Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-29 / 177. szám, szerda

1992. JÚLIUS 29. ÚJ SZÓ, KALEIDOSZKÓP 8 EURÓPAI CNN SZÜLETIK? VÁLASZ A KIHÍVÁSRA ELNÖKÖK KEDVESE Sally fischer hetvenéves, még ma is vonzó teremtés, megfordulnak utána a férfiak. A hölgy nem a pénzt hajhászta, amikor a Weekly Word News újságíróinak szerelmeiről vallott. Ez még nem volna hírértékű, de az már igen, hogy a hölgy öt megdolbogult amerikai elnöl^ kedvese volt. A sor igen előkelő: Roosevelt, Trumari, Eisenhower, Kennedy és Johnson... Kedvesek és gyengédek voltak, emlékezett vissza Sally Fischer, de némi malíciával hozzátette: hazudna, ha azt állítaná, valamennyien jó szeretők voltak. Kennedy pompás humorérzékével feledtette szégyellősségét... Johrisont választékos modora miatt kedvelte, Eisenhower romantikus volt. Roosevelt a legszerencsétlenebb ember, akit ismert. Mellette elfeledkezett a háborúról, a testi fájdalmakról, de mindenekelőtt a feleségéről. Sally Fischer több mint húsz éven keresztül titkárnősködött a Fehér Házban. Frissen végzett egyetemistaként találkozott Trumannal 1942-ben, egy estélyen. Nem sokkal később egy csodálatos éjszakát töltöttek együtt (egyetlenegyet!), s bár többször is találkoztak, azután már semmi sem történt... Eisenhowerrel a második világháború után találkozott. Mindig is csodálta a kopasz férfiakat — későbbi férje is az volt —, többször találkoztak, de intim kapcsolatra csak 1955-ben került sor, amikor Eisenhower elnök lett. A felejthetetlen éjszaka ugyancsak a Fehér Házban zajlott le. Amikor Kennedy nyitott be a szobájába, Sally több mint spicces volt. Úgy emlékszik, Kennedy először bókolt egy sort, aztán bebújtak az ágyba. A nagy összeborulásra még két ízben került sor, de mint Sally elárulta — nem mondhatná, hogy felejthetetlen élményben részesült. Johnson — vele kétszer találkozott — drága ékszerekkel, értékes ajándékokkal halmozta el. Nixon az egyetlen, akit Sally hidegen hagyott. — Nem is bántam — vallotta be —, hideg volt a tekintete, nem óhajtottam vele egy ágyban feküdni. _ Amikor az újságírók megkérdezték, a még élő exelnökök közül került-e valakivel közelebbi kapcsolatba, a hölgy így felelt: „Talán kételkednek benne?" Sally Fischer ma Colorádóban él, visszavonultan. Évente kétszer ellátogat Las Vegasba és a régi szép napokra emlékszik... Elnöki kedveseit pontozással értékeli, 1-től 10-ig... Roosevelt nyolc pontot kapott — a vadságáért. Truman gyenge hét pontot szerzett. Felvidította Sallyt, de a szexet sosem vette komolyan. Eisenhower—tíz pont. Fáradhatatlannak bizonyult. Sally nem is csodálkozik rajta, hogy megnyerte a második világháborút. Kennedy — kettes. Gerincfájdalmak gyötörték. Egyébként szeretetreméltó kedves fiú volt. Johnson — legfeljebb öt pontot ér. Folyton sietett... (Külföldi lapok nyomán: kop) Még emlékezünk: az Öböl-háború idején ivódtak be a köztudatba az olyan kifejezések, mint a Scud- és Patriot-rakéta, és akkoriban lett általánosan közismert a CNN, azaz a Cable News Network (kábel hírhálózat). Ez az egész világra kiterjedő amerikai hírtelevízió forradalmasította az információközlést, hiszen általa nem az a hír, ami megtörtént, hanem az, ami történik. Amikor megkezdődött Bagdad bombázása, a kanadai miniszterelnök sajtótitkára felhívta a washingtoni Fehér Házban tevékenykedő kollégáját, Mariin Fitzwatert, és megkérdezte tőle: „Mit csinálsz ilyenkor?" ,,Ugyanazt, amit te — hangzott a válasz —: a CNN-t nézem." A hírműsor Vatikánban is látható, abo\ John Foley érsek reggel hatkor már talpon van, hogy megnézze az adást és így tudja, „miért kell imádkoznia". A fenti példák kiválóan mutatják, hogyan vált a CNN a történelem egyidejű és elsődleges jelentőségű formálójává. Éppen kulcsszerepe, véleményformáló ereje a szálka a többi tévétársaság szemében. A CNN-nel szemben többször hangoztatott vád: adásain erősen érződik, hogy amerikai. Nemritkán tartják az amerikai kulturális imperializmus eszközének. C. Ockrent francia tévébemondó szerint hiába érzékeny a CNN a világ problémái iránt, ha azokat akaratlanul is amerikai szemüvegen keresztül szemléli. Erre egy példa a Sivatagi Vihar hadművelet idejéből: az egyesült államokbeli értékrendben a véget nem érő Öböl-tudósítások „A sláger napi fogyasztásra szolgáló zene. Kimegy a divatból, mint egy ruha", olvashatják majd néhány sorral lejjebb Dobos Attila zeneszerző „slágerdefinícióját". Az ő dalait — ha már a divatnál és a ruháknál tartunk — talán a kosztümhöz hasonlítanám. Mert a Mama, az Isten veled édes Piroskám, a Kövek a vízparton, a Mindenkinek van egy álma és a többi olyan szerzemények, amelyeket — akár a kosztümöt — ugyan nem „viselünk" mindennap, mégsem mennek ki a divatból. Dobos Attila most operát írt. A címe: Az ember tragédiája. — Ön többször is hangsúlyozta, hogy ez nem rockopera, hanem hagyományos opera. Nem vagyok a műfaj beható ismerője, de a lemezváltozatot hallgatva számomra teljesen rockoperás hangzása volt, és én ezt cseppet sem érzem degradálónak... — Én sem érzem annak, nem is

( azért mondtam. Miért hangsúlyozom mégis, hogy Az ember tragédiája nem rockopera? Mert van néhány alapvető különbség rockopera és a hagyományos opera kőzött. A rockoperát rockénekesek éneklik. A rockénekes nem áriázik, feszes rockot énekel, vagy ha esetleg lágyat, akkor sem szentimentális. A rockénekes hangja akkor szép, ha nem tiszta, hanem egy kicsit érdes, füstös. Az én operám klasszikusan képzett hangokra készült és a kíséret alapja a szimfonikus zenekar. Termellett a vilniusi vérengzés csak fél percet érdemelt. Külön utakon... A hírközlő szervek Londontól Tokióig elhatározták, hogy az amerikai világnézettől eltérő alternatívát mutatnak be. A kihívásra kétféleképpen válaszolhatnak: az egyes nemzeti tévétársaságok hoznak létre 24 órás folyamatos információcsatornát, vagy több ország egyesíti erejét és közös hírtelevíziót működtet. Immár mindkét változatra akad példa. Jelenleg a British Broadcasting Corporation (BBC) tervezi a legkomolyabb támadást a CNN ellen. A BBC-nek előnye van a többi versenytárssal szemben, ugyanis az egész Földet behálózó rádióműsorát, amit a világon 120 millió ember képes fogni, eddig senki sem tudta lekörözni. Az USA haditengerészete a BBC-n hallott először Szaddam Húszéin csapatkivonási utasításairól, mialatt az iraki csapatok is hallgatták az adást. Az alakuló BBC TV News World Service most a távoli rádiótudósítókat fogja megkérni tv-riportok készítésére. „A CNN kitűnő úttörő volt, de a BBC vissza fogja szorítani" — állítja magabiztosan Christopher Irwin, a hírtelevízió igazgatója. Emellett Nagy-Britanniában már működik a Murdoch-csoport finanszírozta Sky news műholdas hírcsatorna, amely 24 órás nonstop információs műsort sugároz. Németországban a Bertelsmann médiumcég gondolkodik közös amerikai—német hírtelevízió létrehozásában. A valódi, 24 órás francia hírcsatorna megvalósításának egyetlen komoly tervét a TF-1 és a Canal Plus közösen kezdeményezte: a programok középpontjában a gyors információ állna. Sűrűn követnék egymást a híradások, a riportok, az interjúk és viták, mindez ismert műsorvezetőkkel. A felsorolásból nem maradhat ki a japán NHK tévétársaság sem, amely nyolcórás nemzetközi hírműsort tervez. ... és közösen Egységben az erő, vallja a többi európai hírközlő szerv, s azzal a kéréssel fordult az Európai Közösségek Főbizottságához, hogy kapjanak segítséget egy európai hírtelevízió megszervezéséhez. Becslések szerint 81 millió dollár kellene az adás idei megkezdéséhez. E merész terv érdekében 11 közszolgálati tv-állomás létrehozta az Euronews társaságot, amely öt nyelven — angolul, franciául, németül, olaszol és spanyolul — sugározná adásait egy olyan területre, amely észak-déli irányban Finnországtól Marokkóig, kelet-nyugati irányban pedig Írországtól Törökországig terjedne. A hírek és időjárás-jelentés mellett magazinprogramokat is tartalmaznának az adások, amelyek kezdetben kilencórásak, ám 1993-ban már egésznaposak lennének. Az Euronews a konkrét megvalósítás fázisába lépett; június elején az olasz RAI igazgatóhelyettesét kinevezték az új tévétársaság elnökévé, míg a székhely a Lyon közelében fekvő Ecully lett. A televíziós szövetség tisztviselői úgy gondolják, az adás 2-3 éven belül 30 millió háztartásba jut el. Műsorvezetők nélkül Nincs szó arról, hogy az Euronews maga készítené a műsorokat. Képeit a tag-tévétársaságoktól, az UER (az Európai Közszolgálati Televíziós Társaságok Szövetsége)/ műsorcsere-börzéjétó'l, a nagy tévétársaságoktól és esetleg a CNN-től szereznék be. Az Euronews egyik nagy kérdőjele a programok tartalmával kapcsolatos. Egy többnyelvű csatorna csak olyan tudósításokat adhat, amelyeket a képernyőn nem látható újságíró kommentál. Nem lennének műsorvezetők, stúdióvendégek, viták, és csak nagyon kevés volna az interjú. E problémát gazdag programkészítési lehetőségeikkel vélik áthidalhatónak és bíznak abban az eredeti szerkesztői elképzelésben, amely szerint az eseményekettörténeti és geopolitikai perspektívában mutatnák be. Ezen túlmenően az új vezetőség hangsúlyozza, az Eronews nem a közszolgálati csatornák nehézkes szövetsége lesz, hanem olyan önálló csatorna, amelyet egységes, központi stáb irányít. Ugyanakkor néhány tagtelevízió máris feltételeket szab. Például nem szeretnék, hogy a leendő csatorna a saját híradójukkal egy időben sugározzon híradót. Még jó pár vitatott kérdésben kell majd az Euronewsnek és tag-tévétársaságoknak kompromisszumos megoldást találniuk, ám nyilvánvaló: ha nem jön létre akár önálló, akár közös európai hírtelevízió, akkor vén kontinensünknek hosszú időre le kellene mondania az autonóm, európai szempontokat figyelembe vevő hírközlésről. Ezáltal az EgyesültÁllamok óriási tévétársaságai képanyagának, információs blokkjainak egyszerű vásárlójává és fogyasztójává válna. (sidó) gításban tűnnek fel a dolgok. Úgy éreztem, ha a jó Isten megáldott engem azzal a tehetséggel, hogy szép zenét tudok írni, akkor nekem kutya kötelességem azzal a közönség elé lépni. S ha meg tudom írni az operát, akkor meg is kell írnom. Több mint 130 éves Az ember tragédiája. Idáig várt arra, hogy megzenésítsék, de még senki sem vállalkozott rá, mert nagyon nehéz feladat. Nekem is hét évembe telt, míg elkészültem vele. — Ha az ember szívének, lelkének kedves munkát végez, önmagát is formálja. Továbbfejlődik. Érzi ezt a „kölcsönhatást"? Megváltoztatta valamiben az opera? — Természetesen. Amióta belefogtam a komponálásba, egész lényemmel a zenében élek. Szinte lebegek. Csodálatos dolog. Meg is fogadtam, hogy ezután már csak operát fogok írni. Már tudom is, hogy melyik lesz a következő, de egyelőre nem akarok beszélni róla. — Mikor lesz az opera bemutatója? — A Budapesti Állami Operaházzal már megkötöttük az előszerződést. Viszont rengeteg díszletre, rengeteg jelmezre van szükség, csak a kórus száztagú, s mindenkinek kell ruha, és minden színben más. Vagyis nagyon költséges, 25 millió forintos produkcióról van szó. Ezt a pénzt kell most szponzorok bevonásával összeszednünk. De bizakodunk, hogy a jövő szezonban be tudjuk majd mutatni az operát. A díszleteket a legnagyobb élő magyar festő, Szász Endre tervezi, Seregi László lesz a rendező, s olyan sztárok állnak mellettünk, mint Pitti Katalin, Begányi Ferenc, Sinkovits Imre és még sokan mások. LAMPL ZSUZSANNA SLÁGEREK UTÁN OPERA DOBOS ATTILA TELJESÜLŐ ÁLMA mészetesen kiegészítve szintetizátorokkal. A rockoperánál ez is fordítva van. A hangszerelés gerince a rockzenekar, amit esetleg szimfonikus hangszerekkel egészítenek ki. Ezenkívül a rockoperának a szövegkönyve is más, mint a hagyományos operának (azért nem mondok klasszikus operát, mert ahhoz, hogy egy mai opera azzá váljon, ugye, várni kell még pár száz évet). Különben Madách művét megzenésíteni elég nagy merészség. Amikor elhatároztam, hogy megkomponálom, még nem tudtam, milyen nagy fába vágom a fejszémet... — Ön választotta ezt a témát vagy megrendelésre komponálta? — Senkitől sem kaptam megrendelést. Viszont a téma régóta érdekel, mert Az ember tragédiája szerintem a legnagyobb nemzeti drámánk. Ezért aztán nem is illik hozzá más műfaj, csak az opera. Számomra szentségtörés lett volna, ha rockzenét írok hozzá. Különben nincs ám akkora különbség rockopera és hagyományos opera között, mint azt egyesek gondoljákl Én pontosan ezzel az operával akartam bebizonyítani, hogy igazából nem komolyzene és könnyűzene létezik, hanem jó zene ós rossz zene. Az ember tragédiája stílusát tekintve valahol a „senki földjén" mozog, a klasszikusan értelmezett opera és a rockopera között. Tele van igazi, hagyományos operai elemekkel, ugyanakkor rockos elemek is fellelhetők benne. — Könnyebb volt operaénekesekkel dolgozni? — Én a slágerszakmából jövök, ahol nagy gyakorlatra tettem szert abban, hogy kis hangterjedelmű énekesekkel érjek el sikereket. Az első tapasztalatom az operaénekesekkel? El sem tudom mondani, milyen felséges és felemelő érzés volt az a végtelen profizmus, amivel ők rendelkeznek. Életemben először találkoztam azzal, hogy kapásból mindent elénekelnek. En leírom, s legyen az bármi, ők már el is éneklik! Csodálatos, hogy óriási hangterjedelmük van, és annyira uralják a hangszerüket — az énekhangjukat —, hogy számukra egyszerűen nincs lehetetlen feladat. — Nem ehhez volt hozzászokva? — Nem bizony! Közismert dolog, hogy nekünk szinte bele kellett „verni" az énekesekbe a dalokat. Persze a közönségnek ettől függetlenül tetszenek, és ez az ő értéküket valóban nem csökkenti. De hogy mennyi munka volt egyetlen dal előadása mögött... A sláger olyan „kis művészet". Napi fogyasztásra szolgáló zene. Kimegy a divatból, mint egy ruha. És ez így van rendjén. De az operát az örökkévalóságnak írják. — Akkor ezzel az operával az örökkévalóságot pályázza meg? — Természetesen szeretném, ha az operám túlélne engem. Most éledtem közepe táján járok — feltéve persze, hogy elérem a normális életkort—, s ilyenkor már más megviláCSÚNYA NOK KORA? Hihetetlen botrányt kavart az angol Naomi Wolf könyve, A szépség mítosza, amelynek lapjain (a fénykép után ítélve) elbűvölően csinos, huszonkilenc éves hölgy arra szólitjafel nőtársait, hogy legyenek ismét csúnyák. A szerző kijelenti: vége az egyenjogúságnak, szépnek lenni nem egyéb rafinált erőszaknál, amit a férfiak követnek el a nőkön. A fogyasztó klinikákat koncentrációs táboroknak titulálja, ahol szerencsétlen kövér nőknek napi 900 kalóriából kell senyvedniük. A nőkkel elhitetik, hogy csúnyácskák, s ők készek krumpliorrukat fitossá operáltatni. A férfiaknak eszükbe sem jutna, hogy hasonló tortúráknak vessék alá magukat! A nők kiharcolták a politikai, a szexuális szabadságot, a munkához való jogot; ám ha a kiváló orvosnőnek vagy ügyvédnőnek széles a csípője és vastag a dereka, a férfinép törvényszerűen lekicsinyli. A szépség mítoszáról így vélekedik Naomi Wolf: a szépség mindig létezett, a nők mindig szépek akartak lenni s a férfiak mindig elvárták tőlük, hogy szépek legyenek. Biológiai, szexuális, evolúciós tény, hogy az erős férfi harcol a szép nőért. De ez csupán mítosz! Antropológiai példákkal igazolja, hogy a matriarchális társadalmakban a férfiak kötelessége, volt, hogy szépek legyenek. A könyv tizenöt országban megjelent, s a hírek szerint egyenlőre csak a nők tiltakoznak ellene. Simoné de Beauvoir több mint negyven éve írta A második nemet. Könyvében a nők helyzetét vizsgálja, a nők másodrendűsége ellen küzd. Egyikmásik megállapítása ma is találó: „A háborúság addig fog tartani, míg a férfi és a nő el nem ismerik egymás egyenlőségét, vagyis addig, míg a nőiesség fennmarad, mint olyan; vajon melyikük kitartóbb kettőjük közül, hogy ezt az állapotot tovább fenntartsa? A független nő legalább előjogait óhajtja megtartani, a férfi viszont azt akarja, hogy a nő vállalja a korlátozásokat. (...) A szkeptikusok azt állítják, hogy a nő mindig nő marad; más jósok azt jövendölik, hogy ha megfosztják is őket nőiességüktől, még nem sikerül nekik férfiakká válni, hanem szörnyeteg lesz belőlük." Ha a nők engedelmeskednek Naomi Wolf felszólításának, hogy legyenek ismét csúnyák — biztosan... (kop)