvál­toztatására? - Az a vízmennyiség, ami lefolyik a Bódván, az ökológia fenntartására és egyéb hasznosítási célokra is elegendő lenne. A bódvavendégi határszelvényben elfolyó 192 millió köbméter évi vízmennyiségnek hasznosításra a 25 százaléka ele­gendő lenne, csak ezek felfogásá­hoz tározókat kellene építeni, ami borzasztóan költséges. Hát ez a helyzet. - Ertem, de befejezésképpen még egy kérdést: önöknek a vizek szennyezését illetően milyen ta­pasztalataik vannak? - Térségünkben nem is annyira az ipar, mint inkább a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek bor­zasztóan sok vegyszerhasználata, a hosszú éveken át folytatott nagy­arányú kemizálás érezteti igen rossz hatását, de sajnos, nemcsak ők a tettesek. A vízőreink olyasmit is megállapítottak, hogy egyes köz­ségekben, ahová bevezették a köz­ponti vízvezetéket, a családok a haj­dani kútjukat most szennyvíztároló­nak, emésztőgödörnek használják. - Hol, melyik falvakban? - Debrődön, Jászón, Poprocson, Bódvavendégiben, de másutt is. Ezt megdöbbenve hallgatom, leg­szívesebben kiáltani tudnék, de ha ezekben az emberekben még van egy kis önérzet és felelősségtudat, akkor inkább csak csendesen kér­dezem: nem látjátok, hogy ez me­rénylet - önmagunk ellen?! SZASZÁK GYÖRGY EGY ÖNJELÖLT SZLOVÁK ÁLLAMFŐ... A La Suisse című svájci napilap inter- kezébe kell adni, akik nem piszkolódtak j út készített egy disszidens szlovákkal, be a régi rendszer idején... Természete­Július Kubíkkal, aki jelenleg Genfben él, sen folytathatom a munkát gazdasági ta­s azt tartja magáról, hogy ő lenne a leg- nácsadóként és megtaníthatom óket (a megfelelőbb jelölt a Szlovák Köztársaság szlovákokat), hogyan kereskedjenek elnöki tisztségére. a Nyugattal, de úgy vélem, hogy még Július Kubík 1968-ban disszidált. Na- ennél is hasznosabb tudnék lenni. Szlo­gyon szerényen kezdte, de az évek során vákiának semleges államfőre van szüksé­videotechnikai és elektrotechnikai szakér- ge. Olyan emberre, aki tudja, mi a demok­tővé képezte ki magát. A kommunista rácia, ugyanakkor ért a gazdasághoz is" rendszerek bukása után pedig a kelet- - idézte a La Suisse Kubík szavait, európai országokkal folytatott kereskede- Egyébként Kubík szerint a Nyugat ..lem tanácsadója lett. A lap szerint Kubík számára Václav Havel a demokrácia meggyőződéses szlovák nacionalista, aki szimbóluma, viszont a szlovákok csalód­azzal vádolja Prágát, hogy megkülönböz- tak benne. A Szlovákiában élő magyar tető magatartással viszonyul Pozsony- kisebbségről is egyértelműen nyilatkozott: hoz. Mint mondotta, nem nagyon bizik „Hivatalos ügyekben a magyaroknak meg Vladimír Mečiarban sem. „Kell a hivatalos nyelven .(szlovákul) kell kife­a függetlenségi mozgalom, de most, mi- jezniük magukat, egyébként joguk van kor a dolog eldőlt, az országot új emberek anyanyelvük használatára.'' e ár vasárnap reggelre lehűlt kissé a levegő, az oly nagyon áhított eső mégsem frissítette fel a város kiszáradt, megsárgult zöldöve­zeteit. A száraz levegő csípi az orrunkat, s miközben az autóbuszra várunk, az eget kémleljük. Hol vannak a mára ígért esőfelhők?! - közli az egyik várakozó szinte önmagának, majd a mellette állóhoz fordulva szidni kezdi a meteorológusokat. Morcosan szállunk fel a buszra, majd helyet foglalva bámulunk kifelé. A következő megállón csak két utas száll fel. Egy sportosan öltözött férfi és egy kisfiú. Hároméves ha lehet, szemellenzős sapkája eltakarja az arcát. Elém ülnek. Az autóbusz indít, a kisfiú orrát az ablakra nyomja és nézi az elsuhanó tájat. S nemcsak nézi, a látottakat kommentálja is. És kérdez. Lelkesen, talán nem tó várva feleletet a kérdések záporá­ra. Cseveg, nevetgél, tapsikol, izeg-mózog nagyapja ölében. Ha­tártalan jókedve bennünket is megfertőz, érdeklődésünk az út menti MELEG NAPON HIDEG ZUHANY gödrökre, az elsuhanó autókra, a szembe jövő buszokra, a kóbor kutyá­ra, a pihenő földgépekre összpontosul. A csúcsot előbb a félreállított úthenger, majd az alagút jelenti. Elégedetten nyugtázzuk a nagyapa ígéretét, aki közli cserfes unokájával, hogy másnap arra villamosoznak majd. A kis srác ennivalóan aranyos. Be nem áll a szája, kissé selypítve, kissé raccsolva rpöndja a magáét. A szlovák szavak közé cseh kifejezé­seket kever, s mig a nagyapja eleinte szlovákul válaszolja meg ezernyi kérdését, a várhoz érve már ő is többnyire csehül válaszol unokájának. A híd alatt egy hadonászó férfi száll a buszra. Habár van szabad ülőhely, ő a kisunokáját ölében tartó nagyapa fölött dülöngél. És figyel. Mihelyt meghallja a cseh szavakat, szitkozódni kezd. Átkozza Prágát, a köztársasági elnököt, még a cseh sör is megkapja a magáét. Szerencsére a kisfiút annyira leköti a Duna látványa, hogy nem hallja a trágár szavakat. Ez végképp felbőszíti az ingerült pasast. Támadásba lendül, s már szidni kezdi nemcsak a gyereket, hanem a nagyapját is. Az utasok arcára kiül a félelem. A hangos szó a kisfiút is elnémítja. Csak szólalna meg már vaiaki - gondolom magamban, de hiába. A nagyapa magához öleli az apró gyerektestet és kiszállni készül. A kisfiú kissé megszeppenve, de reklamálni kezd. - Azt ígérted, hogy sokáig megyünk. - Megyünk még, ne félj. Csak rossz buszra szálltunk - hallom az idős úr válaszát leszállás közben. Az ajtó bezárul, a sofőr indít. Szégyenkezve bámulunk kifelé az ablakon. Döcög az autóbusz. Európa felé? (péterfi) POZSONY AGGÓDVA KÉSZÜL A FÜGGETLENSÉGRE (Folytatás az 1. oldalról) szlovák demokrácia jelképe, aki az utolsó pillanatig küzdött a föderáció szétesése ellen, elvesztette az utol­só csatát. A kommunista nómenkla­túra ellentámadásba lendült, és ki­játssza a szlovák kártyát annak ér­dekében, hogy behatoljon az eddig egységes állam vezető szerveibe. A La Stampa megállapítása: a Csehszlovákiában jelenleg fenye­gető veszély neve: kommunista for­dulat. Legális és bársonyos, de mégiscsak kommunista fordulat. Havelt pedig az a veszély fenyegeti, hogy Masaryk helyett Benešt fogja követni, aki 1948-ban a kommunis­táknak adta át a hatalmat. Arra vár­ni, hogy Mečiar kihirdeti a független­séget pedig azért veszélyes, mert Mečiar blöfföl minden vonalon. Csehországban nemcsak a politiku­sok és az értelmiség, hanem az egyszerű emberek körébén is egyre elterjedtebb az a nézet, hogy ezt a pókért cinkelt lapokkal játsszák. A felmérések azt mutatják, az utóbbi időben a szeparatizmus a csehek között kezd népszerűbbé válni, mint a szlovákok körében. Pozsony ag­godalmakkal készül a függetlenség­re, s azokat az embereket, akik Mečiarra szavaztak, mintha kicse­rélték volna. Azzal, hogy Mečiarra adták voksukat, a dühüknek adtak hangot - SOS-kiáltás volt ez Prága felé, hiszen Szlovákiában összpon­tosul a leghasználhatatlanabb ipar. A szlovákok most egyre gyakrabban ismételgetik: nem akarják a gazda­sági reformokat, nagyobb segítséget szeretnének kapni az államtól, de ellenzik a Csehországtól való elsza­kadást. Mečiar nekik arra jó, hogy félelmet keltsen: a hangja nem bár­sonyos, hanem éles és úgy néz ki, mint egy bokszoló, hiszen az is volt fiatalkorában, másrészt pedig olyan, mint egy nomenklatúr kommunista, hiszen az volt egész életében. BONN - A Deutschlandfunk rá­diónak adott nyilatkozatában Klaus Kinkéi német külügyminiszter Vác­lav Havel veresége kapcsán csaló­dással szólt Csehszlovákia szétesé­sének a lehetőségéről. ,,Nagyon szomorú vagyok, amiért Csehszlo­vákiát éppen akkor fenyegeti a sza­kadás veszélye, amikor mi Európá­ban olyan egységre törekszünk, amely túllép a határokon"- mondot­ta a német diplomácia vezetője, hozzátéve: ha a szakadás demokra­tikusan és békésen megy végbe, akkor nem lehet Csehszlovákia bel­ügyeibe beavatkozni. (Prikler László felvétele) Ez nem is az enyém! NÉHÁNY SORBAN R ichard von Weizsäcker német ál­lamfő szombati beszédében felszólí­totta Bajorországot, hogy „aktívan békül­jön meg Csehszlovákiával": Mm\ ismere­tes, a bonni parlament a közelmúltban ratifikálta a csehszlovák-német szerző­dést, s a felsőházban a 16 szövetségi állam közül egyedül Bajorország utasítot­ta el a dokumentum jóváhagyását. Erre reagálva mondta a német államfő: nem szabad, hogy „a viták csökkentsék a ke­leti szomszédainkkal folytatott együttmű­ködés esélyeit. Az előretekintés jobban begyógyítja a múlt sebeit, mint a sirán­kozás". O roszországban a kommunisták hűek maradtak önmagukhoz. Az egyéb­ként betiltott SZKP szombaton, a Moszk­va melletti Puskino városkában tartotta - úgymond - rendes XXIX. kongresszu­sát. Elmaradtak a fényes külsőségek, a külföldi vendégek, hiszen egyedül a Kí­nai KP küldte el delegációját. A hozzáve­tőleg száz küldött az egynapos tanácsko­záson kizárta soraiból Mihail Gorbacso­vot, az SZKP KB egykori főtitkárát, mond­ván, hogy őt terheli a felelősség a nemze­tiségi, etnikai konfliktusokért, a súlyos gazdasági válságért. A kommunisták fő követelései közé tartozik nemcsak Borisz Jelcinnek, hanem az egész orosz kor­mánynak a lemondása. Az SZKP megfo­galmazta stratégiai célját is: az osztá­lyok nélküli, szociálisan igazságos társa­dalom felépítése. Ehhez vissza akarják adni a szovjeteknek a hatalmat, el kíván­ják törölni az elnöki rendszert és fel akar­ják újítani az egységes Szovjetuniót. J elentős gesztust tett az Egyesült Ál­lamok a Koreai-félszigeten uralkodó helyzet rendezése érdekében. Donald Gregg, az USA dél-koreai nagykövete szombati nyilatkozatában azt állította, Washington hajlandó lenne megnyitni dél­koreai támaszpontjait az észak-koreai el­lenőrök előtt, ha ennek fejében a KNDK is beengedi a nemzetközi megfigyelői cso­portokat nukleáris létesítményeibe. Mint ismeretes, a Nyugat - s főleg az USA és Japán - továbbra is azzal vádolja a KNDK-t, hogy atombombát akar gyár­tani. J egor Gajdar orosz kormányfő kijelen­tette, a Nyugatnak rendkívüli intézke­déseket kellene foganatosítania annak érdekében, hogy megnyissa piacait az orosz termékek előtt. Felpanaszolta, hogy az orosz áruk exportja számtalan mester­séges akadályba ütközik, s ezért csök­kent nagymértékben az orosz kivitel. Gaj­dar ezért egyedi, kedvező kiviteli feltétele­ket követel Moszkva számára. Ezzel kap­csolatban Moszkvában közzétették azt a statisztikai jelentést, amely rámutat, hogy az idei év első öthónapjában az orosz export 30 százalékkal csökkent. P árizsban a francia konzervatív ellen­zék vezetője, Jacqus Chirac, az RPR elnöke hangsúlyozta, a szeptemberi népszavazás során támogatni fogja az Európai Unióról szóló maastrichti szerző­déseket. Hozzátette ugyanakkor: nem kí­vánja befolyásolni pártjának tagjait ebben a kérdésben. „Nem akarok elszigeteli Franciaországol, és megosztott Európát" - hangsúlyozta, annak ellenére, hogy pártjának nacionalista szárnya elutasítja Maastrichtot. M ohamed Budiaf volt algériai államfőt magányos tettes gyilkolta meg - mondotta rádiónyilatkozatában Larbi Belhir belügyminiszter. Bár a tettes egye­dül cselekedett, a nyomozó hatóságok tovább folytatják a kutatást, hogy kiderít­sék, nem volt-e mégis valami más is a gyilkosság hátterében. A miniszter sze­rint az őrizetbe vett támadó legalább egy gránátot dobott Budiafra. Az első robba­nás, amelyet a televíziós közvetítésben is lehetett hallani, arra volt jó, hogy elterelje a biztonsági emberek figyelmét. A filmfel­vételen látni lehetett azt is, hogy a gyilkos­ság után néhány percig lövöldözés folyt, s emiatt vélték sokan úgy, hogy a me­rényletet többen követték el. E dward Kennedy, az ismert amerikai szenátor, demokrata párti képviselő másodszor is megnősült. Felesége, a 38 éves Victoria Anne Reggie jogász, egyéb­ként a család régi barátja. A 60 éves Kennedy szenátor első feleségétől, Joan­tól 1982-ben vált el. A második esküvőt szűk családi körben tartották meg. I rak megsemmisítette a vegyi fegyverek gyártására alkalmas berendezéseinek döntő hányadát. Ezt Karen Jansen jelen­tette ki, aki a 16 tagú nemzetközi megfi­gyelői csoportot vezeti. Ez a csoport felü­gyelt az említett berendezések megsem­misítésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom