Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-29 / 177. szám, szerda

1992. JÚLIUS 29. ÚJ SZÓ, SPORT 10 A MAI MŰSOR KÉZILABDA (férfiak) - 10.00 Ko­reai Kőztársaság TSvédország; 11.30 Franciaország-FÁK; 14.30 Brazília -Magyarország; 16.00 Németország -Románia; 19.00 Egyiptom-Spanyol­ország; 20.30 Csehszlovákia-Izland. EVEZÉS (f, n) -8-00 reményfutamok. RÖPLABDA (n) - 10.30 FÁK-Spa­nyolország; 13.00 USA-Japán; 19.00 •Hollandia-Brazília; 21.30 Kína-Kuba. ASZTALITENISZ (f, n) -10.00 selej­tezők. TENISZ (f, n) - 10.00 selejte­zők. SPORTLÖVÉSZET (f) - 12.30 kisöbű sportpuska. ÚSZÁS - 18.00 400 méter gyors (f), 100 m pillangó (n), 200 m mell (f), 100 m mell (n), 4x100 m gyors (f). MŰUGRÁS - 15.00 döntő (f). KOSÁRLABDA (f) - 9.30 Venezuela-Ausztrália; 11.30 Brazília-Angola; 14.30 FÁK-Kína; 16.30 Litvánia-Puerto Rico; 20.30 USA-Németország; 22.30 Horvátor­szág-Spanyolország. VITORLÁZÁS (f, n) - 13.00 a különböző hajóosztá­lyok 3. futamai. GYEPLABDA (n) - 17.00 Koreai Köztársaság-Nagy Britannia, Ausztrália-Németország; 19.00 Spanyolország-Kanada, Hol­landia-Új Zéland. CSELGÁNCS - 22.18 66 kg (n); 22.23 86 kg (f). BIRKÓZÁS (kötöttfogás) - 17.00 48, 74,130 kg súlycsoport döntői. ÖTTU­SA - ÍO.OO és 17.00 lovaglás. TOL­LASLABDA -10.00 1. forduló (f, n.), BASEBALL - 16.00 Dominikai Köz­társaság-Japán, Puerto Rico-Olasz­ország; 21.00 Kuba-USA, Tajvan­Spanyolország. ÖKÖLVÍVÁS -13.00 és 19.00 a különböző súlycsoportok selejtezői. KERÉKPÁR -19.30 egyé­ni üldözőverseny (f). LABDARÚGÁS -19.00 Lengyelország-USA, Kolum­bia-Egyiptom; 21.00 Olaszország -Kuvait, Spanyolország-Katar. SÚLYEMELÉS - 18.30 a 67 kg-os súlycsoport, döntő. TORNA - 20.00 a csapatok szabadonválasztott gya­korlatai, döntő (f). CSALÁDI VÁLLALKOZÁSOK A vitorlázás egyike azon sportágaknak, ahol rendkívül elterjedtek a családtagok alkotta csapatok. John Foster, a Virgin­szigetek sportolója, fiával vág neki a via­dalnak, s ellenfelei között csak úgy sorjáz­nak a testvér-együttesek; az olasz Mon­tefusko fivérek, a francia Berger fiúk, az észt Tyniste ikrek és még sorolhatnánk. Szinte mindannyian azt állítják, mással nem is tudnának rajihoz állni, a családi „legénység" a siker titka. „Felemelő ér­zés a fiammal együtt kormányozni a ha­jónkat" - nyilatkozta Foster. „Sport­águnkban a csapatmunka a legfonto­sabb, fiammal már a kézmozdulatokból, fél szavakból is megértjük egymást." ELTÉVESZTETTE AZ AJTÓT... Néhány évtizeddel ezelőtt nem is volt ólyan ritkaság, hogy nem kis felháboro­dást okozva valakiről utóbb derüljön ki: férfi létére a hölgyek versenyében küzdött - többnyire sikeresen. Manapság ez már szinte lehetetlen. Vagy mégse? Néhány svájci sportvezető bizonyára meglepő­dött, amikor egy afrikai sportolónő (a sportszerűség megkívánja az anonimi­- tá 'st) a lakosztályukon jelentkezett bom­babiztos szexvizsgára. A pucér hölgynek elmagyarázták a teljesen lebénult sváj­ciak, hogy enyhén szólva eltévesztette az ajtót. Haragról azonban szó sem volt; az ' újdonsült ismerősök kicserélték a két nemzet olimpiai jelvényét... •ski „SZERETEM A MAGANYT!" (Budapesti tudósítónk telefaxjelentése) - Török László, a Magyar Rádió sokat tapasztalt, számtalan úszóversenyt látott riportere igencsak meglepődött a 400 méteres férfi vegyesúszás döntője után. No nem azon, hogy DARNYI TAMÁS ismét olimpiai bajnok lett, hiszen hét éve(l) nemzet­közi versenyeken legyőzhetetlen ebben a számban. Csodálkozását az váltotta ki, hogy Darnyin őszinte öröm látszott, integetett, mosolygott, sőt, még a fotóriporterek kívánságait is figyelembe vette, percekig a rendelkezé­sükre állt. Érdekes változás ez, hiszen Dar­nyi évek óta azt mondja, a nagykö­zönségre csupán az a néhány perc tartozik, amit a medencében ver­senyzőként tölt el, előtte és utána már magánember, a magánéletében senki ne vájkáljon! Ennek kapcsán megjegyezte: „Sokan azt állítják, nem szeretem az újságírókat, nem nyilatkozom nekik. Ebben van va­lami igazság. Egyesek valótlan dolgokat írtak rólam, velük nem állok szóba. A többieknek bármi­kor nyilatkozom..." A 400 méteres vegyes utáni saj­tótájékoztatón felettébb jó kedve volt Darnyinak: belemosolygott a kame­rákba, tréfálkozott az újságírókkal. Lehet, hogy valami nagy nyomás alól szabadult fel? Hiszen korábban azt beszélték az uszodában, hogy a világcsúcstartó bajnok tart az új riválisától, Czene Attilától. Mégpedig azért, mert kisebb verse­nyeken már kétszer is kikapott tőle. Elképzelhető, hogy ettől valamilyen gátlás kialakulhatott. Ki tudja? Bár amikor a kérdést feltették neki, azt mondta, számára évente egy fontos verseny létezik csak, és ez az idén az olimpia! Hétfői diadalát követően Darnyi Tamás kijelentette: „Háromszáz után már biztos voltam a győze­lemben. Ha nagyobb iramban kez­dek, talán a világcsúcs is a múlté lehetett volna..." A sportág szakértői azt mondják, Darnyi addig nyeri majd a versenye­ket, amíg csak rajthoz áll. Amikor a döntőben az utolsó száz méterre Darnyi fordult elsőnek, a magyarok már megnyugodtak, hiszen arra még nem volt példa, hogy a hajrá­ban meg tudják őt előzni! Előnyét fokozatosan növelte, és szokatlanul nagy előnnyel lett olimpiai bajnok. Közvetlenül célba érése után így nyilatkozott: „Nagyon, nagyon fá­radt vagyok! Boldogság tölt el, hogy felállhattam a dobogó leg­felső fokára. Nem félek a kétszáz­tól; remélem, sikerül új világcsú­csot úsznom..." Arra a kérdésre, hogy bánja-e az elmaradt rekordot, azt felelte, az olimpián aranyérmet kell nyerni! Va­laki — elég tapintatlanul - a visszavo­nulásról érdeklő-' dött. Darnyi erre ^ azt válaszolta, amíg jönnek az eredmények, a győzelmek és az aranyérmek, minek is gondolna rá. Ennyi idő után egyre nehezebb nyerni, mivel mind többet és többet kell tenni a sikerért. Megadta a módszert is: többet kell úszni - és gyorsabban. Ugye, mi­lyen egyszerű? Amúgy egyedül él, sokszor haza­jár az édesanyjához. Visszahúzza a szíve, valamint a gyomra... Ennek kapcsán kijelentette: „Szeretem a magányt, csak akkor tudok ki­kapcsolódni, ha egyedül vagyok. Otthon nem gondolok az úszásra..." Az ellenfelek félnek föle. Tudják, amíg Darnyi a színen van nincs sok esélyük. Tamás immár háromszoros Széchy Tamás a barcelonai olim­pia előtt is derűlátó volt. Kijelentette: Darnyi Tamás fölényesen nyeri mindkét vegyesúszószámot. A Mes­ter hétfőn nyugodtan könyvelhette el, hogy tanítványa 400 vegyesen fölényes biztonsággal lett aranyér­mes. Kétszázon nemcsak győzel­met, hanem világcsúcsot is vár vé­dencétől... olimpiai bajnok. Szöulban megnyer­te mind a két vegyesúszószámot. Most még a 200 méter hátravan. (lépesfalvi) Az olimpia szervező bizottsága három céget bízott meg, hogy a mintegy 20 ezer résztvevő (sportolók, kísérők, bírák, újságírók) számára 2,3 millió porció ételt készítsenek. Ez nagyjából kétmilliárd pesetának több mint 30 millió márkának felel meg. Hihetetlennek tűnnek a számok: 280 tonna hús, 160 tonna krumpli és zöldség, 65 tonna hal, 650 tonna gyümölcs, 32 500 liter leves, 650 000 tojás és joghurt, 70 000 porció paella (spanyol rizsétel), „csitítja" majd a résztvevők éhségét. Az olimpiai falu lakóinak reggel öt órától éjfélig öt 9000 férőhelyes étterem áll rendelkezésére. Naponta 12 fajta hideg és meleg előételből, s 11 menüből válogathat­nak a falu lakói. A félkész áruk egy részét Franciaországból szállítják Katalóniába, mert Spanyolországban nincsenek megfelelő tárolási lehetőségek. Érdekes, izgalmas mérkőzéseket vívnak az olimpiai szorítóban az ökölvívók AKI TEHETI. Sokan panaszkodnak az olimpiai falu kényelmére. A sportolók szálláshelyéül szolgáló lakónegyed egye­seknek olyannyira nem volt ínyére, hogy inkább luxusszállodákba költöztek. A ho­teltulajdonosoknak azonban bizonyára nem fő a. fejük e miatt, hiszen 33 000 szállásigénylés érkezett a faluból. A „ké­nyelmesek" nagy része (80 százaléka) sportfunkcionárius. A tengerentúli ún. VIP-kártya tulajdonosok - köztük az ame­rikai kosarasok - még ennél is többet akarnak, s a kikötőben horgonyzó luxus­hajókra költöztek. Megtehetné ugyan, de mégis az eredeti lakhely mellett voksolt Jim Courier, a világranglista vezető ame­rikai teniszező, bevallása szerint a szobá­ja merő felüdülés a számára túl kényel­mes szállodaszobák után... MIND ÁGYNAK DÖL? Az ötkarikás játékokon részt vevő nemzetek közül külön kategóriát képviselnek a jemeni­ek. A mindössze 31 főből álló keret minden egyes tagja már legalább egy­szer felkereste a csapat orvosát. MAJD LEGKÖZELEBB. Az evezősök mezőnyében egyetlen török résztvevő­ként tegnap rajtolt az ankarai Ali Riza Bilal. Azaz, hogy rajtolt volna, mivel a startpisztoly eldördülése után a hajója felborult, s a meglepett török nem úszta meg szárazon ezt a balesetet. PUHA A VÍZ. Az úszók többsége elégedetlen a Bernát Picornell meden­ce vizével, szerintük sokkal kemé­nyebbnek kellene lenni, mert így a viz nagyon lassú. Már javasolták is, hogy növeljék a mész és az ásványi só tartalmat. Az eddigi eredmények min­denesetre nem az elégedetlenkedők­nek adnak igazat. A LEGFIATALABB ÚSZÓ. Hétfőn meglepő győzelemmel ért véget a 200 méteres női mellúszás. A váratlan olim­piai bajnok, Kjoko Iwasaki ugyan remek időt úszott, de ezúttal nem teljsítményé­nek köszönhetően került az olimpiai re­kordok könyvébe. Kjoko ugyanis az eddigi legfiatalabb bajnoknő, épp Egerszegi Krisztina „rekordját" döntötte meg, egész pontosan 30 nappal. A győztes ugyanis egy héttel ezelőtt ünnepelte 14. születés­napját, míg „Egérke" Szöulban 14 éve­sen és 40 naposan nyerte a 200 méteres hátúszást. CSACSKA MACSKA. Hiába keres­ték többen is az olimpiai falu egyik parkjában az érdekes macskaszobrot. A házigazdák szerint ez a művészi alkotás vetekedik a brüsszeli „pisilős fiúval", valamint a firenzei szerencsét hozó szoborral. Végül is előkerült a „csacska macska", mert a csehszlo­vák birkózók az éremesélyes Lohyňá­val az élen tegnap hosszas keresés után ráakadtak a „körözöttre". Lohyňa reméli, hogy ezúttal tényleg szerencsét hoz a cica! Majd meglátjuk... „TÉVEDÉSBŐL UTAZOM A KATALÁN FŐVÁROSBA" Délután jólesik egy kis szunyókálás. Ezt vallja Bugár Imre diszkosz­vető is, akit sziesztája közben zavartunk meg. Éppen jólesően végig­nyújtózott az ágyon, amikor kérdéseinkkel megtörtük az idilli csendet. „Az utóbbi időben ebéd után mindig felveszem ezt a pozíciót, egy-két óra erejéig..." - magyarázta felültében. Barcelona immár a harmadik olimpiája Moszkva és Szöul után. Most a napsütötte spanyolhon várja őt. „Már versenyeztem a katalán fővárosban, igaz, nem az olimpiai stadionban, hanem a mellette levőben. Sőt, éppen ott dobtam 68,18-at, amit végül a kubai Delis szárnyalt túl." • Mi a különbség az 1980-as és az 1992-es Bugár között? - Csupán egyetlen, ám az alap­vető: hajszálra 12 évvel vagyok idő­sebb. Az összes többi e tényből adódik: nem vagyok olyan erős és rugalmas. Ebből kifolyólag mintegy 10 méterrel rövidebbet dobok. Hiá­ba, a múló időt én is megérzem. Kissé megkopott a forgóm, ha hirte­len mozdulatot teszek, nyilalást ér­zek a hátamban... • Most panaszkodik? - Korántsem. Ha valamit már 18 éve csinál az ember, megszokja, s nehezen mond le róla. Viszont annyi bizonyos, Barcelona lesz az utolsó olimpiám. Már úgyis csupán tévedésből utazom a katalán fővá­rosba ... • Tessék? - Komolyan mondtam. Egyálta­lán nem számoltam a részvétellel. Ha hiszi, ha nem, az említett 18 év után végre szabadságot terveztem a nyáron. Azzal, hogy a tévé előtt ülök és a karosszékből fogom szem­lélni az olimpiát, nézni a többiek versengését. De az elképzelésemet alaposan módosította az ostravai Arany Futócipő viadal: 63,80-at tel­jesítettem, ami hajszálra megegye­zett az olimpiai szinttel. Erre -így morfondíroztam: teringettét, ha már ilyen messzire dobtam, akkor miért ülnék otthon, ujjammal malmozva. Barcelonában megpróbálom megis­mételni, akár növelni is a teljesítmé­nyemet. Nehogy bárki azt mondja, csak múltbeli érdemeim elismerésé­ért küldtek ki. Ha félnék a leszerep­léstől, el sem utaztam volna. • A döntőre, az éremre gondol? - Csillogó medál nem lebeg lelki szemeim előtt, bár ez sem kizárt. Inkább realista vagyok, két lábbal állok a földön, ahogy az egy jó diszkoszvetőhöz illik. Az új generá­ció szintén sokra képes; éppen mos­tanában egy román versenyző - számomra ismeretlen - 67 métert dobott, egy kínai pedig 65-öt. Persze az olimpia, az olimpia. Ezt én már régen tudatosítom; az első dobás érvénytelen, a másodikat elviszi a szél, és a remények kártyavárként omlanak össze. • Azt mondják önről, egyköny­nyen nem hozzák ki a sodrából... - Igen, a múló idő egyetlen pozi­tívuma, hogy már ritkán kerülök szo­katlan helyzetbe. Csak az idén a 12 versenyemből nyolcszor esőben, vagy közvetlenül zápor után dob­tam. Tudom, mit kíván a síkos felü­let, hogyan pörögjek, hogy közben ne terüljek el. A hőség sem zavar, csak ne legyen fülledt az idő. Ha fogadnom kellene magamra, éppen a kiegyensúlyozottságomra, a 60 méter feletti stabil teljesítményemre tennék. • Visz magával valami különle­geset az ötkarikás játékdkra? - Csak a legszükségesebb dol­gokat csomagolom be. Egy a fontos, kellemes ágy várjon az olimpiai falu­ban - tette hozzá csibészesen mo­solyogva -, néhány bermudanadrág, trikó, tornacipő. Ez minden, mit vi­szek. Ja, majd elfelejtettem! Úgy hallom, Barcelonában néhányan már gyomorpanaszokkal küszköd­nek. Mivel nem hiszek a különféle poroknak, tablettáknak, mindenkép­pen helyet szorítok a sportzsákban néhány fláska jóféle karlsbadi nedű­nek. Hiába, amit a természet ad, csak az a természetes... (S)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom