Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-31 / 179. szám, péntek

1992. JULIUS 31. MÚJSZÓI KALEIDOSZKÓP ORVOSI TANÁCSADÓ FONTOS CSONTOK Szívünk, méjunk, ereink és más belső-szerveink egészségével általá­ban sokat törődünk, de a testsúlyunk nagy részét kitevő, több mint kétszáz csontot meglehetősen elhanyagol­juk. Pedig a csont is élő anyag, szer­vezetünk fontos, állandóan változó része. A csontot építő és lebontó sej­tek évente kicserélik a teljes csont­szövet majdnem 7 százalékát, ami azt is jelenti, bogy csontvázunk 14­15 évenként megújul. A fiatal emberek csontvázának tö­mege 25-30 éves korban éri el a ma­ximumot és ezután a csontokban ta­lálható kalcium és foszfor mennyisé­ge lassan csökkenni kezd. A csökke­nés mértéke sok tényezőtől függ. A nők csontváza eleve könnyebb, mint a férfiaké és a női nemi hormonok termelésének megszűnése is gyor­sítja a csontok ritkulását. Nagyon rossz hatással van a csontok anyag­cseréjének egyensúlyára a testmoz­gás hiánya, a dohányzás, az alkohol és bizonyos gyógyszerek. A fokozott kalciumfogyasztás csak akkor véd a csontritkulás ellen, ha az be is jut a szervezetbe (ehhez D vitamin szük­séges) és a csont sejtjei beépítik a csontszövetbe (ebben a rendszeres testmozgás segít). A csontritkulás (oszteoporózis) népbetegség. Az ötven év feletti nők egyharmada szenved ebben a be­tegségben és később ez az arány el­éri az ötven-hetven százalékot is. Az oszteoporózis kezdeti tünetei nagyon bizonytalanok (hát- és de­rékfájás) és az érintettek nagy része nem is tud az egészségét fenyegető veszélyről. A kialakult baj váratlan csonttörések és a csigolyák össze­roppanása következtében jelentke­ző súlyos neurológiai tünetek formá­jában jelentkezhet. A tünetek bizonytalansága miatt a betegség korai felismerése nagyon nehéz. Az egyszerű röntgenfelvéte­len látható elváltozásokból fel lehet ismerni a csontok ritkulását, de csak akkor, amikor az már elérte a 30-40 százalékot. Néhány évvel ezelőtt ezen a téren is felgyorsult a tudo­mány fejlődése. Az első pontos mód­szer a jód 125-ös izotópja által kibo­csátott fotonok elnyelését használta a csontok szervetlen tömegének a mérésére, ezt követte a gadolinium izotópot alkalmazó eljárás. Ezek a módszerek pontos eredményeket adtak, de széles körű elterjedésüket bizonyos technikai nehézségek hát­ráltatták. A legmodernebb eljárások ismét a röntgensugárzást használják a csonttömeg vizsgálatára, de az eredmények számítógépes értékelé­se nagyon pontos eredményeket nyújt és a vizsgálat csak 5 percig tart. Sajnos a készülék ára több mint egy­millió korona. Ez a világ más tájain sem kevés pénz, de az amerikai egészségügyi szakemberek tudják, hogy az Egyesült Államokban éven­te 7 milliárd dollárba kerül a comb­csonttörések gyógyítása. És nálunk? DR. RÁCZ OLIVÉR RIMASZOMBATI JÁRÁS NÉGY KÖZSÉG VEZETŐ NÉLKÜL A helyhatósági választások ered­ményeképpen hivatalba került köz­ségi polgármesterek élete a Rima­szombati járásban sem könnyű. Er­ről árulkodik az a tény is, hogy jelen­leg különböző okoknál fogva négy község éléről hiányzik a polgármes­ter. Szeptember 19-én Gesztetében, Hubón és Ratkovská Lehotán tarta­nak pótválasztásokat, hogy eldönt­sék, ki lesz a falu polgármestere. Ér­dekes eset állt elő Uzapanyiton, ahol a képviselő-testület kezdeményezte a polgármester leváltását. Itt csak decemberben valósulhatnak meg a pótválasztások, mivel a kérelmezők nem tartották be a júliusi bejelentési határidőt. (polgári) e erzétét már több mint egy éve választott polgármes­tere és önkormányzata irá­nyítja. A Rozsnyóval való kény­szerházasság, vagyis tizenegy év után a talpraállás zavartalan? — A hetvenes évek végén Rozs­nyó egykori vezetői erőszakkal ke­beleztek be öt községet — Berzétét, Csucsomot, Jólészt, Köröst és Sajó­házát. Igy akarták húszezerre növel­ni a város lakosságát, hogy na­gyobb állami támogatásban része­süljenek. Az önállóságuktól meg­fosztott faluk hiába tiltakoztak. Az in­tegráció ideje alatt csak ígérgettek, s ez mély nyomokat hagyott az embe­rekben. Az egykori egészséges lo­kálpatriotizmus megbomlott, az em­berek önmagukba fordultak. Valami­kor, a művelődési házban egy-egy rendezvényen 400-500-an is tolong­tak. Most meg örülhetünk, ha har­mincan-negyvenen eljönnek. Ré­gebben híres tánc- és énekcsoport­tal büszkélkedhettünk. Meg ezeröt­száz lakossal. A legutóbbi népszám­láláskor a tíz évvel ezelőttihez viszo­nyítva — háromszázzal kevesebben voltunk. B A csökkenés, gondolom, egy előre kidolgozott, falusorvasztó programnak köszönhető... — Tulajdonképpen igen. Hiszen Berzétén egyik napról a másikra be­tiltották az építkezési engedélyek ki­adását. Meg is bénult a falu kiépíté­se. Ide tartozik még, hogy a hatva­nas években az illetékes szervek fo­kozatosan felszámolták a magyar ta­nítási nyelvű óvodát és alapiskolát. Pedig a lakosság nyolcvan százalé­ka magyarnak vallotta magát. Igy a fiatal családok nagy része inkább Rozsnyón igényelt telket a lakás­építéshez. Vagy a panelházat vá­lasztották. Most nagyon hiányzik ez A TALPRAALLAS NEHEZSEGEI BESZÉLGETÉS LABANC ISTVÁNNAL BERZÉTE POLGÁRMESTERÉVEL a középkorosztály a faluból. Keve­sebb az iskolaköteles gyerekünk is. H Senki sem szólt a falu érdeké­ben a városi tanács ülésein? — Voltak ugyan képviselőink a városi bizottságban, de semmit sem tudtak kiharcolni. Hiába követeltek, figyelembe se vették őket. Nem is épült a faluban jóformán semmi. Az egészségügyi központ, az alapisko­la, az önkiszolgáló élelmiszerüzlet, a vendéglő meg a posta már azelőtt is állt. Azonban nemcsak Berzétével bántak ilyen mostohán. Rozsnyó az állami költségvetésből a falukra eső részt saját fejlesztésére használta fel. H Az elsorvadást igazoló ténye­zők ösztönözték a polgárokat az önállóság szorgalmazására? — 1987-ben nyugdíjba vonultam. Egyéb dolgom nem volt, hát Berzéte önállósulásának gondolatával fog­lalkoztam. Nyugdíjasként már nem kellett rettegnem, hogy akadékosko­dásomért kirúgnak a munkahelyem­ről. Tehát a járási pártbizottság, a já­rási és a városi nemzeti bizottság aj­tajain kilincselgettem. Konkrét té­nyekkel támasztottam alá Berzéte el­sorvadását. Többször is megfenye­gettek, nem lesz ennek jó vége. De az igaz ügyért harcolóknak nem sza­bad megtorpanniuk. Mi sem hagy­tuk magunkat. Aztán 1990 július el-^ sejével végre elértük a célunkat. Épp ideje volt. H A különválás nem okozott problémákat? — Dehogynem! Szerintem a rozs­nyói városatyák igazságtalanul bán­tak a falunkkal. Az osztozkodásnál csupán az iskolaügy költségvetését utalták át a számlánkra. Ezen kívül kaptunk 28 ezer koronát szociális segélyek folyósítására. A falu fej­lesztésére viszont egy vasat sem! Sőt! A kényszerházasság idején el­vitt értékes bútordarabjainkat is csak nehezen sikerült visszaszereznünk. De vannak itt más problémák is! I Éspedig? — A legnagyobb gondunk, hogy a községünktől jogtalanul eltulajdo­nított kataszteri területeket nem kap­tuk vissza Rozsnyótól, s így az ottani termelő üzemek nem nekünk fizetik az illetéket. Pedig a földhöz való jo­gunkat igazolni tudjuk. Arról viszont semmiféle írásos dokumentum sem létezik, hogy milyen címen kerültek más kézbe a földjeink. Még a hatva­nas években. A lényeg az, hogy az integráció idején Rozsnyó vezetői a gyárak, üzemek nagy részét oda irá­nyították. Ha visszakaphatnánk a csaknem 140 hektár területet, az leg­kevesebb kétmillió korona évi jöve­delmet jelentene. Részben pótolhat­nánk a lemaradást. De sajnos, Rozs­nyó hallani sem akar a jogtalanul bir­tokolt földek visszaadásáról. Már az alkotmánybírósághoz fordultunk se­gítségért... H Mit tud jelenleg kezdeni az ön­kormányzat megnövekedett jogkö­rével és jóformán üres kasszájával? — Nem sok mindent. Az idén ha­lottasház építésébe kezdtünk. A já­rás 200 ezer koronával, a minisztéri­um pedig az általunk kért összeg fe­lével, 540 ezerrel járult hozzá. A hi­ányzó pénzt kénytelenek vagyunk előteremteni. Egyedüli jövedelmi forrásunk a helyi ílletékpénz az üze­mektől, de ezek nagy része, pl. az .Agrostroj, az állami gazdaság, az Agrokontakt fizetésképtelen. Ez vi­szont meghatározza bevételünk nagyságát. A falu pénztárába be­folyt öt-hatszázezer korona nem elég a fejlesztésre. H Milyen a falu jövőképe? Van-e egyáltalán fejlesztési stratégiájúit vagy csak úgy alakulnak a dolgok? -—Az anyagiak hiánya ellenére is tervezgetünk. Erre az évre már ko­moly céljaink vannak. Először is sze­retnénk a halottasházat befejezni. Aztán elkezdjük a vízvezeték-és víz­tisztítóhálózat, csatornák kiépítését, Ez azért fontos, mert községünkben a víz ihatatlan. Az egészségügyi ál­lomás dolgozói csupán két kút vízét találták alkalmasnak fogyasztására, Elkészült már a gázhálózat terve is, Szeptembertől az alapiskolában egy magyar tanítási nyelvű osztály indítását tervezzük. így kívánunk eleget tenni a szülők kívánságának. Községünk a tizenegy év alatt kb. 30 millió koronát vesztett! Mi mindent építhettünk volna ebből! Berzéte egykor nagyon szép és híres falu volt. Ideje lenne végre felrázni a pol­gárokat, és bevonni őket a fejlesz­tésbe. Meg a kultúrába. Mert hiány­zik a pezsgő falusi élet. Irigylem azo­kat a községeket, amelyek önállóak maradtak. Nehéz lesz őket utolér­nünk. De bizakodom, hogy tervein­ket valóra váltjuk. És a közösségi élet is visszatér eredeti medrébe. Berzéte jövőre 750 éves lesz. Ezt méltókép­pen meg kell ünnepelnünk. ISKI IBOLYA TOLERANCIÁBÓL JELESRE VIZSGÁZTAK... BEZARTA KAPUIT A TATA! HID-TABOR Idén immár második alkalommal rendezték meg az Orbán Balázs Híd Tábort Tata-Tóváro8kertben, ahol két turnusban közel 1200 gyermek és középiskolás fiatal üdülhetett, művelődhetett. Mitől vált példaértékűvé ez a nemzetközi alkotótábor, és miben különbözik a szokványos nyári tábo­roktól? Erről faggattam Gergely Amália táborvezetőt, a Nemzeti Gyermek­és Ifjúsági Alapítvány főmunkatársát: — Megtudhatnánk először vala­mit a tábor névadójáról és ötletgaz­dájáról? — Mint azt a bejáratnál látható öles betűk is hirdetik, teljes mérték­ben azonosulunk Orbán Balázs, a múlt században élt erdélyi polihisz­tor és országgyűlési képviselő esz­meiségével, tehát táborunk névadó­jával együtt a különböző nyelvű és vallású népek békés egymás mellett élését, megbecsülését, toleranciáját hirdetjük. Az itt töltött hetek alatt ezen eszmék befogadására próbál­juk rávezetni a Magyarországon és a környező országokban élő magyar ajkú, továbbá a nemzeti kisebbség­ben élő szlovák, német, ukrán, hor­vát, szlovén, román gyermekeket és fiatalokat, akik vendégszeretetünket élvezhették. Tulajdonképpen ennek a tábornak a gondolata dr. Réti Mik­lós országgyűlési képviselőtől szár­mazik. Tizenkét millió forintot kap­tunk az állami költségvetésből, Ala­pítványunk pedig három millió fo­rinttal járult hozzá a kiadásokhoz. — Milyen célból hozták létre a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapít­ványt, és az állami támogatáson kí­vül még milyen további bevételi for­rásokkal rendelkeznek? — Fő célunk az volt, hogy a haj­dani KISZ és úttörőtáborok vagyo­nát átmentsük a fiatalok számára. Bevételünk nagy részét a különféle részvételi díjak képezik. Először ta­valy állt módunkban megrendezni ezt a nemzetközi tábort. Mivel azóta anyagi helyzetünk javult, idén már két turnust fogadhattunk: először a 10-14 éves gyermekeket, majd a 14­18 éves diákokat, akik közül többen — a különféle hazai és külföldi pá­lyázatok nyertesei — ingyen nyaral­hattak. A további résztvevők részvé­teli díjat fizettek az ellátásukért. — Említsen meg néhányat e pá­lyázatok közül! — Elsősorban az Új Magyaror­szág Messzelátó rovatának pályáza­tát említeném, amelyet tehetséges fiatal irodalmárok és képzőművé­szek, illetve diáklapok szerkesztői részére hirdettek meg. Ennek segít­ségével próbálták felkutatni az anyaországban és annak határain kívül élő és alkotó fiatalokat. Továb­bá meghívtuk az I. Pegazus-Találko­zó nyerteseit, valamint egy-egy kö­zépiskola legjobb eló'menetelű diák­jait. Igyekeztünk a különböző érdek­lődésű fiataloknak vonzó programo­kat összeállítani. — Ez a sokrétű szervező munka jó pár elhivatott segítőtársat — altábor­vezetőt igényelt... — A legtehetségesebb és a tá­borszervezésben jártas pedagógu­sokat, népművelőket gyűjtöttem ma­gam köré. Rajtuk kívül a szervezés­ben egyetemisták és középiskolá­sok is segítettek. A Kézművesek Szi­getén és a Tudományok Szigetén pedig minden foglalkozás vezetője a szakmájában elismert iparművész és szakember volt. — Szóljunk a konkrét célokról és műsorokról is! — Azt akarjuk, hogy a fiatalok megismerjék egymást és a különbö­ző népek kultúráját, nyelvét, és ezál­tal rájöjjenek, hogy rengeteg voná­sunkban, elképzeléseinkben na­gyon is egyformák vagyunk. Például minden nap rendeztünk nemzetisé­gi estet. Voltak diavetítéssel egybe­kötött ismeretterjesztő előadások, vetélkedők, sportrendezvények, tú­rák, táncházak, koncertek, színházi elő­adások, táncos összejövetelek stb. Legtöbben a Szigetek foglalkozásai (pl. ékszerkészítés, szövés, fafara­gás, nemezelés, tűzzománc, agya­gozás, festés-mázolás, mintázás, történelmi játszóház — játékkészítés stb.) iránt érdeklődtek. Nagy öröm­mel fogadták a budapesti kirándulás hírét is. Táborunk egyik vonzereje, hogy egyik programunk sem kötele­ző, tehát a résztvevők teljesen sza­badnak érezhetik magukat. Meg­győződésem, hogy az afiatal, aki két hetet tölt nálunk, az a későbbiek so­rán sem válik befolyásolhatóvá ha­mis előítéletek által, és toleránsab­ban fog viselkedni más nemzetek fiaival szemben. Reméljük, hogy ha­marosan megérnek a feltételek a ha­sonló jellegű táborok megvalósítá­sára a környező országokban is. — A táborlakóktól úgy hallottam, hogy rendezvényeiket megtisztelték jelenlétükkel az állami vezetők is. — Valóban, több neves vendéget is fogadtunk, például ellátogatott kö­zénk Kálmán Attila államtitkár, dr. Réti Miklós országgyűlési képviselő, Jeszenszky Géza külügyminiszter, aki a záró műsorban bejelentette, hogy elkészült a nemzetiségi tör­vény tervezete. Én nem vagyok po­litikus, hogy különösebben befolyá­solhassam az egyes államokban zajló szívfacsaró eseményeket. Azonban fontosnak tartom, hogy magánemberként — például a jelen­legi tevékenységemmel — valami­képptegyek a bajok megelőzéséért. Csodálatos lenne, ha a Kárpát-me­dencében is mindenütt olyan békes­ségben-boldogságban élnének az emberek, mint azt mi tettük heteken át táborunkban. MISKÓ ILDIKÓ AKADNAK MÉG JÓ EMBEREK A kiszolgáltatottak között legki­szolgáltatottabb a gyermek. Min­dent el kell viselnie, képtelen véde­kezni. Csupán a felnőttek jóakaratá­ra, szeretetére számíthat. Sajnos, sokuknak ebből egy mákszemnyi sem jut. Erre gondoltak azok, akik létrehozták a Gyermek Alap, a gyer­mekek jogait védő uniót. Mindenki tagja lehet: egyén, közösség, válla­lat; egyesület. Mindenki, aki támo­gatni kívánja a felebaráti szerelel gondolatát, aki tenni is tud valami aki esetleg pénzadománnyal segít­hetné az unió munkáját. Már néhány példával is szolgál­hatunk: A Csehszlovák Dunáhajózé­si Vállalat sétahajózásra hívta mega szellemi fogyatékos és a mozgái­képtelen gyerekeket, egy irodabe­rendezéseket gyártó üzem számító­gépeket vásárolt és az alapra bízta, kik között osztja el őket, Ivan Gaju zongoraművész hangversenyéül i bevételét ugyancsak a gyerekeknek ajándékozta és Dieter Brlcke, Né­metország szlovákiai fó'konzulja ii nagyobb összeget utalt az alap számlájára. Az alap az adományok ból a mozgássérült gyermekeket nyaralni vitte GörögországbaésStu- I páván is szervezett tábort. Ám ei» I mes feladatot felvállalók nemcsak) I gyermekotthonok lakóira, a bete- I gekre, rokkantakra gondolnak, ha- I nem a hátrányos szociális helyzet- I ben levőkre is, hiszen, sajnos, Jk I egyre többen vannak. A legszejé- I nyebbek hamarosan á tenger mil' I lett fognak nyaralni és elkerülni! I oda azok is, akik bőrbetegsége csal I atenger mellett gyógyítható, Az alap I tevékenysége ennél sokkal széle- I sebb körű, például kialakította ta- I nácsadó központját a szülők számi I ra, klubokat hozott létre a munkaiA I küli fiatalok számára, segít a nebe- I zen kezelhető gyerekek neveiéi I ben. (A számla száma: Detskýfoni I SR; 52331 -012/0200 VÚB Brail* I va-mesto.) -ozo I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom