Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-31 / 179. szám, péntek

1992. JÚLIUS 31. INTERJÚ 4 KÁRPÓTLÁSI TÖRVÉNY MAGYARORSZÁGON . NYOMTATVÁNYOK A POZSONYI FÔKONZULÁTUSON LESZNEK több olvasónk érdeklődött az­zal a hírrel kapcsolatban, amelyet a közelmúltban a Szlovák Sajtó­iroda jelentése nyomán közöltünk a Magyar Köztársaság parlament­je által elfogadott kárpótlási tör­vényről. Ennek értelmében kárté­rítést kérhetnék a Cseh és a Szlo­vák Köztársaság polgárai is, aki­ket 1939. március 11-e és 1989. október 23-a között életüktől, il­letve szabadságuktól megfosz­tottak. Részletesebb tanácsokat a Ma­gyar Nemzet közöl az egykori politi­kai elítéltéket, kiteiepítetteket, rend­őri felügyelet alatt állókat és hadifog­lyokat a testi és lelki gyötrelmek után legalább részlegesen kárpótló, úgy­nevezett harmadik kárpótlási tör­vényről. Eszerint az egykori politikai elítélteknek a kártérítési igény be­nyújtásához rendelkezniük kell egy hivatalos igazolással attól a - nyil­ván magyar - bíróságtól, amely el­ítélte őket. Ugyanez vonatkozik a kényszergyógykezeltekre és az előzetes letartóztatásban tartott, de később el nem ítélt személyekre is. Vonatkozik a törvény az internáltak­ra, a vidékre kitelepítettekre, vala­mint a nemzetiségük és vallásuk miatt elüldözöttekre is. Nekik be kell mutatniuk a kitelepítést vagy inter­nálást elrendelő és megszüntető ha­tározatot. Az egykori hadifoglyok esetében nehéz a szükséges iratok beszerzé­se. Ha nincs valamilyen hivatalos papírjuk, az elveszett igazolást a he­lyileg illetékes társadalombiztosítási szervnél szerezhetik meg, ahova annak idején be kellett jelenteni, amikor az illetőt bevitték katonának és azt is, mikor szerelt le. Nevük szerepelhet a levéltárak anyagai­ban, vagy a budapesti Honvédelmi Minisztériumban megtalálható hadi­fogolylistán is. Ha ezekről a helyek­ről nem kapnak igazolást, két tanú közjegyző előtt is igazolhatja, hogy meddig volt az illető hadifogoly. Az eljárás módja ugyanaz, ha valaki a Szovjetunióban vagy Nyugaton volt hadifogoly. Ha a sérelmet elszenvedő már nem él, a hozzátartozók is kárpótlást kérhetnek. Amennyiben az illető a börtönévek alatt, illetve bírósági ítélet következtében halt meg, a ma­gyar hatóság közreműködése miatt, a túlélő házastárs, a gyermek, a szülő vagy a testvér nyújthatja be az igényét. Szabadságvesztés ese­tén elsősorban az jogosult kárpót­lásra, aki azt elszenvedte, ha idő­közben meghalt, akkor az özvegy nyújthatja be igényét. Az említett hírügynökségi jelentés szerint a kártérítési igényt az SZK Nemzetközi Kapcsolatok Miniszté­riumának kell benyújtani. Amint ol­vasóink is jelezték, ez az információ téves. A pozsonyi Magyar Fökonzulá­tustól kapott felvilágosítás szerint az igény bejelentéséhez szükséges nyomtatványok bármely magyaror­szági-postán megvehetők. A konzu­látus is segítséget nyújt a károsul­taknak, a nyomtatványokat már megrendelték, amint megkapják azokat, az egységcsomagok náluk is beszerezhetők lesznek. A-mellé­kelt útmutató alapján kitöltött iratok­hoz csatolni kell a szükséges igazo­lások eredeti példányát. A borítékot az Országos Kárrendezési és Kár­pótlási Hivatalhoz kell címezni (Bu­dapest, Kecskeméti utca 10-12). Az egységcsomagot november 2-ig kell elküldeni. A konzulátus az érintettek türel­mét kéri, egy-két hét kell ahhoz, hogy a megrendelt nyomtatványokat megkapják. -r­Hol van már a tavalyi hó? Amikor ország-világ szeme láttára jóízűen evett-ivott kint, a felhőtlen ég alatt. Színésznő volt és szerepet játszott, a nymburki sörgyár gondnokának szépséges fele­ségét alakította Jirí Meózel filmjében. Csak úgy tömte magába a májashurkát; tíz ujján folyt a zsír, de még az ajka, a szája csücske is olyan volt. Nem is evett, hanem habzsolt, aztán literes korsóból itta a sört, mohón, csukott szemmel, nagyokat kor­tyolva. Magda Vašáryová előtt ma müzli van és gyü­mölcstea, szerepekre egyáltalán nem vágyik, a kamera előtt diplomata. Két és fél éve már, hogy hazánk ausztriai nagykövete, két és fél év után most találkozunk először. Most, amikor utolsó heteit tölti Bécsben. A NAGYKÖVET VÉGNAPJAI MAGDA VAŠÁRYOVÁ HAZA KÉSZÜL • Kintről, bár nem olyan messzi­ről nézve, hogyan ítéli meg az itthoni eseményeket? Elégedetten vagy in­kább nyugtalanul figyeli a dolgok állását. - Sem elégedett, sem nyugtalan nem vagyok. A politikai élet mosta­nában eléggé kiszámíthatatlanul alakul, így bármit mond is az ember, az holnap már érvénytelen lehet. Egy biztos: ez idáig inkább csak objektumként kezeltek bennünket, objektumként, amellyel manipulálni lehetett. Most viszont egyedül tőlünk függ, milyen jövőt kovácsolunk ma­gunknak. Nem feledkezhetünk meg, persze, arról sem, hogy kis ország a miénk. Ezt a tényt mindenképpen szem előtt kell tartanunk. Sok min­dent túlélt már az ember az elmúlt évszázadok során, természeti csa­pásokat, háborúkat, politikai tragé­diákat, a kérdést nem úgy kell felten­ni, hogy sikerül-e túljutnunk bizo­nyos pontokon, mert túl fogunk jutni a legnehezebben is. De hogyan? Sajnos nagyon keveset okultunk az őseinktől. Ha többet tanultunk volna tőlünk, sok kérdésben okosabban döntenénk. • Szlovákia önállósulási vágyáról mi a véleménye? - Szlovákia eddig is Szlovákia volt, de hogy független lesz-e, az más kérdés. • Ön szerint kitől függött eddig? - Nem tudom, én nem vagyok politikus. • Csak diplomata? - Csak diplomata. • Nyolcvankilencben, a forrada­lom idején sejtette, hogy előbb­utóbb ketté fog szakadni az ország? - Igen, ez várható volt. A társa­dalomnak ugyanis, akárcsak a ter­mészetnek, megvannak a maga tör­vényszerűségei, s a fejlődési vonala is. Az ország egységes arculatát azonban mindkét részről meg kelle­ne őrizni. • A Meőiar-kormány első lépéseit milyen szemmel nézi? - Nem szeretnék elhamarkodott véleményt mondani. Majd később kérdezzen erről, ha kiderül, hogyan dolgoznak. A politikai kultúra íratlan szabályai szerint száz napja van a kormánynak arra, hogy színt vall­jon, megmutassa, mit akar. A 101. napon már világosan fogjuk látnh milyen irányban halad az ország. • A kormány nemzetiségi politi­kájáról mi a véleménye? - Egyelőre inkább csak arról szólnék, hogy mit várok a kor­mánytól ez ügyben. Szeretném, ha a finn modell számunkra is példaér­tékű lenne. És persze nemcsak a Finnországban élő svédek specifi­kus helyzetét ismerem, hanem a dél-tiroli modellt is. Amióta Bécs­ben élek, azt is közelről tapasztalha­tom, hogyan oldják meg ugyanezt a kérdést Karintiában. Tőlük is tanul­hatnánk egyet s mást, mert az sem lenne szégyen. • Václav Havel lemondását hogy fogadta? - Nem lepődtem meg, ez is vár­ható volt. Meg kell hogy mondjam, az osztrákokat nagyon kellemetlenül érintette a dolog, mert nemcsak sze­rették őt, hanem valósággal rajong­tak érte. Nagyon óvatosan, nagyon körültekintően kell megtennünk min­den további lépést, hiszen az ország kettészakadása komoly féket jelent­het kapcsolataink további szélesíté­sében. A függöny, amelyet felhúz­tunk végre, nem gördülhet le újra. • Most, hogy Szlovákia önálló­sult, hogyan alakul az ön sorsa? Leváltják? Jön haza? - Igen, nekem ezzel is számol­nom kellett. Hogy korábban jövök vissza, ha megtörténik az elsza­kadás. • Két és fél év nem nagy idő, önnek azonban ez is elég volt ah­hoz, hogy komoly eredményeket ér­hessen el. Elégedett magával? - Hogy mennyit tettem ez alatt a két és fél év alatt, azt én pontosan tudom, és remélem, mások is érté­kelik. De hogy iszonyú feszültség­ben éltem, az is biztos. Ettől függet­lenül sohasem fogom megbánni, hogy életem egy szakaszában nagy­követ voltam. Szép időszak volt ez, egészen újfajta politika részese lehettem. Akármerre mentem is, mindenütt tárt ajtók vártak és azok közé a kevés nagykövetek közé tar­tozom, akik Izraellel és a Dél-afrikai Köztársasággal is felvehették a dip­lomáciai kapcsolatot. Stefan Zweig szavaival élve, jó csillagzatú napok voltak ezek. • Kudarcként mit könyvelt el? - Például azt, hogy lassú voltam a francia nyelvben. A német és an­gol nem okozott gondot, franciául viszont keveset beszélgettem, és el­, Iszonyú feszültségben éltem..." (Miloš Fikejz felvétele) foglaltságom miatt nem is fordíthat­tam rá több időt. Aztán adódtak olyan helyzetek is, amelyekben nem voltam elég magabiztos; ennek nem lett volna szabad előfordulnia. • Az a szép, átlátszó ruhája, amelyben annak idején óriási feltű­nést, sőt vihart keltett, megvan-e még? - Megvan, de azóta sem vettem fel. Minden csoda három napig Ml HÁTRÁLTATJA A CSEH-SZLOVÁK TÁRGYALÁSOKAT? © ® ® © ® © ® f|§|| A Cseh Köztársaság lakosai 8) (9) (10) (11) A Szlovák Köztársaság lakosai Ön szerint mi a cseh-szlovák megbeszélések elhúzódásénak oka? - ezt a kérdést tette fel a prá­gai Közvélemény-kutató Intézel a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság lakosai egy csoport­jának. A válaszokat százalékban kifejezve a táblázatból leolvas­hatják. © Az hogy az elmúlt két évben a szlovák és a cseh politikusok nem voltak képesek megegyezni, (2) Vladimír Mečiar személye © A szlovák politikusoknak a gazdasági reformra vonatkozó eltérő vélemé­nye (4) Mert a szlovákok minden áron önálló államot akarnak © A szlovák fél nem hajlandó a komp­romisszumra. © Az elózó rend­szerben nem oldották meg ezekéi a problémákat ©A cseh politikusok elképzelései a gazdasági reformé ® Václav Klaus személye (9) Vác­lav Havel személye @ A cseh léi nem hajlandó a kompromisszumai @ Mert a csehek a közös államban főszerepet kívánnak játszani. tart... ma már nem is kérdeznek róla sehol. A diplomatatestület tagjai ko­rábban is láttak ebben a ruhában, mégsem tettek rá rosszízű meg­jegyzést soha. Én azt hiszem, min­den fényképész tudja, milyen fény­ben lehet egy nőről olyan fotót csi­nálni, hogy a ruha kellőképpen átlát­szónak, testhezállónak tűnjön. Jó, elismerem, ha az egy színes, virág­mintás ruha lett volna, biztos, hogy kevesebbet lehet látni belőlem, de így sem volt teljesen átlátszó. Sokai töprengtem én ezen akkoriban, ki­nek a célja lehetett vajon, hogy a hi­telemet rontsa, vagy hogy egysze­rűen csak lejárasson. Talán politikai háttere volt a dolognak, nem tudom, Hisztérikus rohamot, persze, nem kaptam a fotó láttán, de bevallom: most már a nyári ruháimat is bélés­sel hordom. • Film- vagy színházi szerepekre nem vágyott néha-néha? - Senkit sem akarok megsérteni egykori rendezőim közül, de azt kell hogy mondjam: sem a színpad, sem a kamera nem hiányzik már. Külön­ben is... elvégez­tem én már min­dent, amit szí­nésznőként elvé­gezhettem. Tizen­hat éves korom óta forgattam - hát nem elég az? Egyszer úgy is abbahagytam volna a színészí pályát, talán ép­pen most jött el az ideje. Lehet hogy már nem is tud­nék játszani... el­vesztettem min­den képessége­met, ami az átlé- • nyegüléshez elengedhetetlen, • Nincs n a szerep, amellyel le tudnák verni 1 a lábáról? - Nincs. Akár­milyen furcsán hangzik is, én már nem akarok ját­szani, • Mihez tózi i akkor, ha végleg I hazajön? - Külpolitiká- ; val, például Ausztria és Né­metország külpo- ] litikájával szeret­nék foglalkozni, mert ez régóta ér- 'j dekel már. De iz- j gat a makroökonómia, az európai 1 integráció kérdése és a nemzetközi jog is. Aztán államvizsgázni szerel- j nék franciából, és minél hamarabb, j mert nagyon gyorsan múlnak az évek. Én amondó vagyok, hogy min­dig, minden helyzetben felkészült le­gyen az ember, akkor nem érhetik nagy meglepetések és meghátrálnia sem kell soha. SZABÓ G. LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom