Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-25 / 174. szám, szombat

1992. JÚLIUS 25. HAZAI KÖRKÉP 4 MŰVÉSZEK TILTAKOZÁSAI Harmincnégy szlovák művész ál­lásfoglalását közli a Kultúrny život 29. száma, akik ily módon reagálnak a kultúrát ideologizáló új törekvések ellen. Teszik mindezt azt a találkozót követően, amelyen július hatodikán a művészeti szövetségek képviselői találkoztak a kulturális minisztérium képviselőivel, s amelyet I. Gazdik, a Szlovák Alkotóművészek Szövet­ségének elnöke, a Demokratikus Szlovákiáért l^ozgalom Kulturális és Művészeti Klubjának alelnöke kez­deményezett. A fent említett találkozón, mint ismeretes, elhangzott olyan kijelen­tés, miszerint a DSZM kulturális „stratégiájának" elvei szerint a szlo­vákiai művészetet három kategóriá­ba sorolják. Úgymint: 1. Nemzetkö­zileg elfogadott standard; 2. a nem­zeti emancipációra törekedő irány­zat; 3. közép-áramlat. Ezen a talál­kozón hangzott el az a képtelen elképzelés is, mely szerint a „nem­zeti realizmusként" definiált művé­szeti irányzat a legelfogadhatóbb Szlovákiában. A nyilatkozat aláírói (a Szlovák Alkotóművészek Szövetségének tagjai) tiltakoznak a kultúra újbóli ideologizálása ellen, elfogadhatat­lannak tartják, hogy a művészetek­nek valamiféle nullpontról kellene indulniok, s elképesztőnek tartják azt a megállapítást, amely az elmúlt két év kultúráját a „disszidens mű­vészet időszakának" próbálja beállí­tani. Az aláírók nem értenek egyét azzal, hogy a Szlovák Alkotóművé­szek Szövetsége, amely az alkotók önkéntes, politikamentes, szakmai társulása, egy kalapba kerüljön bár­miféle politikai mozgalommal vagy a DSZM kulturális programjával. A harmincnégy művész I. Gazdikéi­járását, aki az apolitikus szakmai szövetség elnöki posztját azonosítja a DSZM-hez fűződő politikai hova­tartozásával, jogköre túllépésének tartja, s felhívja a kulturális miniszté­rium figyelmét, viszonyuljon úgy a művészethez, mint ahogyan az a demokratikus hagyományokkal rendelkező, kulturált országokban szokás. A Kultúrny život ugyanezen szá­ma közli a szlovák P. E. N. Klub állásfoglalását is. A P. E. N. kijelenti, hogy az irodalom, bár eredetét te­kintve nemzeti, nem ismer határo­kat, s a politikai és nemzetközi fe­szültségektől függetlenül, szabadon kell áramlania a nemzetek között. A P. E. N. tagjai minden eszközzel azon lesznek, hogy az irodalom a megértést, a nemzetek közti tisz­teletet támogassa, s kötelezik ma­gukat, hogy minden erejüket latba vetik a faji-, osztály- és nemzeti intolerancia bármiféle megnyilvánu­lásának a megakadályozására. A P. E. N. tagjai kifejtik, hogy el­lenzik a szólásszabadság elnyomá­sának minden formáját, kiállnak a sajtószabadság mellett és elutasí­tanak mindenféle önkényes cenzú­rát. Meggyőződésük, nyilatkozzák az aláírók, hogy a világ fejlődése, a tökéletesebb politikai és gazdasá­gi rend elérésének elengedhetetlen feltétele a kormányok és intézmé­nyek szabad birálata. A szlovák P. E. N. klub vezetése a P. E. N. Chartájának szellemében szót kíván emelni minden olyan kí­sérlettel szemben, ami a szólássza­badság ellen irányul, a cenzúrát, az intoleranciát támogatja, és védeni kívánja minden alkotó jogát. A P. E. N. nyugtalanságát fejezi ki a kormány azon törekvéseivel szemben, amelyek autoritatív mó­dón igyekeznek szabályozni a médi­ákat, s tartanak tőle, hogy a „Szlo­vákia érdekei"-féle megfogalmazá­sok mögött olyan ideológiai alapál­lás rejlik, amely az egyéni szabad­ságot igyekszik korlátozni. A Pi E. N. szlovákiai központja új .vezetésének nevében Ján Buzássy, Ľubomír Feldek, Grendel Lajos, Mila Haugová, Daniel Hevier, Martin Ši­mečka és Peter Zajac írták alá a nyi­latkozatot. (kövi) A BENZINKUTAS HALALA (Folytatás az 1. oldalról) söpörte az éjszakai bevételből szár­mazó további 31 és fél ezer koronát is. A kutas tehetetlenül nézte mind­ezt, mintha egy rossz álom lenne az egész. „Megtámadtak... kirabol­tak..." - zakatolt az agyában. „Mi lesz ebből?" igen, már a következ­mények tolultak zilált gondolataiba, a rendőrségi kihallgatások, a renge­teg pénz eltűnése, amiért akkor ő egyedül felelt. Közben szinte már automatikusan engedelmeskedett támadója újabb parancsának: „Hát­rafordulni!" Az ajtó csattanását várta, és ab­ban a pillanatban még örült is, hogy nemsokára túl lesz az egész ször­nyűségen. Nem láthatta, hogy az ismeretlen férfi hideg elszántsággal a szemében a tarkójához emeli a pisztolyt. Szárazon, visszhang nél­kül dördült a lövés az apró helyiség­ben; csak ezután csapódott az ajtó, fordult a zárban a kulcs, és csend borult a környékre. Ijesztő, baljósla­tú, halálos csend. xxx Mindez, így ahogy olvasható, a leginkább talán egy silány tucatkri­mi forgatókönyvének tűnhet. Való­ban sok benne az ilyen elem: kitalált eseményrekonstrukciók, elképzelt párbeszédek, amelyek tanú híján csak a fantázia szüleményei lehet­nek. Mégis a valóság íratta, az a va­lóság, amely ugyan csak néhány ponton találkozik ezzel a forgató­könyvvel, ám azok a pontok - té­nyek. Megrendítő, gyászos tények. Mert ezerkilencszázkilencvenkettő július tizenkilencedikének hajnalán valóban rablótámadás történt Lé­ván, az Ipolyság felé vezető út mel­lett lévő benzinkútnál. Az eddig is­meretlen tettes valóban összesen több mint 350 ezer koronát vitt el. És a negyed hatkor érkező váltó­társak valóban átlőtt fejjel, vérbe fagyva találták éjszakai szolgálatos kollégájukat, a negyvenéves Göcze Sándort. xxx - Zárt ajtó fogadott. Benéztem az ablakon; akkor láttam, hogy Sanyi ott fekszik a földön, mozdulatlanul. Cselekednem kellett: a büfé felőli ablakon másztam be, és elborzad­tam a látványtól - Kúcs Tibor, szem­látomást még most is nehezen kere­si a szavakat. - Egyszerű rosszullét­re gyanakodtam, annál döbbenete­sebb volt látnom, hogy kollégánk halott - megölték! Itt feküdt, elnyúlva - mutatja -, a saját vérében. Azon­nal hivtam a rendőrséget, mert mi mást is tehettem volna? Perceken belül ki is jöttek, megindult a szoká­sos rutinvizsgálat, mi is elmondtuk, amit láttunk, de egyszerűen nem tudtunk magunkhoz térni. Csak arra gondoltunk: bármelyikünk lehetett volna a helyében ma éjszaka! Érke­zésünkkor az egyik állvány pirosan világított, kétszáz koronás kifizetet­len tankolást mutatva; talán csak egy szokásos éjszakai autós volt, aki fizetni akart, de miután nem volt kinek, gyorsan elszelelt. De ugyan­úgy lehetett akár a tettes is - ki tudja? - Szombat este tízig együtt szol­gáltunk - mondja Szilvás Sándor. - Megcsináltuk az elszámolást, én elköszöntem, ö pedig folytatta tovább a „tizenkettes" műszakot. Beleborzongok, ha rágondolok, hogy akkor láttam őt utoljára! Nem­csak kolléga, hanem jó barát, és egy nagyon-nagyon rendes ember volt... Mintha aznap délután nyugta­lanabbnak, szétszórtabbnak tűnt volna mint máskor. Volt egy-két szo­katlan, meghökkentő megjegyzése, tréfának vettem, éppen azért, mert túl komor dolgokról volt szó. Lehet, hogy mindez csak utólag állt össze bennem - vagy megérezte a végét? xxx - Mivel a nyomozás gyakorlatilag csak most kezdődött, egyelőre sokat nem mondhatok. - Dr. Michal Duraj rendőrőrnagy, kerületi nyomozótiszt maga elé húzza a helyszíni szemlé­ről készült jegyzőkönyvet. - Lénye­gében csak elismételhetem, ami eb­ben áll: fél hatkor érkezett a hivás, a rendörök perceken belül a helyszí­nen voltak. Az első pillantásra nyil­vánvaló volt, hogy különös emberte­lenséggel és brutalitással végrehaj­tott gyilkosságról van szó, amelyet a tettes vagy a tettesek valószínűleg előre kiterveltek. Erre utal, hogy du­lakodásnak semmi nyomát nem ta­pasztaltuk, s az áldozat testén sem találtunk egyéb külsérelmi nyomot, Kúcs Tibor: ,,ltt, a kövön fekve talál­tuk meg..." Szilvás Sándor: ,,Este tízig együtt szolgáltunk..." (A szerző felvételei) ami például egy esetleges vereke­désre utalt volna. Közvetlen közei­ről, hátulról lőtték főbe: a golyó a legfelső nyakcsigolya felett hatolt be és a koponyatetőt átszakítva tá­vozott. A töltényhüvelyt és a lövedé­ket egyaránt megtaláltuk, jelenleg szakértők vizsgálják. A tettes egy külön elhelyezett, kisebb címletű bankjegyekből álló háromezres összegen kívül minden pénzt elvitt, összesen 352 ezer 700 koronát. Fo­lyik a helyszínen talált vegyi, biológi­ai és daktiloszkópiai nyomok értéke­lése, kihallgattunk néhány személyt - egyelőre ennyi információval szol­gálhatok. xxx A benzinkútnál újra nagy a forga­lom, tömött kettős sorban araszol­nak a vakációzók gépkocsijai. Né­melyek talán észreveszik a magas vastraverzre kitűzött fekete zászlót, de a többség sietve fizet és elhajt: várja őket a víz, a napfény, a nyár. A Komenský utca 35-ös számú la­kótömbjének lépcsőházában, a ti­zenegyes postaszekrényen pedig egy név, akinek viselője már nincs az élők sorában. Meggyilkolták. Két kiskorú gyermeket hagyott hátra. VAS GYULA ALKOTMÁNYSÉRTŐ PDSZ-ÁLLÁSFOGLALÁS A SZUVERENITÁSI.NYILATKOZATRÓL (Munkatársunktól) - A Polgári Demokratikus Szövetség (PDSZ) a Szlovák Köztársaság szuverenitá­si nyilatkozatát nem csupán az önál­lóság egyértelmű és visszafordítha­tatlan megnyilvánulásának, hanem tényszerű kiteljesítésének is tekinti. A szuverenitási nyilatkozat nincs összhangban az 1968. évi föderáci­ós alkotmánytörvény 1. cikkelyének 5. bekezdésével, amely szerint a köztársaságoknak tiszteletben kell tartaniuk egymás szuverenitását s egyúttal a föderáció szuverenitását is. Mivel az SZK szuverenitásának kinyilatkoztatása figyelmen kívül hagyja mind a föderáció, mind a CSK szuverenitását, s erre a lé­pésre a partnerekkel való konzultá­lás nélkül kerül sor, ez az említett alkotmánytörvény-cikkely megsérté­sét jelenti - áll a PDSZ nyilatkozatá­ban, amelyet tegnap Daniel Krou­pa, a PDSZ alelnöke ismertetett a sajtó munkatársaival. A PDSZ kiváltképpen azt nehez­ményezi, hogy a szuverenitási nyi­latkozat a Szlovák Köztársaságot kizárólag a többséget alkotó szlovák nemzet, nem pedig az SZK vala­mennyi polgára államának tekinti. - Ezzel a nyilatkozat szöges ellen­tétbe került Európa és a világ de­mokratikus és humanista hagyomá­nyaival. Kifejezésre juttatja, hogy az SZK és a CSK állampolitikája össze­egyeztethetetlen - hangoztatja a PDSZ nyilatkozata. Jan Kalvoda, a PDSZ elnöke, cseh miniszterelnök-helyettes a PDP és a DSZM közti megállapo­dást elfogadhatónak minősítette, mi­vel a DSZM módosított eddigi "állás­pontján, már nem hangoztatja a kö­zös állam valamilyen formája meg­találásának szükségét, s elállt a szö­vetségi hírközlő szervek megszün­tetésének követelményétől. Vladimír Dlouhý cseh iparügyi és idegenforgalmi miniszter a sajtó­értekezleten londoni tanácskozásai­ról egyebek közt elmondta, hogy a politikai és kereskedelmi körök aggódva figyelik a csehszlovákiai államjogi fejleményeket, elsősorban a külpolitikai destabilizáció veszélyét a közép-európai térségben. A kér­désre, hogy mi a véleménye a bősi vízi erőmű esetleges privatizálásá­ról, Vladimír Dlouhý ezt válaszolta: - Az erőmű privatizálása méltó befe­jezése lenne e hatalmas beton­monstrum sorsának. (sm) JÚLIUS 28-AZ UTOLSÓ NAP DÖNTENIÜK KELL A SZÖVETKEZETI LAKÁSOK HASZNÁLÓINAK • A KÉRVÉNY SEMMIRE SEM KÖTELEZ • A TULAJDONOSOK ÉS A TAGOK ELŐNYEI • A KÖVETKEZMÉNYEKKEL IS SZÁMOLNI KELL Július 28. az utolsó nap, amikor a szövetkezeti lakások bérlői kérvé­nyükkel szövetkezetükhöz fordulhat­nak, hogy tulajdonosok szeretnének lenni. Ennek az iratnak nincs előírt formája, csupán az alapvető adato­kat kell tartalmaznia: a tag személyi adatait és a lakás, illetve az eddig bérelt, nem lakás céljára használt helyiségek pontos címét, számát. A kérvény még semmire sem kötele­zi a bérlőt, ezért a legtöbb szövetke­zet vezetősége ajánlja, hogy tagjai tegyék meg ezt a lépést. A leglényegesebb kérdésre senki sem kockáztatja meg az egyértelmű választ. Kerek perec senki sem mondja ki, érdemes-e megvenni vagy sem a lakást. Mindenképpen mérlegelni kell, mi az előnye, ha a bérlő továbbra is a szövetkezet tagja marad és mit jelent majd, ha a lakó tulajdonos lesz. Akik nem adnak be kérvényt a tulajdonjogok átruházására vonatkozóan, ezentúl is ugyanolyan tagsági és gazdasági viszonyban állnak a szövetkezettel, mint a transzformációs lehetőség előtt. A lakással úgy rendelkezhet­nek, mint ahogyan a kereskedelmi törvény 230-as §-a meghatározza: tehát a lakással kapcsolatos jogaikat és kötelességeiket átruházhatják más személyre s ehhez nem szük­séges a szövetkezet elöljáróságá­nak beleegyezése. Az ilyen „átíra­tás" adómentes. Az anyagiakat a két fél egymás között rendezi: magyarán, annyit kérhet a bérlő a la­kásért, amennyit az érdeklődő haj­landó fizetni. Viszont ha bérbe kí­vánja adni lakását, ezt csak a szö­vetkezet beleegyezésével teheti meg. Tudni kell azt is: ha a szövet­kezeti lakás bérlője meghal, a tagsá­gával együtt a lakás bérleti joga is az örökösét illeti meg. Az ilyen öröklés után a legközelebbi hozzátartozók nem fizetnek adót. A bérlővel, aki tulajdonos szeret­ne lenni, a szövetkezet szerződést köt, és tisztázzák a kölcsönös viszo­nyukat: tehát kiegyenlítik az egymás iránti tartozásaikat. A tagnak ki kell fizetnie a lakásra adott kölcsön hát­ralékát - a kamattal együtt -, a la­káshasználatért, a szolgáltatásokért és az esetleges javításokra létreho­zott alapba való tartozását is. Más­részt, a szövetkezetnek vissza kell fizetnie a javításokra és a karbantar­tásra szánt összegből az eddig fel nem használt részt. Az említett szer­ződést be kell jegyeztetni és ezért sem kell adót fizetni. A tagnak - a lakástulajdonosnak nincs joga a szövetkezet egyéb va­gyonára akkor sem, ha tovább már nem kívánja tagsági viszonyát fenn­tartani. Viszont ha a tulajdonos a szövetkezet tagja széretne marad­ni, be kell fizetnie a tagsági részét, amelynek összegét az illetékes szö­vetkezet alapszabályzata határozza meg. Sokan tévesen azt hiszik: ha tulaj­donos leszek, már nem fogok ha­vonta fizetni, csak élvezem a lakáso­mat. Ez nem így lesz. A tulajdonos­nak csak annyival csökkennek a ki­adásai, amennyit a maradékérték (anuita) törlesztése tett ki. Ezt az összeget a szerződésben meghatá­rozott időpontban egyszerre ki kell fizetnie. Az épülettel kapcsolatos kiadásokhoz (biztosítási díj, a rend­szeres műszaki ellenőrzések költsé­gei stb.) továbbra is hozzá kell járul­nia, hisz ezeket senki sem fogja a lakók helyett fizetni. Ha a tulajdo­nos továbbra is tag marad, a szövet­kezet nem nyereséges alapon fogja számára a szolgáltatásokat nyújtani, ugyanúgy, mint a többi tagjának. Viszont ha nem lesz tag, akkor a pia­ci viszonyoknak megfelelő árat számláz majd a szolgáltatásokért. Ha egy házban valamennyi lakó tu­lajdonos lesz, meg kell egyezniök, ki(k) fogja(k) igazgatni a házukat. Választhatnak önkormányzatot, vagy alapíthatnak saját szövetkeze­tet, ez kizárólag az ő döntésükön múlik. De azzal számolniuk kell, hogy ingyen senki semmit nem fog elintézni, megcsinálni. A tagok gyakran érvelnek azzal, hogy nem akarják eltartani a szövet­kezetek adminisztratív dolgozóit. Je­lenleg a lakók a szövetkezeteknek havonta 17-től 25 koronáig fizetnek ezért a tevékenységért. Tény; né­mely kereskedelmi cég ennek akár a négyszeresét is elkéri ugyanezért a munkáért. A lakás tulajdonosa az SZNT 1992. április 29-én hozott törvénye alapján öt évig nem fizet ingatlan­adót, de ez idő elteltével adófizető lesz. És adót kell majd fizetni az ilyen lakás öröklésekor, ajándékozá­sakor, átíratásakor is. A szövetkezeti lakások transzfor­mációjáról szóló törvény nöm tartal­mazza a telekre vonatkozó problé­mák megoldását. Ugyanis nem min­den telek, amelyen a szövetkezeti ház áll, a szövetkezet tulajdona. Van, amelyiket az állam csak hasz­nálatra adta. Az is lehetséges, hogy a tulajdonosoknak később fizetniük kell a telekért: vagy bérleti díjat, vagypedig meg kell vásárolniuk. Es a leglényegesebb kérdésre is megoldást kell találniuk a bérlőknek: mit tegyenek, ha tulajdonosok sze­retnének lenni, de nincs pénzük a tartozás kifizetésére. A Szlovák Állami Takarékpénztárhoz fordulhat­nak, ahol 12 százalékos kamattal kölcsönöznek pénzt, de csak annyit, amennyit a bank megítélése, feltéte­lei alapján a hitelező képes lesz törleszteni. Tehát július 28. az utolsó nap, addig dönteni kell. Azt ugyanis ma még senki sem tudja, lesz-e erre mód ha az említett határidő után gondolja meg valaki, hogy mégis megveszi szövetkezeti lakását. Erről még nem született törvény. V DEÁK TERÉZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom