Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-03 / 155. szám, péntek

1992. JULIUS 3. KÖRNYEZETVÉDELEM 8 LÖSZFALAK LAKÓJA - A GYURGYALAG A gyurgyalag (Merops apiaster) Európa madárvilágának egyik legszínesebb tagja. Termete valamivel kisebb a rigóénál, de tollruhája minden hazai madarunkénál ékesebb. Költöző madár, a telet Afrikában tölti. Első csoportjai május közepén érkeznek meg a régebbi vagy az újonnan választott fészkelőhelyekre. Költéshez legtöbbször az előző években kialakított költőüregeket (járatokat) foglalják el, melyeket elhagyott homokbányák, löszfalak, folyómedrek meredek partjaiban alakítanak ki. A függőleges partokba akár 1,52 m vízszintes járatokat is képesek készíteni, amihez kb. 10-12 kg földet mozgatnak meg. A folyosó végét katlanszerűen kiszélesítik, ide helyezi el a tojó május utolsó hetében 4-6 gömbölyded, fehér héjú tojásait. A ' fészek bélésanyagát a szülők által kiöklendezett emészthetetlen rovarmaradványok kitinvázainak tömege alkotja, ami egyben madarunk gazdag étlapjáról is árulkodik. Fő táplálékául dongók és darazsak szolgálnak, de nem veti meg a szitakötőket, lepkéket, legyeket és bogarakat sem. A gyurgyalag évente csak egyszer költ. Fiókái mintegy 20-22 napi kotlás után kelnek ki, és további 25-30 nap múlva hagyják el a költőüreget, így augusztus közepére már rendszerint kirepülnek a fészekből. A költőtelep közelében levő nagyobb fák ágain pihennek. A fiókák etetése egy jó ideig még itt is folytatódik, így a fészekalj viszonylag sokáig együttmarad. Szeptember közepére a fiókák már megerősödve állnak készen az őszi vándorút megkezdésére. Ez a ritka madárfaj a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően hazánk területén is védelmet élvez, ami elsősorban a madarak és a fészkelőhelyek védelmében nyilvánul meg. (Az érvényben lévő természetvédelmi előírások szerint a gyurgyalag eszmei értéke 2500 korona.) Ennek köszönhetően az elmúlt években elsősorban hazánk déli részén örvendetesen szaporodott (és szaporodik ma is) e madarak és fészkelőhelyeik száma, ami alapvető feltétele e ritka madárfaj hazánk területén való fennmaradásának. Sólymos János MELLÉKVÁGÁNYON Senki sem lépheti át saját árnyékát - szűrhetik le napjainkban az ősrégi igazságot azok, akik a '89 végi eufória láttán abban a hitben ringatták magukat, hogy társadalmunkat a szocialista sivárságból minden átmenet nélkül a nyugat-európai tarkaságba emelik. Végül is még két évre sem volt szükségünk, hogy kárpát-medencei földhözragadtságunknak köszönhetően a bennünket megillető helyre sorolódjunk be. Ez a jelenség nagyszerűen lemérhető a környezetvédelemnek a társadalomban elfoglalt helyzetén. Míg 1990 elején a közvéleménykutatásokban az ökológiai problémák a válaszok többségében a legfontosabb gondok között szerepeltek, napjainkban ez az arány általában az 5 százalékot sem éri el. Ez azt jelenti, hogy lakosságunk az életszínvonal-csökkenés első jeleire megfeledkezett korábbi nemes eszményeiről és újra elhatalmasodni látszik a napi gondokból következő fásultság. Márpedig rövid elmélkedés után bárki rájöhet, hogy ezzel csak önmaga, de főként gyermekei alatt vágja a fát. Ilyen szempontból tulajdonképpen nem is csodálkozhatunk azon, hogy a politika híven követi a társadalomnak ezt a hangulatváltozását. Nem egész egy hónappal a választások után nyilvánvaló, hogy a gyakorlatilag teljhatalmat szerző Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom értékrendjében a környezetvédelem az utolsó helyek egyikén szerepel. Bizonyítja ezt az új kormány összetétele is. Környezetvédelmi miniszternek Jozef Zlochát, a rozsnyói geológust nevezték ki, aki korábban a Szövetségi Gyűlésben azzal vált ismertté, hogy rövid meggyőzés, utaztatás stb. után a bősi vízlépcső ügyében Binder és Uška urak érvrendszere tántoríthatatlan tolmácsolójának bizonyult. Az építkezés azonnali, kompromisszumok nélküli és a kételkedéseket elutasító befejezését támogató rendkívül következetes munkásságát különösen gusztustalannátette, hogy azt nem a gazdasági, hanem a környezetvédelmi bizottságban fejtette ki. Sok mindent elárul a szintén óriási ökológiai problémát jelentő garamszentkereszti alumíniumgyár igazgatójának ipari miniszterré történt kinevezése is. Nem kétséges, hogy ezután Európa legrosszabb adottságokkal rendelkező alumíniumgyárában fennmarad a termelés még akkor is, ha összes környékbeli társát bezárják. Sokba fog tehát kerülni az adófizetőknek az alumíniumkohászoknak tavaly áprilisban a jelenlegi miniszterelnök támogatására tartott sztrájkja. A tekintetben sem ringathatjuk magunkat illúziókban, hogy sikerül megakadályozni a nehezen felállított környezetvédelmi közigazgatás beolvasztását az általános közigazgatási hálózatba. Pregnáns jelenség a Szlovák Nemzeti Tanácsban lefolyó átalakulás is. A Mikuláš Huba által ez idáig nagyszerűen irányított környezetvédelmi bizottság a parlamenti hatalmi osztozkodás során afféle kötelességként a DSZM számára második számú ellenzéki erőhöz, az Együttélés-MKDM koalícióhoz került annak ellenére, hogy az ő képviselői között egyetlen egy sem rendelkezik ilyen irányú tapasztalatokkal (mint ismeretes Duray Miklós a Szövetségi Gyűlés képviselője). így végül az atomtudós Duka Zólyomi Arpád ötje; lölték a bizottság elnöki posztjára. O kétségkívül nagyszerű elnöke lenne az egyebek mellett a tudományt is felügyelő bizottságnak, de az atomerőművek további építését támogató véleményét ismerve még ebben a szlovák parlamentben is furcsa lett CSALL0K0ZI HULLADEKEGETO A háztartási hulladékok felszámolása azon gondok közétartozik, amelyek megoldásának szükségszerűségével a helyi Önkormányzatok ugyan már tisztában vannak, de az ilyen jellegű koncepció kialakítása valahogy mégis háttérbe szorul a napi gondokkal szemben. A már több mint kilencven községet tömörítő Csallóközi Régió számára e téren megoldást jelenthetne a dániai Dan Waste cégajánlata, amely alapján a térségben az igényeknek megfelelően egy vagy két hulladékosztályozó és égető központot hoznának létre. Öllős Árpád, a régió tanácsának elnöke szerint különösen előnyös, hogy a dánok megelőlegeznék a beruházási költségek 90 százalékát. Ez azt jelenti, hogy egy-egy központ létesítéséhez az érintett községeknek csak mintegy 60 millió koronát kellene összeadniuk. Ebbe ráadásul beleszámolhatnák az üzemhez kötődő telek árát is. A vállalat az égetési díjból és a szeparáthulladék értékesítéséből befolyó bevétel alapján mintegy 4-5 éves megtérülési idővel számol. A hulladékégető megvalósulása esetén a helyi önkormányzatoknak is meg kellene szervezniük a szeparát szemétgyűjtést - ennek előnyeit a lakosok is megéreznék, hiszen így a háztartásokban keletkező hulladékot lényegesen olcsóbban szállítanák el. Az ügyben korábban két tárgyalás valósult meg. Június elején azután a dánok meghívására (és költségére) Öllős Árpád és két tanácsadója, Strédl János illetve Hodossy Károly Dániában járt, ahol kiválasztották a helyi viszonyokhoz megfelelő típust. Erről a Csallóközi Régió polgármestereinek legutóbbi ülésén

; tájékoztatták is a megjelenteket. Öllős Árpádnak viszont arról is be kellett számolnia, hogy az ügyben kellemetlen fordulat állt be. A választások után kialakult politikai helyzetre való tekintettel partnereik ugyanis október végéig felfüggesztették a további együttműködést. Eredetileg azt tervezték, hogy négy évig tartózkodnak minden csehszlovákiai befektetéstől, de végül sikerült rábírni őket, hogy az ősz folyamán térjenek vissza az ügyre. Az utóbbi hetek során már több forrásból is értesülhettünk arról, hogy a megbízhatónak tartott erők szlovákiai politikai veresége után a külföldi tőke hazánkkal kapcsolatban szinte teljesen elbizonytalanodott. Szomorú viszont, amikor ez az amúgy is nehéz helyzetben dolgozó polgármesterek küzdelmét is kilátástalanná teszi. -tlvolna, ha négy évig ő jelenti Szlovákia hivatalos környezetvédelmi lelkiismeretét. Végül is (az érintettek szerint politikai okok miatt) jelölését nem hagyták jóvá, így helyette Rózsa Ernő kapta meg ezt a posztot. Ő fordulatokban gazdag életútja ellenére eddig ugyan szintén nem került kapcsolatba a környezetvédelemmel, de legalább jogász, így ha megfelelő tanácsadókat választ, a legiszlatív vitákban sikerrel helytállhat. Az ökológiának az új uralkodó párt elképzeléseiben elfoglalt helyét jól példázza Ján Čamogurský esete is, akit, amikor el kellett távolítani a tűz közeléből, kiemeltek a külügyi bizottságból és egyszerűen bepotytyantottak a környezetvédelmi bizottságba. Klaus és Mečiar urak tárgyalásain könnyedén elintézték a Szövetségi Környezetvédelmi Hivatalt is. így nemcsak hogy rendkívül megnehezedett a törvényhozásnak a káros anyagok valamelyik köztársaságba való átáramlását megakadályozni hivatott hatékony koordinációja, de a különféle helyi önkéntes szervezetek is elveszítik eddigi legmegbízhatóbb támogatójukat. A jövő tehát nem néz ki túl rózsásan. Még az a szerencse, hogy az előző parlamentek elfogadtak több alapvető törvényt. Ezek pedig elméletben ötéves türelmi idő után nyakát szegik a legrosszabb szennyezőknek. Ez csak a szocializmusra jellemző újabb kivételek osztogatásával lenne elkerülhető, amit ez idáig mindenki elutasított. Hogy mi lesz ezután? Hamarosan meglátjuk. Mindenesetre a tapasztalatok szerint a környezetvédelemről való állami gondoskodás lanyhulása a nem hivatalos szervezetek aktivitásának növekedését vonja maga után. Tuba Lajos SZLOVAKIA LEGINKÁBB VESZÉLYEZTETETT KÖRZETEI RÓZSAHEGY Rózsahegy és környéke kritikus környezetvédelmi helyzetének kiváltó oka az ottani ipari termelés, azon belül is elsősorban a nyersanyagfeldolgozás magas aránya, az energiaigényes technológiák, a gépek- és berendezések nagyfokú elhasználódása, illetve a kielégítő környezetvédelmi intézkedések hiánya. A körzet legkomolyabb szennyezői, az Észak-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár, illetve a Pamutgyár. A legnagyobb gondot a levegőszennyezés jelenti. A légkörbe évente összesen 9300 tonna exhalátum (SO2, NOx, pernye, por, merkaptánok, H2S) kerül. A kommunális és ipari szennyvizeket ugyan közös víztisztító kezeli, ez azonban a túlterheltség miatt nem képes megfelelő hatékonysággal működni. Hasonló a megoldatlan hulladékok tárolása is. A háztartási és részben az ipari hulladékot a városi szeméttelepen tárolják, annak ellenére, hogy az nem felel meg az előírásoknak. További gondot jelent az elhanyagolt úthálózat miatt fellépő zajártalom is. A környékbeli hegyekben a levegőszennyezés miatt folyamatosan károsodnak az erdők. Ez főként az Alacsony-Tátrát, a Nagy-Fátrát és a Hoc hegységet érinti. A javítás lehetőségeivel már legfelsőbb szinteken is többször foglalkoztak, de csak annyit tudtak megállapítani, hogy a helyzet nem változott lényegesen, és a megoldáshoz főként a bűnös gyárak jövendő terveit és perspektíváit kell tisztázni. Az elért részeredmények közé tartozik, hogy a kén-dioxid kibocsátást évi ezer tonnával, a pernyéét pedig 4500 tonnával csökkentették. A szennyvíztisztítás terén azonban még ilyen mértékű javulást sem sikerültelérni. -tlKOMMUNÁLIS SZEMET (egy főre eső kg/év) (Forrás: H VG) LASSÚ ÉBREDÉS Az energetika mellett minden bizonnyal a vegyipar az az ágazat, amely a legtöbb nehezen vagy egyáltalán nem emészthető anyaggal terheli meg környezetünket. Ilyen szempontból tehát a vegyipari vásárok nem tekinthetők a környezetvédők paradicsomának. Ennek ellenére a múlt heti pozsonyi Inchebán megpróbáltunk ilyen szempontból is körülnézni. Megállapíthatjuk, hogy még mindig rettenetesen sok olyan műanyagot, műtrágyát, vegyszert stb. láthattunk, amelynek gyártói nyilvánvalóan nem tették fel a kérdést önmaguknak, felhasználásuk után mi is lesz termékeik sorsa. Egyelőre tehetik is, hiszen ez iránt az ellenőrzésre hivatott szervek sem nagyon érdeklődnek. Találtunk azért pozitív példákat is. Talán a leginkább figyelemre méltó az újfajta zsírtalanító olajlemosó és tisztítószerek megjelenése. Ezek a rendkívül hatásos vegyszerek vízzel hígíthatok, és ami a legfontosabb, biológiai úton bonthatók és így a víztisztító berendezések megfelelő módon megvédik tőlük a környezetet. Míg a pozsonyi ALL - Pro kft. csak behozatalukkal foglalkozik (Ber ho! márkanéven hozzák forgalomba), a prágai Earth Shield Czehoslovakia kft. a hazai gyártásukat is bevezette. Hasonlóan figyelemre méltók a műanyaghulladék feldolgozására tett kísérletek. Több ilyen hazai vállalkozás is bemutatkozott. Leginkább felkészültnek a nyitrai Remamonttot ítélhetjük, ahol már meg is kezdték a műanyagból készült elemek gyártását. A megrendelők kívánsága szerint léceket, hasábokat, lapokat, vagy szinte bármilyen más idomot képesek előállítani, sőt tanácsot adnak, hogy egy elképzelt felhasználási módhoz milyen profil a legmegfelelőbb. Nyersanyagukat a kommunális szeparált hulladékgyűjtésből szerzik be és továbbra is várják a községi önkormányzatok jelentkezését. Az ózonproblémáról inkább csak a külföldi kiállítók részlegein esett szó, a hazai vállalatok közül egyedül az Ústí nad Labem-i Spolchémja esetében találtunk ilyen utalást. Ők azt ígérik, hogy jövőre az összes kozmetikai rendeltetésű terméküket úgy alakítják át, hogy az n'e tartalmazzon az ózonrétegre veszélyes anyagokat. Végezetül említsük meg a párkányi Papírgyár által újra kiállított Agrokartont, amely figyelemre méltó tulajdonságai ellenére még mindig nem terjedt el eléggé DélSzlovákia kertjeiben. A vegyipar napjainkban még nehezen adja fel a környezetszennyezés terén „kivívott" pozícióit. Az egyik kiállító viszont megjegyezte: most még ingyen átvesszük a műanyaghulladékot. Nemsokára azonban nálunk is az lesz a szokás, hogy ezért a gyártó, sőt a felhasználó is fizetni fog. (tuba)